Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

risi MEM ■gfCirlaP 1959. JŰLIUS 1. SZERDA L ehiggadt, bölcs ember — tele fiatalos forrongással. Sokat tudó, művelt — pedig csak két „alsókereskedelmire” futotta annak idején szülei erejéből. Katonás egyéniség — mégis, minden szépről a leg- lágyabban tud beszélni. Régi­módi az érzéseiben, sokszor a szavaiban is — de ezeknek az érzéseknek és szavaiknak a legmaibb tartalmat adja. Nagyszerű ember Knapp Vince bácsi, az érdi nép­könyvtár hetvenkét éves könyvtárosa. !/ alandos élet, küzdelmes ■í» múlt áll a háta mögött. Jelenét és jövőjét az önmaga szabta kérlelhetetlen köteles- ségteljesítés határozza meg. Ebbén az egyben nem ismeri a tréfát. Márciusban agyvérzést ka­pott. Megbénult a jobb karja, a jobb arca. Az orvos kétség­beesve veszekedett vele, de ő bejárt dolgozni. — Nem akartam becsukni a könyvtárt... — mondja ha­tározottan és szűkszavúan. Mindent kifejez ez a pár szó. Bemutatja Vince bácsit, aki emberfeletti energiával bejár a könyvtárba, aki mun­ka közben a bal kezével szorí­totta a jobba a tollat és így vezette az egyik leéz a másikat a papíron. Az apja zsellér volt. Korán meghalt és ö Pozsonyban ne­velkedett a nagybátyjánál. El­végezte a négy polgárit és a két alsó kereskedelmit. De har­madikba már nem iratkozha­tott. A mostoha nagynénje nem engedte. — Mikor megtudtam — idást a félszázados eseményeket — elsötétedett előttem a világ. Ágynak estem. Egy hónapig élet-halál közt lebegtem. Az orvos azt mondta: „nagy lel­ki megrázkódtatás”. Tpelépiilt belőle. Pékinasnak " szegődött a nagybátyjá­hoz. Hajnaltól késő estig nyelte a lisztport, sütötte a kemence forrósága és sza­ladgált a városban a kiflis- kosarákkal. De mihelyt az apró borravalókból, zseb­pénzből összegyűlt néhány krajcárja, rohant a Lőwi an­tikváriushoz, hogy hosszas töprengés, latolgatás után ki­válasszon, megvegyen egy könyvet. Aztán a pénzügyőrséghez ke­rült, majd húszéves korában katonának. Megnősült, végig­harcolta a világháborút. A szolgálat, az otthoni gondok mellett azonban szorgalmasan olvasott, és írt. „Az akkori va­lóságról” — ahogyan nagyon komolyan mondja. A gazdag bíró kitagadja a fiát, mert szegény lányt vett feleségül — erről szól a Falu gyöngye cí­mű népszínműve. A darabot számtalan helyen játszották az országban. Háromszor adta ki a Kákái Kiadó, ahol a szolgá­gyakran összejön — tíz-tizenöt gyerek a könyvtárban, Vince bácsi érdekes előadásokat tart nekik. A szülők szeretetéröl, az öregek tiszteletéről, a csil­lagászatról, a történelemről. Remek memóriája, tiszta feje és világos, rendszerező agya kitörölhetetlenül elraktározta a sok évtized minden tanult és tapasztalt megismerését. Bár­miről beszél, a gyerekek úgy hallgatják, olyan áhítattal, mint a mesélő nagyapót. Ha vijjogó szél csapja arcá­ba a havat, ha forró nap per­zseli a hátát, Vince bácsi gya­log teszi meg a hosszú utat a könyvtárba, gyalog kapaszko­dik fel a hegyre, a kertes, tisz­ta kis házba. Itt él a feleségé­vel. Itt olvas esténként, itt ír fáradhatatlanul, nyáron itt ül ^ le pihenni az egyik árnyékos ^ p adra. / tt ülünk most is. Vince ba. ^ esi beszél, mesél, és míg\ élvezettel hallgatom, az mo- ^ toszkál bennem: hány nagy ri- ^ portot, milyen szép regényt le- ^ hetne erről az emberről, erről § az életről írni. $ Szinte fáj, hogy mennem § kell. Rossz, hogy nem nézhe- tem, nem hallgathatom tovább § ezt a nagyszerű öreget. Búcsú- 8 zunk, kezet fogunk. A napszítta, acélinas kéz ^ szorítása még gyenge. Még ér-^ zödik rajta a múltkori bénult- ^ ság. De a bölcs, tiszta szemek- ^ ben ott cHllog a vidám, fiata- 8 los életerő. 8 8 Murí.nyi Jówef Kenyeret! lat és öniképzés mellett lektor- kodott. Negyvenhétben megje­lent a kommunista és szociál­demokrata párt egyik közös színjátszókönyvtár sorozatá­ban. Negyvenöt márciusában tol­mácsként dolgozott a szovjet hadseregben. (Kitűnően beszél csehül, szlovákul és németül.) Ez év őszétől a tanácsnál kap beosztást. Itt dolgozik, majd ötvenötben átveszi az elhanya­golt könyvtár vezetését. A négy év alatt háromszorosára nőtt a könyvállomány és meg­kétszereződnek az állandó ol­vasók. A négyszázhuszonhat állan­dó olvasó nemcsak a számok­ban növekedik, hanem minő­ségileg is módosul. Nem össze­vissza olvasnak, hanem Vin­ce bácsi tanácsára hallgatva, rendszeresen, az érdeklődési körüknek és koruknak megfe­lelő könyveket. Nemcsak a la­pokat futják át, hanem komo­lyan odafigyelnek, mert az öreg mintegy szigorú tanító bácsi, mindig kikérdezi őket. Ha kell, kritikai elemzést ad a könyvről, ha kell, megmagya­rázza azt, amit nem értett meg az olvasó. j hivatása mellett talán a gyerekeket szereti a leg­jobban. Ha összejön — és VINCE BÁCSI Az „alvó rám " ébredez ! \ alahányszor az isaszegi j dombok között bolyongok, j mindig nagy elődeink dicső | csatái elevenednek meg előt- ! tem gondolatban. A tavaszi ! virágdíszben pompázó lankák j ma is őrzik még a nagy csa- ! ták emlékeit: megannyi piros ! virág mindenütt, mintha vala- ! mennyi egy-egy hős honvéd i véréből fogant volna. ! Több, mint száztíz eszten- S deje... S Akkor még csak apróka te- ; lepülés volt itt, néhány föl- S desúrral, de annál több föld- ; nélküli, mindenkinek kiszol- ! gáltatott jobbággyal. | Az egykori jobbágyok ősei J ma már inkább csak névlege- j sen ragaszkodnak az ősi juss- J hoz, a földhöz. A nyolcezer ^ lakosú község kilencvenhét ^ százaléka a városba szegődött. \ A közeli városok felszip_ $ pantották az isaszegi embere- ^ két. Elvárosiasodtak. A régi $ paraszti gúnya csakúgy a ^ múlté, akár a paraszti gazdál- ^ kodás. Szinte egyik napról a ^ másikra megnőttek az igé- ^ nyék, a falu azonban nem tu- ^ dott lépést tartani az emberek S fejlődésével S 8 Tíz esztendővel ezelőtt kul- § túrházzá alakították át a ré- ^ gi kocsmaépületet. A nagyte- 8 rembe száz széket tettek, má- 8 sik százötven ember álldogál- $ hat a székek mögött, a falak ^ mellett. De ugyan mi ez a ^ kétszázötven férőhely egy \ nyolcezer lakosú községben, \ ahol ráadásul városban dol- ! gozó munkások élnek? Szinte ; egyenlő a semmivel. I A kultúrházban tízeszten- : do alatt hét igazgató váltogat- ; ta egymást. Csoda-e, hogy az ! élet sehogy sem akart fész- ! két rakni a rozzant falak kö- 5 zött. Ilyen vigasztalan volt a | helyzet egészen az őszig. Ak- ; kor következett az első nagy \ változás. Uj igazgató került | a kultúrház élére, s munká- ; ja nyomán megalakult a szín- \ játszó csoport, újjászületett a S tíz éve halódó dalárda, iánc- ^ csoportot szerveztek és mun- j kához látott a foto-szakkör is. ^ Alig fél esztendő telt el az- : óta, s az eredmény máris le- j mérhető. A színjátszócsoport, J amely eddig csak rövid jele- J netekkel, egyfelvonásosokkal 5 próbálkozott, most háromfel- ! vonásos színmű előadását ter- 5 vezi. A táncosok nagy siker- í rel szerepeltek a gödöllői me. ; gyei népitánc-fesztiválon. Ti- | bo’d Géza. a kórus vezetője, í már azon fáradozik, hogy a 5 harrpinctagú éneldrart ötven | főre bővítse. A fofcsok a Ta- J nácsközíársaság ünnepén ki- | állítást rendeztek A terme- í löszövetkezetsk életéből cím- 4 mel. Mindez fel esztendő alatt történt ott, ahol azelőtt szinte semmi sem volt. Ez azonban csak a művészeti csoportok munkája. Az ismeretterjesztés­ről és a könyvtárról külön szólni kell. Ősz óta minden hó­napban két ismeretterjesztő előadást rendeztek. Az egyik minden alkalommal Isaszeg néprajzát, történetét, népszo­kásait elevenítette fel a szép­számú hallgatóság előtt, míg a másik előadás a technika, a természettudományok, az iro­dalom és a történelem kérdé­seiből merítette témáját. A könyvtár kétezerötszáz kötetnyi könyvvel működik. Az év első három hónapjában több, mint kétezer könyvet kölcsönöztek az isaszegiek. Pe­dig ugyancsak mostoha körül­mények között kapott helyet a könyvtár a kultúrházban. Egy csöppnyi helyiség csupán, ame­lyet még fűteni sem lehet. Az olvasókat azonban még ez sem riasztotta vissza. Még most, a nyári hónapokban is közel öt­százan látogatják. Ez pedig ugyancsak nagy dolog, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a diá­kok nagy része nyaralni ment, a felnőttek pedig a napi gyári munka után a sötétedésig oda- kinn dolgoznak a földeken. Az ősszel tehát megkezdő­dött az első nagy változás. A második most van indulóban. Kultúrparkot építenek az isa­szegiek! Hat hold területen, a község központjában! Társadalmi munkában eddig másfélezer köbméter földet mozgattak meg. Ha pénzben mérnék a falu nagy összefo­gását, az eddig végzett munka több mint húszezer forintot tenne ki. Legutóbb már egy földgyalu és érkezett. Hogy mi lesz itt, a kultúr- parkban? Még az őszre elkészül a fut- ballpálya. Talán a park is. Jö­vőre pedig felépül a szabad­téri színpad és a strand. A községfejlesztési alapból eddig ■ tízezer forintot fordítottak er­re a célra. Jövőre pedig újabb hatvanezer forintot fordít rá a községi tanács. S legalább eny- nyi lesz a társadalmi munka ■ értéke is! Az isaszegi emberek , élete lassan kiemelkedik az egyhangú unalomból. Egyre több lesz azoknak a száma, akik már odahaza is megtalál­ják a szórakozást, a művelő­dés lehetőségét, s nem töltik hosszú utazással szabad idejü­ket. Eddig sokan „alvó városnak” nevezték Isrszeget. Sok igazság volt ebben, hiszen az emberek javarésze csak aludni járt ha­za. Most azonban ez az ..alvó város” már ébred álmából. S az isaszegi emberek véleménye szerint nem is olyan rossz do­log ez afc ébredés! Prukncr Pál I« m \ m J Nem átutazó vendég Még csak a nyár elején járunk. Az iskolák kapui \ zárva. A tanítók, tanárok legnagyobb része már megkezd- i te nyári szabadságát. A tanácselnökök is minden bizony- i nyal felsóhajtanak: két hónapig nincs gondunk az isko- i Iával. '■ Való igaz, hogy most két hónapig nincs annyi gond, i de azért a nyár sem gondtalan. A két hónap gyorsan el- i röppen, s ekkor megérkeznek a falvakba az új pedagógu- i sok. Tele életkedvvel, ifjúi lelkesedéssel. Tanácselnökeink feladata, hogy ez a kedv és lelkese­dés egyetlen pillanatra se lanyhuljon. Azért szólunk még idejében. Az új pedagógus nem csupán örömöt jelent. Gondot is. Elsősorban lakásgondot. Hol lakik majd a fa­luban az új tanár, vagy az új tanítónő! Solcan talán most csak legyintenek. Ugyan honnan te­remtsünk elő egy új lakást! Nincs igazuk. A tanító nem átutazó vendég a faluban. Legalábbis nem szabad, hogy az legyen! A pedagógus valóban csak akkor az egész falu tanítója, nevelője, ha ott él az emberek között. S akkor nyújthatja csak tudása legjavát, ha az utolsó órákon nem azon jár az esze: elérem-e a déli vonatot, amely hazavisz a fővárosba. Az otthon szó a tanítónak a falut kell, hogy jelentse. Azt a községet, amelynek gyermekeit tanítja tudásra, szépre, jóra. De hogy valóban otthon legyen a falu, az legtöbbször nem rajta múlik. Inkább a falu vezetőin: mennyire gondoskodnak róla. Hol lakjon, hol étkezzen ás igy tovább. Ezért szólunk időben. Amikor még lehetőség nyílik arra, hogy a tanács vezetői intézkedjenek. Otthont kell biztosítani a falusi pedagógusoknak! Otthont, ahonnan nem vágyódnak el minden tanév végén. Otthont, ahol túl a tanítói munkán, a falu kulturális éle­tének központi alakjává válik a tanító. A nép igazi ne­velőjévé. — p — Könyvsarok KÄTHE KOLLWITZ — Lenka von Koerber visszaemlékezése — s 8 A napokban érdekes könyv $ került könyvesboltjainkba az $ Európa-kiadó gondozásában. | Az írónő, Lenka von Koerber, $ a nagy német művésznőnek, 8 Käthe Kollwitznek állít méltó ^ emléket könyvében. $ Käthe Kollwitz életművét $ ma már az egész világon is- ^ merik és elismerik. Mi, ma- $ gyarok is megszerettük és a $ magunkénak tartjuk a kitűnő J rajzművész nemegyszer drá- 5 mai erejű képeit, amelyekkel 5 egész élétében küzdött a há- | ború, az embertelenség, a né- $ met fasizmus ellen. „Teljes j egyetértésnek kell uralkodnia | a művész és a nép között” — 5 ez volt művészi hitvallása, ! amelyről soha, egyetlen pilla- | natra se mondott le. $ ! _ Lenka von Koerber német; j írónő, aki hosszú esztendőkön § 5 át a nagy művész személyes; | jóbarátja volt, visszaemléke-j j zések formájában eleveníti $ i fel az olvasó előtt e nagysze- $ ! rű életet. Könyvének minden! j fejezete lebilincselő, s olvasá- > j sa közben feltárul előttünk azj ! a harcos életút, amelyet Kä- § | the Kollwitz járt be élete so- ^ j rán. Hosszú, termékeny életé-! S ben mesterművek egész sorát« S alkotta, amelyek szuggesztív I .erejükkel felébresztették az! | emberekben az új élet iránti! 5 vágyakozást. Ugyanakkor ezek! ! a képek elszánt harcra, is j • buzdítottak minden ellen, ami' .... gonosz és embertelen ezen a világon. Hosszan sorolhatnánk élete nagy műveit, a Taká­csok című sorozatot, a Mun­kásasszony, Anya és gyerme­ke, Kenyeret, Gyermekeit óvó anya, vagy éppen a Soha többé háborút című képeit. Egytől-egyig beszédes mester­művek. Koerber könyve nyomán olyan »emberrel ismerkedünk meg, aki mint művész és mint ember, egyaránt a csú­csokra ért s éppen ezért mél­tó példaképe lehet ifjúságunk­nak is. Az ízléses kiállítású köny­vet Käthe Kollwitz számos művének sikeres reproduk­ciója gazdagítja. W///////////////W///W///////////////A Paul Robeson énekel a he' "k VIT békeünnepélyén A V /ÍT részvevői augusz­tus 1-én, szombaton este fél hét órakor nemzeti viseletűk­ben békefelvonulást tartanak a bécsi Ringnék a Schwarzen- berg-Platz és a Hofburg kö- I zötti szakaszán. Este 9 órakor nagyszabású békeünnepé’y ; lesz a Hofburg hatalmas ud- j varán. Ennek keretében Paul : Robeson, a világhírű néger | énekes és bélsehargos több ; dalt ad elő és a kü’önböző or- ; szagok ének. és táncegyütte- 1 sei is fellépnek. '/////////////^//////, Kisfalud! Stróbl Zsigmond kitüntetése i A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kisfaludi Stróbl Zsig- ! mond Kossuth-díjas kiváló művésznek 75. születésnapja alkal-1 mából, egész élete művészi munkássága elismeréséül a Munka ! Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést kedden délelőtt Kiss Károly, az Elnöki Ta- ; nács elnökhelyettese nyújtotta át az Országházban. Az ün- ! népségén jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, ! Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és ! kulturális osztályának vezetője, Aczél György, a művelődés- ! ügyi miniszter első helyettese. ! A felszabadulási emlékmű részlete Sarjúkaszáló

Next

/
Oldalképek
Tartalom