Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-23 / 145. szám

1959. JÚNIUS 23. KEDD "'X'K irlap A Pest megyei Hírlap a megyei tanács tervosztályától .kapott tájékoztató alapján né­hány héttel ezelőtt részletesen foglalkozott a közságíejlesz- tési tervek végrehajtása kö­rül mutatkozó elmaradással és megírta, hogy több megyei községben nem hajtották vég­re az év első negyedére elő­írt terveiket. Ennek -az elma­radásnak több helyen az az oka, hogy a községek vezetői vonakodnak a rendelkezésük­re álló OTP-hitelek igénybe­vételétől, mert nem akarják eladósítani községüket. Példa­képpen hivatkoztunk az aszó­di járásiban levő Bag községre, ahol kultúrházat szeretnének építeni, de a község vezető­sége hallani sem akar a köl­csön igénybe vételéről, már­pedig« kevés olyan község van a megyében, amely ilyen na­gyobb arányú beruházásra kölcsön igénybevétele nélkül vállalkozhatna. •Bag község vezetősége ne­vében Angyal Sándor, a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke hosszabb le­vélben reflektált közlemé­nyünkre. Megírta, hogy a köz­ség tanácsa még a múlt év januárjában határozta el a művelődési ház felépítését a községfejlesztési alap terhére. A határozatot igen nagy lelkesedéssel fo­gadta a lakosság, s nem akadt ház a faluban, amelyből ne kapott volna felajánlást a község vezetősége. A község népe 77 ezer forint készpénzt és 36 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát ajánlott fel a kultúrház építésébe. Ideig­lenes bizottságot alakítottak szakemberek és mérnökök be­vonásával, akik a kultúrház terveit hamarosan elkészítet­ték — társadalmi munkában, összeállították a költségvetést is, amely szerint a tervek ki­vitele 731 421 forintba került volna. A megyei tanács terv­osztálya háromszor is foglal­kozott a bemutatott tervek­kel, végülis nem hagyta jóvá azokat. A község az állami tervező vállalatot bízta meg új terveik készítésével. Mire az új tervek elkészültek, be­köszöntött a tél, a munkát nem kezdhették meg. január ^ 1-én viszont élet be lépett az ^ új árrendelet, annak érteimé- ^ t ben át kellett a költségvetést ^ g áraztatni. Ezzel a munkával ^ r a vállalat csak április köze- ^ t pere készült el. Ez a kérelem ^ fc már a megyei tanács előtt ^ t fekszik jóváhagyás céljából.^ A munka kiviteliére a Szol- ^ 2 nők megyei Magasépítő Vál- ^ c lalatot jelölték ki, de a fede- ^ f zet biztosítása előtt a válla- & j lattal nem köthetik meg a ^ r szerződést. ^ — Bag község vezetői —^ f írja a vb-eltnök — nem az ^ j adósságtól félnek, különösen ^ r olyan adósságtól nem, amely- ^ 1 re már biztosítottuk a fade- zetet. Igenis félünk attól, ^} hogy a megszerzett kölcsön esetleg kötbérekre, téli pótlé- ^ t kokra vagy perköltségeikre ^; szóródik szét, nem pedig hasz- ^ i nos építő munkára. ^ í A ngyal Sándor vb-elnök le- | i veiét bemutattuk a megyei ^ tanács tervosztályának, amely- ^ i r.ek képviselői a helyszínen ^ ! ellenőrizték a levélben közölt ^ í adatokat és megállapításai- ^' kát hivatalé« jegyzőkönyvbe ^ foglalták. A jegyzőkönyv, $ 1 amelyet Angyal Sándor vb- ^; elnök és Gergely Vendel he- ^ lyettes vb-elnök a község ve- ^ i zetősége, Tesényi Róbert a ^ ■ megyei tanács tervosztályának ^1 községfejlesztési csoportja kép- ^ ■ viseletében, valamint Aibulov ^ 1 Zoltán járási közságíeilesztési ^' előadó írt alá. megállapítja. ^. hogy amikor a község vezetői ^ a bankhitel igénybevételéről ^1 tárgyaltak, még nem volt tu- | tíomásuk arról, hogy az át- i. árazásból származó többlet í I állami dotáció formájában I megtérül. A tervezett kultúr- | ház építési költségeire 870 $ ezer forint OTP-kölcsönre lett ^ volna szükség, ezt az össze- ^ get a község a közsé'gfej’esz-1 tési alap jövedelméből öt év & alatt semmiképpen sem fi- & zethette volna vissza. Ami­kor aztán kiderült, hogy az átárazással keletkező 419 ezer forintos többletet a község ál­lami dotációképpen megkapja, azonnal elhatározta, hogy a még szükséges 470 ezer forin­tot OTP-kölcsön formájában szerzi meg, mivel azt már a községfejlesztési alap jövedel­méből visszafizetheti. Örömmel helyesbítjük ezék után közleményünk Bag köz­ségre vonatkozó adatait, mert nyilvánvaló, hogy a község vezetősége nem fél a reális hitel igénybevételétől, csupán a kötelező óvatosságot tanú­sította, a kultúrház építését pedig rajta kívül álló okok miatt kellett elhalasztania. in. 1. Főbb vonalaiban kialakult már a szeptember 4-e és 20-a között megrendezésre kerülő 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár programja. A magyar mezőgazdaság ha­gyományos seregszemléje az idén új vonásokkal gazdagodik és tartalmasabb lesz minden eddiginél. A SZELEI RÖPLAP A minap a jól végzett mun­ka érzésével indulok tovább a Tápiószelei Gépállomásról, amikor a szóbanforgó röp­lapot az iroda bejárata előtti hirdetőtáblán megpillantom. — Hát ez meg mi? — állok meg előtte. Címe után ítélve nem sokat várok tőle. Mindössze ez áll rajta: „Versenyhíradó”. Sok­szorosított szöveg, olcsó gép­írópapíron. És apró pontokból kirajzolt matricák, melyek­ről mindjárt megállapítom, hogy körvonalaikat gombos­tűvel szurkálták rá a stencil­re, úgy került a röplapra. Az egyik traktort ábrázol, alat­ta egy bujkáló traktorista, fölötte félhold, a másik egy íróasztalt, tétlenkedő, tré- cselő emberekkel körülvéve. Aztán olvasni kezdem a szöveget. Előbb azt amelyik a bujkáló traktorista mellé van írva. „Alkatrészbeszerzés ?" hangzik a kérdőjeles alcím. S alatta a következő sorok: „Közeledünk a nyári munka kivonulásához. Azok a trak­torosok, akik hozzászoktak a munkatársaik gépeiről tör­ténő alkatrész-beszerzéshez, erről sürgősen szokjanak le, mert a társadalmi tulajdon lopását büntetik!” A tereferélőket ábrázoló matrica alatt pedig ez a szö­veg áll: „Sok időt elvesz .az, ha az esti és éjjeli történem teket munkaidő alatt me­séljük el egymásnak. Hétfői napokon például két-három óra hossza is rámegy a szom­bat délutáni és a vasárnapi események ismertetésére. Szó sincs arról, hogy nem szabad egymáshoz szólni, de valami­vel kevesebbet beszéljünk, mert véleményünk szerint ez­zel a bent töltött túlórák szá­mát jelentősen lecsökkenthet- nénk." Most már kezd érdekelni a dolog és a sorok között to­vább böngészgetek. Egy másik matrica földön kúszó és te­nyerüket a szemük fölé tartó kutató embereket ábrázol. „Mit csinálnak ezek?” — kérdi az alcím. S a szövegből meg­tudom, hogy nemrég tisztasági hónapot tartottak a gépállo­máson és ennek során a veze­tőség kiadta az utasítást, hogy a gépállomás területén tilos a szemetelés. Igen ám, de a szemétgyűjtő hely létesítéséről úgy látszik, megfeledkezett, mert az ábra szerint a dolgozók hason kúsz­va sem találják, noha a tisz­tasági hónapnak már egy hó­napja vége. De nemcsak szúr, hanem dí­csér is a szelei röplap. „Meg­dicsérjük a kapálásban élen­járó traktorosokat” — olva­som az egyik alcímet, s alatta a Bálint Károly, Badenszki Pál, Béres József és még 27 tralktorista neve található, s mindegyik mellett feltüntet­ve a megmunkált holdak szá­ma. — Ki szerkeszti ezt a - röpla­pot? — fordulok a mögöttem, álló Tözsér Béla foagröhő- musihoz. — Én — feleli szerényen, mint aki még nem tudja, azért kérdezem-e, hogy jónak íté­lem, vagy pedig kifogásolni valót találtam rajta. — S milyen időközönként jelenik meg? — Tíznaponként. Hatvan példányban. Eddig egyedül ál­lítottam elő. de a legköze­lebbi számot már az üb-elnök- ből, a KISZ-tit'kárból, a mű­helyvezetőből és az üzem­gazdászból megalakult szer­kesztő bizottság készíti el, s így majd megoszlik a munka, a röplap szerkesztése keve­sebb időt vesz el tőlem. — És milyen hatása van a gépállomás dolgozóira? — Alig várják, hogy megje­lenjék. Egymás kezéből kap­kodják el az új számokat. Egy példát is említ. Az egyik röplapban szatirikus stílusban tették szóvá a szentmártoni brigádterület üzemanyag-tároló helyiségének ügyét, melyen egy rozoga ajtó és egy játékzár van mindösz- sze, az üzemanyag pedig a he­lyiségen kívül, szanaszét he­ver. Egy hétig sem volt kint a röplap, máris jöttek az érde­keltek, s jelentették, hogy rendet csináltak, ■ le lehet ven­ni a cikket. Nem tudom, másutt van-e ilyen kezdeményezés, de ha nem volna, javasolom, kísér­letképpen próbálják, meg. A szelei röplap példája azt mu­tatja, hogy érdemes. A siker titka, teimésa«i<fe#eiu,..az, hogy, a röplap anyaga, friss, érde­kes, szókimondó. És nem utolsósorban — igaz! Ari Kálmán A kiállítás megrendezői arra törekszenek, hogy tükrözzék a magyar mezőgazdaságban vég­bement változásokat, feleletet adjanak a régi és az új terme­lőszövetkezeti tagoknak, vala­mint az egyénileg gazdál­kodóknak az őket érdeklő kér­désekre. Bemutatják, hogyan oldották meg a kezdeti nehéz­ségeket a szili Győzelem Ter­melőszövetkezetben, milyen intézkedéseket hozott a vezető­ség, milyen beruházásokat ré­szesítettek előnyben, milyen istállókat, ólakat, gépszínt és egyéb gazdasági épületeket emeltek. A fejlett termelő- szövetkezetek tapasztalatcseré­jének előmozdítása érdeké­ben bemutatják a nádudvari Vörös Csillag Tsz útját a mind nagyobb arányú belter­jesség irányában. Változatos lesz a kiállítás takarmánytermesztési bemuta­tója. Itt valósítják meg ha­zánkban először a „szputnyik- parcellákat” annak bemutatá­sára. hogy az optimális adott­ságok megteremtésével hogyan, lehet fokozni a kukoricater­mést. Az erőteljesen trágyá­zott és műtrágyázott földe­ken a szokásosnál többször na­gyobb tőszómmal ültettek ku­koricát, s a szputnyik-parcellák rendkívüli termést ígérnek. Űj színt jelent a kiállításon az Építésügyi Minisztérium részvétele. Egy újonnan emelt üvegpavilonban korszerű gaz­dasági épületek modelljeit mu­tatja be, mindenütt feltüntet­ve az építési költségeket is. Az új szövetkezetek vezetői felmérhetik, hogy a helyi adottságokat figyelembe véve, melyik megoldást válasszák. Könnyűipari pavilon is elő­ször lesz a kiállításon, s itt főleg a mezőgazdaságtól ka­pott különböző nyersanyagok feldolgozását ismertetik. A szocialista országok közül eddig a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Bulgária jelentette be részvé­telét. CUKORNÁD-ÜLTETVÉNYEN A Kvantung tartományi Linsi népi kommuna mintegy négy hektárnyi területen cukornádat termel. A jó termés elérése érdekében gazdagon trágyázzák a földet. Milyen lesz a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás? Tények, vágya, geztük a munkások áruellátá­sára vonatkozó tényeket, szin­te akaratlanul szakadt ki be­lőlünk: — Hát ilyen jól élünk?! Igen! De vannak Vác váro­sának gondjai is, amelyekből — sajnos — szintén szép lista kerekedik. Tíz év alatt a középiskolás gyerekek száma 587-ről 1220-ra emelkedett abban a püspöki városban, ahol a felszabadu­lás előtt egyetlen egy polgári iskola volt. Ma már kevés a 10 óvoda és napközi otthon. Áz egyetlen normálfilmes ötszáz­férőhelyes mozit szintén ki­nőtte a város. A kultúrház- ban is állandó a túlzsúfolt­ság nincs hely a szakkörök­ben. A villanyfogyasztás egyr,3 nő, hiszen 10 év alatt az új üze­mek sora kezdett el dolgozni és a fogyasztók száma négy­szeresére, az elhasznált áram­mennyiség pedig tízszeresére emelkedett. Rádió, televízió, háztartási gépek szívják az elektromos energiát. Gond van a vízfogyasztás miatt is. oedig újabb üzemek telepítése is szerepel a tervekben. Still elvtórs, a városi párt- bizottság titkára nevetve jegy. zi me'’: >— Olyan gyorsan nőttünk, ho°y egyszerre kell nagyobb zokni is ruha is, kalap is. A mértéket már megvettük... A kiút megvan. A kiút — a terv. amelyben szerepel új óvoda, széles­vásznú mozi. nagyobb kultúr­ház — amelyben állandó kis színtársulat is működne —, új városi és üzemi törpevízmű­vek. egyelőre Á, B, C osztá­lyok a középiskolákban, köz­ponti könyvtár és még fel­sorolni is sok kisebb-nagyobb létesítmény, amelyet a mun­kásokról való gondoskodás sürget a legjobban. Kisváros — nagy gondjai. Déry Károly a szakrendelésben naponta összesen 42 órát, ma pedig 109 órát 19 orvos foglalkozik a be­tegekkel. Ezenkívül természe­tesen a körzeti és az üzemi orvosi hálózat is működik. Lelkendezésnek tűnnék, ha idesorolnám még az árufo­gyasztás növekedésének rész­leteit is. De ahhoz sem kell külön kommentár, hogy a váci dolgozók még nyolc új, — fő­leg élelmiszerüzletben költhe­tik el a kérésükét, s hogy meg­nyílt az igazán ragyogóan szép — Magyarországon az első — textil-önkiszolgáló bolt, s a TÜZÉP már fűrészelt fát áru­sít — ne kelljen azzal is fárad­ni —, jobb a butángáz-ellátás, stb. Az sem mellékes ered­mény, hogy 46 millióval emel­kedett az üzletek évi forgalma és a közellátás is sokat javult. A közétkeztetést is a Köz­ponti Bizottság határozatának végrehajtása nyomán fejlesz­tették. hogy a dolgozó asszo­nyokat megkíméljék az ebéd­főzéstől. Ezelőtt 160 ebéd el­adásáig jutottak — egy ebéd ára 6.90 forint —, ma a két­szerese szükséges már. Az étel ízesebb. változatosabb, az el­lenőrzés is alaposabb. Az ét­termekből eltűnt az aiurní- niumkanál és villa, a kőtá­nyér, helyét csillogó, rozsda- mentes evőeszköz és a Heren­den készült virágmintás por­celán foglalja el. A cukrász­dák elegánsak és sűrűn láto­gatottak. Azonban Kiss Ká­roly tói, a Vendéglátóipari Vál­lalat főellenőrétől is ugyanazt a panaszt hallom, amit az eszpresszó dolgozóitól: — Nem tudunk tejszínhabot adni, mert még nincs hűtő­szekrényünk. Hát ilyen baj is akad Vá­cott. Amikor Magyar elvtárssal, a pártbizottság tagjával össze­— Elsősorban azt kell kije­lenteném, hogy az- orvosi ellá­tás iránti igény egyre nő. Vi­szont igaz, hogy az emberi életkor egyre jobban kitolódik — jegyzi meg nevetve — s ta­lán néhány évtized múlva el­érjük a 80 éves átlagot... Most sok a beteg. Az olyan korú nénikék, akiket azelőtt csak az agónia beálltakor lá­tott orvos, ma már egy kis gyomorfájással szerencséltet­nek bennünket... De így van rendjén! — szögezi le a főor­vos. Nemrég kaptuk meg ezt a 19 helyiségből álló palotát, amelyet korszerűen, minden követelményeknek megfelelően alakítottak át szakrendelő in­tézetté. Petőcz dr. újabb öröme, hogy végre hozzákezdenek az új, négyszáz ágyas kórház épí­téséhez. A mostani kicsi és zsúfolt. Büszke az Intézet a mellé telepített új, nagy patiká­ra, amelyben különleges gyógyszert is kiszolgálnak. A korszerű röntgenberendezés el­készülte ismét külön büszke­séget jelent számára. Still elvtárs, a városi párt- bizottság titkára, gyakori ven­dég az orvosok között. Együtt vitatják meg, hogy mit, ho­gyan rendezzenek el, mi a sür­gősebb, a célszerűbb. Nagy gond a szükséges szak­orvosok beállítása is. Szemész kell, meg gyermekszakorvos, mert most csak egyetlen dok­tor bácsi látogathatja az óvo­dákat, iskolákat és még a szakrendelésnél is neki kell helytállnia. A városi pártbizottság elköl­tözik székházából, hogy az or­vosok közül hárman, valamint az irodák, otthonra találjanak. Petőcz dr. mindentudó füze­téből idézek most a fejlődésre legjellemzőbb néhány adatot: 1949-ben 3.8 milliót, ma 6.4 milliót költ a város egészség- ügyi célokra. Tíz évvel ezelőtt a terv szerint — megkezdik egy nagy cementgyár építését és az Egyesült Izzó ma 200 fővel dolgozó részlegét 1500 emberrel termelő, jelentős üzemmé fejlesztik. A Dunai Hajógyár is bővül. Amikor a városi pártbizott­ság bátor, nagyvonalú ter­vet készített a váci munká­sok életkörülményeinek gyor­sabb javítására^ nemcsak a gyárak, üzemek helyzetét, le­hetőségeit vette számba, ha­nem a városi tanács kom­munistái részére is kijelölte a feladatokat. A legégetőbb Vácott is a lakáshelyzet. Tíz év alatt, tehát 1949 óta a lakosság szá­ma 6000-rel gyarapodott. A múlt évben épült 117 lakás bizony édesikevés volt az igények kielégítésére. Jelen­leg ezren szeretnének otthon­ra lelni. Ez azonban majd csak az ötéves terv végére sikerül. Tizenöt esztendő alatt hatezer család lel mo­dern hajlékra. A város tervében szerepelt a terület útjainak, járdái­nak javítása. A tanácstagok kommunista csoportjának ne­vében Lukács Ferenc elv­társ azt kérte a tanácstól, hogy ne a belterület útjait hozzák rendbe, hanem előbb építsenek új burkolatokat a Rádi, a Zrínyi, a Magyar és azokban az utcákban, ahol mindeddig latyakban, sár­ban, vagy bokáig porban jár­nak a munkások az üzemek­be. A gyárak népe azzal vá­laszolt az elfogadott új terv­re, hogy 70 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vál­lalt az útépítésből. Az év végére 300 000 négyzetméter út készül el. I ' * Dr. Petőcz Ákos főorvos ! nyolc éve vezeti a rendelő- ■ intézetet. Egy autóbusznyi idegen sé- ;ál Vác főterén. Középen ma- £as, erős férfi halad, nyitott iyakú ingben. Hangja nem íallatszik fel a tanácsháza citárt ablakáig, ahonnan \rany István vb-titkárral fi­gyeljük karlendítéseit, maga­biztos mozgását. Ö az idegen- vezető. Talán a két évszá­zados térről, a kőbe álmo- lott állandóságról, a barokk palotákról, a művészi mór- ókról és arányról, nemzeti múltunkról beszél. A tér, amelyen lassan vé- giglépked az idegenek cso­portja, most, 1959-ben már nem ürül ki, nem lesz ha­lott, mint régen, hogy csak iélután, a vecsernyére hívó Parang szavára tóduljanak ki az otthon gunnyasztó tehe­tősek és a magamutogatni akaró fiatalok az esti- korzó­ra. Állandó mozgás van a főtéren, az egész 28 ezer lel­ket számláló városban. Arany István vb-titkár is­mer itt minden követ, va­gyat, tervet, hiszen majd ne­gyedszázada áll Vác városá­nak szolgálatában. A kérdés, amelyre együtt keressük a választ, a követke­ző: A múlt esztendőben jelent meg az MSZMP Központi Bi­zottságának határozata a munkásosztály helyzetéről. Mit tett a városi tanács a le­hetőségek és eszközök bir­tokában a dolgozók életének javítására? A válasz lehetne egyértel­mű, lelkendező, esetleg ki­térő. A város több vezetője is — mintha összebeszéltek vol­na — inkább elemez. Vác 15 ezer felnőtt dolgozó lakója közül körülbelül 4200 Dunakeszin, vagy Pesten dol­gozik. Vácra 1200-an jár­nak a fővárosból és a kör­nyékről. A város gyorsuló ütemben fejlődik, alakul át ipari köz­ponttá. A meglevő 10—12 közép- és nagyüzem mellé —

Next

/
Oldalképek
Tartalom