Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-25 / 147. szám

1959. JŰMUS 25. CSÜTÖRTÖK rear» kl Ei» WCirlap Jogászok a művelődéspolitika szolgálatában A Pest megyei Jogász Szö­vetség közel 300 tagja előtt — akik között szép számban vol­tak az ügyészi, a bírói, az ügyvédi kar képviselői, vala­mint az államigazgatás egyes szerveinek jogászdolgozói — rendkívül érdekes előadást tartott dr. Kádár Miklós, a bu­dapesti Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem jogi karának dékánja. Előadásában azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt művelődéspolitikai irány­elveinek érvényesítése terüle­tén milyen feladatok hárulnak ,a jogászságra. Előadásának bevezető részé­ben részletesen foglalkozott a művelődéspolitika irányelvei­vel. A szocialista építés ered­ményességének biztosítása ér­dekében társadalmunk gondol­kodását céltudatos munkával kell megszabadítani a kapita­lista kispolgári maradvá­nyoktól. tehát szükség van az emberek tudatának szo­cialista átformálására. A kér­dés az, hogy a jogászok meny­nyiben képesek elősegíteni a művelődéspolitikai irányelvek­ben meghatározott alapvető célkitűzéseket. Az állam a jog (fegyverével, tehát a jogászok munkája útján két alapvető politikai célkitűzést valósíthat meg. A jog, mint az uralkodó osztály akarata biztosítani hivatott a munkásosztály és szövetségese hatalmát; a jogászi munkának — mint eszköznek — fontos szerepe van a kultúrforra- dalom megvívásában. Szükséges tehát, hogy a jog. a hatalmi és nevelő funkcióban kellő fegyver legyen az ural­kodó osztály kezében. Étihez viszont kifogástalanul felké­szült jogászkáderekre van szükség. A párt értelmiségi politiká­ja az elmúlt két és fél év alatt óriási sikereket ért el. A párt tudatában van az értelmiségi munka jelentőségének a szo­cializmus építésében és elis­meri annak fontosságát. Megbecsüli a munkai zöit, a dolgozó néphez hu értelmiséget — akár új, akár régi értelmiségiek le­gyenek azok, «— megbecsüli azokat, akik szi­lárdan megállták és megállják j helyüket a szocializmus építé­sében. Az udvarlás és a bizal­matlanság politikája helyett a munka arányában való megbe­csülés és a segítő célú. jóaka- ratú bírálat politikáját folytat­ja az értelmiség irányában. Ha lehet megkülönböztetést tenni a különféle értelmiségi munkák politikai jelentősége tekintetében, akkor kétségtele­nül igaz az a megállapítás, hogy a jogászértelmiség mun­kájának van a legnagyobb po­litikai jelentősége, mert ez nemcsak a termelőerők alaku­lására hat vissza, hanem köz­vetlen részvételt jelent az ál­lamhatalom gyakorlásában, a proletárdiktatúra funkcióinak megvalósításában is. Ezután arról a hamis kép­ről beszélt a dékán, amely még ma is él a társadalom felszínesebben gondolkodó ré­tegeiben a jogászi munkáról. Sokan abban ma sem látnak egyebet, mint paragrafuscsa- vargatást, furíangot. A le­tűnt korszakban ez a felfogás létjogosultságot kapott, mert hiszen a jogászi értelmiség­nek világszerte csak elenyé­sző kisebbsége vett részt a kapitalizmus ellen folyó harcban. Magyarországon vi­szont ennek a harcnak rész­vevői és vezetői között igen szép számmal voltak jogá­szok. Ma már a jogászi mun­ka lebecsülése a jog lebecsü­lését is jelenti, mert a törvé­nyesség és a jogászi munka megbecsülése szoros kölcsön­hatásban van egymással. Az MSZMP politikája kezdettől fogva a szocia­lista törvényesség megszi­lárdítására irányul. Ezt a célt szolgálja az is, hogy időközben állami életünk vezetői közül igen sokan, az államigazgatás vezetői pe­dig úgyszólván valamennyien befejezték • vagy folytatják jogi tanulmányaikat. A jogászértelmiség nevelé­séről szólva megállapította az előadó, hogy a szocialista szakember-képzést magasabb színvonalon kell folytatni. Nem elég az ismeretek en­ciklopédikus átadása, szük­ség van a hallgatók önálló gondolkodásának, kezdemé­nyezőkészségének és alkotó erejének kifejlesztésére is. A jogi oktatás nem szakadhat el a gyakorlat követelmé­nyeitől. Ezért vezették be a gyakorlati órák rendszerét, ; és ezért emelték fel a jogász- I képzés idejét négyről öt évre. Dr. Kádár Miklós ezután a jogalkalmazás, a jogalkotás és a jogtudomány feladatai­val foglalkozva hivatkozott arra, hogy két nagy jelentőségű tör­vénykönyv megalkotása van folyamatban, a Pol­gári Törvénykönyvé és a Büntető Törvénykönyvé, de ezeken kívül készül az új Munkatörvény is. Ezeknek a törvényeknek nagy szerepük lesz a szocialista jogtudat ki­alakításában. A marxista—le­ninista szellemű jogalkal­mazásnak a fennálló törvé-. nyekre kell támaszkodniok, szigorúan őrködve a törvé­nyességen, amelynek útjáról 'semmiféle lokális érdek ked­véért letérnie nem szabad. | A szocializmus építésé­nek valódi érdeke soha sem követelhet! meg sa­ját törvényeinek félreté- telét. A szocialista jogtudomány a társadalom élet jelenségeit általánosító és azok törvény- szerűségeit felismerő marxiz­mus—leninizmus talaján áll. Nem önmagáért való tudo­mány, az élettel való össze- forrottsága jellemzi. Szüksé­ges, hogy egyetlen jogász se te­kintse soha tanulmányait befejezettnek, tartson mindig lépést a jogtu­domány fejlődésével. Dr. Kádár Miklós magas­színvonalú előadását érdek­lődéssel hallgatták végig a megyei jogászok, akik közül többen hozzászóltak a fölve­tett kérdésekhez. Ár a mii t és ellen elektró-stimulátor A Nehézipari Minisztérium ez év végéig érdekes kis készülék­kel látia el az Áramszolgáltató Vállalatokat. A készülék neve elektro-stimulátor.” Telepekkel táplált elektromos szerkezet, mely az áramütött embert eszméletre kelti. Külföldön már ismerik, s most két fiatal magyar mérnök elkészítette a hazai. külföldinél lényegesen jobb változatot. A fontos az, hogy az áramütés és a kezelés között minél rövi- debb idő teljen el. Éppen ezért ezúton is felhívják a vállalatok, dolgozók figyelmét arra, hogy Pest megyében az alábbi kirendeltségeken áll ren­delkezésükre balesetkor az elekt­ro-stimulátor: DAV üzemvezetőség, Cegléd, Ady Endre u. 7. Telefon: 31. DAV üzletigazgatóság, Cegléd, Szabadság tér 4. Telefon: 164. Ceglédi 35/20/3 KV-s alállomás, Szövetség u. 7. Telefon: 5. Nagykőrösi 35/20,3/KV-s alállo­más, Kossuth u. 72. Telefon: 2S3. Hol as igasMÍgj'? „Bizalommal fordulunk a szerkesztőséghez, s megkérjük, nézzenek körül a nagykőrösi szülőotthonban, s állapítsák meg, az utóbbi időben miért oly piszkos. Lógnak a pókhálók a fo­lyosón i a kórtermek is hasonlóan néznek ki. Szerintünk az egészségügyi intézmények higiéniájára jobban kellene ügyelni. Köszönettel a kismamák.” \ Dunakeszi Járműjavítóban újjáépítették a Dudapest és Becs között közlekedő expressz-vonatet Ahogy fejlődik a rohamléptű technika, úgy zsugorodnak ösz- sze az országokat, városokat Hanzelka, a neves csehszlovák világjáró rokonai Monoron élnek. Bartha Károly mézeskalácsos mester két fiának, Károlynak és Tibornak versenykerékpárt ajándékozott a világjáró rokon. egymástól elválasztó távolsá­gok. Ennek újabb beszédes bi­zonyítéka a magyar és az oszt­rák főváros között a napokban létesített közvetlen, gyorsjára­tú vonatösszeköttetés. A ex­presszvonat alig több, mint négy óra alatt teszi meg az utat és menetközben csak He­gyeshalomnál áll meg. Heten­ként négyszer: kedden, csütör­tökön. szombaton és vasárnap közlekedik. A négyrészes motorvonatot a Dunakeszi Járműjavítóban építették újjá. Korszerű, négy- százötven lóerős motorokkal, modern távvezérlő berendezés­sel látták el. Az utasok ké­nyelmét 72 első és 110 második osztályú ülőhely, valamint 32 személyes étkezőfülke szolgál­ja. Konyha, poggyászfülke és vonattelefon is található a sze­relvényen. A kocsik levegőjét szellőzőberendezés cseréli. A vonat első járatán Németh József államvasúti vezérigaz­gató vezetésével magyar köz­lekedési küldöttség utazott Becsbe, ahol dr. Maximilian Schaníl, az Osztrák Szövetsé­ges Vasutak vezérigazgatója fogadta a vendégeket. Schantl vezérigazgató visszútban Bu­dapestre látogatott. A pompás és látványos, a legkényesebb hazai és nem­zetközi igényeket is kielégítő szerelvény a Dunakeszi Jár­műjavító dolgozóinak jó mun­káját dicséri. (r.) E levél nyomán bejelentés nélkül állítottunk be a nagy­kőrösi szülőotthonba, s meg­állapítottuk, hogy a levélírók lényegében nem tévedtek. Igaz, piszok nincs, de a helyiségek mégis nagyon elhanyagoltak, gusztustalanok. Dr. Ruttner főorvos, a szü­lészet vezetője így fogadott: — Nálunk valóban sokmin­den nincs úgy, ahogy kellene, A szülőotthont a régi Be- retvás-kúriából alakították át a felszabadulás után. Most a városi kórház fejlesztésével kellett a hely, tehát a nőgyó­gyászatot is idehozták. Az át­alakítás után nem várták meg míg a falak kiszáradnak, hanem ráfestettek. Nem sok­kal utána észrevették, hogy zöldesfekete penész üt át a festésen. Próbálkoztak véde­kezni ellene. Dörzsöltek a fa­lat, nemrégiben újra át is festettek, de a penész maradt erősebb. A berendezés sem különb, ütött-kopott. Az ajtókon, ab­lakokon jól láthatók a régi átalakítás nyomai. Ügy hiány­zik ide a mázolás, mint gyer­meknek a símogatás. A vizs­gálóban pl. csak az asztal alatt van linóleum, pedig ha valahol, úgy egy nőgyógyá­szaton fontos a padló teljes borítása. Megnéztük a mű­tőt is. Ruttner főorvos sze­rint szabály, hogy a csempe felett a fal és a mennyezet olajozva legyen. Akkor majd nem hullik műtét közben a vakolat. Kérdésünkre, hogy miképp lehetne ezen segíteni, nagyon rövid a válasz: — Pénz kellene, ami nincs. Nem is elérhetetlen összeg, körülbelül 50 000—60 000 fo­rint a mázolásra. Ebből ma­ga a műtő 20 000 Ft-ba ke­rülne. Erre azonban nincs keret, hiába is kérünk. — A megyei egészségügyi osztály és közöttem nem a leg­jobb a viszony... — fejezi be Ruttner doktor sokatsejte- tőén. A megyei tanács egészség­ügy! osztályvezetőjének tele­fonon számoltunk be tapasz­talatainkról. — Ugyan kérem, ami ott van, az az ő hibájuk. Nem várhatnak mindent tőlünk. Mi az átalakításhoz 130 000 Ft-ot adtunk. Van egy jó magyar közmon­dás: két bába között elvesz a gyerek, ügy látszik, ez érvé­nyes a nagykőrösi szülőott­honra is. Mindenesetre jó lenne, ha a személyi ellenté­teket félretéve, mindkét fél a saját hatáskörén belül hoz­zálátna a hibák kijavításához. K. M. És mégis létezik... Eddig — az emberekben hivő, sok csodát látott újság­íróhoz illően — azt hittem, hogy nincs a világon elintéz- hetetlen dolog. Van könnyen elintézhető, akad nehezebben elintézhető, sőt lelni olyan ügyre is, mely csak nagyon nehezen, sok fáradsággal, utánjárással juttatható dűlő­re. És most, igen, most végre felfedeztem, hogy van a vilá­gon elintézhetetlen dolog. Mint afféle megyét csavargó toliforgató ember, nem egy­szer megyénk egyik járási székhelyén jártam, s nem egyszer ötlött szemembe a Pesti úton a villanyóra, mely immár második esztendeje makacsul, és a szó szoros ér­telmében megindíthatatlanul, tíz órát mutat. Nem tudom, hogy nappali vagy esteli tíz órát-e, de ezen nem is törtem még a fejem. De azon igen, hegy miért nem jár egy vil­lanyóra, amikor az lenne a kötelessége? És megírtam. Finoman, ne­hogy haragjában megindul­jon és siessen. Nem indult meg írásomon, még csak fitos mutatóját sem moccantolta. Vártam fél évet. Azután új­ból megírtam. Ennek egy esz­tendeje. S hogy nem jár ez az óra, most már nem is bánom. Mert hozzásegített egy felfe­dezéshez: létezik elintézhetet­len dolog a világon. A Holdon? A Marson? A Vénuszon? ... Ugyan! Cegléden! M. O. Agronómusnak született... sen azóta, amióta Újlengyelt és Ujhartyánt bekapcsolták a budapesti autóbuszvonalba. Inkább az iparban dolgoznak az emberek.) A munkaerőhiány ellen csak egy orvosság van: a gé­pesíted az új agrotechnika. Most itt az aratás. Csak búzából 450 holdat kell betakarítani. Kombájnok, aratógépek dolgoznak, s még a fűkaszálógépeket is — ügyes fogással — hozzáidomította a gabomavágáshoz. A táblák sarkán a gép indulási sza­lagján ezelőtt kézi kaszások vágtak utat a gépnek. Most pedig Acsády főagronómus kifundálta, hogy ha az arató­gép először a tábla szélén körbemegy, akkor nem kell kézi kasza: verejtékkel, fo­rintokkal is takarékoskodnak. Amikor a termésátlagra ke­rül szó, büszkén-boldogan mu­tatja a rubrikázott papírt, amelyen a búzatermés ala­kulását vezetik. 1950-ben 7,16 mázsa, ebben az esztendőben — óvatos becslés szerint — 16 mázsa lesz a holdankénti át­lag. A gazdaság az idén 1220 holdról takarít be kalászoso­kat. Az aratás, a behordás, a cséplés, a tarlóhántás, a má­sodvetés és az egyéb mun­kák tervét Acsády István dolgozta ki. Az összehango­lás, emberek, gépek, szállító- eszközök, fogatok, a tűzren­dészet! intézkedésektől a be­raktározás nyilvántartásáig, a műszakok beosztásáig, pon­tos, órára ütemezett mozza­natáig, az adódó és adódha­tó hibák elhárításáig mindent számba kellett vennie. Ezt a sokrétű munkaprogramot ő és Hajdinák János gépészmér­nök először a taggyűlésen is­mertette. — Nemcsak meghallgattak, hanem vitatkoztak, javasol­tak és kiegészítettek is. Pél­dául a gépek karbahelyezésé- re, a könnyen romló alkatré­szek előkészítésére, a folyama­tosság biztosítására sok in­dítványt tettek a taggyűlésen — emlékezik vissza Acsády fő­agronómus és elgondolkodva fűzi hozzá: — Amikor Ko- burgh herceg birtokán szol­gáltam — mert övé volt en­nek a földnek nagy része —, milyen más volt az emberek hangja..: Pedig akkor is volt véleményük, de nem volt rá kíváncsi a kutya sem. Engem se nagyon hallgattak meg... Kiadták a parancsot, hogy ezt vagy azt termeld, ebből eny- nyit vess, annyit ültess, s csi­náld, ahogy eddig. Ha nem úgy sikerült, ahogyan a fel- sőbbség gondolta, nyakamba zúdult a baj.;. Most pedig?!..: A főagronómusnak az a vé­leménye. hogy ma — majd másfél évtizeddel a felszaba­dulás után —, ő már nem szá­mít „régi” értelmiséginek. Sőt, szerinte nincs is régi és új értelmiségi, csak szocialistává formálódó ember. így indokolja: — A régi szakember előtt nem volt távlat..: Csinálta a dolgát, de csak annyit és azért, hogy a kenyere megle­gyen, mert az új keresése, a próbálkozás, gyanakvást kel­tett a gazdában, lettlégyen az tőkés vagy birtokos .:. Nem szerették a töretlen úton járó szakembert, mert attól féltek, hagy a pénzt is pocsékolja, meg az emberek szemét is fel­nyitja. — A nyitott szemmel járó ember nem volt kívánatos a számukra — hévvel mondja, az átélés őszinteségével. — Most pedig a napi munkához, az életdiktálta iramhoz tarto­zik, vagy — jobban mondva —, aki a mában akar élni, az nem pisloghat szüntelenül hát­ra. Igaz, hogy az életet mi alakítjuk, de az bennünket is átgyúr. Ezért, aki megáll, el­porlad ..: Mondhatnám úgy is: előbb szellemileg meghal, aztán fizikailag is, de gyor­sán ::. Ezért nem vagyok „régi” szakember, hanem új értelmiségi..: így neveltem fiaimat is — egyiket agronó­musnak, a másikat kohómér­nöknek —, de azt is állíthat­nám — így neveltek a fiaim, vagy újra együtt nőttem fel velük. Az az ember, aki kijelenti, hogy nem tud lépést tartani az élettel, az belenyugodott a gyors megöregedésbe, ami rö­vid folyosója a halálnak. Acsády István rugalmas­ságát, fiatalságát azonban a Dánszentmiklósi Állami Gaz­daság fejlődésének, alakításá­nak tényei bizonyítják. Pró­bálkozás a hibridkukoricával, fokozott áttérés az aprómag- termesztésre, a hetven hold- nyi almaerdő, és a százhar­minc holdnyi szőlő telepítése, a spárgatermelés, az új köve­telményeknek megfelelő „pro­fil" kialakítása, a szüntelen bátor és nyílt vita a fiatal szakemberekkel, a tu­dományos érdeklődés kielégí­tése, vagy ahogyan önmaga mondja: a természetben, a tár­sadalomban élés művészete — ez az a doppingolószer, amely hatásosabb a koffeinnél is. Harmincöt esztendeje bir­kózik ezen a homokos talajon, alakítja és formálja a termé­szetet, az ő ős-ellenségét és legjobb barátját, amelyet nem akar elhagyni, nem tud hűtlen lenni hozzá. Huszonegy éve lakik a pusztavacsi tanyán, ugyanabban a kétszobás ház­ban és hiába akarják kimoz­dítani, kényelmesebb, össz­komfortos lakásba. Ragaszkodik hazában a ha­zájához, amelyet úgy ismer, mint felesége szeretett arcá­nak minden vonását, fiainak bontakozó jellemét. Privigyei Gyula, veterán kommunista azt mondja róla, hogy az októberi ellenforrada­lom alatt is a „mi emberünk volt, azonban cselekedettel”; Györligeti János pedig: Acsá­dy István úgy született agro­nómusnak, mint Petőfi költő­nek. A vele egykorú Hanák Mihály agronómus azt tartja róla, hogy igazságos, embersé­ges, s aki téved, vagy mu­laszt, azt nem üti agyon, de nem is simogatja meg. Papp József párttiíkár azt mondja: — Becsüljük benne, hogy a politikai vitában is mindig olyan tüzes, mint a szakmái­ban. Pista bácsi, igazi magyaf hazafi. Déry Károly í Acsády István, a Dánszent- ! miklósi Állami Gazdaság fő- ! agronómusa fiatal, ötvenhét Jéves, erőteljes, mozgékony ! férfi, tele érdeklődéssel az új ! iránt, harmincöt éves vezetői íés szakmai tapasztalattal. 5 Nem véletlen, hogy fiatal- ! ságát hangsúlyozom, vagy ! ötvenhét esztendejét korta- ! lanságnak írom. Mert nem- ! csak ismeri, hanem fel is is- ; meri a változó mindennapi- ; ban az újat, kész minden kí- ; sérletre, a régit az újjal, a ; hasznosabbal felcserélni. ! Munkatársai — fizikai és ! értelmiségi dolgozók — solia ! nem hozakodhatnak elő ; olyan gondolattal, amelyet ne ! próbált volna már hasznos í- ítani. \ — Reggel öt óra előtt itt < van az üzemegységben —, | mondja róla Marjai Endre * fiatal agronómus, aki előbb j mellette dolgozott két évig, J most Pusztavacson ezer hold- J nak a vezetője. — A munka- J elosztást, az indítást figyeli... j Olyan, mint a vezérkari fő- J nők, aki ellenőrzi, hogy az £ egység tisztjei jól hajtják-e £ végre a haditervet. Marjai Endrétől tudom £ meg azt is, hogy; a főagronó- 2 mus milyen gyorsan és íé- továzás nélkül honosítja meg ^ az új agrotechnikát. A vegy- ^ szeres gyomirtószerek közül 2 például a Seftoxot kipróbál- ^ ták a lucernánál és a borsó- ánál, s ezzel megtakarították £ a borsó kézi kapálását. Úgyis \kevés a munkaerő. (Különö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom