Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

PEST MEG\ti 'zJCirlap 1959. JŰLIUS 7. KEDD Ötszáz pavilon lesz az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításon Megkezdődtek az építkezések Az Országos Mezőgazdasá­gi Kiállítás és Vásár területén jelentős építkezések és átala­kítások kezdődtek. Az idén az állandó és ideiglenes pavilo­nok száma eléri az ötszázat és összesen 50 000 négyzetméter területet foglal el. A kiállítás- város új épületei közül érde­kes lesz az Építésügyi Minisz­térium körvázas, üvegfalú pa­vilonja, amelyben az olcsón felépíthető nagyüzemi istál­lók, magtárak és egyéb gazda­sági épületek makettjét helye­zik majd el. Uj kiállítási csar­nokot épít az OKISZ is és valószínűleg külön pavilont ál­lít az ORION-gyár. Az Idei mezőgazdasági ki­állításon divatos lesz a to­rony. Reklámcélokra ha­talmas építményeket emel­nek a külföldi kiállítók és a hazaiak is. A kertészeti kiállításra pél­dául egy 25 méter magas vi­rágépítmény hívja majd fel a figyelmet. A kiállítás-város egész te­rületén korszerűsítik a külső és belső világítást. A külső fényerőt a tavalyinak a há­romszorosára fokozzák, tekin­tettel arra, hogy nagyon sok látogató várható az esti órák­ban. Uj megoldás lesz, hogy a főbejáratnál az úgynevezett súroló-fénmyel, sötétedés után fénykaput varázsolnak. Az építkezéseknél fokozott mértékben veszik igénybe a műanyagokat. Nemcsak a pavi­lonok vázánál és a belső beren­dezések kialakításánál hasz­nálják a legkorszerűbb építé­si anyagot, hanem bemutat­nak a kiállításon műanyagból készült melegágyakat és öntö­ző-berendezéseket is. Külföldi méhészeti szemle Az Országot Méhészeti Ta­nács „Külföldi méhészeti szem­le” címmel megjelentette a külföldi szaksajtóban 1952— 1958. között megjelent leg­fontosabb cikkeket. A hazai méhészek régi kí­vánságának megfelelően a szemle közleményeket tartal­maz a külföldi korszerű méz­termelési módszerekről, Versenyeznek a fiatalok A tsz-ek felzárkóztak mára legjobb bortermelő állami és célgazdaságok mellé Félezer bormintát neveztek be az idei országos borversenyre Az utóbbi hetekben az or­szág valamennyi bortermelő vidékén lezajlottak a megyei borversenyek. A Földművelés- ügyi Minisztérium szőlő- és gyümölcstermesztési igazgató­ságán az eddigi tapasztalatok­ról elmondották, hogy az öt év óta rendszeresen megtartott megyei borversenyek nemcsak az országos döntőmérkőzés szá­mára jelentették a szükséges szelekciót, hanem egyúttal a minőségi követelmények meg­tartására szorították a terme­lőket. Azóta évről évre jobb borok ke­rülnek a megyei verse­nyekre és az országos dön­tőbe. Külön örvendetes tény, hogy a termelőszövetkezetek az idén már a minőség tekinteté­ben is felzárkóztak a legjobb bortermelő állami gazdaságok és célgazdaságok mellé. A szö­vetkezetek a szüretnél, a szőlő feldolgozásánál és a bor keze­lésénél egyaránt a minőségi bortermelés követelményeit tartják szem előtt. Az idei országos borver­senyt július 21—22-én rende­zik meg Egerben. A múlt évi­hez képest 10 százalékkal emelkedett az országos ver­senyre méltónak talált borok száma: 59# bormintát vettek fel a rangsorolás versenylis­tájára. A kétnapos verseny előkészí­tésénél a borászok felhasznál ták a múlt évben hazánkban megrendezett nemzetközi bor­verseny tapasztalatait is, AMIKOR PAUER ÉVIT az­zal mutatta be kísérőm a Váci Kötöttárugyárban tett ismerke­dő körutam alkalmával, hogy ő a kesztyű üzemrész vezetője, azt hittem, tréfái. Mindjárt meg is érdeklődtem, hogy van-e gyámhatósági beleegye­zése, vagy nagykorúsítási iga­zolványa? Évi tréfás sértődött­séggel bizonygatta, hogy „már” 22 éves s negyedik éve — a technikum elvégzése óta — dolgozik az üzemben! Egyébként is, feltűnően sok fiatal dolgozik a kesztyűrész­legben. Az ember először azt hinné, biztosan azért, mert ez könnyű munka. Aztán kiderül, hogy nem is olyan könnyű. Rengeteg buktatója van a le­heletfinom nylon kesztyűk ké­szítésének. Előfordult, hogy szűkre sikerült, vagyis szak­nyelven szólva — „elvarrott” Balesetvédelmi felszerelések nélkül nem dolgozhatnak az aratógépek A MEDOSZ munkásvédelmi osztályának tájékoztatója Az idei nyári munkákban a ko­rábbinál lényegesen több gépet használnak és ezért minden ed­diginél fontosabb, hogy a mező- gazdasági dolgozók. , elsősorban a gépállomások, valamint az ál­lami gazdaságok kombáinosai. aratógépkezelőt és cséplőmunká­sai maradéktalanul megtartsák á munkásvédelmi előírásokat. A Földművelésügyi Minisztérium il­letékes főigazgatóságai az idén először hoztak olyan határozatot, hogy megfelelő védőberendezések nélkül a gépekkel nem szabad dolgozni és a hiányok pótlásáig az ellenőrző szakemberek kötele­sek a gépek munkáját szünetel­tetni. A MEDOSZ munkásvédelmi osz­tálya a megyei munkásvédelmi felügyelőkkel együttműködve szé­les körben ellenőrizte, hogyan tartják meg a kiadott rendelke­zéseket. Megállapították, hogv a kombájnokra és a cséplőgépekre országszerte felszerelték és mun- , kaközben is használják a baleset- ^ mentes munkát szolgáló védő- § berendezéseket. A gépállomási ^ cséplőgépeknél lényegesen javítja í a balesetvédelmi helyzetet a tér- § m elősző vet keze ti mozgalom fejlő- g dése. A közös szérűkön ugyanis § nem kell mozgatni a cséplőgépe- S két. biztonságosan elő lehet ké- § szlteni a munkát. Ott, ahol az ^ egyéni gazdáknak udvarról udvar- i ra, naponta néha többszőr is hú- § zalják a cséplőgépet, a baleset- ^ védelmi felszerelést gyakrabban oilfelejtik valamelyik udvaron. A MEDOSZ munkásvédelmi osztálya megállapította, hogy a legsúlyo­sabb hibák az aralógépcknél for­dulnak elő. ezért a szakszerve­zeti munkásvédelmi ellenőrök á legszigorúbban eljárnák azokkal szemben akik megfelelő védő­intézkedések nélkül engedik dol­gozni az aratógépeket. A MEDOSZ munkásvédelmi osz­tálya megvizsgálta a nyári mun­kákban' részvevők ellátását is. Megállapította, hogy a több mint 2000 üzemi konyhán bőséges és jóízű ételeket kapnak a dolgozók, az étrend változatos, s a menti­ben is rendszeresen szerepelnek a zöldfözelékek, vitamindús éte­lek. Az időszaki munkások elhelye­zése is lényegesen jobb, mint a korábbi években. lett a kesztyű. Egy időben meg különösen sok minőségi kifogás merült fel a téli, úgynevezett trikó-bélelt kesztyűk ellen. A vidéki minőségellenőrző szer­vek meglehetősen nagy meny- nyiséget küldtek vissza belőlük a gyárnak. Ez pedig kétszeres kárt jelentett: egyszer selejtet, másodszor kötbért, visszfuvar- lcöltséget. Mindezekből követ­kezik, hogy az első negyedév nem valami fényesen sikerült. A minőségi tervet például 97— 97,2 százalékra teljesítették. A KONGRESSZUSI munka­verseny indulásakor a kesztyű­üzem fiataljai is megtanács­kozták, mit tehetnének a mun­kaverseny sikeréért. Egyhan­gúlag úgy döntöttek, hogy el­sősorban a minőségen kell ja­vítaniuk. Vállalták, hogy a mi­nőségi kifogások miatt vissza­küldött trikóbélelt kesztyűk mennyiségét a márciusihoz vi­szonyítva felére csökkentik. Most örömmel újságolták, hogy a vállalásukat túlteljesí­tették. Vállalták továbbá, hogy a szakmailag gyakorlot­tabb, tapasztaltabb dolgozók­hoz 2—2 fiatalt osztanak be. A NYLONKESZTYÜK mi­nőséginek megjavítása érdeké­ben az időseb!?, illetve több szakmai gyakorlattal rendelke­ző dolgozók vállalták, hogy két-két fiatalt tanítanak, átad­ják nekik szakmái tudásukat. A *patronálásnak” ez a mód­szere jól bevált: érezhetően megjavult a munka mennyi­ségilég és minőségűéig egy­aránt. A minőségi tervteljesí­téssel jelenleg a 98,3 százalék fölött tartanak. Azért jelenleg, mert a verseny még folyik, s a kesztyűrészleg fiataljai meg akarják mutatni, mit tudnak! — Ny. É. — Malacvasár Most tartották meg Aszódon a júliusi sertésvásárt/Az eladók vidáman kínálták a portékát, a vevők is mosolyogva alkudoztak, csak a malacok visítottak kegyetlenül. Ennyi szekér! Majd mindegyiken malacok, némelyiken sertések várják, kinek a nevére írják át a járta Hevein­ket. Ezerkétszáz-ezerháromszáz forintot kértek a serté­sért, de egy-két százast lealkudhatott a komoly vevő m w Csak héthetes és már ekkora választási malac! Igazán nem sok 560 forint a párjáért! — mondja a malacok jókedvű gazdája. A vevők arcán azonban látszik, sokallják az árát Szöveg: Szók oly Endre Kép: Gábor Viktor Hogyan épített Vácrátót összkomfortos házat jövendő orvosának Kupecok buktatója * § Áll a vecsési lóvásár. ^ Különösen egy sárga, csontos lóra megy az alku. Nagy-§ bajszú, hájas kupec csapkodja az ostorral, juttatja, dicséri, | bogy paripa volt az anyja, ebből is versenyló lesz ... k idővel". Csakhogy a vak is látja, hogy alig fejeződött be az § első világháború, amikor a ló meglátta ezt a világot. Vézna ^ paraszt alkuszik a lóra. Befogatja a szekér elé, aztán maga ^ megkapaszkodik a kerék küllőibe s a ló alig bírja, majd meg- $ szadcad bele. Pedig csak hatvan kiló ha ellenáll erejének. — Mennyiért adja? — csap a kupec tenyerébe s már tart- | ja is a markát, hogy a kupec is belevágjon, mondván: — Kettőezerkétszáz, utoljára. ^ — Kettőezer. ^ — Kettőezerszáz, de a végső! S — Kettőezerötven! \ — Nem adom! $ Aztán elölről kezdik. | Azazhogy csak kezdenék, mert újabb parasztok érkeznek \ és az egyik kiválik a körből, egyenesen a kupec meg az al-1 kudó közé áll: ^ — Mennyiért alkarja? — kérdi a paraszttól. Az megmond- ^ ja, mire felszalasztja fejére a sapkát és cifrát mond: — ^ Annyiért? Hát nem siil ki a szeme? Ott voltam, amikor a ^ múltheti vásáron négyszázért megvette egy tanyasitól. Beteg ^ ló ez... | A kupec szembeáll: — Maga összetéveszt valakivel, az nem én voltam. — Nem-e? Hát ezt a kis forradást itt a bajsza alatt ezer- ^ bői is megismerem. Aztán emlékezzék csak azt mondta a ^ parasztnak, hogy maga állami megbízásból vásárol — körűl- ^ néz s úgy folytatja — szép kis állami megbízás másfélezer fo-§ rintos haszonnal. | De már erre sűrűbben veszik közre a kupecet. Valaki már így folytatja: ^ — Zavarják ki az ilyet a vásárról. Becsapja a becsületes ^ embert... ^ Nem kell zavarni. Megy magától is. Terebélyes felesége § időt se nyer, hogy felüljön a szekérre. Ügy kocog utána. A ^ kupec nem hajt gyorsan. Kímélni kell a lovat... de annyi bi- ^ 5pnyos, hogy Vecsésen már nem lesz belőle versenyparira ^ G. B. * A Botanikai Kutatóintézet vadregényes füvészkertje fe­lől, ahol a vastag porréteggel borított széles út a legelők fe­lé kanyarodik, trombitaszó harsan és lassanként kibonta­kozik belőle a régi katonai ta­karodó ismert dallamg. Hirte­len sűrű porfelhő takarja el a füvészkert lombjait, alatta pedig méltóságteljesen bal­lag a tehéncsorda. A pásztor fújja mellette a katonai réz­kürtöt. Vácrátót főterén, a Petőfi téren vagyunk. A tanácsháza előtt gyülekeznek a vendégek az újonnan épített orvoslakás avatási ünnepélyére. Nagy napja ez ennek a kis paraszt­falunak. Az acélos akaraterő győzelmi ünnepe az ősi nem­törődömség fölött. A harc eredménye, a vadonat­új, barátságos, villaszerű orvosi lakás, i biztató szimbólumként áll a j közelben, a poros Petőfi tér [kellős közepén. Masszív sod- ; ronydrótkerítés öleli körül, a ! kerítésen belül már látszanak > a parkszerű udvar körvonalai. ;Az egyik hosszú virágágyban ! vagy kétszáz tő vérpiros ä muskátli lángol a napsütés­iben. Előtte fiatal akáccseme- ; fék, körülötte fehér kerti útak. $ A ház — a jövendő vácrátóti $ orvos hajléka — „kétszobás, | összkomfortos”. A szobák pad- $ lóját tükörfényesre kefélt par. ^ kett födi, a konyháét műkő- alapok, az ablakokon esslingeni ^ redőny, a fürdőszobában kor- i szerű fölszerelés, Az irigylés­remélt ó lakás mellett a tágas rendelőhelyiség, széles váró­szobával, külön bejárattal. Egymásután érkeznek a ven­dégek. Lassanként benépese­dik a tér. Közben a tehenek tovább ballagnak, nyomukban elvonul a disznócsorda, elül a porfelhő és újból kibontakozik belőle a botanikus kert csábí­tó képe. — Most májd feltöltjük és parkosítjuk az egész teret — fogadkozik Tamasikné. — Ed­dig szégyenünk volt a község szíve, nemsokára büszkeségünk lesz. Már jövőre is. Mert rö­videsen megkezdjük állator­vosunk lakóházának építését is. Ugyanilyen lesz, mint az or­vosi. Ideépítjük, melléje. Ha az is elkészül, fölszabadul két lakás, azokból pedig pedagó­guslakásokat csinálunk. Közben megsúgja valaki, hogy most már van orvosla­kás, de orvosa nincs a község­nek. Nem is volt soha. A rá- tóti betegek távoli községek orvosaihoz zarándokoltak, ha segitségükre volt szükségük. A fa'u népe beláthatatlan idők óta követeli a külön' orvost, mégis, amikor arról volt szó, hogy lakás, rendelő nélkül semmiképpen sem számíthat­nak kívánságuk teljesítésére, ha viszont felépítik az orvosla­kást bizonyosan kapnak bele orvost is — erősen húzódoztak . a tehervállalástól. Tamasikné bátran síkra ■ szállt a közöny, a nemtörődöm- i ség és a fukarság ellen. Szin­■ te telkenként agitálta meg a • falut. Vitatkozott, szónokolt, végül — még tavaly — sikerült elérnie, hogy a fanács szenvedélyes viták után belement a községfejlesztési hozzájárulás kulcsának fel­emelésébe. A régi kulcs hét százalék volt és mindössze évi 40 ezer forintot jövedelmezett, az új kulcs 15 százalék és 80 ezret jelent. Ezzel már lehe­tett valamit kezdeni. Igaz, hogy egy ilyen lakóház nor­mális viszonyok között több, mint 400 ezer forintba került volna, de ebben az esetben nor­mális viszonyokról beszélni sem lehetett. Igénybe kellett venni a mai idők egyik legha­tásosabb varázsigéjét: a tár­sadalmi hozzájárulást. Üjabb harc, újabb agitáció. Megnyíl­tak a bugyellárisok. A jeget a pedagógusok törték meg 150 , —200 forintos felajánlásaikkal. A botanikus kert dolgozói 500 —600 forintos hozzájárulást vállaltak. Az üzemi munkások sem maradtak el, majd néhány gazda is követte a szép példát. Már nemcsak készpénzt, de munkát is ajánlottak fel. Fu­vart, földmunkát. Aztán bele­szólt a járási tanács műszaki csoportja is a nemes verseny­be. Kalácska István csoport- vezető társadalmi munkában elkészítette a ház terveit, Gyu- rics László a költségvetést. A megajánlott társadalmi mun­ka értéke már meghaladta a 35 ezer forintot. Hremó János kő­művesmester és brigádja szin- ■ te önköltségen vállalta az épí­tést. Aztán megkezdődött a mun­ka. A gyönyörű lakóház gyor­san tető alá került és vele 270 ezer forint költséggel egy 450 ezer forintot érő objektummal gyarapodott a falu vagyona. Az avatási ünnepély a ta­nácsházában folyt le. Tamasik Józsefné néhány szerény szó­val ismertette az eredményes küzdelem lefolyását és mon­dott köszönetét mindazoknak, akik segítették törekvésében a községét. A felszólalók pe­dig. Józsa Kálmán, a járási v. b. elnökhelyettese, Gulyás Ferenc, a rátóti dolgozók ne­vében, dr. Ujvárossy Miklós kandidátus, a Botanikai Ku­tatóintézet vezetője. Sebők Pál és még többen az agilis Tamasikné kitartó munkáját méltatták. — A járási tanács végre­hajtó bizottsága —. mondotta beszédében Józsa Kálmán el- •nökhelyettes — büszke Vác- rátótra és büszke Tamasik- néra. Most mór biztosak va­gyunk benne, hegy az orvos- lakást rövidesen követi az ál­latorvoslakás, a kultúrház, a fürdő és járásunknak ebből az eddigi legelmaradottabb községéből hamarosan égjük legszebb községünk lesz. • Zúgó taps fogadta az elnökhelj-ettesnek azt a bejelentését, hogy az új • orvosi lakás nem marad so­káig lakatlan: a járás már ki is nevezte Vácrátót első orvo­sát. aki augusztus elsején el is foglalja hivatalát a kis falu­ban, amely a doktort eddig csak hírből ismerte. Amíg a hivatalos ünnepély folyt a tanácsházán, előtte összegyűlt a boldog falu apra­ja, nagyja, majd megjelent a helyi zenekar is. A gondosan elsöpört és fellocsolt porondon megkezdődött az ünnepélvt be­koronázó táncmulatság. És tar­tott kivilágos-kivirradatig. Magyar László

Next

/
Oldalképek
Tartalom