Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-24 / 70. szám
1959. MÁRCIUS 24. KEDD £ec'» ^/CiHap 3 Tavaszi séta Kerepesen A majdnem várossá lett község Kihajtásra tülköl a kondás, amikor a szilasligeti dombokról a község leié vezető úton leereszkedem. A nap még éppen hogy felbukkant, s most óriás tüzes golyóként úszik a látóhatár felett reszkető kék- színű párában. Valahol a magasban pacsirta énekel, s noha még sehol tenyérnyi zöld, sehol egy szál mezei virág, a levegőben a tavasz hangulata muzsikál. A huszadik forduló után Az első ember, akivel találkozom, Nagy Árpád hétholdas gazda. A község alatt egy darabka felszántott föld közepén ballag, kezében ostor, nyakában ,gyeplő, a gyeplő előtt meg két ló, amelyek viszont egy gallyakból összerótt tüskeboronát húznak. — Hányadik forduló máma? — Nem számoltam — feleli. Majd látván, hogy egyenest feléje tartok, ránt egyet a gyeplőn, s a fogat megáll. Aztán maga is kényelmesebb állásba helyezkedik, zsebéből cigarettát és gyufát kotor elő. Rágyújt. — Mégis, mennyi lehet? Gyors pillantást vet a földre, majd azt mondja: — Húsz. — Mit vetett ide? — Zabot. Abba a másik darabba meg — mutat ostornyelével előre — uborka kerül. De az még ráér. Majd úgy április derekán. A földjét kétszer szántottam meg. A trágyát már odakészítettem, most már csak a fészkeket kell megcsinálni. Feliér papírral becsavart fiatal csemeték sorakoznak a szomszédos parcellán. — Miféle fák ezek — kérdem. — Szilva, barack, dió. Egy éve ültettem őket. Úgy látom, a barack már az idén terem néhány szemet. A dülőút végén, levő félig .kész épületre mutatok: — A magáé? Bólint. — Ketten húztuk fel a falat. A feleségem, meg én. Eddig könnyen ment, de a költségesebb része még ezután következik. Csak az asztalosáru tízezer forintba kerül, hát még a cserép, meg a gerendák. Pedig ősszel — ha jó termés lesz — szeretném befejezni. Mi újság a Kossuthban? ' A következő állomás a Kossuth Tsz irodája, amely a falu közepén a hajdani koronabirtok egyik volt épületében van. Persze, a szövetkezet portáján, már csak ez az egy épület emlékeztet az egykori királyi uradalomra, mert a végében például az a fehér palatetejű, korszerű sertésól már a közösség kezamunkájának eredménye. Bent az irodában Tihanyi József elnököt a falra kiszegezett vetéstervrajz, s a megyei borversenyekért kapott bekeretezett elismerő oklevelek társaságában találom. Közgyűlés lesz ma, s éppen a beszámolóját készíti, ennélfogva kérdésemre, hogy ..mi újság a Kossuthban?” könnyűszerrel tud válaszolni, hisz’ elég, ha az előtte heverő papírokra tekint. Mondóké ját a tavaszi munkák jelenlegi állásával kezdi: — Száztíz hold tavaszi szántás elmunkálva, vetés alá készen áll. A gyümölcsfatiseto- gatást, a szőlőnyitást elvégeztük, százötven holdon a műtrágyaszórás is megtörtént. — S mi lesz a következő lépés? — Holnap a lucernát, a som- kórót és a baltacimot vetjük és ezzel a munkával párhuzamosan készítjük a melegágyakat a nyolc hold paradicsom, a négy hold uborka, a négy hold tök és a 18 hold dinnye alá. Miután megtudom, hogy a Kossuth Tsz-ben — a zöldség- termesztés. valamint a tíz hold szőlő és a gyümölcsös miatt — munkaerőhiány mutatkozik. megkérdem: — Mit csináltak, hogy mégsem maradtak el a tavaszi munkákkal? — Ezt főleg Vas István elvtársnak, a gödöllői tangazdaság Igazgatójának köszönhetjük — feleli Tihanyi József. — Ö patronálja ugyanis szövetkezetünket, s ez a patronálás s> szaktanácsokon túlmenően közvetlen segítségnyújtásban nyíl- j vánul meg: a tavaszi munkához például egy lánctalpas- j sál. két szuper Zetorral, és \ két Zetorral siettek segítse- j gúnikre és már most megnyug- ! tattak bennünket, hogy a ka- S paláshoz és a szénabetakarításhoz is adnak majd gépi erőt. nek az anyajuhok, s az urával együtt szinte éjjel-nappal kin* tartózkodnak a hodályban. mert van olyan birka, amelyik nem akarja elvállalni a kicsit, s az ilyet bárányával együ” egy közös kutricába csukják, hogy megszokják egymást. Nagyon kell ám vigyázni arra hogy az újszülött bárány, mihelyt a világra jön, azonos’ tejhez jusson, mert különben elpusztul. A sok dolog miatt Sanyit, az asszony 14 esztendő« öccsét is elhívta az ura segíteni, amiért egy biciklit ígért neki. Sanyi egyébként gulvásbo’- tár az erdőgazdaságiban, de most még ráér, mert a legeltetés majd csak májusban kezdődik. így beszél a fiatalasszony majd hirtelen fordulattal magára fordítja a szót: —• Három éve. hogy összeházasodtunk és azóta én is megtanultam a juhászság minden csínját-bínját. Most még a? elletés körül segítkezek, de a nyáron, ha majd a fejési szezon ideje eljön, a tejkezelés meg a sajtkészítés lesz a feladatom. Estére hajlik az idő, amiken visszaindulok a szilasliget' dombok felé. Nagy Árpád hét- holdas gazda éppen hazafelé készülődik: a borona a szekérre. a két ló pedig a szekér elé kerül. — Mára elég volt — kiáltja felém, amint megismer. — Majd folytatom holnap. S felkapaszkodik az ülésre. Ari Kálmán Az idén Egerben rendezik meg az országos borversenyt \ Kem*nce nemcsak régi, de nagymúltú község is. csak | hajszálon múlott, város is lehetett volna. Még száz esztenAz immár hagyományossá de je is nemes Hont vármegye székhelye volt. Most megyénk vált borversenyeket az idén is | szoöí járásához tartozik. Lakosai palócok, de tulajdonképpen ^ldművSügy^Sztérium f már az ör^e sem beszél V^cosan. Díszes népviseletük is szőlő- és gyümölcstermesztési ^ csupán emlék, legfeljebb idősebb asszonyok hordják még nagy igazgatóságának tájékoztatója J ünnepeken. szerint az eddigi irányelvek- j tői eltérően a verseny neve- í, zéseit az idén a borok meny- ^ nyiségétől teszik függővé. így ^ például az állami gazdaságok £ csak olyan borokkal indulhat- ^ nak a versenyeken, amelyek- 2 bői legalább 10 hektoliterrel j rendelkeznek. A termelőszö- ^ vetkezeteknél legalább öt, az £ egyéni termelőknél pedig leg- ^ alább három hektoliteres a 2 követelmény. Azok a termelők, í akiknek az előírt mennyiségű * boruk nincs meg, boraikat 2 csak versenyen kívül mutat- 2 hatják be, s legfeljebb elisme- 2 résben részesülnek. A tér- 2 melőszövebkezeti községekben 2 az újonnan belépő tagok bo- 2 rajt a termelőszövetkezetek ka- ^ tegóriájába sorolják, de díja- \ zás esetén két oklevelet állf- | tsz-nek ? mar 2 A £ legjobb helyezést elért borokat ^ a július 10—20 között megren- ^ dezendö országos versenyben ^ mutatják be. Az idén nem ^ Budapesten, hanem Egerben, 2 s a tervek szerint a továbbiak- í ban is évenként más-más történelmi borvidék központjában rendezik meg az or szágó» j borversenyt. de stén két oklevc tanak ki: egyet a egyet a termelőnek. A megyei versenyeket május elején megkezdik. Domszky Pál, az erdőgazdaság alkalmazottja és a község könyvtárosa összegyűjtötte a népviselet legszebb hímes ruhadarabjait és a fúró-faragó régiek fából készült eszközeit, festett bútordarabokat, furulyákat, kanalakat, szobrokat ************ TÖBB SZÁZEZER FORINT VISSZA TÉRÍTÉS Eredményes évet zárnak a dabasi járás földmüvesszövetkezetei \ Odakint a juhhodályban A juhhodály a falu szélén egy dombokkal körülvett síkság közepén áll, s arról nevezetes, hogy a tsz építtette félmilliós költséggel, s az építőipari vállalat munkásai most végzik rajta az utolsó simításokat. Az épület korszerű elvek alapján, tejházzal, sajtraktárral, takarmányelőkészítővel készült. s közvetlenül mellette — az ugyancsak teljesen új — szoba-konyhás. kamrás juhász- lakás áll. A juhász — Jancsovics Imre 25 éves fiatal ember — most éppen kint van a fiatal bárányokkal az á-rpaföldön, s így csak feleségét találom otthon; Túl fiatalnak tartom ezt a juhász-házaspárt ahhoz, hogy egy tsz teljes juhállománya van a kezükre bízva és nem is hallgatom el ebbeli aggodalmamat' — Hol szerezte az ura a ju* hásztudományt? — Az én uram — hangzik az önérzetes válasz — gyerekkora óta juhász, de juhász az api« és az egész famíliája is. Aztán arról beszél, hogy tömérdek most a dolguk, eile Gödöllői Gépgyár, Gödöllő azonnali belépésre ESZTERGÁLYOS szakmunkásokat keres. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán, mindennap: 8—15 óráig. Szombaton 8—13 óráig. A dabasi járás községeinek egy részében már megtörténtek a taggyűlések és a küldöttértekezletek, ahol a | földművesszövetkezetek igazgatóságai számoltak be az elmúlt évben végzett munkáról. Az egész járásban jó eredményeket értek el a szövetkezetek, s így érthető, hogy mindenütt igen nagy részvétel mellett folynak a számadások. A beszámolás különben április 15-ig valameny- nyi községben megtörténik. A legeredményesebben az óesai és az inárcsi földművesszövetkezet dolgozott, mindkét helyen a nyereség meghaladja az ötszázezer forintot, ami egyben azt is jelenti, hogy kilencven-százezer forint körül fizetnek vásárlási visszatérítést a földművesszövetkezet tagjainak. A járás nyereségtervét 109 százalékra teljesítette, ami megyei viszonylatban is igen jó eredménynek számít. De nemcsak komoly nyereséget értek el a földművesszövetkezetek a dabasi járásban az elmúlt esztendőben, hanem igen jelentős beruházásokat is megvalósítottak. így például Gyónón és Örkényben több százezer forintos beruházással bővítették a felvásárlási hálózat raktárait, korszerű, minden követelménynek megfelelő raktárakat biztosítva a felvásárolt árumennyiségnek. Alsóné- medin 150 000 forintos költséggel műtrágya-raktár épült, s Gyónón, a raktárakon kívül tetszetős kivitelű, emeletes üzletház. Ugyanilyennek az építését kezdték meg Da- bason is, a gyóni már a közönség rendelkezésére áll, míg a dabasi még ebben a? esztendőben megnyílik. Közel másfélmillió forintot ruháztak be a föld- miivesszövetkezetek az elmúlt esztendőben, s a tavalyihoz hasonlóan ebben az esztendőben is tovább folytatják a tárolóhelyek és üzletházak építését. A gyóni és dabasi mintához hasonlóan ebben az esztendőben Inárcson akarnak emeletes, korszerű üzletházat építeni, már a szükséges anyag is megvan az építkezéshez. Mintegy háromszázezer forintba kerül a tervezett építkezés, amihez hitelt nem vesznek igénybe, hanem saját erőből fedezik az összes költségeket. M. O. A most épülő és még ez idén megnyíló tágas kultúrház a fejlődést jelképezi *** *** *** * * * Koháry András gróf építtette ezt a szép múlt század derekán nyúló tornya leégett. főispán hajdanában nem iskolának barokk palotát. Megyeháza volt, a azonban teteje és a közepéből feí- Ma a kemencei gyerekek iskolája ¥ ••• v ❖ ❖ A jiíntlék «55«« húsvétra ❖ ❖ tavaszi illatszerkülönlegességet, ❖ V díszdobozos kölnivizet, * *** kozmetikai cikkeket, * * ízléses ajándéktárgyakat % ❖ ❖ a * FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETBŐL | I Ha húsvétra új játékkal lepi meg gyermekét * örömet szerez vele | *1* Gyermekkerékpárok, rollerek, hintalovak, bábák, * diavetítők, játék-nyuszik és tojások, pettyes labdák, ,j. plüss mackók és egyéb játékok nagy választékban. * ❖ ♦> ❖❖ ❖ ❖❖❖❖ ❖ * * * <• ♦> O * ❖ ♦>♦>♦> ♦>❖*> •> ♦> ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> <♦ •> J avában áll a vákorsákészítő terjedelmes felesége, csipkés szélű tányérai, mintás köcsögei közt ülve éppen azon tűnődik, milyen más világ is ez a mostani, mint régen. Mert példának okáért íme itt a tavasz, kezdődbe a mezei munka és eddig még senki nem vásárolt tőle egyetlen korsót sem. Bezzeg, az apja idejében — amikor ö még csak tanulóként kí- sérgette szüleit a vásárokra — reggeltől délig 15—20 korsót is eladtak a nyárra készülő parasztoknak. Már éppen szapul- ni kezdi az urát, amiért ilyen sok korsót készített, ahelyett, hogy több csirkeitatót csinált volna, amikor egy pörgekalapos, pirosképű ember áll Koisóvásái meg a kirakott korsók előtt. — Eladó? — Naná, majd ajándék — mondja az asszonyság bosszúsan, s arra gondol, hogyan ts lehet vásárban ilyen szamárságot kérdezni. Nem is komoly vevő ez az ember, biztosan csak unalmában kérdezősködik. A pörgekalapos azonban nem zavartatja magát, felemeli az egyik korsót, s bicskája nyelével megütögeti az oldalát, hogy nem repedt-e, majd a szájához veszi, akár egy dudát, s belefúj, hogy szelel-e, mert az a jó korsó, amelyik szelei, annak a csücskéből lehet inni. Sorban megvizsgálja valamennyit, és miután az ötödiket is elégedetten teszi helyére. a még mindig paprikás hangulatban levő asszonysághoz fordul: — Több nincs? — Hallja-e, velem ne gúnyolódjék — pattog az asszonyság —, örülök, ha ezt az ötöt el tudom adni! — Csak azért kérdem — mondja nyugodt hangon a pörgekalapos —, mert nekem hét 'korsó kellene, — Hét? — csapja Össze tenyerét megszelídülve az asszony. — Se több, se kevesebb. * V/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ — Hiszen akad még itt — mondja az asszonyság, a szekérhez siet és néhány pillanat múlva kit korsóval jön vissza. A pörgekalapos ezeket is tüzetes vizsgálatnak veti alá, aztán kimondja a szentenciát: — El van keivel Az asszonyság oldalát roppant furdalja a kíváncsiság, s az anyagiak lebonyolító sa után —megkérdi: — Árulja már el, hogy minek magának az a hét korsó? — Minek? — teszi zsebre erszényét az ember. — Hát csak annak, hogy megszaporodott a taglétszám Hét munkacsapattal Aztán hogy jön a dologidő, hát az elnök engem bízott meg a korsóvásárlással. — a. k. — Tömlöc volt a régi megyeház pincéje. Tóth Lajos iskolaigazgató megmutatja az egyik szűk föld alatti cellát
