Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-17 / 14. szám

1959. JANUAR 17. SZOMBAT fCIT MEGTEI kfCirlap Ez a természetes! A közelmúltban egy párt­munkással beszélgettem a ta­nácsválasztás politikai tapasz­talatairól, s arról az aktivitás­ról, amelyet párttagságunk, valamint a pártonkívüliek — köztük is elsősorban az üzemi munkások — tanúsítottak. Pártmunkás ismerősöm akkor szószerint ezt mondotta: — Amilyen természetes volt a pártélet és általában a poli­tikai élet felfrissülése a nagy kampány idejére, éppoly ter­mészetes, hogy a politikai munka folyama a szürke (hét­köznapok beálltával visszatér megszokott medrébe. A termé­szetben is így van. A dagályt apálynak kell felváltania... Ismerősömet akkor nem cá­foltam meg, friss bizonyítékok, megfelelő érvek hiányában nem is tudtam volna. A kommunisták nem néz­hetik ölhetett kézzel: elsimul­nak-e a politikai élet vizének hullámai. A választás politikai előkészítésének sok-sok ta­pasztalata nem arra kell, hogy majd négy év múlva, amikor hasonlóan nagy fel­adatok előtt állunk, akkor ve­gyük elő és hasznosítsuk azo­kat. INem tarthatjuk természe­tesnek, hogy a párt és a kor­mánynak, valamint a dolgo­zóknak az élet kis és nagy kér­déseit (felölelő eszmecseréjéből, a közös szándékból és a kölcsö­nös jóakaratból ne szülessen több eredmény — bár ez sem kevés! — mint egy nemzetkö­zileg is jelentős belpolitikai győzelem. Sőt! Világos: ha a választás a nagy számvetés és a jövendő tervezésének gazdag aktusa volt, akkor az a termé­szetes, hogy a feladatok elvég­zése csak ezután következik. A nagy eszmecsere _ ez országos érvényű igazság — nemcsak felmérés és tervezés volt, hanem megformálója az egyetértés legcélravezetőbb módszerének; a párt és a töme­gek sűrű találkozásának. A szorosabbá vált kapcsolat ápo­lása szinte az egyetlen biztosí­ték arra, hogy a párt a társa­dalom igényeinek, hangulatá­nak, valamint a társadalom, a párt törekvéseinek ismereté­ben végezze el a szocializmus építésének soronlevő felada­tait. Történhet-e ez másképp, mint úgy, hogy a pártszerveze­tek figyelmét nem engedjük el­terelni a való problémáiról? Történbet-e másképp, mint úgy, hogy a választás mellet­tünk szóló bizonyítékainak bir­tokában száműzzük alapszer­vezeteink életéből a befelé for­dulást? Lehet-e fontosabb gondja a kommunistáknak, mint az, hogy kedvező széllel a hátukban kifeszítsék a tár­sadalmi haladás vitorláját? Aligha. Ez történik mostanában Szentendrén, amikor a városi pártbizottság, az üzemi párt- szervezetek figyelmét ráirá­nyítja városuk gondjaira, el­végzendő feladataira. Ezt teszi, amikor a városi alapszervezet nehézségeit könnyítendő, a kommunista munkásokhoz for­dul: adjatok minél több jó elv­társat, tehetséges aktivistákat. a helyi Hazafias Népfront-bi- ; zottság segítésére, a népfront-: mozgalom gazdag kibontakoz-j tatására! A felhívás az üzemek kom-; munistái, valamint a társadal-; mi munkában eddig is kitűnt pártonkívüli munkások köré­ben jó fogadtatásra talált. A pártszervezetek most válogat­ják ki az erre legjobban meg­felelő embereket. A fenti példa csak egy a sok közül. Mégis úgy érzem, nem kell bővebben bizonyí­tani, hogy nálunk szó sincs i,apályról”, habár dolgainkat csendesebben végezzük, mint néhány hónappal ezelőtt. A hároméves terv céljainak el­érése, a nagyüzemi mező- gazdaság megteremtése, a kul- túrforradalom végleges győ­zelmének megoldandó felada­tai, nagy erőfeszítést kívánnak meg pártszervezeteinktől, min­den egyes kommunistától. Az is természetes, hogy a társada­lom céltudatos irányítása nem egyszerűen karmesteri fel­adat, hanem olyan ország­építő tevékenység, amelyben a párttagság magára vállalja a fő terhet, a legfőbb fele­lősséget. Magának a terheknek az el­osztása, a felelősség tudatos vállalása pártszervezetenként és kommunistánként külön­böző. Képesség és rátermett­ség dolga, hogy ki-ki mennyit bír el belőle. Nyilvánvaló az is, hogy az erők elosztásánál ezt a körülményt nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. így vált igénnyé és jó gyakorlattá, hogy az üzemi pártszervezetek a nagy munkák idején segí­tették a rászoruló , területi pártszervezeteket. Ez a ségítokészség hatotta át a Szentendrei Kocsigyár párttitkárát és kommunista vezetőjét, amikor néhány nappal ezelőtt a dolgozók ne­vében felkeresték az Április 4 Termelőszövetkezet vezetőit és felajánlották sokoldalú pat­ronál ásukat. Nem kétséges. hogy a valamint a Hazafias Népfront segítéséből kimutatható gaz­dasági és politikai eredmények születnek. Bizonyos vagyok abban is, hogy ezek a hosszú időre szóló politikai akciók ér­tékes tapasztalatokkal gyara­pítják majd a bennük részve­vő kommunistákat, s azokat a pártonkívüli munkásokat, akik szívesen részt vállalnak a fel­adatokban. S még valamit: ami most Szentendrén kibontakozóban van, nem egyedi jelenség ha­zánkban, megyénkben. Az a körülmény azonban, hogy itt széles alapon és intézményesen fogtak hozzá mint másutt, jó bizonyíték arra, hogy a pártot eleven kapcsolat fűzi a tömegekhez, s bizton tartja kezét az élet ütőerén. Ez a természetes, és nem az „apály’’-elmélet. Ez a termé­szetes, még akkor is, ha a szentendrei elvtársak átme­netileg öles léptekkel előz­ték meg a megyé más váro­sainak, községeinek kommu­nistáit. András Endre Megkezdik a szovjet törpeautók gyártását A zaporozsjei Kommunar- gyár még ebben az évben meg­kezdi a törpeautók sorozat- gyártását. A gyár eddig mező- gazdasági gépek készítésével foglalkozott, de most a Szov­jetunió legnagyobb autóipari üzemeinek segítségével fel­készült a 25 lóerős törpeautó gyártására. A szovjet törpe­autók négyszemélyesek lesz­nek, A léghűtéses motort a ko­csi végében, az ülések alatt helyezik el. Négysebességű motorja segítségével a rend­kívül könnyű — alig 600 kilo­gramm súlyú — törpeautó óránként 80 kilométeres sebes, séggel. közlekedhet az ország­úton. A váci öntőiskolában A váciak csaik mint öntőiskolát ismerik, valójában közel ötven szákmának nevel szakmunkásokat a MŰM 204-es Kilián György iparitanuló-intézet. Felvételeink a 600 tanulót foglalJ koztató intézet életéről számolnak be. ülést tartott a megyei emlékbizottság Tegnap délután ülést tar­tott a Hazafias Népfront me­gyei emlékbizottsága. Az ülé­sen a Tanácsköztársaság év­fordulója ünnepségeinek elő­készületeit tárgyalták meg. Nagy Elemér, a Hazafias Nép­front megyei titkára ismertette a Hazafias Népfront prog­ramtervezetét, majd a tömeg- szervezetek programtervének ismertetésére került sor. A járási Hazafias Népfront­szervezetek emlékbizottságai Német statisztikus iátogatása Cegléden rosszabb a helyzet. Dr. Ur­sula Langenek különösen tet­szett a Pest megyei termelő- szövetkezetek belterjességre való törekvése. A Közgazdaságtudományi Egyetem vendége holnap Prágába utazik, ahol a prá­gai egyetem statisztikai tan­székének vendégeként tölt egy hetet. és a tömegszervezetek egy héten belül eljuttatják prog­ramtervezeteiket a megyei emlékbizottságnak, amely összehangolja és egyesíti azo­kat, majd a következő ülé­sen végleges formába rögzíti. A Hazafias Népfront me­gyei titkára beszámolt arról, hogy a megyében hol lesznek kiemelkedő események, hol kezdték meg máris az előké­szítő munkát. Az aszódi já­rásban például nagyjából már kialakult a végleges program. Ikladon rendezik meg a já­rás legnagyobb szabású ünnep­ségét. A Tanácsköztársaság ün­nepségeivel majdnem egy- időben lesznék a magyar— szovjet barátsági hónap ren­dezvényei is. Hegedűs Ist­vánná, az MSZBT megyei titkára ismertette a szervezet programját. A két programtervezet is­mertetése .után vita alakult ki, amelyben felszólalt Hor­váth András elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára is. Szakrajzóra. A legfontosabb tantárgyak közé tartozik. A tanulóknak az öntvény mintáját milliméter pontossággal kell elkészíteniük PÉLDÁS MUNKA A hallgatók óra után kérdéseikkel halmozzák el Csergő tanár urat, aki szívesen ad felvilágosítást kisebb-nagyobb problémáikra (Tudósítóníktól.) Dr. Ursula Lange, a berlini egyetem statisztika tanára, a német statisztikai szaiklap szerkesztője, tegnap délután Ceglédre látogatott. Megbe­széléseket folytatott a járási statisztikai felügyelőségen, majd ellátogatott a Dózsa Népe Termelőszövetkezetbe. Dr. Ursula Lange a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem statisztikai tan­székének vendégeként hétfőn érkezett hazánkba tapaszta­latcsere céljából. Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetem és a Központi Sta­tisztikai Hivatal munkáját ta­nulmányozta, különös tekin­tettel a mezőgazdasági statisz­tikára. Tegnap déliben a Tá- piószelei Kísérleti Gazdaságból érkezett Ceglédre. Vendégünk elismeréssel nyi­latkozott a magyar mezőgazda­ságról. Magyarországi tartóz­kodását igen eredményesnek, hasznosnak tartja. Különösen az elméleti és a mezőgazdasá­gi statisztika problémái ér­deklik. A Tápiószelei Kísér­leti Gazdaságban és a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetke­zetben az önköltség és a mun­ka termelékenységének kérdé­seit vizsgálta. Véleménye sze­rint jó a kapcsolat a központi statisztikai szervek és a me­zőgazdasági üzemek között. Reális az adatszolgáltatás és az adatfelhasználás. Ezen a területen Németországban ^illttmilllKlllllMimuiimiiillmlttiiHiMitimitllimiimilillliitmiHlllimmmimiltmiMllimiiunniiiiinnmimiiiiiiifiiiiimmiiHHiilltM jillluiiimiiimiNiHMiHlimNinmilllJiiitiiiii'iuiiiiHiiiHiiniiiiiiitimiiimtiiiimmiiittiiimiiiiiiuniniHiiiiiiimMiiiiiiiiiliiMHiiiiiifiiiiiiiiiiiitiMiiiiHiMfnmtmiiiiHiMiiiMiiHimmiHHiiiiiiiiiii* Megyénk útjainak állapo­túról nemegyszer vagyunk kénytelenek rosszalló meg­jegyzéseket tenni. Amint le­térünk a főútvonalról, kátyúk között döcögünk sok helyen. Minap a nagy hófúvás után meglehetős kétellyel indul­tunk neki a szobi járásnak. Vajon elérjük-e utunk cél­ját? — kérdezgettük önma­gunktól. És legnagyobb meg­lepetésünkre simán elértük. Elég nagy forgalmú az út Szobig és azontúl a járás északi részében is, de fenn­akadás nélkül kikerülhettük a szembejövő autókat, sőt a lassan Járó nehéz teherkocsi­kat is megelőzhettük. Pedig a hóeke csak egy kocsi széles­ségében tisztította meg az utat a hótól. Csakhogy a hosszií úton majdnem min­denütt 30—40 méteres távol­ságokban gondos kezeik kité­rőket is építettek, két kocsi szélességben ellapátolták a havat. A járásbeliek, akikkel csak beszéltünk az útról, örömmel mondták, nem őkozott hosz- szas forgalmi akadályt a nagy hófúvás, kora hajnal­ban már munkábaállottak a hóekék. A szóban forgó hóekék pe­dig nem valami modem al­kotmányok, csupán lófoga- túak és ezekből is mindössze négy darabbal rendelkezik nz egész járás. De az utakat az illetékes szerv ezekkel is gyorsan járhatóvá tette. Az illetékes „szerv”: az Útkar­bantartási Vállalat járási útszakasz-technikusa. Varga Mátyás a neve. Megérdemli, hogy megemlékezzünk példás munkájáról. Az egész szobi járás dicsérettel emlegeti a neveit. Az öntőtanulók formákba öntik a folyékony vasat (Foto: Gábor Viktor) Abban a „békebeli jóvilágban“ i Tallózás a milleniumi idők Pest megyei Hírlapjában — Igazi jóvilág volt az, bé­kebeli — próbált „meggyőzni” a múltkoriban egy idős, nyolc­van-nyolcvanöt év körüli férfi, az osztrák—magyar monarchia századforduló előtti időszakára célozva. Persze, hozzá kell ten­ni, hogy az illető nem urasági ; cselédként, hanem mint hu- I saárkapitány szolgálta „őfelsé- j gét“. Vajon tényleg olyan gondta- i lanul zajlott az élet 60 évvel í ezelőtt? Lapozzuk csak fel a ! milleniumi idők, pontosabban i az 1892—94-es évek Pest me- ! gyei Hírlapját. Ezek a sárgult i újságlapok egészen másról ta- l núskodnak. A megye urainak : fényűző, életmódjáról, mulat- í ságairól, tobzódásáról szóló tu- í dósítások között feltűnően sok I az őszinte, a valóságos helyze- [ tét tükröző írás. „A tél küszö- I bén vagyunk — írja az 1892. I november 25-i vezércikk — és | járványok egész sora zúdul a I népre. Difteritisz, kanyaró, l bélhurut, trachoma támadja, tizedeli meg a nép apraját- nagyját, fiatalját-öregét. S mindehhez járul még a lap­pangva fenyegető koleravész, amely hol itt, hol ott üti fel fejét. És így van ez nálunk minden télen. A szegény falusi nép orvos és gyógyszer nélkül pusztul el: ez tény!” Bizony, aki a mezők liliomát felruházta, ezen a télen is na­gyon sok embert ruházatlanul, betevő falat nélkül hagyott. „Kétszázötven kis koporsó. Körülbelül ennyit tettek le a hideg földbe, az elmúlt két hó­nap alatt“ — adja az olvasó tudtára 1893. január 13-án egy kis hír. „Szegényedik a nép — olvashatjuk tovább —, nem idézünk statisztikai adatokat, hiszen azok rideg számok, csak rámutatunk a szegényedő nép­re. Ha így halad a nép a szegé­nyedés lejtőjén, a szép magyar Alföldből nemsokára sivár pusztaság lesz." Mindez persze néni volt akadálya annak, hogy a kó­csagtollas megyei urak ne folytatták volna megszokott, fényűző életmódjukat. „A vármegyeház dísztermét kifényesítették, kitatarozták. Az urak nagy munkában van­nak, rendezik a vármegyebált. Tehát folyik a világra szóló munka. Eközben azonban me­gyénk nagyon sok községében kis koporsók egész csapata vándorol le a hideg földbe, mert a szegények között irgal­matlanul pusztít a járvány. Nincs is jobb mulatság, mint bálokat rendezni — jegyzi meg epésen a cikk írója —, a közjó pedig marad, hanyatlik,' szép csendesen, mert a vármegyénél idilli csendéletet méltóztatnak a megye urai folytatni." Az akkori fiatalok helyzete sem volt éppen irigylésre méltó. 1893 márciusában pél­dául a tavaszi sorozáson, Kecskeméten 891 hadköteles­ből mindössze 170 fiatal vált be. „Bizony, komoly bajok előtt állunk — írja a kom­mentátor. — A satnyulás oka, ma már: nehéz az élet és nem egy család kénytelen gyer­mekét korán munkába szorí­tani, a legszebb kort tölti így a gyermek olyan foglalkozási körben, amely teljesen kifej­lődött embernek is elég volna. A szülők okosan tennék, ha csak 12—13 éves korban ad­nák oda munkára, vagy td- noncnak a gyermekeiket.” A tanuló fiatalságra sem várt valami fényes jövő: „A tanulói pályán pedig, e rögös, kegyetlen úton annyi az em­beranyag, hogy hovatovább odajutunk, hogy egyesek néha még ügyvédi diplomával hol­mi útkaparói állások szegény kenyerébe kénytelenek bele­harapni. Igen ám, ha még ezt is kapna mindegyik!” Ezekután nincs sok csodál­koznivalónk az 1893 decembe­rében megjelent egyik vezér­cikken sem, amely többek kö­zött ezeket írja: „Pusztulunk, veszünk, mert a, szenvedés elől az öngyilkosságban keres me­nedéket a mai fiatalság. Mu- 'jlat, gavallér, sőt gentleman, ha aztán meg-megmossák érte egy kicsit, a féknélküli ,bru- der’-ivásban összeölelkezik a revolverrel”. Aranykor, békebeli jó világ csak nagyon kevesek számára létezett, de még ezek között is gyilkos versengés folyt. „Agyonlőtte magát egy úr. Űr, mert úrnak született, úri körökben forgolódott, amíg a vagyona bírta. Ezután az úri <kör kizárta magából, hát agyon­lőtte magát. A golyó azonban nemcsak az ő életének, szólt annak a rendszernek is, ami miatt öngyilkossá lett.” Ettől kezdve egyre gyak­rabban olvashatunk az úri­rendszer válságáról, amelyet bármennyire is próbáltak, már nem tudtak többé lep­lezni. „Az ige testté lett — ír­ja 1893 karácsonyi vezércik­kében a lap —, betelt a- vára­kozás ideje, az embernél ép­pen úgy, mint a társadalom­ban. Kormányok buknak, né­pek pusztulnak, vesznek, er­kölcstelenség és korrupció van elrejtve a. társadalom, a közvélemény és az államha­talom kebelében, mert nem győz tovább az emberiség vár­ni, reménykedni.” így zajlott hát az élet az ez­redik évforduló előtt, az 1890- es években, abban a békebeli jóvilágban! (s. p.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom