Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-17 / 14. szám
1959. JANUAR 17. SZOMBAT fCIT MEGTEI kfCirlap Ez a természetes! A közelmúltban egy pártmunkással beszélgettem a tanácsválasztás politikai tapasztalatairól, s arról az aktivitásról, amelyet párttagságunk, valamint a pártonkívüliek — köztük is elsősorban az üzemi munkások — tanúsítottak. Pártmunkás ismerősöm akkor szószerint ezt mondotta: — Amilyen természetes volt a pártélet és általában a politikai élet felfrissülése a nagy kampány idejére, éppoly természetes, hogy a politikai munka folyama a szürke (hétköznapok beálltával visszatér megszokott medrébe. A természetben is így van. A dagályt apálynak kell felváltania... Ismerősömet akkor nem cáfoltam meg, friss bizonyítékok, megfelelő érvek hiányában nem is tudtam volna. A kommunisták nem nézhetik ölhetett kézzel: elsimulnak-e a politikai élet vizének hullámai. A választás politikai előkészítésének sok-sok tapasztalata nem arra kell, hogy majd négy év múlva, amikor hasonlóan nagy feladatok előtt állunk, akkor vegyük elő és hasznosítsuk azokat. INem tarthatjuk természetesnek, hogy a párt és a kormánynak, valamint a dolgozóknak az élet kis és nagy kérdéseit (felölelő eszmecseréjéből, a közös szándékból és a kölcsönös jóakaratból ne szülessen több eredmény — bár ez sem kevés! — mint egy nemzetközileg is jelentős belpolitikai győzelem. Sőt! Világos: ha a választás a nagy számvetés és a jövendő tervezésének gazdag aktusa volt, akkor az a természetes, hogy a feladatok elvégzése csak ezután következik. A nagy eszmecsere _ ez országos érvényű igazság — nemcsak felmérés és tervezés volt, hanem megformálója az egyetértés legcélravezetőbb módszerének; a párt és a tömegek sűrű találkozásának. A szorosabbá vált kapcsolat ápolása szinte az egyetlen biztosíték arra, hogy a párt a társadalom igényeinek, hangulatának, valamint a társadalom, a párt törekvéseinek ismeretében végezze el a szocializmus építésének soronlevő feladatait. Történhet-e ez másképp, mint úgy, hogy a pártszervezetek figyelmét nem engedjük elterelni a való problémáiról? Történbet-e másképp, mint úgy, hogy a választás mellettünk szóló bizonyítékainak birtokában száműzzük alapszervezeteink életéből a befelé fordulást? Lehet-e fontosabb gondja a kommunistáknak, mint az, hogy kedvező széllel a hátukban kifeszítsék a társadalmi haladás vitorláját? Aligha. Ez történik mostanában Szentendrén, amikor a városi pártbizottság, az üzemi párt- szervezetek figyelmét ráirányítja városuk gondjaira, elvégzendő feladataira. Ezt teszi, amikor a városi alapszervezet nehézségeit könnyítendő, a kommunista munkásokhoz fordul: adjatok minél több jó elvtársat, tehetséges aktivistákat. a helyi Hazafias Népfront-bi- ; zottság segítésére, a népfront-: mozgalom gazdag kibontakoz-j tatására! A felhívás az üzemek kom-; munistái, valamint a társadal-; mi munkában eddig is kitűnt pártonkívüli munkások körében jó fogadtatásra talált. A pártszervezetek most válogatják ki az erre legjobban megfelelő embereket. A fenti példa csak egy a sok közül. Mégis úgy érzem, nem kell bővebben bizonyítani, hogy nálunk szó sincs i,apályról”, habár dolgainkat csendesebben végezzük, mint néhány hónappal ezelőtt. A hároméves terv céljainak elérése, a nagyüzemi mező- gazdaság megteremtése, a kul- túrforradalom végleges győzelmének megoldandó feladatai, nagy erőfeszítést kívánnak meg pártszervezeteinktől, minden egyes kommunistától. Az is természetes, hogy a társadalom céltudatos irányítása nem egyszerűen karmesteri feladat, hanem olyan országépítő tevékenység, amelyben a párttagság magára vállalja a fő terhet, a legfőbb felelősséget. Magának a terheknek az elosztása, a felelősség tudatos vállalása pártszervezetenként és kommunistánként különböző. Képesség és rátermettség dolga, hogy ki-ki mennyit bír el belőle. Nyilvánvaló az is, hogy az erők elosztásánál ezt a körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni. így vált igénnyé és jó gyakorlattá, hogy az üzemi pártszervezetek a nagy munkák idején segítették a rászoruló , területi pártszervezeteket. Ez a ségítokészség hatotta át a Szentendrei Kocsigyár párttitkárát és kommunista vezetőjét, amikor néhány nappal ezelőtt a dolgozók nevében felkeresték az Április 4 Termelőszövetkezet vezetőit és felajánlották sokoldalú patronál ásukat. Nem kétséges. hogy a valamint a Hazafias Népfront segítéséből kimutatható gazdasági és politikai eredmények születnek. Bizonyos vagyok abban is, hogy ezek a hosszú időre szóló politikai akciók értékes tapasztalatokkal gyarapítják majd a bennük részvevő kommunistákat, s azokat a pártonkívüli munkásokat, akik szívesen részt vállalnak a feladatokban. S még valamit: ami most Szentendrén kibontakozóban van, nem egyedi jelenség hazánkban, megyénkben. Az a körülmény azonban, hogy itt széles alapon és intézményesen fogtak hozzá mint másutt, jó bizonyíték arra, hogy a pártot eleven kapcsolat fűzi a tömegekhez, s bizton tartja kezét az élet ütőerén. Ez a természetes, és nem az „apály’’-elmélet. Ez a természetes, még akkor is, ha a szentendrei elvtársak átmenetileg öles léptekkel előzték meg a megyé más városainak, községeinek kommunistáit. András Endre Megkezdik a szovjet törpeautók gyártását A zaporozsjei Kommunar- gyár még ebben az évben megkezdi a törpeautók sorozat- gyártását. A gyár eddig mező- gazdasági gépek készítésével foglalkozott, de most a Szovjetunió legnagyobb autóipari üzemeinek segítségével felkészült a 25 lóerős törpeautó gyártására. A szovjet törpeautók négyszemélyesek lesznek, A léghűtéses motort a kocsi végében, az ülések alatt helyezik el. Négysebességű motorja segítségével a rendkívül könnyű — alig 600 kilogramm súlyú — törpeautó óránként 80 kilométeres sebes, séggel. közlekedhet az országúton. A váci öntőiskolában A váciak csaik mint öntőiskolát ismerik, valójában közel ötven szákmának nevel szakmunkásokat a MŰM 204-es Kilián György iparitanuló-intézet. Felvételeink a 600 tanulót foglalJ koztató intézet életéről számolnak be. ülést tartott a megyei emlékbizottság Tegnap délután ülést tartott a Hazafias Népfront megyei emlékbizottsága. Az ülésen a Tanácsköztársaság évfordulója ünnepségeinek előkészületeit tárgyalták meg. Nagy Elemér, a Hazafias Népfront megyei titkára ismertette a Hazafias Népfront programtervezetét, majd a tömeg- szervezetek programtervének ismertetésére került sor. A járási Hazafias Népfrontszervezetek emlékbizottságai Német statisztikus iátogatása Cegléden rosszabb a helyzet. Dr. Ursula Langenek különösen tetszett a Pest megyei termelő- szövetkezetek belterjességre való törekvése. A Közgazdaságtudományi Egyetem vendége holnap Prágába utazik, ahol a prágai egyetem statisztikai tanszékének vendégeként tölt egy hetet. és a tömegszervezetek egy héten belül eljuttatják programtervezeteiket a megyei emlékbizottságnak, amely összehangolja és egyesíti azokat, majd a következő ülésen végleges formába rögzíti. A Hazafias Népfront megyei titkára beszámolt arról, hogy a megyében hol lesznek kiemelkedő események, hol kezdték meg máris az előkészítő munkát. Az aszódi járásban például nagyjából már kialakult a végleges program. Ikladon rendezik meg a járás legnagyobb szabású ünnepségét. A Tanácsköztársaság ünnepségeivel majdnem egy- időben lesznék a magyar— szovjet barátsági hónap rendezvényei is. Hegedűs Istvánná, az MSZBT megyei titkára ismertette a szervezet programját. A két programtervezet ismertetése .után vita alakult ki, amelyben felszólalt Horváth András elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is. Szakrajzóra. A legfontosabb tantárgyak közé tartozik. A tanulóknak az öntvény mintáját milliméter pontossággal kell elkészíteniük PÉLDÁS MUNKA A hallgatók óra után kérdéseikkel halmozzák el Csergő tanár urat, aki szívesen ad felvilágosítást kisebb-nagyobb problémáikra (Tudósítóníktól.) Dr. Ursula Lange, a berlini egyetem statisztika tanára, a német statisztikai szaiklap szerkesztője, tegnap délután Ceglédre látogatott. Megbeszéléseket folytatott a járási statisztikai felügyelőségen, majd ellátogatott a Dózsa Népe Termelőszövetkezetbe. Dr. Ursula Lange a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem statisztikai tanszékének vendégeként hétfőn érkezett hazánkba tapasztalatcsere céljából. Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetem és a Központi Statisztikai Hivatal munkáját tanulmányozta, különös tekintettel a mezőgazdasági statisztikára. Tegnap déliben a Tá- piószelei Kísérleti Gazdaságból érkezett Ceglédre. Vendégünk elismeréssel nyilatkozott a magyar mezőgazdaságról. Magyarországi tartózkodását igen eredményesnek, hasznosnak tartja. Különösen az elméleti és a mezőgazdasági statisztika problémái érdeklik. A Tápiószelei Kísérleti Gazdaságban és a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben az önköltség és a munka termelékenységének kérdéseit vizsgálta. Véleménye szerint jó a kapcsolat a központi statisztikai szervek és a mezőgazdasági üzemek között. Reális az adatszolgáltatás és az adatfelhasználás. Ezen a területen Németországban ^illttmilllKlllllMimuiimiiillmlttiiHiMitimitllimiimilillliitmiHlllimmmimiltmiMllimiiunniiiiinnmimiiiiiiifiiiiimmiiHHiilltM jillluiiimiiimiNiHMiHlimNinmilllJiiitiiiii'iuiiiiHiiiHiiniiiiiiitimiiimtiiiimmiiittiiimiiiiiiuniniHiiiiiiimMiiiiiiiiiliiMHiiiiiifiiiiiiiiiiiitiMiiiiHiMfnmtmiiiiHiMiiiMiiHimmiHHiiiiiiiiiii* Megyénk útjainak állapotúról nemegyszer vagyunk kénytelenek rosszalló megjegyzéseket tenni. Amint letérünk a főútvonalról, kátyúk között döcögünk sok helyen. Minap a nagy hófúvás után meglehetős kétellyel indultunk neki a szobi járásnak. Vajon elérjük-e utunk célját? — kérdezgettük önmagunktól. És legnagyobb meglepetésünkre simán elértük. Elég nagy forgalmú az út Szobig és azontúl a járás északi részében is, de fennakadás nélkül kikerülhettük a szembejövő autókat, sőt a lassan Járó nehéz teherkocsikat is megelőzhettük. Pedig a hóeke csak egy kocsi szélességében tisztította meg az utat a hótól. Csakhogy a hosszií úton majdnem mindenütt 30—40 méteres távolságokban gondos kezeik kitérőket is építettek, két kocsi szélességben ellapátolták a havat. A járásbeliek, akikkel csak beszéltünk az útról, örömmel mondták, nem őkozott hosz- szas forgalmi akadályt a nagy hófúvás, kora hajnalban már munkábaállottak a hóekék. A szóban forgó hóekék pedig nem valami modem alkotmányok, csupán lófoga- túak és ezekből is mindössze négy darabbal rendelkezik nz egész járás. De az utakat az illetékes szerv ezekkel is gyorsan járhatóvá tette. Az illetékes „szerv”: az Útkarbantartási Vállalat járási útszakasz-technikusa. Varga Mátyás a neve. Megérdemli, hogy megemlékezzünk példás munkájáról. Az egész szobi járás dicsérettel emlegeti a neveit. Az öntőtanulók formákba öntik a folyékony vasat (Foto: Gábor Viktor) Abban a „békebeli jóvilágban“ i Tallózás a milleniumi idők Pest megyei Hírlapjában — Igazi jóvilág volt az, békebeli — próbált „meggyőzni” a múltkoriban egy idős, nyolcvan-nyolcvanöt év körüli férfi, az osztrák—magyar monarchia századforduló előtti időszakára célozva. Persze, hozzá kell tenni, hogy az illető nem urasági ; cselédként, hanem mint hu- I saárkapitány szolgálta „őfelsé- j gét“. Vajon tényleg olyan gondta- i lanul zajlott az élet 60 évvel í ezelőtt? Lapozzuk csak fel a ! milleniumi idők, pontosabban i az 1892—94-es évek Pest me- ! gyei Hírlapját. Ezek a sárgult i újságlapok egészen másról ta- l núskodnak. A megye urainak : fényűző, életmódjáról, mulat- í ságairól, tobzódásáról szóló tu- í dósítások között feltűnően sok I az őszinte, a valóságos helyze- [ tét tükröző írás. „A tél küszö- I bén vagyunk — írja az 1892. I november 25-i vezércikk — és | járványok egész sora zúdul a I népre. Difteritisz, kanyaró, l bélhurut, trachoma támadja, tizedeli meg a nép apraját- nagyját, fiatalját-öregét. S mindehhez járul még a lappangva fenyegető koleravész, amely hol itt, hol ott üti fel fejét. És így van ez nálunk minden télen. A szegény falusi nép orvos és gyógyszer nélkül pusztul el: ez tény!” Bizony, aki a mezők liliomát felruházta, ezen a télen is nagyon sok embert ruházatlanul, betevő falat nélkül hagyott. „Kétszázötven kis koporsó. Körülbelül ennyit tettek le a hideg földbe, az elmúlt két hónap alatt“ — adja az olvasó tudtára 1893. január 13-án egy kis hír. „Szegényedik a nép — olvashatjuk tovább —, nem idézünk statisztikai adatokat, hiszen azok rideg számok, csak rámutatunk a szegényedő népre. Ha így halad a nép a szegényedés lejtőjén, a szép magyar Alföldből nemsokára sivár pusztaság lesz." Mindez persze néni volt akadálya annak, hogy a kócsagtollas megyei urak ne folytatták volna megszokott, fényűző életmódjukat. „A vármegyeház dísztermét kifényesítették, kitatarozták. Az urak nagy munkában vannak, rendezik a vármegyebált. Tehát folyik a világra szóló munka. Eközben azonban megyénk nagyon sok községében kis koporsók egész csapata vándorol le a hideg földbe, mert a szegények között irgalmatlanul pusztít a járvány. Nincs is jobb mulatság, mint bálokat rendezni — jegyzi meg epésen a cikk írója —, a közjó pedig marad, hanyatlik,' szép csendesen, mert a vármegyénél idilli csendéletet méltóztatnak a megye urai folytatni." Az akkori fiatalok helyzete sem volt éppen irigylésre méltó. 1893 márciusában például a tavaszi sorozáson, Kecskeméten 891 hadkötelesből mindössze 170 fiatal vált be. „Bizony, komoly bajok előtt állunk — írja a kommentátor. — A satnyulás oka, ma már: nehéz az élet és nem egy család kénytelen gyermekét korán munkába szorítani, a legszebb kort tölti így a gyermek olyan foglalkozási körben, amely teljesen kifejlődött embernek is elég volna. A szülők okosan tennék, ha csak 12—13 éves korban adnák oda munkára, vagy td- noncnak a gyermekeiket.” A tanuló fiatalságra sem várt valami fényes jövő: „A tanulói pályán pedig, e rögös, kegyetlen úton annyi az emberanyag, hogy hovatovább odajutunk, hogy egyesek néha még ügyvédi diplomával holmi útkaparói állások szegény kenyerébe kénytelenek beleharapni. Igen ám, ha még ezt is kapna mindegyik!” Ezekután nincs sok csodálkoznivalónk az 1893 decemberében megjelent egyik vezércikken sem, amely többek között ezeket írja: „Pusztulunk, veszünk, mert a, szenvedés elől az öngyilkosságban keres menedéket a mai fiatalság. Mu- 'jlat, gavallér, sőt gentleman, ha aztán meg-megmossák érte egy kicsit, a féknélküli ,bru- der’-ivásban összeölelkezik a revolverrel”. Aranykor, békebeli jó világ csak nagyon kevesek számára létezett, de még ezek között is gyilkos versengés folyt. „Agyonlőtte magát egy úr. Űr, mert úrnak született, úri körökben forgolódott, amíg a vagyona bírta. Ezután az úri <kör kizárta magából, hát agyonlőtte magát. A golyó azonban nemcsak az ő életének, szólt annak a rendszernek is, ami miatt öngyilkossá lett.” Ettől kezdve egyre gyakrabban olvashatunk az úrirendszer válságáról, amelyet bármennyire is próbáltak, már nem tudtak többé leplezni. „Az ige testté lett — írja 1893 karácsonyi vezércikkében a lap —, betelt a- várakozás ideje, az embernél éppen úgy, mint a társadalomban. Kormányok buknak, népek pusztulnak, vesznek, erkölcstelenség és korrupció van elrejtve a. társadalom, a közvélemény és az államhatalom kebelében, mert nem győz tovább az emberiség várni, reménykedni.” így zajlott hát az élet az ezredik évforduló előtt, az 1890- es években, abban a békebeli jóvilágban! (s. p.)