Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-25 / 71. szám

1959. MÁRCIUS 35. SZERDA l»RST MEG' a-tfirlav 3 Ami minden embert érdekel Több közérdekű vizsgálatot tart a közeljövőben a A népi ellenőrzési bizottsá­gok eddigi működése, minden vizsgálata azt bizonyította, hogy éber őrei gazdasági éle­tünk rendjének. Az elmúlt év­ben megvizsgálták az állomá­nyon kívüli béralap felhasz­nálását, megnézték, hogyan történik a felvásárlás, meg­vizsgálták. hogyan védi a társadalmi tulajdont az állami és szövetkezeti kereskedelem, és hosszan lehetne még sorol­ni. mennyi mindenen tartotta rajta a szemét a népi ellenőr* zés. — Az átfogó jellegű, nagy vizsgálatok mellett azonban nem maradt elég időnk arra, hogy a lakosságot közvetle­nebbül érintő kérdésekkel is foglalkozzunk — mondja For­gács József, a megyei népi el­lenőrzési bizottság elnöke. Idei munkatervünket már úgy állítottuk össze, hogy a vizsgálatok legnagyobb része minden embert köz­vetlenül érdekeljen. Arra törekszünk, hogy a mi munkánk is a lakosság jobb életkörülményeinek megte­remtését szolgálja. A járási népi ellenőrzési bi­zottságok most végzik a kis­ipari termelőszövetkezetek munkájának felülvizsgálását A munkát még ebben a hónap­ban befejezik és akkor kerül majd sor arra, hogy a vizsgá­latok tapasztalatairól tájékoz­tassák az illetékes szerveket. — Szükséges volt ez a vizs­gálat. mert a megyénkben levő kis­ipari termelőszövetkezetek népi ellenőrzési bizottság közül többen nem a lakos­ság szükségleteire termel­nek, sőt, kisebb javításo­kat el sem vállalnak. Számukra kifizetődőbb az, ha állami megrendelésre dolgoz­nak. Márpedig a kisipari szövetkezeteknek elsősorban nem ez a feladatuk. Állami megrendelést csak akkor vál­laljanak, ha mint szolgáltató vállalat, eleget tettek felada­tuknak. A hamarosan sorra kerülő vizsgálatok jelentőségét For­gács elvtárs a következőkben foglalta össze:-— Ha ez a vizsgálat befeje­ződik. olyan munkába kez­dünk, amellyel főként a há­ziasszonyoknak szeretnénk örömet szerezni, megkönnyíte­ni munkájukat. Megnézzük- hogy mit tesz a vendéglátóipar a háziasszonyok tehermente­sítésére. Sokan még idegenkednek s házon kívüli étkezéstől. Ez» két a háziasszonyokat nem tudjuk megnyerni akkor, ha a vendéglőben rosszul főz­nek. drágán, vagy a rende* adagnál kevesebbet adnak. Megnézzük, hogyan lehetne ol­csóbbá tenni a vendéglátóipar ételeit, gazdaságosabbá tenni üzemeltetésüket. Megnézzük, hogy az egyes üzemekben ho­gyan bánnak a vendégekkel, p jó ebédhez megfelelően tisz­ta-e a környezet. — Más természetű. de ugyancsak a lakosságot érdek- ló vizsgálatunk is lesz, ameb- arra ad feleletet. hogyan gazdálkodik a köz­ségi tanács a lakosság fo­rintjaival, mire használ­ják fel a községfejlesztési hozzájárulást. Minden valószínűség szerint jól gazdálkodnak a tanácsok, de lehet, hogy a lakosság ke­veset lát belőle. Aki a falu központjában lakik, talán nem is tudja, hogy az új települé­sen bővítették a villanyhálóza­tot, vagy új kutat fúrtak. Biztos, hogy hasznos dolgokat építtet a tanács, de mi utána nézünk annak is, hogy a leg­gazdaságosabban használják-e fel a pénzt, sikerül-e mindig kiválasztani azt a vállalatot, amelyik a legjobb munkát végzi. — Néhány példa csak arra, hogy a népgazdasági érdekek védelme mellett vagy éppen azzal együtt, hogyan törődhe­tünk a lakosság érdekeivel is. hogyan tehetjük munkánkat az élet eleven részévé — fe­jezte be tájékoztatóját Forgács elvtárs. B. V. A földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyetértésben a Termelőszövetkezeti Tanács el­nökével, rendeletet hozott a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben a kettős könyvelési rendszer be- j vezetéséről és a számviteli fegye­lem megszilárdításáról. A rendelet indokolása kimondja: a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben Fejlődik a cukrászda- hálózat A földművesszövetkezetek egyre nagyobb gondot fordí­tanak a falvak jobb áruellá­tására, s a kereskedelem kul­turáltságának fokozására. Az utóbbi időben például számos jól felszerelt cukrászdát nyi­tottak, amelyek nem egy esetben R legnagyobb igénye­ket is kielégítik. öt évvel ezelőtt megyénk­ben mindössze 12 szövetke­zeti cukrászda működött, de ezekben még presszógép nem volt, s így kávéval nem szol­gáltak. Az öt év alatt a föld­művesszövetkezeti cukrász­dák száma negyvenre emel­kedett, s valamennyiben van már kávéfőzőgép is, sőt, mind több helyen krémkávé főzé­sére rendezkedtek be. A cuk­rászdákon kívül több étterem­ben és vendéglőben is állítot­tak fel presszógépet. Emellett valamennyi cukrászdát ellát­ták fagylaltgéppel, habverő­géppel, sütőkemencével, s mintegy húsz helyen elektro­mos hűtőszekrényt is állítot­tak fel. Az 500 hold redukált szántónál nagyobb földterülettel rendel­kező termelőszövetkezetek az 1960—61. gazdasági évtől kez­dődően kötelesek kettős köny­velést vezetni. Az 1961—62. gazdasági évtől kezdve minden olyan termelőszövetkezet­ben be kell vezetni a kettős köny­velést, amely legalább egy év óta közösen gazdálkodik. Fokozatosan minden termelőszövetkezetben bevezetik a kettős könyvelési rendszert A földművelésügyi és a pénzügyminiszter együttes rendelete Meg növekedett a közúti forgalom: TÖBB Á BALESET! A jó idő következtében köz- utaink forgalma is megnöve­kedett, a megnövekedett for­galom azonban sok baleseti veszélyt rejt magában. Március 19-én 11 és 12 óra között az Öcsa és Üllő közötti úton hajtotta kétfogatú lo­vaskocsiját Kalmár Pál 66 éves ócsai lakos. Ütközben a lovak megijedtek és elragad­ták a kocsit, majd az úttest szélén álló fának vitték. A lovakat hajtő Kalmár Pál az ütőd és következ­tében a kocsiról leesett és a helyszínen meghalt. Ugyancsak ezen a napon 18 órakor a Törtei és Kőröste- tétlen határában közlekedő személyszállító kisvasút sze­relvényébe beleszaladt a Du­gasz József ceglédi lakos által vezetett FA—81-83 rend­számú tehergépkocsi, s a szerelvényt a sínről lelökte. A baleset következtében személyi sérülés nem tör­tént, de az anyagi kár hozzá­vetőleg 10 000 forint. A karambol azért követke­zett be, mert a gépkocsi vezetője sze­szesitalt fogyasztott, így figyelmetlenül vezetett. Ugyancsak e napon 24 óra­kor a Monori Gépállomás VA—02-42 rendszámú pótko­csis vontatója Gomba köz­ség határában az árokba szaladt, s annak vezetője, Bajkai Lajos, sérüléseibe a helyszínen belehalt. A baleset okozója ebben az esetben is a szesz volt. Baj­kai sokat ivott, s ennek kö­vetkeztében vezetése bizony­talanná vált. A balesetért teljes egészében ő a felelős. Folyó hó 21-én, 18 órakor Szigetmonostor határában, a horányi révnél, a 14-es AKÖV állományában üze­meltetett YA—10-43 rend­számú tehergépkocsi veze­tője, Bartolis Jenő Sziget- monostorról komppal akart átkelni Dunakeszire. A komp­ra hajtás közben azonban e légféket üzemeltető levegc elszökött, s a gép a Dunábc csúszott. A gépkocsi vezetőjét és utasait a révátkelés dol­gozói mentették ki. Sze­mélyi sérülés és anyagi kár nem történt. A baleset oka ez esetben mű «zaki hiba volt, A rendőrség közlekedés- rendészeti osztálya ez alka­lommal is felhívja az ille­tékesek figyelmét: a vállala­tok, az intézmények műsza­ki ellenőrei minden esetben alaposan vizsgálják át a jár­műveket kiindulásuk előtt és csak olyan kocsikat bo­csássanak útnak, amelyek minden szempontból megfe­lelnek a KRESZ-ben előírt követelményeknek. a gazdálkodás rendje és a kö zös vagyon védelme megköve- ! teli a bevételek és a kiadások, valamint a közös vagyonban beálló egyes változások nyil­vántartását, a folyamatos és pontos könyvelést. A termelőszövetkezetek j elenlegi számviteli rendszerét tovább kell fejleszteni abbari......az irányban; hagy tehetővé tegye a gazdálkodás elemzését, a gazdaságossági 63 jö­vedelmezőségi számítások végzé­sét, a tervtelj esítés mérését, s mindezeken keresztül elősegítse a termelőszövetkezetek gazdálkodá­sának megerősítését és fejleszté­sét. A rendelet értelmében a megyei tanácsok végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályának veze­tői a már legalább egy év óta mű­ködő fejlettebb termelőszövetkeze­tekét kötelezhetik a kettős köny­velés vezetésére. A termelőszövetkezeteik kettős könyvelését csak képesített köny- ! velői bizonyítvánnyal rendelkező i szakember vezetheti, illetve 1961-től az ezer hóidnál nagyobb termelőszövetkezetben mérleg­képes könyvelői oklevéllel ren­delkező főkönyvelőt kell alkal­mazni. A továbbiakban intézkedik a rendelet azokról a tennivalókról, amelyeket a szakigazgatási szervek abban az esetben foganatosítanak, ha a nyilvántartások, illetve a könyvelés nem felel meg a köve­telményeknek. A megyei mezőgaz­dasági osztály vezetője például kéthetes könyvelési hátralék ese­tén javasolhatja a termelőszövet­kezet közgyűlésének, hogy az el­nök és a könyvelő részére folyósí­tott kiegészítő javadalmazást bizo­nyos időre vonja meg. A 800 éves bemecebaráti templom dombjára lépcső vezet fel a faluból JÚNIUS VÉGÉN ÜNNEPLI 800 ÉVES JUBILEUMÁT KEMENCE ÉS BERNECEBARÁI1 Még az elmúlt év nyarán megírtuk, hogy a szobi járás két községe, Bemecebaráti és Kemence fennállása 800. esz­tendejének megünneplésére készülődik. Az eredetileg ta­valy novemberre tervezett ju- biláris ünnepségek azonban különböző okok miatt elmarad­tak. De a két község végleg nem mondott le a jubileumról, csupán annak időpontját ha­lasztotta el és most úgy dön­töttek, hogy az idén június vé­gén kerül sor az ünnepségekre. A két község egy időpontban, de külön-külön ünnepli meg, hogy csalhatatlan bizonyíték szerint már 1157-ben mindkét falu létezett. Az erre vonatko­zó okmányt az esztergomi po*£- mási levéltárban találták meg. Arról számol be ez az irat, hogy Kemence és Baráti húsz ezüst tallért adott egyházi cé­lokra. Egyik sem lehetett tehát szegény falu, ha ilyen nagy összeget adott, mert bizony sok pénz volt abban az időben húsz tallér. Arra következtetnek különben ebből a nagy összegű adományból is, hogy nem újonnan települt községek ad­tak ilyen nagy összeget 800 esztendeje egyházi célra, ha­nem a falu ősi lakói, bár arra írásos nyom nincsen, valószí­nűleg 800 évnél már jóval ré­gebben települtek a községek mostani helyére. Az is kétség­telen. hogy mindkét község ma is teljesen ép templomát az ár­pádházi királyok idejében épí­tették. Mindkét templom épít­kezésének módja erre vall. Mindkét községben a Haza­fias Népfront készíti elő az ün­nepségeket, amelyeknek pontos időpontját és programját azonban még nem határozták el. Az Agrártudományi Egyetem tudományos ülésszakának második napja A gödöllői Agrártudományi Egyetemen rendezett tudomá­nyos ülésszak második napján előadást tartott dr. Kiss Al­bert egyetemi tanár, rektorhe­lyettes, a mezőgazdasági ter­melés alakulásának jellemző vonásairól. Menczel Jenő egye­temi adjunktus az állatállo­mány és takarmányhelyzet alakulásával foglalkozott. A tu­dományos ülésszak második napján még dr. Gál Tivadar tanszékvezető docens előadása hangzott el, a Tanácsköztársa­ság mezőgazdaságot érintő jog­alkotásáról és György Endre egyetemi docens előadása a szocialista mezőgazdasági üze­mek számvitelének fejlődésé­ről. Á kígyók áldozatai Indiában évente 15—20 ezer ember hal meg kígyómarás következtében. Ezt a meg­döbbentő adatot Karmakar, indiai egészségügyi miniszter közölte a képviselőházban. Becslések szerint évente legalább 200 000 kígyómarási eset fordul elő. AZ ÉLET ZENGI BE AZ ISKOLÁT Régmúlt idők nagy nap­jairól úgy mesélnek, mintha, saját, alig rőfnyi kis életük darabja, emléke volna. Tűzzel beszélnek, hittel szólnak, hangjuk elcsuklik, ha a szen­vedést, a halált idézik, de fel­csap kacagó trillába, amikor szerencsésre fordul a törté­net. Pedig gyerekek még, kis­diákok. A mi történelemóránk, a mi történelemkönyvünk zava­ros, kusza mesék bizonytalan halmaza, hamisítások, évszá­mok, események, nevek út­vesztője, avas, porízű magol- nivaló volt. Négy kislány vesz körül a monori központi általános is­kolában és mesélnek. — Könyvből megtanulni tényleg nehéz lenne a Tanács- köztársaság korát — mondja a nyolcadikos Rendek Erzsiké. — Annyi ott az esemény, hogy ha csak egy percre el­mélázok a könyv fölött, máris átugrottam három-négy dátu­mot. Jobb ez így, játszva le­het tanulni, érdekes, izgal­mas, észre sem veszem, s máris tudom a történelmet. A hogyanra egyszerre mind a négyen adják meg a választ. — Részt vettünk mi is, a csapat valamennyi őrse, a for­radalmi nyomolvasásban, ösz- iszegyűjtöttük és megírtuk a : Hősök Könyvét. Nagyon szép \ lett. i Magocsi Károlyné tanárnő. ia csapatvezető beleenyezöen ! bólint a kislányok lelkesedé- | sere. ! — Részt vettek valame nil­'s miien, a fiúk. és a lányok is. '• Nem tudnám megmondani lmelyikük vénzett szebb, jobb * munkát. Pedig még felnőttek­nek sem lett volna könnyű munka felkutatni az öreg har­cosokat, összegyűjteni a sok élményt, történetet. A kislányok türelmetlenül hallgatják a tanárnő szavait. Annyi az elmondanivaló, hogy talán nem is jut mindre idő. Milyen kár lenne, ha csak egy is kimaradna. Közös elhatáro­zással Rendek Erzsikének, a Tearózsa őrs vezetőjének ad­ják meg a szót. A kislány mesél. Maga is mint egy tearózsa. Gyönyörű szőke copfjai szinte világíta­nak a tanteremben, nagy kék szemeit összehúzza, ahogy az élményeket idézi: — Sörös bácsinál voltunk. Meglátogatta az egész Tea­rózsa őrs. Kedves öreg bácsi. Akkor a Tanácsköztársaság egyik vezetője volt itt Mono- ron. Tagja volt-e vagy titkára a ... — segélykérőén néz Er­zsiké nénire. — Mond iád Erzsikém. hi­szen te lobban tudod, mint én. te voltál ott. — Igen, a direktórium tagja volt. Hadarva, gyorsan mondja ki a nehéz szót, nehooy elakad- ion. megkönnyebbül, amikor túljutott raita. Faggatom, va- ion mit jelent ez a szó. mifé­le intézményt mit csináltak a, tagat A kislány felderül, er­re már sokkal könnyebb vá­laszolni. — Olyan volt. mint most ná­lunk a tanácsok. A Tanácsköz­társaság. a forradalom és a nép ügyeit intézték. Termé­szetesen földet kellett adni a narasztoknok. mert milyen pa­raszt az akinek nincs hol ^rántania mvnkr’r 7'oHof 1 oft­ni a munkásoknak, mert a munkásnak dolgozni kell és katonákat kellett hívni, akik megvédik az országot — állítja össze Erzsiké természetes lo­gikával a direktórium, a Ta­nácsköztársaság feladatait. — Ilyen dolgokról mesélt Sörös bácsi. Nagyon szép volt és nagyon jó, mert az, ami Monoron történt úgysem volt benne a történelemkönyvben, de valahonnan azért mégis­csak meg kellett tudni. Be­írtuk mind a Hősök Könyvébe. Azok a gyerekek, a!kik majd utánunk jönnek iskolába, in­nen megtanulhatják. Díszbeköfve pihen a Hősök Könyve. Magától is szétnyílik könnyen egy lapon, sokat for­gatták, nézték a gyerekek. ötvenketten voltak... Vö­röskatonák, akik meghaltak, akiket meggyilkoltak, ötven­két vöröskatona emlékét őrzi a lap. Szomorú útjukat járta végig Szűcs Margit és a Re­zeda őrs, mint megannyi szál virág a gyász földjén. — Olyan nyomasztó és nehéz volt mintha ránk is ugyanaz a sors várt volna — igy mond­ta az alig tizennégyéves kis­lány. Azon az úton szinte elfelej­tették. hogy gyerekek. Volt. aki sírt volt akinek rokonát zárta el a sir. — Jártunk a házakban, ahol olyan rövid ideig éltek, meg­néztük a falakat, amelyek mö­gött rabok voltak, végigban- dukoltunk az úton, ahol őket hajtották a bánvához a golyók elé. A jeltelen sír fölött most emléktábla áll. ötvenkét ember XX. század­beli kálváriáidnak képei so­rakoznak az oldalon. Összedől majd idővel az öreg ház, mé­lyül vagy betemetődik a bá­nya gödre, de őrzik az emlé­ket a gyerekek fényképei. — Nagyon sókat mesélt ne­künk erről a napról Erzsiké néni férjének az édesapja, idős Magócsi Károly bácsi — mondja Margitka. — ö beszélt akikor a bíróval, hogyan le­hetne kiszabadítani a bebör- tönzötteket. A bíró elküldte, menjen oda. nézzen szét. Biztos azt aondolta, hogy majd valaki felismeri, elárulja és akkor még egy kommunistát sikerül eltenni láb alól. De az emberek hallgattak, nem árulta el senki. Balogh Erzsiké a Piros ró_ zsa őrssel G. Oláh Sándor bá­csihoz vitte el a szerető em­lékezés virágait, alki börtönt ült a fehérterror alatt. Nagy Margit és őrse Demeter Já­nos bácsi szavait jegyezte fel. Járták a „virágok" a falut. Kérdezgettek, hallgattak, je­gyeztek. tanultak a nefelejtsek, hóvirágok szegfűk, zajos, vi­dám perceket szereztek az öre­géknek. Eljutottak a faluszél­re is. Bobkó Dezső bácsi kis házához. A község idős ta­nácstagja még most is nevet­ve meséli a kislányok látoga­tását. _ — Nem hittem volna, hogy őket is ennyire érdeklik a har­cos dolgok. Olyan szelídek, fé. lénkek voltak eleinte mint akik csak a babához hason­ló. engedelmes szerszámmal foglalkoztak életükben. És mennyi mindenre kiváncsiak voltak! Körülültek mint any­jukat a csirkék, s egyre biz­tattak meséljek még vala­mit. Nem is volt elég nekik hogy egymagám ötven vörös­katonát toboroztam a tanács- l'ntnJo'yr> . — Nagyon megszerettem őket. de azért meg kell mondani, hogy nagy huncu­tok nagy zsiványók. Dédel­getnek, mint a cirmost, aztán kibökik, hogy a fiuknak már ne mondjam el azt, amit ne­kik, mert akkor már nem titok a titok, nem olyan nagy­szerű történet a történet, ha ketten is tudják. Megtettem a kérésüket. Feneketlen mély zsák a manamfeán öregem<* bet emlékezete. Kerűfl a fiuknak is néhány még soha nem hallott epizód. Hunyorít az öreg csalafin­tán, aztán kiböki a nagy val­lomást. , — Hanem annyival tartozom még az igazságnak, hogy a fiúk sem voltak különbek a lányoknál. Ezek is azzal vé­gezték a faggatást hogy er­ről aztán egy szót se a lányók­nak. Ugyanazt akarták, az­tán még csak egy kis ciróga­tást sem ajánlottak fel érte cserébe. Elgondolkozik az öreg nagysokára szólal meg csen­desen. — Szép ez a nagy tisztesség, jól esett s nem is csak azért, hogy ezek a gyerekek újra via életet loptak az öreg házba, vieg a mi öreg szívünkbe. Ta­nácstag vagyok, foglalkozom az iskolával is. Kis polcon néhány kötet könyv. Vastag papirú elhasz­nált Ady-kötetre mutat az öreg. — Mások a gyerekek, de más az iskola is, jobb. mint volt. Ahogy meg van írva. az élet zengi be az iskolát, a ter­meket. folyosókat. Ezek a gye­rekek megbecsülik az életet, megbecsülnek bennünket is. Ügy hiszem, megérdemeljük. Értük volt a harcunk és ér­tük lesz minden tettünk amíg tenni tudunk valamit. Bóta Vilma

Next

/
Oldalképek
Tartalom