Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

1959. JÚLIUS 26. VASÁRNAP PEST MFGIEI WCirlap A termelőszövetkezeti moz­galom nagyarányú fejlődésé­nek időszaka volt hazánkban az idei év tavasza. Megyénk­ben negyvennél több terme­lőszövetkezeti község alakult és több mint tízezer dolgozó paraszt választotta felemelke­désének egyedül járható út­ját, a termelőszövetkezeti gaz­dálkodást. Az új szövetkeze­tek egy része még a tavasz- szal, rögtön a megalakulás után, megkezdte a közös te­vékenységet, míg a többiek ezekben a napokban látnak munkáihoz. A tavasszal aláírták a be­lépési nyilatkozatokat az ősz­szel kezdő szövetkezetek tag­jai. Szavukat adták, hogy az aratás után, a földrende­zés befejezésekor hozzá­látnak új életük kialakí­tásához: megkezdik a kö­zös munkát. Az aratás ideje elérkezett, sőt lassan véget ér. A földrende­zés a legtöbb községben be­fejeződött, kialakították a termelőszövetkezetek nagy­üzemi gazdálkodásra alkal­mas tábláit. A párt és a kor­mány szavát adta, hogy min­den lehető és törvényes mó­don segíti a termelőszövetke­Amit az «íj termelőszövetkezetek tagjainak indulok kell zeteket. A dolgozó parasztság nagy része pedig szavát adta, amit aláírásával is megpecsé­telt, hogy felhagy az egyéni gazdálkodással és egymást segítve, tsz-ben, szocialista nagyüzemi módon dolgozik tovább. Az adott szó kötelezi a dol­gozó parasztokat. Sokukban még kételyek élnek, akadnak dolgok, melyeket nem látnak tisztán. A leggyakrabban fel­merülő vitás kérdésekre adunk most rövid tájékoztatást. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959. március 19-én kiadta a 7. számú törvény­erejű rendeletet, amely a mezőgazdaság termelőszövet­kezetekről és termelőszövet­kezeti csoportokról szól (meg- ielent a Magyar Közlöny 1959. március 19-i 29-es szá­mában, míg a végrehajtási utasítás 1959. július 12-én lá­tott napvilágot). Ez a rendel­kezés a tagokat érintő min­den kérdéssel foglalkozik. A belépési nyilatkozat aláírása kötelez! A szövetkezetbe lépett tag a belépési nyilatkozat aláírá­sával kötelezte magát, hogy a saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonélvezeté­ben, haszonbérletében vagy bármilyen más törvényes jog­cím alapján használatában levő összes földeket — a tör­vényesen visszatartható ház­táji föld kivételével — a szö­vetkezet közös használatába adja át. Tudják az újonnan belépettek, hogy a tsz közös használatába adott földet elidegeníteni, megterhelni, haszonbér­be adni vagy haszná­latát — a kijelölt háztáji föld kivételével — bármi­lyen címen átengedni ti­los. A földrendezési bizottság a belépési •nví’oTko/atnk alap1 ján befejezte a falvakban a földrendezést és kialakították a szocialista nagyüzemi me­zőgazdasági termelés alapjául szolgáló, zömében egybefüggő földterületeket. A jövő évi kenyér megter­melése már a szövetkezetben egyesült tagok közös feladata. A másodvetéseket, tarlóhán­tásokat nem egyénileg, hanem közösen végzik. A rendelet kimondja, hogy a termelőszö­vetkezet földterületén csakis a termelőszövetkezet gazdál­kodhat. A tsz ugyanis törvé­nyes birtokosa — a tagok akaratából — a közös hasz­nálatban levő földnek, azt köteles rendeltetésének meg­felelően, tervszerűen hasz­nálni, megműveléséről és a talajerő fenntartásáról gon­doskodni. Az idézett törvény- erejű rendelet 35. paragra­fusa kimondja, hogy „A ter­melőszövetkezet közös hasz­nálatában levő földet haszon­bérbe adni vagy használatát a kijelölt háztáji föld kivé­telével bármilyen címen át­engedni tilos. E tilalom elle­nére létrejött szerződés sem­mis és a haszonbérlő részére csupán a ténylegesen elvég­zett munka díját kell megté­ríteni.” Világosan kitűnik az idé­zett részből, hogy az a dol­gozó paraszt, aki aláírta a be­lépési nyilatkozatot,, vagyis bevitte földjét a termelőszö­vetkezetbe — a háztáji föld­területek kivételével —, csak a szövetkezetre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően használhatja a földet. A közös tulajdonát ké­pező területet egyénileg felszántani, vagy bevetni még a szövetkezet vezető­ségének engedélyével sem lehet. Ezeken a földterületeken csakis kagpsen, a szövetkezet célki- íuireseinek megfelelő módon lehet gazdálkodni. A munkabeosztással kapcsolatos jogok és kötelességek A tagoknak a tagsági viszo­nyon alakuló jogai és kötele­zettségei egyenlőek. A tag jo­gosult árra, hogy a termelő­szövetkezet, jövedelméből — az alapszabály rendelkezésének megfelelően — teljesített mun­kája szerint és a termelőszö­vetkezet közös használatába adott saját földje után föld­járadék címén részesedjék, háztáji gazdaságot tartson fenn és a tagság alapján járó szociális kedvezményeket él­vezze. A rendelet 12. pontja kimondja: „A tag alapvető kötelezettsége, hogy a ter­melőszövetkezet közös mun­kájában legjobb képességei szerint részt vegyen és leg­alább az alapszabályban köte­lezően előírt számú munka­egységet teljesítse.” A tag köteles ugyanis az alapszabály rendelkezéseit, a közgyűlés és a vezetőség határozatait meg­tartani, illetőleg végrehajtani, a termelőszövetkezet céljainak megvalósítása érdekében meg­határozott feladatokat elvé­gezni. Amennyiben a tsz tagja nem ért egyet beosztásá­val, például tehenész sze­retne lenni és kocsisnak osztják be, eredeti beosz­tásának megfelelő munka­körét mindaddig köteles betölteni, legjobb képessé­gei szerint ellátni, amíg panaszára a közgyűlés más határozatot nem hoz. visszaadni, illetőleg a tsz szétszórtan fekvő parcc - láiból, vagy a községi ta­nács által erre a célra át­engedett állami tartalék­tőidből kielégíteni. A rendelkezések értelmében a termelőszövetkezetbe lépett tag személyi igazolványának megfelelő rovatába, mihelyt felvételét a közgyűlés elfo­gadta, a termelőszövetkezet vezetősége köteles bejegyezni a változást, azt. hogy az egyé­ni gazdából tsz-tag lett. Ennek elmulasztása helytelen és za­varokra ad okot. Kilépés ese­tén a szövetkezet vezetősége ugyancsak köteles bejegyezni a megfelelő rovatba, hogy az illető már nem tagja a ter­melőszövetkezetnek. Nincs értelme annak, hogy valaki — földjét a szövetke­zetben hagyva —. másutt pró­báljon magának és családjá­nak megélhetést szerezni. Mindenütt dolgoznia kell. És becsületbeli kötelessége a föl­det, a falut igazán szerető parasztnak, hogy erejéhez, tu­dásához képest kivegye részét a saját elhatározásából vá­lasztott szövetkezet munkájá­ból, közreműködjön mind a maga. mind a szövetkezete jó­létének növelésében. A vagyontárgyak, vetőmag és takarmány bevitele Sokan problémásnak azon. vajon mit kell bevinni a be­lépéskor a szövetkezetbe. A törvényerejű rendelet 24. pa­ragrafusa ezt világosan meg­határozza. A leltárokat a tsz- be lépett új tagoknál már fel­vették, a bevitelre kötelezett va­gyontárgyakat értékelték és a közgyűlés a tag fel­vételével egyidejűleg ha­tározott a térítés módjáról is. Ez a pont kimondja, hogy a belépő tag köteles a közgyű­lés határozatának megfele­lően térítés ellenében a kö­zös gazdálkodás céljára a termelőszövetkezet tulajdoná­ba adni a saját és a vele kö­zös háztartásban élő család­tagok tulajdonát képező ösz- szes igás- és haszonállatokat, főbb gazdasági eszközöket (ki­véve a háztáji gazdaságban tartható vagyontárgyakat), valamint a közös használatba adott földterület bevetéséhez szükséges vetőmagot és a közös tulajdonba átadott álla­tok eltartásához az új ter­mésig szükséges takarmányt. A szövetkezet nem kívánja ingyen a közösbe vitt vagyon­tárgyakat. Többen kérdezik, miért kell bevinni a szántó- területnek megfelelő vetőma­got, vagy a közösbe adott ál­latok újig történő takarmá­nyozásához szükséges takar­mányt. A szövetkezet ezekben a na­pokban kezd munkához, de például kenyérgabonát majd csak egy év múlva, a követ­kező gazdasági évben termel­nek. A következő évi termés­hez szükséges vetőma­got még nem a szövetke­zet aratta le. Néhány hó­nap múlva azonban már a szövetkezetnek kell ga­bonával bevetni a most beadott földterületeket is. Ha az egyéni gazda nem lép be a tsz-be, földiét a maga megtermelte vetőmagból veti be. Mivel azonban szövetke­zeti tag lett, természetes, hogy saját szövetkezete, saját maga részére átadja a bevitt szán­tóföldje bevetéséhez szüksé­ges vetőmagot. Mint mondot­tuk. nem ingyen kéri ezt a szövetkezet, megfizeti érte a szabályos, 'hivatalos árat, vagy pedig a következő évi ter­mésből visszaadja azt a szö­vetkezet tagjának. A közös tulajdonba átadott állatok eltartásához az új termésig szükséges takar­mányt szintén annak kell be­vinnie. aki beadta a közösbe az állatot. A szövetkezet az idén még nem termelt ta­karmányt. Mivel etesse a téli időben az állatokat, ha az, akitől az állatot megvette, nem adja hozzá a szükséges takarmánymennyiséget? A szövetkezet a takarmányt sem kívánja ingyen. Közös meg­egyezés alapján az érvényben levő árat fizeti érte. Külön­ben is. mivel a szövetkezetbe lé­pett volt egyéni gazdá­nak már nincs annyi álla­ta, amennyi számára meg­termelte a takarmányt, már csak becsületből Is saját szövetkezetének kell felajánlania takarmány­fölöslegét. Az idézett 7. számú tör­vényben bárki megtekintheti a tsz-tagok jogait, kötelessé­geit szabályozó rendelkezé­seket. Mind a tsz-nek, mind tagjainak érdeke, hogy ismer­jék a munkájukat megszabó előírásokat, törvényeket. A közgyűlésen elfogadott alap­szabály a fenti rendeletben leírtakat tartalmazza, némi­képp más szavakkal. Most már a közös munkán a sor Államunk betartja adott szavát, minden rendelkezésre álló eszközzel és módon tá­mogatja a termelőszövetkezet­be tömörült dolgozó parasz­tokat. Joggal várhatja el vi­szont, hogy tartsák be adott szavukat azok is, akik a ta­vasszal aláírták a belépési nyilatkozatot és kötelezték magukat, hogy az új gazdasá­gi év előkészítésekor, vagyis ezekben a napokban, hozzá­kezdenek a közös tevékeny­séghez. Nem becsületes em­ber az, aki felül az ellenség terjesztette rémhíreknek és hajlandó odathagyni földjét, s máshová menni saját szülő­falujából kenyeret keresni. Őszintén beszél a parasz­tokhoz pártunk és kormá­nyunk. Elsősorban a parasztság érdeke, hogy mielőbb meg­kezdjék termelőszövetke­zetükben a közös mun­kát. Az állam állja a szavát és megad részükre minden se­gítséget. A szövetkezetbe lé­pett parasztokon a sor, hogy ígéretüknek megfelelően hala­déktalanul lássanak munká­hoz. NAGYÜZEMMÉ FEJLESZTIK A SOLYMÁRI MŰANYAGIPARI VÁLLALATOT A jövő évben 20 millió forint értékű árut termelnek Nemrégen került tanácsi kezelésbe a solymári mű­anyagfeldolgozó k-tsz. Az ak­kori vezetők bűnös mulasztá­sai jelentősen visszavetették a kis üzem termelését, pedig — mint, azt megállapították — sokkal nagyobb feladatok megoldására is képesek a solymáriak. A ktsz vezetői el­nyerték méltó büntetésüket, az üzem élete új utakra tért. Azt, hogy. szakítottak a múlt­tal, nemcsak nevük megvál­toztatásával bizonyítják, ha­nem elsősorban a nagyszabású tervekkel, amelyekkel nagyüzemmé fejlesztik a vállalatot. A Solymári Műanyag. Játék­áru és Tömegcikk Vállalat terveiről dr. Lakatos Imre, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese a következőket mondotta: — A solymári üzem ktsz korában csak egy helyben to­pogott. Számtalan cikket ké­szítettek kezdetleges termelé­si eszközökkel, s emiatt kép­telenek voltak termelésüket növelni. Ez elsősorban a veze­tők hibája volt, akik ráadá­sul még bűnös üzelmeikkel is tetézték a bajt. Az üzem jelenlegi. épületében is sok­ká) nagyobb mennyiségű árut lehet készíteni, mint amennyit gyártottak a ktsz-korszakban. Néhány beruházás megva­lósításával pedig számot­tevő vállalattá léphet elő az üzem. — Amikor a tanács átvette az üzemet, azonnal megálla­pítottuk a legsürgősebb tenni­valókat. Kidolgoztuk a fejlesz­Tizenkét vagon borsó - szemenként válogatva csak most kezdődik. A csép- lés után a hét közepén meg­kezdték a vetőmag válogatá­sát, A kétszeri gépi váloga­tást követően hatvan leány és fiatalasszony szemenként még kétszer válogatja át az export­ra menő magvakat. Több hó­napig tartó válogatás után az :dén vetett száz holdról ti­zenkét vagon kiváló minő­ségű borsó-vetőmagot külde­nek Űjmaj őrből Angliába. tési tervet, amelynek meg­valósításához hozzáláttunk, így még az Idén megépítjük a termelés szempontjából igen fontos víztárolót és átépíttet­jük a villanyihálózatot. Ter­veinkben szerepel, hogy új* korszerű gépekkel egészítjük ki a berendezést is. A vállalat részletes ter­veit az ipari osztályon ismer­tették. Elmondották, hogy fő célkitűzésük a termelés profi- lírozása. Úgy tervezik, hogy megszüntetik néhány ter­mék gyártását, többnek pedig csökkentik a meny- nyiségét, a fontosabb ter­mékekből pedig nagyobb szériát gyártanak. Többek között kevesebb gumi­áru és fésű készül majd, ez­zel szemben növekszik a gyógyszergyárak részére ké­szülő műanyagtermék, dugók, dobozok, fóliák gyártása. Lé­nyegesen növelik majd a mű­anyag csomagoló eszközök, el­sősorban a PVC-fólia gyár­tását. Az új termelési módszerrel a harmadik negyedévben há­rommillió forint értékű árut készítenék, az év utolsó ne­gyedében pedig négymilliót terveznek. A jövő évben, amikorra számításuk szerint üzembehelyezhetik az új műanya-gfeldolgozó gépeket, 20 millió forint értéket ter­melnek majd. — G — MÉSZÉGETŐK HU mond a 17. paragrafus? A szövetkezetbe újonnan belépett tagokat a szövetkezet vezetősége a legtöbb helyen már értesítette, hogy mikor és hol jelentkezzenek mun­kára. A rendelkezés is ki­mondja, a tag köteles a szö­vetkezetben a munkát meg­kezdeni. Akadnak egyesek, akik meg akarják szegni adott szavukat és azt mondják, meggondolták magukat, kilép­nek a szövetkezetből. A ren­delkezés 17. pontja szerint: „A termelőszövetkezetből a belépést követő három évig nem lehet kilépni. A kilépési szándékot legalább hat hónán pal a gazdasági év vége előtt a vezetőségnél be kell jelen­teni. A bejelentés elfogadása Kamránként a kemence 160 iházsa égetett meszet termel, s havonként a telep 1800—1950 mázsa árut ad át az Építő­anyagszállító és Értékesítő Vállalatnak. Tápiószelére, Pi­lisre, Dömsödre és a megye többi községébe jut innét fon­tos építési nyersanyag. Ennél a kemencénél öt fűtő dolgo­zik. Most éppen Miháldi Csa­ba, ez a szőke hajú, izmos fia­talember eteti a vöröslő tűz- nyílást. Éjjelre Benedek János marad a tűznél, holnap Taller György veszi át a műszakot. Bizony, nem gyerekjáték ez a munka. A nagy hőségben, fullasztó füstben kell kiszedni a salakot, s megrakni szénnel a kemencét. A tüzet állandóan 1200—1300 fokon kell tartani, műszakonként nyolcszor, ki­lencszer, de ha a szén rosz- szabb, előfordul, hogy tizen­ötször meg kell rakni a ke­mence Száz-százötven kiló szenet iel el egy-egy alka­lommal az izzó tűzcsatorna. Itt különben egész éven ke­resztül folyik a munka. Feb­ruár végén begyújtják a ke­mencét, s november végéig nem alszik ki a tűz. A nyers­anyagot a szomszédos Zsíros- hegyen, a telep saját mészkő­bányájából bányásszák. A fű­téshez szükséges szenet Dorog­ról szállítják. Kiss István telepvezető irá­nyítja a munkát, ő magyaráz­za el és megmutatja, hogyan is történik a mészégetés. Legelő­ször is a méhkas alakú égető­kamrát töltik meg. Mészkőből bolthajtást építenek a rostély fölé — ez lesz a széncsatorna, s itt ég majd a tűz. A kamrát ezután a kemence tetején levő nyíláson töltik meg mészkővel, majd a nyílást befalazzák. Körforgásszerűen halad az égetés. Az egűik kemencét be- fűtik, a másikat előmelegítik, a harmadikból kiszedik az égetett meszet, s közben a ne­gyediket nyersanyaggal töltik meg. A aulára emlékeztető ke­mence két szemben levő olda­lán vannak a tűznyílások. Korszerű huzatrendszer, s az ehhez szükséges, magas ké­mény biztosítja az állandó hő­fokot. A tűzszabályozást a kemence tetején lehet irányí­tani. Általában 48—50 óra szükséges egy kamrára való nyersanyag kiégetéséhez. És hogy mikor lehet megállni a tüzeléssel? Azt a gyakorlott égető a mész színéről állapítja meg. Kiss István szerint akkor égett ki rendesen a mész, ha már az aludttej színéhez ha­sonlít. Miháldi Csaba közben új­ra megrakja a kemencét. Igencsak átnedvesedik rajta az ing, s apró vízcseppek gyön­gyöznek a homlokán, mire a kemence száját betapasztja homokkal. Mint mondja is, kezdi már megszokni ezt a munkát, hisz két év óta csinál­ja. Nehéz, de megéri, mert há­romezer forint körül van ha­vonta a fizetése. A többiek sem keresnek rosszabbul. A magas téglakémény most újból sötét fellegeket ereget a Zsíros-hegy felé, holnap estére pedig ismét készen lesz 160 mázsa hófehér mész. Súlyán Pál s felöl a közgyűlés határoz. A \ \ kilépő a gazdasági év végéig ^ köteles a közös munkában \ részt venni. Ez alól azonban ^ a közgyűlés öt felmentheti.’’ § Helytelen lenne és teljesíthe- ^ tetlen kívánság, ha egyes gaz- ^ dák meggondolnák magukat ^ és a földrendezés, a közös ^ táblák kialakítása után vissza- ^ kérnék a közös tulajdonába i adott ■ földjüket. Senkit nem 5 köteleznek arra. hogy tagja J maradjon a szövetkezetnek. 5 Természetes viszont, hogy a $ közösségnek időben, legalább ^ fél évvel a gazdasági év be- $ 'ejezése e'iőtt az illető be- $ '«dentse kilépési szándékát. 5 5 A bevitt földet nem lehet $ részére három éven belül í ^ Messziről nézve azt hinné ^ az ember, új üzem költözött ^ Solymár határába, hisz a dom- ^ bök közül kiemelkedő öblös ^ gyárkémény olyan büszkén § eregeti bodor fellegeit, mintha ^ valamiféle erőtelepnek szol- \ gáltatna léghuzatot. Valójában ^ szó sincs itt gyártelepről, csu- ^ pán a Pilisvörösvári Földmű- ^ vesszövetkezet mészégető ke- ^ mencéjének tüzét élesztgeti a § hatalmas kémény. ^ Nem is olyan régen még ap- \ ró, kis teljesítményű kemen- \ céhben dolgoztak errefelé a \ környék mészégetői. Amikor \ egy kemencére való mészkő . ^ kiégett, ponyváskocsikra rak- . ^ ták, aztán vándorútra keltek ^ az Alföld felé. Sokszor hete- í ^ kig se tudták eladni... $ Ma már a Pilis-vidék mész- \ égetői közül is legtöbben szö- í vetkezetekben dolgoznak, ahol I sokkal tervszerűbben, főképp $ pedig jobb körülmények kö- 1 § zött folyik a mészégetés. A Pi- 1 ^ lis vörös vár Körzeti Földmű­■ I vesszövetkezet több mint ■ % négyszázezer forintból építette ^ 1957-ben ezt a csúcs nélküli pi- ^ ramisra er ‘-’.lő négykam- « rás kemencét. Az Üjmajon Kísérleti Gaz­daságban több mint száz hol­don termeltek borsót az idén angliai megrendelésre. A pá­rás éghajlatú szigetországban ugyanis megterem, de nem érik meg'a borsó. Az angol fajtáik kiváló termést adtak az idén az újmajori földeken: a tavalyi négy mázsával szem­ben tizenhárom mázsa borsó I termett egy-egy holdon. A I legnagyobb munka azonban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom