Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-28 / 50. szám

fm UECYFI kJCivUw 1959. FEBRUÁR 28. SZOMBAT TAVASZVALÁS A TAPIÓMENTÉN Készülődik a tavasz a nagy- kátai járásban is. A szántó­földek barázdái között csíráz­ni kezd az új élet, a fákban megindult a nedvkeringés és az ágakon duzzadnak a rü­gyek. Mindenütt csírázik va­lami új és a tervekben egyre határozottabban alakul ki en­nek a nemrég még annyira hátramaradt járásnak jöven­dőbeli ígéretes képe. A járás központjában, Nagy- kátán, ahol tavaly nyitották meg a megye egyik legszebb, legmodernebb gimnáziumát, az idén újabb iskola épül, mégpedig a füvellői részen, két tanteremmel. És épül a ren­delőintézet is, hogy kiemelje a járást eddigi áldatlan hely­zetéből. A járás lakói, ha szak­orvosi kezelésre volt szüksé­gük, eddig csak igen körülmé­nyesen juthattak hozzá. Bu­dapestre kellett utazniok, vagy Ceglédre. Most majd Nagyká- tán is megtalálják. A rendelő- intézet számára egy régi épü­letet alakítanak át. A munka hamarosan befejeződik és má­jusra, legkésőbb júniusra meg­kezdi munkáját egyelőre négy szakorvossal. A szakorvosok lakásproblé­mája volt talán a legnagyobb akadály. A járás vezetősége talált egy igénybevehető ál­lami épületet, amelynek fel­újításával két szakorvos szá­mára megfelelő lakást bizto­sítottak. Két szakorvosnak, a röntgenológusnak és a nőor­vosnak már régebben van la­kása a községben. Körülbelül egymillió forint költséggel tovább bővítik Nagykátán a járási szülőott­hont is, amely régi hajlékához most új szárnyépületet kap. A költségekhez a megye az idén 200 ezer forintot ad, a község ugyanannyit, de bele­segítenek 10—10 ezer forintos ' hozzájárulásukkal a környék­beli községek is. A megye a jövő évben háromszázezer fo- r ntos segítséget biztosított er­re a célra. Az idén megvalósul a járási mentőállomás és marhák leszállításával. Üjabban a marhatenyésztés felé tolódott a súlypont, mert az most kapósabb, mint a ser­tés. Újszilvásnak — a komlón kí­vül —, a szőlő a favorit ja. Nagyszerű borok teremnek ho­mokján. 6400 holdas határá­ból 920 hold szőlő. Ez is reme­kül jövedelmez. Az adóhátra­lék ismeretlen fogalom. A nem régen épített tanácsháza, amely merészen kívül esett a hosszúra nyúlt falu beépített területén, lassankint mégis központja lesz a fiatal, alig kilenc esztendeje önálló köz­ségnek, szépen beépül közvet­len környezete. A tanácsháza előtti területen hatalmas kő­halmazok hevernek. — A község lakói hordták ide ezt a töméntelen követ — mondja Kertész Pál tanácsel­nök — társadalmi munkában, a szükséges föld- és homoktö­meggel együtt. Itt jelöltük k) kulturotthonunk helyét 1960-ban már állni fog u szép, tágas épület. Kétszáz­ezer forintot adunk hozzá az idén, jövőre ugyanennyit, ka­punk 200 ezer forint OTP-köl- csönt is, az építéshez önként felajánlott társadalmi munka értéke pedig százezer forint. A hajdani jász-kun telepe­sek jól megkapaszkodtak a ha­tár homokjában. Akaratere­jük csodát tett ezen a meddő­nek hitt talajon: virágzó szőlőkulturát honosított meg rajta. Utódaik sem méltatla­nok a pionír ősökhöz. Tavaly teljesedett egyik leghőbb vá­gyuk: megkapták a villanyt. A hét kilométer hosszúságú ve­zetékhálózat kiépítése 940 ezer forintba került, 300 ez­ret fizetett belőle a község, a többit az állam adta. Most már, ebben a tavasz­váró, bizakodó hangulatban, a hálózat további kiterjesztésé­ről beszélgetnek a faluban. Mert hát a fejlődés, a haladás útján nem szabad megállni. L m. Két hónap alatt százezer új KST-tag A Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztárakban évről évre több dolgozó tartalékolja ke­resetének egy részét. 1958-ban az előző évhez viszonyítva megkétszereződött a taglét­szám, az idén az első két hó­napban pedig további száz­ezerrel növekedett a takaré­koskodók száma. Hasonlóan fejlődött a betét- állomány is. Tavaly február végéig 42 millió forint gyűlt össze a KST-pénztárakban, je­lenleg a 90 millió forintot is meghaladia a betétösszeg. A tavalyi 62 forintos havi átla­gos megtakarítással szemben ebben az évben 80 forint az átlag. Jelenleg 3552 KST működik az országban — csaknem ezer­rel több, mint tavaly ilyenkor. Vigyázz magadra, kisfiam Fövenyes Jóska fölnyitotta a még nagy sebességgel haladó vonat aj­taját, nem egé­szen ötven mé­ternyire Kőbá­nya-alsótól. Egyik kezében iskola­táskája himbá- lódzott, a másik­ban gondosan összetekert raj­zát tartotta. Ta­lán arra gondolt, hogy biztosan ötöst kap rá, mert nagyon vi­gyázva rajzolta egész délután. Az is lehet, hogy a pillanatnak egyik nagyon pa­rányi részecské­jében édesanyja hangját is hal­lotta, amint ott­hon, az üllői la­kásban a reggeli búcsúzásnál el­mondta a szokott figyelmeztetést: Vigyázz magad­ra, kisfiam! felállításának régi terve is. A járás népe így nem szorul többé a budapesti, a ceglédi vagy a jászberényi mentők se­gítségére. Nagykáta külső képe egyre jobban városiasodik. Ugyan­csak egymillió' forintos költ­séggel felújítják a község szí­véiben az üzletsort, a boltok neónvilágítást kapnak és egy szép, modern étterem beren­dezése is szerepel a tervek kö­zött. — Május elsején Nagykátát várossá kiáltjuk ki! — mond­ják félig tréfásan, félig komo­lyan a kátaiak. De a járás másik számotte­vő községe, Kóka sem marad el a fejlődés terén, öt termes­re bővítik a régi, eddig mind­össze két tanteremből áll óis­koláját. A megyétől kaptak hozzá jelentős segítséget. Az új tantermekben már szeptem­berben megkezdik a tanítást. — A megyei segítség persze nem lenne elég a legsürgősebb feladatok megoldásához — mondják a járási tanácsnál —, ha az érdekelt községek szűk- markúan kezelnék saját ügyei­ket és mindent külső segítség­től várnának. A községfejlesz­tési alapok jövedelme évről évre fokozódik és egyre nő annak a segítség­nek az értéke, amelyet a lakos­ság önkéntes felajánlása je­lent munkában, anyagiakban egyaránt. A járás területén a múlt évben felajánlott és telje­sített társadalmi munka érté­ke több 100 ezer forint volt, a községfejlesztési alapok költ­ségvetési leg előirányzott bevé­tele pedig 4461 ezer forint. Az idén lényegesen megnőnek ezek a számok, így több fel­adat. megoldására nyílik lehe­tőség. Rohamosan fejlőd;k a járás­ban az állattenyésztés. A kis Tápiógyörgye népe például az elmúlt évben több, mint tíz­millió forint bevételhez jutott •Kupán a szerződéses sertések Az alsó lépcső­re lépett és már látta magát, amint elsőnek éri el az állomás ki­járatát. Az éjsza­ka hidege ráfa­gyasztotta a lép­cső deszkájára a mozdony hátra- csapódó gőzét. Jóska cipője meg­csúszott és a pil­lanat következő parányában, a gye­rek már a vonat alatt feküdt, a sínek között, tő­ből levágott bal lábbal. A rajzte­kercs összegyű­rődve, kormosán gurult egy dara­big a még min­dig szaladó vo­nat mellett. A vonat csi­korgó fékekkel Alit meg, az uta­sok krétafehér arccal fordultak a szörnyű látvány felé. Jóska még élt, talán eszmé­letét sem vesz­tette el, és ösz- szeroncsolt testé­ből vasmagon öm­lött a vér. Per­cek alatt ott vol­tak a mentők, de tennivalójuk már nem akadt. A kis halottat, aki gazdátlanul hagyta a sínek között szép raj­zát és táskáját is, a temetőbe vitték. Az iskola egyik legjobb ta­nulója volt. Lel­kes úttörő, min­denki szerette. Egyetlen gyere­ke, minden re­ménysége dolgos szüleinek. És másnap reg­gel ugyanennek a vonatnak, ugyan­erről a lépcsőjé­ről ismét leug­rott egy türel­metlen kisdiák. (szentkút!) Élettel telt meg a helyreállított dabasi kultúrotthon Öt kilométer hosszan bővítik a köiségben a villanyhálózatot A dabasi kultúrotihonra ne­hezen ismerne rá az, aki egy évvel ezelőtt látta utoljára. A vedlett, ütött-kopott épület he­lyén gyönyörűen kitatarozott, újonnan vakolt és festett, barátságos hajlék áll, való­ságos dísze a laposan ter­peszkedő falunak. Tavaly még kapuja sem volt, szertehordták 1956 zűrzavará­ban és a széles, üres kapunyí­láson át jól be lehetett látni oszlopsoros udvarába, ahol a Ludas Matyi című film külső felvételeinek egy részét fény­képezték egykor. Most vado­natúj kapu zárja el a „belá­tást“. A belső helyiségeket is rendbehozták, kimeszelték, be­bútorozták. Tavaly ilyenkor még a legtöbb kihasználatla­nul tátongott, legfeljebb egy- egy kis szobácskábán próbál­koztak a munkával a szakcso­portok, vagy a nagyteremben rendeztek olykor táncos, boros mulatságot, amelynek nyomai aztán a felületes takarítás kö­vetkeztében hetekig láthatók voltak. Most végre élettel telt meg ez a nagy épület, jól kihasznál­nak benne minden helyiséget^ A novemberben megvá­lasztott új községi tanács is itt tartja üléseit és itt rendezik meg az erősen lá­togatott szabad pártnapo­kat is. A kultúrotthon épületével szemben álltak már tavaly is az új szövetkezeti üzletház alapfalai. Azóta tető alá került az emeletes épület, sőt föld­szinti üzlethelyiségeinek széles kirakatait is beüvegezték. Büsiztoén mondják a daba- sdak, hogy egy hónap múlva megnyílik a „világvárosi’“ áru­ház, amelyben főleg ruházati cikkeket árusítanak, de lesz benne cukrászda is, modem eszpresszóval. As emeleten a földművesszö­vetkezet központi irodáit helyezik el. —■ Dabas községfejlesztési programjában az idén a leg­nagyobb tétel a világítási háló­zat fejlesztése — mondják a tanács házán. — Most a szőlős! rész kap villanyt, négy-öt kilo­méter hosszúságú hálózatot. A hálózatépítés négyszázezer fo- riíftba kerül. Kétszázezer fo­rint OTP-kölcsönt kaptunk hozzá, a többit a község fede­zi a községfejlesztési alap jö­vedelméből, valamint az ön­ként felajánlott társadalmi munkával. A lakosság készségesen vállalta, hogy a helyszínre fuvarozza a hálózatot tartó betonoszlopokat, megássa a fölállításhoz szükséges lyu­kakat és elvégez minden más fuvar- és gyalogmun­kát a szereléssel kapcsolatban. Pénzbe így csak az anyag és a szakmunka kerül. Tavaly óta megoldódott Da- bason az ivóvízkérdés is. Há­rom új mély kutat fúrtak a községben, így most Dabas la­kossága már kilenc kútból kap­ja a kifogástalan és egészséges ivóvizet. A kilenc kút teljes mértékben kielégíti a szükség­letet. m. L JÖN A TRANZISZTOROS TÁSKARÁDIÓ A Telefongyár idei új gyárt­mánybemutatójának egyik ér­dekessége volt a tranzisztoros táskarádió. Az 1,80 kilogram­mos készülékben 7 tranzisztor és egy germanium dióda he­lyettesíti a rádiócsöveket. Kö­rülbelül másfél kilóval köny- nyebb, s kisebb méretű a kö­zépszuper rádiónál. Üzemi költsége igen csekély: két egy­szerű zseblámpaelemmel 80— 100 órán át működik. A, tranzisztoros táskarádió gyártását a második negyed­évben kezdi meg a Telefon­gyár, s az idén előreláthatólag hétezret készít. Háztartásokban is használható krémkávéfőzőgép Megnyílt, a vendéglátóipari gépek állandó bemutatóterm« Budapesten, a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat helyiségében. Kiállításra kerültek a legújabb, korszerű gépek, amelyek még ez év első felében forgalomba kerülnek. A gépek egy részé* exportra is gyártják. A képen látható egyliteres krémkávéfőzöygép a háztartá­sokban is használható. Egy feltöltéssel 12 adag kávét főz. Körülbelül 800—1000 forintos áron kerül majd forgalomba Kezdődhet a tavaszi nagytakarítás Bőséges áruválaszték várja a háziasszonyokat A kereskedelem már fel­készült a tavaszi nagytakarítá­sok időszakában várható for­galomra. s a boltokban nagy mennyiségű tisztítószer várja a háziasszonyokat. Beeresztő ! parkettpasztából mintegy fél- 1 millió dobozt tartalékoltak, s hozzávetőlegesen másfélmillió doboz Ultra mosogatópor is raktáron van. Elegendő kész­let van szalmiákszeszből, só­savból, folyékony szönyegtisz- títószerből és bútorpasztákbóJ is. Mosó- és súrolószerekből, kefékből, seprűkből megszűnt a hiány és lényegesen na­gyobb a választék, mint az utóbbi évek bármelyikében. Kísérletképpen új, tartós pad­lólakkot Is forgalomba hoz n kereskedelem. Ennek az a tu­lajdonsága, hogy a súrolt pad­lóra vagy parkettre kenve egy évig tartja a fényét, anélkül, hogy kefélni vagy dörzsölni kellene. Gondoltak a falusi lakosság áruellátására is. Bőséges a fes­tékkészlet, elegendő ecset és meszelő is lesz. A festési mun­kák könnyítésére a vidéki ház­tartási bo’tok már megkezdték a falfestő hengerek kölcsönzé­sét. A konyhák díszítésére íz­léses mintájú mosható falvé­dőket árusítanak. A kereske­delem mosható papírszőnye­gekből is nagy mennyiséget rendelt az ipartól. Megtalálták Néró villáját? A római Victor Emánuel-híd közelében ásatásokat kezdtek és egy római villa nyomaira bukkantak, amely szakértők szerint esetleg Néró császár villája lehetett. Számos töké­letes állapotban maradt mo­zaikot találtak a villában, amely ha nem is volt Néróé, feltétlenül abból a korból szár­mazik. Régen hallottam akkora, ricsajt, mint a tóalmást Gobe­linkészítő Háziipari Szövetke­zet irodájának előszobájában. Valami szép, könnyed, hangu­latos riporttémát keresve nyi­tottam be egy estefelé az em­lített előszobába. Szépség, köny- nyedség helyett azonban csak hangulat fogadott. Méghozzá cudar, rossz hangulat. Több mint egy tucat asszony ücsör­gött — többségük reggel óta — az apró helyiségben. Muft­iidra vártak, de hiába. Hogy ne vesszen kárba az egész nap, legalább mérgelődtek, panasz­kodtak. ... Hogy nem igazságos a munkaelosztás: aki reggeltől estig ott áll, fagyoskodik, az nem kap hímeznivalót. Aki meg el sem jön, annak a la­kására küldik. Lénárd And- rásné — háromgyermekes csa­ládanya — például fél tíztől ücsörgött, hiába. Varjú Ist­vánná, Varga Andrásné és má­sok nem álltak ott naphosszat, mégis kaptak. ... Hogy a szövetkezet veze­tői, s az adminisztrátorok fleg­mán, pökhendi hangon beszél­nek az asszonyokkal. De aki zúgolódik, azt a részlegvezető kitessékeli az irodából, mint : Bárdi Lászlőnét. ■ ... Hogy gyakorta előfordul, hogy olyannak adnak munkát. ;aki kevésbé van rászorulva : Pataki Istvánnénak adnak, ve­dig szőlője van, 4—S hízót Okos szóval, megértéssel nevel, a férje is keres, s nem­régen vett szobabútort. Bár­diné rászorulna, mégsem kap. így panaszkodnak, mérge­lődnek az asszonyok, s szidják az egyszeri kákái lányt, aki Tóalmásra főtt menyecskének, s megtanította őket gobelint hímezni: Inkább ne tanította volna! Pedig jól tette, hogy meg­tanította. Mint megannyi le­heletfinom, könnyű pasztell- rajz, olyan szépek ezek a gobe­linek. Valóságos művészei en­nek a tóalmási asszonyok. Csakhogy meg kellene érte­niük egyet-mást. Például azt, hogy sokmin­denben igaza van a vezetőség­nek. Elsősorban abban, hogy a keveset nem lehet úgy el­osztani, mint a sókat. Márpe­dig a tavalyi hétmillióval szemben az idén csupán egy­millió forintos külföldi meg­rendelést kapott a HISZÖV fővárosi központja. Ezt kellett elosztania jónéhány részleg, sokezer szövetkezeti tag kö­zött. Mert nemcsak Tóalmáson van szövetkezet, hanem mjjg sokfelé a járásban, s a megyé­ben. Azt is meg kellene érteniük, hogy a szövetkezet éppúgy terv szerint dolgozik, mint az üzemek. A tervet pedig nyá­ron is teljesíteni kell, nemcsak télen, amikor mindenki hímez­ni akar. Nyáron viszont az asz- szonyok többsége nem vállal munkát, mondván, hogy a me­zőn dolgozni, meg a háztartás­sal bajlódni éppen elég nekik. Ha vállalnak, többnyire elkés­nek a határidővel, pedig akkor nem veszi át a központ a mun­kadarabokat. Télen aztán meg­jelennek, s munkát kémek. Csakhogy a vezetőség elsősor­ban annak ad, aki nyáron is dolgozott. Meg annak, aki mi­nőségileg kifogástalanul hí­mez, s nem rontja el egyik ér­tékes darabot a másik után. Mert erre is volt példa. Vannak olyan esetek is, ami­kor nagyon sürgős megrende­lésnek kell eleget tenni. Ilyen­kor megint csak nem a szo­ciális helyzet a mérvadó, ha­nem az, hogy ki vállalja egyhe­tes határidőre azt, amihez máskor két hét is kevés. Szerecsenmosdatás — mond­hatnák az asszonyok. Hát a ve­zetőség semmiben sem hibás? Minden jól van úgy, ahogy van?! Egyáltalán nincs jól! A vezetőség elsősorban abban hi­bás, hogy hagyta így elfajulni a helyzetet. Megengedhetet­len, hogy hétről-hétre — mun­kakiosztáskor —, akkora ve­szekedés, zúgolódás színhelye legyen a HISZÖV háza tája. Az sem helyes, hogy a tagok es a vezetőség között még u látszata sem forog fenn az egyetértésnek, a békességnek. Márpedig a veszekedés — ott- jártamkor ízelítőt kaptam be­lőle —, bizony kölcsönös. A részlegvezető ugyan nem volt jelen, nem veszekedett. De megtette helyette — az édes­anyja. Mit lehetne tenni? Talán legelőször jó volna Összehívni valamennyi szövet­kezeti tagot, s ismertetni előt­tük, hogy mennyi megrende­lést kapott a szövetkezet, mi­lyen lehetőségek előtt áll, s mennyi munkára számíthat­nak az asszonyok. Utána meg­kérni a jelenlevőket, hogy te­gyenek javaslatot a munkaki­osztás megkönnyítésére, az egésznapos sorbanállás, s a velejáró veszekedések meg­szüntetésére. A legjobb javas­latot gyakorlatban alkalmaz­ni, s aki még ezután is vesze­kedik, azt a közgyűlés elé vin­ni. És nem utolsósorban, mér­sékelni az indulatot, előnyö­sen változtatni a hangnemen — mindkét részről... Nyiri Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom