Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-27 / 149. szám
1959. JÚNIUS 27. SZOMBAT PESl ME 61 wClrlap Mozgéholtok já Felkészült a nyárra a földművesszövetkezeti vendéglátóipar Beköszöntött a nyár, teljes [ mennyiséget megkapják a nagykereskedelmi vállalattól. Ellenőrzéseink során tapasztaljuk, hogy az italbolt pincéjében van két-háromféle szörp, de a boltos a fogyasztóhelyiségben csak egyet mér, s ha ez elfogy, akkor hozza fel a pincéből a másikat. — Milyen a vendéglők és éttermek hússal, felvágottal és szendvicsekkel való ellátása? melegével, s elérkezett a parasztság legnehezebb munkája, az aratás. A kora hajnaltól késő estig tartó munka — beleszámítva a hőséget !s — sok erőt kivesz az emberből. Nem csoda tehát, ha a felüdülést, a felfrissülést keresi az ember, s a kánikulában víz helyett szívesen megiszik egy-egy fröccsöt, pohár sört, málnát, az étrendi változatosság kedvéért meg szívesen eszik felvágottat, szendvicset, vagy éppen édességet. A vidék lakosságát a földműves- szövetkezeti vendéglátóipar látja el ezekkel az árucikkekkel. Felkerestük Kreisz Lajos elvtársat, a megyei szövetkezetek szövetsége vendéglátóipari osztályának vezetőjét, hogy , tájékoztassa olvasóinkat: mit tettek a fidusi lakosság jó árueilátaia crdekc- ben/ — Arra törekszünk, hogy a vendéglátóipari egységek révén is mindjobban elősegítsük a dolgozó parasztok mező- gazdasági munkálatait és ezért vendéglátó egységeink mellett a megyében mintegy 50 mo7,góbüíét szerveztünk. A mozgóDüíék a legszükségesebb áruféleségeket viszik a helyszínre, sört, frissítő italokat, traíikárut, szendvicset stb. Az abonyi, nagykőrösi, ceglédi és az albertirsai földművesszövetkezetek még a legkiesőbb határrészekbe is indítanak mozgóbüíéket, amelyeket a dolgozó parasztság nagy örömmel fogadott. — Milyen a földművesszö- retkezeti vendéglők italáru ellátása? — Borból ez évben mintegy 11——12 fajta áll a fcldműves- szövetkezeti vendéglők rendelkezésévé és mindert itaT- bolíbán legalább kétféle bort mérhetnek. Ezzel a lehetőséggel sok földművesszövetkezeti italboltvezető él is, és két-há- rom, sőt négy-öt fajta bort is tart boltjában. Sajnos, találkozunk olyan példákkal is, mint az alsónémedi földmű- vesszövétkezet 1. számú italboltja, ahol nem akarják tudomásul venni, hogy olyan borral kell kiszolgálniuk a vendégeket, amely a helyi igényeknek teljesen megfelel. Abban, hogy a íöldművesszö- vetkezéti italboltok választékos borfajtákat mérhetnek, nagy szerepe van a Borforgalmi Vállalatnak is, mert rájöttek árra, hogy vállalatuk nem csupán elosztó vállalat, hanem ma már kereskedni is kell a borral. A földművesszövetkezeti vendéglők igényeinek kielégítésében élenjár a Borforgalmi Vállalathoz tartozó csepeli borpincészet, ahol kitűnő, jó zamatú és tájjellegű borokat lehet kapni, míg a ceglédi és váci kirendeltségnél nincs ilyen nagy választék. Az elmondottakból következik, hogy a földművesszövetkezetek vezetői ' követeljék meg az italboltvezetőktől, hogy legalább kétfajta bor álljon a fogyasztók rendelkezésére és az szakszerű kezelésben is részesüljön. — Javul-e a sörellátás a tavalyihoz képest? — Az 1958. második negyedév időszakához képest javulásról számolhatunk be. Ugyanis mintegy 3400 hektó sörrel kapunk többet, mint az említett időszakban. A több sör elenére sem tudjuk azonban k elésíteni az igényeket. Sok ‘ ' földművesszövetkezeti italboltvezető lustasága és nemtörődömsége is közrejátszik ebben. A boltvezetők ugyanis csökkenteni tudják a sör iránti nagy keresletet oly módon is, ha a bort vagy a szódát megfelelően hűtik, arról nem is beszélve, ha bővítik a hűsítőitalok választékáit. Arra gondolok itt. hogy az italboltokban legalább két- háromféle szörp álljon a ven- déapk reude,n";‘?ésére. A hűsítő italok uqypT,,-nincs hiány. A megrendelt — Az elmúlt évihez viszonyítva mintegy 25 százalékkal több hús áll az egységek rendelkezésére és azt tapasztaljuk, hogy a melegkonyhás egységeknél nincsenek húsellátási problémák. Arról viszont az éttermi vezetők tehetnek — mint például Abcnyban, Cegléden és Nagykőrösön —, hogy egyhangú ételeket szolgálnak fel és az éttermekből „pörkölt” éttermet csinálnak. A földművesszövetkezeti vezetők feladata, hogy ellenőrizzék a vendéglők munkáját és utasítsák a vezetőket választékosabb ételek készítésére. Földművesszövetkezsti italboltjainknál ma már megkívánjuk, ha betér a vendég, ne csak inni tudjon, hanem kapjon valami harapni valót is — szendvicset, téliszalámit, kolbászt. valamilyen töltött árut. — Mégis előfordul — és ebben nem mindig az italboltvezető a hibás, hogy csak legtöbbnyire konzervárut lehet a büfészekrényben találni. Ennek az az oka, hogy kevés az a töltött áru mennyiség, amelyet központi készletből kapnak a földművesszövetkezeteik. Any- nyira kevés, hogy ebből az igényeket kielégíteni nem tudjuk. Egyes „üzleti érzékkel” rendelkező italboltvezetők úgy oldják meg a hiányt, hogy bejönnek Budapestre és in- | nen visznek üzletükbe téli- j szalámit vagy száraz kolbászt, .ami. szabály talan .. Pers ze, amelyik üzletvezető nem ennyire „élelmes”, annak üzletében „felkopik” a vendég álla. Véleményem szerint a felsőbb szerveknek kellene gondoskodni arról, hogy megfelelő mennyiségű töltött áru kiutalásban részesüljenek a földművesszövetkezetek italboltjai, mert ez is egy eszköze az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Az a személy ugyanis, aki az egy-két fröccs mellé megeszik egy szendvicset, az nem ittasodik le olyan köny- nyen, mint aki üres gyomorral iszik. # — Az utóbbi időben gyors ütemben fejlődik a földművesszövetkezetek cukrászda hálózata. Milyen a cukrászdák ellátása? — Semmi fáradságot nem kímélünk azért, hogy minél kulturáltabb vendéglátóipari egységeket létesítsünk, mert ez az igény jelentkezik is a falusi lakosság részéről. Rövidesen például Biatorbágy és Tápióbicske községekben létesítenek eszpresszót. Jelenleg a megyében 44 cukrászdát üzemelteinek a földművesszövetkezetek. Sajnos, ezek is áruellátással küszködnek. Azzal a jelszóval, hogy a cukrászdák falun vannak, központi tojáskiuta’ást nem kapnak. A megállapított árért pedig nem tudnak tojást felvásárolni és drágábban pedig nem vehetnek, mert az zavarja az állami felvásárlást. Jelenleg a MÉK-központ a szabadon felvásárolt tojásból egy bizonyos mennyiség visz- szatartásával igyekszik ellátni a földművesszövetkezeti cukrászdákat. Ez sem jelent azonban megoldást, mert nem szállítja ki a (helyszínre a tojást, hanem azt csupán Budafokcn lehet átvenni. Ha a földművesszövetkezet vezetősége biztosítani akarja a szükséges tojásmennyiséget, akkor nemegyszer öt, hat, hét láda tojásért Budafokra kell bejönni és 4C0—500 forint fuvart kell fizetniük. Hol van itt a gazdaságosság? Helyes lenne, ha a MÉK-központ a felvásárolt tojást túrajáratszerűen kiszállítaná a földművesszövetkezetek részére. Amint Kreisz elvtárs válaszából kitűnik, a földművesszövetkezeti vendéglátóipar, felkészült a nyári szezonra, s igyekszik kielégíteni a falusi lakosság igényeit. Sajnos egynéhány cikkféleségből — saját hibájukon kívül •— nem sikerült a megfelelő ellátást biztosítani. Érdemes lenne az észrevételeket az illetékes szerveknek felülvizsgálniok és a szükséges intézkedéseket megtenni. — m. s. — Akik nem várják a sült galambot Az egyszeri ember, aki arra várt, hogy a sült galamb a szájába repüljön, s a nagy várakozásban éhenhalt, lassan már csak mende-monda lesz. És mind kevesebb azoknak a községeknek a száma, ahol arra várnak, hogy: majd „eda- fentről” megoldják a dolgot, majd adnak beruházást, s akkor felépítjük ezt vagy azt. Sok olyan példát lehetne felsorolni, amelyek számadatokkal bizonyítják, hogy mennyire így van ez. Bag község önerejéből épít kultúrházat, amit az tesz lehetővé, hogy hatalmas összegű társadalmi munkát ajánlottak fel a községbeliek. Felsőgödön így készült iskolai tanterem, Öcsán a játszótér építéséhez a lakosság húszezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel és teljesített, s Öcsán fordult az is elő. hogy rácáfolva a tervre, a Dózsa-telep villamosításánál a tervezett nyolcezer forint társadalmi munka helyett tizenkétezret teljesítettek. S a megye nem egy községében ugyanilyen a helyzet. De akad még egy-két olyan község, ahol a helyi vezetők érthetetlen módon tartózkodnak a társadalmi összefogásban rejlő erő igénybevételétől, s arra várnak, hogy a községfejlesztési alapból, valamint felsőbb beruházás kicsikarásával oldják meg gondjaikat. Hogy mennyire nincs igazuk, azt mj sem bizonyítja jobban, mint azok példája, akik nem várják a sült galambot, hanem a beruházásból, a községfejlesztésből biztosítva az anyagot, társadalmi összefogásból a munkához a segítséget, egy-kettőre megvalósítják azt, amire különben csak évek múltán kerülne sor. Kérni csak akkor kényelmetlen dolog, ha az ember olyasmit kér, ami nem jogos. De vajon jogos-e az a kérés egy község lakosságához, hogy segítsenek, legyen szebb a község, szolgálja több létesítmény a kényelmet, a zökkenőmente- sebb életet? Lelhet-e ilyen esetben álszemérem vagy mi miatt lemondani arról, hogy elvesszék egy jelentős erő, mely- lyel nagyon sokat lehetne megvalósítani? A könnyebb ellenállás Oldala ez. Nem építünk semmit, nem kell kérni az emberektől semmit, megvoltunk eddig is valahogy, megleszünk ezután is — ilyesfajta elv az, amit egy-két helyen, így például Kóspallagon. Sáriban vallanak azok, akik idegenkednek közvetlenül azokhoz fordulni, akikhez pedig a legeredményesebb lenne. Inkább jelentéseket gyártanak, nyakára járnak a járásnak, megyének, nem egyszer „minden követ” megmozgatnak, hogy a jogos igényeket megelőzve, kiverekedjenek maguknak valamit, s ha ezt elérik, úgy könyvelik el, mint jelentős győzelmet, s úgy is adnak annak hangot a községben, nem gondolva arra, hogy náluit sokkal jobban rászoruló község elől vitték el a pénzt, s másútt — ahol önerőből már nagyon sokat tettek — nehezítik meg a munkát, s nehéz helyzetbe hozzák azokat a vezetőket, akik érvelve a helyi összefogás eredményeivel, nagyobb dologba fogván, az állam segítségét kérték. Könnyebb persze levelezni, mint az emberekkel leülni, s meggyőzni őket arról, hogyha összefognak, maguk is megtudnak oldani egy sor dolgot. Könnyebb, de az esetek, túlnyomó többségében eredménytelenebb is. Ha összevetjük a sült galambot nem váró községek eredményét a sült galambot várókéval, igencsak előbbiek javára billen a mérleg nyelve. S ezt előbb vagy utóbb minden községben be kell látni. S jobb előbb, mert a tétlen várakozás helyett rendbehozott utak, épülő kultúrházak, karcsú villanyoszlopok sora jelzi* hogy: már ebben a községben sem várják a sült galambot. Mészáros Ottó A dunaharaszti gyógyszerész ellen indított vizsgálat eredménye A Kiiián-próbázások tapasztalataiból fainak értékelését most végzik, azonban máris megállapítható, hogy helyesebb a Ki- lián-próbázást már a tanév elején, kora ősszel megkezdeni, hogy a diákoknak alkalmuk legyen többet mozogni a szabadban. Kirándulások, akadályverseny és járőrversenyek szervezésével, a természet alaposabb megismerésével is élénkebbé, izgalmasabbá, tartalmasabbá és ugyanakkor hasznosabbá lehet tenni a fölkészülést. A Kilián-próba a „vizsga”- jelleg kikerülésével még vonzóbbá válik a középiskolások számára. A KISZ-szervezetek az elkövetkezendő tanévben jobban felkészülnek a lányok és fiúk hasznos és eredményes foglalkoztatására. D. K. Nemrégen hírt adott a Pest megyei Hírlap arról a súlyos panaszról, amely Németh László, a dunaharaszti gyógyszertár vezetője ellen fölmerült. A gyógyszerészt azzal vádolták, hogy durván bánik a gyógyszertárban megforduló betegekkel, és hozzátartozóikkal, akik gyógyszerért jelentkeznek. Legutóbb pedig egyik paciensét, Meszerits Miklósáét tettleg is bántalmazta. Megírtuk azt is, hogy az érdekeltek az indulatos gyógyszerész sürgős leváltását követelik. A panaszok ügyében széleskörű vizsgálat indult, és most a helyszínen, Dunaharasztin érdeklődtünk a vizsgálat eredménye iránt. Először a községi tanácsházán Schmikli István tanácselnököt kerestük föl, aki rendelkezésünkre bocsátotta a gyógyszerész ügyének már tekintélyesre duzzadt aklacsomóját, és elmondotta, hogy az utóbbi időben elhangzott panaszokkal legutóbb a községi tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott. A gyógyszerész ellen tett följelentéseket továbbították a megyei tanács jogi irodájához, valamint a Pest megyei Tanács gyógyszertári központjához. A gyógyszertári központ két képviselője, Bakos István igazgató és Kádár Tibor párttitkár három napon át vizsgálta Dunaharasztin az ügyet. Meghallgatták a panaszosokat, a tanúkat,' köztük azt a két tanút is — Witzing Miklóst és ifj. Tóth Lászlót —. akikre panaszában tegekkel és a hozzátartozóikkal szemben, amit hivatásom joggal megkövetel tőlem. Megtörténik, hogy türelmetlen, ingerült vagyok és nyersen beszélek a gyógyszertárban. Mentegetőzhetnék ugyan azzal, hogy nagyon sok baj, méltatlan inzultus ért, sok izgalmon mentem át, de a gyógyszerésznek éppen úgy, mint *az orvosnak, felül kell emelkednie önmagán. Éppen ezért, mert ezt magam is jól tudom, minden erőmmel azon leszek, hogy levetkőzzem ezeket a joggal kifogásolható fogyatékosságokat, hogy ne csak szakmai tudásommal és lelkiismeretességemmel, hanem emberi magatartásommal is szolgáljam a munkámra, segítségemre ráutalt embertársaimat. Azt hisszük, hogy Németh Lászlónak ez az öntudatos és remélhetőleg őszinte megnyilatkozása lezárja a dunaharaszti affért. m. 1. Az újszilvási kiszesek versenyfelhívása Mi, az Újszilvási Komlótermelő Vállalat KISZ-tiaíaljai úgy gondoljuk, hogy a komlótermesztés előbbvitele érdekében nekünk is csatlakoznunk kell a kongresszus tiszteletére indított nagy versenyhez. A komlótermelés nagyon hasznos az ország érdekében, mert ha többet, jobbat és olcsóbban termelünk, ezzel sok deviza^ forintot takarítunk meg. Elvtársak, KISZ-fiatalok, akik komlótermesztéssel foglalkoztok, versenyre hívunk benneteket! Felhívásunk két pontja: 1. Ki termeli a legtöbb komlót egy kh-on? 2. Egy mázsa szárazkomló önköltsége melyik gazdaságban lesz a legkedvezőbb, illetve a legalacsonyabb? Bízunk abban, hogy a komlóKözel 400 000 forintos beruházással a közelmúltban készült el Monoron az új orvosi lakás (Foto: Hörömpő) versenyfelhívásunkhoz csatlakoznak és mindent elkövetnek a kitűzött cél elérése érdekében. A versenyt az Országos Komlóminősítő Bizottság munkájának befejezése után értékeljük. Elvtársak! KISZ-fiatalok! A versenyben való részvételhez sok sikert és jó egészséget kívánnak az Újszilvási Komlótermelő Vállalat KISZ-fiataljai Meszeritsné hivatkozott. Ezek a tanúk igazolták, hogy a Meszeritsné és a gyógyszerész között éles szóváltás keletkezett és hogy a gyógyszerész karjánál fogva kitessékelte a gyógyszertárból az asszonyt. De azt, hogy bántalmazta volna, nem látták. • A. lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a gyógyszertári központ, valamint a megyei tanács jogi irodája megállapította, hogy Németlh László gyógyszerész,: aki a gyógyszer- tárak államosítása, tehát kilenc év óta vezeti Dunaha- raszti egyetlen gyógyszertárát, ás szakmai szempontból munkája ellen soha. semmiféle kifogás nem merült fel, néha csakugyan a megengedettnél élesebb hangot használ a gyógyszertárban, nyersen, indulatosan szól a gyógyszerért jelentkezőkre. Arra azonban, hogy Meszerits- nét tettleg bántalmazta volna, semmiféle bizonyítékot nem találtak. A gyógyszertári központ igazgatósága mégis szükségesnek látta, hogy hivatalos levélben magatartásának megváltoztatására intse a gyógyszerészt. Németh László ezt a figyelmeztetést már meg is kapta. A tanácsházán fekvő iratcsomóból különben igen érdekes dolgokat állapíthattunk meg. A gyógyszerész ellen valóban többen emeltek panaszt, valamennyien indulatos, sokszor goromba magatartását kifogásolták. A legtöbb panaszban hangot kap az a feltűnő kívánság is, hogy Németh László helyett hívják vissza a községbe a régi gyógyszerészt, aki az államosítás előtt tulajdonosa volt az egyetlen dunaharaszti gyógyszertárnak. Ezzel kapcsolatban Schmikli István tanácselnök kijelentette, hogy a község vezetősége hallani sem akar a régi gyógy- szerlártulajdonos visszahívásáról, mert hivatalos tudomása van arról, hogy ellene szakmai, sőt erkölcsi szempontból is igen súlyos kifogások merültek fel ctt, ahol az elmúlt években gyógyszerészként működött. Végezetül felkerestük Németh László gyógyszerészt is. — A történtekből igyekszem levonni a magam számára a tanulságot — mondotta. —• Annak hangsúlyozásával, hogy a brutalitás, amellyel megvádoltak, nem történt meg, készségesen elismerem, hogy olykor nem tanúsítom azt a türelmet a beA Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának intéző bizottsága az elmúlt napokban tartott ülésén tárgyalta a középiskolai KlSZ-szer- vezetekben meghonosodott Kilián György-próbák ez évi tapasztalatait. Az országos eredmény értékelése azt bizonyítja, hogy a gyerekek szívesen vágtak neki a próbázásnak, a szülők és a tanárok pedig helyeselték a játékos, izmokat fejlesztő és ismereteket bővítő kezdeményezést. Pest megye középiskoláiban a tanulók 26 százaléka teljesítette a Kilián-próba feltételeit. Különösen bátran váglak neki azok az elsőosztályosok, akik a múlt évben úttörők, vagy úttörővezetők voltak (például a ceglédi Kossuth Gimnáziumban és a nagykőrösi gimnáziumban). A tapasztalat azt mutatja, i bogy a foglalkozások jobban j sikerültek akkor, ha az elő- j adást rátermettebb KISZ-ve- j zetőségi tagok tartották. A ta-; nácsadó tanár jelenléte feszé- > lyezettebb hangulatot terem- > tett. A közmondás igazsága > azonban: „a kivétel erősíti a> szabályt” — itt is bebizonyoso- | dott, mert ahol a tanár közel | állt a diákokhoz, a próbázás j játékos, romantikus színt ka- j pott. Ilyen volt például az ] aszódi, az ócsai és a váci is- j kólákban a próbázás lefolyá- « sa. • A próbára való felkészülés! általában ott ért el nagy sikert,! ahol az elméleti anyag tanulá- ! sát, játékkal, énekléssel, a 5 „dupla vagy semmi” fejtörő J izgalmával tarkították. A kü- j lönböző kérdések kollektív vi- j tá-'a is fűszerezte, vonzotta a! diákokat a Kilián-próba lété- ! leiére. Az elmúlt tanév tapasztala- 5 Új orvosi lakás
