Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
A GYÉMÁNTOT |> *J» »*• »*« *** »J* ♦*» *J» *J* *J* NEAÍ BÁRSONYON cA makra neűi *j» **« «j« ♦*« **• a **♦ **• »*« »*« ♦*« »j* •** «5» »J* *j* Szerzői est a kisvárosban. Vagy ötvenen ülünk a művelődési ház kistermében, a falaikon átszivárog — olykor átcsorog — a fölöttünk levő nagyteremből a zeneszó. Odafenn a magyar—szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepsége zajlik. Itt csendesen muzsikáló verssorokat citálnak. Érdekes, alig-alig látok a hallgatóság között középkorút. Fiatal kamaszfiúk és leányok, életük delén túlnőtt felnőttek. És szemre, beszédre egyik se munkás vagy paraszt. Ez utóbbiak talán odafenn ünnepelnek. Pedig, ahogyan a bevezetőben hallottam, a szerzői est hőse: Cegléd költője ... Igen, így bézséit róla Farkas László: — Kötelességünknek érezzük, hogy a város- költőjének, Szálkái Miklósnak verseivel többször találkozzunk, többször beszéljünk róluk ... És Kacsányi Sándor méltatásában csak megismételte ugyanezt, így adva rangot Cegléd költőjének: — Szálkái Miklós egy város, egy közösség költőjévé lett, szinte aszkateikus módon mondott le mindarról, amit mástól kaphatott volna, hogy csak saját magát adhassa... És a továbbiakban: — Szálkái Miklós kötete: az idegen Beadeckerje, útikalauza a mi városunkban . .. Jó hallani, ahogy szinte lírába lágyuló szeretettel beszél a költőről, a kis dolgok valóságának poétájáról, a humanistáról, a valóság álomba fordított realistájának ihletett művészéről, a színek és hangulatok és érzések gazdag skáláján játszó muzsikusáról. Nagy dolog, kimondhatatlanul nagy dolog az, ha ilyen nagyon szeretnek, ilyen magasra értékelnek egy művészt! Nagy dolog, de nem túlontúl jó dolog! Még akkor sem, ha a méltató néhány szóval, óvatosan rátapint valamire, ami fáj: — A költő világa mégsem elég gazdag, témái szegényesek, ha tehetségéhez mérjük azokat... Alig egy-két mondat. De talán erről, a témáit szűk körének és a költő tehetségének aránytalanságáról többet kellett volna beszélnie ezen a szerzői esten, még akkor is, ha a szavak fájdalmat okoznak. ha a megállapítások az elevenbe marnak ... Mert arról, hogy Szálkái Miklós költő, nem kell szót vesztegetni. Költői képek, gazdag érzelemvilág bontakozott ki a néhány előadott versből is. Például a Hetivásár utolsó versszaka: t Csendes a tér, mint késő este A rossz gyerek. Ki fáradtan anyja ölében Már szende reg. Halk szellő 'kél nyugatról, Hoz álmokat, S dúdolva, elszórt almacsutkák Közt, válogat. Vagy idézzek a Faluvég-ből? Csak két versszakot: Egy kááyhacső, mely már nem éget, Volt gazdájáról beszélget. Derékbatört, nagyúri, drága Cseréppipa a társasága. Talán a gazda asztalra vágott Vele — unva e bús világot. Ahogy szétdől a déli napfény S aranysárga színe ráhull, Kirakat lesz az árokoldal; Csillog a lom, a sok szemét, S ahogy kínálja ékszerét, A szívem belefájdul. Igen, az apró valóságok szépszavú poétáját megtalálom minden sorban, a sorok muzsikájában. De az apró valóságok nem egyebek, minV a Nagy Valóság részecskéi. És erről a Nagy Valóságról a költő, Cegléd költője már nem énekel. Vagy ha igen, bizonyos fenntartással, gátlásokkal küzdve teszi. Hallgatom a Gyárban című verset: Mielőtt ajtaján bemennék, Uj lángra gyűl egy régi emlék: Hatéves gyermek vagyok, Az állatkertbe megyünk Pesten... Vonz és riaszt az ismeretlen, A jélelmes rab állatok. Akkor a tigris, most a gépek.. Szemben egy fűrészgép reszket, Ugró állatra emlékeztet, Fényfogán táncot jár a nap... És ahogyan a költő a ketrecbe zárt fenevadakra a gyár láttán, úgy emlékezem én e verset hallva József Attilánk A város peremén című költeményének két szakaszára: Csak nézzétek, a drága jószág hogy elvadult, a gép! Törékeny falvak reccsennek össze, mint tócsán gyönge fég, városok vakolata omlik, ha szökken; s dong az ég. Ki inti le? — talán ■ a fjöldesúr? — a juhász vad ebét? Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk nevelkedett a gép. Kezes állat. No, szóljatok rá! ! Mi tudjuk a nevét. Csak azért idéztem József Attilát, hogy vele bizonyítsak: mennyire mást gondol ő. a tegnapban élt Ma költője a gépről. Mert Szálkái Miklós így zárja mondanivalóját: , Istenem, ha úgy értenék Egymást az önző emberek. Mint itt a fényes tengelyek, S egybesimuló sok kerék... Pedig a vers alá írt évszám nem 1933, hanem 1948, amikor nálunk már megértették egymást az emberek, legalább is azok, akik a gép mellett dolgoztak! De a bizonyításhoz kevés egy idézet. És hallgatom a többit, amelyekben a paraszti szülőktől származott költő ön- * maga vall — önmaga ellen. ^ így vagyunk az emberekkel is § — a címe egy másik versének. 5« Két szakaszt belőle: $ 5? Egy szép képét láttam valahol: Sj Soha nem képzelt csoda- ^ világ, ^ Végtelenbe tűnő utcasor ^ S napsugárban úszó paloták, k---------------------------------- | M ily csalódás! Ki gondolta \ volna: \ Ami szép a képen, mind ^ hamis. § Szürke por, mi tisztaságnak § látszik. $ ...Így vagyunk az emberekkel is. % s Kell-e kommentár? A vers § 1935-ben született ugyan, de ^ akkor sem, most sem egyivá- ^ súak az emberek, és a hamis, ^ hazug, bűnös társadalmi rend 8 rabjaiként élő dolgozók, az ^ igazi emberek, akkor sem vol- ^ tak hamisak. És a valóságtól való elfor- ^ dulásra, a nagy dolgok idején ^ apróságokba veszésre még ^ egy döntő bizonyság a Mégis ^ tavasz van című vers (1944) nehanv sora: Egyenruhába bújt az ember, ^ Legfőbb erény az erő lett, § Egyén nincs, csak nemzetek \ vannak, ^ S a jövő „nagy, szent” ígéret. $ T $ Tudom, hogy égihaborúban \ Nincs viszhang szívdobbanásra, \ Mégis megírom, hogy a Tavasztól $ Uj ruhát Icapott a hársfa. \---------------------------------- $ . .. Ha elfárad a háború majd \ És újra lesznek egyének, ! Nekik békés, örök tavaszról! lm hadd meséljen egy ének. \ Humanizmus? Igen, az is. A háborúban megfáradt, meg- vérzett embert biztatni a tavasszal. a béke tavaszával... De 1944-ben ez kevés. A ta- vaszvárás: passzivitás. A költő pedig — az igazi humánum dalosa — nem ülhet ölhetett kezekkel várva a jobb világot! Ha ezt teszi, befele fordul, menekül a valóságtól, nem iránytű! Nem, nincs szándékomban 1944-ért 1959-ben felelősségre vonni a költőt. De..; nincs újabb vers, amelyen lemérhetném: előrébb lépett-e azóta akár egy lépéssel Szálkái Miklós? Vajon szembe néz-e már a valósággal, és nemcsak nézi-e, hanem lát-e végre? Mert ugyan hitet tesz Újrakezdem című költeményében: Hát újrakezdem! Nem magánügy. Hogy írok, vagy nem írok verset. Hitet tesz: nem magánügy. De ezen a szerzői esten az 1956-ban írt — talán így is mondhatnám — hitvallás ellenére alig-alig hallottam új, ma született, a ma valóságától ihletett verset. Alig-Alig? Nem. Ami ez utóbbi követelménynek megfelel, olyan egy sem akadt. Pedig Szálkái Miklós Egyszerűen című versében így vall önmagáról: í Láncszem vagyok s a dolgom. < Hogy jól fogjon a láncszem, j í Nos, a láncszem, bizony, nem fog jól. És ezt így, kere- ^ ken, kertelés nélkül ki kellett ^ volna mondania a méltatónak 'j is a szerzői esten. ‘A gyéinán- £ tot neht bársonyon csiszolják, £ a költőt nem szép szavakkal, í dicsérő jelzők özönével farag- ^ ják a mi költőnkké vagy ami | ezzel egyet jelent: Cegléd vá- ff ros költőjévé. Egy kissé jel- ff lemzőnek éreztem azt a tényt, ff hogy odafenn a magyar—szov- f, jet barátságot ünnepelték és ff idelenn a szerzői estet tartót- ff ■fólr TT-rrr cs] r->rr arfxTie'7*»r*i'i CThinro« á (Kötzer Henrik fotója) Énekkarok és tánccsoportok fesztiválja a gödöllői járásban zési hibával a költő megfosztotta magát attól a közönségtől, amely odafenn ünnepelt És nemcsak a nagyobb közönséget, a szépre áhító munkásokat és parasztokat vesztette így el, hanem egy olyan élményt is, amely talán mes- ihlette volna. Az előszobában ugyanis kedves jelenetben gyönyörködtem. Az est egyik szólistája, a fiatal hegedűs, együtt muzsikált egy szovjet katonával. A fiú <— álla alatt hegedűjével — húzta, a szovjet katona pedig csendesen pengette utána a dallamot, és mosolygó szem-, mel mondta a végén: „Ha-; raso!” Különös, de ahogyan magam $ elé idézem a képst. fülemben : cseng Szálkái Miklós Sorsom i című versének két sora: Minden pénzem vonatra \ adni. \ S a pályaudvaron ott maradni...: Hát miért vesztegel Szálkái> Miklós a pályaudvaron? És i miért idézték keserűen a szer- ! zői est hozzászólói a költőre! vonatkoztatva ezt a két sort.! hiányolva a nagy nyilvánossá- j got, az új köteteket? A vonat, i a Ma Valóságának vonatja! várja a költőt. Csak fel kell rá | kapaszkodnia! Garami László Március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezzük meg járásunkban a kult úrot-t honok énekkarainak és táriccsoport- jainak ünnepi fesztiválját. Az ellenforradalom nem kerülte el a gödöllői járást sem Romboló munkáját elvégezte itt is. Amilyen gyorsan lábra tudott állni a színjátszás, annál több baj volt az énekkarok és tánccsoportok újraszervezésével. Egyetlen egy énekkarunk maradt, amely megállás nélkül dolgozott: a csömöri vegyes kórus. Tánccsoportjaink pedig mind széthullottak. Az 1958. évi megyei dalostalálkozón mér három énekkarunk vett részt — szép eredménnyel. Az idei járási fesztivál pedig sok színűnek, gazdagnak ígérkezik. Novemberben •sikerült újraszervezni az isa- szegi régi múltú munikáskó- rusit és a nagytarcsai énekkart, így Csömör mellé felsorakozik Pécel, Isaszeg, Gödöllő, Nagy- tarcsa, a táncosok pedig Dány, Zsámbok, Kistarcsa, Pécel. Isaszeg községet képviselik majd. csoportok műsora változatos, J sok színű. $ A sok közül itt van például 5 Csömör vegyeskórusának prog- $ ramja: Gyöngy Pál Szabadság- 5 indulója, Dunajevszkij Szabad ; szél-részletek, Tardos—Gaál ; Békéért és emberi jogért című ijnűve..... ! Isaszeg tánccsoportjá, a ! zsebkendős tánccal, a túrái J párnatánccal és a bényi leány- ! tánccal lepi meg a közönséget. : A tánccsoportok járási fesz- J tiválja mintegy előkészíti a ! májusban megrendezésre ke- | rülő országos tánctalálkozót, | amelyet ugyancsak itt, Gödöl- j lön rendezünk meg. Ladányi István : népmű v. fel ügy. LELKES MIKLÓS: A CSÚCSON Izzik az erdő — ezüstzöld parázs. Leni a völgyben vonat siklik tova. Dombok szaladnak — lenyírt birkányájak, Meglendül az ég felhő ostora. Elképzelem, hogy óriás vagyok: S törpék lakják a pici házakat. Álmot duruzsol fülembe a kékség, S a fény cikázva átszalad. Hatalmasnak és mégis könnyűnek Érzem magam — és ha vállamon szárnyak Nőnének, akkor most kibontanám — De így csak vágyam az, mely tovaszállhat. ORDAS IVÁN: SZÁZ PENGŐ sajtár fülét, hogy belefájdult az ujja. Lihegett a sebes futástól és az oldala is szúrt, pontosan ott, ahol a fiatalabbik gazda. tegnapelőtt rásózott a villanyéllel. Az ütés emléke ismét mozgásra serkentette. Az öreg Mátyás negyvenholdas ember volt és az ilyenek markából gyorsan kiszaladt egy-két pofon. Ezért a tejért is például, ha nem lesz időre otthon vele. — Aztán igyekezz! Nehogy a nadrágba rakj féltedben ettől a kis ágyúzástól! — biztatta a gazda, aki gyakran dicsekedett az előző háborúban viselt tüzérkáplári rangjával. Egy nagyobb dörrenésre azonban feltűnő gyorsan igyekezett vissza a házba. Az arcszíne meg éppen olyan szürke volt, mint amilyen pirospozsgás máskor. Ferkó igyekezett. Itt a bokrok, cserjék védelmében már jobban mert sietni. Csak úgy, kézzel markolt, ki a szénaboglyából, és villa nélkül, átnyalábolva vitte a tehenek elé. Egyik állatot sem zavarhatta túlságosan az egész éjjel és most is tartó zenebona. Igazi szarvasmarha-nyugalommal, fújva túrtak bele az illatos szénába. Lekuporodott és ahogy tőle telt, fejt. Kétszer is felugrott közben, óvatosan kilesett az ajtón, de nem mozdult senki, Csak a lövöldözés folytatódott szüntelen. Valamennyire megnyugtatta, hogy nem látott embert. — Te jóságos ég! — gondolta. — Ha itt érnének az oroszok1 f\em látott még oroszt, csaíc egySzer a Magyar Futár címlapján, de azért élénken maga elé tudott képzelni akár egy tucatot is. Füles sapkájuk van, mindenkit legyilkolnak, a férfiakat elhajtják Szibériába — épp eleget hallott róluk a gazdáéknál. Titokban hálálkodva gondolt ilyenkor a szerencséjére. hogy nem született nőnek. Mert lám, például ott van a Szente Gizi, az is tizenkét éves, és mégis mennyivel többnek látszik! 0 maga, a tizenkét évével meg inkább kevesebbnek. Sovány is, de ez attól van, hogy tavaly télen folyvást köhögött. Most azonban kész szerencse: így talán nem hajtják el. Hogy miért hajtanák, hová hajtanák és hogy mit csinálnának az oroszok az embereik nélkül maradt országban, ha már mindenkit elhajtottak — ezen nem gondolkodott. Talán hat literre való tej gyűlt össze, amikor Ferkó váratlanul hangokat hallott. Lódobogás, férfibeszéd. Nem magyarul szóltak, a németet, ha nem is értette, de ismerte... Csak oroszok lehetnek! Dermedten állt a tehenek fara mellett. Aztán, hogy a nehéz, csizmás léptek közeledtek, egyetlen ugrással az ajtó Ferkó felt. összegörnyeelve loholt felfelé a domboldalon :és csak ott szuszogott egy keveset, ahol az út agyagos partfalak közé vágva valamivel mélyebben kanyargóit. Lélek sem i járt a szőlők között. A máskor barátságos présházak és pin- ; cék most hideg ablakszemekkel és bezárt ajtókkal néztek ;vissza rá. Az uraság hullóvakolatú pincéjénél lelapult a fűbe, ;és óvatosan visszalesett a domb alján meghúzódó falu és a |templomtornyait távolabbról mutogató város felé. j A domboldalról messzire ellátott. Lent a faluban semmi :nem mozdult. Egyetlen udvaron sem ment át senki, és csodá- i latosképpen a kutyák sem ugattak. Egy foszladozó csendőr- Izászláalj még az éjszáka átvonult a falun, hajnalban pedig Italán százötven poros, füstös német motorkerékpáros robogott \el, géppisztollyal a nyakukban. Úgy száguldottak, mint akiinek nagyon sürgős. Utánuk nem jött senki, csend volt. A gép- Ipuskaropogás hol távolabbról hallatszott, hol közelebbről. j Ferkét hajnalban zavarták ki az üres istálló szénahegyé- jWeifc békés nyugalmából. Maga az öreg Mátyás, a gazda parancsolta el, akinél már tavaly karácsony óta béreskedett. Kövér, : szigorú ember volt Mátyás János. Ferkóhoz összesen nem szólt \ életében talán húsz szót. Amúgy sem beszélt sokat, a földből ..alig kinőtt béresgyereket meg csak a fiaival ugráltatta. ! — Feri, tedd ezt! Eredj oda! Lódulj, vedd a villát! — Ezt \soha nem az öreg gazda mondta, de testes alakjával, szörnyű, !lelógó bajuszával minden parancs mögött ö maga magasodott, !és Ferkó úgy félt tőle, akár a tűztől vagy a kanász kócos gkutyájától. ! Esze nélkül fogta reggel is a sajtárt és voltaiképpen csak ja kert aljában kapott észre, hogy mire vállalkozott? \ A két tehenet még tegnap felhajtották a szőlőbe és bekötötték a présház nagy szobájába. Kaszált széna volt odafenn. \vetettek eléjük és az öreg Mátyás úgy vélte: 5 — Ha tüstént meg nem látják, később talán már nem § viszik el az oroszok!' \ A gazda véleménye ellen természetesen nem volt apelláta. \Azt pedig, hogy a csendőrök meg a németem futása után csak 5az oroszok érkezhetnek, mindenki tudta. A teheneket ózonéban meg kell fejni, és mivel csak az ég mondhatja meg, hol gnem lövöldöznek szerte a határban, nyilvánvaló módon nem gaz öreg Mátyás, a menye, a lánya vagy a fia ment el, hanem g a Feri gyereket zavarták neki a domboldalnak. $ Ferkó tehát az uraság szőlőjében hasalt, az uraság fája § alatt, és dobogó szívvel figyelte, hogyan füstöl egy másik i uraság kazla messze a város mögött. Tizenkét éves szíve ivadul ugrándozott a mellében, olyan görcsösen szorította a
