Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

1959. JANUAR 27. KEDD Akcióbizottság az algériai menekültek megsegítésére Az algériai háború követ­keztében napról napra több, otthonából elüldözött algériai asszony, Öreg. gyermek és se­besült menekül Tuniszba és Marokkóba. A mintegy 200 ezer menekült a legnagyobb nélkülözésnek van kitéve. Az algériai menekültek meg­segítésére a Magyar Vöröske­reszt felhívására akcióbizott­ság alakult, amelyben eddig a vöröskereszt, a SZOT és a Magyar Nők Országos Tanácsa képviselői vesznek részt. Az akcióbizottság első ülését ja­nuár 27-én tartja. MJT IIECI K^Cirlat* Kérgezőgép kilencvenkilenc kalapáccsal Az erdőgazdaságok rakodói a papíripari feldolgozásra szánt fákat eddig késes szerkezettel kérgezték. Ez nemcsak a kér­get vitte le, hanem az érté­kes résziből is nagy darabokat lefaragott. A Német Demokra­tikus Köztársaságból most különleges gépeket szereztek be erre a munkára. Az új kér- gező gép dobjára rugós rend­szerrel kilencvenkilenc kala­pácsot szereltek, ez nem vág­ja, hanem leveri a kérget. Tel­jesen veszteség nélkül tisztítja meg a görcsös fákat is. Az új típusú kérgező gépekből ed­dig ötöt állítottak munkába az erdészeti rakodókon' Új típusú „alufa" szekrény A Jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban új típu­sú, úgynevezett alufa szek­rény mintapéldányát készítet­ték el. A tetszetős kivitelű szekrény alumíniumra ragasz­tott fumérlemezből készült. Előnye, hogy előállításához kevés fa szükséges. Ez a mód­szer egyéb bútorok készítésé­re is alkalmas. Az egyes bútor­darabok szétszedhetők, s így emeleti lakásokba is könnyen szállíthatók. Tanácskoznak a szövetkezeti nőbizottságok vezetői A szövetkezeti asszonymoz­galom jelentős eseménye a nő­bizottsági vezetők tanácskozá­sa. Ezeket a tanácskozásokat járásonként rendezik meg, s a nőbizottsági vezetők értékelik eddigi munkájukat, az idei fel­adatokat, terveket. Az első ta­nácskozást a monori járásban tartották meg. Tiszta lappal kezdte az évet nagykátai járás minden termelőszövetkezete Átlagosan 35,25 íorintot fizettek egy munkaegységre Fejlődése újabb állomásához ért el a nagykátai járás 18 termelőszövetkezete. Egy sem zárta mérleghiánnyal az 1957 —58-as gazdasági évet. Nincse­nek rendkívüli adottságaik, az eredményt a megszilárdult, szakszerű vezetésnek, a ta­gak szorgalmas munkájának köszönhetik. Persze, ha már az eredményekről írunk, elis­meréssel kell szólni a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának és a Magyar Nemzeti Bank fiókjának sokat érő se­gítségéről is. Életképes mind a 18 tsz a já­rásban, ezt állapították meg a zárszámadásokat előkészítő bizottságok. Csupán öt szö­vetkezet akadt, ahol rendkívü­li közgyűlésen kellett megvi­tatni az illető csoport gazdasá­gi helyzetét. A tsz-ek tagjai komoly fe­lelősségtudatról tettek tanúbi­zonyságot. A pándi Szabadság Tsz közgyűlése például egy­hangúlag úgy döntött, hogy inkább kevesebbet osztanak de rendezik adósságukat, tiszta lappal kezdik az új évet. A tápiószelei Béke Tsz- ben tartottak egyedül viharos hangulatú közgyűlést. Végül is az okos szóra a tagság több­sége belátta, először esedékes adósságaikat kell kifizetni s csak ami marad, azt oszthat­ják ki. Mindössze 20,27 fo­rintot ért egy munkaegység, 11 egész éven át hanyagul dolgozó tag kilépett, a tsz mégsem rendült meg. Jellem­ző azonban, hogy az oda nem való tagok távozása után né­hány nappal öt dolgos paraszt belépővel erősödött a szövetke­zet. A zárszámadó közgyűlések színvonalasak voltaik, s a be­számolót követő vitában nem­csak a tsz-ek tagjai, de a meg­hívott dolgozó parasztok is te­vékenyen vettek részt. A jó előkészítés, az őszinte. „kozmetikázás" nélküli beszámolók azt eredményezték, hogy a helyzetet tükröző zárszámadó közgyűléseken mintegy 200 dolgozó paraszt kérte felvéte­lét a tsz-ekbe, Fellendül a nufnatenyészfés Csupán az elmúlt esztendő­ben indult meg hazánkban ál­lami támogatással a nutria- tenyésztés. Ezt a rendkívül ér­tékes gereznájú, amellett igénytelen, növényevő víziál­latot nagyüzemileg halasta­vaikban, háztáji körülmények között pedig „fürdőmedencé­vel“ ellátott ketrecben tart-1 ják. A tenyészállatok értéke 1 egyenként ezerháromszáz- I ezerötszáz forint. A levágod g állatok húsa ízletes, gerezna- I jáért kétszáz-négyszáz forin- | tot fizetnek, a fogukból dísz- g tárgyakat készítenek. A nutriatemyésztés fellendí- | tése érdekében az idén újabb 1 száz tenyészállatot vásárolt a | Tenyészállatforgalmi Gazda- 1 sági Iroda Lengyelországtól. 1 s a Magyar Agrártudományi | Egyesület keretében működő | nutriátenyésztési szakosztály- I nak adta át. A szakosztály — | amelynek jelenleg több mint | hétszáz tagja van — most in- l gyenes nutriátenyésztési alap- | tanfolyamot szervez az or-1 szág különböző vidékein. Az | elsőt február 7-én és 8-án tart- | ják Budapesten, az egyesület 1 MÁSFÉLMILLIÓ FORINT j RÉSZJEGY Az elmúlt évben a földmű- f vessző vetkezetek jelentősen I erősödtek gazdaságilag is. Ezt| az erősödést mutatja az év fo-| lyamán a tagok által befizetett | részjegyek összege is. Egy| év alatt a megye földműves-1 szövetkezeti tagjai közel más-| félmillió forint részjegyet fi-1 zettek. = székhazában. A vidéki tanfo­lyamokra Zalaegerszegen feb­ruár 21-én és 22-én. Békés­csabán február 22—23-án, Kecskeméten március 7—8-án, Pécsett március 7—8-án. Szé­kesfehérvárott pedig március 21—22-én kerül sor. Az elért eredményekkel nem kell szégyenkezndök a járá« tsz-einek. Igaz, volt szövet­kezet, mint a tápiószecsői Bé­ke Tsz. ahol csak 20,30 forin­tot ért egy-egy munkaegység, de 12 tsz-ben az egy munka­egységre jutó részesedés meg­haladta a 30 forintot. A járási átlag 35,25 forint, ami jónak mondható. Hat tsz-ben 75 ezer forint értékben prémiu­mot is kifizettek. Ha a háztáji gazdaság jövedelmét, körülbe­lül ötezer forintot, is számít­juk, családonként mintegy 18 ezer forinthoz jutottak a tsz- ek tagjai. Ebből a keresetből tisztességesen meg lebet élni, még akkor is. ha egy család­ból csak egy tag dolgozott a közösben. Szó se róla, lehetett volna többet is osztani a tsz-ek csak­nem 30 millió forint bevételé­ből. A tsz-ek jobb gazdálkodá­sát tükrözi, hogy amíg 1957- ben a bevétel 75 százaléka a növénytermelésből származott, 1958-ban viszont a bevétel mintegy fele már az állatte­nyésztésből adódott. Oly nagy­mértékben növekedtek az el­múlt évben a beruházások, hogy azok már az idén jelen­tősen emelik a tsz-ek jövedel­mezőségét. Mintegy nyolcmillió forint értékben végeztek a szövetke­zetek beruházásokat. Építettek 40 létesítményt, köztük öt darab húsz férőhelyes sertés- fdaztatót, hat, egyenként öt­ven férőhelyes tehénistállót, vásároltak hetven tehenet és hetven üszőt, gépeket, s egye­beket. A tsz-ek megjavult pénzgaz­dálkodását nagymértékben se­gítette a 3004-es kormányhatározat. A kedvezményeket, lehetősé­geket a legtöbb szövetkezet felhasználta. Állatvásárlási, műtrágyázá6i, gépállomási és árutermelési kedvezmény cí­mén a tsz-ek 2,5 millió forint­hoz jutottak. A határozat ösz­tönző hatására 1957-ben csak 2—3 millió értékben adtak el árut a tsz-ek az államnak, ta­valy ez az összeg már megha­ladta a tízmillió forintot. A szövetkezetek maguk' is látják már, hogy a 3004-es kor­mányhatározat kedvezményei­nek kihasználása nemcsak fo­rintot, hanem nagyobb ter­mést, jövedelmet is jelent. Feltehető, az idén még több tsz él a határozat nyújtotta lehetőségekkel. Az elmúlt évben a tagok jö­vedelmén kívül jelentősen nö­vekedett a tsz-ek közös vagyo­na is. A fel nem osztható szö­vetkezeti vagyon 1957-hez ké­pest 27,7 százalékkal nőtt. s a tsz-ek tiszta vagyona meg­haladja a 13 millió forintot. Egy-egy tagra 1958-ban 14116 forint tiszta vagyon jutott. Gazdagodnak erősödnek a nagykátai járás termelőszö­vetkezetei. Eredményes gaz­dálkodásuk sok reményre jo­gosító • alapjait rakták le 1958-ban. A nem kedvező, aszályos időjárás ellenére si­került elérni, hogy egyetlen tsz sem zárta hiánnyal az évet, és elmondhatjuk, hogy túl vagyunk a nehezén. A vezető­kön. tagokon múlik, hogyan haladunk tovább előre. Csekő Ágoston BEVÁLT KÍSÉRLET Az elmúlt esztendőben kí­sérletképpen bevezették a já­rási tanácsoknál a műszaki ellenőrzési státuszt, s ennek eredményei máris kézzelfog­hatóan mutatkoznak. Jól bevált kísérlet volt ez, amit misem bizonyít jobban, mint az, hogy például a da- basi járásban a műszaki el­lenőr segítségével, előzetes tervezéssel, mintegy 500 000 forintot takarítottak meg, il­letve fordíthattak más célra a községfejlesztési hozzájáru­lásból. Ez a jelentős összeg bizto­sítékot nyújt arra, hogy szük­ség van erre a státuszra a já­rási tanácsoknál, s indokolttá teszi a Dabasi Járási Tanács javaslatát: létesítsenek a pénzügyi osztályon egy elő­adói státuszt, amelynek be­töltője a községfejlesztési tervek pénzügyi adminisztrá­ciójával, ellenőrzésével s egyebekkel foglalkozna, mert a műszaki ellenőr idejének mintegy ötven százalékát ezek az adminisztratív teen­dők töltik ki, holott sokkal jobb eredményt érne el, ha nem adminisztratív kérdések­kel, hanem valóban műszaki ellenőrzéssel foglalkozna. Kétségtelen, hogy a járási tanács kérése indokoltnak látszik, hiszen a kimutatott megtakarítás jelentős summa, igencsak megéri egy 1200— 1300 forintos státusz létesíté­sét. Mi mégis amellett töri nénk pálcát, hogy ne állítsa­nak be új státuszt, hanem ad­janak arra lehetőséget, hogy a járási tanácsokon belüli át­szervezéssel oldják meg ezt a problémát. Az átszervezés le­hetősége megvan, ezt a járási tanács vezetői is elismerik, s ez a helyzet a többi járás­ban is. A bevált kísérlet indokolttá teszi, hogy „véglegesítsék”, még egy kis átszervezés árán is. Megéri... M. O. TERVEZ AZ NAGYOBB TERÜLETEN, eredmény::ebb munkát CUKORREPATERMELŰ SZAKCSOPORT Kiss Pált, az abonyi cukor­répatermelő szakcsoport elnö­két kerestük a napokban. A földművesszövetkezet vasbolt­jában találtunk rá, ő a leltáro­zási bizottság elnöke, s itt, a vasboltban van már második hete, ellenőrzi a leltárt, hogy rendben menjen minden. Kiss Pál nemcsak szakcsoport el­nök, hanem igazgatósági tag is a földművesszövetkezetbein. A bolt egyik csendesebb sar­kába húzódtunk, hogy néhány szót váltsunk a cukorrépater­melő szakcsoport munkájáról, elmúlt évi eredményeiről, ez évi terveiről. — ötvennyolcban 49 család dolgozott harminchat és fél hold földön — hangzik a vá­lasz. Az egész területen cukor­répát. termeltünk, A földek nem a legjobbak voltak, s más dolgok is közrejátszottak, így csupán százharmincnégy mázsa volt a holdanként! átlag. Volt ugyan olyan tag, mint például Nagy Mihály, akinek parcellá­ja ennél jóval magasabb ter­mést hozott, meghaladta hol­danként a kétszáz mázsát. — Hogyan működik, milyen elvek szerint dolgozik a szak­csoport? — Amit lehet, közösen vég­zünk. Közösen szántottunk, vetettünk, utána kiparcelláz­tuk mindenkinek a saját terü­letét, aminek gondozásáért felelt, s ahogy dolgozott, úgy látta hasznát. — Hogyan fizetik a közös költségeket? — Mindenki területe után járul hozzá a közös költségek­hez. mint a szántás, műtrágya- vásárlás, vetés. Az elmúlt évi munka, ha nem is volt túlságosan magas a termésátlag, rossznak nem mondható. Ahogy hallottuk, a szakcsoport csupán közös alapra több mint 13 ezer fo­rintot tett félre, mert a tavalyi tapasztalatok alapján jelentős fejlődés várható. A tavalyi tag-, létszám is jócskán megemelke­dett. Már 77 családdal kell szá­molni, a földterület pedig elő­reláthatóan meghaladja a 100 holdat. Nincs még kezükben az összes föld, mert még nem fejeződött be véglegesen a rendezés, ezért az őszi szántást is csak febru­árban végzik majd "él egy-két elmaradt parcellán, ha az idő engedi. A megnövekedett taglét­számmal és területtel azt ter­vezik: körülbelül nyolcvan hold lenne a cukorrépa, s azo­kon a földeken, amelyek cu­korrépa termesztésre nem al­kalmasak, ricinust és cirkot termelnek, szintén szerződéses alapon. Ahogy megtudtuk, a tarta­lékalap felhasználására érde­kes elképzelése van néhány tagnak. Gyűlésen ugyan még nem tárgyaltak róla, de néliá- nyan úgy találnál! helyesnek, ha közös gyümölcsös telepítésére fordítanák a tava­lyi, s majd az idei közös ala­pot is. Erről a tagság határoz, közösen döntenek. Tervnek mindenesetre szép, s ha végre­hajtják, nem kis eredmény lesz. Megkérdeztük a szakcsoport elnökét, milyen a közösségi szellem, van-e egyetértés a cso­portban? — A cél közös, ezért van összetartás, s megértjük egy­mást. Ezzel nincs baj. Igazat mondtak tehát Ceglé­den, amikor az abonyi szakcso­portról úgy beszéltek, minit jó szakcsoportról; ahol jó a szel­lem, dolgosak az emberek s biztató a jövő. — Hát hogy jók vagyunk-e? Azt én nem tudom — mondja Kiss Pál. — Mindenesetre igyekszünk, s ha terveink sike­rülnek, akkor ősszel többet mondhatunk. SZÖVETKEZETI SZESZFŐZDE ÉPÜL FOTON Foton régi kívánságuk telje­sül a gazdáknak azzal, hogy szövetkezeti szeszfőzde épül az idén. A mintegy 100 ezer fo­rintos beruházás nyolcvan szá­zalékát a földművesszövetke­zet fedezi, a húsz százalékot pedig a gazdák, a szövetkezeti tagok adják össze. Eddig már több mint 10 ezer forintot be is fizettek erre a célra, ezenkí­vül sok szövetkezeti tag társa­dalmi munkában segít majd az építkezésnél. Társadalmi mun­kában történt az anyag szállí­tása is. Jó példával járnak elől a szövetkezet igazgatósági tag­jai, akik egyenként 3—3 napi munkát ajánlottak fel. MUNKATERÜLETE: AZ EGÉSZ ÉLET Szerencsés, ügyes kézzel, jól összeállított szervezet, szak­emberek okos gyülekezete. Így emlegetik a váci városi népi ellenőrzési bizottságot. Tagjai a vállalatok f&lwnyvelői, kis­ipari szövetkezetek iparosai és gazdasági szakemberei, keres­kedelmi alkalmazottak, szak­munkások. Bármilyen terüle­ten tart vizsgálatot a népi el­lenőrzési bizottság, mindenho­vá olyan szakembereket küld­het, akiknek ítéletében a bi­zottság és a vizsgált intézmény egyaránt megbízhat. A váci népi ellenőrzési bi­zottság tagja Pöstényi István, a Magyar Nemzeti Bank vá­rosi kirendeltségének egyik vezetője is. Jó szakember hírét közel húszéves gyákorlata bi­zonyítja. A bankfiók hatalmas ter­mében legalább 20 ember dol- aozilc. Minden asztalon író- és számológép csattog, emberek jönnek-mennek. Nagy fele­lősséget jelent minden leírt­szám, betű. A zajos terem­ben eltöltött munkaidő után fáradtan indulnak haza az emberek. De aki népi ellenőr, attól pontos, lelkiismeretes, jó munkát vár munkaidején túl is a népi ellenőrzési bizottság. Pöstényi elvtársat úgy emle­getik, mint jó dolgozót és jó népi ellenőrt. — Nagyszerűen összekapcso­lom munkámmal — magyaráz­za — a népi ellenőri „pályát”. Majdnem mindenütt két em­ber vagyok: népi ellenőr és a bank alkalmazottja, akinek szintén kötelessége ellenőriz­ni, hogyan gazdálkodnak a vállalatök, hogyan védik a társadalmi tulajdont. Amit a népi ellenőr tanácsol, azt a bank is mondja. A népi el­lenőr „kiruccanásai” a bank szakemberének tapasztalatait bővíti, s a bank emberének ta­pasztalatai segítik a még gyákorlatlan népi ellenőr mun­káját. Kovács Béla, a nér>i etten. őrzési bizottság elnöke büsz­kén mutatja be „kettős” el­lenőrét. A legtöbb országos vizsgálatban részt vett, s bár­milyen apró, egyéni panasz vizsgálatát bízzák rá, szíve­sen vállalja. Az úgynevezett kis ügyek a legérdékesebbek, én leg­alább is nagyon szeretem. Em­bereket ismerek meg, nem a magukra erőszakolt legelő­nyösebb oldalúikról, hanem olyanoknak, amilyenek a va­lóságban. Nevetve meséli legutóbbi ügyét. Heti piaci napokon a város olyan, mint a hangya­boly. Itt szorong, tülekedik a járás minden épkézláb em­bere. Sokuknak bizony csak nagyon halvány fogalma van a városi élet, a kereskedelem, az üzleteik rendjéről. Az egyik ilyen piacnapon öreg bácsika állított be törött szemüvegével az OFOTÉRT- ba. Kérte, csinálják meg, de gyorsan, mert a délutáni bírsz- szál megy haza. Sok a szemüvegtulajdonos és nagyon sok a rossz szem­üvegtulajdonos a városban.• A bolt vezetője bizonygatta az öregnek, hogy azon a napon semmiképpen sem megy a do­log, de a következő piacna­pig, mire jön a városba, meg­csinálják. Az ügy további ré­sze Arany János jól bevált re­ceptje szerint intéződött. „Többrül-többre, szórul-szóra, majd szitokra, majd karóra”. A szitoknál megállt ugyan az öreg, de abból aztán egy egész életre ellátta a boltvezetőt. Mi­vel pedig a gorombaság go­rombaságra ingerel, a bácsi eléggé pontatlan és egyéni je­lentéssel fordult a népi ellen­őrzési bizottsághoz, az ügy utolsó akkordjaként. — Utána jártam az ügynek és azt hiszem, tisztességesen elintéztem. A vizsgálat ered­ményét elküldtem a mérges öregnek és az OF ÖTÉ RT-köz­pontnak is. Úgyis igaza lett volna a boltvezetőnek, ha nem. szőrivel gyógyítja a kutyahara­pást, de hát így is rendező­dött a dolog. — Nagyon megszerettem a népi ellenőri pályámat, új szemet adott, amellyel jobban látom az életet, iközelebbrőU 'közvetlenebbül. Hosszan sorolja azokat a vizsgálatokat, amelyek „új szemét” nyitogatták, amelyek­ben megértette, hogy a népi ellenőrzésnek mindenen rajta kell tartania a szemét. — Egyik ilyen a FÜSZÉRT- vizsgálatom volt. Sok a pa­nasz, hogy a liszteszsákok a malomtól az üzletin körülbelül egy kilóval megkönnyebbül­nek. Néztem, hogyan rakodnak. Kívánni sem lehet az embe­rektől, hogy félmázsás, 80 kilós zsákokat ölben vigye­nek, mint a pólyásbabát. Dobják a zsákot, száll a liszt­felhő, felrakják a kocsira, le a raktárba, mindenütt szóró­dik. Jogos a panasz. De azért már nem panaszkodnak a boltvezetők, hogy a kétkilós cukorkacsomagdkat 10—20 de­kával bővebben méri a nagy­kereskedelmi vállalat. A hiány és a többlet persze kiegyenlí­tődik. T ár sad almi munka csak a népi ellenőré, mégis olyan sze­retettel beszél róla, ahogy csak hivatásáról szól az ember. — Kedvet ad az embernek az a megértés, az a segítőkész­ség, amellyel fogadják. Nem okvetetlenkedő revizor féléket látnak bennünlk. Szégyenkez­ve mondhatom, jobban tisz­telnek engem, a népi ellen­őrt, mint én a hozzánk érke­ző revizorokat. Nem titkolnak el a vállalatok vezetői semmit, sőt. Segítenek. Mert nem az a lényeg, hogy melyikünk te­remt rendet, hanem az, hogy rend legyen a megyében is, másutt is, az egész országban. Béta Vilma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom