Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-21 / 144. szám
0 r*s? HM Gi ifCirhw 1959. JÚNIUS 21. VASÁRNAP Egy kastély sorsa — tanulsággal Még romjaiban is monumentális a kastély főbejárata. lítsa. Lassú elenyészését még sem volt hajlandó tétlenül szemlélni, addig sürgette, míg a közelmúltban végre illetékes helyen eldőlt a kastély sorsa. Megjött az engedély és a szükséges pénzügyi keret: a tetejét lebontják, falai állapotát pedig megóvják, romemléke marad régi időknek, holott épségében a mát szolgálhatta volna. Akadhat valaki, aki úgy vélekedik, hogy ami történt, megtörtént, bármennyire szomorú, megváltoztathatatlan, kár keseregni felette. Jól van, ne is keseregjünk, de szolgáljon intő például. Mert tudom ugyan, hogy csak a legutóbbi években is, nagyon sok régi kastélyt, kúriát állítottak helyre, tataroztak és adtak át közhasznú célokra, de még ma is akadnak rossz állapotban levők, amelyek holnapra menthetetlenül elpusztulnak, ha nem vigyázunk rájuk. Valamennyit egyszerre lehetetlen rendbehozni, megóvni azonban jelenlegi állapotában, hogy később kitatarozhassák, talán mégis lehet. Ehhez azonban a hatóságok gondossága mellett minden egyes embernek tudomásul kell vennie, nem grófi vagy egyéb kastélyokról, hanem társadalmi tulajdonról van szó, azt pedig sem részben, sem egészben elidegeníteni. vagy megrongálni nem szabad, még kevésbé átengedni a pusztulásnak. Mert a miénk. Szakoly Endre Korszerű kisgépekkel látják el az úiőröket Kísérletként már tíz „motorrobot" dolgozik Nehéz a helyzet az országutakon, az utak karbantartásánál. Az útőrök ugyanúgy dolgoznak, mint 50—60 évvel ezelőtt, szerszámuk most is csak a talicska, a laitát, a csákány és legjobb esetben egy üst, amelyben a bitument melegítik. A forgalom viszont országszerte növekszik, a teherautók erősen megrakodva közlekednek és gyorsan koptatják az utakat. Ezzel a mostani módszerrel az utak karbantartását már nem lehet megoldani. Éppen ezért az Útügyi Kutató Intézet szakemberei új módszert dolgoztak ki, amely valósággal forradalmasítja ezt a sokak által lebecsült, de nagyon fontos munkát. Az új eljárás lényege az, hogy az útőrök kis traktort kapnak a hozzá tartozó szerszámokkal, szám szerint 20—25-tel és más kisgépekkel. A traktorhoz pótÜlést tartott a KISZ Központi Bizottságának intéző bizottsága A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának intéző bizottsága ülésén megállapították, hogy a középiskolás fiatalok nevelésének, a KISZ-tagságra való előkészítésnek a Kilián György-próba igen eredményes formája, amely alkalmas arra, hogy a fiatalok erkölcsi és politikai téren, valamint a gyakorlati munkában is bebizonyítsák rátermettségüket a KlSZ-tagság- ra. Hasonlóan szép eredményeket mutat a KISZ-tagok nevelésében az Ifjú Kommunista-próba is. A próbarendszert a középiskolák tanárai és a szülök helyesléssel fogadták. Az intéző bizottság úgy határozott, hogy 1959 őszétől mind... ,a Kilián-próbát, mind az Ifjú Kommunista-próbát el kell terjeszteni az üzemi, a városi és a falusi fiatalok körében. Az intéző bizottság továbbá úgy határozott, hogy a párt kongresszusának, valamint hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére felhívja a magyar ifjúságot: vegyenek részt „Az ifjúság a szocializmusért” elnevezésű próbán. A próba célja, hogy minél több fiatalt vonjon be a szocializmus építésének meggyorsítását szolgáló társadalmi akcióba, a politikai továbbképzésbe, a sport-, illetve a kulturális tevékenységbe. A feltételeket teljesítő fiatalok díszes kivitelű emlékjelvényt kapnak. Foglalkozott az intéző bizottság a KISZ-szervezetek tennivalóival, a falusi mezőgazda- sági munkákkal kapcsolatban. Meghatározta. hogy milyen feladatokat kell elvégezni, a városi és külön a falusi KIÖZ- szervezeteknek az aratás, a cséplés, a betakarítás és más mezőgazdasági munkákban. kocsi is tartozik, amely 700 kiló anyag továbbítására alkalmas. Nemcsak a makadém, hanem az aszfalt és beton burkolatú utak javításánál is kitűnően használhatók a kisgépek. Eddig például egy kicsi csőrös kannával öntötték ki a betontáblák közötti hézagoka1. Az útőri munka gépesítésével erre a célra is kisgépet adnak, amit maga az útőr kezelni tud. Aszfaltburkolatok javításánál kismotoros bitumenpermetező berendezés használható. A földutak javítása és karbantartása is meggyorsul: kulti- vátor lazítja a talajt, talajkés egyengeti a kerékvágásokat. Télen a havat ugyan motoros hóekékkel takarítják el az utakról, a legtöbb helyen azonban az útőmek kézi erővel kell az útszélre tolt havat ellapátolni. A kisgépesítés ezen is segít, a kistraktorra szerelt hómaró szerkezettel 30 —40 ember munkáját pótolják. Mindaz, amit a kutatók, az útügyi szakemberek az útkarbantartás gépesítésével kapcsolatban kidolgoztak, ma már nem vágyálom. Kísérletként eddig tíz motor-robotot, kis- traktort szereztek be és juttattak az útőrökhöz. Sok új típusú szerszámot is szerkesztettek, amelyekkel 30—40-féle műveletet lehet elvégezni. Terv az, hogy folyamatosan juttassanak kisgépeket az útőrök- nek, s egyidejűleg ki is képezzék őket ezeknek a gépeknek kezelésére. Az előzetes számítások azt mutatják, liogy évente sok tízmillió forintot lehet megtakarítani és a gépkocsivezetők lényegesen jobb úton vezethetnének. Tűzrendészeti tájékoztató az aratás idejére Megkezdődött az aratás. Az érett- gabonában gondatlan ág 1 miatt jelentős kár keletkezhetik. Az állami és az önkéntes tűzoltóság az elmúlt évhez hasonlóan ez évben Is megtette a szükséges intézkedést, ez azonban egymagában nem elegendő. A tűzoltóság felhívással fordul a dolgozó parasztsághoz, hogy a dobszóval, illetve hangosbemondón ismertetett tűzrendészeti szabályokat, a tűzrendészeti hatóság előírásait tartsák meg. így különösen fontos, hogy a tarlót az aratók után gereblyézzék fel és a hulladéktól tisztítsák meg. A learatott termést a vasútvonaltól, a sínektől minél távolabb — keresztet legalább 60 méterre, az asztagot legalább 100 méteren tűi — rakják össze. Akinek a földjén a termény ilyen távolságra a keskeny parcella miatt nem helyezhető el. köteles terményét learatás után alkalmas helyre azonnal elhordani, vagy behordani. Vasúti állomások körzetében a learatott és összegyűjtött terményeket csak a ki- és bejárati váltótól számított 200 méter sugarú körön kívül szabad asz- tagba rakni. Vasút mentén a kereszteknek a vasúti töltés felé eső végétől S _10 m éter távolságban, az aratással egyidejűleg, legalább négy barázda szélességű védőszántást kell létesíteni. A szomszédos területek védőszántásának egymáshoz csat- lakozniok keU. Amennyiben a tarlóhántást 3 napon beliU nem fejezik be. úgy a vasúttól 300 méter távolságon belül elhelyezett keresztcsoportokat körül kell szántani. Az asztagrakásnál a 15 méter hosszú, a 6 méter széles és a 8 méter magas mértékeket minden esetben be kell tartani. Különös gondot keU fordítani az aratás, a cséplés, valamint a behor- dás időszakában a tűzfigyelő és tüzkészülCégi szolgálat maradéktalan és pontos ellátásira. Az aratással kapcsolatos tűzrendészeti vonatkozású kérdésekkel dolgozó parasztságunk forduljon az állami, illetve önkéntes tűzoltósághoz. Négyezerkétszáz ezüst dénárt találtak szántás közben Túrkevén A turkevei Vörös Csillag Tsz területén szántás közben 4200 darab ezüst dénárt találtak, A szakemberek szerint a XV— XVI. században jelentős összeget képviselő pénz a mohácsi vész utáni, évtizedekben került a földbe. A Mátyás , király',’és a II. Lajos arcképével ellátott érméket a turkevei múzeumban helyezték el. Az érdi Szapáry-kastély már hosszú évtizedek óta csak nevében az, öreg emberek sem emlékeznek arra, amikor még grófok laktak benne. Az idősebb érdiek azonban arra még jól emlékeznek, amikor szerzetesek klastroma volt, noha már a harmincas években és egészen a háború utolsó szakaszáig gazdaság! szakiskolának adott otthont. A harcokban néhány akna találta, egyik sem okozott rajta súlyos sebet. Olyannyira nem, hogy Budapest ostroma idején a szovjet hadsereg tábori kórházat rendezhetett be az egykori kastélyban és elvonulása után az épületet teljesen használható állapotban hagyta vissza. Némi költséggel minden sérülése könnyen kijavítható lett volna. Belül csaknem teljesen ép maradt, falain sem akadt sok tennivaló, főképpen a teteje szorult javításra, csak éppen senki sem tatarozta. A most omladozó kastély egy ideig üresen és gazdátlanul állott a második világháború után, aztán megkapta az állami gazdaság. Irodái költözködtek be, meg több alkalmazottja. Bőven volt helyük benne. A lyukas tetőn át befújt a szél, egy részét úgy ahogy, kireparálták, de aknasérüléseihez inkább hozzá sem nyúltak. Néhány ablakot azonban bevágtak. Nem tellett el sok idő, n sérült tetejű kastélyból lakóknak és irodáknak ki kellett költözködniök, életveszélyessé vált a benntartózkodás. Áttelepítették a lakókat a kastéllyal egykorú két épületbe, valaha grófi belső cselédek lakhattak ezekben és a háború nyoma a kastélynál jobban meglátszott rajtuk. De hogy lakható legyen, hamarjában mind a kettőt kitatarozták. Ma is itt a lakása a volt kastélylakó állami gazdasági alkalmazottaknak. Tőlük tudom, hogy a két házat a kastély anyagából hozatták rendbe. Mások meg azt mondják, hogy a gazdaság a kastély szobáinak mennyezetéből „kitér- , melt” gerendákkal, egyéb épí- tőanyaggal istállókat építtetett. § Akár így volt, akár sem, a § parkettát nyilván nem építet- ^ ték be az istállókba, mert par- ^ kettázott palotát a tehenek § számára még a legeslegmoder- 4 neb'o gazdaságban sem építenek. Az ablakkereteket, szárnyas ajtókat szintén aligha vitték az istállóba. Hová lettek? Hurcolt abból boldog, boldogtalan, a rendőrség meg évek múltán hiába próbálta már kikutatni, ki mindenki segített rommá tenni a szép, tágas épületet. Az állami gazdaság persze néhány esztendeje már lemondott a régi kastélyról, Érd község tanácsa pedig szívesen csinált volna belőle valami hasznosat. Csakhogy, amikor szakemberektől érdeklődött, kiderült, legalább ötmillió forintba kgrülne a restaurálás. S mialatt a kastély ügyében jobbra- balra fordult segítségért, tanácsért, telt az idő, az épüle' meg csak bomladozott, de nerr mindig maradt lakatlan. Időnként elszánt „önkényes” beköltözők hurcolkodtak leomlássá fenyegető falai közé és okoztál nagy gondot a tanácsnak, ho helyezze fedél alá őket. De a községi tanács a kas tély dolgában csak nem nyugo dott. Arra nem számított, nen is számíthatott, hogy a so! milliót előteremtse és helyreál Ipari képesített könyvelőt és gyakorlott könyvelőt felvesz azonnalra váci iparvállalat. Csak tisztamúltú és információképesek jelentkezzenek. „Megbízható, szorgalmas” jeligére kiadóba Mi hiányzik G. Józsinak?... — Miért lógtál két napig az iskolából? — faggatom. Megrántja a vállát: — Egy bácsi elhívott, menjek vele autót venni, mert én értek hozzá. Hogyne értene! Elvégre 16 éves és másodéves autószerelő-tanuló ... — Miért nem tanulsz, Józsi? — kérdezzük egyszerre többen is. Sokáig hallgat. Mosolyog. Aztán félrefordított fejjel válaszol: — Azt mondta nagypapa, rá se rántsak, ha megbukok! Legfeljebb elmegyek segédmunkásnak. Nagyobb baj nem érhet, csak az, hogy sok pénzt keresek. — Mondd Józsi, hallottál te már arról, hogyan lett valakiből 20 évvel ezelőtt szakmunkás? Hogy a mester akkor pofozhatta meg az inast, amikor akarta? Hogy napi 10—12 óra volt a munkaidő? Hogy padlót súrolt, fát vágott, gyereket pesztrált, s a szakmát úgy kellett ellesnie?! — Nem hallottam. — Olvasni szeretsz? Bólint. — Mi a legkedvesebb könyved? — A postás mindig kétszer csenget. ★ E ’képedek. Én mindig kétszer meggondolnám, hogy 18 éven aluli gyereknek a kezébe adjam-e ezt a könyvet? — Mennyi ösztöndíjat kapsz? — Mióta megbuktam száztíz forintot. Azelőtt kétszázötvenet. — Nem sajnálod azt a száznegyvenet, amit így elköny- nyelműsködtél? Vállat von. — Mennyi zsebpénzt szoktál kapni? Ujjain sorolja: — Anyutól egy húszast, G. nagymamától harmincat, L. nagypapától is húsz-harmincat. Az összesen 70—80 forint! — Mennyi időre? — Egy vasárnapra. De ebből adok öcsinek is. — Es a többit mire költöd? — Mozira, cukrászdára, meccsre. — Kivel jársz szórakozni? — A haverokkal. A haverok 20—21 éves „vagányok”. .. ¥ A mama, G. Károlyné fiatal, csinos asszony. Ahogy a fiáról beszél, váltakozik benne a tekintélyét vesztett anya tehetetlensége a szemethúnyó elfogultsággal. — Nagyon megváltozott a gyerek az uram halála óta — kezdi. — Dehát istenem, ez biztosan a kamaszkorral jár... Sokszor vérig felidegesít. Szemtelen, engem semmibe vesz. Ha szidom, vagy jóra kérem, a vállát rángatja. Ha megfenyegetem, hogy megpofozom — de ez mindig csak fenyegetés marad —, akkor tüntetőén újságot vesz a kezébe ... Nem is csoda, ha ilyen, hiszen az apám pártját fogja. Amikor az igazolatlan hiányzás miatt fegyelmi indult ellene, nagyon kiborultam. Meg akartam pofozni. Erre az apám nelcem- jött, hogy így nem lehet bánni egy gyerekkel, majd elvéteti tőlem az árvaszékkel; meg hogy úgy merjek egy ujjal is hozzányúlni, hogy ösz- szeiör! Képzelje el, mindezt a gyerek előtt... — Persze, nem is hallgat rám azóta. Pedig higgye el, én mindent megadok neki. Az ösztöndíjon kívül zsebpénzt kap, rendesen ruházom, szórakozhat, igazán semmiben sem szenved hiányt. A nagyapja mégis ellenem uszít ja... Már össze is vesztünk emiatt. Kitiltottam a lakásból is: az én ügyeimbe ne avatkozzon bele senki!... T essék elhinni, nem is a gyerekben van a legnagyobb hiba, hanem ... L. József — a nagypapa — dühösen legyint, aztán csak folytatja: — Azt tessék megmondani, hol tanuljon az a gyerek?! Mikor minden istenáldott nap tele van a lakás vendégekkel! Meg aztán ... nehéz dolog ilyet mondani az embernek a saját gyerekéről, de... a lányom sem úgy viselkedik, ahogy egy anyának kellene. Elmegy hazulról vasárnap reggel, és este jön haza! A gyerekeknek meg nincs főtt ételük. Késő estig tart a vendégjárás náluk... Szóltam én már emiatt is. Megkaptam, hogy ne avatkozzam az ügyeibe.., Milyen anya az, aki többet törődik az ismerősökkel, mint a saját gyerekeivel?! Aztán szinte nincs hozzájuk egy jó szava. A Józsinak is csak azt hajtogatja: mindjárt megpofozlak, kiverem a szemed, agyonütlek! Hát én nem tűrtem. Ott, a gyerek előtt megmondtam neki: úgy merjen hozzányúlni, hogy velem gyűlik meg a baja! Ehhez csak jogom van?! Elvégre az apja vagyok ... — Megmondtam a lányomnak, mikor meghalt az ura: a Józsira ne legyen gondod. Majd én ellátom mindennel, amíg tanul. És én olyan ember vagyok, aki állja a szavát. Jön a múltkor a gyének: nagypapa, én úgy szeretnék egy kardigánt. Van ugyan már neki, de megkérdeztem, mennyibe kerül? Háromszázhatvan forint. Itt van fiam, vedd meg, ne mondd, hogy nincs meg mindened. Vettem magamnak egy pár cipőt. Egyszer felpróbáltam; meglátja a gyerek: de szeretnék egy ilyen cipőt, nagypapa. Nekiadtam. Majd veszek én magamnak másikat... Zsebpénz kellene? Itt van J ózsikám, addig szórakozz, amíg fiatal vagy! Mert én nem tagadok meg tőle semmit. De nem is tűröm ám, hogy az anyja egzecírozza!... ★ rpz a helyzet tehát Józsi- val, aki 16 éves, jam- pec-frizurát visel, megbukott történelemből és kedvenc könyve A postás mindig kétszer csenget. A munkásmozgalomról annyit tud, amennyit az Álmatlan évek című filmben látott. Legfőbb gondja egy új kardigán, s a haverok. Könyvet nem vesz, mert hiszen ott a könyvtár. Autószerelőnek készijl, de ha nem sikerül, az sem baj:' elmegy segédmunkásnak. ..Legfeljebb sok pénzt keres.. A legnagyobb baj az, hogy miközben édesanyja és nagyapja egymással marakodnak, nem veszik észre, hogy ennek elsősorban Józsi látja kárát. Hisz már most is olyan fölényesen beszél mindkettőjükről. Pedig „mindent megkap” tőlük: zsebpénzt — többet is, mint kellene — ruhát, új cipőt. kedvenc ételeit, késő estig kimenőt, csak egyet nem: ésszerű nevelést és okos. mértéktartó szigort a kényeztetés, a majomszeretet helyett. Nyiri Éva i i z MTH intézet tanári j Sí szobájában lilafedelű fü- \zet kerül a kezembe. A fede- i lén ez áll: elégtelent kapjak. Lapozgatás közben itt is, ! ott is felbukkan G. Józsi ne- J ve. í Az osztálykönyv még többet \ elárul. Azt is, hogy G. József, i a 11/3. csoport hallgatója Jnemrégen még jó közepes ta- 5 nuló volt. Magatartása ellen 5 soha nem merült fel kifogás. ^ „Fél évvel ezelőtt szinte \észre sem vettük; nem volt ^ vele semmi baj’1 — mondják \ Józsiról a tanárai. „Nem mon- \ dóm, hogy kiváló tanuló volt, ő de az én tantárgyamból minidig jól állt” — így a történe- Ő lem tanár. ^ „Rendes, szolid gyereknek ^ismertem” — mondja a KISZ- ^ titkár. Ő Hol van már az az idő, ami- ő kor Józsira azt lehetett mon- \dani: rendes, szolid?! Mintha Ő kicserélték volna. Arcán ki- Ő hívó mosoly ül. Lesütött szemmé ritkán pillant a kérdezőre Ő A haját nemrégiben jampe- ^ cos sörtére borotválta vala- § melyik csepeli Figaro. A kötődőkig kigombolt kockás ing, Ő a hanyagul zsebrevágott kéz, a hányaveti modor mintegy Őkülső kifejezői annak a mély ^— és hátrányos — belső át- őalakulásnak. ami Józsiban né- \ hány hónap alatt végbement. ^ Ülünk az asztal körül s beli szélgetünk. Í jin nem ismertem nagyapáimat. Egyiket virágokkal dili szített katonavonat vitte el — örökre. Nem maradt más belőle, csak egy fakult fénykép, meg a kisezüst, amit borítékban küldtek haza nagyanyámnak. A másikat meg akkor vitte magával Galíciában szerzett tüdöbaja, amikor én ismereteimben még csak a papáig-mamáig jutottam el. Mindig irigyeltem pajtásaimtól a nagyapjukat. G. Józsi az egyetlen, akitől nem irigyelném. Mert az övé nem okosan szereti az unokáját. Józsit néhány hónapja nagy csapás érte: meghalt édesapja. Hárman maradtak anyjával és öccsével. Anyjukat a Csepel Autógyár alkalmazta, ahol édesapjuk is dolgozott, s ahol Józsi ipari tanuló.
