Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-26 / 121. szám

1959, MÁJUS 26. KEDD 3 HLC ; > t / u víi <* Kielégítően haladnak a tavaszi mezőgazdasági munkák A vegyszeres gyomirtásban és a burgonyabogár elleni védekezésben mutatkozik elmaradás mim, Máimat, mm műm Nagy érdeklődés mellett zajlott le a megyei borverseny és kiállítás Az elmúlt heti meleg, csa­padékos időjárás általában kedvezett á növények fejlő­désének, viszont sokszor aka­dályozta a növényápolási munkákat. Tegnapelőtt igazi tavaszi vasárnapra virradt a megye. A földeken, bármerre, jártunk, serénykedtek az em­berek,. pótolták, amit az eső­zések miatt nem tudtak elvé­gezni. Megállapítottuk, hogy főleg a vegyszeres gyom­irtásban, a burgonyabo­gár elleni védekezésben, valamint a szénaszárítás­nál és betakarításnál oko­zott némi elmaradást az elmúlt heti csapadékos időjárás. A cukorrépa egyelése me- gyeszerte jól halad. A burgo­nya kapálását, sőt töltöge- tését mindenütt megkezdték. A munkában a főváros kör- | nyéki parasztok, valamint a j termelőszövetkezetek járnak | élen. A gabonafélék vegysze­res gyomirtását az egyéni j gazdák általában elhanyagol- j ták. A szántóföldi takarmá- | nyok kaszálását a gyakori j esőzések miatt elég sok he- j Íven nem kezdték meg. de j vasárnap majd mindenütt | kaszáltak a mezőkön. A lu- i cérnának csaknem ötven í százalékát. a vörösherének mintegy húsz százalékát vág­ták le eddig, s megkezdték a bíborhere kaszálását is. A korai cseresznye, a sza­móca és az egres szedé­sét, piacra szállítását megyeszerte megkezdték. A szőlők nagy részében befe­jezték az első kapálást, a ka­rókat elhelyezték a tőkéknél j és' sok helyen nekifogtak a I kötözésnek is. Vasárnap, | mint tapasztaltuk, az aktív szőlőtermelő vidékeken mind a tsz-ek, mind az egyéni gaz­dák hozzákezdtek az első bordóileves permetezésekhez. A korai zöldségfélék és ker­tészeti növények a kedvező időjárás és a megfelelő ápo­lási .„.munkák ,, „következtében erőteljesen fejlődnek. Á fagy­érzékeny zöldségféléket me­gyénk legtöbb helyén szabad földbe ültették és már je­lentős mennyiségű karalábét, zöldborsót, új hagymát szállí­tanak piacra. Helyes lenne, ha a járási tanácsok szorgalmaznák a burgonyabogár elleni vegyszeres védekezést. Tapasztaltuk vasárnap, hogy ezzel a munkával csak kevés helyen foglalkoznak, pedig a burgonyák majd mindenütt fertőzöttek, sőt, egyes kerté­szetekben a paradicsom leve­lein is találtak burgonyabo­garat. Az időjárás az előze­tes jelentések szerint kedve­zőnek Ígérkezik, száraz, na­pos idő várható. Ahol el­maradtak az esőzések miatt a növényápolási munkákkal, az egyeléssel, a kukorica ka­pálásával. hozzákezdhetnek mielőbbi pótlásához. A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának mező- gazdasági osztálya és a Pest megyei Szövetkezetek Szövet­sége vasárnap rendezte meg a nagy érdeklődéssel kísért megyei borversenyt és bor- kiállítást. Kiváló eredmény­nek számít az, hogy a bor­versenyre 365 termelő nevezett, míg tavaly 192 termelő — ál­lami gazdaság, termelő- szövetkezet és egyéni pa­raszt — vett részt a ver­senyen. Szabó Károly elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke megnyitó beszédében ismertette az el­múlt néhány év eredményeit a megye szőlőtermelésének fejlődésében. — Az 1956 előtti éveikben megyénkben úgyszólván nem volt szőlőtelepítés. Az elmúlt évben 1064 holdon telepítet­tek 'süStőt — mondotta. Jelentősen javult a szőlők termőképessége is. Tavaly például 6 ezer vagon szerves- trágyát, nagy mennyiségű műtrágyát használtaik fel a termeiők. Jellemző a szőlő- kultúra fejlesztésére a me­gyében, hogy az elmúlt évben már nem lelhetett találni fe­detlen szőlőt vagy e1 hanya­golt. gondozatlan szőlőterüle­teket. A termelési kedv nagyará­nyú növekedésének meg is ran a kézzelfogható eredmé­nye. — 1956-ban az átlagtermés holdanként 13,4 mázsa volt a megyében, 1957-ben 14 mázsa, 1958-ban pedig már 18,2 má­zsa — ismertette Szabó elv­társ az adatokat. S a mennyiségi növekedés mellett jelentős előreha­ladás tapasztalható a bo­rok minőségében is, ami főleg a későbbi szürete­léseknek köszönhető. Megnyitó beszédének végén Szabó elvtárs köszönetét fe- i jezte ki a szőlőtermesztés fej- lesztésén munkálkodó szak- | embereknek, termelőfftövetke- j zeti tagoknak és egyéni pa- i resztoknak. A megyei tanács elnökének ; megnyitója után a Nagykő- ; rösi Földművesszövétkezet ; kultúroKC portja szórakoztatta a megjelent vendégeket, akik ezután megtekintették a me­gyei tanács nagytermében rendezett kiállítást:. A borversenyt és a kiállí­tást rendező megyei tanács és a MÉSZÖV vendésül látta a versenyre benevezett ter­melőket. A közös ebéd előtt került sor a verseny eredmé­nyének kihirdetésére, a jutalmak, valamint a dísz­oklevelek átadására. A versen y bi zo! tsá 2 külön- külön értékelte az állami gaz­daságok, a termelőszövetkeze­A megyei borverseny díjai Kárpátfalvi József nionori gazda korán reggel megkezdte földjéről a burgonyabogarak összeszedését. Alig talált olyan bokrot, ahol a levelek fonákján ne bújt volna meg a burgonyabogár. özvegy Boda Istvánnéék ti Ilon vasárnap délelőtt fejezték bf a kúkotiya kavalásátéí tüstént hoazáláttak a burgonya első kapálásához. Pilisein Klein György szőlőjében kora délelőtt megkezdték a peronoszpóra-veszélynek kitett tőkék bordóileves permetezé­sét. A szőlősgazdák véleménye szerint ?, fagykárt nem szen­vedett szőlőkben az elmúlt évihez hasonló gazdag szüretre van kilátás. (Csekő felv.) tek és egyéni parasztok bo rait. Az állami gazdaságok kö­zül az első díjat a Pest—Szol­nok megyei Állami Pincegaz­daság inárcsi üzemegysége nyerte el hárslevelű borával, a második a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság nyársapáti üzemegységének rizlingje, míg a harmadik dí­jat ugyancsak az előbb emlí­tett vállalat tápiószelei gaz­daságának bora nyerte. A termelőszövetkezetek ver­senyében. első lett a szadai Előre Termelőszövetkezet (Foto: Tenkely) olasz rizlingje. A második dí­jat az inárcsi Március 21 Ter­melőszövetkezet, a harmadi­kat pedig a ceglédi Hunyadi Termelőszövetkezet nyerte, Az egyéni parasztok közül Pötzer János inárcsi termelő nyerte az első díjat és az ez­zel együttjáró szóló prést. Má­sodik lett Mészáros László Örkényi dolgozó paraszt riz- ling bora. Az ő jutalma egy '400 literes hordó. A harma­dik díjra Kiss Győrön János ceglédi dolgozó paraszt borát találta érdemesnek a bíráló bizottság. Rendelt ebéd, a határban felszolgálva A Szabolcs megyei földmű­vesszövetkezetek a nagy nyá­ri munkák idején az idén is megszervezik a már hagyo­mányos mozgóbolt-szolgála- tot. Mintegy 150 triciklire, autóra és fogatolt kocsira szerelt elárusító hely járja a határt. Előre megbeszélt idő­pontokban, Jpéregfc, tefcitijfear.' tárban dolgozókat. A megye földművesszövetkezetei két­ezerszáz sertést hizlalnak, s ennek zömét is a nyári hóna­pokban vágják le, hogy ezzel is javítsák a zsír-, a szalon­na- és friss-hús ellátást. Ja­vítják a sör- és a szikvíz- ellátást is. Újszerű kezde­ményezés, hogy a földműves­szövetkezetek elsősorban a termelőszövetkezeti községek­ben, , ejő,r.e, .bejelentett igé­nyek alapján, frissen főzött ebédet szolgálnak fel a ha­tárban dolgozóknak. Mintegy húszmillió forint értékű könyv a földművesszövetkezeti boltokban Nagyarányú előkészületek a falvakban az ünnepi könyvhétre Az idei könyvhét a magyar falvakban is ünnepi külső­ségek között zajlik le. Mint­egy 20 millió forint értékű könyv várja majd a vásárló­kat a földművesszövetkezeti boltokban, illetve a könyv­árusítást vállaló pedagógu­soknál, földművesszövetke­zeti vagy gépállomás dolgo­zóknál. A Földművesszövet- ,//////////////////////////////////////////> Kovács Pali, a Fazekas Margit ura is hogy zöldre vergődött, mióta belépett. Azelőtt egy szoknyája volt a feleségének és hétköznap, vasárnap azt az egyet hordta, most meg mind a ketten úgy öltözköd­nek, alig lehet rájuk ismerni. A múltkor meg á piacon Mar­git azzal állított meg, hogy nem ■tudnék-e nekik egy jó kis eladó házat kommendálni. Én meg csak néztem rá. Há­zat akartok venni? Hát így állnak. Mi pedig még mindig ebben a rozoga tanyában la­kunk. Ez is apai rész volt, úgy váltottuk meg a testvé­rektől. Azelőtt odébb laktunk, túl a vasúton, árendás ta­nyán. Aztán elhallgatott, mint aki megbánta, hogy ennyit is mondott. Meszelt. Csendben, szótlanul. Csak a nagy fehér mészcseppek hullottak időn­ként, alig hallható pöttyené- sekkel a konyha földjére. El­búcsúztam. Indultam tovább. Kinf az udvaron még nyi­korogva himbálódzott a kut­ast or. Rázta, ostromolta a ta­vaszi szél, mint a Szőke- tanya lakóinak gondolkodását, a győzelmesen közeledő új paraszti jövendő ... Ari Kálmán kezeti Könyvterjesztő Válla­lat azzal a céllal rendezi meg p könyvhetet, hogy ne legyen hazánkban olyan község vagy tanya, amelynek lakói nem tudnak hozzájutni a köny­vekhez. A könyvhétre már megjelent köteteket elszállí­tották a járási központokba, onnan pedig továbbítják a földművesszövetkezeti bol­tokba és a könyvárusokhoz; A nagyobb falvakban könyv­sátrat állítanak fel, de a ki­sebbekben is ünnepélyes kül­sőségek között rendezik meg a könyvhetet. A vidéki váro­sok könyvheti megnyitóira leutazó írók egy része ellá­togat majd a falvakba is, hogy találkozzék ottani olvasóival, ismertesse irodalmunk fejlő­dését és saját munkásságát; Az eddigi tapasztalatok sze­rint a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállo­mások dolgozói és az egyéni­leg dolgozó parasztok nagy érdeklődéssel várják a ma­gyar írókat. A falvakban társadalmi mozgalommá nőtt az új köny­vek ismertetése. A földműves­szövetkezeti boltok vezetői, a KISZ-fiatalok és a nőbizott­ságok tagjai eddig is felkeres­ték otthonukban a falvak la­kóit, de inkább mezőgazdasá­gi szákkönyveket ajánlottak nekik. Most irodalmi mű­vekre is felhívják a figyelmü­ket. A könyvhét idejére nyí­lik meg az adonyi, a szolnoki és a kecskeméti járási köny­vesbolt, amely a környék fal- vait látja el könyvekkel. k adunk nekik mindent, amit tudunk, inkább magunk szű- kölködjiik meg. Ügy öltöz­ködnek, mint a városi lyá­nyok. Az apjuk meg tavaly két női biciklivel lepte meg őket. De kímélik, csak akkor ülnek rá, amikor' a piacra mennek vagy a moziba, a Lenin tanyájába. — Hát mozi is van itt? — vetettem közbe. — Már több, mint egy éve — felelte, miközben belemár­totta a meszelöt a konyha közepén álló meszes lavórba. — De csak pénteken játszik. Ezt a két lyányt ilyenkor meg sem lehetne itthon kö­tözni. Pedig nem nagyon sze­retem, hogy annyim összeba­rátkoznak azokkal a szövet­kezeti fiatalokkal. — Miért ellenzi a barátko- zást? Rámnézett az orrára csú­szott kendője alól, mint akit meglepett a kérdés, majd le­gyintett kezével: — Ellenezhetem én, rám se hederítenek. Azt mondják, hogy annyi munka után jo­guk van oda menői, ahol jól érzik magukat. Hiszen nem mondom én, hogy rossz az a szövetkezet, mert ott van ni, — Mert dél van — felelte —, oszt’ hogy az uram, meg a két lyányom kukoricát ka­pál a piócási részen, hát er­ről tudják meg, hogy jöhet­nek befelé. Ezzel be is fejezte a kúttal kapcsolatos felvilágosítási, mert mondókáját így foly­tatta: — Tegnap én is kapáltam, de máma nem mentem ki, mert ezt meg kell va­lakinek Coinálni. Mondtam nekik, hogy majd kimegyek délután, de m.ár előre látom, hogy abból sem lesz semmi, mert a konyha földjét is sze­retném megtapasztani, olyan gidres-gödrös m.ár, hogy ki- bicsaklik benne az ember bo­kája. Hiába van két lyányom is. d benti munkában nem számíthatok rájuk, mivelhogy nincs fiúgyerekünk, hát ők segítenek az apjuknak. Nem panaszkodhatunk rájuk, mert úgy dolgoznak azok, hogy sok legény elbújhatna mellet­tük. Szántanak, kaszálnak, szekeref raknak, sőt Eszti, a kisebbik a múltkor a ló há­tára is felült, úgy vitte el a kovácshoz patkoUatni. Meg is kialakult és csak a tanyaiak­ra jellemző észjárás, szokás­mód. Nemrégiben az abonyi ta­nyavilágban akadt dolgom. Ennek során .— rsak úgy ta­lálomra — betértem a Szőke­tanyába, ahová mogyorófűvel, meg vadrepcével benőtt dűlő­ül vezet. Szeles, bolondos idő volt éppen, s így megérkezé­sem után mindenekelőtt két dologra lettem figyelmes: a kémény és a legközelebbi nyárfa között feszülő rádió- antennára és az udvaron levő gémeskútra, amelynek ostora — vagyis az ,a része, amelyre a veder van felszerelve —■ fel volt eresztve a levegőbe. Aj antennát is. meg a kútos- tort is rázta, cihálta a szél, ezen utóbbi, az ide-oda való lengés következtében, keser­vesen nytkorgott, akár a ke­netlen talyigakerék. — Dehát miért nem eresz­tik le a vedret a kútba? — kérdeztem az asszonytól, akit egyedül találtam a konyhá­ban, s agy alacsony sámlin állva éppen a konyha meny- nyezetét meszelte. A KÚTOSTOR Aki fstillstes ismerője a magyar parasztság életében be­következett változásoknak, azt gondolhatná, hegy a naQV ki­terjedésű alföldi tanyavilágban az utóbbi évtized alatt semmit vagy csak alig észrevehetően haladt előre az élet. Ám, ha fáradságot és időt rém kí­mélve elindulunk az irdatlan ianyavilágba, látni fogjuk, hogy az idő itt sem topog egyhelyben, az emberek élet­módja és gondolkodása — ha lassabban is, de — állandóan fejlődik. Ennek bizonyítására hirtelenében elég utalni a mindinkább teret hódító szö­vetkezeti mozgalomra, az im­már szinte valamennyi tanya felett feszülő rádióantennára, a. sÖKhelyütt kiépült tanya- központokra, tanyai boltokra, művelődési otthonokra, ame­lyek mind, mind a változás kétségbevonhatailc n tényei. Persze, a kézzé:fogható fej­lődéssel egyidejűleg majdnem mindenütt jelen van még a tanyai élet számos hátránya is: az egészségtelen lakás, a rossz ivóvíz, a feneketlen sár, valamint a tanyai élet során

Next

/
Oldalképek
Tartalom