Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
tyjUÜC&ffw, *ifoÍPjee4Z, „SZENTIRÄSOS EMBER, KINEK SZENT AZ ÍRÁS...“ érdekelte, de legfőképpen ask ember. A bőbeszédűséget más-^ ban sem kedvelte. Hallgatásai viszont nagyon beszédes volt. § Sokszor üldögéltünk együtt ^ a szegedi kávéházakban, des köztünk sem esett sok szó, vi-\ szont többször rajzoltam róla, \ jól-rosszul sikerült karikatúrát. ^ Érdekes, jellegzetes arca, ke- $ mény vésővel megmintázott \ fejformája, érdeklődő, okos te-\ kintete valósággal bújtogatta a ^ ceruzámat. Szerette a karika- s túrákat és legtöbbször valami s tréfás megjegyzést írt alájuk^ hitelesítésképpen. Egyszer al- \ földi parasztnak rajzoltam, ha-\ talmas báránybőrkucsmával $ kerek fején. Azt írta alá ja: ^ „Röszkei!” Aznap Röszlcén k járt, Szeged híres paprika fa- \ lujában és az ottani parasztok^ életével ismerkedett. Egy má- \ sik rajzom alá balkézzel, tü-\ körírással írta a nevét. Ezen karikatúrán dátum is van:k 1930. IV. 7. Majd harminc esz-1 tendeje készült. Ahogy élné- \ sem a rajzot, meg Móricz Zsig-\ mond visszakézböl írt autó- ^ gramját alatta, mintha csak ^ az eleven írót látnám a maga ^ teljes valóságában, hiszen e; a| kifordított aláírás csudálatos S ítélőképességét, végtelenül so-s katmondó szűkszavúságát ér- ^ zékelteti megközelíthetetlen ^ pontossággal. Ha róla esik szó, ^ először nem ezek, hanem egy ^ Ady-vers muzsikája zeng föl í bennem, a „Levél-féle Móricz\ Zsigmondhoz” csudálatosán \ „nagyzöngésű” sorai: ...És ha hébe-hóba talán § másként véled:\ Erős vagy, mert erős telkedben \ az Élet... ^ ... ördög hordjon el már min- ^ den bolond verset: § Életet kívánunk, valószínűt, ^ nyerset, ^ S amit meg nem adhat rímeké ezer hadja, \ Mi új Ludas Matyink többször § visszaadja... | ... Papnak indult lélek, de sza- k V bad, gac$|ttás,^: ISzénfirásos ember, KineféHs¥ent\; az írás .. .^ ... S ha a lehetetlent nem tud- k ] tűk Zebirm,$, Volt egy szándékunk: . k i gyönyörűket írni. Úgy benne van ebben a mu-^1 zsikában a forradalmi Ady és k J a forradalmi Móricz Zsigmond,k ; akinek irásművészetéhez való-§ ban rózsafavonóként surlódott k ( ez a verses köszöntő. De benne | ( van a korszak is, kohójában az k ( ígéretes forradalom vörösen k1 izzó ércével. Ma*yar László *í SZEMBEN A VILÁGGAL Jules Vallés trilógiája megoldását abban látta, ha visszatér a fizikai munkához. A második rész — Belépek az életbe címen — ennek az elgondolásnak jegyében indul, mert midőn nyomdásznak jelentkezik, már nem fogadja be a munkásosztály, illetve az öreg munkás arra bíztatja, hogy maradjon csak a saját körében, s legyen ott a munkások védelmezője. A próbálkozások, nyomor- gás, a- bohém-élet és a lázadás ideje ez. A bohémság édeskés ábrázolásáról vad dühvei ír, a lázadása pedig irtózik a fegyelemtől — nyilván visszahatás ez az apa vak pedagógiája ellen. Érdekes példája a „valódi” életanyag alakításának, hpgy a regény szerint Vingtras párbajban megöli egy barátját, a valóságban Vallés csak megsebesítette s barátságuk még szorosabb lett. A lázadó — a harmadik rész — az állását vesztett tanár, Írnok és újságíró, a lázadó és kommünárd Vingtras története az országból való menekülésig. A nagy mű főhőse voltaképpen nem forradalmár, hanem lázadó, aki tiszta bosszút akar állni a maga és társai szenvedéseiért. ★ Vallés írása művészi erejében is megdöbbentő. Maguk a franciák is mostanában fedezik fel stílusa modernségét, nagy lélekismeretét és különösen a gyermekiélek kitűnő ábrázolását. Szaggatott, ki-kitörő stílusa, a korában szokatlan széttördelt, képekre bontott szerkezete, indulatos előadásmódja, már-már rosszindulatúan karlkirozó jellemzőkészsége teljesen mesf olvasmányé teszik. Nem kell semmiféle klasszikus-port lefújni róla! Vallés regénye Dániel Anna szép fordításában, ízléses külsőben jelent meg az elmúlt napokban. Csertői Oszkár tam a kávéházban a polgár- mester tévedését Móricz Zsig- mondnak. Kicsit bosszantotta, de mulattatta is. Csak ennyit mondott: — Azért lehet, hogy Pali bátyám jobban méltatlankodna __ A Rózsa Sándor regényciklus írása közben sokat bánkódott azon, hogy nem tudott — szögediül, nem ismerte a szegedi tájszólás, az ő-zö beszéd alapszabályait. Nem tudta, hogy melyik „e" az, amelyik Szegeden „ő”-vé színesedik. A Szatmár megyei Csécsen, ahol született, Debrecenben és Sárospatakon, ahol diákoskodott, olyan nyelven beszélnek á magyarok, amelyben nincs semmi különbség a nyílt és a zárt „e” hang között. A tiszántúli magyar ezért nem tudja sohasem biztosan, hogy Szegeden „emberönek”, „ömbernek”, vagy „ömbörnek” mondják-e az „embert”. Móricz Zsigmond regényében szögediesen akarta beszéltetni figuráit, amiből aztán sok mulatságas tévedés kerekedett. A trilógia második kötetéhez már szegedi lektort fogadott egy fiatal nyelvész, dr. Bálint Sándor személyében, aki aztán lefordította szö- gedire a szereplők párbeszédeit. — Hiába, no — mondta egyszer elkeseredve az író — nem megy a dolog. Ezzel a „szögedi — vagy szegődi”? — tudománnyal sehogysem boldogulok. Egyszerűen nem értem, nincs fülem hozzá. Móricz Zsigmond közismerten szűkszavú, kevésbeszédü, nagyokat hallgató ember volt. De annál jobban figyelt. A noteszek tucatjait írta tele úton-útfélen fölszedett megfigyeléseivel, adataival. Minden kútba, elérve megérdemelt végzetét. A hős pedig a nép áldásától kísérve útra kél szerelmével új kalandok felé. A Madách Színház előadása remekbe sikerült. Vámos László áradóan ötletes, szellemes rendezése, a népi játék sokféle elemét bontja ki gazdagon, színes csokorba kötve a játékot, a kitűnő és hangulatos zenét — Ránki György alkotása — és a remek táncokat. A figurák is úgy lépnek elénk, ahogy Kelet fantáziadús népe megálmodta. A Csendháborító ízes népi alak. Nem a rettenhe- tetlen szabadsághős mozog a színen, aki megbünteti a gonoszokat, hanem furfangos, talpraesett, csupa élet és szenvedély, reális ember, aki bízik a népben, pompás emberismerő és saját jellemte- lenségük csapdáiban fogja meg ellenségeit. Ezzel a beállítással a hős rajza nem leit szegényebb, de közelebb került hozzánk, maibb. A groteszk elemek halmozása, a bővérű karikirozás mind jó értelemben aktualizál. Ez nem hibája a rendezésnek — pedig a Népszabadság kritikusa ezért marasztalja el — hanem éppen érdeme. A müez- zin-narrátor mulatságos alkalmazása is a rendezésnek ezt a törekvését dicséri. A színészek megértették és maguk is átérzik a rendezői koncepció helyességét. Élvezik szerepüket, és jobbnál jobb alakításokkal hálálják meg a közönség tapsait. A címszereplő Zenthe Ferenc, a bájos Vass Éva, a ragyogó Kiss Manyi, az emlékezetes figurát alkotó Kőműves Sándor, a meghökkentően groteszk Márkus László, vagy Szénást Ernő, Gönczöl János, de a kisebb szerepek alakítói is hibátlanul játszanak. Sz. M. 1 $ Az elnyomott nép, ha sza- f, badságát a valóságos életben í fegyverrel meg nem szerezhe- . ti, legalább képzeletben te- | remii meg. Megalkotja a ma- § ga hőseit, felruházza a leg- ^ szebb jellemvonásokkal: tör- ^ hetetlen bátorsággal, furfang- ^ gal és nagyszívűséggel. Hál- § hatatlan életet biztosít szá- i mukra. Robin Hoodtól Ludas \ Matyiig hosszú a sor. Szolov- \ jov érdeme, hogy regényhöst \ faragott a keleti népek legen- \ dús mesealakjából, Naszredin \ Hodzsából. A Csendháborító $ azóta meghódította a világot, \ az olvasókat és színpadi for- \ májában a nézőket is. J A mesét mindenki szereti és i e játékban bűbájos napkeleti ^ történet elevenedik meg. Dzsa- $ far, a gonosz uzsorás arra J akarja kényszeríteni a szegény fazekast, hogy adóssága Jfejében — leányával, a szép- j séges Güldzsannal együtt \ rabszolgája legyen. A vá- i rosba érkező Naszredin Hod- \ zsa, akitől retteg a Kelet min- ; den gonosz nagyura, és akit áld \ minden szegény, szerelmes |Zesz a lányba és csellel meg- \ menti a családot. Az uzsorás \ bosszúja nem marad el és a \ kegyetlen és ostoba emír há- ! remébe hurcoltatja a lányt. | Naszredin Hodzsa, Guzlia, az \ öreg csillag jós képében je- i lentkezik az emir palotájá- \ ban és megszökteti szereZ- ! mét. Az emir fejét akarja vé- ! tetni az öreg fazekasnak és ! más mesterember barátainak, \ hogy így kényszerítse őket a ! Csendháborító feljelentésére. ! A hős nem tűrheti, hogy barátainak baja essen, felfedi j magát. A vérszomjas kóny- ! úr úgy határok, hogy zsákba ! varrva, vízbe öli a Csendhábo- l rítót. A ravasz Naszredin ; Hodzsa előbb megszabadul \Őrzőjétől, majd eléri, hogy \ helyette Dzsafar, az uzsorás ' bújik a zsákba és kerül a CSENDHÁBORÍTÓ A Madách Színház bemutaiója S \ Á ■» ' r \ 1,0 „Mindazoknak, akik í az iskolában halálosan unat- ; koztak, vagy akiket családjuk ; megríkatott, akiket gyermek- S korukban zsarnok tanítók 5 gyötörtek, vagy szüleik ütöt- J ték-verték őket, nekik ajánlom ezt a könyvet” — írja a $ trilógia első része — A gyéreinek — mottójául Jules Val- ; lés. ; 1832-ben születet egy kis viJdéki helységben. Szülei ke- 5 gyetlen fegyelemben nevelték, e sokat ütötték-verték, apja ta- inár, aki a kor büntető, szi- e gorú pedagógiájának híve. Kérőbb Nantesba helyezték s így e Jules az alsó gimnáziumot ott e végezte, de a felső osztályo- e kát már Párizsban. Az érettségi vizsgát csak másodszorra e sikerült letennie. 1852-ben $ részt vett a köztársasági ifjú- $ság megmozdulásában s ezért íaz apja, nyilván saját magát §és állását féltve, őrültek- $ házába záratja. Pár hónap J múlva kiszabadult s újra 5 Párizsba ment. $ Tíz szörnyű év következett. ^ A nyomor és éhezés rettenetes korszaka ez és bármihez ^ kezd, kudarc kíséri. Egy-két ^évig előljárósági írnok, egy í télen át a caeni líceumban ^kisegítő tanár. Utána újság- ^ íróskodni kezd. Főleg ellen- í zéki lapokba írt és Végül 11867-ben maga is lapot alapí- | tott, amit azonban rövidesen | betiltottak. Két regénye is ^megjelent ez idő alatt. Az j egyikben a pénz és tőzsde ^embereit leplezi le. ! 1869-ben képviselőnek jelölheti magát, de alig pár szavalatot kap s 1870-ben, politikai ! okokból börtönbe zárták. A ! gyorsan fejlődő események ! miatt szabadon engedték. Be- ! lépett az Internacionáléba. A i felkeléskor zászlóaljparancs- jnok a Nemzeti Gárdában. A ;Kommünben újra läjiot‘'alapít s ebben kitartásra és ellenállásra buzdított, bár ő maga is a mérsékeltekhez tartozott. A Kommün bukása után elfogni ugyan nem tudták, de halálraítélték. Pár hónapos bújkálás után sikerült átszöknie Angliába. Kilenc évig élt Londonban és közben megírta trilógiája első két kötetét, majd 1880 után, miután amnesztiát kapott és hazatért, ismét lapot alapított s ez a lap a szo’SSSSSSSSSSSSSSSStSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS, Sokszor volt már nála muri, de akkor.:. Miért volt más akkor? Miért nem látta mindezt? Csak pillanatokra tudott gondolkozni, mert hol táncolni vitték, hol meg valaki újabb italt kért, de érezte, hogy belül valami jéghideg kéz szorítja össze a szívét... utálat... ezektől... magától, mit is mondott az apja, amikor elzavarta: árulás... a munkásosztály elárulása ... kötelet érdemelne... Öntötte magába a konyakot. Cibálták jobbra-balra, lépett, de alig tudta, mit tesz. Fél- ájultan hallotta csak, ahogy a pihenő társaság a sikatnló- sabbnál sikamlósabb vicceket mesélte, s csak arra rezzent fel, amikor Kékly magához húzta: — Miért búsulsz, bogárka? Pénz kell? Már megint nincs pénz? Sokba került a mai muri? Nesze! — S kihúzott egy csomó százast a zsebéből ... s odalökte. Gitta a térítőn vöröslp százasokat nézte, s nem tudja, hogyan, de Terus képe villant elébe. Ahogy a gyerekek karéjában áll... Amikor Kékly is elment, a hányinger fojtogatta. Kitárta az ablakokat, hogy friss levegő áradjon a szobába, de csak nem akart a kínzó inger elmúlni. A feldúlt lakás vigasztalan képet nyújtott, s a hirtelen becsapó szél meg- lebegtett'e a térítőkét. Végig- borzongott rajta a hideg. Kapta a kabátját, s szaladt lefelé. Az utcán már ott sá- padozott a hajnal. Ha még siat. otthon éri Lacit. Beszél vele, mielőtt műszakba indulna. mondta, megveszem én .;. de vett is olyat... — benyitotta a szobaajtót, s hozta ki a szekrényből a kötőt, mutatni. Gitta tettetett figyelemmel nézegette, s mintha csak éppen a beszéd kedvéért tenné, megkérdezte: — És... a lányokkal.;. nincs jelölt? Gulyás néni egyszeriben szótlan lett. A vállát húzogatta, majd csak ennyit mondott: — Nincsen. Gitta megérezte, hogy mi van a nincsen csendes hangsúlya mögött. Minden. Amit ő okozott. Akkor. Egy esztendeje. Amikor Kékly szeretője lett. Amikor otthagyta Lacit. Két héttel az eljegyzés előtt. Gulyás néni fogta a vödröt, s ment ki az udvari csaphoz vízért. Nem várta meg. Kilépett az ajtón, elcsukló hangon odaköszönt, s végigfutott az utcán. A villamoson ülök csodálkozva nézték a peronon -álló, a semmibe révedő. könnyeit nyelő nőt. 0 A füst már kibírhatatlan volt. Tizenöten voltak. Kinyitotta az ablak fél szárnyát, de ez nem sokat segített. — Táncolni... táncolni kellene — állt fel imbolyogva az egyik férfi, s a többiek kiabálva helyeseltek. Gitta megpróbálta lebeszélni őiket, de Kékly durván rámordult: — Az én vendégeim ... itt pedig én vagyok a gazda ... táncolunk ... kész ... értetted .., Visszafojtotta a könnyeit. — Ugyan. A szűkszavú válasz csendet parancsolt. Végül Terus zavartan szabődott: — Ne haragudj... de a gyerekek... S otthagyta, körbe vetette magát a gyerekekkel, ő meg csak állt... állt ott... s hirtelen olyan düh lobbant benne. hogyha teheti, nekiesik Te- rusnak. Csak azért is! — berzenkedett benne a dac, s szapora léptekkel otthagyta a gyerekek közt vígan kacagó lányt. Rohant végig az utcán, s ott dörömbölt benne: ez is ... Laci se látta meg... hát mi lett ő... leprás ... mi bajuk vele ... Gulyásék a földszinten laktak. Nem kellett végigkopogni a gangon, hanem a kapu alatt balra, s már nyitotta is az ajtót. Gulyás néni megrökönyödve nézett a lányra, s hirtelenjében csak azt hajtogatta: — Jaj istenem ... jaj istenem ... a Margit... Á konyha most is tiszta volt, Gulyás néni mindennap reggeltől estig szöszmötölt benne, igaz, hogy látszatja is volt. Gitta keresztbe vetette a lábát, rágyújtott, hogy leplezze a gyomorszorító idegességet, s rákezdte: — Erre jártam ... gondoltam benézek ... Laci... — A gyárban van ... délelőttös ... — A múltkor láttam ... az áruházban... — Igen ... a lelkem ... nekem vett egy új kötőt. .. dél- utános volt; hagyja, ne fáradjon maga be anyám, arra, annyi ott az ismerős, mindenki, minden ... Á villamos jó félóráig döcögött vele. A levelet hamar leadta, azután tétlenül sétált az utcán. Nem akaródzott még villamosra szállni, visszamenni. Az anyjához nem mehet, az apja megmondta, hogy soha többé a lábát be nem teheti, mert egy munkásember lánya, ha cafka lesz, az nem lánya többé... de azért csavarog egyet ezen a környéken. Hadd lássák az ismerősök, hogy ki lett Fekete Margitból! A gyár helyett szerencsét csinált. Nem dolgozik, s mégis fényesen él! 'Míg a többiek fcuporgatnak, neki mindene megvan, sokkal több, mintha itt marad! Milyen ügyes az a Pista! Csak egyszer rajta ne veszítsen! Akkor neki is fuccs. A lakást Pista szerezte. Pista ad pénzt. Pista jelent mindent. A tűsaroik megcsúszott a kopott bazaltkockán, fájdalmasan felszisszent, ez kizökkentette gondolataiból. Leült a kis tér kopott padjainak egyikére, szándékosan arra, amelyik táblájába vagy két-három esztendeje Laci olyan örömmel véste bele a szívet kettőjük nevének kezdőbetűivel. — A térre óvodások özönlöttek, egy pillanat alatt felborult minden rend, össze-visz- sza ugrándoztak, s hiába csitította őket az óvónő, nem nyughattak. Nini, az óvónő. Hiszen ez Nagy Terus! Felállt a pádról, s már messziről köszönt a másiknak, aki zavartan íogsdta a köszönést. — Nem idegesít ez a sok gyerek? Móricz Zsigmond ha élne, most töltené be nyolcvanadik esztendejét. Korán találkoztam könyveivel, legelőször, ha jól emlékszem, a Kerek Ferkóval, aztán nem sokkal később a Sárarannyal, majd a Fáklyával. Ettől kezdve szomjasan kutattam föl minden írását. „Személyesen csak jóval később találkoztam vele, a huszas évek legvégén, de az is lehet, hogy csak a harmincas esztendők elején. Ő már országos nagyság, a megújult magyar próza fejedelme, magam alig túl az írás és az újság inasévein. Úgy emlékszem, hogy a Nyugat rendezett md- tinét Szegeden és a „Nyuga- tos” írókkal, költőkkel együtt ö is ellátogatott az én városomba. Lehet, hogy már szeme elé akadt egyik-másik igénytelen írásom, legalább is ismerősként kezelt a matiné után a kávéházi törzsasztalnál, de az is lehet, hogy merő udvariasságból érdeklődött csak, mit írok, mik a terveim, bár nem tartozott az udvariaskodó emberek közi. Ettő kezdve elég gyakran találkoztunk, mégpedig legtöbbször Szegeden. Akkortájt dolgozott a Rózsa Sándor trilógián és ezért járt Szegedre, hogy jobban megismerje a legendás hírű szegedi betyár életének színterét és statisztériáiét: a szegedi tanyák népét. Történt pediq, hogy egy szép napon, amikor szokás szerint benyitottam dr. Somogyi Szilveszter polgármester tavas szobájába, ott láttam Móricz Zsiamondot. amint a szoba közevén kiterített hatalmas térkép fölé kuporodik, és szorgalmasan jegyezget vaskos noteszába. — Szegedről akar regényt írni — súgta felém a lokálpatrióta büszkeségével a polgár- mester. a térkép fölött guggoló író felé kacsintva. A torony hangja már régen elverte a delet, amikor Móricz Zsigmond elköszönt a városházáról. Másnap Somogyi Szilveszter szóba hozta az író látogatását. — Kiváncsi vágnák, milyen lesz az a regény? Biztos, hogy szép lesz. mert kiváló író ez a Móricz Paja. — Zsiga — iaazitottam ki. Meglepetten nézett rám. — Hát nem Móricz Pál volt? Szentül azt hittem, hogy Prría. akinek már annyi kedves tárcáját olvastam a pesti lapokban. De erről a Zsigmondról nem sokat tudok. Délután persze elpletykálcialista mozgalom harcos orgánuma lett. Ötvenhárom éves volt mindössze 1885-ben. amikor meghalt. Százezer munkás kísérte sírjához. Most már talán érthetőbb a bevezetőül idézett mottó is. Egy egész életére sérült, lázongó önérzetű ember szavai ezek, Vallés életrajzát hosszan kellett idézni, mert a Szemben a világgal (eredeti cime Jacques Vingtras) voltaképpen burkolt önéletrajzi regény, de a főhős, Vingtras sorsa nemcsak Vallés életét hordozza, más életek is keverednek benne. A Szemben a világgal kitűnő cím ehhez a regényhez, mert Vallés-Vingtras fejlődésének legjellegzetesebb vonását ragadja meg, a megalkuvás nélküli szembenállást, belé nem illeszkedést a társadalom megalkuvó életébe. A mu, melynek műfaját az író maga „emiékirat-regény”- nek nevezte, ötletét egy baráti levelezésben kapta s később olvadt össze más, egy a gyermekkorról írni szándékozott regényének tervével. Talán csak Dickens tudott oly megrendítő erővel írni a gyermeksorsról, mint Vallés (igaz viszont, Vallés hajthatatlan keménysége nélkül) a trilógia első részében — A gyermekben. Az első kötet megjelenése botrányt okozott, mert őszinteségét nehezen viselték el, hiszen Vallés a társadalmat leplezte le voltaképpen, amelyik a parasztszármazású szülőket beengedi ugyan az értelmiségi pályára, de lenézi és kirekeszti őket. Ez a felemás helyzet kergeti őt később a szertelen egyén ies- kedés, a lázadás útjára. A gyerekkorról írt kötetet egy hadjárat kezdetének tekintette „a lelki sebesült kicsiny emberi lények érdekében”. Ö maga, a regényalak, ennek a „fölfelé-deklasszáltság”-nak
