Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-16 / 13. szám

1959. JANUAR 16. PÉNTEK rrsr metvei A lelkesedés csodákat szül Fél év elmaradását pótolták egy hónap alatt a Gödöllői Gépgyárban Igen keveset aludtak a Gö­döllői Gépgyár vezetői a múlt év második felében. Nem ki­sebb kérdés kínozta őket: tel­jesítik-e a tervet vagy sem. Múltak a hónapok: június, jú­lius, augusztus — és egyre ki- látástalanabbá vált a helyzet. — Mit tegyünk? — kérdez­ték egymástól. Sokat töpreng­tek, mígnem egyszer összeül­tek és meghatározták a tenni­valókat. Itt egy kissé vissza kell ka­nyarodnunk, mert úgy tűn­het, egy ilyen fontos üzem vezetői csak az év derekán jöttek rá, hogy veszélyben van a tervteljesítés. Pedig nem így van. Az történt, hogy 1958 ele­jén új profilt kapott az üzem. Új gyártmányok készítését bízták rájuk. Csináltak hű­tőgépet, tejszállító gépkocsit és diesel hajómotor hajtóru- dakat. Egymagában ennyi új gyártmány egyidejű beve­zetése is sok problémát je­lent, de jó műszaki szerve­zéssel, a gyári kollektíva lel­kes munkájával sikerült ide­jében elkészíteni a prototípu­sokat, a nullszériákat és meg­indítani a sorozatgyártást. Ezt a nehézséget tehát még csak leküzdötték va­lahogy, de megfelelő meny- nyiségű anyag sem állt rendelkezésükre a gyár­táshoz. Mégpedig azért nem, mert a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium illetékes iparigazgatóságától január el­ső felében kaptak megbízást az új gyártmányokra, amikor már valamennyi üzem terve készen volt és a gödöllőiek anyagigényeit sehol sem akar­ták kielégíteni. Mit tehettek? Felhasznál­ták a tartalékanyagukat és gyárról-gyárra járva kutat­tak az elfekvő készletekben, hogy valahogyan menjen a munka. Á másik baj az öntvények körül jelentkezett. A hűtőgép­öntvények biztosítása szinte le­küzdhetetlen akadályt jelen­tett. A felsőbb szervek segítsé­gével végül mégis sikerült rá­bírni a Soroksári Vasöntőt, hogy vállalja ezeknek az önt­vényeknek a gyártását. Sajnos, nem sok köszönet volt ebben a vállalásban. Már az öntvények szállítása Is elhúzódott. Ehhez hozzájött még, hogy sok volt a selejtes öntvény. Előfordult például, hogy egy 65 darabos hűtőgép­dugattyú-szállítmányból csak egyetlen darab volt használ­ható' A hengeröntvényeknel hasonló volt a helyzet. Egy ilyen darab megmunkálása 25 órát vett igénybe. És sok eset­ben csak az utolsó munkamű­veletnél derült ki, hogy selej­tes a darab. Két kiváló újító, Módi Ferenc hegesztő és Vatta Pius, a szerszámüzem diszpé­csere nem tudta már elviselni, hogy a sok selejt miatt nem jutnak előbbre. Egy ügyes újí­tással sikerült megjavítaniok a selejtes darabok nagy száza­lékát. Jelentős többletköltséget jelentett ez, de még így is megérte, mert foglalkoztatták Ilyen nagy szerelem... az embereket és készültek a hűtőgépek. Miután megismertük az előz­ményeket, térjünk vissza a ve­zetők megbeszéléséhez. — A tervet teljesítenünk kell — mondta az igazgató —, mert minden gyártmányunk fontos. Minden darabra szük­sége van a népgazdaságnak. Ebben mindannyian egyetér­tettek. — De hogyan? — állt előttük még a nagy kérdés. Vitatkoztak, érveltek, végül megegyeztek abban, hogy pon­tosan előírják minden üzem­rész, sőt minden gépcsoport feladatát. Az üzem párttitkára vállalta: beszél az öntvénye­ket készítő üzemmel, hogy biz­tosítsák a folyamatos szállí­tást. A feladat tehát világos volt, de egy kérdésre még feleletet kellett kapni: — Vállalják-e az emberek a végrehajtást? — A kommunisták vállalják — mondta a párttitkár. — A szakszervezet aktivistái is — érvelt az üb-elnök. — Hívjuk hát össze őket és beszéljük meg velük a felada­tokat — javasolta valaki. És november 22-én, amikor már alig több, mint egy hónap volt hátra az évből, összeült az üzemi nagyaktíva. Kommunis­ták és pártonkívüliek, műsza­kiak és munkások töltötték meg a gyűléstermet. A vezetők őszintén eléjük tárták a nehéz helyzetet és is­mertették a kidolgozott tervet. — Még nincs elég öntvény, de vállaljuk a felelősséget, hogy lesz — mondták az em­bereknek. — Mi pedig vállaljuk, hogy meglesz a terv — válaszolták a tanácskozás részvevői. Aztán _ munkához . láttak. Szinte valamennyi dolgozó magáévá tette a kommunisták kezdeményezését. Nagyszerű versengés kezdődött. Minden gépnél mindennap felírták, hogy mit kell még rajt elkészíteni. Minden dol­gozó füzetben jegyezte, hogy mivel tartozik még a tervhez, — Mivel tartozunk még? — állt egy-egy táblán minden üzemrész bejáratánál és rajta naponta a friss számok az üzemrész termelési eredmé­nyeiről és tartozásairól. Kell-e részletezni? Az év vé­gére teljesítették a tervet. A kollektíva erőfeszítéseire jel­lemző, hogy még a december 27-én beérkezett anyagokból i* készárut készítettek. Most, hogy erről a hőstettről Deszélgetünk ezekkel az embe­rekkel, mindössze annyit mon­danak: — Becsületből tettük. A kérdésre, hogy kik jártak az élen, így válaszolnak: — Mindenki egyformán jól dolgozott. Volt, aki három na­pig nem ment haza. A műsza­kiak is megfogták a szerszá­mot és az irányítás mellett, dolgoztak is. Aztán mégis megemlítik Szombat Béla, Bodor István és Dudás János esztergályosok, a kommunista Hevér János csi­szoló, Gajdor Jánosné auto­mata gépkezelő, Szlovicskó Géza szerelő és Urbán Vince meós nevét, aki szintén tagja pártunknak. Ők jártak az élen, ne valamennyiük nevét leír­hatnánk, mert egy hónap alatt csaknem fél év elmaradásait pótolni nem kis dolog. Ez a nagyszerű teljesítmény meghozta gyümölcsét. Szerve­zetten folyik a gyártás, biztosí­tott az anyagellátás. Már új gyártmányok tervezésén is dol­goznak. Sőt, olyan tervük is van, hogy részt vesznek a má­jusi damaszkuszi vásáron és szélesítik piacukat. Kívánjuk, hogy minden tervük valóra váljon! Farkas István * ÉPÜL Budapesten, az Uzjsoki utcában a Pest me­gyei Gyógyszer- tár Vállalat új üzemi iroda- és raktárlétesítmé­nye. Itt gyűjtik majd össze a ha­zai gyógyszer- ipar és a Köz­ponti Gyógyszer- raktár áruját. Az épületet ez év­ben adják át ren­deltetésének. A CSEPEL AUTÓ DICSÉRETE az A1 Ahram című egyiptomi lapban Kezünkbe került az Al Ahram című egyiptomi lap de­cember 31-i száma. A lap csak­nem teljes egyoldalim ismer­teti az egyik legnagyobb kairói közlekedési vállalat — az Assiouti Company — eredmé­nyeit. A vállalat 1958. évi fej­lesztési tervét kéthónappal a 25 *2 5 y25 !>5 határidő előtt teljesítette és ki­zárólag magyar gyártmányú járműveket üzemeltet. A lap úgy véli, hogy a magyar autó­buszok a világon a legjobbak közé tartoznak. Az Assiouti vállalat, amely­nek Kairóban 14 „magyar“ autóbuszjárata van, egy test­w A „magyar Sd‘23 ....... 7 1; fo .24 wb-vaus«* U 22 ...., »- - - yec . ..YV autóbuszjáratok jelzése Kairó utcáin r M 24..;;;;;; vérváüalatánál 40 darab Csepel tehergépkocsit is forgalomban tart. Ezek fényképeit is közli az Al Ahram az mitóbuszfény- képekkel együtt. Az egyiptomi vállalat járműveinek érdekes­sége — és a magyar szakmun­ka dicsérete —, hogy a kint tartózkodó hét magyar szerelő és két műszaki vezető két év alatt átalakította a náluk for­galomban levő idegen márkájú nyugati járműveket a kíván­ságnak megfelelően Csepel négyhengeres motorokkal és Csepel hidakkal. Új szakcsoport alakul Nagymaroson Nagymaroson sok híve van a szövetkezeti mozgalomnak. So­kan ismerik jól működő szak­csoportjaikat, termelőszövet­kezetüket. A közeljövőben to­vább erősödik. Nagymaroson a szövetkezeti tábor. Uj szakcso­port van alakulóban. Az új szakcsoport házinyúltenyész- téssel kíván foglalkozni. Né­hány nap múlva hivatalosan is kimondják megalakulásu­kat és hozzáfognak a munká­hoz. Megkezdődött a Duna Bizottság XVII. ülésszaka •x­Csütörtökön megkezdődött a Duna Bizottság XVII. üléssza­ka a bizottság budapesti szék­házában. Az ülésszak munká­jában részt vesz a Bolgár Nép- Köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Román Népköz- társaság, a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság küldöttsége. Jelen vannak a Vaskapu Igazgató­ság megbízottai, az Osztrák Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság közlekedé­si minisztériumának képvise­lők Az ülésszakot Karel Stekl, a Duna Bizottság elnöke nyitotta meg, majd a delegátusok egy­hangúlag elfogadták a tanács­kozások napirendjét és megvá­lasztották a munkabizottságok vezetőit. A Duna Bizottság XVII. ülésszakán — amely előrelát­hatólag tíz napig tart — napi­renden szerepel a bizottság el­múlt évi munkájának és költ­ségvetésének, valamint az 1959. évi munkatervnek és költség- vetésnek megvitatása, továbbá a dunai hajózással összefüggő több kérdés. Szalongyufa gyártását kezdik meg Szegeden Jubileumi címkesorozat A Szegedi Gyufagyár, fenn­állásának századik évfordulója alkalmából több színnyomású jubileumi cimkesorozattal bo­csátja ki gyártmányát. Forga­lomba kerültek már a sorozat nyolcadik címkéjével, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének képével díszített gyufásdabo- z»k is, annak tiszteletére, hogy a százéves üzem ebben a ki­tüntetésben részesült. Több évi szünet után rövidesen is­mét megkezdik a színesszálú és színesfejű, úgynevezett sza­longyufa gyártását is. Ez a gyufa kis lappé dobozokban ke­rül forgalomba. A bányászok megvásárolhatják a régebben épült szolgálati házakat OlP-kölcsöfl ai új bányásiházak melléképületeinek felépítésére A Minisztertanács nemrégiben úgy határozott, hogy az 1957. évi bányászlakás-építési akcióban ké­szült lakások melléképületeinek felépítésére az Országos Takarék- pénztár hitelt nyújthat. A pénz­ügyminiszter é> a nehézipari mi­niszter most együttes utasítást adott ki a rendelet végrehajtásá­ra. A végrehajtási utasítás értel­mében a kölcsönt azok a bányá­szok vehetik igénybe, akik lakó­házak megvásárlására szerződést kötöttek az OTP-vel. A kölcsön legnagyobb összege lakóházanként 8000 forint, visszafizetési határide­je nyolc év. A Nehézipari Minisz­térium gondoskodik arról, hogy a jóváhagyott építési típustervek ja­nuár 31-ig valamennyi trösztnél, illetve vállalatnál és OTP-fióknál a kölcsönt igénylő bányászok ren­delkezésére álljanak. A Minisztertanács határozata in­tézkedik arról is, hogy az 1957-ben épült földszintes bányászházakat a bányászokon kívül bérből és fize­tésből élő más dolgozók is meg­vásárolhatják. A most megjelent végrehajtási utasítás értelmében a mások által megvásárolt lakások jelenlegi használóinak cserelakást keU juttatni. A lakásokat és a hoz­zájuk tartozó telek árát a pénz­ügyminiszter és a nehézipari mi­niszter együttesen állapítja meg. A vásárló az adás-vételi szerződés megkötésekor a vételár 10 száza­lékát, kezelési költség címén pedig 2 százalékát köteles kifizetni az OTP-nek. A fennmaradó összeget 30 év alatt törlesztheti. Határozott a kormány a szén- bányászati trösztök, vállalatok ke­zelésében levő, 1937-nél korábban épült szolgálati házingatlanok ér­tékesítéséről is. Az értékesítésre kerülő ingatlanokat a trösztök és a vállalatok jelölik ki. A házakat elsősorban bányászoknak keU felajánlani. Ha bányá ízvevő nem jelentkezik, a lakás más, bérből és fizetésből élő dolgozónak is el­adható. A lakás bérlőjét elővásár­lási jog illeti meg. Ha a lakást nem a bennlakó bérlő veszi meg, megfelelő cserelakást kell neki juttatni. A cserelakást az Újon­nan felépült vagy felépítendő há­zak szolgálati lakásaiból jelölik ki. Az ingatlanok eladási árát a mű­szaki érték figyelembe vételével, helyi forgalmi áron kell megálla­pítani. Az adás-vételi szerződés megkötésekor az ár 10 százaléka, többi része 25 év alatt egyenlő tavi részletekben fizethető. Ha az eladásra kerülő ház kettőnél több .akásból áll, az OTP társasházat alakíthat és a lakásokat örökla­kásként értékesítheti. KÁR VOLT NEM ELHINNI tőtáblát, mert mindig sietek A röpgyűlésen meg valószínű nem voltam ott. Az öntödében már valami» vei többre mentünk, — Tudom, tizenhét napol tud fizetni a gyár — válaszol­ta Tóth István. De azt már ő sem tudta, hogy ki milyen mértékben ré­szesül a nyereségvisszatérí­tésből, pedig ez sem érdekte­len. Július 9-i ülésén határo­zott az üzemi tanács a nyere­ségrészesedés elosztásának el­véről. Ezt a határozatot is kifüggesztették és beszéltek is róla. Többekkel együtt Beér István, a Mező Imre- üzem pártbizalmija a ta­núnk, hogy így van. TI a eddig nem is tették. El ezentúl minden műszer­gyári dolgozó vessen számot azzal, hogy személy szerint ő hogyan részesedhet majd az üzemnek jutó pénzből. Meg- könnyítjük a számvetést, mi is megírjuk, hogy melyek a növelő és csökkentő tényezők Teljes részesedést kaphat, aki legalább kilenc hónapja dolgozik az üzemben. Akinek megvan az ötéves jogfolytonos­sága. 5—10 százalékkal, hat­es tízévi folyamatos munka- viszony esetén 10—20 száza­lékkal, 11—15 év után pedig 20—40 százalékkal kaphat töb­bet az a dolgozó, aki jól helyt­áll a termelésben. Külön jutalmazzák a kivá­ló dolgozókat és újítókat. Dar- nyiík Vendel művezető és Pe- cze József esztergályos a megmondhatói, milyen jó volt tudni már az év 'elején erről a nyereségrészesedést növelő té­nyezőről. Vonnák olyan határozati pontok is, amelyek elveszik egyesek kedvét. írásos meg­rovás esetén ugyanis 5—20 százalékkal, alacsonyabb mun­kakörbe helyezés következté­ben 10—30 százalékkal, egy­napi igazolatlan mulasztás után 25 százalékkal, két nav után felével, három nap után pedig 75 százalékkal csökken a nyereségrészesedés. Akt négy napot mulasztott igazo­latlanul, számíthat rá, hogy semmit sem visz haza. Ügy értesültünk, hogy a dol­gozóknak körülbelül 10 száza­lékát érintik a csökkentő té­nyezők. Pedig ha kezdettől fogva érdeklődtek volna a határozatok iránt, bizonyára jóval kisebb lenne ez a szám. Tfár az üzemi tanács hatá- ■*-* rozott, hogy a nyereség­részesedési alap 15 százalékát tartalékcdja a kiválók jutái- j mazására, a kultúr- és sport- { munka támogatására, az üdülő j korszerűsítésére, a dolgozók- ] nak is véleményt kellene nyíl- \ vánítaniok arról, mire fordít- \ sák ezt a pénzt. Ez a. 15 szá- | zalék is az övék, a kollektíváé, 1 tehát helyes, ha beleszólnak | abba is, mire fordítsák a tar- 1 talékalapot. Persze, mindek-1 hez elsősorban arra lenne f szükség, hogy mindenki higgye | el: lesz nyereségrészesedés. | Emlékeztetnünk kell valami-§ re a műszergyáriakat. Mit is | mondtak még egy évvel ez- | előtt? — Nem lesz élüzem a mii gyárunk. És mégis az lett, miután jól | hozzáfogtak a munkához. Igaz, hegy itt még ismeret- | len fogalom a nyereségrésze- | sedés, de az eredmények lehe- | tővé tették, hogy az idén va- | lamivel több mint félhónapi | fizetésnek megfelelő nyere- I ségrészesedést kapjanak azok | a dolgozók, akik erre rászól- 1 gáltak, Reméljük, most már | valamennyien tudomást sze- § reznek róla és azok is tanul- | nak saját kárukból, akik most | valamilyen oknál fogva nem | kaphatnak pénzt, hogy jövőre | <57c is beállhassanak majd a | sorba, amikor nyereségrésze- § sedést osztanak. — kas — * Gödöllői Gépgyár GÖDÖLLŐ azonnali belépésre ESZTERGÁLYOS szalonunk ásoka t KERES Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán mindennap: 8 _15 óráig, s zombaton: 8—13 óráig. AT ént akartunk hinni a fü- ■L ’ lünknek, amikor ezt hal­lottuk Pápista László elvtárs­iéi, az Ikladi Ipari Műszergyár igazgatójától: — Menjenek el a műhelyek­be és kérdezzék meg a dolgo- :óktól, mennyi lesz a nyere- tégrészesedés. Soktól hallják najd, hogy nem tudja. Azért tamáskodtu nk, mert udjulk, hogy 1958. márciusá­ul rendszeresen vezetik a nye- •eségrészesedési alap alakulá­sát és a hirdetőtáblákon min- lenki figyelemmel kísérhette, nlkor hol tartanak. De akinek esetleg ebkerülte a figyelmét a ábla, a röpgyűléseken is meg- udhatta, hogy körülbelül 17 lapi nyereségrészesedésre szá- nlthatnak a dolgozók. Megfogadtuk az igazgató ta- lácsát és elmentünk néhány nűhelybe. A motortekercselő­yen Sebesvári Béláné műve- •etőtől hallottuk: — Ha tudják is, mennyi esz a nyereségrészesedés, azt ogják mondani, hogy nem udják, mert nem hiszik el. Valóban igaza volt. — Nem tudom — válaszolta i kérdésre Szolárd Ferdi- lándné. Ugyanezt hallottuk Dan- suly Lászlónétól is. Öt emlé- leztettük a hirdetőtáblákra és i Taggyűlésekre. — Nem nézem meg a hirde­*- Lajcsikéin! Én akár reggelig | m elüldögélnék itt veled!... =

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom