Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-26 / 48. szám

1959. FEBRUÁR 26. CSÜTÖRTÖK m«rr MEGYE ^/Ch'lap A mezőgazdaság számunkra éppen olyan fontos, mint az autógyártás" A Csepel Autógyár is segíti a tsz-mozgalmat Országszerte megindult a nagy átalakulás: nap mint nap újabb községek választ­ják a nagyüzemi gazdálko­dás útját. A mezőgazdaság szocialista átszervezését, az új útra térő falusi szövetsé­geseket az üzemi dolgozók is segítik. Tudósításunk ar­ról számol be, hogyan segí­tik a Csepel Autógyár dol­gozói a ráckevei járásban a termelőszövetkezeti mozgal­mat. A gyár üzemeiben már az elmúlt hónapban megvitat­ták a Központi Bizottságnak a mezőgazdaság átszervezésé­ről szóló határozatát. Egyön­tetű volt az a vélemény, hogy ezen az úton a határozat szel­lemében minél gyorsabban előre kell haladni. A CseDel autógyáriak is lát­ják, hogy a falun folyó for­radalmi átalakulás csak a munkásosztály vezetésével és támogatásával lehet eredmé­nyes. Ugyanakkor azt is megbeszélték, hogy ehhez a munkához milyen segítséget tudnak adni. Többen indítványozták a régi patronálás visszaállítá­sát. A motorgyár vidékről bejáró dolgozói például meg­ígérték, hogy ki-ki a saját falujában segíti majd az át­szervezést. — Falujárás kell! — java­solták a hajtóműgyári kom­munisták. A normáliagyár egyik . dolgozója, Varsányi elvtárs elmondotta, hogy há­rom évet töltött már vidé­ken, de ha kell, szívesen el­menne ismét a mezőgazda­ságba. — Nagy munka vár ránk — állapították meg végül is a Csepel Autógyár dolgozói —, de a mezőgazdaság számunk­ra éppen olyan fontos, mint az autógyártás! A szándékot rövidesen tett követte, s az elmúlt hét szer­dáján műszak végeztével a gyár kapuján kigördült az első, agitátorokat szállító autóbusz, hogy segítse a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztését Áporkán. — Előzőleg aktívaülést tar­tottunk — mondotta Somodi Gyula párttitkár — s nyoma­tékosan hangsúlyoztuk az elv­társaknak, hogy csak azok jelentkezzenek népnevelő munkára, akik önként vál­lalják ezt a megtisztelő fel­adatot, és akik képesek a tü­relmes agitációra. A gyár önként jelentke­zett népnevelői mindezt megígérték, s munkájukat tényleg a munkás-paraszt szövetség elmélyítése jegyében végzik. Délutánonként 140—150 dol­gozó, kommunista és párton- kívüli látogatja azóta a já­rás községeit. A Csepel Autógyár nép­nevelőire és szervezőire igen komoly feladat vár, annál is inkább, mivel az elmúlt esz­tendőben a járás egynéhány termelőszövetkezete bizony elég gyengén dolgozott. Hogy minél eredményesebb mun­kát tudjanak végezni, a já­rási pártbizottság javasla­tára elhatározták, a gyár minden egyes üzeme egy-egv termelőszövetkezet patroná- lását vállalja mindaddig, amíg a szövetkezet meg nem szilárdul. Ez a patronálás el­sősorban politikai és erköl­csi segítséget jelent. Az üzemek vezetői segítik majd a termelőszövetkezetek ve­zetőit, a párttitkárok a fa­lusi pártmunka színvonalát emelik. A gyár pénzügyi szakemberei pedig a tsz-ek könyveléséhez adnak majd segítséget. A Csepel Autógyár vezetői ezenkívül három termelő- szövetkezet patronálását vál­lalták még. Csányi Antal igazgató például a dömsödi termelőszövetkezetet segíti majd, Somodi Gyula párt­titkár a halászteleki tsz-t pat- | ronálja. Túl a politikai és erkölcsi támogatáson. ha közvetve, de gépekkel is segíti a Csepel Autógyár a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztését. Itt készülnek ugyanis a kü­lönböző traktor- és dömper­motorok, s a gyár dolgozói úgy határoztak, hogy ebben az évben még több motort készítenek terven felül. napokban lezajlott or­megkérdezték Turjánszki Mi­hály elvtársat, a Csepel Autó­gyár országgyűlési képvise­lőjét. hogy az erkölcsi tá­mogatáson kívül mivel se­gíti a Csepel Autógyár a me­zőgazdaság átszervezését. Tur­jánszki elvtárs erre azt vá­laszolta, a Csepel Autógyár erre a kérdésre az elkövet­kezendő hetekben ad majd vá­laszt. Amint a fentiek is bizo­nyítják, megyénk legnagyobb üzeme a munkás-paraszt szö­vetség szellemében, szívvel- lélekkel segíti a falu forra­dalmi átalakulását. S. P. síéi1 Hiú Több gondot a balesetvédelemre! indítottak el a nagykátai já­rás nőtanács tagjai: elhatároz­ták, hogy nyaraltatási akciót rendeznek a járás területén le­vő állami gondozott gyerme­kek részére. Több száz gyer­meket visznek majd az iskolai szünidőben — kéthetes turnu­sokban — balatoni sátortábo­rozásra. A nyaraltatás költsé­geihez valamennyi község nő­tanácsa felajánlott száz-száz forintot, A többi társadalmi és tömegszervezetek is felaján­lották anyagi támogatásukat. VITA A MAGYAR IBTGTAFORGALOM HELYZETÉRŐL A vitaindító előadást Föld­vári László közlekedés és postaügyi miniszterhelyettes ' mondotta, majd később vála­szolt az újságírók kérdéseire. Az Irodalomtörténeti Intézetben fel­dolgozzák a magyar proletárirodalom múltját, kiadják dokumentumait A szággy ülésen A Magyar Tudományos Aka-. dérnia Irodalomtörténeti In­tézetének XX. századi magyar osztálya részletes munkater­vet dolgozott ki. amelynek alapján feltárják és monográ­fiákban dolgozzák fel a ma­gyar proletárirodalom múlt­ját. dokumentumait pedig ki­adják. A terveket megbeszé­lésen ismertették a magyar proletárirodalom régi harco­saival, legkiválóbb alkotóival és segítségüket kérték a mun­kához. A jól sikerült baráti megbeszélésen megállapodtak egyes kérdések kidolgozásában. Többek között elhatározták, hogy feldolgozzák a magyar munkásirodalom kezdeteit, a a képviselők i külföldi haladó szépirodalmi kiadványok illegális terjeszté­sének történetét. Elhatározták azt is, hogy felkutatják a A SZOT XIX. kongresszu­sának határozata többek között azt is hangsúlyozza, hogy az üzemekben működő szakszer­vezeti bizottságoknak a jövő­ben még több gondot kell for­dít ani-ck a dolgozók egészség- védelmére és az üzemi balese- ' tek megelőzésére. Sajnos, me- I gyénk egy-'két üzemében nem j nagyon szívlelték meg ezt a J felhívást, mert mint a legutóbb végzett balesetvédelmi vizsgá­lat is bizonyítja, helyenként inkább emelkedett, mintsem csökkent volna az üzemi bal­esetek száma. A Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál pb 1957 második felében 14 baleset for­dult elő, 450 kiesett munka­nappal, 1958 második felében a balesetek száma már 34-re emelkedett, 642 kiesett munka­nappal. Kilenc ízben fordult elő harminc napnál túl gyó­gyuló súlyos baleset. A Szent­endrei Kocsigyárban 1957 má­sodik felében 18 dolgozót ért baleset, 185 munkanap kiesés­sel, az elmúlt év második felé­ben 15 baleset történt, s 318 munkanap veszett kárba. A bizottság azt is megállapí­totta, hogy a balesetek nagy része a dolgozók e'ővigyázat­munkásmozgalmi folyóiratok, j lanságából származik. Sokan kiadványok fellelhető példá­nyait. Az intézet tervbe vet­te, hogy a pro’etár irodalom szereplőit felkéri emlékeik megírására, s azokat külön kötetben adja közre. még a legminimálisabb mun­kavédelmi előírásokat sem tartják be. Persze, itt-ott a szakszervezetek nemtörődöm­sége is növeli a baleseti statisz­tikát. A Visegrádi Kőbányá­ban például nem sokat törődik a szakszervezet az óvintézke­désekkel, nem ellenőrzi az elektromos berendezéseket, a védőburkolatok szanaszét he­vernek az udvaron. Bár a dol­gozók több ízben is figyelmez­tették az illetékeseket a bal­esetveszélyes helyekre, gépek­re, a jegyzőkönyv felvételénél tovább nem jutott a szakszer­vezet. Bőven lenne tennivaló a Cementáruipari Vállalat váci telepén is. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni a balesetvédelem fontos­ságát. Különösen a veszélye­sebb munkaterületeken, kell sokkal inkább betartani a meg­felelő óvintézkedéseket és ki­oktatni a szükséges elővigyá- zatra a dolgozókat. Az üzemi bizottságoknak ellenőrizniök kell, hogy megvannak-e a meg­felelő védőberendezések, ha igen, nem romlottak-e el és nem £enyegeti-e újabb veszély a dolgozókat. Méginkább ki kell terjeszteni a munkavédel­mi propagandát, hogy minden egyes dolgozó tudatában lehes­sen, milyen veszély fenyegeti, hol kell még jobban vigyáznia? Lelki ismeretesebb rn unkával, megfelelő óvintézkedésekkel elejét vehetik a szakszerveze­tek az itt-ott bizony még sűrűn előforduló baleseteknek. Ez pe­dig nemcsak népgazdasági ér­dek, hanem elvtársi és ember­baráti kötelesség is. S. P. Biztató kilátások az újjáalakult dányi termelőszövetkezetben a Szerdán délben a Nemzeti“! budapesti nagykövete és Aczél j­Szalonban ünnepélyesen meg­nyitották a magyar—szovjet barátság hónapja alkalmából rendezett nagyszabású szovjet könyvkiállítást. Az ünnepségen részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Nemes Dezső, a Po­litikai Bizottság póttagja, Or­bán László és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetői, Nagy Jó­zsefeié könnyűipari miniszter. Tausz János belkereskedelmi miniszter, Benke Valéria mű­velődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, va­lamint a politikai és a kultu­rális élet számos más vezető személyisége. Jelen volt a meg­nyitón a budapesti diplomáciai képviseleteik számos vezetője és tagja. ' A megjelenteket Köpeczi Béla, a kiadói főigazgatóság főigazgatója üdvözölte, majd J. I. Gromov, a Szovjetunió A megtréfált agitátor A környék el­néptelenedett. Ügy tűnik, mintha egy lélek sem lenne itthon Pátyon. Tán ebédelnek, vagy bent a szo­bában beszélget­nek. Mert mos­tanában sok a látogató. Terme­lőszövetkezetet szerveznek a köz­ségben. Ahogy így fi­gyelem az üres utcát. megakad a szemem egy bá­csin, aki elége­detten pöfékel pi­pájából épp a ka­pu előtt. Felé in­dultam. Gondol­tam, ha nem akar találkozni velem, még van ideje visszahúzódni a kapuból. Eszébe sem volt. Egyene­sen felém fordult, mintha szomjazna a szóra. Ahogy ’közelébe értem, köszöntöttem. Ügy látszik, manapság nem ritka az ilyen ismerkedés, mert rögtön meg is eredt a beszélge­tés. Előbb tapo­gatózva, óvatosan. Annyit tudtam még csak róla, hogy idősebb Sza­bó Lajosnak hív­jál:. Vajon egyéni még? Vagy már szövetkezeti? Még nem árulta el. Ó mintha olvas­na a gondolataim­ban — hamiská­san mosolyog. Vár. Nem akar a nyúl kiugró ni a bokorból. Már ott tartok. hogy dicsé­rem a helyi szö­vetkezetét. Ö is helyesel. Azután azokról beszélek, akik mostanában léptek be. Moso­lyog. Az orra alatt. Innen tu­dom. hogy valami titkot rejt. Az­után már 'l<öze- lebb tapogatózom: — Hát Szabó bácsi? — Én, kedves? Hát én régen tsz- tag voltam. A ker­tészetben dolgoz­tam. Azután 'ki­léptem. — És most? — Most? Hát tsz-tag vagyok most is. — Hogy-hogy? — Szombaton beléptem. Hat és fél holdat vittem magammal. Ma már ott is dol­goztam. Megyek mindjárt vissza. Csak gondoltam, megvárom magát, hátha még egyszer beag’tál. Szóval, ezért állt ott olyan ma­gabiztosan pipáz­va. s örült, hogy egy agitátort meg­tréfálhat. (György, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese mondott beszédet. A Párttörténeti Intézet felhívása Közeledik a magyar nép és az egész nemzetközi munkásmozga­lom történetének kimagasló dátu­ma, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulója. Az évforduló alkalmából ország- szerte gyűjtik az íaio-es dokumen­tumokat, korabeli iratokat, újságo­kat, feljegyzéseket, kiadványokat és visszaemlékezéseket. Az 1918— 19-es forradalmi harcok részvevői is számos nagy jelentőségű forrás­anyagot őriztek meg a jövő szá­mára. A gyűjtésben részvevő szer­vezetek, dolgozók és diákok jelen­tősen hozzájárulnak ahhoz, hogy népünk megismerje a műit dicső­séges harcait. Ehhez azonban az szükséges, hogy a felkutatott do­kumentumok és egyéb forrásanya­gok ne szóródjanak újra szét, ha­nem tudományosan feldolgozzák őket Ez nemcsak az évforduló megünneplését, hanem munkás- mozgalmunk. pártunk történetének megírását is segíti. A Párttörténeti Intézet arra kéri mindazokat, akik a Tanácsköztár­saság emlékeit gyűjtik, hogy a fel­tárt dokumentumokat, és vissza­emlékezéseket minél előbb, de legkésőbb az évforduló után, jut­tassák el •— lehetőleg eredeti pél­dányban vagy ha ez valamilyen akadályba ütközik, fényképmáso­latban — az MSZMP Központi Bi­zottsága Párttörténeti Intézetéhez, (Budapest, V., Alkotmány utca 2.). A behozott, vagy beküldött doku­mentumokról az Intézet is készt» fél .yképmásolatokat; Takács Lászlót, az agronó- mus-elnölköt kerestük a dányi Magvető Tsz-ben, de nem volt szerencsénk, mert éppen Ko- csánra utazott állatvásárlási ügyben. Helyette Tihanyi László könyvelő tájékoztatott bennünket a íenne!őszöveike- zet múltjáról, jelenéről, s tér- 1 veiről, jövőjéről. Az elmúlt év őszén feloszla­tott Lenin Tsz helyén és öröké­ben december elsején alakult Magvető 13 tagot számlál. Földterületük csaknem 500 ka- tasztrális hold, benne szántó, rét, legelő és erdő. Ahogy meg­tudtuk, szakítva a régi elkép­zelésekkel, az új termelőszövet­kezet elsősorban állattenyésztéssel és hizlalással szándékozik fog­lalkozni. Gyönvörtí tözsállat- állományt vettek át a Lenin Tsz-től, ezt akarják tovább fej­leszteni. A termelőszövetkezet Sasülő A tsz modern, önitatós istállója nevű tanyáján hatalmas, mo­dem, önitatós tiszta istállójá­ban gondozott állatok. 34 fejős tehenük. 20 hizómarhájuk, 27 növendékállatuk és hét szopós borjújuk van, s ezt az állo­mányt szeretnék úgy fejlesz­teni, hogy előbb 50, majd 75 fejőstehenük legyen. A növen- dékállatck számának növelé­sére is megvan minden lehető­ség, mert nemrég kaptak egy több mint 60 holdas legelőt Locsod mellett. Sertéstenyésztéssel és hizla­lással is szeretnénk intenzíveb­ben foglalkozni. Jelenleg 34 sertésük van. Felvetődött an­nak gondolata, hogy a napi több száz liter tej után jól jön­ne, ha a termelőszövetkezet melléktermékeket kapna visz- sza, amely eredményesebbé tenné a sertésnevelóst. Ennek két akadálya van. A tejet Pest­re viszik, de a mellékterméket csak Hatvanból lehet beszerez­ni, tehát drága a szállítás. A másik akadály az edényhiány. Felvetődött egy tejszövetkezet megalakításának gondolata, amelybe a termelőszövetkezet is belépne tagként, s ez nem­csak a tsz-nek, hanem az egyé­nieknek is hasznos lenne. A Dányi Földművesszövetkezetre vár ez a feladat, hogy megvizs­gálva a helyj lehetőségeket és adottságokat, elősegítse ennek a gondolatnak megvalósítását Az újjáalakult termelőszö­vetkezet Terveiről „Narancs 1 tsz legjobb fejőstehene, napi 32 liter tejet ad beszélgetve Tihanyi László el­mondta még, hogy a közel­múltban már beállítottak egy 24 kalapácsos darálót. Ez na­gyon hasznos a tsz-nek is. meg az egyénieknek is. Tervezik például azt is, hogy kovács­műhelyt nyitnak, s fűrészgat- tert üzemeltetnek. Az iparen­gedélyeket rövidesen megkap­ják. Az üzemeltetést azonban az akadályozza, hogy a gatte- rom van egy kis javítani való, de a tsz tagjai bizakodnak, mert a termelőszövetkezetet nagyon eredményesen és hasz­nosan patronálja a budapesti 6. sz. Autójavító Vállalat, ók hozták rendbe teherautójukat is. Másik patronáló vállalatuk a 24. sz. Építőipari Vállalat, ahonnan szintén szakmunkás segítséget kapnak. Látogatá­sunk alkalmával is ott dolgo­zott a vállalat kőművese, Tóth Lajos, a tsz irodájának tataro­zásánál. A dányi termelőszö­vetkezeti tagok és vezetők azonban nemcsak segítségből akarnak megélni. Eddigi mun­kájuk és terveik ugyanis azt bizonyítják, hogy működésük eredményes lesz. Amikor a Magvető Tsz jövő­jét vizsgáljuk, figyelembe kell venni a fiatalságot. A fiatalok ugyanis többségben vannak a tsz-ben. Beszélgettünk például Tóth Jánossal, aki a fejős-bri­gád vezetője. Fiatal ember, nemrég szereit le a honvédség­től, s tele van munkakedvvel, lendülettel. Fejlődni, haladni akar, ezért elhatározta, hogy kéri felvételét a Váci Mező- gazdasági Technikum levelezd tagozatára, s mezőgazdász lesz. Annál is inkább könnyebb az elhatározás megvalósítása, mert Tihanyi László könyvelő is mcst végzi a technikumot, s szívesen segít majd Tóth Já­nosnak. A terv és elhatározás szép, reméljük, megvalósul? Tóth János brigádvezető egyé­ni terve is, meg a termelőszö­vetkezeté is. T. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom