Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-18 / 141. szám
4 et st Mt f. WCirlap 1959. JÚNIUS 18. CSÜTÖRTÖK Nemrégen hírt adtunk Erd 5,legégetőbb’‘ problémájáról, a vízkérdésről. Ez az, ami hosszú évek, sőt évtizedek óta égeti a szép fekvésű budai község lakóit, mert sohasem tudtak beletörődni abba, hogy kristálytiszta, bővizű források közvetlen közelében — szinte megszámlálhatatlan ilyen forrás akad a község határában — kénytelenek legyenek beérni a falu belsejében ásott kutak rossz ízű, egészségtelen vizével. A régi krónikák tanúsága szerint már ötszáz évvel ezelőtt is ismerték ezeket a forrásokat, amelyeknek helyét rendkívül buja növényzet, sok százados szilfák jelezték. Nemrég vágták ki az utolsó ősAz érdi ivóvíz kalandos regénye renc az elnöke. Azt mondják, igen jószándókú ember, nagy erőfeszítésekkel igyekszik pótolni azt a sokmindent, amit előde elmulasztott a községfejlesztés körül. A szót azonban Polgár Dezsőnek, a községfejlesztési állandó bizottság agilis elnökének adja át, aki jobban kiismeri magát ebben a vízügyi dzsungelben, hiszen egyik leglelkesebb és legfáradhatatlanabb vezetóie a múlt év őszén megalakult A Keserűfű utcai Hétforrás betonaknájánál Polgár Dezső (balról) elmeséli az érdi ivóvíz kalandos regényét csont biztosított a társulat számára. Ezt a kölcsönt a tagok megajánlott hozzájárulásából tíz év alatt kell visszafizetni. A társulat helyzete nem irigylésre méltó. A maroknyi ellentábor, különböző rémhírekkel operált. Elterjesztették például azt a hírt, hogy a forrásoik területe fertőzött, a víz tele van coli-bacillusokkal, súlyos megbetegedéseket okoz, már többen bele is haltak. Megtörtént az is, hogy ismeretlen tettesek döglött tyúkot dobtak az egyik forrás aknájába és ezzel valóban megmérgezték annak vizét. Ezt a forrást a társulat azonnal kikapcsolta a hálózatból és a fogyasztásra szolgáló vízből hetenként mintát küldött a Közegészségügyi Intézetnek, amely gondos vegyelemzéssel vizsgálta azt meg, de soha fertőző anyagot nem talált benne. Közben kétezerhétszáz méter hosszú vezetéket építettek, amely az úgynevezett Kutyavár mögötti források vizét az érdligeti telkekhez vezeti. Rendbehozták a Keserűfű utca mellett feltárt forrásokat, megépítették a hatalmas betonlappal fedett mély aknát, amely megvédi a forrás kristálytiszta vizét minden külső fertőzéstől. Az érdi Hétforrás vizéből jólesnek az üdítő kortyok fát. Ez már Mátyás király idejében is öreg fa lehetett, évgyűrűinek száma legalább is ezt mutatja és árnyékában a hagyomány szerint vadász- gatás közben maga az „igazságos" is gyakorta megpihent. A vén fa csak most halt meg, végleg lehullt a lomb hatalmas koronájáról, törzse, ágai kiszáradtak. A kivágott faóriásból kitermelt faanyag eok vagont megtöltött. Ezeknek a legendáknak a Világában szinte érthetetlen, hogyan lehet az ivóvíz ezen a helyen probléma. Mégis az. Mégpedig elég zűrzavaros. Útvesztői között nehezen igazodik el az érdeklődő. A saját szemének sem hisz szívesen, amikor a falu főutcáján, a szélesen terpeszkedő tanácsháza közvetlen közelében egy valóságos középkori kísértettel találkozik: a sza- maras vízárussal, amint kis kocsijára szerelt vashordójából forintokért árulgatja az ivóvizet a vödreikkel, kannáikkal fölsorakozó érdi háziasszonyoknak. ■— Misa bácsi hadirokkant, neki van egyedül privilégiuma a vízárusításra — mondják a tanácsházán —, szamárfogatán az ófalu ártézikútjárói hordja a község központjába a jó ivóvizet és itt méri ki azoknak, akiknek nem ízlik a kútvíz. Érd rohamosan fejlődik, lakóinak száma már meghaladja a huszonháromezret. A község hat részből áll, a legszebb része persze Erd- liget. Szép villák sorakoznak az árnyékos utcák mentén, dús gyümölcsösök és díszkertek mélyén. Itt nagyjából már nem probléma az ivóvíz, a lakosság összefogása megoldotta, de ... ' Ez a „de” az, ami jellemzi elég visszás helyzetet. A községi tanács végrehajtó bizottságának Garaguj Feérdi vízgazdálkodási társulatnak. Hatszáz család tömörült Érdliget területén, hogy megteremtse az anyagi alapot a jó vizű, közeli források kihasználására, amelyeknek fölkutatása és föltárása már négy évvel korábban megtörtént. A társulat tagjai telek- tulajdonosok Érdligeten és belépésükkel arra vállaltak kötelezettséget, hogy tíz éven át telkenként és évenként 200 forintot fizetnek a vízellátáshoz szükséges berendezések költségeire. Azoknak a száma, akik beléptek az önNagymennyiségű betoncsövet szereztek be a további hálózat- építéshez, a közegészségügyi előírások szeriint hozzáláttak a források közvetlen környezetének rendezéséhez. A forrás- területet szabályos sodrony- kerítéssel vették körül. A kerítés egyik oldala azonban nyitva maradt, mert egy magántulajdonban levő telek és lakóház ékelődik az előírt területbe. A kerítésre több mint 70 ezer forintot költöttek. A források ötven méteres kör-, zetébe a törvény szerint idegen még csak a lábát sem teheti. Szőke Mihály, a Diósdi CsapNem elátkozott kastélyt, de nem Is színpadi kulisszát mutat ez a kép, hanem azt az illegálisan épített magánházat, amely az érdligeti források területén áll és egyik legfőbb akadálya a vízellátás megszervezésének, kéntes társulásba, meghaladta az érdligeti telektulajdonosok számának ötven százalékát. Ez az érvényes jogszabályok szerint azt jelenti, hogy a társulat elhatározása a kisebbségre is kötelező, Elkészültek a tervek, a megye 100 ezer forint segélyt folyósított azok végrehajtásához, az Országos Takarék- pénztár pedig nyolcszázezer forint igen kedvezményes kölágygyár mérnöke nemrégen építette ide lakóházát, s az még ma is befejezetlen. Különös módon jutott a Budai Járási Tanács tájékozatlan műszaki osztályán építési engedélyhez. Az engedélyt az előzetesen bemutatott tervekre kapta meg, házát mégsem a tervek szerint építette föl. A törvény közérdekből kisajátítási jogot biztosít a köz- érdekeltség számára, természetesen kimondja azt is, hogy Középkori látvány Crd főutcáján: Miska bácsi, a szamaras hadirokkant forintjával árulja az ivóvizet. a kisajátítást szenvedő telek- és háztulajdonosnak teljes kártalanítás jár. Jogilag tehát tiszta lenne a helyzet, de azért a gyakorlatban mégsem ilyen egyszerű. Szőke Mihály házához emésztőgödör is tartozik és ez a források közvetlen közelében bújik meg a föld alatt, állandó fertőzéssel fenyegetve a fogyasztásra szánt forrásvizet. Az egészségügyi hatóságoik nem ismernek tréfát: rövid határidőt állapítanak meg és ha a forrás tulajdonosa — ebben az esetben Érd község — nem szünteti meg gyökeresen a fertőzés lehetőségét, könyörtelenül lezáratják a forrásokat. Ez a határidő már az év elején lejárt, de semmi sem történhetett, mert a község tanácsa nem tanúsított kellő erélyt a kérdés megoldása körül. A kisajátításnak ugyanis csak akkor lenne gyakorlati értéke, ha a községi tanács szükséglakást biztosít a háztulajdonos számára. A szabad ég alá ugyanis semmiképpen sem lakoltathatnák ki a ház lakóit. A tanács azonban nem jelölt ki a mai napig sem szükséglakást Szőke Mihály számára. Az Ivóvíz-társulat vezetősége — tekintettel a fölmerült nehézségekre — haladékot kapott, de az új terminus is lejárt és még mindig nem történt semmi. Közben még az is kiderült, hogy Szőke Mihály a szabálytalanul épített házra lakhatási engedélyt sem szerzett — nem is kapna rá, mert szabálytalanul épített házának mennyezetét kukoricaszárral kevert betonból tákolták ösz- sze — mégis benne lakik. A döntő csata megindult és most már remélhető, hogy hamarosan elintéződik ez a furcsa ügy, amely erősen foglalkoztatja a megyei tanács építési osztályát is. Varga Imre mérnök, aki az építési osztályon az ivóvízügyeket intézi, érdeklődésünkre elmondotta, hogy a közelmúlt napokban helyszíni szemlét és megbeszélést tartottak Érdligeten a megye, a járás, a község, az Ivóvíz-társulat, az egészségügyi hatóság és. a KÖJÁL (a Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás) képviselői. Jegyzőkönyvileg megállapították, hogy a község tanácsa nem hajtotta végre a korábbi utasításokat, nem intézte el a kisajátítás kérdését sem, tehát azt javasolják, hogy a KÖJÁL most már késedelem nélkül tegye meg a szükséges intézkedéseket. A községi tanácshézán ma már elég komolyan kezelik ezt az annyira fontos problémát. Garaguj vb-elnök kijelentette, hogy a község késedelem nélkül biztosít szükséglakást az illegálisan épített ház lakója számára. 1 A további tervek egv része már elkészült és készül a többi is. A cél az. hogy fokozatosan biztosítsák Érd egész területén az egészséges ivóvizet. Ehhez, a Keserűfű utcai források vize nem elegendő, d? vannak a közelben egyéb források is. Szükség lesz egy magasan fekvő tárolómedence építésére, (hogy a megépítendő csőhálózaton át a község minden pontjára a gravitációs erő juttassa el a vizet. A medence helyét is kijelölték, mivel azonban az is magánterület, megszerzéséhez legalább 30 ezer forint szükséges, A hálózat és a tároló műszaki tervdokumentációja 120 000 forintba fog kerülni. Hogy a tervek kivitelezésére és a gépi berendezésre mennyi pénz kell, azt még ki sem számították. — Az a lelkesedés és áldozatvállalás — mondja bizakodva Polgár Dezső —, amit Érd lakosságának nagy része tanúsít, szinte egyedülálló. De nem szabad magára hagyni a község népét. Ha állami szerveink segítséget nyújtanak, csodákat fogunk itt művelni. Persze, azért vannak egyéb nehézségek is. A társulat például már vásárolt a további hálózatépítéshez hatezer méter betoncsövet, de csatlakozó idomokat, elágazásokat egyelőre nem tudott szerezni, mert a csőgyár kapacitását teljes mértékben lefoglalták a korábbi közérdekű rendelések. A közel* jövőben azért ezeket a hiánycikkeket is megkapják az érdiek, akik között állandóan folyik a lelkes és eredményes agitáció és napról napra növekszik azoknak a telektulajdonosoknak a tábora, akik szívesen vállalják a vízműépítéssel kapcsolatos és egészen minimális terheket. Harc nélkül persze nem mehet a dolog. Vanak belső ellentétek, érzékenykedések és sértődések is. A napokban például dr. Kápolnay Gyula orvos, az Ivóvíz-társulat eddísi elnöke lemondott tisztségéről. Lemondását a társulat a legközelebbi közgyűlésén tárgyalja meg de ettől függetlenül kitartóan folyik a munka, amelynek célja. hogy Érd dolgozó népe minél gyorsabban jusson kifogástalan vízellátáshoz. Magyar László Foto: Gábor Viktor Könnyű kombájn, kukoricabetakarító gép, új eketípus A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása, a mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozódó igénye tág lehetőséget biztosított a Mezőgépfejlesztési Intézet munkatársainak alkotómunkájuk kibontakozásához. A lehetőségeket kihasználva, sok új, közöttük több világviszonylatban is figyelemre méltó gépet szerkesztettek az intézet mérnökei. A közeli napokban kerül ki az EMAG-gyárból a korszerűsített arató-cséplőgép. Az új típusú kombájn teljesítménye egyharmad résszel nagyobb az eddig gyártottakénál. Súlya, kezelése számottevően könnyebb a régi gépeknél és külsőre is tetszetősebb lesz. Az újfajta kombájn még e hónapban, a Nagyszentjánosi Állami Gazdaságban esik át az üzemi próbán, s az itt gyűjtött, tudományos módszerességgel mért és értékelt adatok hasznosításával kezdik majd meg a sorozatgyártását. Jelentős eseménye a magyar mezőgazdasági gépgyártásnak, hogy elkészült a csaknem húszféle különböző gép működtetésére alkalmas, úgynevezett univerzális alváz. Az alvázra szerelhető, illetve az általa működtethető gépek közül elsőnek az arató-cséplőgép és egy jár- vasilózó' mintapéldánya készül el. Az őszig azonban újabb — ugyancsak az alvázzal működtethető — gépek kísérleti példányait gyártja az ipar. Közülük különösen jelentős lesz a kétsoros kukoricabetakarító gép, a sormővelő kultivátor, valamint a műtrágyaszóró. Novot Antal, Németh István és Perényi János, az intézet három kiváló térvezője nagy jelentőségű, világszabadalomra bejelentett találmánnyal gazdagította mező- gazdasági gépeink sorát. Az általuk szerkesztett, FE—3 típus jelzéssel forgalomba kerülő, háromsoros függesztett eke vontatásához a kísérletek tanúsága szerint 17—22 százalékkal kisebb vonóerő szükséges. Azok a traktorok például, amelyek eddig csak két vassal tudtak szántani, az új háromsoros ekét nehézség nélkül elbírják. Folytatják a Hanság lecsapolását — segítik Tokajhegyalja rekonstrukcióját a KISZ-építőtáborok fiataljai Az ország különböző részein a KISZ építőtáborok az idei nyáron is megtelnek munkás- fiatalokkal, egyetemista és középiskolás diákokkal, akik a szünidő, vagy nyári szabadságuk egy részében önkéntesen segédkeznek az országépítésben. A Hanságban — ahol a múlt esztendőben nagykiterjedésű mocsaras területet tettek művelésre alkalmassá az ifjúsági munkabrigádok — szintén megnyílt az ifjúsági építőtábor. A Horvátkimlén felújított sátorvárosban 350 KISZ-vezető gyűlt össze, akik a táborozás közben megtárgyalják a KISZ- munka sokféle módszerét. A V’or három utcáiát tízszemélyes sátrakból építették fel. s a sátorvárosban a villanyt is bevezették. Az ifjú építők ki- f»gástala a ellátást kapnak. Az nzemáU-jt>v\:"si vá’Ia’at mí<> bűíőszekrénvekkel is e’látta a közeli állami gazdaságot, hogy a tábor mindig friss élelmiszert kapjon. Mások, a Bodrog vizétől ehnocsarasodott földeket a Vízügyi Igazgatóság szakembereinek irányításával lecsapolják és termővé teszik. A megye kiszistáinak másik kezdeményezése Tokajhegyalja világhírű szőlővidékének rekonstrukcióját segíti. A Mádon felállítandó táborban a szomszédos megyék diákif.iű- sága is részt vesz majd kéthetes váltásokban. A Badacsony vidékén június végétől 600 egyetemi és főiskolai hal’gató részvételével szervez a KISZ ifjúsági tábort. A fiatalok két-két hétig segítik a híres borvidék fet- űutasát, a még nem termő területek előkészítését. A badacsonyi hegy legmeredekebb részein teraszos tartófa!ak->t v»z- ’“vehetőket énífenelc. és ecnr’éket Hfask és ir^ földmunkákat végeznek.
