Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-13 / 137. szám

1959. JÜNIUS 13. SZOMBAT irt ftp 5 Foglalkozása: magánválSalkozó A NÓGRÁDVERŐCEI „SÁTOROS ÜDÜLŐ“ — Bár jövőre is ide jöhet­Nagyon helyesen írta elő a törvény, hogy termelőszövetke­zeteink építkezéseiknél mű­szaki ellenőrt kötelesek al­kalmazni. Sajnos, azonban e helyt» törvénnyel egészen az idei év áprilisáig nem páro­sult ez a másik, amely létre­hozta a megyei beruházási iro­dákat azért, hogy az iroda tag­jai, akik tapasztalt építész­mérnökök, a törvényes kere­tek között ellássák a termelő­szövetkezeti építkezéseknél a műszaki ellenőri teendőket. E hiányosság folytán terme­lőszövetkezeteink — ha tag­jaik sorában nem volt meg­felelő szakember — kénytele­nek voltak magánembereket megbízni a műszaki ellenőri teendők ellátásával. Vállalko­zó mindenütt akadt, többnyire olyanokból, akik hivatali teen­dőik mellett látták el ezt a munkát, de olyannal is talál­koztunk, név szerint Skublics Viktorral, aki fő foglalkozásá­nak tekintette a műszaki el­lenőrzést és hosszú ideig ma­gánvállalkozóként űzte s még jelenleg is űzi — persze, lé­nyegesen csökkentve — ezt a í,mesterséget”; Tanulságos eset az övé, érdemes közelebbről megismerkedni vele. A tapasz­talatok elsősorban termelőszö­vetkezeteink elnökeinek szol­gálhatnak tanulságul. Hivatalos helyről hívták fel rá a figyelmet. Elsősorban azt kifogásolták, hogy gépész­mérnök létére vállalt építke­zésnél munkát, de ezt is úgy, hogy lehetőleg minél több haszonhoz jusson. Utá­na néztünk a dolognak. Első­nek vele, Skublics Viktorral beszélgettünk. — Igen, gépészmérnök va­gyok, de főként épületgépész, ez tehát feljogosít az építési műszaki ellenőrzésre — vála­szolta kérdésünkre. Egy épületgépésznek való­ban értenie kell az építkezé­sekhez, de vajon Skublics Viktor megfelel-e minden te­kintetben a követelmények­nek? — Van kifogásolni való munkájában. Mi azt tapasz­taltuk, hogy igyekezett a könnyebb megoldásokat vá­lasztani — hallottuk Farkas Ferenctől, a Nagykótai Járási Tanács műszaki főelőadójától. Példaként elmondta, hogy a tóalmási Vörös Csillag Tsz is­tállóépítésénél a járási tanács kifogásai ellenére beleegyezett abba, hogy más tetőszerkezetet tegyenek a magtár-padlásos is­tállóra. Farkas Ferenc elv­társ véleménye szerint a rá­épített tetőszerkezet drágább, mint amit csinálni kellett vol­na. így viszont Skublics Vik­tor százaléka is növekszik. Skublics ellenőrzése mellett építettek ebben a tsz-ben két silógödröt is, de nincs benne sok köszönet. Farkas elvtárs elmondotta: Skublicsot már építés közben figyelmeztette, hogy nem az előírás szerinti habarcsot alkal­mazzák a téglafal építésénél. A mérnök ennek ellenére nem lé­pett fel erélyesen, s most ott tartanak, hogy megrepedeztek a falak. A helykiválasztást sem helyeselte Farkas elvtárs, mondván, hogy feltör majd a talajvíz a silógödrökben. Saj­nos, neki lett igaza. Százezer forintot használtak fel erre a munkára A műszaki ellenőr 'kötelessége lett volna őrködni azon, hogy- ha már elköltenek ennyi pénzt, az építmény ki­fogástalan legyen. Ugyanitt építettek egy trágyatelepet. Ennél is a járási műszaki fő­előadónak kellett észrevennie. hogy rossz anyagot használ­nak. Igaz. jó munka is készült Skublics Viktor ellenőrzése alatt, mint pl. a váci Kossuth Tsz istállója, de ez nem első­sorban az ő érdeme. Itt a Pest megyei Építőipari Vállalat a kivitelező, amely maga is gon­dot fordít a kifogástalan mun­kára. Persze, Skublics Viktor — és ez érthető — most is csak ezekről beszél, mondván: — Nem vállaltam egyszerre két-három építkezésnél többet, mert hetenként egyszer min­denhová el akartam jutni. Valójában azonban más a helyzet. Tavaly például ellen- őrösködött a sződd Aranykalász Tsz 400 ezer forintos építkezé­sénél, ahol féligkész állapotban vette át a munkát. Ellenőre a váci Kossuth ' egymillió 200 ezer forintos istállóépítkezésé­nek. Dolgozott a váci Vörös Csillag 800 ezer forintos épít­kezésénél és a tóalmási Vörös Csillag Tsz tavaly épített csak­nem félmilliós értékű tehénis­tállójánál. Emellett még föld­méréseket is végzett, heti egy­két kiszállással a Nagykőrösi Állami Gazdaságban. Ekkora terhelés mellett nem lehet ki­fogástalan munkát végezni. Mégis miért alkalmazták a tsz-ek ezt az embert? Először azért, mert — noha érdemtele­nül — jó adminisztrátora volt önmagának. Továbbá, mert előszeretettel hivatkozott rá, hogy ő mindent elintéz. Reá még olyasmit is bízhatnak, ami túlmegy a kötelességén... És igyekezett is állni a szavát. Maga mondja el, hogy az egyik budapesti épületelemgyárban hogyan „harcolta” ki az egyik építkezéshez szükséges beton- gerendákat, meg hogy ő „sze­rezte” a tóalmási Vörös Csil­lag építkezéséhez a kivitelező vállalatot. Skublics Viktor enyhén szól­va túloz amikor az efféle .ér­demekre” hivatkozik. Álla­munk ugyanis országos szin­ten körülbelül 80 millió forin­tos állami kivitelezési kapaci­tást biztosított a termelőszö­vetkezeteknek. Az építésügyi és a földművelésügyi miniszté­riumnak a járás vezető szervei javasolták, hogy a Szolnok me­gyei Állami Építőipari Válla­latot jelöljék ki Tóalmásra. Ezt vették figyelembe az illetékes szervek és nem Skublics „ösz- szeköttetéseit". — Vajon miért hittek min­denütt neki? Erre a különböző tsz-ekben szerzett tapasztala­taink adnak választ. — Nekünk Varga István, a Váci Járási Tanács építési előadója javasolta — mondta lengyel György, az alsógödi Egyesült Törekvő Tsz könyve­lője. — Dehogy javasoltam — til­takozott az építési előadó. — Magam sem tudom, hogy került hozzánk. Egyszer láttam az életben. Azt sem -tudóim, kicsoda — hallottuk az alsó­gödi Egyesült Törekvő Tsz el­nökétől, Török Sándor elv­társtól, akivel csak később volt alkalmunk beszélgetni. ö egyébként hozzátette még: — Rendkívül szolgálatkész, simulékony ember. Túlsáigosan is az. De honnan tudta meg, hogy hol tervez­nek beruházásokat? Ezt ne­künk, sajnos, nem sikerült kideríteni. § 5 S Hajnalonként fik lépnek be ^ először a gyárkapun, nekik Is ^ § köszönhető, hogy műszak alatt § i zavartalanul működhet a tér- i S melés bonyolult mechaniz- S § musa. Munkájukat sokszor § ^ nem is lehet lemérni, éppen J ezért kiemelkedő teljesítmény- s S re ritkán van lehetőségük. S J „Szürke” embereknek tartják § > magukat, akik csak akkor elé- i gedettek, ha a mások munká- s S ját könnyebbé tehetik. § Vajon kik ezek a „szürke” § ^ emberek? A portás, aki éjjel- nappal őrködik a gyárkapunál, s 8 a takarítónő, aki tisztántartja ^ ^ a dolgozók második otthonát ^ § és a segédmunkás, aki a leg- 1 S többször időbérben is olyan S § lelkesen végzi nehéz munká- ^ ^ ját, mintha normában dolgoz- ^ ^ na. Sorolhatnám még tovább, § 8 de most csak hármukról sze- 8 § retnék beszélni. hisz róluk ^ S esik a legkevesebb szó. $ $ //W////////////ZW/////Z/////////////// A portás Fekete egyenruhájában, tá­nyérsapkával a fején ma is úgy él a köztudatban, mint valami zordszívű hivatalnok. Nála nincs pardon és kivétel. Egyedül a szabályoknak en­gedelmeskedik, mindig hiva­talos és kimért, el nem mo­solyogná magát a fél világ kincséért sem. Lázár Gáspár, a Diósdi Csapágygyár főbejáratának „kózportása” korántsem ilyen ember. Bár ő is tányérsapkát visel és ő is alaposan szem­— Még számomra is egy he­tet jelentene, ha össze akar­nám gyűjteni az ilyen tsz-eket — mondta a Magyar Nemzeti Bank 2. számú területi irodá­jának igazgatója. Skublicsnak úgy látszik, könnyebben ment. Ki tudja, miért? Még olyasmit is megtett, mint például az újszilvási Kossuth Tsz-ben, hogy az építkezési hitel megnyitása előtt megkötötte a szerző­dést a termelőszövetkezettel. (Ami biztos, biztos.) Nem rajta múlt, hogy ez az építkezés nem kezdődött el. Persze, a pénz nagy vonzerő. Skublics Viktor — az építke­zés szaknyelvén kifejezve .— bekerülési összegének két szá­zalékáért vállalta a műszaki ellenőri teendők elvégzését. (Szemben a megyei beruházási iroda 1,8 százalékával.) A sző- di 400 ezer forintos beruhá­zást, mivel félig készen vette át, tehát négyezer forintért, a váci Vörös Csillagét 16 ezer forintért, a tavaly felépült tó­almási istállót csaknem 10 ezer forintért ellenőrizte. Tizenöt­ezer forintot kapott a nagykő­rösi földmérési munkáért. Ez testvérek között is 45 ezer fo­rint. Nem megvetendő jöve­delem. Különösen nem, ha meggondoljuk, hogy az ellen­őrzés nem járt különösebb munkával — vagy éppen a megkívánt eredménnyel. A vá­ci Kossuth Tsz-ből 24 ezer fo­rintot kap majd az építkezés befejezése után. Ez is jelentős összeg, amely már erre az év­re számít. Skublics ennek ellenére is panaszkodik: — Higgye el, előfordult, ho-gy szerezni kellett ötven forintot, ha ki akartam utaz­ni valahová. Nehezen hihető, hisz azt is tőle tudjuk, hogy tavaly adta el autóját harmincezerért. — Szeretek jól élni-j-, szeretem a kultúrát és a gondtalan életet — mondja. Azt mindenki szereti ebben az országban. Csakhogy á dol­gozók túlnyomó többsége ezt jövedelmével egyenértékű munkával teremti meg magá­nak és családjának. Skublics Viktor számára is csak ez az út járható, hiszen szükségünk van szakképzett gépészmérnö­kökre, de nem az építkezések­nél, hanem az iparban. Az építkezések műszaki el­lenőrzését hagyja azokra a hi­vatásos építészekre, akiknek e téren jóval nagyobb a szakér­telmük, tapasztalatuk. Ügy is mondhatnánk: akik számára a tsz-eik gyarapodása nem üzle­telés tárgya és eszköze. Farkas István ügyre veszi az idegen érke­zőt, de pirospozsgás arcáról nem hiányzik a mosoly. Ud­variasan fogad, s csak akkor felihősödik el a tekintete, a-mikor elmondom, mi járat­ban vagyok: róla szeretnék írni. — Mondja, nem talál jobb témát? — méltatlankodik. — Olyan nagy ez az üzem, ró­lam úigy se tud mit írni. S hogy a hirtelen keletke­zett feszültség feloldódjék, egy viccet kezd mesélni. — Csak egy a fontos — jegyzi meg azután, ismét ko­molyra fordítva a szót- — Az, hogv jóindulattal kezeljük az embereket. Lázár Gáspárt szeretik is a csapágygyáriak, íbisz aki csak áthalad a portán, mindenki­hez van egy kedves szava. — Nem egyhangú ez az élet? — faggatom tovább. — Nem — válaszolja hatá­rozott hangon. — Régebben is emberek között dolgoztaim, most w köztük élek. Tudja, mi a fontos? Egyedül az, hogy az embernek ne legye­nek túlzott kényei. No, de bocsásson meg, nincs több időm a beszélgetésre, már jönnek a második műszakra. És Lázár Gáspár, amint ez a hivatásával is jár, szalu­tálva, de közben mosolygó nénk! — Ezt mondta négy fia­tal esztergályos a nógrádve- rőeei ifjúsági sátortáborban arra a kérdésemre, hogyan érzik magukat, miben lehet­nék segítségükre. — Minden nagyon jó, a kosztunk kitűnő (ezért dicsé­ret illeti a Pest-Budai Ven- déglátóipari Vállalatot), any- nyit eszünk, amennyit aka­runk. A sátorban, árnyas fák alatt jói pihenünk, lehet sportolni, kirándulni, olvas­ni és mindennap délután 5- től este 11-ig — a takaró­déig — táncolni a kisvendéglő dzsessz-zenekarára. Hasonlóan nyilatkozott egv házaspár és a lónytábor há­rom lakója is. Jelenleg 525 fiatal tölti itt képletes szabadságát, s június 15-én érkezik még 200 kül­földi fiatal. Az elhelyezés jó, egy 10 személyes sátorban hatan laknak, a házaspárok külön sátort kapnak. A sportpályán mindenki megtalálja kedvenc sportjához a lehetőséget. A szabadtéri színpadon a két­hetes turnus alatt két alka­lommal szabadtéri előadást tartanak és három alkalom­mal filmet vetítenek. A fe­dett téglaépülete társalgók­ban a tábor különböző he­lyein öt televíziós készülék van felállítva. arccal kéri az érkezőiktől a belépőt. A takarítónő Szerény én csendes asszony Csetző Lajosné, a görgőüzem takarítónője. Amikor délelőt­tös, reggel 6-kór kezdi a munkát, fél nyolcig takarít, összeszedi az nzsonnapénzt és kimegy vásárolni. 250—300fo- rintért hoz be zsemlyét, fel­vágottat, gyümölcsöt, asze­rint, hogy ki mit rendel. Az­után újból kezdi a takarítást, öt éve dolgozik már az üzemben és mint mondja is, bizony össze sem lehet ha­sonlítani az ő mostani életét a régivel. Nyolcéves sem volt, ami­kor a szülei meghaltak. Men- hely, nélkülözés, keserves megpróbáltatások „fűszerez­ték” az életét. Volt mosónő, elszegődött cselédnek is. Hu­szonhét éves korában négy 'gyerekkel maradt özvegyen, s a havi 28 pengő kereseté­ből 10 pengőt a szűk kis al­bérleti szobáért kellett fizet­nie. — Akkor — emlékezik vissza — nem nyolc órát dol­goztam ám. Nekünk, cselé­deknek különösen nehéz volt. Sokszor éjjel háromkor fe­küdtem le, s hatkor már a mosóteknő mellé kellett áll- nom. A tábor könyvtárosa el- mond.a, hogy a fiatalok na­gyon szeretnek olvasni, 1300 könyv áll rendelkezésükre, amit 16 ezer forintért vásá­roltak. S hogy a könyvek jók. arra bizonyíték az, hogy 250 könyvet adott ki, tehát min­den második fiatal üdülő könyvtári könyvet olvas. A tábor szélén egy kis pa­tak folyik, itt vannak felál­lítva a zuhanyozók, mellet­tük füves térség, ahol kelle­mesen lehet napozni. A két hét alatt gazdag program teszi kellemessé az üdülésr például egy hajókirándulás Esztergomba, és egy másik alkalommal Visegrádra. A lányok csinosak akar­nak lenni, ezért berendeztek egy vasalószobát, ahol hat villanyvasaló áll rendelke zésükre. Hozzákezdtek már a női us> férfi fodrászat berendezésé­hez. Megtekintettem a konyha’ is. A felszerelés modem, a A nagykőrösi Dózsa Terme­lőszövetkezetnek 34 holdas És ahogy beszél, önkéntele­nül is József Attila édesanyja, a törékeny testű mosónő jut eszembe, akit elpusztított a tőke. De Csetzőné már csak rossz emlékeiből ismeri ezt az életet. Most is dolgozik, de már nem az a gondja, hogy miből szerez betevő falatot a gyerekeknek, hanem azon iz­gul, hogy a legkisebb fiú is eredményesen végezze el az általános iskolát, s majd kö­vethesse a két gimnáziumba járót. Különben második férje és a két nagyobb fia is itt dol­gozik. — Amióta a gyárban va­gyunk, nagyon szépen kijö­vünk a keresetből — mondja végezetül. — Én már csak azért dolgozom, hogy a gye­rekek még szebben öltözhes­senek. A segédmunkás Bár Pejcech Alajos idesto­va már a hatvanegyedik évét tapossa, mégis olyan fürgén kezeli a több mázsás csapágy­szállító kocsit, mintha köny- nyű játékszer lenne. — Én vagyok a köszörű­üzem „fő” anyagmozgatója — mutatkozik be, amikor meg­állítom. őszülő halántékú, magas, erős ember, arcvonásain lát­szik, hogy alaposan meged­zette az élet. — Mióta dolgozik itt? — Három éve. — Azelőtt? konyha tiszta, kétféle menü­ből lehet válogatni és hogy jó a koszt, azt abból is meg lehet állapítani, hogy a fő­szakács a tábor keóence. Persze, új formájú üdülés ez, tehát van még probléma is Ilyen például az, hogy a ven­déglőnek kevés az asztala, több szék kellene és jó lenne egy hangszóró-berendezés is. De ezek is lesznek rövidese: . A szakszervezeti beutalón az áll, hogy: nógrádverőcei sátoros üdülés. Am nem egy­szerű sátortábor ez hanem egész kis város, ahol a hírlapárusítástól kezd­ve, a postaszolgálaton kerese­tül az állandó orvosi rende­lőig mindent, ami a nyaralás­hoz kell, megtalálnak a fiata­lok. A leánytábor két lakója bá- csúzáskor azt mondta, hogy nagyon jól fog dolgozni, mert jövőre is szeretné itt tölteni a szabadságát. A látottak alap­ján ezen nem is csodálkozom. Ruff József | kertészete igen jól jövedelmez. I Különösen szép hasznot hoz a 15 hold öntözéses kertészet. Eddig már paprikát, uborkát, karalábét, hagymát és borsót szállítottak a kertészetből mintegy ötezer forint értékben. A paprika nagyon jól bevált; Az idő is kedvezett neki; a fagy sem tett kárt benne, pedig korán kiültették a meleg­ágyakból a szabadba. Egy hete már szabadban szedett papri­kát vittek eladásra. A másik jövedelmező befek­tetés a meleg- és hidegágyi pa­lántanevelés. összesen 250 ezer palántát adtak el állami gazda­ságoknak, termelőszövetkeze­teknek, sőt még egyéniek is kértek belőle. Nagykőröst tel­jes egészében ellátták palántá­val, de jutott belőle Ceglédre és Bács megyébe is. A palán­tanevelésből 30 ezer forintot könyvelhetnek el, mintegy öt­ezer forinttal többet, mint amennyit az év elején tervez­tek. Jelenleg a cseresznyét sze­dik, amelyből ugyancsak jelen­tős bevételre számítanak. — Tsz-ben dolgoztam, a diósdi Haladásban, mint gyü­mölcskertész. — Miért hagyta ott? — Sajnos, feloszlott, pedig a tsz-ben többet kerestem. Pejcech Alajos valamikor a kereskedő szakmában kezdte pályafutását, aztán több nagy textilüzemben is megfordult. A Tanácsköztársaság idején beállt vöröskatonának, ép­pen most negyven éve, hogy Salgótarján és Fülekpüspöki környékén harcolt a cseh in­tervenciósok ellen. — Tíz újság is megtelne ak­kori élményeimből — jegyzi meg —, dehát minek dicse­kedjem vele. Pejcech Alajosra legkevésbé illik a „szürke” jelző, hiszen ő a műhely kedvence. Mun­katársai szeretik és a veze­tők körében is nagy tisztelet­nek örvend. Lajos bácsi — csak így nevezik. S amelyik gépnél a nevét hallja, máris ott terem. — Nagyon megszerettem ezt a munkáit, csakhát... — Mondja csak nyugodtan — biztatom. — A kereset bizony nem va­lami sok. Havonta 1100-at viszek haza. Bár hébe-hóba egy kis prémium is „leesik”, azért mégis csak kevés ez a pénz. Máskülönben jól va­gyok, sokat olvasok és még sohasem voltam beteg. Ezt a kondíciómat még legalább húsz évig szeretném tartani... Súlyán Pál Önkiszolgáló élelmiszerbolt nyílik Nagykátán Nagykátán hétfőn nyílik meg a járás első szövetkezeti ön­kiszolgáló élelmiszerboltja. A megnyitás előtt lázas mun­ka folyik. Már elkészítették a bolt szép és ízléses új be­rendezését, s most folyik az áruk elhelyezése. Mire meg­nyílik a vásárlók előtt az átszervezett, modernizált üzlet, helyén lesz minden, pillanatok alatt találják meg az asz- szonyok a szükséges cikkeket, s ezzel ebben , a boltban megszűnik a sorbaállás, tolongás. „SZÜRKE“ EMBEREK Negyedmillió palánta a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak A nagykőrösi Dózsa Tsz-ben jól jövedelmez a kertészet i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom