Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-24 / 95. szám

1959. Április 24. péntek fcíW* *á£C\ K^Cirlav IBUSZ-különvonat Pécsre és Győrbe Az IBUSZ április 30-án kü- lönvonatot indít Pécsre, amely május 2-án este tér vissza Bu­dapestre. Az útiköltség 68 fo­rint. Május 2-án Győrbe is indítanak különvonatot, amelynek útiköltsége 44,40 fo­rint. Jelentkezni valamennyi IBUSZ-irodában lehet. Több mint négymillió értékű vállalást tot tok' a pártkongresszus tiszteletére indított versenyben a Kiskunsági Mami Gazdaság dolgozói | A Kiskunsági Állami Gaz­daság dolgozói között is élénk visszhangra talált a párt Köz­ponti Bizottságának március 6-i határozata, amely többek között . a mezőgazdasági ter­melésnek több mint 5,2 száza­Különös jelentőséget ad a ^ dolgozók által kezdeményezett § kongresszusi versenynek, hogy S a vállalások teljesítésével ^ jövedelmezővé teszik a ^ gazdálkodást. % A gazdaság vezetői, latva a % dolgozók kezdeményezésének $ fontosságát, kidolgozták a ju- ^ talmazási feltételeket is; a ^ többtermelésből és a ráfordí- $ tások csökkentéséből eredő § összegnek .14 százalékát ják ki jutalomként a dolgozók között. oszt- $ Az Orion televíziószerelő autója délután ért Szobra. Dél­előtt Nógrádverőcén volt dolga. Egyre több televíziós ké­szülék kerül a falvak házaiba, nap mint nap sok antennát S kell szerelni. s >sf.'fSsssss/ffSffSsssr.’/ssssss/sssrsfssssssssss/sssssffssss/sssss/rs/ffff///ssss/s/s/s/*& Adatfelvételre jelentkeznek a munkások a kocsi felvételi irodáján. A „síráfszekeresek" SSSSS,SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SfS/ffSSfSSfSSSSSSSSSSSSSSS*SSSS. Vidékenként különböző a nevük. A Nagykunságban ezt mondják: „félcsipejűek". Hal­lottam már „fehéring esekről”, meg „kétlovasokról” is. A Du­nántúlon „pógároknaík” mond­ják őket, Péterül viszont „stráf szekeresekről” vagy egy­szerűen „tízholdasakról’’ be­szélnek. de valójában min­denütt ugyanazokat a — csa­lád apraja-nagyjával gürcö­lő — gazdákat értik alatta, akiket a felszabadulás óta kö­zépparasztoknak szoktunk ne­vezni és akik — ha viszony­lag jobban is éltek a „kisebb” Elárasztóknál — ezért a jobb | Gyéren jelentkeznek a ro vök Vizsgálat a kutatólaboratóriumban. g Az állami gazdaságok meg- g erősödött önálló növényvédel- g mi szolgálata felkészült az ál- g lati és növényi kártevők elleni g védelemre. A figyelőszolgálat g jelentése szerint a tavaszi ror g varkártevők rendkívül gyéren g jelentkeznék. Egyelőre : csak g biztonsági intézkedéseket foga- g natosítottak. A cukorrépaföl- g deket 15 000 holdon körülár- g kolták a répabarkó ellen, s g ahol szükségesnek mutatko- g zott, védekezőszert szórtak ki g az árkokba. Ezen a védővona- g Ion nem tudnak áthatolni a g kártékony rovarok, s tömege- 3 sen pusztulnak el. Hasonlóan g védik az állami gazdaságokban az újvetésű lucernatáblákat is. Negyvenöt állami gazdaság­ban összesen 2500 holdon kí­sérleti parcellákon megkezdő­dött a Simazin nevű gyomirtó­szer kipróbálása. Az elvetett kukorica sorait permetezik be e vegyszerre], hogy ezáltal egész évre megtakaríthassák a kézi kapálást és csak a sor­közöket kelljen géppel mű­velni. Felkészültek az állami gaz­daságok a gabonaföldek gyom­növényeinek vegyszeres irtásá­ra is. A tavalyinál 20 000 hold­dal nagyobb területen alkal­mazzák a szelektív gyomirtó­szereket. életért éjt nappallá téve dol­goztak, arról nem is szólva, hogy a felszabadulásig a nagy­birtok, a bank, a végrehajtó őket is éppúgy megsemmisí­téssel fenyegette, akár az öt­hat holdasokat. Mindezt miért mondom el? Azért, mert napjainkban Pé­teri termelőszövetkezeti köz­ségben éppen egy ilyen módos­paraszti gőg megnyilvánulásá­nak és a belőle fakadó káros következményeknek lehetünk szemtanúi. A probléma már akkor felvetődött, amikor a község lakossága elindult a szövetke­zés útján és a falu előrelátó, józanul gondolkodó gazdái azt javasolták, lépjen mindenki egy szövetkezetbe, azaz. a mór korábban meglevő és eredményesen gazdálkodó Rá­kóczi Tsz-be. Javaslatukat komoly érvek­kel is megindokolták. Azt mondták: a falu határa — amely a közös gazdálkodás szempontjából számításba jö­het — mindössze, 1400 hold, tehát a legkedvezőbb nagysá­gú terület arra, hogy ered­ményes nagyüzemi gazdálko­dást folytassanak rajta, nem beszélve arról, hogy a meg­levő Rákóczi Tsz már kiépí­tett gazdasággal, megfelelő vagy legfeljebb bővítésre szo­ruló épületekkel, nagyüzemi gazdálkodósra alkalmas gé­pekkel és nem utolsósorban Öreg harcos as ifjú Moszkvában Gyermekkorában még így tanulta a történelmet: „Orosz­ország abszolút monarchia; fő­városa Szentpétervár, uralko­dója a Romanov-családból származó II. Miklós, minden oroszok cárja.” Ha nem kellett volna már gyerekfejjel kenyeret keres- niá, még iskolapadban találta volna az az idő, amikor egy százmillós nép korrigálta a, történelmet, s az Auróra ágyú­jának jelére elsöpörte a föld színéről az abszolút monar­chiát, snájdig uralkodójával együtt. Csakhogy Varga Gyula ek­kor már nem az iskolapadban tanulta a történelmet, hanem a saját bőrén. Az inasgyerekek örömökben szegény, pofonok­ban gazdag sorsa volt a tanító- mestere. 1919 óta vallja magát kom­munistának. Negyven eszten­deje. S ugyanennyi ideje an­nak, hogy vágyik meglátni azt az országot, ahonnan a „kom­munizmus kisértete” elindult világhódító útjára. Három héttel ezelőtt telje­sült a kívánsága. ... Március 31-én indul­tunk el — a békevonat uta­saiként — kije v—moszkvai utunkra. Először léptem át a.z országhatárt, először volt al­kalmam életemben megcsodál­ni a Kárpátokat. Huszonhat órás utazás után érkeztünk Kijevbe. Ebben a csodálatosan szép, újjáépített nagyváros­ban ritka élményben volt ré­szünk: hallottuk Lenint. .. A délelőtti városnézés után látogattunk el a Lenin Mú­zeumba. Tizenhat teremben őrzik itt a forradalom vezé­rének emlékét: levélmásolato­kat. fényképeket, reproduk­ciókat. Utoljára egy vetítőte­rembe mentünk, ahol megnéz­tük a Leninről készült, eredeti filmeket, s meghallgattuk hanglemezeken megörökített hangját. Esős, hideg délutánon ér­keztünk Moszkvába. Mintha csak az idő is kedvezni akart volna nekünk, másnap derült, ragyogó reggelre ébredtünk. A szovjet fővárossal való ismer­kedésünk a Metrón kezdődött. Negyedmagammal „megszök­tünk” a csoporttól, s elmen­tünk egy kis „privát” városné­zésre. Nyolc órától fél tizen­kettőig metróztunk. Részint gyönyörködésből, részint pedig, mert eltévedtünk: nem tud­tuk, hogy juthatnánk vissza a Vörös térre. Első szovjet is­merősünket is ennek a kis bal­esetnek köszönhettük. Amikor beláttuk, hogy magunktól sem­miképp sem tudunk hazatalál­ni, megszólítottunk egy férfit. — természetesen — magyarul: merre van a Vörös tér? Mo­solygott — és nem felelt. Új­ból próbálkoztunk, tört orosz szavakkal, no meg kézzel-láb- bal. Végre válaszolt — ő is magyarul. Mindjárt elmesélte, hogy negyvenötben részt vett Budapest felszabadításában, meg is sebesült. A Kerepesi úton feküdt katonai kórház­ban. Akkor tanult meg vala­mennyit a rni nyelvünkön, s nagy részét máig sem felejtet­te el. Háromszor búcsúzott el tőlünk, s mind a háromszor to­vább kísért bennünket. Végül is a szállodánk előtt váltunk el, azután, hogy kölcsönösen felirtuk egymás címét.., Az első ismerőst már könnyen követte a többi. S most szólni szeretnék néhány szót a szovjet emberekről. Ott tartózkodásunk első óráiban mi is tanúi lehettünk hallat­lan szerénységüknek, önfegyel­mezettségüknek és békeszere- tetüknek. Nem találkoztunk olyan moszkvaival, aki beszél­getésünk során szóba ne hoz­ta volna a háborút, az átélt szenvedéseket, s hangot ne adott volna békevágyának. Ereznünk kellett, hogy a szov­jet emberek — ellentétben egyes nyugati politikusokkal — semmit sem felejtettek... Solcan beszéltek már előt­tem Moszkva tisztaságáról, arról, hogy a szovjet ember nem szemetel az utcán, hogy a járművek megállóinál, jegy­pénztáraknál fegyelmezetten sorbaáll, nem veszekszik, nem tolakszik. Mi is ezt tapasztal­tuk. Mint érdekességet emlí­tem meg, hogy nem láttunk részeg embert sem. Legalább is az utcán vagy nyilvános szórakozóhelyen nem. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a szovjet ember nem szereti a tüzes-fanyar kauká­zusi bort vagy az erős vodkát — erről szó sincs. De sokat — részegségig — csak otthon ihat. íme, egy példa: vendég­lőben vacsoráztunk, négyes­ben. Az ételekhez rendelés nélkül megkaptuk az ásvány­vizet és a szénsavas almaször­pöt. Amikor bort rendeltünk, a pincér készségesen hozta: i négyőnknek — három decit... Italbolt, talponálló, eszpresz- szó vagy söntés a Szovjetunió­ban nincs. Fogyasztani csak ülve lehet és csak étteremben. S aki ott italt kér, az negyed­magára Uap három deci bort vagy két ! kis palack sört. Ha kevesli, segít rajta: a cseme­geüzletben vesz néhány palac­kot, s hazaviszi. Otthon ihat, amennyi jólesik ..! Amit most elmondok, nem velem történt, de olyan kedves história, hogy úgy ér­zem, el kell mesélnem. Egyik útitársam, Nyéki József peda­gógus szerette volna megnézni a Nagy Színházat. Legalább az épületet, belülről... Egyik este el is ment. Jó ideje né­zelődött már az előcsarnok­ban, amikor egy jegyszedő megszólította. Minden orosz tudását összeszedve elmondta neki, hogy magyar, most jár először Moszkvában és sze­rette volna látni a Nagy Szín­házat. Időközben végei ért az első felvonás — az Ivan Szu- szanyint játszották — s a né­zők kitódultak az előcsarnok­ba. Nyéki még egyszer körül­nézett, s — fájó szívvel — menni készült. Ebben a pilla­natban utánaszaladt a jegy­szedő. kezébe nyomott egy je­gyet és bekísérte a nézőtérre. Mint utólag kiderült, a követ­kező történt: a jegyszedő ész­revette, hogy az első felvonás után egy néző távozni ké­szült. Utána ment és elkérte a jeayét. hogy átadhassa újdon­sült. magyar ismerősének. Órákig tudnék beszélni ar­ról, hogyan fiatalodik napról napra ez a csaknem ezer esz­tendős város. Hatalmas új vá­rosrészek emelkednek min­denfelé. amerre jártunk. Lát­tuk azt az egymillió új lakást, amely a Lomonoszov egyetem környékén épült. Egy napon megtudtuk, hogy az egyik belső kerületben kiszélesítik c keskeny utcákat. Elmentünk megnézni. A házakat körül- árkolták, aztán csörlőkkel. vonatokkal és — előttünk is­meretlen — gépekkel lassan minden centiméterre vigyáz­va, arrébb tolták. Némelyikei 100—200 méterrel is. Az igaz> meglepetés akkor ért ben­nünket, amikor megtudtuk, hogy a lakók az egész műve­let alatt — otthon voltak.. ■ Jártunk a Tretyakov kép­tárban. Néhány óra alatt meg­néztünk a 30 000 darab kép­ből — néhány tucatot... Lát­tuk a Hadtörténelmi Múzeum fegyvertárát, cári ékszereit, műkincseit. Láttunk olyan — nem is túl nagy — bérházat amelynek a tetején 38 televí­ziós antennát számoltam meg Bensőséges, megrázó élmény volt számunkra a mauzóleum­ban tett látogatás. Kilométer­nyi hosszú sor állt előttünk, de bennünket előre engedtek. Pedig voltak ott prémekbe öl­tözött. szibériaiak, népes cso­portok az Altáj vidéki kolho­zokból. ogyesszai úttörők, egyszóval olyanok, akik ma­guk is először láthatták Le­nint. És voltak — ezrével — moszkvaiak, akik talán tized­szer. huszadszor álltak be abba a soha nem fonyatkozó sorba, hooy leróják kegyele­tüké* vezéreik, tanítóik előtt... Felejthetetlenül szép volt az a néhány nap. amit Moszk­vában töltöttünk. Menérte a hosszú utazás, a zsúfolt prog­ram okoztr, fáradtságot. Min­dent ménért... Csak. az- a vény kiló. amit felszedtem, elmaradhatott volna .. Ny. É. több éves tapasztalatokkal ren­delkezik. Ez a kedvező fel­tétel sok felesleges kiadástól és gondtól mentené meg a szövetkezeti útra lépett pa­rasztokat. A józan és okos érvelés azonban falra hányt borsónak bizonyult Péterin, mert né­hány — magát különbnek tar­tó — gazda széltében-hosszá- ban hangoztatta, hogy: „mi, régi gazdák, tartsunk össze”. Vagyis az ésszerű és a fa­lu számára komoly előnyöket jelentő tervekre elzárkózással, üres pökhendiséggel, sőt, sér­tő megjegyzésekkel válaszol­tak, aminek az lett a vége, hogy a Rákóczi taglétszáma 37-ről 120-ra növekedett, 200 túlnyomó részben középpa­rasztból pedig Béke néven esv másik termelőszövetkezet ala­kult Ám a nehézségek valójában csak ezután jelentkeztek, mert amint a közös gazdálkodás alapjainak lerakására vonat­kozó gyakorlati kérdések elő­térbe kerültek, mind többen felismerték, hogy káros, el­hibázott lépés volt két szövet­kezetei létrehozni. A Béke tagjai nap mint nap és úton- útfélen vitatkoztak. Sokan kö­zülük újra felvetették az egye­sülés gondolatát, azt, hogy le­gyen egyben a péteri határ, meg hogy egy tsz: egy vezető­ség. egy könyvelő, egy agro- nómus, két tsz: ennek a dup­lája. Minek menjenek bele :most a nagy építkezési költ- ! ségbe, amikor a Rákócziban : minden együtt van: istálló, j raktár, iroda, öntöző berende- : zés. Pápai József, Paput Ist- j vám. Hunika Márton s még ! sokan mások átléptek a Rá- j kóczi Tsz-be és a Béke taglét- ! száma 200-ról hamarosan 127- ! re csökkent. „Ha így megy to- : vább. nem marad munkaerő” - — aggodalmaskodtak néhá- : nyan. > És a napokban a Béke ve- : zetősége a helyzet kedvezőtlen ! alakulása és a hangulat ha- j tására közgyűlésre hívta ösz- :sze a tagságot. Dönteni kell: : egy tsz vagy két tsz? A gyű- : lés eredménye az lett hogy a : „stráfszekeresek” ismét a kü- : lön tsz mellett kardoskodtak, s ! így a Béke Tsz továbbra is \ maradt, taglétszáma pedig 127- : ről 96-ra csappant, azaz a ■200 taggal induló termelő- : szövetkezetből eddig 104-en [látták be: csak nekik válik i hasznukra, ha szakítanak a [..külön gazda-tsz” káros el- ! méletével és az egész falu : egyesítésének útját választják. : Ezzel természetesen Péterin ; meg korántsem oldódott meg i kielégítő módon az úgyne- i vexeít „stráfszekeresek” prob- | lémája. ' A Béke Tsz legutóbb; közgyűlésének eredménye azt mutatja, számosán vannak olyanok, akik még mindig nem bf; h°S.y ninr8 igazuk. Különállásuk — amellett, hogy gazdaságilag elsősorban szá­mukra .jelent hátrányt __ a s zocialista felfogással is el­lenkezik. A mi társadalmunk nem ismer „stráfszéké reseket” csak”^ C-fíédeket”’ han«ni csak becsületes dolgozókat és arra törekszik hogy nálunk szorgalmas munkája alapján mindenki emberhez méltó éle­tet éljen. Ari Kálmán lékos emelését írja elő ez év­ben. A gazdaság dolgozói mun­kahelyenként, majd üzemré­szenként és üzemegységenként tárgyalták meg, milyen válla­lásokat tesznek a párt határo­zatának végrehajtásáért. A be­szélgetések során arra az el- J határozásra jutottak, hogy j a siker legfőbb biztosítéka } az, ha versenyt indítanak t a pártkongresszus tisztele­tére. í A gazdaság vezetősége, párt- 5 szervezete és üzemi bizottsága Í segítette a dolgozókat a terme- í lésnövelés lehetőségeinek fel- í mérésében, s a dolgozók nagy £ lelkesedéssel tették meg vál­lalásaikat,, amelyek értéke — í a többtermelésből és a meg- ^ takarításból — 4 018 190 forint. í A növénytermelés dolgozói í 241 mázsa kenyérgabonával í termelnek többet a tervezett- Í nél, ami 50 670 forintot jelent, í ugyanakkor a kenyérgabona- í termelésnél további 94 000 fo- í rintot takarítanak meg. Takar- '/, mánygabonából 1571, kukori- | cából 1728, cukorrépából 5775, ^ pillangósokból 176, ne'dvdús ^ takarmányokból pedig 7785 ^ mázsával termelnek többet, ^ mint amennyit a terv előír. Az ^ állattenyésztésben dolgozók a J tej-, a gyapjú- és a tojáshozam í növelésére tettek vállalást, s I ugyanakkor jelentős megtaka- | rítást is elhatároztak. Munkában a MÁV mozgó laboratóriumai Nemrégiben adtunk számot arról, hogy a MÁV Dunakeszi I Járműjavító Vállalatnál elkészült a vasútegészségügyi szolgálat j mozgó laboratóriuma. A kocsi első útján szülőhelyét kereste \ fel, a dunakeszi gyár munkásain végzett szűrővizsgálatot. Je- ■ lenleg a laboratórium a Landler Jenő Járműjavítóban dől- j gozik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom