Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

Mi

w

^\\\\\\\V\\\\\\V\\\V\\\\\\^^^^

ííifc

W

*MgSNNK*3*C*3aK*^

Falu Tamás:

Vita egy hajdanvolt honatyával

Anyád

lanná tette őket, s megpróbáltak furíanggal, csellel, sokszor kétségbeesett harccal védekezni a társadalom meg- megú.iuló kegyetlenkedései ellen. Ezért elítélték őket, s ■nem átallották hangoztatni a cigányok lealacsonyodott mivoltát. vadságát, s mertek javíthatatlan, konok „cigány természetről” beszélni.

Megállapíthatjuk: elsősorban a kegyetlen, elnyomó társadalmi rend tehetett róla, hogy ilyenek lettek a cigányok! Az a társadalom tényleg nem tudott, illetve nem is akart semmikor se változtatni a cigányok sorsán.

A JELEN

Másfél évtizede más lett a társadalmi rend. Olyanná formálódott, amely már megpróbált emberséggel közeledni, s így tudott is javítani a cigányok létkörülményein és sorsán, s tudott dolgozni az ő í boldogulásukért is. Bár kő- ^ zeli még a múlt, sok minden- ^ ben kísért, de mind kisebb $ lesz a hatása. S

Egy dolog gyengíti nagyon: a S bizakodás, a jövőbe vetett hit ^ hiánya. Ott éreztem meg ezt a ^ csobánkai faluszélen. Oláh $ Sándor házában.

Tízen-tizenketten hallgattuk a fiatal házigazdát. Huszonöt ^ éves. Okos, kerek mondatok- ^ ban beszél, pedig csak két ^ osztályt végzett. Mikor isko- ^ lába kellett volna járnia, ap- ^ ját internálták, s anyja egye- ^ dűl maradt négy apró ^ rekkel. Az a csoda, egyáltalán életben mai Arra gondolni se lelhetett, ^ hogy cipőt szerezzenek, ami- ^ ben eljárjon az iskolába. J

Lassan ír, újságot rendsze- ^ résén olvas.

Ó szervezte a faluban a ci- J

gány-tánccsoportot. Az ő el- ^ képzeléaeit bővítették aztán a ^ próbákon estéről estére a töb- ^ biek is, míg végül önálló tánc- | játékká kerekedett. Néha a ^ telep lakóinak jó része ott ^ szorongott a kultúrházban a ^ próbákon. Eredeti cigányla-1 kodalmast mutatnak be.

Megható lelkesedéssel tere- ^ getik elő a két nagy vessző- | kosárból a táncruhákat. Pest- ^ ről hozatták, és a kölcsönzési 5 díj java részét úgy adták ősz- S sze. I

Az egyik főszereplő Sándor: a 101 esztendős vajdát játssza-táncolja, ge pedig a vajdámé;

A fárasztó napi munka, az utazás, az anyagi támogatás hiánya se riasztotta őket.

A telepen minden férfi nehéz munkát végez, a kalapácsot forgatja a Szegkovács Tsz- ben.

A lányok jórészé szövőgyárba jár: Pomázra. Budakalász- ra. Pestre. Ök már közelebb kerültek a nagy közösséghez: divatosan öltözködnek, kulturálódnak, színházba és szórakozni járnak Pestre.

Olvasnak.

Pedig legtöbbje csak a hat elemiig jutott el. Sok egy- egy családban a gyerek, kimaradtak, dolgozni mentek.

Oláh Sándor unokahúga, Farkas Klári a nyolcadikat is elvégezte. Szeretett volna tovább tanulni, de létszám feletti lett. Saját szavaival: „Bolondja az olvasásnak”.

Két hete már szövőtanuló

Buda kalászon. Kenyeret kap, műveltséget szerezhet, s nyugodt életet talál a társadalmunkban.

S ehhez minden csobánkai cigány lehetőséget kapott. Csak még nem mindenki él vele.

A JÖVŐ

feladata, hogy türelemmel és megértéssel segítsük tovább a cigányokat. Meg kell magyarázni, nem elég az, hogy az anyagi létfeltétel már adott, okosan be is kell azt osztani (Négy-ötezer forintot is megkeres egy szegkovács cigány.)

Az sem elég, hogy felajánlják a tánccsoport bevételét az új iskolára. Küldjék is el gyermekeiket, hadd tanuljanak ott. Társadalmunknak nagyon sok művelt emberre van szüksége.

Kocsis János

SWSSSSSSS/SSSSSSSSfSSSSSSS/S/SSSSSS/S//S/JSS//fSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSS/JJ///SSS//SSS,

,Modell voltam Szentendrén

Oláh 5 bölcs« felesé-« §

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

Minden pillanatban gondolt ő reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,

Félre tolt az útból s elé ő feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

Ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette a terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta a sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad — mért bántottad őt?

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

Akihez rossz voltál, az volt az anyád.

V\\\\\\\\\\\V\\\VN\^^^

Győri D. Balázs:

Visszavársz-e ?

Ügy őrizlek te szarkalábszemű, mint nagyanyám az első bálruhát, még idézlek, az emlékmozaikról szőke hajad a vállam fonja át.

Csak vers maradtál, szarkalábszemű, lásd, milyen árvák nélküled az esték, köröttem sápadt, februári felhők a földet halvány fehérre meszelték.

Mondd, őrizel még, szarkalábszemű, ha jácint-kékbe fordul át az ég, ha bodrosul a barka csöpp pihéje, mondd, visszavársz-e még?

rsssssssssssssssssssssssssssssssssssj

Gyárfás Endre:

OLY EGYSZERŰ VAGY

Oly egyszerű vagy, mint... mint... nem tudom, Talán mint napfény aszfaltos úton;

De kép, hasonlat pusztán elme-termék,

Most érezni, csak érezni szeretnék.

Szívemre nem fordultam éjjel kábán.

S így nem álmodtam más világba szállván,

Nem is mesélek neked szépet, tervet.

Csak azt mondom, hogy szeretlek, szeretlek.

Csak azt mondom, de hangtalan, magamban, Mert köztünk állítólag most harag van.. Magamhoz szólok s szóm hozzád talál ma, v Hisz régen bennem vagy te már bezárva. Magamhoz szólok nehéz férfigöggel,

Dacod lakatját magamban töröm fel,

A bamba áhítatból elég volt már,

Én nem vagyok pap és te nem vagy oltár,

Hát nem borulok eléd nyögve, sírva...

A végszó úgyis énbelém van írva.

Már elfakul az éj, pördül a reggel,

Terád nézek napfényre-szomjas szemmel.

Még kőtől a csönd sok apró tojáson;

A sárgafalú hónaposszobákon, ^

De belül élő, fészkelődé vágy van ...

— No, szólj már hozzám!... tudod, erre vágytam. ^

sssssssssssssssssssssssss*

VIR-ÁQOK

benne a kérdés, most, hogy újra az eszébe villant.

ég nem volt öregasszony, negyvennégy lesz augusztusban. De aki ismerte, mondhatta ötvenötnek is. Arca ráncos volt és színtelen, a szeme alja duzzadt és ijesztően sötét. Nappal a gyárban dolgozott. Éjjel odahaza ruhákat varrt: Igaz, az utóbbi években már nem kellett volna, de ő mindent meg akart adni a legkisebbnek, csakhogy minél tovább megtarthassa magának.

Talán egy kis festék használt volna, de nem szerette. Még a száján sem. Járt inkább törődött arccal, öregen. Az ifjúságát régen eltemette már. Pedig kapott volna férjet. Kérő is jelentkezett, nem egy, az elmúlt esztendők során. Meg sem hallgatta őket. A gyermekeiért. Nem akart mostohát melléjük. Feláldozta inkább a maga boldogságát.

Keserűen felsóhajtott. így van az, ha ember nélkül nő fel három gyerek. Zsóka nem is ismerte. A háború ragadta el közülük. Még negyven- kettőben. Magára maradt a gyerekekkel. Nagy fájdalmát akkor hamar elnyomta a tengernyi gond, küszködés. Mégsem panaszkodott soha. A három egészséges, vidám szavú gyermek kárpótolta mindenért.

TValahányszor úgy érezte,

' nem bírja már tovább, titkon dédelgetett álmai közé menekült. Még néhány esztendő. aztán megszépül minden — nyugtatta ilyenkor önmagát és tervezgetett. A fiú nyomdász lesz, mint az apja. A két lányból tisztviselő. Akkor megélnek majd szépecskén. Talán még dolgoznia sem kell. Élhet egyedül a gyermekeinek. Három gyermek eltarthat egy anyát! Mégsem múlik el hát hiába az ő ifjúsága. Százszorosán megtérül majd a gyermekekben.

Csalódott. A fiú húszéves korábaii, amikor már könnyit- hetett volna az életén, megházasodott. Nem állt a fia boldogságának útjába. Csak a szíve vérzett, amikor temette magában a féltve őrzött álmot. de nem mutatta.

Aztán újra csalódott. Az idősebbik lány is hamar társat választott magának. Fájó szívvel búcsúzott tőle. A nemrég még zajos ház elnéptelenedett. Kettesben maradt a legkisebbel. így reá pazarolta minden anyai szeretetét. Kényeztette, dédelgette, akár a régi, kedves álmot. Amikor

5

5 A Ikonyodott. A szürke ár- X zí nyak mind hosszabbra X nyúltak; némelyük belopód- X zott a ikis szobába is, sötét csí- X'kokat testve a bútorokra.

^ Az ablaknál állt és a vira- X gait nézegette. Nagyon sze- | rette őket, mert hálásak vol- ^ tak a gondozásért. Zöldeütek, | virágba szöktek, terebélyesed- X tek, új hajtásokat neveltek. X Ha valamelyik mégis hervadni X kezdett, csak megnyeste, és X máris virulóbb volt, mint va- X haha.

X Ha a gyerekeit is így ápol- X hatná, nevelhetné. Azaz, már X csak ezt az egyet, aki még X idehaza megmaradt. A másik X kettő rég kiröppent a fészek- X bői és a maga útját járja. X Legalább ez az egy megérte- X né! De nem. Zsóka nem en- X gedi közel magához. Már ide- Xstova egy éve, hogy bezárult X elölte, mint esthajnalon a vi- X rág szirmai. Valahol megsza- X kadt közöttük a kapcsolat, X csak azt tudná, hol és miért. XHa erre rábukkan, akkor talán ^mécr sikerrel összebogozhatná ^ az elszakadt szálúkat. így X hiába minden. Zsóka nem be- ^ szél előtte. Inkább átjár a ^szomszédba, a fiatal Kovács- X néhoz és ott önti ki mindazt, X<tmi a szivét nyomja,

S Miért, miért? — dörömbölt

Ön, a garast, ha jól számoltam, letette már, vagy tizenhét esztendővel ezelőtt, tehát a nagy világégés egyik nevezetes évében, 1942-ben. Akkor hangzott el, valamiféle magyarko- dó és hangzatos nevű tudományos társaságban tartott előadása a cigányokról, ami aztán különnyomatban is megjelent.

Most térben és időben meglehetősen távol vagyunk ugyan, de a vita nem lehetetlen, sőt, így a legparla- mentárisabb. ön elmondta a magáét, most következem én.

Amit mondani akarok, nemcsak egy, hanem sok ezer és ezer emberhez szól, akikben annyi és annyi rossz előítélet, balhit, elvakultság van még, ami eltaszft egymástól embert és embert, megbénítja a közeledőket, s akadályozza a közös célért folyó együtthala- dást.

Amiről beszélek, a magam nevében mondom el, de szólok most a nyílt beszédű, értelmes fiatalember: Oláh Sándor-; a gyárimunkás gyerek- lány: Farkas Klári; az idős volt szegkovács. Járóka bácsi, és a többi csobánkai cigány nevében is, akik, sajnos, nem olvasták a „derék honatya” könyvét;

Nem olvasták, de átélték.

S az ő múltjukat festi a régi, gyűlölködő írás minden sora.

A MÚLT

„Annak, hogy a cigányok olyanok, amilyenek, nemcsak ők az okai, hanem az emberi társadalom, amely ilyenekké nevelte őket.

Sajnos, azonban ezeken a tényeken most már nem áll módunkban változtatni.

A jövő szempontjából mindezt tudomásul kell vermi.” — így kezdődik a könyv.

Vizsgáltuk csak sorban. Hogyan lehetnek a cigányok saját sorsuknak okai? Miért, voltaképpen milyenek is a cigányok? Mi az, hogy cigány- természet?

Mindjárt megválaszolhatunk a könyv szavaival:

„A cigányok cigány természete épp olyan ősi, mint a zenei érzékük, és magán viseli az évezredes üldöztetés, megaláztatás nyomait.’’

Az biztos. Hat-hétszáz esztendővel ezelőtt a városok kapuiban megjelentek az akasztófák, ezzel riasztották el a cigányokat. Aztán hol itt, hol ott egy császár vagy király ] törvényen kívüli állapotba he- ; lyezte őket. VI. Károly 1726-: ban elrendeli, hogy minden: cigánynak le kell vágni az egyik fülét. S így ment ez mindig a történelem folyamán.

Egyik megaláztatás a másikat érte;

Az üldöztetés jó néhány új és gyalázatos válfaját szorgalmazta néhány gondos honatya, még 1942-ben is.

„A cigányt nem beolvasztani, hanem elkülöníteni kell.”

„;.. E számottevő népréteg egyéni átalakításához, átformálásához kímélet nélkül olyan szigorú eszközökhöz kell fordulni, amely a szív szavára nem hallgat, s a legradikálisabb eszközöktől sem riad vissza.”

Külön cigánytörvényeket követeltek. olyan rendszabályokkal, amelyek egészen különlegesek és csak a cigányokra alkalmazhatók.

„Ezekből a szabályokból nem szabad a botbüntetésnek, sőt esetleg a kasztrálásnak sem kimaradnia, ha enélkül a dolgot megoldani nem lehet;..”

Kívánták, hogy mind a kóborló — az úgynevezett kor- turár —, mind a letelepedett — urbanizált — cigányokat koncentrációs és munkatáborokba internálják, ahol dolgoztatják őket, s szaporodásukat meg lehet akadályozni.

■ „Vagy hasznos egyede lesz a oigány a társadalomnak — vagy elpusztul.”

S idézhetnénk még sokáig;

Az évszázadokon át tartó szakadatlan üldözés bizalmatcsak tehette, a kedvében járt \ és minden szépet és jót eléje X tett. Nem. ezt a megmaradt X lányt nem engedi el egyhamar X maga mellől. Ha Zsóka is X itthagyná, mi lenne vele? Ta- 5 Ián nem is tudna egyedül 5 megmaradni a szoba-konyhá- 5 ban.

c i

Csöngettek. X

Meglepődött. Csak nem Zsó- 5 ka jött haza ilyen hamar? Alig l egy órája távozott. Azt mond- X ta, táncolni megy.

Sietős léptekkel indult ajtót \ nyitni. Valóban Zsóka volt. X Az oldalán egy magas, jóké- X pú fiú. \

S

Akaratlanul is elsápadt. X

A lány kimondhatatlan \ örömmel ugrott a nyakába. És \ újságolta:

— Péter megkérte a keze- \ met! Ha te is beleegyezel, a \ jövő hónapban megtartjuk az \ esküvőt.

Azt hitte, mentem megnyílik X alatta a föld. Mégis mosolyt X erőltetett az arcára, s barátsá- X gosan invitálta a szobába a X nem várt vendéget.

S,

Maga csak később ment utá- X nuk. Sürgős dolga akadt oda- X kinn.

Prukner Pál $

; Bokros János:

Budafoki hegytetőn

Ez itt a busz végállomása, a budafoki hegytetőn.

Ide jár föl az ötvennyolcas, már amúgy tőle telhetőn.

Ügy tűnik itt fel, napról napra, ahogy két év előtt szokott: ismerősen, magával hozva megannyi pesti hírt, nyomot.

Szeretem ezt a füstölögve, pöfögve mászó kék csodát, amely bolyongó véredényként bejárja Pestet és Budát.

Bejárja, mint a nedv a testet, belül morajlik, zsong, pezseg, miközben utcáról utcára viszi a vért az életet.

Szeretem, mert itt élek én is a hegytetőn fönt és vele járok, sokszáz magammal

együtt,

a mély, morajló völgybe le.

Megyünk, szorongunk minden reggel,

s mögöttünk, égre törtető kis utcákkal, sikátorokkal, köddé szürkül a hegytető.

Aztán kit-kit a maga útján, melyet egy sors, egy cél vezet, elnyel, magába szív a város, mint a tenger a cseppeket.