Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

"•"ü^Cirlav

1959. FEBRUAR 22. VASÄRNAP

TANÁCSOK PEST MEGYÉBEN

A PROLETÁRFORRADALOM ELŐTT

1918—19 fordulóján a forradalmi válság országszerte mélyült, érlelőditek a proletárforradalom feltételei. Az ..őszirózsás forradalom” után megalakult Nemzeti Tanács intézkedései a polgári demcikratiikus átalakulás egy-ikét jegyét viselték magúikon, s mit sem enyhítettek a dolgozó tömegek kétséigbeejtően súlyos helyzetén. A Nemzeti Tanács bur- zsoá pártjainak legfőbb törekvése arra irányult, hogy fékezze, leszerelje és céljainak megfelelő gátak közé szorítsa a mindinkább balra tolódó nép-' mozgalmakat. E törekvésükben készséges segítőtársakra találtak a szociáldemokrata vezetőikben, valamint a változtatás nélkül meghagyott köz- igazgatási rendszerben.

A falu életét még mindig a virüiznvus alapján létrehozott képviselőtestületek irányították, a járás élén pedig továbbra is a főszolgabírók,

a régi rend bizalmasai

látták el az államigazgatási teendőket. A burzsoá államhatalom megszilárdítására irányuló intézkedéseket — kevés kivétellel — hűen támogatták a helyi nemzeti tanácsok is, azzal, hogy a soraikba választott forradalmi elemeket igyekeztek elszigetelni és cselekvésüket bénítani. A tömegek forradalmi lendületét azonban nem lehetett megállítani.

Egyre-másra zajlottak le olyan események, amelyek arról tanúskodtak, hogy a nép kezébe akarja venni sorsának irányítását. E spontán tömegmozgalmak eredményeként 1919 január-február havában Pest megyében megalakultak az országos viszonylatban is alsó forradalmi tanácsok.

A népi tanácsok megalakulásának történelmi folyamatát a fővároshoz közelfekvő falvak „bejáró” munkásai indították eL Rákoscsabán már 1918 decemberének végét} került a községi elöljáróság és képviselőtestület elmozdítására és néptanács választására

A néptanács

1919. január 1-én lépett hivatalba. A főszolgabíró a választást törvénytelennek minősítve, azonnali beszüntette a tanács működését. A megválasztottak azonban minden gáncsos'kodás ellenére helyükön maradtak, s rövid idő múlva a csendőrséggel fenyegetőző főszolgabírónak is el kellett ismernie, hogy a tanács teljes sikerrel helyreállította Rákoscsabán a közigazgatási rendet. A rákoscsa- bai néptanács megalakulásában jelentős szerepe volt a helybeli nemzeti tanácsból — annak megalkuvó működése miatt — kivált baloldali tagoltnak.

Az első, spontánul alakult néptanácsot rövidesen újabbak követték. 1919 január közepén Gödöllőn a járás községeinek küldötteiből álló 15 ezer főnyi népgyűlés hozott határozatot községi és járási tanácsok választásáról. A határozat megállapította, hogy: „ ...a képviselőtestületek és elöljáróságok nem tudnak a nép érdekelnék megfelelő működést kifejteni, sőt, legtöbb esetben a népakarat megsértésével a legvitálisabb közérdekeknek is szembehelyezkednek, A járási gyűlés ezt azzal magyarázza, hogy ezen testületek a virilizmus és adócenzus alapján, erkölcstelen eszközök kel létrejött szervezetek. ...ezen maradi szervekkel a megalakult nemzeti tanácsok sem alkalmasak arra, hogy sikeres munkát végezhessenek.”

A népgyűlés által elfogadott határozat a továbbiakban egy azonnal megválasztandó járási tanács felállításáról intézkedett, s követelte a törvényhatóságok feloszlatását és új megyei választások kiírását, az általános, titkos választójog alapján.

„Addig is, míg ezen választások megejtetnek, kimondja a gyűlés, hogy minden községben néptanácsok alakuljanak és ezen tanácsok veszik át

ideiglenesen a községek irányítását.”

A népakarat megnyilvánulásával létrejött községi tanácsok nem ismerték el a főszolgabíró irányító jogkörét, felsőbb szervként egyedül a népgyűlés által választott járási tanácsot fogadták el. E körülmény a hatóságokkal való

nyílt összeütközéshez vezetett.

A főszolgabíró a főispán-kormánybiztos írott jelentésében ..az államrend felforgatására irányuló erőszakos akciónak'1 nevezne a néptanácsok megalakulását, s ha a helyzet számára kedvezőbb és a népmozgalom elszigeteltebb jelenség lett volna, bizonyéra csendőrterror vetett volna véget a tanácsok rövid működésének. De a forradalmi hangulat egyre emelkedett, s a tömegek egyre határozottabban követelték az új választások szükségességét és a nép részvételét az államigazgatási apparátusban. Ilyen körülmények között a főispán tanácsosabbnak vélte mellőzni az erőszakot és belügyminiszteri utasítás alapján, a gödöllői főszolgabírón keresztül, tárgyalásokat kezdett a járási tanács elnökével és titkárával. E tárgyalások azonban eredménytelenül végződtek, ezért a szolgabíró a járási tanács megkerülésével közvetlenül utasította a községi tanácsokat működésük beszüntetésére. Fenyegető fel- szólításánsik eredményeként néhány helységben valóban lemondott a tanács, de más községekben, különösen Péce- len, bátran helyén maradt, kijelentve, hogy „a nép által reá ruházott hatalmat csak a nép kezébe hajlandó ismét visszaadni”.

További tanácsok alakulását a kormány oly módon próbál- óiJSsíeÖ&fedályozni, hogy a forradalmi hangulatú járásokban — így a gödöllői, kispesti és ráckevei járásban is — új képviselőtestületek és elöljáróságok választását rendelte el. Az általános és titkos választójog alkalmazását azonban mellőzte, s szigorúan utasította a főszolgabírókat az alábbiak pontos betartására:

„Nyomatékosan felhívom arra, hogy hasson oda, hogy úgy az elöljárósági, mint a képviselőtestületi tagok, minden esetben előzetes megállapodás alapján, felkiáltással választassanak meg.”

Az „előzetes megállapodás” mind hivatali, mind köznyelven csak azt jelenthette, hogy a főszolgabíró előre jelölje ki az általa kívánatos személyeket, s azok megválasztását minden eszközzel biztosítsa.

Amíg « kormány és a törvényhatóságok e választási komédia előkészítésével foglalkoztak. a megye területén olyan események zajlottak le, amelyek a proletárforradalom fegyveres erejének szerveződésére utalnak. Kerepesen

Vörös Gárda alakult.

Alakulásának körülményeiről és működéséről sajnos, nem maradt fenn írásos emlék. Ugyanígy alig tudunk valamit a már 1918 novemberében is fennállt pomázi munkástanácsról és a proletárforradalom előtt megalakult szobi néptanácsról.

Az aszódi munkástanács forradalmi működéséről viszont annál bővebb adatokkal rendelkezünk:

Aszódon 1919 március e’so felében — a Magyar Lloyd repülőgépgyár munkásainak kezdeményezésére — alakult munkástanács. E tanács földet osztott a környék nincstelen szegényeinek. Munkáskezek vertek először lóid né'küli zsellérek és cselédek nevével ellátott cövekeket a báró Hatvány és Sdhossberger-birtokok kövér földjébe. Az úri tulajdon birtokbavételéről a Vörös Újság márciusi száma ekként írt:

„Március 18-án a Párizsi Kommün évfordulóját azzal ünnepelték, hogy megcsinálták a föld fegyveres forradalmát. Ezen a napon vette birtokába Aszód, Kartal, Paks, Hévíz fegyveres népe a báró Schossberger-féle birtokot.

A Kommün emléknapját így Aszód és környéke szabadságünneppé avatták gyönyörű forradalmi munkával.

Hisszük törhetetlen hittel, hogy az aszódiak iskolapéldája gyors forradalmi cselekvésre fogja ösztöil<élni uz egész ország földmívesszegényeit” Másnap győzött a prole- tárfarradalom és a megye népe forradalmi lendülettel látott munkához, hogy a széthullt burzsoá-állam romjain felépítse a Tanácsmagyaror- szágot.

Krizsán László

Juhászbojtár

» juhásalanuló \

Az állami gazdaságokban a rendkívül értékes juhállo- i.' mánv mellett eddig nem gon- doskodtak megfelelően a szak- j ember utánpótlásról. A bojtá- rókát ugyanis ősi szokás sze- ^ rint maguk a juhászok fogad- ^ ták fel, s ők is tartották. Most ^ az egyéb szakmákhoz hason- ^ lóan bevezették a juhász-szak-^ munkás képzést és az általános ■: iskola elvégzése után —800 telik,

is a juhásztanulókat. Az elmé- ^ Ieti képzés mellett természete-1 sen továbbra :s bojtárkodnak ^ az öreg, tapasztalt juhászok^ mellett. A juhásztanulónak & készülő általános iskolások je- ^ lentkezését az iskolák juttat- ^ ják el az állami gazdaságok ^ termelési igazgatóihoz.

KÉSZÜL AZ ÚJSÁG

havi 700 ^ forint fizetéssel szerződ- |

tervszer ben oktatják § S

Az újság cikkeinek kéziratai elsőnek a gépszedökhöz kerülnek, akik ólomsorokba szedik azokat

Ötszáz családi ház épül az idén a nagykátai járásban

A nagykátai járás igen büsz. ke arra, hogy villamosítása a múlt év végén befejeződött. Újszilvásra is bevezették az áramot és így ma már egyetlen olyan falu sincs a járásban, ahol ne lenne villanyvilágítás. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne adódna tennivaló még ezen a téren. A meglevő hálózat a legtöbb helyen bővítésre szorul, hogy végül minden lakóházba eljusson az áldást jelentő áram. Különösen az újabban alakuló vagy a nem régen alakult új lakótelepek várják a községi hálózat kiterjesztését. Mert

egyre-másra alakulnak a szépen gyarapodó községekben az ilyen új telepek.

örvendetesein sok új lakóház épült az elmúlt években a járás területén, de úgy látszik, az építkezési kedv még mindig fokozódik. Amint a járási tanácsnál megtudtuk, az idén ötszáz családi ház épül, legalább is ennyire kértek már építési engedélyt és legutóbb nem kevesebb, mint 285 lakhatási engedélyt adtak ki a hatóságok. Ez a szám nem azt jelenti, hogy annyi a már felépült új lakóházak száma, a múlt évben ugyanis ennél jóval több épült és lakói már be is költöztek, de sokan fölöslegesnek tartották a lakhatási engedély megszerzését hozzá.

A legtöbb új lakóház Tápió- szecsőn, Tápióságon és Szent- mártonkátán került tető alá.

Az építkezők legnagyobb része termelőszövetkezeti tag vagy egyénileg gazdálkodó paraszt, van azonban köztük szép számmal ipari munkás is.

Az új házak igen takarosak és semmiben sem hasonlítanak a régi, zsúppal, náddal fedett, vertfalú falusj parasztházakhoz. Alapjuk rendszerint égetett tégla és piros cseréptető borul rájuk. Széles ablakaikon sárgára lakkozott redőny. Két- háromszobásak, igen sokban fürdőszoba is van és értékük 70—80—100 ezer forint.

Az építkezési kedv már a járás központjában, Nagy kátém is fellángolt. Tömegesen jelentkeznek a tanácsházán azok, akiknek kedvük is, pénzük is lenne az építkezéshez, csak teljük nincs, mert az építkezésre alkalmas területeknek elég szűkében van ez a 13—14 ezer lakosú község. Mutatja a nagv érdeklődést, hogy

legutóbb házhelyekké parcellázták föl a Nagykáta szívében levő hatalmas vásárteret, ötven házhelyet nyertek rajta

Ezeket a házhelyeket szinte pillanatok alatt szétkapkodták az igénylők és többen már meg is kezdték az alapozási munkát. Az új vásárteret a községen kívül jelölték ki.

Az építkezők legnagyobb része teljesen saját erejéből építi föl új hajlékát, de azért van1

nak, akik OTP-kölcsönt igé- ^ nyeltek és kaptak hozzá.

— Legnagyobb problémánk ^ — panaszolták a járási tanács- | nál — az út, meg a víz. A já- § rás régi makadámútjai gyalá- ^ zatce állapotban vannak, főleg ^ a nagykáta—tápiószelei, a ^ tápiószecső—tápiósági és a ^ kóka—tápiósülyj makadámút ^ szorulna alapos javításra, a ^ bicske—tápiósági és a szent- ^ mártomkáta—irsai földútra pe- ^ dig makadámburkolat kellene. ^ mert

ezek az egyre fontosabb ^ szerepet betöltő utak ősz- ^ töl tavaszig legfeljebb ló- $ háton járhatók.

A bicske—tápiósági bekötőút ^ kiépítését még a második ^ világháború előtt elhatározták ^ az illetékesek, a munka meg is $ kezdődött, a földmunkákat el- ^ végezték, a helyszínre szállí- ^ tották a szükséges kőanyagot | is, de a háború kitörésekor ^ abbamaradt a munka, azóta ^ pedig a kőanyag jelentős részét | máshová szállították. &

A víz viszont azért problé- ^ ma a járásban, mert az ásott $ kutak legnagyobb részének ja vize emberi fogyasztásra al- § kalmatlan, az artézi kút pedig 5 kevés, a régiek alig adnak vi- | zet, egy-egy új kút fúrása igen § súlyos anyagi terhet jelent. A $ járási tanács mindent elkövet, ja hogy segítsen ezen a bajon és § bízik benne, hogy rövidesen | sikerül megoldást találnia az ^ „égető*’ vízkérd érre is.

m.L S

I

Az ólomsorokat hasábokba rakják, majd a címek kiszedése után a inettőr és a tördelő szerkesztő „betördeli”, azaz összeállítja az újság oldalait

Az oldalakat matricázzák — kartonlapra préselik —. erről kiöntik az ólomlemezt, az öntés rákerül a rotációsgép hengereire és máris sok ezer példányban hagyja el a gépet a kész Pest megyei Hírlap

(Foto: Gábor Viktor)

/////////////////////////////////////////AW///////////////////////////A'///////////////.

o

tthon voltam a

leimnéL S miközben a jó meleg konyA tarhonyaleves

hában anyánk nyeit régmúlt emlékek meg. A

üldögélve, kopott edé- nézegettem, gyerekkori rohantak dróttal körülkötözött öreg cserépfazék hazai bablevesek illatát, a le- pattogzott zománcú kék veidling főzéshez készülődő

anyánk tésztagyúrását, a színehagyott háromrészes komacsésze pedig a nyári ebédhordások idejét juttatta eszembe.

A mi családunkban az ebédfőzést mindig széleskörű demokratikus vita előzte meg, amely azzal kezdődött, hogy anyánk úgy délelőtt tíz óra tájben megkérdezte tőlünk: mit főzzünk, gyerekek?

Mi ilyenkor — az éléskamra állapotának teljes figyelmen kívül hagyásával — ahányan voltunk, annyiféle ételt javasoltunk. „Paprikáskrumplit galuskával” — szóit Márta húgom. „Krumplistésztát” — kiáltott Kari. „Öregkását” — mondta Jancsi.

Húsfélét még csak véletlenségből sem javasoltunk, mert tudtuk, hogy ilyesmi csak akkor kerül az asztalunkra, ha apánk — a mezőről jövet — egy lesantult nyulat, vagy egy elgémberedett foglyot ejt. Ám ilyen szerencse nagyon ritkán leselkedett ránk.

A

nyánk javaslatainkat türelmes mosollyal hallgatta végig, aztán kimondta a határozatot: „Tarhonyaleves lesz”, mire mi kórusban méltatlankodtunk, felsorolván, hogy a hétnek már hányadik napján eszünk tarhonyalevest. De anyánk sem hagyta magát. A fő érve az volt, hogy a tarhonyaleves a legolcsóbb étel, mert egy késhegynyi

zsír, fél marék tarhonya, néhány szem krumpli kell hozzá — és kész.

S miközben emlékeimet eképpen idézgettem, hirtelen anyám hangját hallottam: „Mit főzzünk, gyerekek?" — kérdezte.

Ó, hányszor hallottam ezt a kedves hangot és ezt a jól ismert kérdést., De anyánk már nem a régi. Azóta öregebb, soványabb, meg kisebb lett, s kezd már a haja is őszülni. „Szép birkahúst kaptam a hentesnél — folytatta —, csináljam meg kásával? Vagy főzzek inkább egy kis krumplilevest a tegnapról maradt töltöttkáposztához?”

0

" cséim savanyú ábrázattal hallgattak. „Már megint töltöttkáposzta” — dörmögött Lukács. „Tegnapelőtt is birkahúst ettünk” — méltatlankodott Pista is.

„Hát te mit szeretnél jobban?” — fordult anyám hirtelen felém. Kicsit töprengtem, aztán így kiáltottam:

„Főzzünk tarhonyalevest!” „Úgy van, főzzünk tarhonyalevest!” — csatlakoztak öcséim is javaslatomhoz. Az ötlet mindenkinek megtetszett, egyedül anyám szontyolo- dott el. Kétségbeesett tekintetet vetett a kék veidling mellé akasztott vászonzacskóra, amelyben a tésztafélét szokta tartani, s így szólt: „Ez bizony üres. Az utóbbi években már egyáltalán nem csináltam tarhonyát, mert azt hittem, hogy a múltban egy egész életre jóllaktunk vele. De azért ne búsuljatok — tette hozzá —, árulnak még a boltban.” s már kapta is magára a berlinerkendőt és indult...

így ettem én odahaza 1959 telén tar- honyalevest.

Ari Kálmán