Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 19. szám

MS9. JANUÁR 23. PÉNTEK MEGY i/Cirlaß Amit nem tanítottak a% iskolák an Árunak idején — régen volt már — az iskolában magol­tam be a szabályt, de olyan alaposan, hogy máig se fe­lejtettem el: „A hő áramlás­sá], sugárzással vagy vezeté­se® úton terjed.” Igen. A Nap úgy sugározza ránik melegét, hogy a közbenső szférák hő­mérsékletét nem növeli. A kályhából a levegő közvetí­tésével áramlik a kellemes meleg a szobában. A parázsra vetett vasdarabot pedig azért ejtjük el. ahogy a kezünkbe vesszük, mert a vas jó hő­vezető. Nos, nem folytatom tovább. A hőről — higgyék el — *ok mindent megtanultunk az iskolapadban ülve, bár csak a tizedét vagy a század részét tanultuk volna akkoriban a műveltségről. Mert azt máig sem tudjuk ilyen pontosan meghatározni, hogy a kultúra milyen úton-mó- doii terjed7 Áramlással? Sugárzással? Vezetés út­ján? Mindhárom módon? Vagy van még negyedik és ötödik lehetőség is? Csupa-csupa kérdőjel. A fe­jeletet voltaképpen csak né­hány esztendeje keressük. És ha a kultúra, a művelődés olyan „egyszerű”, olyan „meg­fogható” valami lenne, mint a hő, bizonnyal megtaláltuk volna már a kérdésekre a vá­laszt. De a kultúra: meleg is, fény is. Tapintható, mint egy jó könyv, hallható, mint Beethoven muzsikája, látha­tó, mint egy nagyszerű film — és ugyanakkor megfoghatat­lan, láthatatlan és nem ész­lelhető — hiszen a legfino­mabb elektromos mérőműszer sem regisztrálhatja az emberi agyban végbemenő titokzatos változásokat. •k Az aszódi "írási művelődési ház irodájában egész kis ku­paktanács üli körül a kályhát. Csente Béla. a fiatal igazgató; Debrey Jánosné, a művészeti vezető; férje, a helybeli iskola pedagógusa; Kovács László Kossuth-díjas, a népművelési felügyelő; Vörös Géza, a me­gyei tanács népművelési osz­tályától és jómagam. A téma: mi a járási művelődési ház feladata. Azaz: hogyan és miként terjed innen, az aszódi járás szívéből a műveltség: áramlással, su­gárzással vagy vezetései úton? ó, ez nehéz, nagyon nehéz kérdés; nincs benn a munka- tervben, talán a továbbképzés anyagában sem szerepel. Kü­lönösen nem egy ilyen műve­lődési házban, amelyik egy esztendeje mászott ki úgy- ahogy az anyagi és az eszmei esődből, az űj igazgató. Csen­te Béla révén És mégis! Kutató-kereső uj­junk néhány érdekes, szép cUv- logra rátapint. Debreyné a színjátszókról beszél (két csoport működik, összesen 15 taggal): — A Dulszka asszony erköl­cse című darabot próbáljuk. 25-én szerepelünk vele Kartá­jon, elsején Versesen ..: Igen. a művelődési ház gyakor­ta szerepel a járás közsé­geiben. A Bástyasétány cí­mű zenés vígjátékkal már lejárták a vidéket, és a Dulszka asszony után a Zeng az erdővel akarnak turnézni. Csakhogy ..: Olykor-olykor kissé túl messze sugárzik (su­gárzik, mert a közbeeső köze­get nem melegíti fel!) a mű­velődési ház melege! Kará- csond, Horány nem az -aszódi járáshoz, de nem is a megyé­hez tartozik, mégis — a járás községeit megelőzve — szere­pelne!? bennük — ami méltó elismerése ugyan a színját­szók képességeinek, de hát­rányosan érinti a járási mű­velődési ház hatósugarába tar­tozó községeket. Lám, bizony­ság: Csente Béla elmondja, hogy a járás két községébe, Vácegresre és Váckisúj faluba ez ideig nem jutottak el egyet­len egyszer sem. De keresünk, és találunk mást is. Kartalon, Galgagyörkön sza- lás-’wsás tanfolyamot ren­deztek. Az előadót a járási kultárház adta. A színjátszó-rendező tanfo­lyamra — ha nem is Aszódra, de Gödöllőre — kilencen je­lentkeztek a járásból, és az acsai, galgamácsai, bagi, gal- gahóvízi rendező kivételével eljárnak az előadásokra. A művelődési ház zenekara tavaly mintegy hat helyre uta­zott ki, hogy jó muzsikát ad­jon, viszonylag kevés pénzért. Ismeretterjesztés: aszódi elő­adókkal olyan előadássoroza­tot terveznek, amelyik a gyer­meknevelés módszereit mu­tatná meg a környező közsé­gek lakóinak. Csak néhány hevenyészett adat. De már ennyi is jelzi: a művelődés terjesztésének egyik módja, ha a já­rási kultúrház együttesei, előadói, vezetői bejárják. a környéket, továbbadják tudásuk, művészetük leg­javát. ★ Egyik módja... És má a másik? Természetesen az, ha a környék művészeti együttesei szereplési pó­diumot és ezzel továbbfej­lődési lehetőséget lelnek a járási művelődés házá­ban. Ez az elv sem új dolog itt, legfeljebb nem eléggé tudato­sodott. Debreyné a munkanaplóból, ebből a mindentudó nagy- könyvből, olvassa a tényeket: — Huszoníhetedikén a tu­raiak vendégszerepeitek ná­lunk a Zsuzsi 'kisasszonnyal; október táján a kartaliak a Nagymamát hozták; a múlt évi báli nyitószámot a tu- raiak járták; itt tartottuk a Galga menti napokat május­ban, akkor is szerepelt egy sereg együttesünk; a honvéd­napra a galgamácsaiak, az ik- ladiak jöttek el szerepelni.:. Elég ennyi. Ha hozzávesz- szük. hogy áprilisban, a járási fesztiválon színpadot kapnak Aszódon a járás tánc-, szín­játszó és népi együttesei, ak­kor teljes a kép. De: céltudatosan és szervezet­ten kell megformálni, ki­tervelni, hogyan, milyen sorrendben, milyen mű­sorral szerepeljenek a meghívott együttesek a járási kultúrotthon szín­padán, és az ilyen fellépé­seket a tapasztalatok ki­cserélésének ünnepnapjá­vá lehetne avatni. ★ Sugárzás, áramlás.;. Igen, A vezetés .;. Azt hiszem, ahogyan a fé­mek között akadnak szép számmal jó hővezetők, «így akadnák olyan egyénisé­gek, akik különösképpen fogékonyak a művelődés elsajátítására és tovább­adására. Pedagógusok, aktív, öntevé­keny kultúrmunkások, szín­játszók, táncosok, olyan mun­kások vagy parasztok, mint Gyimesi Jánosné. aki hat­van esztendős fejjel az aszódi színjátszó együttes egyik fő erőssége. Ök azok, akik nap­ról napra megismétlik a bib­liabeli kenyér csudáját: az öt kenyérből ötezreket vendégel­nek meg úgy, hogy tizenkét kosár telik meg a maradékkal. Kétszer egy évben összegyűl­nek itt, a járási kultúrházban a községi művelődési ottho­nok vezetői, megbeszélni, meg­vitatni tapasztalataikat, örö­meiket, bajaikat, terveiket. Hasznos, jó megbeszélések ezek, de nem szabadna csak a kultűrotthon-igazgatókra korlátozni. A színjátszó cso­portok vezetői, a táncosok ok­tatói vajon nem tudnák se­gíteni, támogatni egymást? Vagy az ismeretterjesztés mód­szereiről haszontalan lenne egy-egy vita a járási művelő­dési ház falain belül? A másik dolog: a színjátszó­együttes tagjai gyakran sze­repelnek vidéken. Igen óm, de — ahogyan a fcartali nép­művelési ügyvezető mondja — jönnek, láttatnak és mennek. Magyarán: röviddel szereplés előtt érkeznek, leszerepelnek, és sietnek haza. Pedig be jó is lenne, ha — minden fölényességtől menten — segítenék a gyengébb, esetleg tapasz­talatlanabb kisebb, fiata­labb csoportokat; vagy pe­dig véleményüket kérnék: a szakértő színjátszók bí­rálatát megszívlelnék! Van erre is törekvés. Csente Béla mondja: — Versegen. Galgagyörkön összejönnek vendégszereplé­sünkkor a színjátszók, öröm­mel fogadnak bennünket, le- szólít.iák szereplőinket... De miért a véletlenre bíz­zák ezt? Nem lehetne értesí­teni a színjátszókat: ekkor és ekkor jövünk, ezzel és ezzel a darabbal, előadás után aniké- tot tartunk, beszéljük meg közös dolgainkat... . Nem igényelne költséget, se sok munkát. És az „elveszte­getett” idő busásan megté­rülne, mind a színjátszóknál, mind a táncosaknál, mind az ismeretterjesztő előadások ve­zetőinek megbeszéléseinél. ★ A segítés és együttműködés számtalan lehetősége kínálko­zik. Keresni se kell nagyon. Vagy mégis, keresni kell; Szűcs Ernő, a kar tail népmű­velési ügyvezető, a létesítendő kultúrotthon jövendő igazga­tója például hlrtelenében nem tudja, milyen igényekkel for­dulhat a járáshoz, mi lenne az, amiben segítséget kérhet és várhat. — Talán díszletek kölcsön­zése? — Vagy a szervezésben se­gíthetnének? — Igen! Zenekarral is.;. — Alakulna dalárda, ha akadna vezető, talán tehetne valamit érte a járási kultúr­ház? Lám, az egyetlen mag, jő talajba kerülvén, pillanatok alatt négy kalászt is érlelt. Hát nem lehetne végre megbeszélni, megvitatni, mi a járási művelődési há­zak feladata a járás köz­ségeinek, falvainák ku.ltu- rálódása érdekében? A hőről szólva megtették már ezt a tudósok. Tisztázzuk hát mi ezt a kér­dést! Hogyan sugározzák, ára­moljon, vezetődjék a mű­veltség a járási kultúrházból minél gazdagabban és erőtel­jesebben? Felajánljuk lapunk hasáb­jait e vita céljára. Ha eredmé­nyes lesz, akkor cikkünk nem foglalta el feleslegesen a he­lyet. És amit nem tanulhattunk meg annak idején az iskola­padban. könnyű szerrel meg­tanuljuk — egymástól. Garami László Kis készülékek — nagy teljesítmény A HAMUPIPŐKE BUDAÖRSÖN A budaörsi leányiskola Szilágyi Erzsébet úttörőcsapata előadta a Hamupipőke című mesejátékot. Az előadás be­vételét az úttörők nyári táborozásának javára fordítják. Szovics Imre felvétele azt a pillanatot mutatja, amint a „maszkmester” az egyik kis szereplőt festi 25 esztendeje iskolaigazgató Székely Andor. A jubilánst munkahelyén, az érdi leányis­kolában szombaton ünnepélye­sen felköszönt«K és átadják ne­ki a Művelődésügyi Miniszté­rium dicsérő oklevelét. A ritka évfordulót — igazgatói mun­kásságának huszonötödik esz­tendejét — ünneplő Székely Andor mindössze ötvenegy éves és 1947 óta vezeti az érdi leányiskolát. A művelődésügy helyzetét tárgyalja meg szombaton a Dabasi Járási Tanács végre­hajtó bizottsága. A párt mű­velődéspolitikai téziseinek egyik nagy győzelme és ered­ménye az, hogy egyre több já­rási és községi tanács fordul arccal a művelődésügy felé és az ilyen tanács-, valamint végrehajtó bizottság; üléseket követően észrevehetően fellen­dült a kulturális munka. ’ Kossuth Lajos portréja a vilnyuszi múzeumban A magyar kutatók előtt mindeddig ismeretlen volt Kossuth Lajosnak az az arc­mása, amelyet a vilnyuszi ál­lami képzőművészeti mú­zeumban őriznek. Kossuth portréját N. Ilakavicsusz, a múlt század ötvenes éveinek nagynevű litván festője ké­szítette Kossuth londoni tar­tózkodása idején. A múzeum munkatársai fényképet készítenek' a Kos- suth-portréról. amelyet rövi­desen a magyar kutatók ren­delkezésére bocsátanak. Gy. Vartanjan fiatal szov­jet tudós félvezetők alkal­mazásával olyan elektroni­kus készüléket szerkesztett, amelyekkel pontosan meg le­het állapítani a talaj ned­vességtartalmát' és tanulmá­nyozni lehet a földben és a növényekben végbemenő szá­mos folyamatot. A készülék segítségével pontosan megál­lapítható, hogy egy mezőgaz­dasági növény mikor érik be teljesen. Az új készülékek kismére­tűek. A talajnedvességet meg­állapító szerkezet például ak­kora, mint egy gyufásdoboz, a szükséges áramot pedig egy zseblámpaelem szolgáltatja. A betegség megelőzése a szocialista egészségügy legfőbb feladata Beszélgetés dr. Békés Zoltán megyei főorvossal Pest megye egészségügyi helyzetéről időről időre érdek­lődünk dr. Békés Zoltán me­gyei főorvostól. Kérdésünkre ezúttal a főorvos egyetlen mondattal válaszolt: — A megye egészségügyi helyzete teljesen kielégítő. E mögött az egy mondat mögött azonban sok esztendő nehéz, fáradhatatlan munkája rejlik, szakadatlan munka, amit a megye orvosai, egész­ségügyi intézményei a beteg­ségek megelőzésére végeztek és szünet nélkül folytatnak. Az orvosi megelőző munka az, amiről most a megye főorvo­sával beszélgetünk. — A betegség megelőzése mondja dr. Békés Zoltán — a szocialista egészségügy leg­főbb feladata. Valaha a kapi­talista rendszer idején egy- egy betegséggel foglalkoztak és ha például járvány ütötte fel a fejét, gyakran a legna­gyobb kapkodással láttak hozzá elfojtásához. Nálunk azonban a rendszeres megelőzés ál­landó készenlétei jelent, s ha meglepetésszerűen mégis kitörne valamifajta járvány, tervszerűen lé­pünk fel ellene. — Hét megyei egészségügyi intézményünk mindegyike a maga területén irányítja a megelőző munkát. A megyei közegészségügyi és járvány­ügyi állomás például olyan eredményesen dolgozik, hogy kifejezett járványveszély már évek óta nem fenyegeti me­gyénket és járványos megbe­tegedések is csak szórványo­san fordulnak elő. — 1957-ben aránylag sokan betegedtek meg gyermekbénu­lásban Pest megyében is. Ez­után nálunk is kötelező lett az oltás. Tavaly már kevesebb gyermek bénulásos megbetege­dés fordult elő megyénkben és persze az egész országban, mint akármelyik járványmen- tes esztendőben. Olaszország­ban, ahol viszont 1957-ben szintén pusztított a gyermek- bénulási járvány, a védőoltást nem tették kötelezővé. Követ­kezménye: tavaly még erőseb­ben lépett fel a járvány. — Hasonlóan jó eredménye­ket mutat fel a bőr- és nemi- beteggondozó, az onkológiai gondozó, a tüdőbeteggondozó, amelynek szűrőautója évente százezer embert vizsgál végig a megyében. így keressük meg a fertőző és a terjesztő rejtett betegeket. — Nagy és szép megelőző munkát végzünk az iskola­egészségügy terén. Különösen fontos, sok embert érint és érdekel az üzemegészségügyi védeke­zés. A Ha még megemlítem az anya- és csecsemővédelmet, felsorol­tam a megelőzéssel foglalkozó megyei intézményeinket, de természetesen a megelőzés munkájában minden egyes or­vosunk is részt vesz. Vissza­térve a csecsemővédelemre, rá szeretnék mutatni arra, hogy 1938-ban a megyében 15,6 szá­zalék volt a csecsemőhalandó­ság, ezt az arányt I958-ra si­került 5,7 százalékra csökkenr tenünk. És az elhalt csecse­mőknek több mint a fele vele­született rendellenesség miatt halt meg, tehát menthetetlen volt. — Eredményeinkkel elége­dettek lehetünk, de nem. pi­henhetünk habárainkon. A megelőzés állandó, szünet nél­küli munka és nem elegendő, ha csupán ez egészségügyi ha­tóságok és dolgozók foglalkoz­nak azzal. Talán nem fejezem ki magamat helytelenül, ha azt mondom: társadalmasítani kell a megelőzést. Ezt a célt szolgálja a Vöröskereszt óriási és hatásos felvilágosító mun­kája. Filmekkel, élőszóval igyekszik egyre sikeresebben terjeszteni a higiéniai köve­telményeket. Nagy szükség van erre. amíg előfordul, hogy istál­lótrágyát raknak a sebre és meggondolatlan anyák, mielőtt csecsemőjük szá­jába tennék, megnyalogat­ják a cuclit. — Az egészségügyi megelő­zést csak egészségügyi kultú­rával lehet megvalósítani. Ha hiányzik a közérdeklődés, nem lehet eredményes az orvosi megelőző munka sem. Feltét­lenül szükséges, hogy a lakos­ság igényelje is mindazt, amit ma a szocialista egészségügy nyújtani tud. Sz. E. Szélkiildték már a meghívókat a megyehálra UJ TERKEPEK Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartog­ráfiai Vállalata turista-térkép­sorozatában két új kiadvány jelent meg: az egyik a Bör­zsöny, a másik a Bükik hegy­ség turistaútjait tünteti fel. A régebbi, hasonló kiadványok­kal szemben a domborzatot szinttörésen kívül szintvona­lak is ábrázolják a térképeken, amelyek feltüntetik az átjelzé­seket. az erdőfajtákat, a köz­lekedési lehetőségeket és a látnivalókat. A térképek ára darabonként 11 forint. A megyei kézitérképek soro­zatában megjelent az első három szám: Pest, Fejér és Szolnok megye kézitérképe. Az 1:250 000 méretarányú térké­pek ára darabonként 6 forint« A Pest megyei megyebál szombaton, 24-én este nyolc órakor kezdődik. A program szerint háromnegyed kilencig szalonzenekar szórakoztatja a Vendégeket — a megye irányí­tói!, legkiválóbb dolgozóit, a megyei és járási párt- és ta­nácsszervek dolgozóit stb. —, majd Szabó Károly, a megyei tanács vb-elnöke megnyitja a bált. Utána bálnyitó csárdás és keringő következik. A negyed- tizenkettőig tartó tánc után keringőverseny lesz, amit csár­dásverseny követ. A bál haj­nali öt óráig tart. A nyitócsárdást és keringőt dz Egressy Gábor Művészeti Klub modem táncbemutató csoportja táncolja, a zenét Edelényi Márton tánczenekara és a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének népi zeneka­ra szolgáltatja. Ez utóbbit Ba­logh Aladár vezeti. A bált három szerv, a Pest megyei Tanács v. b., a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi­zottsága és a KISZ Pest me­gyei végrehajtó bizottsága rendezi a megyei tanács dísz­termében. A bál fővédnökei: Horváth András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára, Tausz János belkereske­delmi miniszter. Szabó Károly, a megyei tanács vb-elnöke, Csala László, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának el­nöke és Bállá Balázs, a KISZ megyei bizottságának titkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom