Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-22 / 170. szám

1959. JÚLIUS 22. SZERDA "lWCirlap 5 Mintha apjuk lenne... Amikor először beszélget­tünk, az apámra gondoltam. Nem azért, mert termetre, arcra hasonlítanak egymás­hoz, de emberségben is hason­latosak egymáshoz. Igaz, apám csupán kettőnket nevelt fel becsülettel, Vágó József azon­ban hat-hétszáz fiatalt tanít emberségre kéthetenként itt, a nógrádverőcei sátortábor­ban, amelynek vezetője. Majd egy teljes napot töltöttünk együtt, s egy hosszú délutánon át beszélgettünk a fiatalokról, a nevelésről. •k Vágó József apró történet­tel kezdte mondókáját, L. B.éla nagyon is emberi esetét me­sélte el.­Béla Budapestről érkezett a táborba. Tizenhat éves, vé­kony dongájú legényke volt. Félszeg és bizalmatlan még sátortársaival szemben is, ta­lán azért, mert soha nem for­dult meg ilyen nagy társaság­ban. Csak járt föl s alá, min­denhová bekukkantott, de se­hol sem találta a helyét. Sá­torról sátorra vándorolt, fel­oldódni azonban egyikben sem tudott. Ügy érezte magát a többi fiatal között, mint. a hí­vatlan vendég. Igyhát a har­madik nap délutánján bőrönd­del kezében jelentkezett a tá­borirodán. — Hazamegyek... Kérdezgette, mi bántja. A fiú azonban csökönyösen csak ezt hajtogatta: — Hazamegyek, hazame­gyek ..: Most mit csináljon? Hogyan bírja nyílt színvallásra? For­dított a beszélgetés kerekén. A gyerek otthonáról, család­járól kérdezősködött. Baráti szóval, mintha az apja lenne. S a gyerek szíve lassan kitá­rult előtte. — Szüleim, barátaim nin­csenek. Egyedül élek a nagy­városban, magányosan, egy kis albérleti szobában. Vágó József megértett min­dent. Ezért érzi magát itt is idegenül. S mivel sokáig élt egyedül, sok olyan tulajdon­ság gyülemlett fel benne, amely inkább taszítja, mint vonzza a többi fiatalt. Töprengett egy kis ideig, aztán felvette a fiú bőröndjét. — Gyere, Béla..: A fiú szabódott, de végül is követte. Visszamentek a sátorba és csakhamar barátok is kerül­tek. A Csepel Autógyár fiatal­jai. A tábor legösszeforrottabb kollektívája. Befogadták, mint­ha velük érkezett volna ... * Az egyik délelőttön négy lány kereste fel a táborveze­tőt. — Nem vagyunk hajlandók Katival és Sárival egy sátor­ban lakni! — fakadt ki az egyik. — Nem közénk valók! — toldotta meg a másik. — Tűrhetetlenül viselked­nek! — kontrázott a harma­dik. És egymás szavaba vagya erősítették, hog}' vagy ők, vagy Kati és Sári költözzék el a sátorból. Csak nehezen sikerült kihámozni a gyorsan pergő szavakból, hogy mi is a baj. Kati és Sári valóban meg nem engedhető módon viselkedik. Lányokhoz nem illően^ beszél­nek, rendetlenek, későn jár­nak haza, megbontják a sá­tor rendjét és így tovább. Ezen valóban segíteni kell. De hogyan? Lassú, folyama­tos nevelőmunkával célhoz ér­ne, itt azonban sürget az idő. Kár minden eltékozolt napért, óráért. Magához hivatta a két lányt, hogy majd beszél a fe­jükkel. De ugyancsak nehe­zen boldogult velük. Semmit sem akartak elismerni, azaz inkább úgy mondanám, hogy más fogalmaik voltak a rend­ről, a fegyelemről, a viselke­désről. ök a jampec-beszédet természetesnek tartották,_ a rendetlenséget is, elvégre: „csak” sátorban laknak. S ami a későn járást illeti: „egy­szer vagyunk fiatalok!” — Márpedig tudomásul kell vennetek — zárta a vitát Vá­gó József —, hogy a tábor rendje és fegyelme minden­kire kötelező. így rátok is. — Akkor mi elmegyünk! — — Annyi pénzem már nin­csen . ; s A táborvezető zsebébe nyúlt és egy tízest nyomott a fiú markába, a sajátjából, mintha a gyerekének adná. — Aztán siess, mert hoppon maradsz! — bíztatta a megle­pett fiút, s mielőtt az még vá­laszolhatott volna, magára hagyta. Elment, hátra sem nézve, de nem az irodába, hanem a tábor kultúrvezetőjét kereste meg. — Ezt az Imre fiút vigyétek magatokkal holnap Esztergom­ba. Nincs pénze... Nem mondott többet, de Míves Ottó tanár, a tábor kul­turális életének irányítója így is megértette ... ★ Ki tudja hányadik cigaret­tát szívja, amikor újabb törté­netbe kezd. Szintén az esti el­lenőrzés alkalmával történt. Éjféltájt járt már az idő. Az egyik sátor előtt magányos lány ült, könnyes szemmel. Csendesen odatelepedett mel­léje a fűre, megsimogatta az arcát. — Mi bánt, kislányom? A lány rámeresztette nagy, szomorú szemét és keserves sí­rásra fakadt. — Elhagyott, elhagyott..; — jelentették ki szinte egyszer­re. — Aludjatok rá egyet! — csitította őket, hiszen ha így elmennek, ki tudja, hova ve­zet az útjuk. Munkáslányok­ról van szó, nem mondhat le róluk könnyelműen. A lányok vállatvontak, ki­mentek az irodából. Másnap délelőtt azonban már újra ott álltak előtte. — Odahaza a ferencvárosi rendezőpályaudvaron dolgo­zunk — mentegetődzött Kati —, ott könnyen ránkragadt a durva beszéd. És tetszett is nekünk.;. — hajtotta le fe­jét. — Azt hittük, így többre tartanak a fiúk . — Ugye nem tetszik elkül­deni? — fogta kérlelőre a dolgot Sári. — Megválto­zunk . ; ; — És társaitok? — kérde­zett rájuk. — Nekik is megígértük. így megbékültünk. Szót értettek, azóta nem is volt velük semmi baj. Sőt, az indulás előtti napon azzal a kéréssel keresték fel: hogyan maradhatnának még legalább egy hétig. Szívesen teljesítette volna kérésüket, ha módjában van. Elismerésként változásukért. * A harmadik történet hőse S. Imre, tizenhat éves falusi fiú. Bátortalan. Nem a ter­mészetéből fakadt ez, inkább abból, hogy.i; De ne vágjunk a dolgok elébe. Vágó József szokása sze­rint esti körútra indult a tá­borban. így jutott el a tánco­tokhoz is. Ott látta meg Im­rét, amint félrehúzódva, le­hajtott fejjel álldogál. — Hát te miért lógatod az orrod? A fiú egy ideig tűnődött, aztán válasz helyett megkér­dezte: — Illik-e egy pohár sört fi­zetni a kislánynak? Rábólintott. — Nincs abban semmi rossz. — És ha csak neki veszek, de magamnak nem? — Aztán miért? Imre lehajtott fejjel vála­szolt. Ladányi Mihály: Varázslat Nem láttad-e a bűvölő manót? Síró szeme, nevető szája volt. Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő legyen szívednek nehéz, mint a kő. Ében szeme erdőtüzébe less. elszenesedj cs elkopj és eless. Kis melle holdját nézd, hogy száll tova, cs halj meg érte minden éjszaka. •k t ára, gyönyörű állat a szerelem, hószínű mén, legel égő gyepen, de amikorra kengyelébe lépsz, már rég elégsz, bizony hogy rég elégsz. § Ma este fél kilenc órai kez- ^ dettel a nógrádverőcei ifjúsági ^ táborban kerül megrendezés­ére a Pest megyei Hírlap Uj é Termés című irodalmi mellék- ^ létének harmadik szerzői estje, é Az irodalmi est műsorában é négy költő: Falu Tamás, Ba- é ranyi Ferenc, Kiss Dénes és S; Lelkes Miklós, valamint két író: Szakonyi Károly és Orda« Iván novellái szerepelnek. Az irodalmi est programját Gábor Artemisz énekesnő és Várko- nyi Péter zongoraművész mű­sora egészíti ki. A költők és írók műveit Márai Enikő, Szi­lágyi Péter és Baksai Miklós előadóművészek tolmácsolják. ^e/sssosr'/"'S"/ss/sj////ss/s//////s/s//s/y/////s/////////s//s/s/s/sf////sss////////s/s/s/sss/s/ss//sssssssss//ss/////s/////sesss///S/'/sss/s/ss/ssssss//s//ssss/ssss///s///fs/s//s/fs///sss//s/s/sssssss///s//ss/s/ssss/ss//t KÖNYVESPOLC JOHN MORRISON: O’Mahony dáridói ban még nem teljes ezzel. Me Duff, a kertész béreme­lést követel, a Nyúlszívű Kari, az szakács, új kony­háért emel szót, különben ő is hátatfordít a birtoknak. S mindez egy csavargó szava nyomán, aki még a birtokos feleségének lelkét is megmé­telyezi, hiszen Louise is be­szélt a csavargóval! A kocka el van vetve: visszaállítani a régi, nyugalmi állapotot töb­bé már nem lehet. Az egyet­len, amit még Mr. Oliphant megtehet: amikor a szomszéd birtokos a nála felbukkanó csavargóról érdeklődik, ki­tűnő jellemzést ad róla, hogy szomszédjának se legyen jobb ezután, mint néki. Kis­sé groteszk a kép, de így igaz. Igaz, mint Morrison valamennyi írása: a bomlás­nak induló kapitalista világ hű tükörképe. sincs, se állásunk, se pénzünk, sem lakásunk’’. így pedig még a szerelem is veszít értékéből. Jacguot tiszta marad, Bébé azonban elbukik. Maga akarta ezt a bukást? Boldog szere­tett volna lenni, élvezni az élet örömeit, amelyek azok­nak a keveseknek megadat­tak, akik közül az egyik... Nem a lány bűne ez, de a tár- sadalomé, amely egyeseknek minden földi jót megád, a tíz­millióknak azonban csak a küszködés és a nyomor jut osztályrészül. „Az atomszázad odavágja az arcába csodáit: a mozit, a televíziót, a lökhaj- tásos repülőgépet, a radart, a gázöngyújtót, az önműködő szemétürítőt, „nesze, ez mind a tied!”, de kiveszi a szájából a mindennapi karéj kenye­életét. Pedig csupán az em­beribb életről beszél a meg­alázott, gondolat nélküli szol­gáknak. Szavai nyomán még­is feltartóztathatatlanul meg­indul a változás Mr. Oliphant birtokán. Először Veale, az inas lép ki szolgálatából, az­tán Helen, a szobalány, aki a kulcspozíciót betöltő Camm- hoz megy feleségül, s egy kis birtok bérléséről ábrán­doznak. A felbomló sor azon­fiú legyek, melózzak, mint egy állat, sohase feleseljek, mert különben nem tudnám etetni a srácokat.” Mily őszinte vallomás ke­nyéradókról, társadalomról egyaránt! S mennyire meg­rázó. O’Mahony tűr és szen­ved. Már húsz esztendeje. Azaz minden esztendőben egy napig a maga ura. Ekkor fel­önt a garatra, s a jóleső má­morban úgy érzi: övé a vi­lág. Egyszer minden évben. De gyűlölete, a lázadás tüze egyre erősebben lobog benne, s epedve várja, hogy gyerme­kei végre megálljának a ma­guk lábán, s akkor... igen, akkor törleszthet ő is. Ez ád erőt a két évtizedes vergő­désben, ez élteti csupán. S ha sokára is. de eljön az ö órája. Kegyetlenül elveri fő­nökét, bár tudja, hogy ezzel nem sokat lendíti előre a magi fajta szegények életét. A kis ícöíet másik kiemel­kedő írása A pandaloopi pró­féta. A nevét sem tudjuk ki­csoda, személyesen nem is ta­lálkozunk vele a rövid re­mekmű során, mégis ott érez­zük szinte kézzelfogható kö­zelségben. Látszólag egyszerű csavargó, aki néhány napig dolgozik csak egy-egy farmon, de ez a néhány nap elégséges szá­mára ahhoz, hogy fenekestől felforgassa az itt élő emberek Ennél pontosabb és talá­lóbb meghatározását alig ad­hatta volna az író a ma Fran­ciaországának. S ezt nemcsak Bébé bukásával, de Milou tragédiájával is bizonyítja. A tizennyolc éves fiú — aki végül is munkához jut egy építkezésen — az életével fi­zet. Üzemi szerencsétlenség áldozata lesz, az író azon­ban Jacquot-kal kimondatja az igazságot: „Ha más a vi­lág rendje, Milou nem hal meg idő előtt..de ezt „akik nem fáztak velünk együtt, azok nem tudják meg­érteni .. A kegyetlen tél — amely ennyi szerencsétlenséget zú­dított a Sárosvégre — las­san elmúlik, amint a föld is forog, s a rajta keletkezett élet is mindig megújul — jól látja ezt nz író. S ha nyíltan még nem is mondja ki, szavai mögött azonban ott érződik a készülő nagy változás, ami­kor Franciaországban is tel­jesjogú ember lesz mindenki, amikor a Müouknak nem kell többé idő előtt meghalniok. «- P — ismételte többször is elcsukló hangon. Egy órába is beletelt, amíg lassan megtudott mindent. Mi­előtt P. Anna a táborba jött, elhagyta a vőlegénye. Azért is jött ide — felejteni. De nehéz, nagyon nehéz. Első szerelem ; volt, s most vége. Azt hitte, j hogy itt felejteni tud, de nem... : Valahányszor a táncolókat, az j együtt sétáló párokat látja, : felszakad a seb... Mint a jó doktor, Vágó Jó- i zsef is megállapította a diag- i nózist: a baj oka: a magányos- i ság, orvossága: a társaság, i Először megértő leánypajtá- i sokkal, azután fiúkkal kell i összehozni ezt a kislányt. Hadd i lássa, nem a volt vőlegény az i pgyetlen. akinek tetszik, aki i szíves szóval közeledik hozzá, i S a jó társaság, az összetartó j kollektíva ezúttal is segített. j Még két nap sem telt el. és j Anna már olyan vidám és bol- | dolog volt, mint a többiek. ★ A táborvezető pedig tovább ] egyengeti az idekerült fiatal j életek útját. Emberséggel, be- \ csülettel. Hogy emberebb em- 1 berekké váljanak, derűs, jó- | kedvű, az élet szépségein ör- j vendő munkásfiatalokká. Prukner Pál ! '•XXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXXXXX ; •{s/sss/sssssssssss//ss/sss///ffs/f//s/s/////fs/s/*/s/////////ss//s/ss//ts///s/f//s/f//S \ x X Egy napiliir, s ami mögötte van | „Közös tánccsoportot alakított a szentendrei és a kis- ^ ^ oroszi nőtanács.” Eddig a hír, ami nem sokat mond: csu- ^ | pán hét község társzdalmi szervezetének összefogását § X mutatja. A hír mögött azonban sokkal több van. A város | § és a község közeledése egymáshoz — ez az egyik, ón ma- ^ X gában is jelentős dolog. A másik azonban több. s nagyobb | ^ ennél; két tánccsoport, amely külön-kiilön nagy feladat | | megoldására képtelen, belátta, hogy közös erővel lesznek | ^ csak nagyobb eredmények elérésére elég erősek. ^ Erről jut eszünkbe: az elmúlt napokban a Váci Kö-1 | töttárugyár kulturális életének vezetői arról panaszkod- ^ | fűk, hogy művészen csoportjaik zömét lányok alkotják. ^ X (Ez természetes, hiszen a gyár dolgozóinai/e túlnyomó több- | ^ sége leány és asszony.) De ha csupán a Váci Kötöttáru-1 ^ gyárban hangzott volna el ilyen panasz, nem pazarol- ^ ^ nánk a szót. Az igazság azonban az. hoay megyénk szá- ^ | mos üzemében hasonló a helyzet. Mi következik ebből? | ^ Ezekben az üzemekben nehézségekkel küszködnek az ön-1 ^ tevékeny művészeti csoportok. „Sok a leány, kevés a ^ fiú”. — így összegezhetnénk a véleményeket. Ez objektiv | ^ tény. amit tudomásul lehet venni, de amin segíteni is | § lehet. A helyzet azonban az. hogy az objektív tényre ^ | hivatkozva nem egy helyen meg sem kísérelik a művé-^ | szeti csoportok megalakítását. Valóban elfogadható indok ez? Nem. A szentendrei ^ a kisoroszi táncosok példája is ezt bizonyítja. Közös erő- ^ $ vei is lehet művészeti csoportokat alakítani. Bármelyik ^ ^ városban — így például Vácott —, de a községekben is. | X Csupán fel kell mérni a meglevő erőket, közös 7iere2Cre^ ^ kell hozni két gyár vagy egy üzem és eav középiskola., | | eav termelőszövetkezet és egy KISZ-szervezet színjátszó | ^ együttesének vagy éppen tánccsoportjának célkitűzéseit. ^ A közös munka ebben az esetben kettős eredményre s ^ vezet. Nemcsak jelentős művészi feladatok megoldására ^ ^ képes színjátszó- és tánccscportok vagy énekkarok szü- ^ | lethetnek úgy. ez csak az érem egyik oldala, a másik: X X közelebb kerül egymáshoz a avar és az iskola: az üzem ^ ^ és a termelőszövetkezet: a társadalmi szervezet és as i $ állami gazdaság. S talán éppen ez a másik oldal a iovto- X X sabb. Olyan emberek ismerkednek meg egymás életével, | ^ munkájával, gondjaival és örömeivel, akiket eddig —^ § bizonyos értelemben — elválasztott munkahelyük és ér- & ^ deklődési körük, baráti társaságuk és életkörülményük. | í Ezen az úton azonban közös barátokká válnak, s ez a X § barátság — túl a kulturálódás eredményein t— lendítő je | $ lesz a hétköznapok munkájának is. ; ^SSSSSSSSS///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSS//fSt/SS/SS/S/SSSfSSS/SS/SSSSSSSSSf/SSSSSJÍ Szerzői est Nógrádverőcén Jean-Pierre Chabrol: VARÁZSGÖMB akinek szintén felmondott a gyártulajdonos, hogy ne kell­jen a bérét felemelnie —, az esküvőre készülő Paulin és Rosette — valamennyien a Sárosvég lakói —, már az első oldalak után belopják magu­kat az olvasó szívébe. A re­gény során látszólag nem történik velük semmi külö­nös. Élik a maguk egyhangú, apró örömökkel és nagy gon­dokkal teli életét. A minden­napi megélhetés gondjai azon­ban már az ő Valinkat is nyomják, mégis vidámak és bizakodók, hiszen fiatalok. Csak lassan döbbennek rá, hogy mennyire kilátástalan az életük. Munkaalkalom — különösen, hogy közeledik a tél — alig akad. Ezért is mondja Bébé keserűen Jacquot-nak: „Semmink A fiatal francia realista író első regénye, az Utolsó patron, magyar fordításban is megjelent. Jean-Pierre Chab­rol már ezzel a művével meg­mutatta, hogy melyik oldalon áll, hiszen az Utolsó patron­ban a vietnami háborút ítéli el. Most megjelent regénye, a Varázsgömb a mai francia munkásfiatalok küzdelmes életét tárja az olvasó elé. A történet egy külvárosi bisztróban kezdődik egy késő őszi vasárnapon. A varázs­gömb — a táncterem hangu­latvilágításául szolgál — vál- tozó színes fényeivel felvil­lantja néhány pillanatra az olvasó előtt a táncoló fiata­lokat, a regény későbbi hő­seit. A munkanélkülivé vált Jacquot, az elegáns autótól megszédült Bébé, Milov = ^ a z Európa Kiadó Modern X ** Könyvtár sorozata min- X dig valami érdekes meglepe- X téssel szolgál. Ezúttal az X ausztráliai irodalom nálunk Xmég ismeretlen egyéniségének, X John Morrisonnalk négy el- X beszélését adta közre, s Xnyomban hozzátehetjük: re- X mek válogatásban. Mind, a X négy írás a maga nemében X jelentős alkotás, s ugyanak- X kor jó indulást is jelent egy, X nálunk eddig még ismeretlen X író számára. ^ Morrison elbeszéléseinek té- X máját az ausztráliai dokk- X munkások, mezőgazdasági Xcselédek és kisemberek életé- X bői meríti. S a kép, amelyet X fest róluk: hiteles. Elsősor- X ban azért, mert maga is vé- Xgigélte mindazt, amiről írá- X sai szólnak. Sokáig mint fi- X zikai munkás dolgozott, meg- X ismerve ezalatt a munkások Xéletét. problémáit. és ami X több ennél: írásaiban hű ma- X radt hozzájuk. ^ A címadó novella hőse: X O’Mahony. kertész Neville | lír birtokán. Hogy milyen az X élete? így vall a főnökéről: 5 „Ronda csirkefogó! És húsz | éve robotolók nála. Húsz X éve tűröm, hogy mocskos lá- X bút belém törölgesse. És X miért? Csak az asszony meg X a gyerékek kedvéért... Or- X romban a karika, nyugodtan Xvezethet, eltűrök mindent. A s család kényszerít, hogy jó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom