Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-05 / 54. szám
4 "'"iliCirltW 1959. MÁRCIUS 5. CSÜTÖRTÖK PARASZTOK AZ ÜZEMBEN Csömöri termelőszövetkezeti tagokat és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat látott vendégül tegnap a gödöllői Ganz Árammérőgyár. Hét, népviseletbe öltözött asszony a Haladás Termelőszövetkezetből, Bagyánszki Istvánná tsz-elnök és Szabados Pál párttitkár vezetésével, és hat egyéni gazda, köztük a 16 holdas Morva István és a nyolcholdas Kiss Pál járta végig a műhelyeket a vendéglátók kíséretében. Kozma Géza községi tanácselnök is elkísérte a meghívottakat. Valamennyi üzemrészben érdeklődéssel figyelték a gyári dolgozók serény munkáját és hallgatták a felvilágosító magyarázatokat a csömöri gazdák. Hogyne, hisz alig né- hán3ran láttak még üzemet belülről. Nyilvánvaló, hogy tetszett nekik ez. a zsúfoltsága ellenére is rendezett üzem, a hozzájuk elég közelálló munka. Annál inkább érdeklődtek a gyárban folyó termelés iránt, mert közvetlenül végignézhették. hogyan készül a .köznyelven villanyóra néven Ismert árammérő, amely ott : „jár” lakásaikban, amelyet • mindennap megnéznek. Nem is hagyták megjegyzés nélkül a látottakat. — Nagyon szép. — Ez igen — hallottuk gyakran az elismerő megjegyzéseket egy-egy ügyes munkaművelet vagy automata gép láttán. Egyik munkapadnál. ahol szemmel szinte nem követhető gyorsasággal készültek a parányi csavarok, megjegyezte valaki a vendégek közül ■ — Azért a kapálás köny- nyebb, mint ez! Rövidesen választ is hallottunk a megjegyzésre egyik gyári dolgozótól: — Ez könnyebb, mint mondjuk a paradicsom exportra való válogatása. Maguk azt jobban tudják: Jót derültek éz emberek a két találó megjegyzésen és kölcsönösen megállapodtak abban, hogy mindkét munka egyaránt értékes és becsülésre méltó. Miután megnézték az üzemet. meglátogatták a kicsinyeket, akik, míg szüleik dolgoznak egy kisebb fajta „palotában" töltik az időt az óvó nénik felügyelete alatt. Néhány perc telt csupán él- a látogatásból, máris a legjobb barátság alakult ki a kicsinyek és a felnőttek között. A nénik és bácsik kérdezősködtek, a gyerekek kedvesen felelgettek, verset mondtak, énekeltek. Szinte valamennyien meg akarták mutatni, mit tudnak. Napestig el lehetett volna beszélgetni a tiszta, jól öltözött lurkókkal. Csak jól sikerült fényképek tudnák visszaadni azt a maradandó élményt, ami valamennyi vendég arcán tükröződött e látogatás után. Bizony, alig-alig lehetett elcsalogatni őket a kicsinyek kedves birodalmából. Ebéd után DimajszM András igazgató néhány vezető és gyári dolgozó társaságában beszélgetett el a vendégekkel élményeikről. Nagyon érdekes volt, hogy szinte valamennyi gyári tapasztalatot a saját életükhöz kapcsoltak. Valaki például megkérdezte: — Egy ember hány árammérőt készít el naponta —• Körülbelül másfelet. — válaszolta az igazgató. — Hogyan Miét az. amikor sok száz alkatrészből készül el egy mérő és sok száz munkaműveletet kell elvégezni, amire az alkatrészek elkészülnek? — A gépek segítsége és a sok-sok ember munkájának összekapcsolása teszi ezt. Ha mindent egy ember csinálna, bizony, sok nap eltelne, mire, egy árammérő elkészülne és az éra is legalább tízszerese lenne — válaszolt az egyik műszaki szakember. Valaki a vendégek közül találóan jegyezte meg: ' így van ez a mezőgazdaságban is. Sokan együtt, gépek segítségével sokkal többre megyünk, mintha külön-külön tennénk a dolgunkat. így igaz ez. És az is igaz. amit szintén a beszélgetés során mondtak el, hogy komolyabban gépesíteni csak nagyüzemben lehet. Ezt bizonyítja az ipar fejlődése és a mezőgazdaságé is. Meggyőzően tudnak erről beszélni Petrovics János- mé, Jagyugya Pálná, akik tizenegyedik éve tagjai a Haladásnak és a 63 éves Szabó La- josné is, alti öt éve dolgozik a szövetkezetben. Hasznos volt ez a látogatás, mert nemcsak a jelenlevő termelőszövetkezeti tagok, a meghívott egyéni gazdák is saját szemükkel látták, tapasztalták a közösen végzett, nagyüzemi munka előnyeit, amely éppen olyan hasznos a mező- gazdaságban, mint az iparban. Gk is sok elgondolkoztató tapasztalattal gazdagodtak ezen a napon. Farkas István Soron kívüli szállítás A Központi Szállítási Tanács ülésén megállapították, hogy a MÁV-nak a második negyedévben előreláthatólag kilenc százalékkal több árut és terméket kell szállítania, mint a múlt év hasonló időszakában. Az ülésen kérték a Központi Szállítási Tanácsot, hogy a most megalakuló termelőszövetkezeteknek minél gyorsabban jutassák el a gépeket és a különböző építési anyagokat. A Központi Szállítási Tanács titkára bejelentette, hogy minden közlekedési ág soronkívül szállítja a termelőszövetkezetek számára feladott gépeket, a gé pekhez szükséges olajat, benzint és egyéb üzemanyagot. A Központi Szállítási Tanács ülésén megvizsgálták az üzemek, építkezések és a közlekedési vállalatok közötti keretszerződés lehetőségét. Akik a baleset áldozatát cserbenhagyták A megye területén az utóbbi napokban több olyan közlekedési baleset történt, amikor a balesetet előidéző gépkocsivezetők. áldozatukat cserbenhagyva, tovább hajtották. Február 15-én 0.35 órakor Nagykőrös határában Nagy Dénes nagykőrösi lakos az állami gazdaság SV—678 rendszámú tehergépkocsijával gyorshajtás miatt egy gyalogos személyt halálra gázolt, majd a helyszínről megszökött. A rendőrség az esemény után 9 óra múlva elfogta a tettest. Nagy Dánes-t őrizetbe vették s az ügyészségnek átadták. Február 23-án 18.45 órakor Cegléd belterületén, a Szolnoki és a Batthyány út kereszteződésénél Hcprik Mihály mezőtúri lakos a gépállomás SB—551-es rendszámú tehergépkocsijával elgázolta Dávid Sándor ceglédi lakost, aki kivilágítana« kerékpárjával a Szolnoki úton haladt. Hoprik a baleset színhelyéről elhajtott, de rövid nyomozás után Albertirsán elfogták. Bűnvádi eljárást indítottak ellene. Mint a napokban hírt adtunk róla, március 2-án Üllő határában az FA—462 rendszámú tehergépkocsi beleszaladt egy személygépkocsiba, amelyet 25 méteren át maga előtt tolt. Ez a gépkocsivezető is cserben hagyta a baleset áldozatát. Budapesten fogták el. Tánczos Sándornak hívják, szolnoki lakos. Az is megállapítást nyert, hogy a vezetés közben nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott. Tanczoo Sándort is őrizeibe vették s a bűnvádi eljárás megindítása végett átadták az ügyészségnek. Ezek az esetek is tanúsítják: számos gépkocsivezető egyáltalában nincs tudatában, hogy a baleset’áldozatának cserbenhagyása milyen nagymértékben növeli bűnösségét. A SZOVJET FILM ÜNNEPE AZ ÉN DRÁGA PÁROM natalov szépet, nagyot ala- Jlj lát. Egy szovjet orvost ábrázol, aki nemcsak a hazáért vívott küzdelemben, a fronton bizonyítja be, milyen az igazi szovjet ember, hanem békében, a hétköznapok sűrűjében is hi- hetően mutatja: hogyan keli élni... Visszautasítja a kényelmes, városi állást, nem fogadja el a protekció-kínálta lehetőségeket. Szívesen és nem mesterkélt pátosszal vállalja a vidéki élet nehezét, a távoli elmaradott vidék -meghódítását, felemelését. S mindezt szerényen, egyszerűen: mások észre se vegyék, hogy egyáltalán a i'iláqon van. Pedig észreveszik. Azok. akik szintén becsületes, népüket szerető emberek — szeretik őt És haragszanak rá mindazok, akik tudás nélkül. összeköttetések révén iparkodnak boldogulni... Batalovot (Vologyal) mindvégig szeretem a filmben és jellemét, szerelmét még később sem felejtettem el. Ha ennek miértjére keresem a választ, talán -ágy fejezhetem ki: a film alkotói ezt a jellemet nagyszerűen írták meg és kivaló eszközökkel ábrázolták. Vele együtt szenvedünk, amikor megtudja, hogy édesapja hősi halált halt Madrid védelménél. Vele gyötrődünk, amikor a fronton szerelmét operálja és a villany hol hunyó, hol erősödő fénye jelképezi a reményt és a kétséget, vajon sikerül-e megmentenie a lányt. Szinte büszkék vagyunk rá, amikor oly méltóságteljesen utasítja el visszahelyezését a kórházba és választja a messzi idegenben felkínált orvosi állást. Megértjük akkor is, amikor a restiben szerelmével, va sorázik és csendes- boldogan hallgatja annak csivitelését, örömkitörését. Röviden: Batalov mélyen érző, hús-vér ember, aki észrevétlenül, de makacsul lopja magát a néző szívébe. Szeretjük az öreg tengerészt is, aki Spanyolországban harcolt és Vologya édesapjának harcostársa volt_ Egyszerű eszközökkel mutatja a film e* mégis képszerűen, milyen hősök élnek a Szovjetunióban. A tengerész búcsúja a hajótól, nyugdíjbavonulása megható, szép jelenet. Mi is nyeljük könnyeinket, amikor a zeneszó mellett ellép a legénység előtt, s men megáll egyik vagy másik fiú előtt, megverezjeti a vállukat, vagy mélyen a szemükbe néz, kutatja mit rejt jövőjük. A tengerész jelleme, azonban leginkább családja körében bontakozik ki. Leánya igaz jó barátja, jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. És nagyon becsüljük az idős katonát, amikor elítéli saját fia törtelését, ostoba karrier-hajhá- sz.ását. (Tálán csak az színpadias kissé, amikor elhagyja fia házát és Vologyánál kér szállást.) Nem mondhatjuk el azonban a film valamennyi szerepéről, hogy ennyire mély és emberi lenne. Sokszor csak elnagyoltan. felületesen formálták meg a figurák jellemét, s ezért nem is szerethetjük őket. A DOZNI Mi jég nyolcéves sem voltam azon a nyáron, amelynek emléke. ha napsütött, erdei tisztáson járok, még mindig elkísér. S bár sak-sok év múlt el azóta, még most is összeszorul d szívem a csalódástól, ami akkor ért. Éppen befejeztük az iskolaévet és szüleim már nagyban számolták, milyen jó, ha egy kézzel több lesz a nagy munkák idején. Az igaz, hogy csak gyerekkéz, de aratáskor víz- hordásra, libák legeltetésére, tehenek mellé aranyat ér. Szívesen fogadják a módos gazdák a iklottgatyás gyerekeket a nyári szünetben ilyen- olyan munkára. Valami kis pénz. vagy termény ezért is megjár, be is kalkulálják a nagycsaládosok költségvetéseikbe. így aztán, mikor távoli rokonunk. Pista bátyám szólt apámnak, hogy „hallod-e, Jani sógor, küldd át hozzám ezt a fiút szeptemberig tehenet őrizni”, boldogan adtak. Én is mentem örömmel, mert három faluval arrébb laktak, ami számomra akkor a kifürkészhetetlen messzeséget jelentette. De mentem azért is, mert Terus ángyó bőkezű asszony hírében állott, számo- latlanul adta a gombócot, szelte a kenyeret. 711 ás nap kora reggel meg is J'' kezdtem tehénpásztori tisztemet. Pista bátyámmal hajtottam ki a hat jószágot, parasztember szemében komoly vagyont. Oktatott is Pista, bátyúm erősen. hogy s mint vigyázzak rájuk, merre mehetnek, merre nem, mire ügyeljek. Aztán mondta: „ha ott, a vágás szélén azt látod, öcskös, hogy csak a fa tetejét süti már a nap. indulhattak hazafele.” S evvel magamra hagyott. Még ma is tudom minden tehén nevét, A Kedves, a Hives, a Zsuzsa, a Bodor és a többi előttem áll, még a szuszogásukat is hallom. Teltek a napol: s mi jól megvoltunk egymással. A Bodorral nem egyszer akadt nézeteltérésem, szeretett elszdkdösni, különösen az uradalmi kukoricások felé. De hamar megtanulta, hogy az ember gyerekének is szót kell fogadnia, különösen ha olyan jó gumós galagonyabotja van. mint nekem volt. Egy vasárnap reggel történt, hogy már a korai órákban is olyan melegen sütött a nap, szinte rezgeti a levegő. Bódultán hallgattam a távoli harangszót, ténferegtem az irtáson a tehenek nyomában. Ahogy ott bóklásztam, meg akadt a szemem egy világoskék dóznin. Lehajoltam, felvettem s még a szívverésem is megállt örömömben, ahogy ki nyitottam. Teli volt finom, vékonyra vágott, aranysárga dohánnyal s a tetején feküdt egy megkezdett csomag cigarettapapír. Még a kezem is remegett, szinte fájt, úgy szorítottam, míg futva hajtottam a jószágokat a bokros, enyhet adó erdőszélre. /rttí aztán leültem s mint a zsugori, bámultam váratlan kincsemet. Forgattam, nézegettem, elolvastam minden betűjét, pedig nem értettem egy szavát sem, mert valami nagyon idegen nyelven volt írva a neve. Aztán újra kinyitottam, s mint a részeg, szagolgattam fanyar, csípős illatát. Ügy éreztem, császár vagyak. Ilyen szép dobozt még nem láttam senki kezében sem, és ennyi dohányt sem a pajtásoknál. Mert akkor mi már nagy dohányosok voltunk. Persze, csak úgy, suttyomban. Különösen féltem én az anyámtól, akinek kemény. erős kis keze hamar eljárt, ha valami nem tetszett neki. A dohányzást meg különösen utálta, apám sem győzte hallgatni, minek szívja azt a pocsék bagót. Letettem a dóznit, lassan letéptem egy uriasan vékony papírt s elkezdtem csavarni a cigarettát. Szép lett, kemény, össze is nyálaztam. ahogy dukált. S akkor jött a keserves felfedezés. Hát nincs gyufám egy szál se! S parázs sincs a közelben. Egészen le- forrázódiam, tíz évet adtam volna az életemből egy szál Gyújtásért (akkor még nagylelkű voltam), dehát ilyet & vagy kerek zalai erdőben soha nem találtam volna. Ügy járt az agyam, mint a gőzgép, mit is csinálhatnék? Olt volt a fogaim között az izgalmas, tiltott gyümölcs, amely egészen csak az enyém volt, s nem gyújthattam rá semmiképp! Odatartottam ki a napra, hátha csoda történik s lángralobban. De csoda nem történt, csak engem öntött el pillanatok alatt a nehéz verejték a tűző sugaraktól. Aztán eszembe jutott, hogy a tanító úr egyszer elmesélte, hogy az ősember úgy gerjesztett iüzet, hogy két fadarabot összedörzsölt. Nosza, kaptam két fadarabot s teljes erőmből dörzsölget- tem. De valahol hiba volt, vagy az ősember volt ügyesebb mint én, vagy az akkori fák gyúlékonyabbak voltak, mert nekem csak nem akart lobbot vetni az igyekezetem. Ügy kifáradtam a nagy munkában, hogy csak elnyúltam a száraz mohán s úgy szemléltem vágyó szó. niekkel a pléhdóznit. Cj akkor egyszerre távoli ° dobogás ütötte meg fülemet. Messze, szinte a látóhatár alján emelkedett a könnyű porfelhő, jelezve, valamiféle kocsi közeledik. Mint a nyúl, ugrottam talpra, futottam az út szélére, pedig még perceidbe telt, mire a kocsi közelebb ért. Uram Isten! Ilyen szerencse! Hisz Sajnos, Vologya visszahúzódását nem sikerül a filmnek megmagyaráznia. Még akikor sem, ha tud egy másik férfi reménytelen vonzalmáról. Nem indokolt az sem. hogy amikor •égre egymásra találnak, effye- lül indul a távoli vidékre. Néha vontatott a cselekmény is nem mindig indokolt egy- •gy jelenet. Miért kellett Páliéul a film elején több villa- i.ásszerű képben bemutatni a 1 yermek Vologyát, amikor •zek a képek a későbbiekkel lem voltak összefüggésben? Miért kellett oly hosszan, von- atottan ábrázolni a leány vívó- lását: eltitkolja, vagy elárnl- a-e szerelme elő't édesapja, iősi halálát? A szálló madarak ényképezése szép volt a Szálltak a darvak. vagy a Múló ivek című filmben, de itt már sak ismétlés Ezekről a hibákról azért kell mi, mert sajnáljuk, hogy ezt szép, emberi mondanivalója ilmet néhány kidolgozatlan ellemmel és felesleges képpel negzavarják. S. A. néha egesz nap teremtett lel- ^ két nem láttam, kocsit meg ^ soha. S most, most már ott ^ táncoltak előttem a lovak, § megismertein hajtójukat is, $ a mi községünkben uradalmi $ kocsis volt. $ Na. né, mi van öcskös? Hát ^ te mit keresel erre? ^ — Itt vagyok most Juhász \ Pista bátyámékn&l, tehenet \ őrzők a nyáron. Hanem Pa- § láncz bátya, mondja már, § van-e gyújtója? ^ — Nekem ? — kérdezte az \ ember meglepődve. — Hát, $ vanni van, de minek az ide $ az erdőre? S — Nézze, mutattam leiken- ^ dezve, nézze, már mit talál- ^ tarn! S ezzel közelebb lépve ^ büszkén felmutattam a dór- nit. 5 — Na, add csak! Megnézte, £ kinyitotta, s egy határozott S mozdulattal a hátsó ülésre \ dobta. — Hát ez azé az úré, § akit a minap a vasútról hoz. $ tam. s Ezzel köszönés nélkül meg- rántotta a hajtószíjat, a lo- § vak megugrottak s én ott ma- $ radtam a gomolygó porfel- $ legben. Száraz szemekkel $ csak álltam s hirtelen fel sem | tudtam fogni a nagy veszte- § séget. Aztán mintha meglök- \ tek volna, lehuppantam a $ porba és zokogtam, zokog- \ tam, magam sem tudom med- $ dig. \ A zóta sok év telt el. Sok $ Ai bánat, sok csalódás ért. $ Elhagytak barátok, megcsal- ^ tak szeretők, de annyira ki- \ fosztva magam soha nem ^ éreztem, mint azon a régi va- ^ sárnapon. ^ — Komáromi — * Az EM. Nógrád megyei Áll. Építőipari Vállalat salgótarjáni és váci munkaterületére gyakorlott FESTŐ SZAKMUNKÁSOKAT FELVESZ. Jelentkezni lehet: Salgótarján, Régi-vásártér, a vállalat munkaügyi osztályán és a Váci Fő- épí íésvezetöségen, Élmunkás utca. Továbbá jelentkezni lehet 1959. április 1 -i beiskolázással az alábbi szakmákban ipari tanulónak: kőműves, ács. festő. Tanulóidő: 2 év. Jelentkezési határidő: 1959. március 20.
