Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-20 / 67. szám
1959. MÄRCHIS 20. PÉNTEK i»rsT IfECVEt WCirlap 3 KOSSUTH ÜZENETE Halálának hatvanötödik évfordulójára K ilencesztendős volt Sárkány József 1894-ben, amikor egy napon hazatérve az iskolából, könnyezve lelte odahaza édesapját. Faggatta, kérlelte: mondja el. mi történt? Hisz apját, az erős férfit, sohasem látta még tárni. — Meghalt, kisfiam, Kossuth Lajos... — És mi nekünk az a Kossuth Lajos? — kérdezte tovább a gyermek Sárkány József apját. — Talán rokonunk? — Nem, fiam, több, mint rokonunk! — jött a válasz. Sárkány József azóta hatvanöt esztendőt öregedett. Megalapította a ceglédi Kossuth Múzeumot, mozgalmat indított a nagy államférfi és szabadsághős relikviáinak ösz- szegyűjtése, megóvása érdekében. De a hatvanöt év nem lepte be porral a nép szerete- tét, amellyel Kossuthot és a kossuthi eszméket körülrajongta. Lám. Borsod megyében a hetvenöt éves Üvegesné és a „Ipar nélkül félkarú óriás a nemzet?’ De így volt ez régen is, a századforduló éveiben. A hivatalos Magyarország akkori vezetői 1894-ben nagy garral meghirdették a fényes Kossuth- temetést, de ugyanakkor Fejér, váry honvédelmi miniszter és Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter bizalmas körlevelei járták a hivatalokat, intézményeket: megtiltjuk, hogy beosztottjaink, a katonák, tisztek, illetőleg a kereskedelmi alkalmazottak részt vegyenek a gyászünnepségen és ezzel tüntessenek. Vádoló dokumentumok bizonyítják mindezt a Sárkány József által alapított ceglédi Kossuth Múzeumban. És nem véletlen, hogy éppen Ceglédien alapdttatott ez a múzeum. I tt, a város főterén hangzott el 1848. szeptember 24-én az emlékezetes kossuthi riadó: „Hozzád jövők el derék -magyar nép, elárult hazám reménye, vára, oszlopa.. A ceglédi riadó (Ismeretlen festő műve) fiatalok így daloltak és dalolnak ma is: „Kossuth Lajos édesapám, Több, mint rokonunk... Vajon miért? Mert céljai nagyrészt megegyeztek a nép célkitűzéseivel, mert úgy érezzük, hogy végrendeletét, álmait ma valósítjuk meg. Szabad és független Magyarország; iparosodás; emberi egyenlőség; a dunai népek konföderációja... És ami mindennél több, amit Kossuth már nem láthatott előre: a szocializmus... Pedig- hányszor éltek visasa nevével, dalával — a Kossuth- nótával —, címerével! Az ő nevéhez fűződik A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata, amelyben kimondják: „• • • a hitszegő Habsburg Lothringeni házat Isten és a világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk ...“ És lám, az Egyesült Államokban tavaly Kossuth képével bélyeget nyomtak, nem mulasztva el, hogy ugyanakkor a trónfosztott Habsiburg-házból származó Ottót a magyar trón várományosaként emlegessék Vagy nem a Kossuth-nótát dalolták-e azok 1956-ban, akik fennhangon hirdették: felesleges az iparosítás, tönkretették vele a magyar nemzetet! Pedig Kossuth így nyilatkozott: És a riadó,eredménye? Jókai Mór leírja a nagy pesti felvonulást. „ ... mint egy félelmetes óriáskígyó, melynek háta pikkelyek helyett kaszákkal és szuronyokkal fénylik, jött egy csapatban a háromezer ceglédi önkéntes néphad, s háromezer ember riadó hangjával énékelte végig azt a bizonyos dalt, amely így végződik: Mindnyájan el fogunk menni, éljen a haza!” A dal, a Kossuth-móta, maga Is ceglédi születés. A hagyomány szerint Orosz János cegAhogyan a nép képzeletében élt: a szabadság-harc vezérei — Damjanich, Bem, Batthyány, Petőfi, Klapka, Kossuth — háttérben a ceglédi római katolikus templom ^\\\\\\\\\\\\)N\\\V\V\\\VV\VV\\\>\V\^^ JUHASZ GYULA: Kossuth-sz obor Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugton áll, Némán is harsog, és nem bántja lárma, Sem a tömeg, mely gyűlöl, vagy csodál. Az emberek alatta rendre járnak, S elmennek mind a temetőbe ki. Ö áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki. Olykor felejtik, és közöny fogadja, Már meg se látják, s a vásári zajba Nem hallják túlvilági szózatát. Ö vár nyugodtan, messze, messze nézve Örök dicsőség, nagy, mély tengerére, S leint karjával balsorsot, halált. A háború Lengyel front, román front, orosz front... Mindig telet érzett és csontrepesztő volt a hideg, miközben azt akarták vele s bajtársaival is elhitetni, hogy ők hordják a legjobb katonaruhákat, Ferenc József császái a legjobb ember a világon, ah a háború után minden hű honvédjét bőségesen megjutalmazza, s akkor majd annyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér Olyan szép volt az ígéret hogy eleinte ő is megszédült t boldogság -reményétől, s így hamarosan a jó császárért har. coló őrmestert faragtak belőle De a második tél után mái nagyon fájt az állandó halálközelség, Krajcsuk főhadnagy embertelensége, a kenyérhéj meg a család messzesége él ereje sem volt, hegy elhiggye, amit olyan szépen a szemükbe hazudtak. Nyugtalan szemeit rámemel és 'keserű mosollyal emlékezik. — 1917 végén azzal zavartál bennünket az ütközetbe, hogy a muszkák vadállatok, s hogy a bolsevikok meg egyenesért emberevőket csináltak belőlük Nem hitte el. Néhány nappal azelőtt egy tűzszünetes éjszakán beszédbt elegyedtek velük — elősző’ csak a bunkerokból kiabáltak — aztán pár óra múlva mái tőlük kaptak egy kis harapni- valót. (Az ő élelmiszerszállít- mányvk akkoriban nagyon sok. szór késett.) Nappal meg már újra ttízeitek egymásra. S közülük, met, az „emberevők'’ közül is sokai1 meghaltak. Még az ajándékkenyeret sem tudták teljesen megemészteni. Így mégis valamivel mész- szibbnek tűnt a halál, mint c parancsmegtagadás esetén. Nemsokára egy golyó eltalálta őt is. Haragudni sem tudott, mert nagyon hosszú időre teljesen elveszítette az eszméletét. Amikor meg magához tért, inkább örült, hogy ezzel sikerült kikeveredni a pokolból Itthon A 18-as ősz már télbe fordult, amikor nagynehezen haza. kerülhetett. Mert az első szökési kísérlet nem sikerült. Itthon akkor már az őszirózsa illatát fújdogálta a hide- gedő szellő, s alighogy elapadtak felesége bőfolyású örömkönnyei hazatérése miatt, jelentkezett a polgárőrségbe. Egy 12-es járőrosztagnak lett a parancsnoka, s amint mondja, sok zsiványt, meg szélhámost tettek ártalmatlanná. akik fosztogatni, meg gyilkolni akartak. Csák percekre tudott haza. ugrani a családjához, pedig akkor is nagyon szerette a feleségét, s a háború idején is szüntelenül arra vágyott, hogy kicsi bozontoshajú fiával sokat együtt lehessen. A Tanácsköztársaság idején Megkérdeztem tőle, hogyan került a tanácsköztársasági vörösőrség tagjainak sorába? így emlékezik vissza a negyven év előtt történtekre: — Március húszadikán este — éppen járőrből igyekeztünk hazafelé — találkoztam egy régi, háború előtti elvtársammal. Előttem dobták ki Újpesten az öntödéből. Az utcán megvárta, míg átadom a szolgálatot, utána elvitt egy Fehérvári úti kocsmába. Akkoriban majdnem mi.idén munkásösszejövetelt kocsmában tartottunk, mert máshol nem kaptunk helyet. Itt éppen kommunisták gyűléseztek... Még azon este tagja lett ennek a pártsejtnek, s a következő napon, március 21-én már a vörösőrség 11. rendészeti századának volt a tagja. — Régen volt, nem is tudhatom én már pontosan, hogy milyen idő volt március 21-én. De bármikor próbálom felidézni, csak szép, csillogó, napsugaras tavaszi kép tolakszik a fejembe. Ilyen, mint ez a mostani. A fénysávba meríti kérges tenyerét és belemarícol ebbe a sugárkévébe. — Persze, később már sokszor esett az eső is. Meg az utálatos szél is sok mindent tovafújt ... Nehéz volt a szolgálat. S még az állandó készenléteknél, összecsapásoknál is rosszabb volt — amikor temetni kellett. Nagyon fájt, elhomályosította a szemét, és keserű lett a szájíze egy-egy elvtárs halálaikor. De egy pillanatig sem gondolt arra, hogy félreálljon. Csak... Minden távozásnál gyengédebben csókolta meg a feleségét, s tízesztendős kisfiát mindig hosszasan lovagoltatta a térdén, és sokáig integetett vissza neki a nyílegyenes utcáról. Beszélt Szamuely Tiborral, Kun Bélát számtalanszor látta és mindig erősebbnek érezte magát, amikor a beszédét meghallgatta. Azt mondja: Nem ígért mindenkinek vagyont karácsonyi ajándékképpen, inkább arról beszélt, hogy mennyi baj van még minálunk és milyen sókat kell nélkülöznünk, hogyha véglegesen győzni akarunk. Mi pedig győzni akartunk és ezért még szűkebbre húztuk a nadrágszijat és a závárt újra megigazítottuk. A bukás Végül ez is kevésnek bizonyult és bekövetkezett a nagy tragédia. A románok, majd a fehérlovas tengerész után a magyar urak vonultak be Pestre és Antal Adolfnak menekülnie kellett. Kecskeméten, Baján bujdosott, miközben a lakásán állandóan keresték. A feleségét még elmenetele előtt kitanította. Aztán, amikor elmentek a kakastollasok, a 10 esztendős gyerek ölébe hajtotta csügge- teg fejét, s oda sírta minden bánatát. Azután... Antal Adolf csak akkor tért haza, amikor a vérengzés már alábbhagyott. Nappal nem nagyon mutatkozott, s rövid idő múlva Dunakeszire költöztek, egy szükséglakásba. Számára így fejeződött be, a nehéz, de nagyszerű, harcos százharminchárom nap. Fájdalmas nehezék volt a bukás tudata, de egy kicsi vérpiros lángocska sohsem aludt ki a szivében! Újra agitált, szervezett, a 30-as tüntetés idején majdnem börtönbe került, de folytatta — néha fogcsikorgatva — a munkát. S mért? Tudta talán, hogy eljön 19451 Beteljesült vágyak Legfeljebb sejtette, remélte, harcolt érte és... lett. A fel- szabadulás után — 63 éves volt már — régi gyárában lett műhelyfőnök. Rengeteg fiatal került ki a keze alól, s mindannyian szinte apjukként tisztelik. 1956 előtt nyugdíjazták, de az ellenforradalom után 74 éves fejjel ismét fegyvert vett a kezébe. — Mert a 12 évet már nem lehetett visszaadni az uraknak, elég baj az, hogy 19-ben a 4 hónapunkat sikerült visz- szarabolniuk! A munkásőrségben ma is egysorban menetel azzal az egykori 10 esztendős kisfiúval, a fiával, akinek az édesanyja az ölébe sírta el a bánatát. Amikor eljöttem, ingben kísért ki a hajladozó öregem.- f}er. A kapuban még beszélgettünk egy kicsit, s ősz hajú, jóságos arcú felesége kihozta utána a kabátot, hogy meg ne fázzon. öregesen megfogta köszö- nésképven a hitves kezét, s a száguldó napsugár megbicsaklott hunyorító szemében. Most 77 éves. Az ősz hajú hitves még sokáig vigyázzon rá! Lőwey Emil í > Ha veteran elvtarssal akar | % beszélni, akkor feltétlenül az | £ Antal bácsit keresse fel. A % dunakeszi tanácselnök és az %l. sz. általános iskola igazgatta ja is ezzel indított útnak, t amikor a helybeli 19-es kom- t munisták után érdeklődtem, tí Az autóbuszmegállónál egy ff negyven körüli asszony — I fnapbanevető aranyos pólya- | f lakó volt a karjában — készít f séggel igazított útba. 2 — Az Adolf bácsi? Ott, ott, I ^ a harmadik keresztutcában la- i 'f kik. Most láttam kint a kert- » ^ ben, a fáit babusgatja. £ ' i Tavasz utca 41. í s ^ Tényleg hamar rátaláltam a ^ házra. Formásán egyszerű, ki• ^ esi, verar.dás lakocska. Olda- í ‘f Ián az elágazó indaszálak i ^ egymásba fűződtek, s a veran$ da előtt az alacsony, kopasz- ^ szőlőlugas az ég felé ágasko■ f, dik. A tavaszt várja biztosan.- > Meg. a nyarat, hogy enyhet, és £ augusztus végén már finom,- ^ nagyszemű szőlöfürtöket ad- f jón a gazdának. • 2 A kertajtó előtt rángatom- t f rángatom a fogantyús drótot, t^ de a sárga rézkolompból csak -inem tudok semmiféle hangot . i kicsiholni.- i Már kezdtem kételkedni a ä Í lógó alkalmatosság csengő mi- % voltában, amikor nagyon kő- izeiről rekedtes, metsző han, i got hallottam. : i — Erősebben húzza meg! , i Addig nem engedem be. amíg z i nem csönget. t i Csak most vettem észre. A Í kert mellől igyekezett az ajtó , i felé súlyos léptekkel, s két uj- l %}át könnyedén sütés sapkájáéhoz emeli, miközben széles é mosolyra húzza a száját.- y r é Meg bent a konyhában is l é nevet rajtam. Azt mondja: . i — Még egy kolompot sem . é tud megszólaltatni. Hát maga i é akkor még harangozni sem .étud! ■ | Vele együtt hahotázok a z ^ botlásomon, s közben figye• ^ lem az arcát. ' i Az arca nagyon összegyűrö- 1 £ dött. Most, hogy nevet, orra ' £ mellett még jobban elmélyül- 1 i nek a barázdák. A szeme: a ■ é régi. Negy ven évvel ezelőtt is é ilyen lehetett. Csillogó, mint a ■ é havasi tengerszem, és nyugta- 1 é lanül ugrándozik a bozontos. ! í összenőtt szemöldök alatt. y ’ ^ Ezt nem tudta kikezdeni a í szembecsapó hóvihar, meg az ' í ellenség emberölő golyóbisa ' é sem. Í S a kérdésemre alig észre- é vehetően megrándul a naav- Í ívű szempilla. é — Az életem? Hosszú his- ^ tória ez. de érdekes. Erdélyből indult f Erdélyben született. Az iapja „bocskoros” székely volt. is ő tizennyolc éves korában Í Debrecenbe került vasöntő í inasnak. y Í Szinte vallomásszerűen í mondja: y é — Tudtam magam is, hogy ínagyon sötétek voltunk. Szégyelltem magam, de ugyanak- Í kor meg tudtam volna ölni a Í műhely főnököt, amikor „ba- í rom oláhnak’’ szólított. y é Kétségbeesett igyekezettel é olvasni, tanulni kezdett. Az Í első könyvet a szakszervezeti Í bizalmitól kapta. Petróleum- é lámpánál olvasta, s amikor % végzett, újrakezdte. Már nem ^ emlékszik a címére. A század- ^ forduló idején Pestre költözött, s ettől kezdődően mint ^ szervezett munkás, a Szociál- £ demokrata Párt tagja, dolgo- fzott. Majdnem hogy észrevét- é lenül, rövid idő alatt harcos f vasas vált belőle. A főnöke í úgy látszik, figyelmes ember y volt, mert hamar rájött erre Í Éppen a munkanélküli elvitársak megsegítésére gyűjtötte ia pénzt, amikor kitették az í utcára. y ^ Az asszony magához szori- ^ tóttá éhesen sivítozó párhetes J kisgyermeküket, és kétségbe- £ ejtő zokogásba kezdett az aj- ^ tóban. Aztán az első világhá- f borúig még kétszer kellett | munkahelyet változtatnia. Pe- Í dig elsőrendű szakmunkás volt Í Kecskeméten és Esztergom- Í ban is. De hiába... A „tula- Í jóknak” akkoriban különösen ínem tetszettek az ilyen szerlédi csendbiztos írta egy ró gi kuruc nóta dallamára, hogj napok alatt elterjedjen a: egész országban: „Kossuth Lajos azt üzente...’ Ó. üzent sokszor, nagyor sokszor, Turinból is. Olyat, ara a múltból a mához beszél. Egy idézet Földváry Ká roly ezredeshez (az olaszországi magyar légió akkori parancsnokához) írt leveléből: „A küzdelemben meg fogyat kozákkal meg fogja (az ezredes) értetni, hogy az nem hazafi, aki hazafias határozottságá órákhoz, napokhoz köti, mer a Nemzetek ügyei nagy ese menyek vágásában mozognak” Vagy amit fonográfba mondott. üzenve Turinból haza, i negyvennyolc? 5 szabadság- harc hőseit tisztelő néphez: ......de tartsad eszedben hogy a (kegyelet érzelménél virága meddő szóvirág volna ha hűséged nem fejlődnék a; iránt, amiért ők földi életűikéi feláldozák”. ’Vjéhány sor egy, ugyancsak l ’ Földváry Károlyhoz címzett leveléből: „...a parancsnok szigorú sáa olly szoros igazsággal legyen párosítva, hogy sem t tiszti kar, sem a legénység részéről olly panaszokra alka lom ne legyen, mellyék némi alaposság színeit viselük Nyughatatlan, békétlen emberek mindig lesznek ugyan. di azoknak zúgolódásai nem fognak bírni a legkisebb fontossággal. ha semmi ollyas nem történik, a mi vagy igazságtalanul sújt, vagy érdemesebi hátratételével méltatlanul részesít valakit kedvezésben,” Kossuth 65 esztendeje halott. De tanításai a mához is szólnak, és ezért állunk mec az évfordulón kalaplevéve. nagy-nagy tisztelettel a szabadsághős, az államférfi, a Turini Remete, a haláláig szilárd ember emléke előtt. Garami László
