Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

2 "\JChJrw 1959. FEBRUAR 8. VASÁRNAP Egy igazgató gondjai Az igazgató, akiről szólunk, nem gyárat igazgat, nem do­hogó gépek fölött parancsno­kol, mégcsak nem is vállalatot, ahonnét teherautók erdeje hordja az árút szét a falvak­ba, hanem iskolában, ahol fia­tal emberfőkben formálják a gondolatokat, a világ képét, s töltögetik a fejekbe a tudo­mányt, kinek-kinek befogadó- képessége szerint. Nem öreg iskola az ócsai gimnázium, hét­esztendős, akkor kezdett itt az első évfolyam és azóta már a negyedik hagyja el éretten az iskolát. Porpáczy Istvánnak ezernyi gondja mellett is jut arra ide­je, hogy többet foglalkozzék az érettségi előtt állókkal, mint a többi osztállyal. Ahogy mond­ja, most már valóban az élet tanítja tovább ezeket a fiatalo­kat, s nem mindegy, hogy az iskola milyen útravalóval en­gedi az új „iskolába“’ a növen­dékeket. Eddig 145-en érett­ségiztek az iskolában, s mind­össze kettő akad közöttük olyan, akiről nem tud az igaz­gató. Füzetet vezet volt tanít­ványaikról, nevük mellett ott a bejegyzés: itt-vagy ott dol­gozik, itt-vagy ott tanul to­vább. S ha gondja van a volt növendéknek, az iskola támo­gatja. Nem egynek az elhelyez­kedését az iskola segítette elő, sőt olyan eset is akadt, ami­kor az egyetemi felvételt an­nak köszönhette a volt diák, hogy az ócsai tantestület min­dent elkövetett: mivel meg­érdemli, be is jusson az egye­temre tanítványuk. Ebben az esztendőben két osztály készül az érettségire. Akad gond hát elég. De a leg­több gondot az okozza az igaz­gatónak, hogy megfelelően irá­nyítsa az érettségizők érdek­lődését, figyelmét az élet sok­rétűségére. Mert: — A tavaly érettségizettek közül mindössze kettő maradt a faluban. A többi ide vagy oda, de szétszóródott az or­szágban. Egyetlen egy sem ment az AgráHegyéteafiré, ami annak biztosítéka lenne, hogy visszatér a mezőigazdaságba. Az azelőtti évfolyamokból kettő-három. Nem nagy szám. Sokkal vonzóbb ezeknek a gye­rekeknek a munkásélet, mint az eddigi falusi élet. Bizonyos­fokig érthető is ez. De az már nem, hogy aki leérettségizett, nem akar többé paraszt lenni, nem akar földdel foglalkozni, nem akar falun maradni, mi­nimálisan hivatalnoki íróasz­talra pályázik; Tényleg gond ez, hiszen nem könnyű úgy irányítani a gye­rekek érdeklődését, hogy ész­revegyék: minden munkának, a falusi munkának is megvan a maga szépsége. Persze, nem­csak az igazgató egyedüli gondja ez, hanem az egész testületé. A testület egységes, összeforrott munkája már eddig is szép eredményeket hozott. Most különösen jó a hangu­lat, a pedagógusok fizetésének rendezése valamennyiüket megnyugtatta. De egy kicsit „telhetetlenek“, mert máris a következő gondot feszegetik: a lakáskérdést. — A testület fele — mondja az igazgató — Budapestről jár az iskolába tanítani. Nehézzé teszi a munkát a mindennapi vonatozás, meg kell gondol­nom, hogy mikor hívok össze egy-egy konferenciát, mert ez azt jelenti, hogy csak jóval későbbi vonattal jutnak haza a kollégák. Remélem, hogy ez a gond, ha nem is egyik nap­ról a másikra, de megoldódik. Arról van szó ugyanis, hogy iskolánk pillanatnyilag öt kü­lönböző helyen dolgozik. Nagy- káta után a mienk volt az ígéret, hogy megépül az új, korszerű iskolaépület, de nem tudom, milyen okokból, kiszo­rított bennünket Monor és Szentendre. így csak 1961-ben kezdődik az építkezés, remél­hetőleg már senki sem szorít hátrább bennünket, s akkor mód lesz arra is, hogy a kollé­gák lakásgondjait bizonyos fo­kig megoldjuk. — Mivel gondjaimról faggat — folytatja —, hadd mond­jam el a legaktuálisabb gon­dot. Örömmel vettük a poli­technikai oktatás megindulá­sát. Értünk is el eredménye­ket az adottságokihoz képest; de korántsem vagyunk elége­dettek. Éppen ezért most azt tervezem, hogy a Mérőműsze­rek Gyárával és az Örkényi Mezőgazdasági Gépészeti Szak­iskolával építünk ki kapcso­latot, s megteremtjük nem­csak annak lehetőségét, hogv a politechnikai oktatást az ő segítségükkel folytathassuk, hanem biztosítani szeretnénk tanulóink nyári elhelyezke­dési lehetőségét is, hiszen a nyári vakáció alatt szerzett tapasztalatok nagyon jól ka­matoznának a következő év politechnikai oktatásánál. A lányok elhelyezése már nehe­zebb, nincsen a környékün­kön olyan üzem, ahol dolgoz­hatnának. Dehát itt is ki­okoskodunk valamit, hiszen ez az esztendő a próbálkozások éve, jövőre sokkal jobban megy majd ez a dolog is. Hát hirtelen ennyi gondot mond el egy igazgató. Nem kevés. Akadhatna, aki azt mondaná: de miért nem be­szél az eredményekről, hogy jelentős költséggel bővítették a szertárakat, hogy az iskola tiszta, ápolt stb. Most a gon­dokat kutattuk. Mert ezek a gondok is bennünket igazol­nak: azt, hogy növekszünk, előrehaladunk, mindig többet és többet akarunk, ezért van­nak gondjaink. Tsz-tagofc és szövetkezetbe lépni akaró egyénileg dolgozó parasztok érdeklődtek, ki és mikor kaphat nyugdíjat a tsz- ben. A kérdésre Kákái Já- nosné országgyűlési képvise­lő, a Termelőszövetkezeti Ta­nács Pest megyei megbízottja az alábbi választ adta: — Ez idő szerint megyénk­ben csaknem ezer nyugdíjas tsz-tag él, de számuk egyre növekszik. ’Nyugdijat minden tsz-tag kaphat, aki eléri a szükséges korhatárt, nőknél a 60., férfiaknál a 65. évet. Aki 1953 előtt lépett a tsz-be, az 1958 májusáig kérhette nyug­díjazását ötéves tagsággal is. — Az idén és a következő évékben az a tag kérheti nyug­díjazását a járási SZTK ki- rendeltségtől, aki legalább tíz éve dolgozik a tsz-ben, s el­érte a 60., iüetve 65. életévét. A nyugdíjazás előtti évben Megérkezett az új angol követ N. J. Alexander Gheetham rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter, Nagy- Britannia és Észak-Iror&zág Egyesült Királysága új ma­gyarországi követe Budapest­re érkezett. A követ fogadta­tására megjelent a pályaud­varon Csatorday Károly rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter, a Kül­ügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. Jelen voltak a fogadtatáson a buda­pesti angol követség tagjai is. Áprilisban megkezdődnek a szlovákiai autóbusz körutazások Az IBUSZ áprilistól folya­matosan megindítja a szlo­vákiai autóbusz-körutazáso­kat. A részvevők hét napot töltenek Szlovákiában. Meg­tekintik Zólyomot, Beszterce­bányát, Szliácsot, Dobsinát, kirándulnak a Magas-Tátrá- ba, hazafelé pedig érintik Liptószentmiklóst, Zsolnát, Trencsént és Pöstyént. Az út részvételi díja 1354 fo­rint. Jelentkezni február 15- től lehet 3z IBUSZ-irodákban. a nőknek legalább 80, a fér­fiaknak 120 munkaegységet kell teljesíteni. Rokkantság vagy betegség esetén a nyug­díjazást nem az SZTK-tól, hanem a Termelőszövetkezeti Tanács Pest megyei irodájából kell kérnie az érdekelt tag­nak. — A nyugdíj havi összege most 315 forint. Ezenkívül a nyugdíjas tag megtarthatja háztáji földjét. Javasoltuk a tsz-eknek, hogy szociális alap­jukból és egyéb módon, tehet­ségükhöz mérten, segítsék a kiöregedett tagokat. Termé­szetesen, ha akarnak, a nyug­díjasok is dolgozhatnak a tsz- ben, évi 110 munkaegység erejéig. A tsz-ek erősödésével, gyarapodásával néhány éven belül emelkedik a nyugdíj ösz- szege is — (közölte Kókai elv társnő. (csá) EGYPERCES INTERJÚ a tsz-tagok nyugdíjáról mai nap 1959. február 8., vasár­nap, Aranka napja. A Nap kél 7.02 árakor, nyugszik 16.55 órakor. A Hold kél 6.58 áraikor, nyugszik 17.59 órakor. Várható időjárás: erősen felhős, párás, ködös idő, több felé kevés hó, zúzma- raképzödés. Mérsékelt délke­leti, déli szél. A hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: mí­nusz 1—mínusz 4 fok között. Távolabbi kilátásrík: lassú enyhülés, kisebb havazások. — ÜLÉST TART február 10-én a Hazafias Népfront váci járási művelődési bi­zottsága. — NÉGY előadást tart ina a megyében a Pest me­gyei Petőfi Színpad. Délután Sagetszentmártonban, este Ráckevén a Majd a papa, délután Tápiószentmárton- ban, este Pándon A nők har­ca kerül bemutatásra. — SZAVALÖVERSENYT rendez a magyar—szovjet barátsági hónap tiszteleté­re a budaörsi általános leányiskola, A versenyt szovjet és magyar költők szovjet tárgyú verseiből rendezik. — MEGALAKULT a Ceg­lédi Húsipari Vállalat KISZ-szervezeténék MHS- köre. A körnek 15 tagja van. — FOGADÓÓRÁT tart Bottliik János megyei ta­nácstag ma Valkón. A RENDŐRSÉG FELHÍVÁSA 1959 február 1-én 17-18 óra kö­zött a 4-es számú országos fő- közlekedési útvonalon. Cegléd határában a S7—68 kilométerkő közötti útszakaszon. Orosházi Fe­renc 44 éves MAv munkást, ceg­lédi lakost eddig ismeretlen gép­kocsivezető háláira gázolta. A gázoló gépkocsivezető anélkül, hogy megállt volna, továbbhaj­tott. A rendőrség felkéri mind­azokat. akik a fenti halálos bal­esettel kapcsolatban adatokat tudnak, közöljék a BM Pest me­gyei rendőrfőkapitányság közle­kedésrendészeti alosztályán. Budapest. VI.. Aradi utca 21-23. levélben, vagy távbeszélőn a 318—917 számon. — JELMEZES farsangi bált rendez ma délután 3 órai kezdettel a budakeszi általános iskola nevelőtestü­lete és a szülői munkaközös­ség. — tAjértekezletet tart február 11-én a Hazafias Népfront váci járási bizottsá­ga Felsőgüdön. — KILENC HOLD szán tő­területet osztottak ki illet* mérföldeknek Nógrádverő- cén tizenkét pedagógus kö­zött. — MEGYEI tanácstagok fogadóórái február 9-én: Sári Ilona Kislkunlaeháza 14 órától, Teddás Józsefné Galgagyörk, Megyeri Vil­mos Szentmártonkáta 9—12 óráig. Kovács Zoltánná Pusz- tavacs 9—12 óráig, Mészáros Miklós Vác, Hausknecht István Dunaharaszti 8—12 óráig. — SZÜLŐI értekezletei: tartanak február 10-én a bu­daörsi általános leányisko­lában. Az értekezleten az elmúlt félévi munkát értéke­lik és előadás hangzik el a 10—14 éves gyerekek he­lyes szórakoztatásáról. a televízió műsora ma délelőtt 10.45 órai kezdettel: Műkorcsolya Európa-bainoksáe közvetítése Davosból. 19.00 óra­kor: Élöújság. 20.00 órakor: Édes Anna. magyar film. A Nagyvásártelepre szombaton reggel 18 vagon és hét tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 11 va­gon vegyes zöldáru, hat vagon alma és egy vagon tojás. A falusi füstölt áruk választéka egyre bővül. Szombaton a bács­almási és a mélykúti termelő- szövetkezetek füstölt libameUet, libahátat és füstölt libafertályt szállítottak budapesti csarnoki lerakataikba. A libamellet kilón­ként 38—40, a hátat 36—38, a libafertályt pedig 34—36 forintért hozták forgalomba. A földműves- szövetkezeti csarnoki hentesbol­tokba is különlegességek érkez­tek. A lángolt sertéskolbászt kilónként 35. a hátaszalonnát 32, a fokhagymás kenyérszalonnát 30 forintért árusították. A hét­végi forgalomban nagy tételben fogyott a fejeskáposzta, a le­vesbe való zöldség, a rózsa- burgonya és a vágott baromfi. Az állami zöldséges boltokban a piroskáposz^át kilónként 2.80, a téU karalábét 1.80, a gumószellert pedig 5 forintért adták. (1) A Bajkál-ió következik! s— jelenti be oroszul a kedves, csinos, szőke stewardes és cu­korkával kínálja az utasokat. Kitekintve a repülőgép abla­kán, csodálatos látvány tárul elénk: felettünk sziporkázóan ragyog a Nap, alattunk ezer­nyi színben szivárvány pompá­zik. A TU 104-es mind maga­sabbra emelkedik, az óra már 3500 métert mutat. A Bajkál vize kéklik és innen felülről úgy látszik, mintha kék felle­gek úsznának alattunk, pedig éppen felhőnélküli légben száll velünk a gép. Keresztben repüljük át a hatalmas tavat, amely ötven- szer akkora, mint a Balaton. A Bajkál-tó túlsó partja la- pályos és egy folyó ömlik itt bele. Még mindig kelet felé repülünk, a folyó völgyét kö­veti a gép, majd lassan elma­rad mögöttünk a szépséges tó. Gépünk délnek kanyarodik és egyre feljebb emelkedik, már 9000 métert mutat a jelzőóra Eszak-Mongólia magas hegyei fölött suhanunk. Nagy az izgalom. A küldöttség tagjai szívszo­rongva várják: vajon milyen élményben lesz részünk, ho­gyan fogadnak bennünket a kínai elvtársak, s mit látunk majd az elkövetkező öt hét alatt? Tjgon Erwin Kisch könyvét, a Kína titkát lapozgatom. Hu­szonöt évvel ezelőtt jelent meg, nagy szenzációt keltett s egy­ben hatalmas erejű leleplező írás is volt. A gyarmatosítás minden szennyét és piszkát ki­teregetve mutatta be az ak­kori Kínát Kína szegény, elmara­dott ország volt. Virágzott az ópiumcsempészés, a leányke­reskedelem, s az imperialisták mérhetetlenül kizsákmányol­ták a népet. Tudatlanság, éh­ség, babona, népbetegség pusz­tította a lakosságot. A földes­urak, a mandarinok pedig fegyvercsempészéssel foglal­koztak és a vidéki kiskirályok egymás ellen hadakoztak. A nép legjobbjai, élükön a kom­munistákkal, kemény, s elke­seredett harcot vívtak az im­perialisták, a japán megszállók és a Kuomintang-banditák el­len Azóta nagyot fordult a világ kereke. Kína népe felszabadult, s immár tíz éve szabadon építi országát. Vajon milyen lehet a mai Kína? Hogyan él a 650 milliós nép? Milyen a kínai ember, a táj, a társadalom? Ezer és ezer kérdés izgatja ^képzeletünket. Egyre kopárabb terület fe­lett repülünk. Szél süvít a tá­jon, s amerre csak belátjuk a vidéket, mindenütt homok- sivatag. Küldöttségünk egyik tagja, aki mindenre tud ma­gyarázatot, most éppen a Góbi­sivatag múltjáról beszél. — Ez a terület volt valaha az emberiség bölcsője. Ezeken a füves tundrákon laktak az emberek, később, amikor az itt lakók felélték e vidék gaz­dag termését és elvándoroltak innen, kezdett sivataggá válni a termékeny terület. A Góbi-sivatagot is hamar átszeljük és gépünk már Kína fölött repül. Éles, szaggatott hegyláncok, széles völgyek váltakoznak. A völgyekben sárga folyómedrek, amelyeknek közepén keskeny ezüstszalag kígyózik. A domb­oldalaikon teraszos szántóföl­dek tűnnek elénk. A hegyek kopárak. A hegyláncon vonul végig a Kínai Nagy fal, amely 2500 kilométer hosszúságban évszázadokon átvédelmül szol­gált a kínaiaknak. A stewardes jelzi, hogy Pe- kinghez közeledünk. — Mindenki szíjazza le ma­gát, mert a gép gyorsan eresz­kedik le. Egyre közelebb vagyunk a földhöz, már csak 500 mé­terre és mindent pontosan látni lehet. A szántóföldeket keskeny csatornák szelik át. A táj fátlan, csak itt-ott áll niagányosan egy-egy kínai akác. Apró kis falvaik. Vako­latlan falú, vályogból készült házak, fecskefarkú tetőkkel. A táj egyhangúságát mo­dem repülőtér váltja fel. A puoianaK mar nagy gyakor­lata lehet a vezetésben, mert olyan simán, zökkenő nélkül teszi le a hatalmas géptestet, hogy nem vesszük észre: a betonúton fut tovább gépünk. Rövid gurulós után bekanya­rodik a hatalmas gép az állo­másépület elé. Első benyomásunk kimond­hatatlanul jó. Monumentális épület, hatalmas üvegcsarnok­kal. Bent az épületben a váró­termek, klubok oszlopai vörös és szürke márvány. Mindenütt érvényesül a tágas, szellös, nagy térhatású építkezési mód. Ez az épület pompájában, terjedelmében, építési stílusát tekintve kifejezi a nagy kínai birodalmat és népet. A re­pülőteret. az állomást 1958- ban építették, mindössze né­hány hónap alatt. Delegációnk fogadására né­pes küldöttség jött ki a repülő­térre. Szívélyes baráti kézfo­gás, rövid bemutatkozás és máris gépkocsikon robogunk tovább Pekingbe, szállásunkra. A város ugyanis a repülőtér­hez 28 kilométerre van. Nyíl­egyenes kettős betonút vezet a fővárosba, az út szélén fiatal husángokból hármas fasor te­szi széppé az utat. A földeken az apró falvakat modern ipar­telepek váltják fel. Ezeket is a népi hatalom éveiben építet­ték. A Peking Szálló negyedik emeletén kapunk szobát. Le- pallcolunk és kifújjuk magun­kat. Kilépünk a teraszra, na­gyot szippantunk a pekingi le­vegőből. Tízezer kilométer repülőút van mögöttünk. Itt vagyunk Pekingben. A Kínai Népköztársaság főváro­sában. December 14-e, vasárnap délután 2 óra van. Odahaza még csak reggel 7 óra. most kezd ébredni a város, itt már délutánba hajlik az idő. Ez jut eszünkbe, miközben megkezdjük a Kínai Népköz- társaságban öthetes tanul- mányútunkat. Gáli Sándor Küldöttségünk fogadtatása a pekingi repülőtéren

Next

/
Oldalképek
Tartalom