Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

A TANÍTÓ

Kapáslány

%U«ÍWaSWi«SV\\\\\\N\\\N * wwwwwwwwwvwwwwv '/

^/V////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////A /

Megyénk népművelése egy tapasztalatcsere tükrében

Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezésére megyében tapasztalat(Szánthó Imre illusztrációja)

Gyárfás Endre: Pályaudvaron

A vonat kifutott, s a tágas csarnok Egy pillanatig megdöbbenten állt.

A harmónia elvesztett egy hangot,

És máris csönddé omlott a világ.

Belőlem mentél el, kitépve fájón A véremből, a lényemből magad.

Ha sajnállak, csak magamat sajnálom. Mert jobb, egészebb voltam általad.

Kifut szívemből sorra sok szerelvény, Sok jóbarátság gazdag vonata.

Nem marad bennem önmagam szerelmén Kívül más, csak a vágy füstoszlopa.

A füst, a csönd betölt. Szorongva várok, S haragszom rád, mint arra, aki bántott.

ff területén f. minisztérium

bői és Boros Sándor Salgótarjánból igen nagy figyelmet szentjeit a gyermekek is- kolánkívüii művészeti nevelésének. Nagy elismeréssel szóltak az iskolai ének- és zenekarokról, különösen a bagi úttörők együtteséről, a nóg- rádverőcei iskolai zenekarról, a galgamácsaiak lakodalmas játékáról, amelyet alkalmuk volt látni. Foglalkoztak a zeneiskola-hálózattal, amelyben az állami iskolák mellett nagy szerep jut a művelődési otthoni és a munkaközösségi zeneiskoláknak egyaránt. Azt kifogásolták csupán, hogy túl nagy a tangóharmonikáznl tanulók száma és sokszor bizony nem is a legkielégítőbb fokon folyik az oktatás, így ahelyett, hogy nevelnék a gyermekek zenei Ízlését, rontják vagy legalább is nem segítik annak fejlődését. A harmonika-tanulási láz fei tehető oka: többen abban reménykednek, hogy ennek segítségével könnyen elhelyezkedhetnek majd valamelyik zenekarnál.

A vendégek nagy figyelmet fordítottak a szakkör-hálózatra is. Két területet vizsgálták különösen nagy gonddal, az ezüstkalászosgazda-tanfo- lyamokat, amelyek széles körben terjesztik a korszerű mezőgazdaság módszereit és a zenebarátok körének széles hálózatát, amelyekben sok helyütt — mint például Ve- csésen —, a zenei illusztrációk mellé az irodalmat is segítségül hívják.

Ez a tapasztalatcsere és a látottak megbeszélése sok más problémát is felvetett, nem utolsósorban az elvi kérdések fokozott előtérbe állításának szükségességét. De szóba került itt a termelőszövetkezetek kulturális ellátásának ügye, az üzemi és a falusi művelődési tevékenység kapcsolata, a kulturális munkában részvevők táborának bővítése, a munkás- osztály művelődésének elősegítése, és a szervezési munka fontos tanulságai mellett az anyagi eszközök beosztása is. A jól szervezett tapasztalatcsere sokat nyújtott minden részvevőnek és a megyék népművelésének irányítói között így szövődő rendszeres és közvetlen kapcsolat a jövőben is gyümölcsöző együttműködés alapja lehet.

ERDŐVESZ

— Két nagy ellensége van az erdésznek: a kecskecsorda és az emberek. Százszor köny- nyebb a kecskékkel bánni. Azokra ha rárittyentek, ész nélkül elcsörtetnek a csudába. A kocaturistának kiteheti az ember a lelkét is a placcra, míg valamit megért a normális beszédből.

— Soknak még ez sem elég.

— A múltkor is egy lánygimnázium erdőirtogató csapatába botlottam. Ügyködnek alaposan, nyüvik a zöldet annak rendje szerint. Takarosán letarolt sáv jelzi amerre jártak.

— Begurultam, de halkan kezdem.

— Csak nevettek.

— Erre erősítek, hogy:.. .De- a-hét-szép-szent-fáját-annaka- lengeingűbazármajomnak... mi lesz itt?

— Alig használt. *

— Sőt! Mitöbb? Jön a tanárnő. Rámtámadt:. .. hogy öreg szeszkazán, csak nyugi-nyugi. Meg ne próbáljam molesztálni az '•ranyoskákat. S olyanokat mondott még, hogy egy kivén- hedt huszárőrmester is elpirulna szégyenében s tudatlansága teljes tudatában.

— Sok kocaturista nem tud csendben maradni. Ijesztik, zavarják az állatállományt. Hu, micsoda éktelen hajdinidáré

ITTHON VAGYOK

Múlik a tél! — valahára barkázik a fűzfa ága.

Gólyák húznak fejem felett, ők hozzák az üzenetet, messze délről.

Szikkad a sár: tavaszodik. Gácsiveréb acsarkodik ... Addig nézem a kék eget. hogy magam is útra kelek valamerre.

Megkeresem azt a helyet, hol sokszor rám esteledett lecke után. míg labdáztam vagy a libára vigyáztam:

Itt valahol.

A kis domb úgy hajlik, mégis megváltozott itt a rét is?

(így látom, még földibodza, porcsin sincs, hogy

tanúskodna

most mellettem.

Én meg tovább lépegetek.

Az új út is haza vezet!

S itthon vagyok. Nyártól

őszig

akik a libákat őrzik, utódaim.

van olykor-olykor. Akkora

dajdajozást csapnak, úgy orbá- kolnak a kirándulókedvű, ku- rucindulatú pesti danászok, hogy félek, a fészekből kipotyognak a csihissé lett, pihés- fejű, csivogó kis csupasz ma- dá rfiókák.

— Sztyí-se —■ mondom nekik — kisebb betűvel. Itt senki se süket. Erre rámmerednek: „Még csak aztat se nem lehet? Há’... és mér?”

— Ilyenkor aztán fogékony lelkűknek nekifoghatok a. magyarázattal, ami alig fog rajtuk valamit. Ümgetnek, meghallgatják. s utána eldörgik újfent, ötszázadszorra is, a hal- lodepajtászúgni-t, a kirándulóindulót.

— A kirándulók javarésze telitüzeskedi az erdőt. Minden elképzelhető helyen és időben tüzet raknak. Szalonnát pirítanak, kolbászt sütnek, cigarettáznak, levest kotyvasztanak két kő között, melegednek, égig érő tábortűz füstje kojtol: szúnyogzargatás folyik ott. Izgága piromániákusok — nyilván ők lehetnek, más ilyent nem tesz — meggyújtják a korhadékot a fák odvábán, amelybe előbb akkora ,yuka( vésnek, hogy egy ötéves gyerek tülfejlett ikertestvérével együtt, állva is elfér benne kétszer.

— Aztán a tüzet: felét feléből, felét harmadából, úgy- ahogy elparázsolják, s mint aki mindenben az illemkódex szerint járt el, továbbállnak. Kis szél is elég, vagy még annyi se kell, leég egy hatalmas terület.”

Haldoklik a nap a pilisi hegyek mögött. Autóbusz fut be a végállomáshoz, rajzanak lefelé nagy csapatokban a gyalogosok is. Megrohanják a pénztárt, lesik a HEV-et. S mintha csak az erdész szavát illusztrálnák, sebesen hajigálják szét a sok kézbelit, amit eddig gondosan cipeltek. Ügyesen faragott hímes cifrabot, reggel még kis csemete volt valahol a hegyoldalban; gallycsomó, rügycsokor, virágos ág, ölnyi vadvirágbokréta, akármi —a szerteszórják, szertedobá1 ják.

Aranyos kis család rajzik el előttünk. Apa, anya, meg egy boglyafrizurás süvölvény. Letarolták egy negyed hektár erdő minden kincsét, s most a lábunk elé szórták.

Utoljára az apa hajít el, mint a legdrágábbat, egy náj- lonzacskóba gyömöszölt, gyökeres fenyőfácskát. És dörmög: — Nem cepekszem ...

Nézi az erdész, míg elsátoroznak. Keresi u szavakat. Méla undorral szólal meg végre:

— Hogy álljon a lábadba a fájás, s kinozzor míg azt nem mondom, hogy elég!

Mert mást ugyan mit tehetne?

— kájé —

Gomba, Tipikus alföldi település. Apró, kútgémes házaik, széles, asztalsimaságú, kiterjedt határ. Több mint hatezer hold. Jobbára gazdagon termő, jóföldű vidék.

A tanácsházán közel háromezer gombai lakost tartatták számon. Ez majd ezer házat jelent. S az ezer házból szinte alig van néhány, ahol ne fordult volna meg Arató Ferencné tanítónő az elmúlt kilenc esztendő alatt.

Kilenc esztendő nem hosz- ezú idő. Nem egy pedagógusnak még arra sem elég. hogy általában megismerkedjék faluja embereivel — már aki nem akar megragadni ott, s városba, vagy éppen Budapestre kívánkozik. Arató Ferencné fejében azonban még soha nem fordult meg ez a gondolat. Élete elválaszthatatlanul összefonódott a falu életével,

Sokan kérdezték már — köztük e sorok Írója is — mi az, amihez ennyire szorosan ideköti az életét. Háza van talán? Földje? Rokonai? Sem egyik, sem másik. Újnak, modernnek semmiképpen sem nevezhető szolgálati lakásban él családjával. Pedig a férje a gombai iskola igazgatója. Akkor pedig? Egyetlen szóval válaszol:

— Hivatásszeretet...

Súllyal, mértékkel le nem

mérhető, kézzel nem fogható, s még a legfinomabb műszer sem érzékeli. Talán csak egy dolog: az emberi szív. Az édesanyák és édesapák szíve. Sok száz gyermek szíve.

Első hallásra talán érzelgős- nek tűnik ez a megállapítás. Aki azonban beszél a gombai gyerekekkel, s azok szüleivel, nekem ad igazat.

— Nincs ilyen jó tanító néni sehol a világon ...

— Neki köszönhetem, hogy nagyon megszerettem az iskolát.

IffV a gyerekek.

S az édesanyák, édesapák:

■— Szigorú, de igazságos ...

— <5 nevelt embert a fiamból .,.

Sokatmondó véleményék. A tanítónő nagy emberségéről, hivatásszeretetéröl tanúskodnak. Akár a példák, amelyek tetteit dicsérik.

Hetedik esztendeje első osztályt tanít. Aki ismeri a pedagógusok munkáját. jól tudja, hogy ez a legnehezebb feladat. Bevezetni a gyermekeket az iskola életébe, a tudás gazdag birodalmába. „Unalmas’’, „egyhangú", „idegőrlő” feladat: megtanítani az ábécét, a számokat. De csak látszólag. Mert még valamit megtanít a jó nevelő: a tanulás, a munka szeretetét. Ez a legszebb, a legnemesebb: felnyitni a gyermeki értelmet, szélesre tárni előttük a tudás várának kapuját.

Esztendők óta 'kérik a kis elsősök szülei: vigye végig az osztályt a negyedikig. Neki is könnyebb lenne. A tananyag is gazdagabb, változatosabb ... Arató Ferencné azonban mindig új és új gyerekekkel kezdi az esztendőt. Ez nehezebb, de gyümölcsözőbb. Nehezebb — néki, gyümölcsözőbb — tanító társai számára, mert olyan gyerekeket kapnak a második osztályba, akik tudják mindazt. amit egy esztendő alatt megtanulhattak. Kivétel nélkül valamennyien.

Hogyan?

— A dolog roppant egyszerű — meséli, és bizonyítja nyomban példával is.

A kis Gados Pista sehogy sem boldogult az olvasással. Arató Ferencné felkereste a gyerek szüleit: foglalkozzanák többet vele. Akkor jött a bökkenő: az édesanya, az édesapa sem tudta, hogyan segíthetne. Rég kinőtték már az iskolából, a szótagolva olvasásból. De ha a tanító néni megmutatná ...

Megmutatta. Több mint két óra hosszat tanult együtt a tanítónő. az édesanya, az édesapa és a gyerek. S az eredmény: Gados Pista ma már a jó tanulók 'közé tartozik.

Szinte nem múlik el nap, hogy Arató Ferencné fel ne keresné valamelyik tanítványa szüleit, ha szükség van rá, hetenként többször is ugyanazt. Pedig túl azon, hogy tanítónő, maga is két gyermek anyja, akikkel szintén foglalkozni kell.

Ezért ismerik és szeretik az egész faluban. S ami ebből 'következik: mindenkor szívesen hallgatnak szavára. Ezt a sikeres szövetkezet-szervezés ténye bizonyította leginkább. Jelentős részben Arató Ferencné érdeme, hogy a közös útra lépett a falu. Pedig nem csinált semmi rendkívülit. Ahogy ö mondja:

— Csupán ismerem az embereket. Tudom örömüket, panaszukat ...

Bagó Gyuri bácsi esetével bizonyítja.

Gyuri bácsi cselédember volt a felszabadulás előtt. Együtt cselédesikedett Hor- nyák Józsival, aki már tíz esztendeje a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Amikor megalakult a szövetkezet. Hornyok József hívta Gyuri bácsit is. Ö azonban megmakacsolta magát: alkkor még úgy gondolta, boldogul a maga nyolc hold juttatott földjén is. Tíz esztendő alatt belátta: tévedett, de nagyon nehéz beismerni ezt a tévedést a végi kenyerespajtás előtt. így aztán hiába mentek hozzá a népnevelők, egyre csak hajtogatta: nem és nem. A fővárosból és más községekből jött emberek sehogy sem igazodtak el Gyuri bácsin. Annál inkább a tanító néni... És másnap reg'SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/

5

gél, amikor a régi kenyeres- \ pajtás ismét hívta a szövet- \ kezeibe az öreget, Gyuri bácsi • nyomban a tenyerébe csapott. \

Arató Ferencné az uyen \ apró, emberi dolgok tudója. \ Fáradhatatlanul járja a háza-: kát, beszél az emberekkel. A \ falu élete az ő élete, az embe- i rek öröme és gondja az ő j öröme és gondja is. Igazi nép- I tanító, aki túllát az iskola épü- i létének falain. Tanítója gyér- i meknek, felnőttnek egyaránt. \ így bizonyára vele együtt: örülnek a gombaiak annak a : kitüntetésnek, amelyet teg- : nap kapott. Aratóné tegnap : óta az oktatásügy kiváló dől- i gozója.

Prukner Pál

Rácz Zoltán: RózSÜ-fáriC

Hív az erdő, hív a nád, ne sajnáld a rokolyád rózsabimbó, rózsabimbó, csárdás szélben rengő-ringó.

Páros tőről nyit a len, páros csók a szerelem rózsabimbó, rózsabimbó, csárdás szélben rengő-ringó.

Sok-sok frissencsépelt gond szalmaágyadon tolong rózsabimbó, rózsabimbó, csárdás szélben rengő-ringó.

Megvetette már a nád nagy, sötétzöld vánkosát rózsabimbó, rózsabimbó, csárdás szélben rengő-ringó.

Szúró tüskéid fele hulljon el, ne bánts vele rózsabimbó, rózsabimbó, csárdás szélben rengő-ringó.

*WW/////////>^////t//////Z'/Zf

„Hallod-e pajtás zúgni ! az erdők szózat át?”

j Pomázon, a HÉV-megálló

> tőszomszédságában van a ; buszvégállomás. Földbeeresz- j tett, cingár karó jelzi a megál> lót, innen poroznak fel Cso> bánka, Dobogókő felé a degesz- \ re tömött, rengő testű, sárga « buszok.

! Szép nyári estéken csatatér ! ez a környék. Vagy tán annál 5 is szomorúbb: fák, bokrok, vi- i rágok; suhángok és cserjék si- i ralomvölgye.

\ A hegyekből, erdőkből le- ! özönlő kirándulók teszik azzá. J Pedig nagy természetimádó ! a pesti magyar.

5 — Azám, de fene a jódolgát!

! — ezt már erdész útitársam ! mondja, akivel jóegynéhány i pohár sörről leiszogattuk a ha- 5 bot a várakozás ideje alatt. Itt £ mérik a poharas kenyeret, a ; busz-szeráj melletti bodegá- i ban. Hanyattbillentett, kiürült $ hordók tetején ücsörgünk, 5 tempósan folyik a diskurzus.

\ — Szereti a kiránduló a terl mészetet! Ojjé! Sőt, ragaszko- \ dik hozzá! Olyannyira, hogy \ magával is viszi! De. hooy a tíz $ körme nem hull le egyből, $ mikor kezet emel az erdőre! $ Ledimbolják a bokrokat, ki- \ húzkodják, letörik a facseme- \ téket, hoznak cserjét özön ka- \ zallal, gallyal öllel, csukétát \ tízezer szál virágból, hogy \ nyögnek belé, s hogy legyen \ mit elhajigálni \ — Az igazi turista nem tesz

§ ilyesmit, de a kirándulók!

Cickafarok, selyem pázsit, láncfű szirma sem sárgállik: keresztül a csapás helyett kocsijárta utca vezet egyenesen.

De én tudom, hogy etájon vérzett mezítelen lábom. mégha most nem is találok sulyomtövist, se katángot. Nincs már sehol.

Ehol juh- és libanyájak deleltek, most apró házak állnak jobbról, balról szerte... szép fehérre kimeszelve sorakoznak.

Némelyikük mégcsak szalma- fedéllel van betakarva.

Csak ház az már! A gazdája, mint a király a várára, úgy tekint fel.

: több megyében tapasztalat- cserét rendeznek más megyék művészeti előadóinak részvételével. Az első tapasztalat- csere rendezését Pest megye vállalta magára. Mint i már hírt adtunk róla lapun k- i ban, Heves, Nógrád, Szolnok : és Veszprém megye művé- i szeti előadói látogattak meg i községeket, ismerkedtek az itt : folyó népművelési munkával, i majd közös megbeszélésen i mondották el benyomásaikat.

: Néhány nap természetesen i nem nyújt módot arra, hogy ! mélyreható elemzéssel von• hassanak le következtetéseket ; a látottakból, de valameny- ! nyien arról számoltak be,

\ hogy tapasztalatokkal gazda- I godva térnek vissza munká- ; j ükhöz. Különösen fontosnak I ismerték el valamennyien ! azoknak a társadalmi bízott- I Ságoknak munkáját, amelyek ! tanácsokkal és szervező tevé- j kenységükkel igen nagy se- j gítséget nyújthatnak a nép- ! művelés hivatásos munkásai- ! nak. Nem kis szerepük van ! e bizottságoknak abban — ! amint ez első látásra is észre- : vehető —, hogy művészeti ; áganként színvonalas sereg- ; szemléket szerveznek, mégpe- í dig az erők összefogásával.

• a társadalmi szervek tevé- : kény közreműködésével.

: A bizottságok gyümölcso; zően nyújtanak segítséget a - körzeti népnevelési felügye- ; iők munkájához is. Hozzájá- ’ rulnak ahhoz, hogy a felügye- ! lak munkája összekapcsolód- ! jék a csoportok vezetőinek ' rendszeres és módszeres kép- > zésével.

! Dienes Tibor Hevesből, de \ a többiek is igen nagy figyet- ! met1 fordítottak a Pest me- 5 gyében meghonosítot-t studió- ; szerű oktatóképzésre, amelv- ! nek jó tapasztalatait megyé- í jükben is hasznosítani tud- í ják. Ezzel kapcsolatban fel- \ merült az a jogos igény is, ; hogy úgy, mint az. oktatásügy j területén, a felsőbb szervek, a ; minisztérium és a Népműve- ! lési Intézet segítsék rendsze- ; rés útmutatóval a szakfel- ! ügyelőket és a társadalmi bi- ; zott Ságokat. Arra is szükség í van, hogy a továbbképzésben 5 még több elvi segítséget kap- ; janak, hiszen nemcsak a gya- ; korlati ismeretek, hanem el- ! sősorban az elvi kérdések tisz- ; tázása ad módot a műkedvelés ! világnézeti alapjainak elmé- ; lyítésére.

Gereben Zoltán Veszprém-