Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

1 1- í : I u ib '. t'iso ‘-iJivTOK Tudnivalók a háztáji gazdaságról I nlasa tiibh tsz.-tat/ olvasónk kórdósóro Több tsz-tag olvasónk kérte, ismertessük a háztáji gazdasá­gokra vonatkozó rendelkezése­ket. Néhány újonnan alakult szövetkezetben ugyanis egy-két tag kevesli a háztáji gazdálko­dásra kapott földet és érdek­lődnek aziránt is, mennyi álla­tot tarthatnak a háztáji gazda­ságban. Megkértük Kókai Já- nosné országgyűlési képviselőt, a Termelőszövetkezeti Tanács Pest megyei megbízottját, is­mertesse ezt a sokakat érdeklő kérdést. i — Minden önálló háztartással rendel­kező termelőszövetkezeti tag jogosult, vele közös háztartásban élő családtag­jaival együtt arra, hogy személyes használatára háztáji gazdaságot tartson fenn f— mondotta Kókai elvtársnő. — Megilleti a háztáji gazdaság az önálló háztartással rendelke­ző öreg vagy munkaképtelenné vált tsz-tagot is, függetlenül attól, kap-e nyugdíjat avagy nem. Tapasztalatunk szerint ezen a téren nincs is hiba, a földe­ket mindenütt kiadják az arra jogosultaknak. Elhangzik azonban jogtalan követelés is. Egyesek arra hivatkoznak, hogy családjukból az apán és az anyán kívül két gyerek is dolgozik, kaphassanak külön- külön háztáji területet. Vilá­gos, hogy ez a kérés nem tel­jesíthető, csak akkor, ha vala­melyik gyerek férjhezmegy. megnősül, vagy önálló háztar­tást alapít. — Gyakran van vita abból, hol jelöljék ki az újonnan be­lépő tagoknak a háztáji terü­letet — folytatta Kókai elv­társnő. — A rendelkezés vilá­gosan kimondja, hogy a földdal belépő tag a közgyűlés hozzá­járulásával a háztáji földet csak akkor tarthatja vissza az általa bevitt földből, ha az nem gátolja a közös tábla kiala- 1 kiiását. A földterület nagyságát min­den esetben a közgyűlés hatá­rozza meg. Persze, itt is vannak kivéte­lek, A tsz-be lépett tag a sa­ját tulajdonában levő vissza­tartott háztáji földnek a belte­rületen, tanyai belsőségben vagy zárt kertben fekvő részé­vel mint személyi tulajdonnal rendelkezik. Tehát azt el is ad­hatja, de ez esetben a tsz-től háztáji célra földet már nem ■kaphat. A belterületes vagy bekerített részen levő háztáji­nak visszatartott föld nagysá­ga nem haladhatja meg a tsz- ben a közgyűlés által jóváha­gyott terület nagyságát. — Sokan problémáznak azon — mondotta Kókai elvtársnő — milyen nagy lehet a ház­táji föld területe. Ez a közgyűlés határoza­tától függően csak 0.5—1 hold lehet. Ennél kiseb­bet lehet adni, de többet semmiképpen. A háztáji föld területébe be kell számítani a ház körül le­vő veteményeskertet, a sző­lőt, a gyümölcsöst is, valamint a tag tulajdonában levő be nem épített házhelyet. A ház­táji föld használatával járó minden terhet a használó kö­teles viselni. A gyakorlat szerint a tsz-ek annak adnak maximálisan 600 négyszögölnyi szőlőt (az egy holdon belül) háztáji célra, aki szőlőterületet. is vitt ma­gával a tsz-be. A legtöbb he­lyen — nagyon helyesen — csak 400—600 négyszögöl sző­lőt adnak háztáji célra. — Azért nem helyes szőlő­ből vagy-gyümölcsösből na­gyobb háztájit adni, mert 600 négyszögölnél nagyobb terület megművelése megakadályozná a tagot abban, hogy a közös munkából erejéhez képest ki­vegye a részét. Helytelen az, ha valamely tsz ennél nagyobb szőlőte­rületet ad ki háztáji célra tagjainak, mert ennek mindig a közös vallja a ká­rát — magyarázza Kókai elvtárs­nő. Sokan kérdezik, hogy a tsz tagja és a vele közös ház­tartásban élő családtagok a háztáji gazdaságban együtte­sen milyen állatokat, vagyon­tárgyakat tarthatnak meg. A tsz-törvény szerint meg­tarthatják a beépített telket, az udvart, a háztáji állatállo­mány elhelyezéséhez szüksé­ges és a háztáji földön, ille­tőleg a lakótelken levő épülete­A nagyobb üdülőhelyeken is kifizetik a totó- és lottónyereményeket A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a totózók és a lot­tózók kényelmére úgy intézke­dett, hogy a nyereményeket — bárhol vásárolták is a szelvé­nyeket — a nagyobb üdülőhe­lyeken is kifizetik. A nyertes szelvényeket Balatonalmádi­ban, Balatonfüreden és Fonyó­don az Országos Takarékpénz­tár fiókjai, Hajdúszoboszlón, Keszthelyen, Siófokon és Sop­ronban pedig az OTP-fiókokon j kívül a helyi totó-lottó kiren deltség is beváltja. Az ipar műszaki színvonalának növeléséhez a tervezettnél több gépet hozunk be külföldről Az új üzemekhez, a gyárak bővítéséhez, korszerűsítéséhez sok új gépet, berendezést szerzünk be külföldről. Ebben az évben a gépek böhozataia a másfélszeresét is meghalad­ja annak, mint amennyit a hároméves tervben 1959-re terveztünk. A baráti országokból kü­lönösen sok gépi beren­dezést vásároltunk az ere­deti terven felül. Az építkezések gyorsabb- be­fejezéséhez 35 millió forint értékű különböző gépet ho­zunk be külföldről, háromszor annyit, mint tavaly. Ezen fe­lül építőanyagot, c-erepet, tetőfedő palát is importálunk. A külkereskedelem az első negyedévi gépbehozatí li ter­vét száz százalékra teljesítet­te és megtette a szükséges in­tézkedéseket ahhoz,, hogy mind a beruházási javak, mind az építőanyagok terv­szerűen, időben és a megren­delt mennyiségben érkezzenek egész évben. 'sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssss//ssssss/ss/sssss/syssssss/sssss/s/s/ssss/sss/sssj's/s//s///s//s//s/ss/s////srssss (Dunai halászok .................................................... A ladik farán segédmotor (de csak felfelé használja), a hálója perlonfonál, már nem mezítláb tapodja a vizet, gu­micsizma a lábán, ingujjban dolgozik, az inge is modern szabású és a fején baszk sap­kát visel a mai halász. ITem is járja egyedül a vizet, ha­nem brigádban, mert szövet­kezeti halász, tagja a Ságvári Endre Halász Termelőszövet­kezetnek, amely a Duna fő ágán, Budapest határától Sztálinváros déli széléig ura a víznek, gazdája a halnak. Az egyik százhalombattai brigád öreg vezetője, Du- betz László már 14 eszten­dős kora óta él a Dunán, most széles övét köt a derekára, a háló egyik végét arra erősí­ti és part mentén taposva a vizet, a nehéz hálót a zá­tonyig vonszolja. Vagy más­fél kilométert gyalogol, mi­alatt társai a ladikban evez­nek és a kerítőháló másik végét hozzák vigyázva. Az eredmény: öt-hat kiló jász­hal, keszeg, süllő, meg do- molykó. Elégedettek. Hajnali egy óra óta már hatodszor ve­tették ki a hálót és minden alkalommal körülbelül ennvi halat fogtak. Estig még nyolc-tízszer vízbemerül a há­lójuk, amelyet ha nem hagy el a szerencse, jó napjuk lesz a mai. Czimmer Mihály, Pápai Ferenc és Hugyecz László pen- ci lakosok, a váci BELSPED alkalmazottai bűnügyében a napokban ítélkezett a Váci Járásbíróság. Hugyecz és Pápai, mint ra­kodómunkások, Czimmer pe­dig mint lóhajtó, múlt év de­cember 21-én utasítást kap­tak, hogy, a váci Szikvíz- és Szeszipari Vállalat, valamint a FŰSZERT Vállalat részére; érkezett szenet szállítsák be. Amikor az első rakományt rendeltetési helyére szállítot­ták. rájöttek, hogy az átvételt senki sem el­lenőrzi, teljesen megbíz­nak bennük. Az alkalmat ki is használták. Pápai és Hugyecz egy fordu­lóval — 16 mázsa elsőosztályú brikettel megrakodva — Pet- rik Mihály deákvári lakos la­kására hajtottak, korábbi megbeszélés alapján. Pápai és Hugyecz lopásáról Czimmer is tudomást szerzett. Abban egyeztek megy, hogy a Szeszipari Vállalat részére ér­kező szénből a maga részére ő is elszállít egy fuvarral. Az ugyancsak 16 mázsa elsőosztá­lyú brikett kocsira rakásánál Pápai és Hugyecz segédkezett. Czimmer a szenet a BELSPED telepére szállította, mondván, hogy azt magának vásárolta. Különös módon senki sem ér­deklődött, hogy Czimmer mi­lyen módon jutott ehhez a szénmennyiséghez. A következő napon Czim­mer a telepen lerakott sze­net fuvarosokkal Penc községbe, saját lakására szállíttatta. A Váci Járásbíróság társa­Arcukon nemcsak a figyelem, a várakozás feszültségével óva­tosan, lassan húzzák kifelé a hálót. MÉSZ — Permetezni kell, szom­széd — mondja Kovács gaz­da. — Kéne. — Megyek is, megveszem a meszet. — Ugyan mehet. Nincs egy szem se. Azzal mossák a ke­züket, hogy nem gondolták volna... a ménkű üssön be­je. Itt a permetezés ideje, az­tán nincs mész! Sokszor elhangzik ez a pár­beszéd. Mert valóban: a me­gye igen sok községében a helyi földművesszövetkezetek rosszul szervezték meg a permetezéshez nélkülözhetet­len mészellátást. Minden van. ami csak kell a permetezés­hez, a legmodernebb perme­tező gépektől kezdve a réz- gálicig, csak éppen mész nin­csen. Talán mészhiány van az országban? Hiánycikké lé­pett elő az eddig szerényen. „Dunáról fúj a szél”. Szőke kislány siet a Műszaki Egye­tem felől a villamos megálló­hoz. Egyik kezében tömött ak­tatáskát lóbál, a másikban kék papírral bekötött könyv. Egye­temi jegyzet. A 49-es mintha szégyellné, hogy elkésett a ta­lálkozóról. Nekiiramodik. Vé­gigsüvít a síneken és másod­percek alatt a megállónál te­rem. De vizsgaidőszakban a másodperc is drága. A kislány a járdára érve máris a könyv­be mélyed. Akkor ocsúdik fel, amikor a villamos kitárt ajta­ja már-már becsukódik előtte és a „sárga veszedelem’’ csaló­dottan indulna tovább. A ka­lauznő segíti fel. Alvajáró bo- torkálás, lehuppan egy ülésre és máris a betűkre borul, gör­csös figyelemmel. A Szabadság-hid túloldalán, a Közgazdasági Egyetemnél három jóképű, jókedvű fiatal legény száll fel. Egy hely sza­bad a szőke lánnyal szemben. VILLAMOSON Versenyfutás, egy szeplős, ma­gas a győztes közülük. Messzi­ről veti rá magát a bőrülésre. A lány fel se néz. A kalauznő a jegyeket kéri, a szeplős „ren­del”. — Két vonal, egy gyer-k. Ennek lesz — mutat rá egyik társára. A kalauznő érti a viccet. — Nagy már a kisfiú — mondja fejcsóválva. A fiú készséges: ölbeveszem a babát. Es már rántja is le hasonlóan hórihorgas barátját. Nevet az egész kocsi, jókedvűen elcsi­lingel a villamos, a kalauznő az oldalát fogja. Csak a szőke kislány olvas rendületlenül tovább. Se lát, se hall. Ez az elmerültség szin­te sértő. A fiúk habozás nélkül felveszik a kesztyűt. — Nem szabad a szemet rontani — kezdi az „ölbéli”. Rendelet van rá — pláne ha szép az a szem — tódítja a szeplős. De semmi hatás. A lány tanul és tanul és a külvilág ilyen frivol be­hatásai elől kétszeres kőfal védi. Az eszmélet minden fel­vonó hídja felhúzva. A szeplős a könyvre mered és egyszer- csak rekedt tisztelettel mond­ja: Dialektikus materializmus. Ahogy kimondja, abban öröm is van és megkönnyebbü­lés. A szokatlan jelenség ter­mészetes magyarázata és egy­ben a megoldás is. Együttérzés és új erőfeszítések elszántsága. Megvan az összeköttetés. — Nehéz dolog a filozófix — sóhajt az eddig hallgatag har­madik. — Különösen az is­meretelmélet — toldja meg a „baba”. Bonyolult valami a megismerés — nézi merően a szőkét a szeplős. Erre végre felnéz a lány. Nagy ibolyakék szemek nyílnak a fiúra. Ilyen szemeket... a fiú nem kap le­csöndben, fehéren meghúzó- § dó meszecske? így akar fel- S tűnést kelteni? Korántsem. A központi el- ^ osztótelepeken nagy mennyi- ^ ség van belőle. Szállítani is $ szállítanak, dehát egyszerre $ nem bírják. Ugyanis... ^ A helyi földművesszövet- ^ kezetek jó része nem gondolt $ a holnapra. Amikor a tél fo- $ lyamán egymásután kapták a $ felszólításokat, hogy még ide- $ jében rendeljék meg a kellő $ mennyiséget, s annak egy ré- $ szét vegyék is át, mert a sze- ^ zonban lehetetlenség az égé- ^ szét leszállítani, a fülük bot- § ját sem mozgatták. Most meg $ kapkodnak fűhöz-fához, szid- ^ ják a felsőbb szerveket, min- ^ dent és mindenkit, csak ép- ^ pen önmagukat nem okolják. ^ A tanulság viszont önként adódik. M. O. $ Dubetz László brigádvezető is a zátonyhoz ért, lecsatolta övé­ről a háló szélét. A halászok arca, szeme, egész teste csupa iz­galom, hátha hiába fáradtak, üres maradt a háló. vegot. — Látom, töpreng — § szól kedvesen a másik fiú a ^ lányhoz. — Forduljon bizalom- ^ mai hozzánk, ha nehézségei § vannak az anyaggal. A lány ^ most kezd eszmélni, de nem $ szól semmit. A fiú gyorsan ^ folytatja: — A barátunk való- ^ ságos „Kis-Hegel” majd hozzá- ^ teszi: — „Abszolút Szellem”, Telitalálat. A kislány eine- ^ veti magát. A fiúk körülveszik. ^ Sajnos, le kell szállnom. A § megálló előtti készülődés, he- ^ lyezkedés elfújja a beszélgetés ^ következő részét. Aztán még § hallom a szőke lányt: — Jó ötlet volt ezzel az ab- ^ szoluttal. Muszáj volt nevetni. ^ A fiú szerényen meghajol: § Gyakorlat dolga az egész. ^ — Es o megismerés alapja a ^ gyakorlat, nem igaz? — fejezi ^ be a lány a mondatot kacéran. ^ Vizsgaidőszak. Tényleg \ ügyesen csinálták. Az ered- § meny: jeles. ^ Sz. M. * íme, a zsákmány! Akad-e benne ponty vagy márna, amit visz- sza kell dobni, mert most még tilos a halászatuk? Szöveg: Szokoly Endre Kép: Gábor Viktor két. Meg lehet tartani egysze­rűbb mezőgazdasági munka­eszközöket és kézi szerszámo­kat. Az állatállomány mérté­ke nem haladhatja meg a gyakorlatban kialakult mennyiséget, vagyis egy tehenet, és annak szaporulatát, egy-két anyako­cát és malacait, évente 3—4 hízósertést, néhány kecskét vagy juhot, ezenkívül barom­fit, házinyulat és méheket. Természetesen figyelemmel kell lenni a gazdálkodás helyi viszonyaira, illetőleg a közös háztartásban élő családtagok számára, a tagoknak és család­tagjaiknak a termelőszövetke­zet közös munkában való rész­vételére, valamint az álta­luk szerzett munkaegységek­re. Ha a tsz-tag elhanyagolja a közös tevékenység«^, a közgyűlés jogosult csök­kenteni vagy megvonni bi­zonyos időre a háztáji földet. — A legfontosabb az — mondotta befejezésül Kókai elvtársnő —, hogy a háztáji gazdaság tényleg csak kisegí­tés legyen és a tagok fő jöve­delmi és megélhetési forrását a közösben végzet munka je­lentse. Cs. A. i bíróság előtt dalmi tulajdon sérelmére el­követett lopás miatt Czim- mer Mihályt négyhónapi javí­tónevelő munkára, Pápai Fe­rencet n egyhónapi börtönre, hároméves próbaidőre felfüg­gesztve, Hugyecz Lászlót pe­dig hathónapi börtönre, vala­mint a korábbi bűncselekmé­nye miatt próbaidőre fel­függesztett, ugyancsak hat­hónapi börtönbüntetése letöl­tésére is kötelezte, mivel a próbaidő mér nem járt le. Az elítéltek ,kö?ül egyedül Hu­gyecz László fellebbezett, Czimmer és Pápai az ítéletbe belenyugodtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom