Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-14 / 86. szám
1959. ÁPRILIS 14. KEDD ^c/üirlap FALUSI VASÁRNAP RÓMAI SÍRKŐ pont“: a nyereségfelosztás. S ez sem megvetendő dolog. Közben megkezdődött már ^ az á izgalmas rangadó. | A pilisi labdarúgók a gödöllői £ csapattal mérik össze tudá- £ sukat. A pálya körül több 'j mint ezer ember buzdítja jó ^ játékra csapatát. S nem siker- telenül. Olyan rohamokkal J kezdenek a pilisiek, hogy már ^ a harmadik percben a gödöl- ^ lőiek hálójában táncol a láb- £ da. Az első negyedóra a ha- zaiaké. De aztán feljön a ven- | dégcsapat is, és szép góllal te- \ szí még izgalmasabbá ezt, az ^ eseményekben gazdag első fél- f időt. A második már lapo- sabb, unalmasabb. Az utolsó £ percekben mégis a pilisiek ke- £ rekednek felül, és végül 2:1 £ arányú győzelemmel s szívük- ^ ben kimondhatatlan boldog- ^ Sággal vonulnak le a pálya- J ról. 2 A közönség elégedett, s J talán ez is az oka. hogy any- £ nyian megjelentek az esti£ sport-bálon, ahol éjfélig tán- ^ colt a fiatalság, vidáman í mondva búcsút az esemé- j nyékben gazdag vasárnapnak / — az elkövetkezőig. 't Prukner Pál ; mar t, ; Igazi áprilisi vasárnap. Kora hajnalon ragyogó napfényben ébred a pilisi táj, alig egy fél óra múlva azonban már felhők takarják el a napot. Néhány percig szemerkél az eső, de alig, hogy rákezdett, máris tova sodorják az enyhe szelek a fellegeket és újra tavaszi napfényben fürdőnek a háztetők. Hajnali hat óra. Azt hinné bárki — vasárnap lévén —, ilyenkor még a másik oldalukra fordulnak az emberek. Pilisen nem így történt ezen a vasárnapon. Az állomásról éppen most indult el a hizlalda vontatója salakkal megrakodva. S perc sem telik belé, máris helyére áll a helyi Hunyadi János Termelőszövetkezet Zetor- ja. Közben a falu különböző részeiből megindulnak a fogatok. Új piactér épül A régi a betonút mellett, éppen a Fő téren volt, s lesz is még talán egy hónapig. A kirakott árukat az autók által, felkavart por lepte, ugyanakkor a tarka vásári forgatag elcsúfította a íalu, központjának képét. Ezért is határozták el a község vezetői, hogy új helyre telepítik a piacot. A nagyszabású társadalmi münka március egyik vasárnapján kezdődött. Ugyanakkor láttak hozzá a Mária és Ilona telepi út feltöltéséhez, rendbehozásához is. Akkor, egyetlen vasárnapon harmincegyezer forint munkát végzett a falu lakossága. — Ma még többen jöttek — örül tiszta szívből Bernula Károly. a falu fiatal energikus tanácselnöke, aki maga is ásót ragadva dolgozik itt. — Mintegy százhúsz fogat és két vontató, és a gyalogmunkások .. . Sódert és homokot hordanak. Kifut Mihály a bicskei tanyáról például már ötödször fordul. Csak körül kell nézni, s a falu-nagyszerű összefogása-önmagáért beszél. Együtt munkálkodnak . a falu vezetői és lakói. Sas Sándor vb-titkár és felesége, Gál Pál. Szálkái János, Ványi Pál, Tóth János elnökhelyettes, Göbölyös Ferenc és a többiek. A falu szépüléséért, kulturálódásáért. Mert a régi piactér helyén parkot építenek. Parkot, amely nemcsak szépséget és felüdülést, de pihenést is kínál majd a pilisi embereknek. Hangos a falu a szorgos munkától, de nem tétlenkednek ezalatt a Hunyadi János Termelőszövetkezetben sem Az elnöki irodában tanácskozik a vezetőség. Gond van a háztáji földekkel. A rendelet szeriint az egy hold csak a családfenntartó tagoknak jár. Vannak azonban inéhányan, akik szintén az egy hold föld hasznát élvezik, jóllehet nem jogosultak, rá: férjük ipari munkás vagy éppen nyugdíjas. Nem könnyű a probléma megoldása, hiszen a felelősség, még a régi vezetőséget terheli. De Magyarádi János, a szövetkezet elnöke bátor kézzel nyúl a kényes kérdésekhez. Csak úgy tudják valóban erőssé tenni szövetkezetüket-, s ugyanakkor vonzóvá is, ha ott minden a rendelkezések értelmében történik. Az iskolában Leskó Sándor igazgatót látogattuk meg. Ma is benn ül az irodájában. A hétfői három-negyedévi beszámolóra készül, amelyen a tanári testület közösen megvitatja az elmúlt negyedév tapasztalatait. Erről beszélgetünk éppen, amikor kopognak az ajtón. Leskó Sándor ismerősként üdvözli a belépő Szegedi Árpád bűvészt. Már várta. Bűvészműsort szeretnének rendezni a diákoknak, annak részleteit beszélik majd meg. A műsor teljes bevételét az iskola úttörőcsapata kapja — kulturális célokra. Köszönet érte Szegedi Árpádnak, aki csak kedvtelésből és a gyerekek szórakoztatására bűvészkedik; Azért a vasárnap délelőtt nem csupán a munkáé Pilisen sem. Az ízlésesen berendezett Fő téri cukrászda maid minden asztala foglalt. Elsősorban a fiatalok találkozóhelye ez. Egy fekete és néhány friss sütemény mellett kellemesen eltelik a délelőtt, s mivel tavasz van, senki sem csodálkozhat azon. hogy olykor itt is elhangzik egy-egy szerelmi vallomás. Persze. - nemcsak itt. de a csendesebb, s újra na-pfén.yben fürdő utcák is tanúi a fiatalok nyiladozó érzéseinek. A falu délutáni programja is gazdag. Olyannyira, hogy egy ember nem iá lehet ott mindenütt. Erről vall Miavecz István tízholdas gazdálkodó^ is, akit ebéd után felkerestünk otthonában. * A tavaszi munkáról indul a szó. A vetésekről, amelyek szemlátomást nőttek az elmúlt heti esős napokon. és gazdag termést ígérnek. Olykor közbeszól a hatvannyolc esztendős öreg gazda is, aki délelőtt a szőlőben járt és elégedett a korai nyitásokkal. — Tavaly jég verte, de az idén jónak ígérkezik — mondja reménykedve, s erre emelni kell az eddig pihenő poharakat. Eszembe jut, hogy én már találkoztam Miavecz- Istvánnal. A nemrég bezárult pilisi népfőiskolán, amelynek egyik haligató.ia volt. S bár gazdaember lévén, télen is elég dolga akadt odahaza a ház körül, mégis szívesen járt esténként — tanulni, harmincöt esztendős fejjel. Az asztalon most is egy mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó könyv fekszik — láthatóan kedvet kapott a további olvasáshoz, tanuláshoz. Azzal búcsúzunk: a labdarúgó-mérkőzésen majd találkozunk. Addig pihen egyet, mi pedig bepillantunk a falu kultúrotthonába, ahol a föld- művesszövetfcezet tartja küldöttgyűlését. Az elmúlt esztendő munkáját, eredményeit beszélik meg a szövetkezet tagjai, s természetesen az ez évi terveket. S amikor már végeztek mindezzel, következik a másik fontos „napirendi A felirat kopott, töredékes, Mert meghalnak ők is, a kövek. Az idő az írást lefaragja, Eltűnik a búcsúzó szöveg. Feljebb, két test: asszony és a férfi. E szobrocskák inkább küzdenek S az idő száz évig kopácsolgat, Míg lepattint körmöt vagy kezet. Legtovább majd az arcocskák élnek: A férfié, mely gondtól komoly S az asszonyé, akinek az arcát Megenyhíti tűnődő mosoly, A férfié szomorúan ezt mondja? Nem lelünk egymásra már soha — Az asszonyén szelíden dereng föl: Egyesül majd szobraink pora. Darázs Endre yMssff//*sssf////ss//sSf/s*sss/s/ssss. ^\NXV\V\XVV\XXVXVXXXXXX\XV\XXXX\VXVVVVVvV\XVVVN EBÉD ELŐTT A tűzhelyben táncolnak a nyalka lángok. Az oldalas kipislant káposztába bújva, a zsíros tepsiben piros mosolyra nyílik a kacsának párázó húsa. A tortalapok odaadón tárják pelyhedző hasukat a sűrű krémnek, a poharak még üresen cincogva várják a késlekedő asztali fehéret, de az a kamrában méláz hűsölve még, s üvegbúrája mellett izzad már a jég. Az asztalra bevonul nemsokára a húsleves csiklandó gőzbe vonva, ott trónol vígan répa-udvarával a marha reszkető velőt bújtató csontja. S a sok falatért, mint kedves varázsló, szorgalmasabban mint öt konyhalány, sürög a fedők zajos táborában két serény kar és egy nagy szív: anyám. politizálhatnak a pedagógusok? Természetesen elsősorban az iskolában, úgy, bogy meggyß-' ződéses materialistákká, szocialista emberekké formálják fiataljainkat; úgy is, hogy szót emelnek a termelőszövetkezeti mozgalom mellett; úgy is, hogy iskolán kívül tanítják, oktatják a falu népét; de ez a módszer sem utolsó: mai, máról ji szóló drámával hitet tenni a J népi demokrácia mellett. A jó művet jól adták elő a £ nagykőrösiek. Az -együttes elő- ^ adásából kiemelkedett Király £ Béla mint Csendes Imre; Pa- í tay Károly mint Kalló Ferenc; £ Szolga Ilona mint Csendes Im- j réné. Őszinte átélés, jó szerep- ; tudás jellemezte alakításukat. 5 A többiek is az öntevékeny ! színjátszók színvonalán felül ! szerepeltek. Az előadás egyet- \ len gyengéje, hogy Mácsay" ! földbirtokos — miután ismét ! nyeregbe kerül — inkább jo-‘ ! viális öregiúrnak tűnt, mint í bosszúra szomjazó, elégtétel : után lihegő veszélyes elleoség- ! nek. Igv az igazán feszült je- ! lenetek azok voltak, amikor a ! két Csendes — apa és fia — ; ütközött össze. í A rendező, Király Béla, : olyan módon rövidítette a da- : rabot, hogy a II. felvonás lak- ; tanya előtt játszódó képét ki- \ hagyta, és az ott történteket ; néhány szóval beleszőtte a kö- ; vetkező kép dialógusaiba. K. M. Borsányi János Vizitben a gróf úrndl — Nagykátán, ahol a faluszínház se vonz telt házat, mi négy előadást tartottunk, és itt, Szentmártonkátán .. Hisz látja .,. Látom. Zsúfolt nézőtér. Hátul, ahová már nem fértek székek, vagy félszáz ember zsúfolódott össze, türelmesen álldogálnak, lesik a színpadot, és tapsolnak. Van is miért. Jó csoport, kedvvel, szívvel komédiásnak — ezúttal a szó nemes értelmében. És talán a legotthonosabban a gróf mozog a színpadon. Nem csoda. — Harminc éve vagyok műkedvelő — vallja. Vallja, mert ezzel a korát is elárulja, pedig sokkal fiatalosabb, fürgébb, hajlékonyabb, mint éveinek száma mutatja. Úgy bókol, úgy piruettezik, hogy egy húszesztendős ifjú is megirigyelhetné. Az orvosok — úgylátszik — nehezen öregednek, kivált, ha színjátszók. Harminc esztendeje... A Liliomfi, az Elektra, sok más mű, sorolja egyiket a másik után. És megjegyzi még: — Az operettet sohasem szerettem. A Párizsi vendéa — hát igen... Ez nem valami nagy mű, de indulásnak jó... Aztán majd ... , Mert a nagykátai járási művelődési ház együttese ezzel indul. És pzt hiszem jól tették, hogy könnyű, kacagtató vígjátékkal a zsákjukban léptek rá az útra. A siker nevet hoz az együttesnek, és kedvet lobbant azokban, akiket csak nagy-nagy rábeszéléssel lehetett „behúzni” a csoportba. nem kellett rábeszélés. Az orvosnak túlontúl nagy Előző ■ állomáshelyén, Tápió- szentmártonban szerepelt, az Irány Caracas című darabban olyan sikere volt, hogy ma is emlékeznek még rá, hát fellépett itt is. És nemcsak mint színjátszó. , I Chmely Ödön, a járási művelődési ház igazgatója meséli: — Az első bemutató idején influenzás volt az egész társaság. A doktor bácsi házról házra járva injekciózta életre a népet, hogy ne maradjon el az előadás ... — Pedig én is beteg voltam — nevet Gidai doktor —. de az előadás igazán megért egy tüdőgyulladást. És mást is. Mert miközben itt Szentmártonkátán játszik, Soria: Idegen nő a szigeten című darabját más nézi fenn, Budapesten, a Katona József Színházban — Gidaiék bérletével. Hát ezt is megéri. És azt is, hogy a magánrendelésről elmaradjon néhány beteg (és velük a tiszteletdíj), mert „a doktor úr éppen próbán van”. A Párizsi vendég egyik jelenete: Hatvani Józsefné (Erzsiké), Hugolini gróf (dr. Gidai Mihály), Koltai alispán (Gedai Gyula) és Adelaid (dr. Gidai Mihályné). Pedig a szereplésért, az éjszakába nyúló próbákért, az utazgatásért, a fáradalmakért kevés jó szót kap. A taps, néhány futó gratuláció („láttalak, igazán jó voltál”) — más semmi. Ű, akár a többi öntevékeny színjátszó, nem vágyik színművészi babérokra. Nem köz- lik képét a lapok, nem kiáltják ki csillagnak, sztárnak, nem ostromolják autogramért, nem gyűjtik albumba a fotográfiáit. De ami fontosabb, mint a taps és a gratulációk: — Művelni a falu népét — mondja —, ez a lényeg! És közben ő? Elmulaszt egy és sok színházi előadást, kedves könyvét csak éjféltájt veheti a kezébe, moziba időtlen időkig nem jut el. A falu népének művelődéséért, szórakoztatásáért talán ez a legfájóbb áldozat. És még így is megéri. Különben miért csinálná? És miért csinálnák a többiek? Gézein ókét a2 apróka szentmártonkátai színpadon Oldalvást férnek csak be a díszletajtón, a doktor bácsi, helyesebben gróf Hugolini bókolás közben hátra-hátrasai- dít. nehogy szétrúgja a kulisz- szákat. Csillogó verejtékpatak ereszkedik alá az arcán a paróka alól. a iónéhány száz ember, a közönség, alaposan befűtötte a termet. És a festék, ez a terhes zománc az arcon! És a szokatlan selyem térdnadrág, a lornyon, amit minduntalan a szeméhez emel... De otthon, amikor éjféltájt már civilruhában a székre ereszkedik, — ahogyan látom, elégedett. Már nem ezek járnak a fejében. A sikert ízlel- geti. kóstolgatja, nem a magáét, hanem a többiekét és a tápiószeíei előadásról beszél, meg arról, hogy vasárnap után jön a hétfő, a hétköznap. amikor grófból ismét orvossá vedlik át és egy egész rajnyi iskolásgyereket olt be tífusz ellen. Nem kétséges, hogy az or. vos legalább olyan jól tartja majd kezében az injekciós fecskendőt, mint Hugolini gróf a lornyont. És ez így is van rendjén, hogy az előadás forró ünnepnapja után hétköznapok következzenek — a következő szereplésig. Összeism er kedés ün kkor lélegzetvételnyi ideje sem volt. Csak kezet ráztunk — fittyet hányva a spanyol etikett terhes szabályainak — és ő már sietett is tovább. Valami zongoraügyben szaladgált. Egy óra múltán már többet tudtam róla. Azt, hogy befolyásos ember, udvarképes, hoppmester is volt valaha, csak egy szavába kerül, és megszerzi bárkinek, aki arra érdemes, a kamarást címet. i Hja, úgy látszik, könnyebb császári és királyi titkos ka- I marássá avattatni valakit, | mint Szentmártonkátán egy I jóhangú zongorát szerezni! Mert gróf Hugolini — most : már bevallhatom — hiába : futkosott, mégiscsak a szent- i mártonkátai művelődési ház \ kivénhedt, lehangolt, hamis : zongorájára táncolt, énekelt : a nagykátai színjátszó együt• tes. : A gróf egyébként — ezután \ már nyilvánvaló — a szin- í játszó csoport tagja. Ha be- j öltözik, három-három és fél \ óra hosszat főrend, előtte és • utána azonban a nagykátai l járás köztiszteletben álló i tisztifőorvosa. : Tisztifőorvos a színjátszók ! között — ritka jelenség. \ Igen, de ez egy különleges í csoport. j A Párizsi vendég Hugolini \ grófja: dr. Gidai Mihály. \ Thusnelda grófnője: Juhász 1 Marlca, Tápióbicske tahácsá- : nak vb-titkára. Alispánnéja: \ az orvos felesége. Bandi inast Kenyó Elemér játssza Far- \ mosról — úgy. hogy ez az \ együttes igazán járási és ; igazán vegyesfoglalkozású. I Szeretik is, ahol megfordul. : Azt mondja a „gróf”: | J Szombaton harmadszor mu- I $ tatták be a nagykőrösi műve- I |lődési ház és a földművesszö- I ^ vetkezet színjátszói — Java- I ^ részben pedagógusok — Dobo- I ^zy Imre Szélvihar című dráméI ' I $ Ez az előadás egyben választ I n ad arra a kérdésre: hogyan I | I < XXX^XXXXXXVXVVXXXXVVX^XXNXVXXXXXXXNXVVX ^ Birja az erszény í A Pest megyei Hírlap pénte- í ki számában cikk jelent meg : a ceglédi ünnepi zenei napok- ; ról, s abban a cikkíró — töb- : bek között — ezt írta: „Kér- i dés, hogy elbirja-e a ceglédi I : zenekedvelők erszénye... ezt a I : koncertáradatot.” ! i : Bácskai József zeneiskolai í : Igazgató, az ünnepi zenei na- ■ pok rendezője most arról érte- ■ sít bennünket, hogy a 10 hang- \ versenyből álló zenei napok ■ teljes bérlete 30 forint s így ; égy előadás belépődíja 3 forint, j annyi, mint egy mozielőadásé, j A rendezőség szemében nem ; az anyagi, hanem az erkölcsi < siker a fontos. Azt akarja, : hogy minél több hívet szerez- ; zenek a muzsikának, minél j több látogatója legyen a ren- < dezvényeknek. Egyedül a zene ; megkedveltetése a kitűzött s ; közeli cél. Ehhez bizonyára ; hozzájárul a kitűnő, változatos ! és gazdag műsor. Dr. Kisfalud! í Műsorválasztás: kitűnő
