Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-17 / 40. szám

1959. FEBRUÁR 17. KEDD MIT MEG kJC írlap Március 15-én befejeződnek az ezüstkalászosgazda-tanfolyamok A hallgatók aütne tsa-tag és fiatal A R ÁT y INI K A 3 IE G IHI ÁT A INI A sok éves múltra vissza­tekintő ezüskalászosgazda- taní'olyamok nagy népszerű­ségnek örvendenek megyénk­ben. Évről évre növekszik azoknak a gazdáknak a szá­ma, akik eredményesen vég­zik el a hasznos ismereteket nyújtó tanfolyamot. Érdekes és biztató a jövőre nézve, hogy a tanfolyamok hallgatói között mind több a 30 éven aluli fiatal és meg­lepően sok a termelő­szövetkezeti tag. A Pest megye falvaiban, fsz-eiben folyó tanfolyamok­ról, előadássorozatokról Kul­csár János, a megyei tanács igazgatási csoportjának ve­zetője tájékoztatott bennün­ket. A pontos nyilvántartá­sok és személyes tapasztala­tai alapján hű képet kap­tunk a megyében folyó elő­adásokról, oktatási formák­ról. — Az volt a célunk — mon­dotta Kulcsár elvtárs —, hogy minél több tsz-tag ve­gyen részt az ezüstkalászos- gazda-taníolyamokon. Helyes­nek bizonyult az a kísérle­tünk, hogy a tanfolyamok egy részét tsz-ekben rendeztük meg, amelyeken azonban részt vehettek egyénileg dol­gozó parasztok is. — Hány tanfolyamot szer­veztek? — A harmincöt elsőéves és 33 másodéves ezüstkalászos tanfolyamra összesen 1531 hallgató iratkozott be. A le­morzsolódás jelentéktelen volt, inkább újabbak kap­csolódtak be a tanulásba. — A hallgatók között sok tsz-tag van? — Mondok erre egy példát •*— válaszolta Kulcsár elv­társ. — Az ezüstkalászos tanfolyamok második évfo­lyamára beiratkozott hall­gatók között 1958-ben csak 55 tsz-tag volt, míg az idén már 289! Az ezüstkalászos tanfolyamok első évfolyamát 34 helyen tsz-ekben rendez­tük meg, s csak négy helyen a községekben. És sorolja is az adatokat. A ceglédi Vörös Csillag Tsz- ben szervezett ezüstkalászos tanfolyam 35 hallgatója kö­zül 31 tsz-tag, méghozzá ti­zenhatan 20 éven aluliak, a többi a 20—30. év közöttiek­ből került ki. Általában ez a „megfiatalodás” jellemezte a tanfolyamokat. Erre még egy példa: a nagykőrösi Rá­kóczi Tsz 25, ezüstkalászos tanfolyamon részvevő, hall­gatója közül huszonketten 30 éven aluliak. — Mikor fejeződnek be a tanfolyamok? — Általában március 10-től tartjuk a vizsgákat, s az ünnepé­lyes zárás mindenütt március 15-én lesz. Ezután osztják ki a bizonyít­ványokat és az ezüstkalá­szosgazda-jelvény eket. Meg­lepően szorgalmasak, min­den iránt érdeklődnek a hall­gatók, amiért valamennyien elismerést érdemelnek. Persze, nemcsak ezüstkalá- szosgazda-tanfolyamokon fej­leszthették tudásukat, isme­reteiket a tsz-ek tagjai, s az egyénileg dolgozó parasztok. Összesen 30 községben in­dítottak mezőgazdasági szakköröket, amelyeken 670, zömében fiatal pa­raszt, vesz részt. — Nagy volt a tanulási kedv a megyében — folytatja Kul­csár elvtárs. — Hatvan község­ben kellett 10—10 témából álló előadássorozatot rendeznünk. Az előadások többségét a tárgyhoz kapcsolódó film vetí­tése követte. Ezenkívül a megye minden tsz-ében rendezitek 5—5 elő­adásból álló sorozatot. Ezeken a mezőgazdaság időszerű kér­déseivel foglalkoztak az elő­adóik és megmagyarázták a legújabb rendeleteket, határo­zatokat. Tizenegy kisebb tsz elnöke és vezetőségi tagjai ré­szére tapasztalatcsere látogatáso­kat szerveznek. Ezekből néhányat már meg is tar­tottak, a többire a tavasz és a nyár folyamán kerül sor. A Társadalmi Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezetével közösen nyolc he­lyen rendeznek tájjellegű elő­adásokat és anikétokat a tavasz folyamán. Foton a paradicsom­ról, Inárcson a spárgáról, (Nagymaroson a málnáról, Vá- mosmikolán a szarvasmarha­tenyésztésről, stb. A Szovjet­unióban, Indiában, Kínáiban és Bulgáriáiban járt megyei veze­tőik és dolgozók élménybeszá­molókat tartanak mintegy fél­száz községben. A program tehát dús vá­lasztékot kínál annak, aki fejleszteni akarja tu­dását, gyarapítani szeret­né ismereteit. — Szólni kell arról is, hogy a megyei szákemberek tovább­képzése érdekében nyolc elő­adásból álló vitaestet rende­zünk február 20-tól kezdődően — mondja befejezésül Kulcsár elvtárs. Csekő Ágoston A népgazdaság főbb adatai ez év januárjában Előzetes adatok szerint az állami ipar napi átlagos teljes termelése az idény jellegű élel­miszeripar nélkül számítva, ez év januárjában körülbelül öt százalékkal, az egy munkásra jutó termelés kereken egy szá­zalékkal' mt föbbí" rti ihr a múlt év hasonló időszakában. A széntermelés 2, a villamos- enérgiatermelés 8. a kőolajter­melés 16 százalékkal emelke­dett a múlt év januárjához ké­pest. Ez év első hónapjában negy­ven százalékkal több vágómar­hát, 32 százalékkal több ba­romfit és 12 százalékkal több tejet vásároltak fel, mint egy évvel korábban. A vágósertés és a tojás-felvásárlás kevesebb volt a tavaly januárinál. Aratás februárban, mégpedig a jég hátán ... Senki se gondoljon azonban arra, hogy itt valami szenzá­ciós győzelemről van szó, ame­lyet az ember vívott ki a ter­mészet igábahajtásáért indí­tott csatájában, hogy búzát vagy rozsot kaszálnak a febru­ári jég hátán, bár szabályos kévékbe kötik a learatott ter­mést és a kévéket a nyári bú­zatáblákról ismert kereszteket formázó kúpokba rakják. A nádat aratják a soroksári Du- na-ág befagyott hátán, de azért ezt a műveletet is aratásnak nevezik: nádaratásnak. A kü­lönbség ott kezdődik, hogy en­nek az aratásnak nem előfel­tétele a vetés. Magától terem a nád ott, ahol alkalmasnak ta­lálja az adottságokat. A rakon­cátlan vizek rámcbaszedése, a folyók szabályozása, a mocsa­rak lecsapolása óta egyre ke­vesebb alkalmas helyet talál maga számára. Ez az oka an­nak, hogy ami kevés megterem belőle, az igen komoly érfék. Ma mór alig van az országban nagyobb kiterjedésű nádas. A legnagyobb a Fertő, utána a Veleraecei tó következik, ahol éppen most azt tervezik, hogv mesterségesen megnövelik te­rületét, mert a nád fölöttébb keresett portéka, még komoly exportlehetőségeket is rejt ma­gában. A soroksári Duna-ág partja a szerényebb nádasok közé tartozik, bér hossza nem kevesebb, mint 52 Idlométer, Dunaharasztitól Tassig nyúlik és kiterjedése meghaladja a nyolcszóz katasztrális holdat. A Pest megyei Tőzegkiter­melő Vállalat nádgazdaságá­nak birodalma. Központja Du- naharasztin van, ide takarít­ják be a termést Dömsödről, Ráckevéról. Lacházáról, Majos- házáról is, itt dolgozzák fel és innen — íalatmyj irodahelyi­ségből — irányítja Vass Joa­chim, a részleg vezetője az ara­tási munkát. Jeges pariról iépünlk a bille­gő ladikba, amely kissé bizony­idei januári kivitelünk 23 százalékkal meghaladta a ta­valy januárit, ugyanakkor a behozatal mintegy nyolc szá­zalékkal kevesebb volt, mint egy evvel ezelőtt. " ----­A kiskereskedelem körülbe­lül két-három százalékkal több árut értékesített, mint 1958 januárjában. Villan a gyalázka, gyűlnek a nádkévék a soroksári Dunaág jegén. talanul indul a nádborított jégmezők felé. A jég ugyanis nem lepi el a Duna-ág egész felszínét, szabad utat hagyott a csónak számára, mert a fagy az idén elég későn érkezett és nem túl kemény. — Azért mégis kivártuk — mondja útközben Vass Joa­chim —, mert így jóval terme­lékenyebb a munka, print ami­lyen akkor lenne, ha ladikról kellene aratni. A jég hátán könnyebben megy. Kissé vonakodva lépünk a recsegő jégre, de amikor látjuk, hogy a kö­zelben milyen biztonságosan dolgoznak az aratók, nekibáto- rodunik. A jégmezőnek csak a széle töredezik, beljebb már elég vastag, eléri a húsz centi­métert is. Több mint négy méter ma­gas a nád, némelyik helyen a négy és felet is meghaladja, közötte szinte elvesz az arató, aki furcsa, borotvaéles szer­számával, a kis kasza formájú ÚJ GYÓGYSZER — a Furadonin A Lett Tudományos Aka­démia vegyészeti intézetében új készítményt kísérleteztek ki a fertőzéses gyulladásos megbetegedések gyógyításá­ra. A Furadoninnak nevezett készítmény vízben jól oldódó sárga por, amely erős bak­tériumölő. Riga egyik gyógy­szergyárában hamarosan meg­kezdik a Furadonin gyártá­sát. óriási befektetéseket eszkö­zöltek az őszibarackos állo­mány növelésére. 1952-ben a korábbi gyümölcsöskert állo­mányt — 10 kát. hold — több mint 200 kát. holdra növel­ték. Ez kissé túlméretezett volt, túl sok is ment a ba­rackosokra és az építkezé­sekre. Túlfeszítettek voltak a munkanormáik — ez is a ta­pasztalatok hiányában szen­vedő vezetés hibája volt. Ezek következményeként 1951- ben a munkaegységekre jutó részesedés 17,70 forintra, 1952-ben 18,80 forintra esett vissza. A munkafegyelem fo­kozatosan lazult. Néhány kis­hitű el is hagyta a tsz-t. Sőt, a rosszindulatú, ellenségeske­dő elemek megjósolták a tsz bukását is. Széthúzást szítot­tak, züllesztettek. A tsz okult az első kudar­con. Tömörítette sorait, meg­javította a vezetést, felszá­molta a hibákat, engedett a jogos követeléseknek, enyhí­tett a normákon, de szigorí­tott a munkafegyelmen és in­gadozás nélkül továbbra is az intenzív kultúrákat fejlesz­tette. A termelés képe, struk­túrája sokoldalúvá vált. Meg­erősítették a tsz-t egv agronó- mussal és egy zootechnikussal Is. Az 1953.as esztendő m^r a felemelkedés kezdő éve lett. Munkaegységenként 1953- ban 22,40 forintot fizettek, 1954-ben pedig már elérték a 30 forintot. A fejlődés ez­után nagyon gyorsan és ál­landóan felfelé ívelő volt, 1956-ban 53,20 forint, 1958­ban kereken 60 forint jutott munkaegységenként egy-egy tsz-tagra. Az 1954-es esztendő óta ál­landóan magas termésátlago­kat értek el, amit a ki­váló földmegmunikálásnak, a bőséges trágyázásnak és az öntözésnek, köszönhettek. Vol­tak olyan brigádok, amelyek a kötelező 2—3-szori kapálás helyett négyszer, sőt ötször is megkapálták területüket. Az eredmény nem is maradt el. A dekáronkénti termésátlagők (1 dekár = 0,1 hektár), a két- háromszorosára nőtték a fel- szabadulás előtti egyéni kispa­raszti átlagokhoz képest. Az 1949-es statisztika kimutatta, hogy az egyéni parasztok de- káaroniként dohányból csak 70 kiló, földimogyoróból 58 kiló, gyapotból 17,2 kiló, zöldpaprikából 1545 kiló át­lagtermést értek el. Ez­zel szemben a tsz-ben 1954— 53-ig dohányból 180 kilós, föl­dimogyoróból 174 kilós, gya­potból 8'k kilós, zöldpaprikából gyalázká-vaX dolgozik. Bal karjához ölel egy csomó suho­gó nádat, aztán, a jobb kezében tartott gyalázkával közvetlenül a jég fölött elvágja. Nagy gya­korlata lehet, mert egy-két csapás után együtt van az a hét-nyolcszáz nádszál, amelyből kitelik a kéve. Ennek is előírt mérete van. A vastagabb végé­től húsz centiméternyire 85 centiméter a kerülete. Az ara­tók teljesítménybérben dol­goznák. Egy-egy elsőosztályú kévéért 150, a másodosztá­lyúért 130, a harmadosztályú­ért pedig 100 fillért kapnak és levágnak naponta — gyakor­lottságuktól, kitartásuktól és ügyességüktől függően — 50— 60, 110—120 kévét. Csak az a kár, hogy jellegzetes szezon­munkáról van szó, és a szezon, rövid. A munka pedig elég ke­mény itt, a jég hátán, a hó- szagú ég alatt. A parton a kévéket hatalmas kúpokba rakják. Messziről olyanok ezek a kúpok, mintha nomád harcosok hadisátrai so­rakoznának szépen egymás mellé. A part magasabb részén van a „gyár”. Elég régimódi gépe­ken dolgozzák föl az ügyes­kezű lányok és asszonyok stu­katúrrá és nádpadlóvá a ..nyersanyagot”. A stukatur 20 négyzetméter nagyságú dara­bokban Ítészül, fontos kelléke az építőiparnak. Ezt szögezik a mennyezetre és ez fogja meg a vakolatot. A nádpadló pedig értékes pótanyaga a drága deszkának. Még a pad­lások padlódeszkáját is elég jól pótolja. Szabályos, négy négyzetméter nagyságú dara­bokban készül. X Vass Joachim elárulja, hogy a múlt évben a tervezett 36 kéve helyett 45 200 kévét ter­meltek ki és dolgoztak itt fék az idén szintén túlteljesítik a tervet. Az aratás 110, a feldol­gozás 28 dolgozónak ad kenye­ret, A soroksári nádasban gyé­kény is terem, azt is kiterme­lik és a híres tápéi gyékényfo­nók jönnek el érte, hogy belő­le odahaza, a Tisza partján szőnyeget, szatyrokat fonja­nak. A hulladék sem vész kár­ba. Még a törmeléknek is akad vevője, az egyik buda­pesti téglagyár, amely ebbe csomagolja a szállításra ke­rülő cserepeket. Áll tehát az aratás a jégen, csak kár, hogy ebben a jégvi­lágban valahogy nem kívánko­zik ki a torkokon a nóta. No, meg pacsirták helyett is kar­csú sirályok suhannak el oly­kor a hajladozó nád fölött. Magyar László Kúpokba rakva várja a nádtermés, hogy stukatúr és nádpadló legyen belőle a piacon, negyvenkét forint helyett negyven forintért ad­ják a rántani való csirke kiló­ját. A korai csibe előállítási költsége jóval magasabb az átlagosnál, hiszen nagy ki­adást jelent a fűtés, az infra­vörös lámpáik beszerzése, na­gyobb az elhullás, az etetési költség és a munika-ráforditás is. A rántani való csirkék hat­vantól kilencven dekás súly­ban kerülnek értékesítésre: Dohányszüret a tsz földjén vei foglalkozik. Eddig 200-nál több új házát építettek, sok régit átépítettek vagy reno­váltak — a tsz saját építőbri­gádja segítségével. A téglát maguk a tagok vetik és ége­tik, közös erővel, egymást se­gítve. Így jóval olcsóbb és gyorsabb is. Mindenki gyűjt takarékoskodik: motorra, rá­dióra, szép bútorra. 1939-bet, az egész járásban mindössze két motorkerékpár volt, ma csak a városban több mint 20C darab van. Szaporodnak a ta­karékbetétkönyvecskék és a betéték. Az 1954-es évzáró után összesen 150 000 forinl összeget raktak bankba a tsz- tagok, 1955 végén 1 570 000 fo­rintot, az 1956-os évzáró után pedig majdnem öt és félmilliót. A lányok ruhái közt mind több és több lesz a selyem, a férfiak pedig a Csepel és a Jawa motorok között válogat­hatnak. Választékosabb lett a háziasszonyok konyhájából kikerülő étel is. A kukorica- kenyeret a búzakenyér váltot­ta fel. Megnőtt az igény a könyvvel, a mozival szemben is. Sok tsz-tag gyermekeit a középiskola elvégzése után egyetemre küldi. A közép­iskola elvégzése már íratlan törvény lett, mert hogy is ille­ne másként a milliomos szö­vetkezet tagjaihoz? így él, dolgozik ^ gyara. podik ez a szorgalmas, sok nehéz időt átélt tsz Bulgária déli részén, példát mutatva a többi bolgár tsz-nek, de úgy hiszem, egy kicsit a mi föld­műveseinknek is. Dudás Gyula 'SSSSSSSSSSSSSSSSSAf/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS. kereken 4000 kilós átlagot könyvelhettek el. Ezek a nagy számok ámulatba ejtették a még töprengő tsz-en kívüli pa­rasztokat. de még magukat a tsz-tagokat is, akik sohasem ismerlek azelőtt ilyen nagy terméseredményeket. A tsz vagyon® évről évre gyarapodott. 1950-ben még csak 1 250 000 f orint érték körül mozgott az elkülöníthető összeg, 1957-ben ez a szám már kereken 5 500 000 forint­ra rúgott. A tsz össz-jövedelme 1958-ban elérte az 55 millió forintot. Ma már kilenc te­herautója, nyolc dohányszárí­tója, öt nagy gazdasági udva­ra, számos istállója, műhelye és raktára van. Az őszibarac­kos állomány 570 !kát. holdra a szőlő 100 kát. holdra nőtt. Az utóbbi ^ét-három esz­tendőben mindenki házépítke­zéssel és lakása berendezésé­Hatszor annyi korai rántani való csirkét visznek piacra az állami gazdaságok, mint tavaly Az állami gazdaságok az idén nagymértékben növel­ték a „szárnyas primőr” ne­velését; az első negyedévben hatszor annyi rántani való csirkét értékesítenek, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. A nagyarányú szállításokat február utolsó napjaiban kez­dik meg és március végéig százhúszezer csibét értékesí­tenek. Noha a tavalyinál jóval korábban jelennek meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom