Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

1959. FEBRUAR 11. SZERDA ""&Cirlap 3 Különös elmélet a társadalmi tulajdon védelméről Pest megye háziiparosai a májusi ipari vásár előtt A magyar falu átalakulóban van. Nagy feladatra készü­lünk: meghódítani a szocia­lista mezőgazdaság számára az egyéni parasztok, tízez­reit. A megye termelőszövet­kezeteiben most azt tanul­mányozzák, hogy a közös bir­tok merre terjeszkedhet leg­inkább, kik azok a dolgozó parasztok, akik számításba jöhetnek a tagság számsze­rű fejlesztésénél. És nemcsak a tsz-portákat jellemzi ez a tettrekész nyug­talanság. Korántsem. Az egyé­ni gazdák jelentős része hosszú idő óta kritikus fi­gyelemmel tartja számon fa­luja termelőszövetkezetét. Tudja, hogy a fejlődés nem állhat meg három-, öt-, tíz­holdas birtoka határánál s ezen a törvényszerűségen az sem változtathat, hogy kis földje viszonylag gondtalan életet biztosít számára. Fi­gyeli hát a termelőszövetke­zetet, jövendő élet- és mun­kaformája tágasabb lehető­ségét. A jó eredmények bi­zalmat ébresztenek benne. A magasabbrendű gazdálkodás, a jobb munkaszervezés, a na­gyobb jövedelem, a több pi­henés és a több művelődési adottság igénye megkönnyíti számára a döntést. ítélete azonban el is tántoríthatja a nagyüzemi gazdálkodástól, ha azt tapasztalja, hogy köz­sége termelőszövetkezetében bajok vannak a munkafegye­lemmel vagy a közös vagyon megbecsülésével. Ami a tu­lajdonhoz való ragaszkodás érzése a parasztságban, ugyan­az jellemzi az öntudatos tsz- tagokat közös vagyonuk vé­delmében, s ennek megsérté­se súlyos visszatetszést kelt a kívülállókban. Az albertirsai Szabadság Tsz- ben sajnos nem tulajdoníta­nak kellő gondosságot ennek a gondolatnak. Példa rá az alábbi. párbeszéd: — Én hiába szorgalmazom a társadalmi tulajdon védel­mét, ha az elnök elvtárs libe­rálisan bánik vele ... —- Nem azokat kell üldözni, akik a szalmához nyúlnak, ha­nem akik a drága lucernama­got dézsmálják. Az idézett kifakadások nem közvetlenül egymás után hangzottak el, hanem né­hány órai ktülöinbséggel. Az előbbi a pártirodán, a párt­titkár szájából, az utóbbi a tsz-irodában, az elnöktőL Pe­dig a kétféle véleményen levő ember nem ellensége egymás­nak. Erről szó sincsen. Az érdekes az, hogy mindketten mélységesen hiszik, hogy a társadalmi tulajdon kérdésé­ben a másik képvisel hibás álláspontot, s ezt nyíltan han­goztatják is. Ez a nézőpont mindenképpen helytelen. Nemcsak azért, mert fontos kérdésben tér el egymástól a két vezető elvtárs vélemé­nye, hanem azért is, mert így képtelenek arra, hogy a párt-, illetve a tsz-vezetés erejét egyesítve eredménye­sen lépjenek fel a közös va­gyon megrövidítőivei szem­ben. „Különvéleményük”-ből csak hibásan levont követ­keztetés, azaz hibás gyakor­lat származhat. Nem könnyű megérteni, hogy egy különben jól gazdál­kodó, a tagságnak tisztes jö­vedelmet hozó termelőszövet­kezetben ilyen probléma is előfordulhasson. Furcsa ez azért is, mert az albertirsai Szabadság — megyei mércével mérve is —• tekintélyes szö­vetkezet , ahol a tagság nagy többsége szíwel-lélekkel dol­gozik a közös vagyon gyarapí­tásán. további fejlődésének előkészítésén. Ez a termelőszö­vetkezet is tervszerű szervező és agitációs munkával kezdett' hozzá földterülete, taglétszáma növeléséhez. A Szabadság Tsz tagjainak, ha majd felkeresik lakóterületük egyéni gazdáit, nem kell szegy enkezniök amiatt, hogy a közös kevesebbet nyújt nekik. A 44 forint értékű mun­kaegység önmagáért beszél. A legfontosabb agitációs érv mel­lett azonban nem szabad elfe­ledkezni egy másik fontos kér­désről sem, a munkamorálról s aimi ezzel szorosan össze­függ: a közös vagyon megbe­csüléséről, oltalmazásáról. Nos. ebben a tekintetben a tsz-ben nincs minden rendben. A párttitkár például azt mondja az elnökről, hogy az behunyja a szemét vagy hátat fordít, csak ne kelljen észre- vennie az itt-ott előforduló dézsmálást. Szerinte az elnök ezt az engedékenységet tanú­sítja a tsz-vezetőség ülésein is, amikor ilyen ügyben határoz­nak. Súlyosbítja az elnök libe­ralizmusát. hogy például leg­utóbb olyan ember kártevése iránt tanúsított jóindulatot, áld tagja a tsz vezetőségének. Vajon lehet-e tekintélye ott a vezetésnek, ahol a tisztséget betöltő ember törvénysértő cselekedetét enyhébben bírál­ják el, mint a „közemberét”, holott éppen fordítva kellene tenniök? És még valamit: a társa­dalmi tulajdon tudatos megká­rosítói általában nem mimó­zalelkű emberek. akikkel szemben inkolt volna a túlzott kímélet. Különösen nem lehet indokolt azokkal szemben, akik már többször „megtéved­tek”. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett minden táma­dás súlyos bűntett, ami meg­követeli, hogy a közvagyon tolvajaival szemben erélyesen lépjünk fel. Akkor is, ha az ügyészi út helyett a társadalmi bíróság vagy a fegyelmi bi­zottság útját választjuk. Mind a párttitkár fentebb idézett véleményét, mind az ebből levont 'következtetést meglehetősen nyugodtan fo­gadta a tsz-elnök, amikor ez szóbakérült közöttünk. Saját­ságos módon nem tagadta, hogy enyhén bánik egyes „megtévedt” emberrel. Mindez igen sajnálatos dolog. Sajnála­tosabb azonban az, hogy a tsz-elnök még elméletet is gyártott liberalizmusa igazolá­sára s ez immár teljes pol­gárjogot : nyert a ' fegyelmi ügyek elbírálásánál. lQen. a jóindulatú tsz-vezető amolyan „bocsánatos” bűnnek tartja a szalma- meg a széna­lopást, amelyet — véleménye szerint — az egykori cseléd­ember már az uradalomban „megszokott”, tehát túl nagy jelentőséget nem kell ennek tulajdonítani. Egészen más do­log — fejtette ki ebbeli néze­tét —, ha ugyanez a dolgozó valami nemesebb dolgot, mondjuk lucernamagot lopott. Azért nyomban kenyerét vesz­cselédség sok mindenről leszo­kott azóta, hogy a maga ura lett. Leszokott a nélkülözésről, a rongyosságról, á megalázta- fásokról, stb., stb. Lehetséges, hogy pont a szalma vagy más terményféleség eltulajdonításá­ról nem tudott volna leszokni? Alig hihető. Meggyőződésem, hogy az al­bertirsai Szabadság Tsz. tagsá­gának túlnyomó része nem osztja az elnök különös elmé­letét. De hogyan is érthetne vele egyet, amikor a közös va­gyon megrövidítői legszemé­lyesebb érdekeiket sértik. Leg­személyesebb érdekeiket, ami nem egyéb, mint jelen és jó vendő jólétük forrása, a közös erőfeszítéssel, verejtékes mun­kával kialakított tsz-gazdaság. Annál furcsább és szomorúbb, hogy minderre nem gondolnak azok a tsz-dolgozók, akik hoz­zányúlnak a köztulajdonhoz. Pedig ha ez a gondolat felve­tődne bennük, rá kellene jön- niök tettük képtelen voltára. Mert nem lehet másnak, mint önmaga becsapásának nevezni azt, amikor a gazda saját ma­gát lopja-meg. Olyan ez, mint­ha a zsebtolvaj kabátja balzse­bét éles pengével felhasítaná azért, hogy saját pénztárcáját átlopja kabátja jobbzsebébe. És vajon mit szólna hozzá a takarmány megdézsmálója, ha példája más, meggondolatlan, könnyelmű embereket arra ösztönözne, hcvgy az nála sok­kal értékesebb javakat vigyen el a közös asztalról? Nyilván­valóan nem tetszene neki a megrövidítés Summa summárum: az albert­irsai Szabadság Termelőszö­vetkezet vezetői — párttitkár és tsz-elnök egyaránt — érezzék át teljes felelősségüket szövet­kezetük anyagi és erkölcsi megszilárdításáért. liberaliz­mus és a kölcsönös szemrehá­nyások helyett teremtsenek olyan légkört, amelyben lehe­tetlen egyetlen szalmaszálat is eltulajdonítani a 'közös vagyon­ból. Ez nemcsak a nagy több­séget kitevő, feddhetetlen jel­lemű tagság helyeslésével és támogatásával fog találkozni, hanem a tsz iránt érdeklődő egyéni parasztság tetszésével is. András Endre Évről évre a Városligetben tartják meg az immár hagyo­mányos ipari vásárt. Az idén május 15—25 között kerül sor megrendezésére, s azon me­gyénk szövetkezetbe tömörült háziiparosai is kiállítják ter­mékeiket. Figyelmet keltő esemény ez, de jelentőségét csak a számok beszédes nyelvére fordítva ér­tékelhetjük igazán. A Háziipari és Népi Ipar- művészeti Szövetkezetek Or­szágos Szövetségétől kapott tájékoztatás szerint negyedévenként országo­san 30 millió forint érté­ket termelnek a háziipa­rosok, ennek egyhatoda, tehát 5 mil­lió forint érték kiviteli célo­kat szolgál. Pest megyében állítják elő a háziipari összter­melés 12 százalékát. Külön tanulmányt igényelne a háziipar gazdasági és társa­dalmi jelentőségének felmé­rése. Erre nem vállalkozha­tunk. De néhány szóval is sok mindent érzékeltethetünk a lényegből. Szigetszentmiklóson, Tak­sonyban, Albertfalván körül­Készül a kerti bútor Eldőlt a nógrádverőcei strand ügye tette... Ezt az elméletet — túl azon, hogy káros, mert eleve felmen­ti a kis tolvaj lások elkövetőit — a múltbeli gyakorlat sem igazolta. A földbirtokos vagy az ispán soha nem tűrte el, hogy cselédjei meglopják, akár egyetlen szalmaszál erejéig is. Ha pedig az akkori kizsákmá­nyolás, a rendkívül gyér jöve­delem itt-ott rávitte a szegény­embert, hogy hozzányúljon a máséhoz, a falusi szegénység nagy többsége, még elesettsé- ge ellenére sem tette meg, sőt elítélte az ilyesmit. Azóta tizenöt év telt el, megváltozott az egész ország. Ma már hírmagja sincs a pa­rasztnyúzó uradalmaknak; a földtelen kisemberek százezrei azóta maguk is birtokosok let­tek, jogi és politikai tekintet­ben is teljes jogú polgárai a népi demokratikus hazájuk­nak. Az egvkori falusi szegény­ség ma már mindinkább csak szomorú emlék. Mindebből kö­vetkezik, hogy a volt uradalmi Kilenc egyetemista — har­mad-negyedéves bölcsészek, medikusok, az agráregyetem hallgatói — a február máso­dikétól nyolcadikéig tartó hé­ten három Pest megyei állami gazdasági üzemegységben tar­tózkodott. A Törökbálinti Ál­lami Gazdaság idamajori üzemegységében, az Ipolyvöl- gyi Állami Gazdaság mária- nosztrai és istvánmajori üzem­egységében segítették és tanul­mányozták ez idő alatt a kul­Megemlékeztünk már arról a vitáról, amely Nógrádverőce község és a MÁVAG között folyt a verőcei strand miatt A felszabadulás után a község megkapta az addig magánké­zen levő dunaparti strandot, a strandon álló vikendházat, csó- niaikházat pedig a MÁVAG sze­rezte meg. A gyár az épületet rendbe­hozatta és benne nyaranta dolgozóinak utal ki szobá­kat. Később Nógrádverőce, bár számos üdülő kereste fel állan­dóan, megszűnt üdülőhely len­ni, a község tanácsa éppen ezért nem törődött a stranddal, ahová különben nemcsak üdü­lők, de községbeliek is jártak. Máshol ugyanis nincs fürdésre alkalmas hely a parton. Tavaly azután Nógrádverő- cét ismét üdülőhelynek nyilvá­nították. A MÄVAG azonban meg­feledkezett arról, hogy csu­pán a vikendház került tu­turális helyzetet. Az egy hét alatt rendkívül sok értékes ta­pasztalatot gyűjtöttek a fiata­lok, amelyeket minden bi­zonnyal idválóan hasznosít majd a MEDOSZ, a megyei tanács v. b. népművelési osz­tálya és a Népművelési Mi­nisztérium is, mert Pest me­gyén kívül az ország más me­gyéiben is tanulmányozták egyetemista brigádok az ál­lami gazdaságok dolgozóinak kulturális helyzetét, lajdonába és táblával je­lezte, hogy a strand ma­gánterület. A község erre a strandot és az épületet a maga számára köve­telte, s panaszával a megyéhez, majd a Minisztertanácshoz for­dult. A Minisztertanács nemrég meghozta döntését és valóságos salamoni ítélettel kettéosztotta a vitatott ingatlant. A vikendházat meghagyta a MÁVAG zavartalan birto­kában, a csónakház felét és magát a strandot azon- ban a községnek adta át, azzal a kikötéssel, hogy a MA- VÁG dolgozói ezután is díj­mentesen látogathatják *■ strandfürdőt. A fél csónakházat, amely különben olyan nagy, hogy húsz-huszonöt csónak is gara­zsírozhat benne, a községi ta­nács máris átadta a nógrádve­rőcei sportegyesületnek. A sportegyesület pedig már az idén nyáron nagy vízisport­életet akar teremteni a verőcei parton. Nagy baj azonban, hogy a strand kabinjai még a háború alatt elpusztultak, azóta he­lyettük újat még nem építet­tek és egyelőre nincs alkalmas öltöző a strandon. Anyagi okokból az idén nyáron nem is lesz. De ez talán nem akadá­lyozza meg sem az üdülőket, sem a községbelieket a strand használatában, legfeljebb már hazulról fürdőruhába öltözöt­ten mennek strandolni, vagy valami ideiglenes öltözőhely­ről. esetleg sátorról gondosko­dik a tanács, amíg az új kabi­nok építésére anyagi fedezetet talál. Sz. E, Kilenc egyetemi hallgató egyhetes tanulmányútja három állami gazdasági üzemegységben Taksonyi kosárfonók belül 3000 ember foglalkozik kosárfonással. Részben csök­kent munkaképességűek, más­részt olyanok, akik azelőtt ke­nyérkereső foglalkozás nélkül tengtek-lengtek a világban. A . szorgalmas és tehetséges szövetkezeti bedolgozók a havi 1200 forint jövedelmet is el­érik. Saját telepítésű iűzvesz- szőből fonják a ruhás- és di­vatkosarakat, kerti bútorokat, tálcákat. Sokan nem tudják, hegy Szigetszentmiklóson cigá­nyokból áll a szövetkezet, s a tagok igyekezet és az előállított áru minősége tekintetében nem marad­nak el a többiektől. Teljesítményük beszédes cá­folata minden durva általáno­sításnak, s a kóborlási ösztön fékezhetetlenségéről terjesztett alaptalan mendemondáknak. A mezei munka időszakos szüneteiben 4000 parasztasz- szony talál elfoglaltságot Kóka, Dány, Tóalmás és Sülysáp gobelinszövő szövetkezeteiben. Cegléden, Pilisszentivánon, Pomázon és Törökbálinton kézi és gépi kesztyűkötéssel mintegy 500 ember teremtett magának egzisztenciát. Míg a szövetkezeti gobelin és kesztyű kizárólag exporttermék, a ha­zai közönség számára Budaörs, Cegléd, Gödöllő, Pilisszentiván, Pomáz és Törökbálint háziiparosai — negyedévenként mint­egy 10—12 millió forint értékben — kötöttárut ál- , lítanak elő. Dunavarsányban a ktsz-ek- től vásárolt félkészáru felhasz­nálásával bőrkesztyűt varr­nak a nagyipar számára. Nagymaroson kézzel csomó­zott perzsaszönyeget szőnek, Szentendre pedig nemcsak li- terátus település, nemcsak fes­tők, grafikusok és poéták sző­kébb pátriája, hanem a csuhé- fonóké is. Ma még korai volna arról beszélni, hegy — más kiállí­tók mellett — milyen nagy­ságrendben láthatja majd a közönség háziiparunk változa­tos termékeit. Február és március csak a tervezés és előkészület időszaka. De sok kétség nem fér hozzá: az előző évekhez »viszo­nyítva az idén további fejlődésnek leszünk a ta­núi a vásáron. A világhírű magyar házllpar a májusi ipari vásár hazai és nemzetközi közönsége előtt egész bizonyosan sikerrel állja ki a próbát. Remete László Megalakult és megtartotta első ülését az Országos Tejtermelési Tanács Az Országos Földművesszö­vetkezeti Tanács januári ülé­sének határozatával a szarvas- marhatenyésztés, valamint a tejtermelés és értékesítés mi­nőségi és mennyiségi fejleszté­sét szolgáló intézkedések ki­dolgozására Országos Tejter­melési Tanácsot hívott létre. Az elnöki teendők ellátásával Sdhandl József akadémiai le­velező tagot bízták meg, a ta­gok sorába pedig a legkivá­lóbb elméleti és gyakorlati szakembereket, az illetékes mi­nisztériumok, valamint az Or­szágos Tervhivatal képviselőit, termelőszövetkezeti és egyéni­leg gazdálkodó parasztokat hívtak meg. A tanács kedden délelőtt, a SZÖVOSZ székhá­zában megtartotta első ülését. Az alakuló ülésen megjelent Molnár Károly, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnökhelyet­tese. Az ülésen igen nagy érdek­lődés közepette, Schandl József előterjesztése alapján, megvi­tatták a tanács féléves idő­szakra terjedő munkaprogram­ját. A részvevők abban egyetér­tettek, hogy a tanács elsődle­ges feladata elősegíteni, hogy a tejtermelés fejlesztéséhez szükséges tenyészállatok, anya­gok, eszközök, gépek kellő idő­ben, megfelelő mennyiségben és minőségben álljanak a te­nyésztők rendelkezésére. Egyetértettek abban is, hogy a hazai szarvasmarhatenyész­tés, illetve tejtermelés fellen­dítésének legcélravezetőbb eszköze a szövetkezés^ a nagy­üzemi állattartás elterjeszté­se. Épp ezért a tanács nagyon fontos feladata a szövetkezeti gazdálkodás népszerűsítése. Kilenc éy alatt milliomos tsz lett a szentlőrinckátai Új, Világ Az idén, augusztusban lesz kilenc éve annak, hogy Szent- lőrinckátán 156 hold földön 57 paraszt megalakította az Uj Világ Tsz-t. Ma 110 tag mű­veli a tsz 654 holdas területét, s a szövetkezet összes vagyo­nának értéke 2 684 000 forint. Az alakuláskor csak három lovat, két kocsit s négyférő­helyes istállót mondhatott maigáénak a tsz. Azóta sok új dologgal gyarapodott a szövet­kezet. Saját erejükből őrjítet­tek 100 férőhelyes sertéshiz­laldát, 16 kocsinak színt, 24 férőhelyes lóistállót, 28 anya­disznónak fiaztatót. vásárol­tak egy teherautót és 7 gumi­kerekű kocsit, vetőgépeket, állatokat, gazdasági felszerelé­seket és négy villanvmotort. Állami támogatással létesült 5 vagonos kukoricagóré, egy tej­ház és egyéb műhelyek, 150 férőhelyes juhhodály, 48 férő­helyes tehénistálló. 60 vagonos emeletes magtár stb. A tsz most 46 szarvasmar­hát. 375 juhot. 26 anyakocát, 18 lovat és 57 hízót nevel. Megindulnak a hétvégi IBUSZ-vonatok E héten megindulnak a hét­végi IBUSZ-vonatok. Február 14-én két napra különvonatot indítanak Pécsre. A részvételi díj 65,60 forint. Jelentkezni február 12-ig lehet az IBUSZ valamennyi irodájában. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom