Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-31 / 178. szám

P FST MEG 1 v: sfCirlaP 1959. JÚLIUS 31. PÉNTEK Augusztus 3-án kezdi meg a termelést hazánk első építési középblokkgyára Beszélgetés Szacsky Jánossal, az ÉM 3. számú igazgatóságának vezetőjével Szerte a világon egyre szé­lesebb körben alkalmazzák az építkezéseknél az előregyár­tott- elemeket. Hazánkban is több év óta, folynak a kísér­letek a legmegfelelőbb alap­anyag felkutatására, hogy en­nek birtokában nálunk is mi­nél hamarabb meghonosod­hasson az előregyártott ele­mekkel való építkezés. Az Építésügyi Minisztériumban felkerestük Szacsky János elvtársat, a 3. számú ipar­igazgatóság vezetőjét: tájékoz­tassa olvasóinkat arról, ho­gyan áll ez a kutatás, milyen eiedmények születtek eddig. Szacsky elvtárs a következő­ket mondta el munkatár­sunknak: Az eddigi kísérletek ered­ményre vezettek. A habosított kohósalak­ban sikerült megtalálnunk az épületelemgyártás leg­megfelelőbb alapanyagát, amely szilárdsági, hang- és hószigetelési szempontból egy­aránt kiválóan alkalmazható és elegendő mennyiségben áll rendelkezésire az előregyártott szerkezetek előállítás ához. Az Építésügyi Minisztérium hozzájárulásával a 26. számú Állami Építőipari Vállalat, egyetértésben a sztálinvárosd tanáccsal, 1958-ban megkezdte a habosított kohósalakból ké­szült, szobafal nagyságú, elő­regyártott elemekkel való kí­sérleti építkezést. Az építke­zésnél még sok nehézséggel kellett megbirkózni, de az el­következendő építkezéseknél a tar asztalai out alapján már 10 naponként el tudják készíteni és be is tudják építeni egy szint építőelemeit. . A kísérletek során szerzett tapasztalatok felhasználásával, a számítások szerint legalább 13—20 százalékkal olcsóbban tudunk építeni ezekkel az elemekkel, mint amennyibe a hagyományos építkezés kerül. Bár a nagye’emes építkezés kísérletei eredményre vezet­tek, mégis előnyösebb, ha az úgyne­vezett középblokkos épít­kezést terjesztjük el. Sok minden emellett szól. A ,középblokk alkalmazásá­nak nagy előnye, hogy nem betcnacél-igé*yes és meglevő építőgépeink is ennek gyártá­sához alkalmasak.’ Az NDK-ban tanulmányoz­tuk az építőblokk-gyártás technológiáját és módszereit. Ez hozzásegített bennünket leményero szerint 4—5 esz­tendő múlva már az ország legtöbb helyén nagyobb arány­ban alkalmazzák a blokkos építkezést. Képünkön háttérben az első panelbáz látható. Előtér­ben az épülő második panelház, Sztálinvárns leendő főterén ahhoz, hogy a kísérleteket mellőzve, mindjárt a végleges formájú gyártásra és .építésre térhessünk rá. Már elkészült Sztálinvárosban az ország első középbiokk- gyára, amely augusztus 3-án kezdi meg a terme­lést. A lehetőségekhez képest igye­keztünk korszerűen megépí­teni az üzemet. A vagonok­ban érkező kohósalakot pél­dául nyomban bunkerekbe ürítik. Innen transzportőr és elevátor segítségével, szem­esen agyság szerint osztályozva kerül a salak a mérőadagoló berendezés bunkeréibe. A ce­ment is vagonokban érkezik, csúszdán jut a raktárba, ahonnan lift viszi fel az 500 literes keverőgép munkapad­jára. Innen mérlegelve ada­golják a gépbe. Naponta kát lakás felépíté­séhez elegendő középblokkot lehet elkészíteni a sztálinvá- rosi telepen. Egy 20 lakásos épület összerakási ideje egy da­ruval 25 munkanapot igé­nyel. Az idén még öt épületet, ösz- szesen tehát 100 lakást építe­nek Sztálinvárosban. A ter­vek szerint jövőre mintegy 500—600 lakást akarnak fel­építeni középblokikokból. Jövőre Budapesten és Bor­sod megyében is megkezdjük az épületelem-gyártást és az ezzel történő építkezést. Vé­A társadalmi tulajdon védelméről és a községfejíesitési alap felhasználásáról szóló jelentést vitatta meg a megyei népi ellenőrzési bizottság Ülést tartott tegnap a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Az ülésen két vizsgá­lat eredményeiről számoltak be. Az elmúlt hónapban meg­tartott két vizsgálat célja vob megállapítani, hogyan ér­vényesült a megye egyes üze­meiben az állóeszközök és készletek társadalmi tulajdon­védelme és hogyan használ­ták fel az elmúlt évű község­fejlesztési alapot a községi ta­nácsok. Az értekezletre meg­hívták az illetékeseket is: az Egyesült Izzó, a Csepel Autó­gyár, a Budakalászi Textil­művek, a Kistarcsai Fésűsfo­nógyár, a Monori , Kefegyár, a Perbáli Állami Gazdaság és a Gödöllői Gépállomás veze­tőit, a megyei tanács elnökét és elnökhelyettesét. A megye hegyes üzemeiben megtartott . vizsgálatot Mül­ler Endre, a megyei népi el­lenőrzési bizottság tagja ve­zette, ő foglalta össze röviden a vizsgálat eredményeit, a fel­tárt hibákat. — Sorra vette a vizsgálat, A kékesi tanácson a sor Káka villanyhálózata bő­vítésének nehézségeiről már beszámoltunk. Megírtuk, hogy a megyei tanács a ter­vezett hálózatbővítést ma­gára vállalta, a községi ta­nács viszont kötelezte ma­gát arra, hogy a bővítés következtében szükséges há­lózatcserét a már eddig villamosított területen vég­rehajtja és a költségeket a községfejlesztési alapból fe­dezi. A hálózatbővítés még áprilisban elkészült, a köz­ségi tanács által vállalt munka azonban annál ke­vésbé készülhetett el, mert a tanács a terveket sem rendelte meg, tehát a költ­ségvetést sem irányozhatta elő. Ennek következtében az új villanyhálózatot még mindig nem kötötték össze az áramvezetékkel, amit már csak azért sem tehet­nének meg, mert a régi és az új, egyelőre még áram- talan vezeték össze sem köt­hető. Ugyanis a kettő között olyan része terül el a falu­nak, ahol egyáltalán nincs még villanyvezeték. Ezt a részt is el kellene előbb lát­ni vezetékkel. Most azután Káka 130 la­kosa nevében 37 aláírással ellátott levél érkezett a Pest megyei Hírlap szerkesztő­ségébe. Az aláírók egyike Csákó Ferencné járási ta­nácstag. A levél írói elpa­naszolják, azon a területen laknak, amelyre a hálózat­bővítés kiterjed. Fejenként 500—500 forinttal járultak hozzá a költségekhez. Kifej­tik, hogy az így összegyűlt 65 ezer forintból a tanács már régen megrendelhette volna a szükséges tervraj­zot. Azt is kérik a Pest me­gyei Hírlaptól, hogy járjon közbe illetékes helyen, mert csaknem minden ház­ban gobelint készítenek az asszonyok, s szemüket a pet­róleumvilágítás tönkreteszi. Szerkesztőségünk a megyei tanácsnál újból érdeklő­dött a kákái villanyhálózat bővítése ügyében. Ismét a következő választ kaptuk: — A megyei tanács, amit magára vállalt, már megva­lósította. Most a kókai taná­cson a sor, hogy a magára vállalt kötelezettséget telje­sítse. A kókai levélíróknak mi sem küldhetünk egyéb vá­laszt. hogyan valósul meg a tár­sadalmi tulajdon védelme a folyamatban levő beru­házásoknál, a használaton kívüli gépeknél és üzemi berendezéseknél, az álló­eszközök kiselejtezésénél, a raktározásnál és a feles­leges készleteknél. Megállapították a népi ellen­őrök, hogy a megvizsgált üze­mekben az állóeszközök, gé­pek nyilvántartása, kezelése jó. Az új beruházásoknál azonban — főként új épületek­ről van szó — sok a1 tervmó­dosítás, ami több százezer fo­rintos többletkiadásokat je­lent, azonkívül nagy megterhe­lést a tervező vállalatok ré­szére. A gépállományt az üze­mekben általában jól kihasz­nálják, kivétel az Egyesült Iz­zó, ahol viszont azért hever­nek „parlagon” egyes gépek, mert korszerűbbeket vásárol­tak helyettük. Miután pedig az Egyesült Izzó az ország egyet­len gyára, ahol rádiócsöveket gyártanak, felesleges gépeit más vállalatnak nem tudja át­adni. Kivétel nélkül, minden üzemben nagyon rosszak a raktározási lehetőségek úgy, hogy itt a társadalmi tulajdont módszeresen védeni szinte le­hetetlen. Az Egyesült izzó­nak például közel 70 raktára van Budapesten, Foton, Vá­cott és még néhány helység­ben, de még így sok anyagot szabad ég alatt kell tárolni. Nem mindenütt megfelelő a raktárosok képzettsége sem, pedig a társadalmi tulajdon megvédéséhez ezen a munkaterületen a jó szándékú és a becsü­letességen kívül szakérte­lemre is szükség van. Nagymennyiségű, pillanatnyi­lag felesleges anyagkészletet talált a népi ellenőrzés több üzemben; a Kistarcsai Fésűs­fonógyárban, az Egyesült Iz­zóban és a Csepel Autógyárban is. Sok esetben ezek a felesle­ges készletek sem a gyár ve­zetőségének lelkiismeretét ter­helik. Importanyagok, ame­lyeket nem rendszeresen, a terv szerint, szállítanak, hanem vagy évekkel elmaradva, vagy egy félévre előbbre, de a fo­lyamatos munka biztosítása ér­dekében ezeket nem adják vissza, hanem inkább tárolják. A beszámolót követő vitá­ban felszólalt majdnem min­den megvizsgált üzem veze­tője, s valamennyien elisme­résüket és köszönetüket fe­jezték ki a népi ellenőrzési bizottság segítő bírálatáért, tárgyilagos, igazságos vizs­gálatáért. Második napirendi pont­ként dr. Horváth Sándor is­mertette, hogyan használták fel községeink az elmúlt évi községfejlesztési alapot. — Sok értékes létesítmény született az elmúlt évben a lakosság forintjaiból és tár­sadalmi munkájából. Egészségügyi létesítmé­nyek építésével, bővíté­sével, helyi utak, hidak, csatornák építésével, az ivóvízhálózat bővítésével a községi tanácsok rész­ben, vagy teljesen teher­mentesítették az állami költségvetést. A népi ellenőrök vizsgálata azonban több hiányt, gondat­lanságot, szabálytalanságot, hanyag kezelést is felfede­zett. Majdnem a legtöbb He­lyen gyenge az építési mun­kálatok tervezése, ellenőrzé­se. Pécelen például a köz­ségfejlesztési alapból vásá­rolt építőanyagokat, álló- és fogyóeszközöket nem. vették nyilvántartásba, pedig ez a munka semmi különös szak­ismeretet nem igényelt volna; Rendelet biztosítja a ta­nácsnak azt a jogát, hogy döntsön a községfejlesztési alap felhasználásáról, mégis sok esetben előfordult, hogy a végrehajtó bizottság — jogtalanul — módosított a községfejlesztési terven; Több helyen előfordult, de a legsúlyosabb formában Szi­getmonostoron, hogy a tanács a községfejlesz­tési alapból vásárolt épí­tőanyagot kölcsön adta a község, de még más köz­ség lakóinak, sót kisipa­rosoknak is. Ellenkezik a községfejleszté­si alap felhasználásáról szó­ló rendelettel az is, hogy 10 000 forint értéket megha­ladó munkát kisiparosokra bízzanak. Éppen azért, mert a községi tanácsoknál nincs biztosítva a megfelélő műszaki irányí­tás és ellenőrzés, nem merik vállalni a leggazdaságosabb és legolcsóbb építési módot, a házilagos építést. Nem meg­felelő műszaki gárdával ugyanis a saját kezelésben történő -építés csak olyan S eredményre vezet, mint Tá- ! piószecsőn, ahol olyan járdát ä építtetett a tanács, amely nvá- 5 ron felolvad, télen összere- | pedezik. 5 A községfejlesztési a’ap fel- $ használásánál előfordult hi- ; bák legnagyobb részének az 5 az oka, hogy J a községi tanácsok veze- 1 tői nem ismerik az erre | vonatkozó rendeleteket. $ Éppen ezért a népi ellenőr- $ zési bizottság javasolta egy $ olyan megyei tanácsi hatá- $ rozat hozatalát, hogy a köz- $ ségi tanácselnökök, helyette­sek és titkárok tanulmányoz- ^ zák át a községfejlesztési falapról szó'ó rendeletet és ^ arról vizsgaszerűen számol- $ janak be az illetékes járási 5 vezetőknek. I -------------------­, Uradalmi birtok“ Bián Bián nem hiába lakozik volt urasági kastélyban az is­kola, „uradalma” is van. Tel­jes 635 négyszögöl a birtoka, de az aztán mintagazdaság a javából. Szántóföldből, vete­ményes kertből áll, útjait pe­dig gyümölcsfák szegélyezik. Talpalatnyi föld sem maradt megműveletlen benne. Meg­látszik, jó gazda a tulajdono­sa: az egész ötödik osztály. Azaz, bocsánat, immár hato­dikosok, ha csak szeptember­ben lépnek is a felsőbb osz­tályba. Viszont a most kez­dődő iskolaévben helyükbe lépő új ötödikesekkel kell már megosztaniok az uradalom tulajdonjogát, de a megmun­kálás élvezetes fáradtságát is. „Célgazdaság' ugyanis ez a „birtok”, a poli­technikai oktatás célját szol­gálja tavasz óta. A kukoricása lehet vagy másfél méter területű, nem sokkal nagyobb volt a tava­szi árpája sem, amit most, a szünidő alatt önként jelentke­ző növendékek learattak. Ahogy levágták a csaknem két négyzetméter területű lucernást is. A muhar még lábon áll természetesen, vi­szont a veteményes kertben néhány ágyás már kiürült. A zöldborsó, a karfiol például. Most szedtek és adták el egyszerre öt kiló uborkát. A paradicsomuk még zöld, a paprikájuk szépen növekszik, de mit soroljuk, elég ha el­áruljuk, eddig már mintegy másfél ezer forint értékű ter­ményt értékesítettek és a gazdasági év végéig legalább mégegyszer ekkora bevétel­re számítanak. Jövőre még ennél is többre. S hát még amikor majd a tavasszal el­ültetett 34 mindenfajta gyü­mölcsfa-csemete termőre for­dul! Ősszel málnát és földi­epret akarnak telepíteni és az épület utca felőli részén virágkertészetet. Ez azonban még nem minden. Kisállatte­nyésztésre szintén be akar­nak rendezkedni. Máris van két nyúlcsaládjuk. Szülők ajándékozták az iskolának. Az egyik pár prémnyúl, a másik húsnyúl. Ezenkívül egy méhcsaládot is kaptak. Őszre pedig, hogy a baromfi­nevelést is megtanulhassák, egy tucat tyúkpt szereznek. S az idén már felneveltek két malacot a napközi kony­hájának hulladékán. A kony­hát fenntartó községi tanács­nak, amint a felnevelkedett malacokat 2340 forintért el­adták, persze megfizették a hulladék árát. A fennmaradó összegből meg az iskola úttö­rői közül éppen most nyaral negyven gyerek Balatonakarattyán. Majd ha a „gazdaság” már teljesen kifejlődött, jövedelméből ta­lán az egész iskola, ötszáznál több gyerek üdülésére is fut­ja. A föld, a bekerített „bir­tok” eddig is az iskoláé volt, ott terült el az épület mögött, tízpercekben a gyerekek íut- károztak rajta. Dehát hogy megművelhessék, ahhoz nem elég a földtulajdon, eszközök, meg pénz is kell hozzá. A pénzt, 750 forintot, a községi tanács adta kölcsön, a Mező- gazdasági Gépészképző Szak­iskola felszántotta, a Dózsa Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet, meg a Herceghalo­mi Kísérleti Gazdaság vető­magvakat ajándékozott. Szak­szerű vezetőt aztán már ma­ga az iskola adott. Egyik ta­nítója, Ambrózy Árpád ugyanis a tavalyi szünidő­ben Szarvason elvégezte a mezőgazdasági politechnikai oktatás céljából pedagógu­sok részére rendezett tanfo­lyamot. Most aztán, ha úgy tetszik, Ambrózy az iskola gazdaságának főagronómusa. De nemcsak főagronómus. főtechnológus is, mert a biai iskolából műhely sem hiány­zik. Ha nem is úgy hívják, évek óta folyik már benne po­litechnikai oktatás. — öt esztendeje annak, hogy először hallottunk a politech­nikai oktatás bevezetésének tervéről — meséli dr. Nemes Dezső igazgató. — Az egész tantestületnek, nekem is na­gyon megtetszett ez a terv és nyomban elhatároztuk, a mi is­kolánkban minél előbb meg­valósítjuk valamilyen formá­ban. Sikerült. Nálunk már négy és fél éve ipari munkára is oktatjuk a gyerekeket. Gé­peket szereztünk... Története van annak, ho­gyan szerezte meg a gépeket a tantestület. Műkedvelő szín- társulattá alakult, darabokat tanult be, sorra rendezte a szí­nielőadásokat, ígv gyűjtötte össze a beléptidíjakból a gépek árát. Először csak egy gépfű­részre tellett, aztán a hozzá­való villanymotort is magve- hették. Megalakult a felső ta­gozat növendékeiből a famegmunkáló szakkör. Rövidesen fa- és vasmegmun­káló szakkör lett belőle. Esz­tergapadot meg még egy vil­lanymotort jövedelmeztek az újabb színielőadások. A szak­kört két éve szintén Ambrózy Árpád vezeti, aki bár 1948-ban szerezte meg képesítését, csak két éve tanít. Kilenc éven át Sztálinvárosban dolgozott, mű­vezetőségig vitte. Családi okok miatt hagyta ott az ipart, fe­lesége ugyanis Bián tanítónő. Nem akartak már tovább egy­mástól távol élni, elővette te­hát az oklevelét és idejött ő is tanítónak. Szakemberként mindjárt átvette a Szakkör ve­zetését. Most meg a mezőgaz­dasági oktatásét is. Az iskolai műhely különben eddig kis helyiségben szoron­gott. Most már tágas helyiség­be kerül. Az iskolának átenge­dett kastély romos volt, foko­zatosan állították helyre. Előbb a tantermek részére szükséges helyiségeket hozták — Nyugalom. Romeo! Még 5, egy pár szem és készen va- ' gyök! rendbe, az idén pedig a főbe­járat körüli részt. Ebben az épületrészben most készült el éppen a hatalmas tornaterem, mellette két öltöző, külön a lá­nyoknak meg a fiúknak egy- egy. Hely jutott ugyanitt a ter­mészettudományi bemutató te­remnek és a műhelynek is, ahová még a nyár folyamán átköltöztetik a gépeket. Talán a három varrógépet is. Mert az is van az iskolának. Arra is tellett a szímielőadások bevételéből. Bián a varrás és szabás tudományára szintén oktatják az iskolásokat, lányokat meg fiúkat is. Ennyi mindenfélét valóban nem sok iskolában tanulhat­nak a gyerekek. Talán csak a biaiban lesz ilyen sokirányú egyelőre a politechnikai okta­tás és az is nagy dolog, bogy ez az oktatás magában az is­kola épületében, meg az udva­rán folyik. Az pedig minden­nél nagyobb, hogy saját kez­deményezésére, jóformán a maga erejéből teremtette meg az iskola a politechnikai okta­tás alapjait. Búcsúzkodás közben még mond valamit az igazgató; — Jövőre kezdjük a seprű­kötés oktatását is. Nos, Bián valóban a szó szo­ros értelmében politechnikai oktatás lesz. Hiszen poli görö­gül sokat jelent. Ennél sokfé­lébb technikát egy iskolában talán már nem is lehet taníta­ni. Szokoly Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom