Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

1959. JŰLIUS 17. PÉNTEK

i^iríap

5

NEQY EV UTÁN...

MŰTEREMLÁTOGATAS

Az elhatározás négy esz- i

téridővel ezelőtt született egy t tanácsülésen: kultúrházat épí- i tünk a'faluban! I

Az elhatározás és a megva- ( lósítás között mégis négy l hosszú esztendő telt el. 1

. ............., . ... 1

A csömörnek-mar hinni sem

akarták, hogy valaha is lesz valami a művelődési házból. Jf Sőt, egyesek már gyanúsítgat- tak: ugyan mire fordítják már négy esztendeje a község- fejlesztési járulékot a falu- vezetői?

, i

Két hettel ezelőtt aztan ösz- szeomlottak az alaptalan vádak. Az esztendőkkel ezelőtt elkészített alapokon szinte 1 egyik óráról a másikra nőni 1 kezdtek a falak, az új kultúr- 1 ház falai. Jelen pillanatban * pedig már öt-hat méterre ma- 1 aaslanak. 1

l

A nagy probléma megoldódott, de az elmúlt négy esztendő megannyi buktatójára 1 mégis érdemes emlékezni. ' Tanulságul. Tanulságul azok- ' nak a községeknek, amelyek majd csak ezután határozzák el, hogy kultúrházat épíle- í nek,.. i

★

Kezdődött a dolog az emlé- \ kesetes tanácsülésen.

i

Kozma Géza. a községi ta- j nács végrehajtó bizottságának ( elnöke a teljes évi községfej- ■ lesztést tette le a „ház asztalára”.

A falu lakossága fuvarra, cyalogmunkára jelentkezett.

A terv elkészítését Orth Mi- ( hály, a fiatal építészmérnök Vállalta.

Az alapozással az ellenfor- . vadaimat követő esztendőben elkészültek. Társadalmi mun- . kában végezte a falu lakossá- - ga. Aztán megkezdődött az építőanyag szállítása. Mint- , egy nyolcvanezer téglát fuvaroztak a helyi lakosok az ál- ( lomásról, sőt nem egy alkalommal Gödöllőről. Magasra t szökött a lelkesedés lángja, már mindenki látta lelki szentével a felépült 'kultúrházat.

Azután kiderült. hogy a terv jó, de nem tökéletes. Bővíteni kell a kultúrház alapját, hagy az megfeleljen a tűzrendészen követelményeknek.

Közben a faluban is megindultak a viták a már megtervezett épületről. jj

— Lapos teteje legyen —^ mondta az egyik.

— Maradjunk meg csak a ^ hagyományos tetőszerkezetnél § — így a másik.

— Az utcára néző épületül- | dalon ne legyenek olyan ha- % talmas üvegablakok — ér- $ veit a harmadik.

A tervező azt sem tudta, § hogy melyik kívánságnak te- § gyen eleget. Végül is megma- \ radt saját elképzelése mellett. \ Ekkor közbeszólt a terv- \ bíráló bizottság. S

s

így készült el immár a k. harmadik, s végre, végleges j terv. \

Ám ne gondolja senki, hogy $ ezzel elhárult minden a'ka- \ dály. Korántsem. Ekkor a § Váci Vendéglátóipari Válla- 5 lat makacsolta meg magát. ;

Bizonyára sokan meglepőd- nek ezen: hogy kerül a kul- J túrház építésébe a Váci Ven- $ déglátőipari Vállalat. A hely- ! zet a következő:

Az építendő kultúrház mel- ! lett állt az italbolt. A cső- ! móri tanács azt kérte: adják i át nekik ezt az épületet, cse- ! rébe az ennél jóval nagyobb : régi kultúr házért, amely úgyis i kocsmákéin volt azelőtt. A j Váci vendéglátó pari Vállalati azonban hallani sem akart a ] cseréről, mondván: a régi kul- j tárház távolabb esik a falu j központjától.

A tanács azért kérte ezt a cserét, hogy abba a helyiségbe — az új kultúrház mellé — költözhessen a könyvtár és az olvasóterem, a KISZ-klub, a tanácsterem és a falu társadalmi szervezetei is végre otthonra találjanak. (A kocsma amúgy sem Ipit volna szerencsés közvetlenül a kultúrház mellett!) Ez az érvelés azonban mindaddig nem talált meghallgatásra, amíg a falu vezetői öt-hat szervnek nem írtak levelet ebben az

A tér és a (orma kutatójánál

endréről írt levelében kért bocsánatot a furcsa távozásért. De Egry, a jó barát és megértő művész, nem haragudott: megértette, hogy festőtársa művészi álmait és alkotási vágyat nem ihleti meg a Balaton szépsége, őt fogva tartja Szentendre varázsa.

— De mégis, mi vonzza erre a tájra?

A kérdésre íme a válasz:

— Nagyon szeretem ezt a kis várost, apró utcáit, színes és furcsa lejtésű sikátorait, ezek a kedves és érdekes motívumok nagyon alkalmasak művészi elképzelésem kifejezésére. Ez az egészen egyénien kialakult városka és

< szép, plasztikus környezete Sörökké érdekel.

S A szeretet kölcsönös, Bar- Scsay mestert itt mindenki is- j meri és Jenő bácsinak szólítja. Gyakran megállítják az S utcán felnőtt emberek és 5 csak beszélgetésük során de- 5 rül ki, hogy ezek a komoly ^ felnőttek vidám gyermek- J korukban nem egyszer álltak $ modellt egy-egy festményé- $hez.

A mindig szerény es szinti $ egész életén át puritán egy- $ szerűségben élő és szorgalmas $ elmélyültséggel dolgozó Bar $ csay Jenő nevét ma már is£ A Szentendrei Művésztelep £ különös formájú, hatalmas fái £ alatt pihen és dolgozik Bar- ( csay Jenő Kossuth-díjas festő- í; művészünk. A mester már a ^harmincadik nyarat tölti ^ Szentendrén; csak egyetlen jegyszer vált hűtlenné az any1 nyira szívéhez nőtt helyhez. $ Ugyanis régi barátja, Egry £ József festőművész — a Bala2 ton szerelmese és kiváló festője —, 1937 nyarán meghívta

Badacsonyba. De hiába szer- zett szép és kényelmes lakást, £ Barcsay már a harmadik na- | pon búcsú nélkül hagyta ott ^ a Balatont és egészen egyszerűen hazaszökött. Csak SzentFALU TAMAS:

CLIOHOZ

Azt nevezzük történelemnek, Amikor minden ember szenved, Mikor gyászfátyol leng a bölcsőn Es mindenkire sírógörcs jön,

Mikor a mirtusz tele vérrel S a boldogságig sosem ér el,

Mikor jelén menetekel-nek Aggastyánok is menetelnek,

Nem rózsa van az ifjak mellén, Hanem pléhből százféle jelvény. Mikor láz van. gáz van a házban. Az asztal mellett dőlt csontváz van. Mikor a csókba bomba csattan,

A szíveken rohamsisak van.

Amikor nem széliünk a széllel.

Az álomhoz is útlevél kell.

Mikor a lélek csupa kék folt... Köszönöm, Clió, már elég volt!

Bokios János:

A vén tanító

Nyugdíjba ment a vén tanító harcos, diákos negyven évvel. Gonddal tarkított, szép futását tizenkilencben kezdte még el.

Azóta hányszor verte széjjel reményeit a vihar apja, s a búzáját, koraéretten, hányszor, de hányszor learatta!

S 6 mégis itt áll, ősz fejével rá-rá bólint a búcsúzóra.

Ünnepelt ember nemigen volt talán a születése óta.

Soha nem vágyott hírre, névre, a szerencse sem állt eléje, s mégsem hiszem, hogy ezt a múltat akármiért is elcserélje.

Gondolkodó (1957)

^ merik szerte az egész, világon. $ Ugyanis nagysikerű Művé- $ szeti anatómiáját mint a leg- ^ kiválóbb tankönyvet használ- ^ jak a Szovjetunióban, Kíná- $ ban, Angliában, Észak- Ameri- $ kában, Franciaországban, In- § diában és még sok más ország * képzőművészeti akadémiáján.

üt ■

Festőállvány asztallal (1957)

A nagy siker titka az, hogy ezek a rajzok nemcsak pontosak, hanem művésziek is.

Másik jelentős és kitűnő műve a nemrégen megjelent Ember és drapéria, amely szintén egészen egyedülálló a maga nemében.

A művész most ismét izgalmas problémával foglalkozik: a tér és a forma kérdéseit tárgyaló könyvén dolgozik. Ez az új műve ismét sok elmélyült munkát és időt kíván.

Ö maga így beszél róla:

— Tulajdonképpen két kérdés adja új művem kereszt- metszetét: először a síkban* másodszor a térben való festői gondolkozás, illetve ábrázolás. De könyvem végén szeretném bemutatni a klasszikus művészet eredményeit is, ösz- szeötvözve a kubizmus eredményeivel. Ügy gondolom, hogy mintegy 150 lap terjedelmű lesz az új könyvem, telve ábrákkal, festményekkel, rajzokkal és természetesen a kísérő szöveggel. Hosszú esztendők, jóformán munkásságom kezdete óta a legjobban a tér és a forma, a konstrukció érdekel. Ennek a könyvemnek témáját már régen magamban hordom, fejlesztem, formálom; ez a legszebb

(A tárt »jtón át is csak. tompán óvakodik be a váci főutca lármája. Ha nem tudnám, hogy a zaj nincs tekintettel semmire és senkire, azt mondanám: visszahúzódik a hiís üzlet polcain felhalmozott rengeteg tudománytól, tiszteli a kötetekbe szorított okos gondolatokat. így azonban, hogy tudom: a lárma profán valami, nem méltányolja a nagy és szent dolgokat, csak egy lehetséges — a könyvek serege olyan áhítatra késztet. hogy egyszerűen nem veszek tudomást* a külvilágról. Egyébként az üzletben — az eladókon és rajtam kívül — senki. így esik, hogy válogatás közben és után szóba merek ereszkedni Tóth Péterrel, tudom, nem tartom fel túlságosan. A beszélgetés különben féllgmeddig rangt ejtve folyik: én tudom, hogy ö kicsoda, ő viszont nem is sejti, hogy újságíró faggatja és nem egyszerű vevő.)

propaganda, talán még nem ismerik a szerzőket.

— És a szovjet irodalom?

— Ez megint csak érdekes dolog. Könyvkiadásunk esztendőkön át rengeteg szovjet művet jelentetett meg, szinte válogatás nélkül. Ugyanakkor az olvasóközönségnek nem volt módja, hogy megismerje a nyugati írókat, még a haladó szerzők negyedrészét sem. így hát amikor ötvenhárom után — eleinte szórványosan, majd mind nagyobb teljességre törekedve — kiadták a nyugati szerzők műveit, az olvasók, szinte szomjasan, csakis ezeket vásárolták. Az egyensúly most kezd helyreállni. Ma már — ahogyan tapasztalom — nem azt nézik, hogy nvugati-e a szerző vagy szovjet, hanem hogy — jó-e maga a mű.

(Nyelvem hegyén a kérdés: miket olvas. De megelőz, ő érdeklődik, ismerem-e Sartre- tól az Egy vezér gyermekkorát, olvastam-e ezt vagy ezt, mi a véleményem erről vagy arról, észrevettem-e, hc-gy a nyugatiak — legalábbis a haladók — milyen igyekezettel keresik az utat? Ismeri hát a köny veket, nemcsak eladja azokat; tudja,

hogy nem egyszerű árucikk, ami a kezén megfordul, hanem jóval több: szellemi érték. Ideális könyves.)

— Mekkora a forgalom?

(Örülök, hogy én ismét kérdezősködhetek, hiszen már- már magamat éreztem riportalanynak.)

— Negyedévre 360 000 forint a terv. És tudja, mennyi volt 11 évvel ezelőtt? Nyolcezer! És ezt a tervet a múlt negyedben 119 százalékra teljesítettük.

(Gyors fejszámolás: 430 000 forint negyedévenként, az annyi mint annyi... Egymil- lió-hétszázhúszezer... Egy- egy váci lakos 109 forintért vásárol könyvet egy esztendőben! De folytatja tovább, elégedett elégedetlenséggel):

— Persze, a túlteljesítéshez — könyv kell. Ha több kelendő árut kapnánk, a 119 százalékból könnyűszerre] 125 vagy még több lehetne. De nem kapunk — ez a baj.

— Ha már a bajoknál tartunk, folytassa!

— Sok a sorozat. Mikszáth művei már a negyedik féle sorozatban jelennek meg. Elkezdték a szürkével, folytatták a vöröskötésűvel, most pedig a legújabb ez a fehér színű, félbőrkötésben, amj ráadásul azért is rossz, mert nagyon könnyen piszkolódik, aztán itt van Móricz Zsig- mond. A közismert kékkötésű összegyűjtött művek sorozata jó dolog. De ezenkívül megjelenik még egy-egy regénye ilyen vagy olyan kiadásban vagy a Magyar Klasszikusok barnakötém sorozatában. És ha már elkezdenek egy sorozatot, legalább fejeznék is be, mert így, hogy egyiket kezdik, másikat abbahagyják, csak megzavarják az olvasót, a boltosról nem is beszélve.

(Csak bólogatok, mert eszembe jut a Karinthy Frigyes-sorozat, amelyet — isten tudja., miért — olyan rendszeres rendszertelenséggel jelentetnek meg. Például: az egyik szatíragyűjtemény anyagának jó része néhány hónappal későbben, az ugyanebben a sorozatban megjelent kötetben is helyet kapott vagy az egyik kötet jó három centivel alacsonyabb, mint a másik. Az olvasó, aki rajong Ka- rinthyért, meqveszi azért a könyvet, csak éppen nem a leghízelgőbben nyilatkozik a kiadóvállalatról. Valóságos megkönnyebbülés, hogy a könyvkereskedő — ?iem fektetne anyagi szempontokat — ugyanezt teszi. Az anyagi szempontok azonban azonnal előtérbe kerülnek, amikor a verseskötetekről kérdezősködöm.)

— Milyen az érdeklődés a költemények iránt?

— Hát... Tudja ... Hogyan is mondjam... Jtt nagy szerepet játszik az anyagi érdekeltség elve. Gyónit, említettem, nagyon keresik. A Gyöngyszemek-ből (ez alatt a Világirodalom Gyöngyszemeit érti) minden mennyiséget eladunk. De nézze

__

(

Egy verseskötetet emel le a polcról, elémteszi, mutatja az árát):

— Nyolc forint... Mi bizonyos ezreléket kapunk a forgalom után. De a nyolc forintokból — mert a verses- kötetek mind hat-nyolc-tíz forintosak — bizony nem jön

össze sok prémium... Ha emelnék az ilyen könyvek után járó jutalékot, higgye el, mi is szívesebben ajánlanánk ...

— És az olvasó is szívesebben venné?

— Ez nem tréfa, így van.

Volt egy sereg elfekvő könyvünk. Miután hatszázalékos célprémiumot kitűztek rájuk, elfogytak. De most jön a java: ezeket a könyveket

megismerték az olvasók, meggyőződtek arról, hogy jók é§ most sorra keresik azokat a műveket, amelyek célprémium nélkül talán még ma te itt porosodnának.

(Ezt a „műhelytitkot” minden újítási díjigény nélkül nyújtom át a Könyvterjesztő Vállalat illetékeseinek. Talán tehetnének valamit a költők érdekében, azon tűi is, hogy műveiket kiadják. Hogy ez egybeesnék a könyvesboltok eladóinak érdelcével, az talán nem is olyan nagy baj. Az ellenben már igen. amit Tóth Péter a szakkönwekről mond.)

— A magyar szäKkönyvek elavultak vagy egyáltalán nincsenek. A vevők érdeklődnek népszerű tudományos munkák után, sokan például az atomról szeretnének olvasni. Nincs mit adjak nékik. Megjelent egy kis kötet a családi ház-építkezésről, hát olyan elavult háztípusokat ismertet, amilyeneket ma már a legkisebb faluban sem építenek. Pedig a javulj könyvkiadás, a sokrétűség, a szép kiállítás mellett arra is gon- dolmdok kellene kiadóinknak, hogy a szakkönyvek lépést tartsanak a fejlődéssel; a technika fejlődésével éppen- úgy, mint az emberekével.

(Ezzel zárul a beszélgetés. A könyvesbolt ihítatos csendjéből kilépek a forgalmas főutcára, a váci emberek köz« akiknek mindegyike — a statisztikai átlag szerint a csecsei möket is beleértve — közel 100 forint ára könyvet vásárol egy esztendőben — csak ebben az egy könyvesboltban.)

Garami László

nyeik, a jelenlegi körűimé- ^ nyék azonban már nem képé- j sek kielégíteni ezeket az igé- nyékét. Ezért — elsősorban a ; fiatalság — a városban keres f és talál szórakozást. Ha azon- ban elkészül a kultúrház, je- í lentős változás várható. í

Sőt! A változás máris meg- ; kezdődött. Napról napra emel- : kednek a kultúrház falai, s; néhány hét múlva már tetői is ikerül föléjük. Mindez a: csömöriek összefogását, jó: munkáját dicséri. Jó munká-: iát még akkor is. ha már ne- \ gyedik esztendeje húzódik ez • az építkezés. Nem az ö hibá- \ jukból. ■

(Prukner)

ügyben. Akkor aztán szinte egyik napról a másikra elköltözött az italbolt. Nem lehetett volna azonban ezt előbb is megtenni? Vagy talán egyesek úgy gondolták, hogy az italbolt mégiscsak' fontosabb szerepet tölt be a falu életében — s amellett jövedelmezőbb — mint a kultúrház?

A falu vezetői győztek a hosszadalmas huzavonában. De mennyi felesleges időtöltésbe, utánjárásba került mindez!

★

A 'kultúrház hétszázezer forintnyi összegből épül. (Harmincszor tizeríkétméte rés színházterem, színpad, két öltöző,, előcsarnok pénztárral és ruha- \ tárral), szinte minden állami \ támogatás nélkül! Községfej-1 lesztésből, többletnyereségből.

Vasárnaponként harminc kőműves dolgozik felváltva az épületen — társadalmi munkában. De ott dolgozik vasárnaponként Kozma Géza, a tanácselnök, Szuhai István, a párttitkár, Szőcs Béla, a Hazafias Népfront elnöke, Bo- sánszki Mihály KISZ-titkár is. És egymás után jelentkeznek újabb építők a falu lakói közül. Amikor például a hatalmas vas ablakkereteket emelték be, az arra járók is beálltak a sorba, csak azután folytatták tovább útjukat.

Az építkezés teljes erővel folyik. December 31-re tervezik a színházteremben az első előadást. Hogy miért ennyire sürgős? Otthonra vár a közel ötventagú dalkör, a huszonkét tagú színjátszó csoport és a tizenhat táncos. A kilencszáz kötet könyvet is szeretnék már igazi könyvtárban látni. Ez azonban csak az egyik oldal.

A másik: a falu négyezerötszáz lakosából 'közel kétezer a városban dolgozik. (Mindössze százhúsz parasztcsalád él a községben. S még egy érdekesség: a harmincnyolc végzett iskolásból tizenhat tovább tanul, húsz az iparban helyezkedett el, s csupán kettő dolgozik szülei gazdaságában!) Tehát Csömör ma már elsősorban munkástelepülés, munlcáso-k lakják, akiknek a tárosban megnőttek az igéQ^eizélgtth a. kötujva /uilt/uui.-UBORKASZEZON IDEJÉN

$

^ — Ügy látom, maguk is

^ megérzik az uborkaszezont!

$ (Így kezdtem, miután elöt- \ tem, fekszik már a Vidám \ Könyvtár legújabb kötete, de ^ az eladó tiltakozik.) i — Szó sincs róla! Nálunk ^ nincs uborkaszezon. A dél- J előtti órákban ugyan nincs ^ vevőforgalom, de ilyenkor is § eladunk. Ezek a csomagok — § és a pultra mutat — üze- ^ mekbe, vállalatokba indulnak, | az olvasókhoz.

^ — És kik azok az olvasók?

| — Fiatalok és munkások.

^ Nagyon sok a diákvevőnk | vagy fordítva: nagyon kevés ^ az ifjúsági könyvünk. És ^ hogy a munkások mennyit ol- ^ vasnak, csak egy példa: a ^ Kötöttárugyár üzemi könyv- ^ bizományosa negyedév alatt ^ 20 000 forintért ad el köny- | vet. Bizony!

^ — A legkelendőbb köny| vek?

^ — A magyar klasszikusok,

$ például Jókai, azután a Mo- ^ dern Könyvtár kötetei. Most ^ a Gyóni-kötet volt a „slá- $ ger”. Tíz annyit is eladhat*

, i tunk volna, mint amennyit kaptunk. Érdekes dolog: az : $ új magyar irodalmat nem . nagyon keresik, talán rossz a