Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-30 / 125. szám

1950. MÁJUS 30. SZOMBAT «fr MEGYEI lap Tükör az utcán Nagymaros zegzugos, szűk utcáin vezet át a forgalmas budapcst—szobi országút. Kü­lönösen veszélyes az egyik vas­úti aluljáróhoz vezető kanyar, több baleset történt már ezen h helyen. Most a balesetek el­hárítására hatalmas tükröt sze­reltek fel az egyik járdaszéli villanypóznára. tíi mm a írntím A tavaszi munkák eddigi eredményeiről és az aratási előkészületekről tanácskoztak a megyei főagronómusok A megyei tanácsok főagro- nómusai és a megj^ei gépál­lomási igazgatóságok főmező­gazdászai pénteken értekezle­tét' tartottak a Földművelés­ügyi Minisztériumban. A ta­nácskozáson dr. Soós Gábor, a minisztérium növénytermesz­tési főigazgatóságának vezető­je számolt be a tavaszi mun­kák ' eddigi eredményéiről és az aratási előkészületekről. A tavaszi munkák értéke­lésénél megállapította, hogy az idén lényegesen több és jobb minőségű vetőma­got osztottak szét a ter­melők között. Különösen kedvező a hibrid- kukorica vetésterületének emelkedése. Az előirányzott 33 százalék helyett a kukorica vetésterületének 36 százaléká­ra került hibrid mag. A két- három mázsás hcldankénti tennéstöbbletet ígérő hibrid- kukorica vetőmagból a ta­vasszal 1200 vagonnal osztot­tak szét és a becslések sze­rint' ez mintegy másfél-két­millió mázsa kukorica több­lettermést jelent. Jók az ered­mények a műtrágyafellhaszná- lásnál is: a tavalyi 27 488 va­gon műtrágya helyett az idén tavasszal 43 155 vagonnal használtak fel a mezőgazda­ságban. A tavasszal tovább javult a vetésszerkezet. Növekedett a cukorrépa te­rülete, a tavalyihoz képest mintegy 19 ezer'holddal, s az évelő pillangós takarmányok aránya a termelőszövetkeze­tekben eléri a 13—15 százalé­kot. Hasonlóan növekedett a zöldségtermő terület, vala­mint a silókukorica vetéste­rülete. A kedvező eredményekbén nagy része van a gépállomá­soknak, amelyek különösen a négyzetes vetéshez nyújtottak nagy segítséget. Tfcbb mint 85 ezer holdon jártak a négyzetbevető gépek, s 40 ezer holdon a silókukoricát vetették cl négyzetesen. A négyzetes vetések 80 szá­zalékát keresztben-hosszában művelhetik. Soós Gábor felhívta a II- gveimet, az., időben : végzett, szakszerű növényápolásra. | Esős idő várható, s ezért min- j den erőt a kukoricavetések kapálására kell fordítani. Ha­sonlóan nagy feladat ebben az I időszakban a kártevők elleni I fokozott küzdelem, különösen | a burgonyabogár elleni vegy- j szeres védekezés. | A továbbiakban a főigazga- j tó a nyári munkák előkészí- j téséről szóit. A kalászosok jó termést ígérnek, s ez nagyobb fel­adatokat is jelent. A munkaerő helyes elosztásá­val, a gépek jó kihasználásá­val meg kell teremteni a gyors, szemveszteség nélküli aratás feltételeit. Gép még nem juthat valamennyi terü­letre, s ezért nagy szükség lesz a termelőszövetkezetek­ben a kézi aratásra is. Soós Gábor végül hangsúlyozta, hogy a megj'ei főmezőgazdá­szok június 10-ig a járási fő- agronómu sokkal együtt rész­letesen dolgozzák ki az aratás tervét. lasi néni, özv. Karabainé, va­lamint az említett férfiak fe­leségei — valamennyien a szövetkezet tagjai. — Mit csinálnak tulajdon­képpen? Az elnök némi resteilkedés- sel válaszol: — Bizony, még csak most szántjuk a földet a paradicsom alá, mivelhogy a permetezés miatt egy kicsit elkéstünk a munkával, de azt csináltuk előbb, mert ha elmulasztjuk, háromszor annyi veszteség ér bennünket, mint a kései pa­lántázással. Nyilasi néni — aki 74 éve el­lenére is olyan fürge, akár a nyúl és valamikor éveken át bolgár kertészetben dolgozott — így vélekedik: — Nem késett még az egy napot sem, mert én jól em­lékszem, hogy a bolgároknál 32-ben a június elején kiülte­tett paradicsompalánták annyi termést adtak, hogy álig győz­tük leszedni. így aztán valamelyest meg­nyugodnak, mert Mari néni — vagyis özvegy Nyilasiné — já­ratosságát a kertészeti mun­kákban még a férfiak is kény­telenek elismerni. Mari néni az asszonyok jó hírnevének vé­delmében még megjegyzi: — Rajtunk különben sem inúlott a munka, palántázhat- tunk volna mi már két héttel előbb is, de nem volt felszánt­va a föld, s még tán most se lenne, ha ezt a kerti masinát nem vettük volna. Aztán a kerti traktor vásárlásának körülményeiről beszélnek. Elmondják, hogy mindössze néhány hete vették 25 ezer forintért, 20 ezret a banktól kaptak, rövidlejáratú hitelre, a többit maguk adták össze. Van hozzá permetező, pótkocsi, szivattyú meg eke. Ügyes, sokoldalúan felhasznál­ható motor ez egy olyan ter- melőszövetkézetbéh.' mint ami­lyen a Ság vári..-amelynek most még csak 27 hold földterülete van, s ennek is nagy részén gyümölcs- és zöldségtermesz­téssel foglalkoznak. — Tavaly még egy közönsé­ges talicskával fuvaroztuk össze a termést — mondja az elnök —, de az idén már ezt a munkát motoros pótkocsival végezzük el. — Mije van még a termelő­szövetkezetnek? — Sajnos, nincs sok dicse­kedni valónk — hangzik az j őszinte válasz —, mert még | csak a kezdet kezdetén ál- | lünk. A motoron kívül van ) egy raktárépületünk, meg egy üvegházunk, de ezt az utób­bit ebben az évben még munkaerő-hiány miatt nem tudjuk üzembehelyezni, s így kénytelenek voltunk a föld­művesszövetkezetnek köl­csönadni. Ezt a lovat is úgy kaptuk kölcsönbe az erdészet­től. Igaz, már 25 éves és ép­pen a vágóhídra vezették, amikor elkértük tőlük, de azért jól jártunk vele, mert segítségével felszántottyk a kertészet vízelvezető baráz­dáit, s most meg borona elé fogtuk. Csak kocsiba nem tudjuk használni, mert az er­dészetben mindig másodma­gával járt, riiegszokta a páros szekerezést és egyedül nem indít. — Vittek-e már az idén piacra valamit? — Még csak salátát, ret­ket, meg hagymát. Ezeknek az árából már előleget is osz­tottunk. Igaz, nem sokat, de az is jól jött. A bevétel zö­mét majd az alma, a körte, meg a szilva adja. Év elején úgy terveztük, hogy 56 forint lesz egy munkaegység értéke, de sajnos a szerződéses egy hold majoránnánkat elvitte a fagy, kiszántottuk, s most paradi­csomot meg borsót vetünk a helyébe. Ez ugyan keve­sebb hasznot jelent, de ment­jük, ami menthető, parlagon egy talapalatnyi földet sem hagyunk. Időközben az asszonyok szedelőzködnek. Az egyik pa­lántákért indul, a többi ka­pát vesz kezébe. Kapával emelik ki a földet, nem lehet palántázó fával dolgozni, mert hosszú a palánta. Az el­nök is beindítja a motort. Füle pedig a lóhoz lép. Még néhány perc és a libaréten ismét folytatódik a ' munka. Már az úton járok, amikor a Mari néni türelmetlen kia­bálását hallom: — Siess már azzal a palán­tával, te lyány! — ári — A „legifjabbak" tárlata Május 31-én, az idei gyer­meknap alkalmából megnyit­ják a „legifjabbak tárlatá”-t, a textilesszakszervezet budapesti központjában. A kiállítás érde­kessége, hogy azon nemcsak a budapesti és vidéki textilüze­mek, óvodásainak, hanem az óvónők és a szülői munkakö­zösségek tagjainak, a gyermek- intézmények szebbé, otthono­sabbá tételére készített raj­zait. festményeit stb. is kiál­lítják. Milyenek hát a fiatalok? — Csaó, kislányok 1 _ inte­get vissza könnyedén a ma- jomírizurás, csönadrágos fia­talember két nagymama-korú nénikének, és kacsázó járás­sal elimbolyog. Gyérülő 'hajú, szemüveges bácsika bámul utána döbbenten, aztán han­gosan és rosszallóan meg­jegyzi: — TeSsék! Ilyenek a mai fiatalok! A két nénike is magához tér a meglepetésből és pa­naszosan bólogat: haj, haj, bezzeg a mi időnkben ... Én jóhiszemű ember va­gyok. Elhiszem, hogy az ő idejükben a fiatalok szeré­nyek, műveltek és tisztelettu- dóák Voltak. Elhiszem, hogy abban az időben hírből sem, ismerték a „csurglit” és a comlaközépig érő, tarkamintás apacsinget. Egyszóval, én sok mindent elhiszek. Cserébe ar­ra kérek mindenkit, hogy ne­kem is higgyék el: nem mind „ilyenek” a mai fiatalok! Ha mind „ilyen” lenne, ak­kor nem jelentkeztek volna tavaly ezrével a párt hívó szavára a hansági hősies ro­hammunkára. Ha minden fia­tal „ilyen”’ volna, hova ten­nénk azokat, akik szabadide­jükben hintát készítenek, csó­nakot fabrikálnak a gyermek­otthonok kis lakóinak, akik learatják idős, beteg emberek gabonáját, vagy akik két ke­zük munkájával építenek ma­guknak KISZ-székházat? Ha minden fiatal nyegle, üres­fejű jampec lenne, ki hajtaná végre azokat a gazdag, érté­kes terveket, amelyekkel a Pest megyei kiszisták vála­szoltak a párt márciusi felhí­vására? Tizenöt pontból ez a terv, ezek közül szeretnék most egyet kiragadni. A Pest megyei kiszisták vállalták, hogy a termelőszövetkezeti I mozgalom támogatására a megye két új tsz-községében 50—50 férőhelyes istállót épí­tenek — társadalmi munká­val. A^ egyik építkezés szín­helyéül Bényét választották, ahol -jelenleg egyetlen olyan istálló sincs, amelyben a kö­zös állatállomány elférne. Mindössze három hete an­nak. hogy a monori járás KISZ-bizottsága felhívással fordult a fiatalokhoz: jelent­kezzenek önkéntes vasárnapi műszakra a Mendei Tégla­gyárba! A felhívás nyomán százával jöttek a fiatalok, hogy fizetés helyett tégláért ledolgozzanak egy-egy vasár­napot. Eddig 10 ezer darab tégla dicséri áldozatkészségü­ket. Vannak olyan községek, ahol a KISZ-szervezet meg­takarított pénzén 500—2000 darab téglát vásárolnak. Má­sutt romos épületek lebontá­sára vállalkoztak a kiszisták, s a bontásból kikerülő téglát felajánlották az építkezéshez. A járási KISZ-bizottsag mellett működő fiatalok mű­szaki tanácsa sem maradt tét­len: társadalmi munkában el­készítette az istállóépítkezés műszaki terveit és a termelő­szövetkezeti tanyaközpont ki­alakításának tervét Az utób­bival kapcsolatos területi fel­méréseket vasárnap el is kez­dik. Vasárnap egyébként is nagy napra yirrad Bénye: járási if­júsági találkozó lesz a község­ben. Reggel tíz fellobogózott, virágokkal díszített teherautó szállítja ki a téglát az építke­zés színhelyére. Délelőtt szín- pqmpás kultúrműsor szóra­koztatja majd az egybegyűl­teket, köztük a téglagyári ro­hammunkásokat. Az ecseri népi együttes tagjain kívül — akik a híres ecseri lakodalmast mutatják be Bénye főutcáján — a műsorban több táncso- port és. zenekar is szerepel. Az egésznapos, vidám ta­lálkozó után ismét szorgos hétköznapok következnek. A szobi kőbányából ugyancsak a fiatalok termelik ki az ala­pozáshoz szükséges termés­követ. Az iskolaév végétől kezdődően pedig kéthetes sá­tortáborozást szervez a KISZ megyei bizottsága, amelynek önkéntes jelentkezői részt vesznek az építkezésben. Ezt vállalták, erre készül­őnek, a P.est megyei fiatalok, Merj, ők vannak többségben: a szerényék, a kötelességtu­dónk és áldozatkészek. Csak éppen a fenti tulajdonságaik miatt nem olyan feltűnőek, mint kisebbségben lévő kor­társaik, a jampecek. Nyíri Éva Fővárosi művészek látogatása a Dunakeszi Járműjavítóban Záray Márta és Vámosi Já­nos, a rádió közkedvelt láne- dal-énekesei, Lendvay Ka- milló zeneszerzővel és Orosz András konferansziéval, ko­rábbi Ígéretüknek eleget té­ve, csütörtökön délután a Du­nakeszi Járműjavítóba láto­gattak. — A mi munkánkat ismerik — mondotta Záray Márta a köréje sereglett dolgozóknak —, most mi is szeretnénk megnézni, hogy önök hogyan dolgoznak, mit csinálnak. A kovácsműhelyben Tóth József kovács meleg szavak­kai köszöntötte a vendégeket, majd a műhely dolgozói ne­vében egy csokor virággal kedveskedett Záray Mártá­nak. A többi műhelyekben is ha­sonlóan fogadták a művész­látogatókat, akik elbeszélget­tek a dolgozókkal, megnézték a különböző gépeket és az egyes munkafázisokat. Vámosi János az egyik gyalugépet vizsgálgatta, ami­kor Kern József gyalus meg­szólította: — Talán ismerős? — Igen — válaszolta Vámo­si János —, -pontosan ilyen gé­pen dolgoztam a Ganz-ban. Az esztergaüzemben ugyan­csak virággal fogadták a ven­dégeket, s Mirkó Róbert arra kérte a művészegyüttes tag­jait, gyakrabban látogassa­nak ki az üzembe. Orosz András konferanszié meg­ígérte, hogy a kérésnek bol­dogan tesznek majd eleget. — Csak egy telefon — szólt közbe Záray Márta — és máris jövünk. Farkas István, az alváz­üzem vezetője a most készülő 113. Bah típusú személyko­csit mutatta be, Majzai Jó­zsef pedig az asztalosműhe­lyen kalauzolta végig a ven­dégeket. — Valahányszor vonaton ülünk, mindig önökre fo- gunk majd gondolni — mond­ta a látogatás végén Záray Márta. A művészek meg­ígérték, hogy a kedves fogad­tatásért hanglemezeket kül­denek a gyári hangoshíradó­nak. Késő délutánra járt az idő, amikor a sok kedves él­ménnyel gazdagodva elbú­csúztak az üzem dolgozóitól. (súlyán) végére üzembehelye­zik az új vezetéket. Az új település ké­nyelmét szolgálja 02 a nagyszabású útépí­tés, amelyet a Széche­nyi utcában hajtanak végre. Itt 1000 méter hosszúságban 4 mé­ter széles makadám- utat terveztek. 240 tonna követ társa­dalmi munkában a környék lakossága már kihordott, s most csak az építési terv jóváhagyását várják, hogy ez a fontos út­szakasz is elkészül­jön. Rendbe hozzák az egészségházat, s azon belül a kétkádas für­dőt hat kádra bőví­tik. mert. a község fejlődése már nagyon megkívánja. A für­dőt annakidején Dr. Székely Zsigmond községi orvos kezde­ményezésére építet­ték. Továbbfejleszté­se igaz, jelentős ősz- szegbe kerül, de ha­marosan megtérül, s nagyban segíti a köz­ség egészségügyi hely­zetének javítását. B ár utolsónak sn- ^ roljuk fel, de \ nem utolsó tervük az$ iskola és az óvoda ^ bővítése, átépítése. 5 Sok a gyerek, alig\ férnek már a régi ^ épületben. - Nagyon >! itt az ideje, hogy a? $ ő birodalmukat is nő- ^ véljék. $ Szóval, amint lát- \ juk, a tervek megvan nak, elöbb-utóbb a \ pénz is meglesz, s továbbiakban a ta-§ nács lelkesedésén, ru-\ galmasságán, s a la-$ kosság segítségén$ múlik, hogy még eb-$ ben az évben mi va-§ lósul meg a tizennégy \ pontból. K. M. i Záray Márta a kovácsműhely dolgozóival beszélget (Gábor Viktor felv.) Valójában már nem libá­iét már ez, hanem jó zsíros termőföld, de a nagymarosiak még most is így nevezik, mi­vel hogy valamikor csakugyan üde rét zöldellt itt és libák legelésztek rajta. Így szemre az egész terület nyolc-tíz holdnyi terület és hegy meg­állók mellette, annak kizáró­lag az a kicsi, fürge kerti traktor az oka, amelyik egy hozzáillő és ugyancsak kicsi méretű ekét vonva maga után, ott duruzsol a barázdában. Az eke szarvát egy munkászub- bonyos idősebb férfi tartja, mögötte meg a már felszán­tott területen egy másik férfi magányos lovat vezet, amely után könhyű borona van akasztva, a boronáit részen pedig asszonyok serényked­nek, de innét az útról nem lehet látni, hogy mit csinál­nak. Amint odaérkezem. kicsit szünetel a munka, a motorzú­gás elcsendesül, s megáll a boronáló ember is a lóval, hogy megtudakolja, mi járat­ban vagyok. Egy-két szippantás a seb­tében előkotort cigarettából, néhány mondat, s máris meg­tudom, hogy a terület, ame­lyen állunk, a nagymarosi kertészeti szakcsoportból nemrég átalakult Ságvári Termelőszövetkezet tulajdo­na, a munkászubbonyos férfi I pedig, aki a motor eke­szarvát tartja, Matus Ja­nos bácsi, a tsz 64 éves gl- í nőké, míg a többiek — Szé- i nási István, Füle János, Nyi­; 4 tanácselnök iró­: Ax asztalán kitéri- (tett ívek, dossziék ;halmaza, amelyből \ Kalló Mátyás elnök ;örömmel magyaráz­ata, mit terveznek és \mit valósítanak meg >ebben az évben a köz- iségfejlesztési alapból. t ! Tizennégy pontba }sorolták a legsürgő­sebb feladatokat, íNem megvalósítha- ítatlan feladatok, csú­nyán az'a nehézség, .hogy a községiejlesz- :itési összegek teljes \ egészében csak az év £ végéig folynak be, ho- 'f lőtt nem a rész, ha- 'fUem az egész összeg­ére lenne már most í szükségük, hogy a í térték mindegyike í elkészüljön. Azt mondják, a szükség í a legjobb tanácsadó, í Ügy látszik ez sugall­ata KaVó •’■társnak \ az ötletet, miképpen 'é juthatnának pénzhez, '• Többek között rövi­Dömsödi tervek desen házhelyenként értékesítik g község belterületén fekvő üres telkeket. Ha így nem is fedezik a teljes összeget, ez is jelent valamennyit. Legnagyobb épít­kezésük a 3200 méter villanyhálózat meg­építése. Az új háló­zat a faluszéli tele­pülések házaiba vi­szi a fényt. Mindez közel 400 000 forintot emészt fel a községi pénztárból. A nagy­arányú hálózatépítés­hez új transzformá­tor is kell, de ennek megépítését az Elek­tromos Művek vál­lalta magára. Már ki is nézték a helyét, közvetlenül a beton­út mellett. Ha a mun­kálatok . ilyen ütem­ben haladnak, július

Next

/
Oldalképek
Tartalom