Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-14 / 11. szám
1959. JANUÄR 14. SZERDA Ff.*r II t i* YE I ^iCh'lao JEGYIETEK Csak egy noteszlapot irkál- tam tele Ecseren. Csak egy noteszlap telt meg, mert rövidítettem, összevontam, kurtítottam, ahogy csak lehetett. Néhány szót vagy nevet alá-alá- húztam, egyiket-másikat kétszer is. Mindjárt az első lap fején egy név, két tollvonás alatta: „D. Szabó Balázs" Semmi több. De most, hogy olvasom, elém áll az iskolaigazgató. Kék köpenyes, törékeny ember, semmi különös ismertetője, csak a szeme tüzel, mint a parázs. És eszembe jut róla a hosszú ecseri főutca, a szikrázó hó, az utat szegélyező Szerelem-patak, amelynek hídján — a nóta szerint — átal kell menniök a szerelmeseknek, hogy egymáséi legyenek. Együtt méregettük lépteinkkel a hosszú utcát, lábunk alatt muzsikált a hó, és az igazgató arról beszélt, milyen áldott nép lakja ezt a községet. — Lelkesek, szorgosak, áldozatkészek és műveltek. Nem talál házat, ahol ne tudnának mutatni könyvet, sőt kisebb könyvtárat. És nemcsak mutogatják, olvassák is. Kifogyhatatlan a dicséretben. És mintha áhítat csendesítené a hantját, ha a népről beszél. — Nincs ember, talán egy ember sincs ebben a 2060 lelkes községben, aki ne járt volna már Pesten színházban, sőt a legtöbbje már operában, is volt. És mintegy bizonyítékként hozzáteszi: — Az iskolások közül huszonöt-harmincnak van operabérlete! így került be a noteszba, egyszer aláhúzva a szó: „operabérlet''. Majd alá a következő: „Népi együttes”. Ez egyben magyarázata az előbbinek. Mi az összefüggés? Nézzük csak, mi jut eszembe « két szóról: népi együttes . Először az „Ecseri lakodalmas”. Nem az, amit az Állami Népi Együttestől ismerünk, hanem az, amit az igazán ecseri honosok produkálnak — ők szerepeltek azon az emlékezetes augusztus huszadiki pesti esküvőn is —, amivel jó egynéhány első díjat szereztek a kultúrversenyeken, bemutatókon. Ötven tagú a „nagy" együttes, harminckét táncos, tizenkét énekes szereplő; nyolcvan tagú a „kis" együttes, az iskolások kezdő csoportja, negyvennégy táncos és harminchat dalos fiú és kislány. Egy „pótgondolat”: az óvodában ugyancsak alakult egy csoport, mire iskolásokká lesznek, a pöttön gyerekek is dalolják az ecseri népdalokat, táncolják a táncjátékok alaplépéseit. A népdal, a muzsika megszerettetése — az első lépés. A szolmizálás, a kottaismeret — a második. Az operabérlet — a harmadik. „Nevelés"... Igen, ezt a szót kétszer vastagon aláhúztam. — így neveljük gyerekeinket, de az idősebbeket is a szépre — mondja az igazgató. És amit nem mond: A gyerekekből — mert a „nagy“ együttes tagjai is gyerekek még — a népművészet rajongóit nevelik. Javarészük még csak táncol, daloL De akad már jó néhány — Hajdú Teréz első gimnazista, Kosa Emese, Mezei Mária, Turcsik Anna és még négyen — aki ezen felül gyűjt is. A Fosztó- hoz, a következő nagy táncjátékhoz ők szedték össze, gyűjtötték fel az öregektől a száj- hagyományt, leírták, hogy s mint jöttek össze a lányos házaknál tollfosztásra a leányok- legények, mit énekeltek, mit táncoltak. Olyan ez, mint a lépcső. Az első fok: a dal és a tánc, a második a hagyomány-gyűjtés, a harmadik: amikor már kottapapírral járják majd Szabó Balázs neveltjei a házakat és írják a dallamot, jegyzik a tánclépéseket. Egy perccel a fellépés előtt (Somogyvári Rózsa, Hajdú Teréz és Mezei Marika) De van-e honnan gyűjteni? Utitársam csak legyint: — De mennyi! Itt van elsőnek Szvitek Pál né, a legszebb dalokat tőle szereztük ... Ez a név a következő bejegyzés. A többieket már nem írtam, annyit sorolt az igazgató, hogy ha mind jegyzem, nem egy, de tizenegy noteszlap is megtelt volna. De egy szót mégis be kellett írnom, azt, hogy „lakodalom". Igen, 1954-ben tartották itt az utolsó igazi lakodalmast, amúgy ecseriesen, népviseletben. Aztán divatba jött a fátyolos, a városi menyasszonyi ruha: a „civil lakodalmas". És ma? — 1957-ben két, tavaly három igazi ecseri lakodalmat ültek már a községben — büszkélkedik Szabó Balázs. — És ünnepnapon ismét népviseletben feszítenek a lányok. Megtanulták megbecsülni az emberek, a fiatalok is, saját értékeikét. És az egész község apraja nagyja becsüli és szereti az együttest. ,1Áldozatkészség" — csak ennyit írtam fel, de szinte hallom, amint az igazgató rajongó hévvel sorjázza a „bizonyítékokat”: — Az Ecseri lakodalmas kis menyasszonyának koszorúja két és félezer forintba kerül. A menyasszony mamája működésünk öt esztendeje alatt már háromszor cserélt koszorút — a saját költségén ... Egy-egy vállkendő rojtozatának a szétszedése (mosás, kikeményítés után) tíz órába telik. És a gyerekek, de a mamák se sajnálják rá a fáradságot... Nincs saját zenekarunk, márpedig a muzsikusok megkérik az árát. Erre pedig mi adjuk össze a pénzt, meg az utazásokra is. Saját „rezsijét” mindenki maga viseli... És nemcsak az együttes tagjai! Szerepléseinkre kót-háromszáz ember kísér el bennünket, és nemcsak az útiköltséget, a szállást állják, hanem még a belépődíjat is fizetik ... Kisújszállásra Kádár elvtárs beszédét meghall gatni és előtte szerepelni, négy vasúti kocsival indultunk útnak... Blazsek Jánosné (kétszer aláhúzva) csak megerősíti mindezt: — Az útiköltséget? Ajaj, bizony mi állj ük! De szívesen fizetjük. Kísérnék még többen a mi együttesünket, de legtöbbször nem férnek fel a buszra! Egyébként ő a csoport állandó kísérője. „Kikötőasszony" — ez a címe, rangja, am; annyit tesz, hogy ő öltözteti a lányokat, ő igazítja a hajukat a jellegzetes ecseri „cakkokba", ő köti ki a fejkendőjüket. Sok a munkája, ha fellép a csoport? Rengeteg. Hajnali háromkor kezdi a munkát egy- egy fellépés előtt, és csak délutánra végez. Mindezt jószívvel, lelkesedéssel teszi. Talán megtenné akkor is, ha két unokája nem lenne tagja az együttesnek. De így... így még- inkább. És elégedetlenkedik, hiányolja a munkát: — Meghal a mi együttesünk ... Nem' megyünk mi már sehová... Ajaj, volt idő, hogy egyetlen napon három helyen is szerepeltünk (így mondja, többesben), most meg sehol semmi... Az igazgató nyugtatja, biztatja: — Tudja-e, hogy Németországba, Stalinstadtba invitálnak bennünket? És jönne maga is, Blazsek néni! Erre aztán elmosolyodik a zsörtölődő asszony, az ilyen meghívás nagy szó, talán több, mint amennyit várnak az ecseriek. De senki sem irigykedhetik rájuk. Nemcsak azért nem, mert szívdobogtatóan szép, amit csinálnak, de azért sem, mert olyan nagy szeretettel melengetik mindnyájan, az egész község, az ő drága együttesüket. Jó is, hogy legalább ők melengetik, szeretgetik. „350 forint" Ennyit jegyeztem csak be, amikor a támogatás iránt érdeklődtem Ennyit kaptak ösz- szesen, és néha, egy-egy fellépés útiköltségét. De bizony ebben a községben nincs művelődési ház, nincs kulturális költségvetés, nincs itt még egy magnetofonkészülék sem, ami megkönnyítené a gyűjtők fáradságos munkáját. Ha kultúr- otthont nem, de talán egy magnetofont lehetne nekik juttatni? Ha valaki megérdemli, hát ők nagyon is. Garami László A HARAG NAPJA, A PETTYES és a SZÉLVIHAR NAGYKŐRÖSÖN Tavaly többször illettük bírálattal színjátszó csoportjaink műsorpolitikáját. Szóvá kellett tenni azt az egyoldalúságot, hogy az általuk választott darabok mind a távoli múltban játszódnak, hogy egyetlen mai vagy tegnapi munkást, parasztot, értelmiségit, dolgozó embert nem láthattunk az öntevékeny színjátszók alakításában. Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy a helyzet gyökeresen megváltozott. Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei leszögezik, hogy a művészetek feladata népünk szocialista szellemű nevelése, ízlésének fejlesztése, a múlt harcainak és a mai valóságnak a bemutatása. És színjátszó csoportjaink a művelődéspolitikai tézisek szellemében választottak. A pedagógusok Sándor Kálmán drámáját, a Harag napját tűzik műsorra. Cselekménye 1919-ben történik egy magyar kisvárosbr '. ahol átmenetileg uralomra jut az ellenforradalom. Szemünk előtt csap össze a munkásság és a levitézlett uralkodó osztály, s a konfliktus élességét, a dráma feszültségét fokozza, hogy a munkásság vezetője, Sós Ferenc forradalmi vádbiztos és az ellenforradalmi szervezkedés vezére, dr. Má- riáss „kir." járásbíró féltestvérek. Vígjátékot tanulnak az iparosok, Sós György Pettyes című művét. Két katona almát lop egy termelőszövetkezet kertjéből. Büntetésből vissza kell menniök, leleplezni sajáímagukat.. .• így indul a mulatságos eseménysor, amelynek végére Pettyesből, a raj szégyenéből, a mindenben lemaradó, kétbalkezes katonából talpraesett, becsületes, jellemes embert farag a közösség, és közben Pettyes a szíve párját is megtalálja. A művelődési ház és a földművesszüvetkezet színjátszói közös fellépésre készülnek: Dobozy Imre Szélvihar című darabját mutatják majd be. A Dobozy-darab az utóbbi évek legjobb magyar színműve, Budapesten most közeledik a századik előadáshoz. A Szélvihar 1956 októberében játszódik, valahol a magyar tanyavilágban ... Pesten kitört az ellenforradalom ... Mácsay, az „állami hivatalnok” leveti álarcát, visszavedlik földbirtokossá: vissza akarja venni a szövetkezettől hatszáz holdas birtokát. A korlátolt, hatalmaskodó tsz-elnök elmenekül, de helytáll Csendes Imre, Mácsay volt csikósa: a többi szövetkezeti taggal együtt megvédi az új életet.;; A Szélvihar bátor szókimondásával, sokszínű, életteli, mélyen egyénített hőseivel bizonyára nagy sikert arat majd Nagykőrösön is. A helyes műsorpolitiká- ban most Nagykőrös példa egész Pest megye előtt. Jól választottak, helyes irányban haladnak a pedagógus, az iparos és a művelődési házi színjátszók: nemcsak szavakban helyeslik, de tettekkel váltják valóra a párt művelődési hatái’ozatait Szabó Ernő Maglódon és Csornádon szerepel a békéscsabai nemzetiségi táncegyüttes A békéscsabai nemzetiségi táncegyüttes turnéra indul, amelynek első állomása Maglód község lesz. A népi együttes magyar, szlovák, román és cigány táncokkal 16-án este mutatkozik be a községben. A második fellépésben a csomá- diak gyönyörködhetnek 17-én, szombaton. Az együttes körútját ezután Komárom megyében folytatja. A békéscsabai együttes turnéját a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége rendezi. Cfiiim, Színház, 1 Geréb László : BÉNI JÁNOS ÚTJA Csorba Tibor újabb sikereiről December 12-i lapszámunkban adtuk hírül, hogy Lengyelországban élő hazánkfia. Csorba Tibor festőművész milyen nagy megbecsülést élvez új hazájában. Cikkünk után vettük a művész édesanyja. Csorba Károlyné levelét Püspökszilágyról, amelyben fia újabb sikereiről számol be: ,Nemrégiben két hónapig voltam Varsóban, a fiamnál. Magam tapasztaltam, mennyire becsülik és szeretik fiamat és lengyel menyemet. Végighallgattam egy előadását, amikor lengyel nyelven, zsúfolt ház előtt beszélt, és bár nem értettem, miről, sikerére a nagy tapsból következtettem, és abból, hogy a közönség engem, az édesanyját is, elhalmozott virággal és gratuláló kézszoritatkozik meg. Ha az egyszerű emberek világáról van szó, akkor Geréb nagyon természetes, nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik, s hihető, igaz képet fest. De ha a felső tízezer, az uraik világába viszi az olvasót, színei rikítókká, helyzetei groteszkekké válnak, olyannyira, hogy hihetetlenné teszik a cselék- ményt. . Üttörő szerepet is vállal ez a könyv: megkísérli — eredményesén — megfesteni az akkori kor munkásmozgalmának történetét, azt, hogyan kerül mind több és több ember ennek az áramnak a sodrába, hogyan válik a faluról felkerült Béni Jánosból is agitátor, a)ki- nek szavát még az őt kitoloncoló csendőrök is megillelődöí- ten hallgatják. Mozgalom és regény — nem Ikönnyű ötvözet. De Gerébnek sikerül megteremtenie a legjobb arányokat, s a mű a legjobb ötvözetté válik. Izgalmas, érdekes regényt olvasunk, melynek középpontjában Béni János — egy ember — áll, de valójában bénijáno- sok, az egyszerű emberek regénye ez, a századforduló első évtizedének forrongó eseményeiről, az „aranykor1’ félfeudális, félkapitalista ■■ társadalmának minden ellentmondásáról. Űj fajta hősök a könyv hősei. Ritkán találkoztunk a magyar irodalomban velük: a szervezett munkások, a „vörös holnapot” akaró dolgozók válnak hősökké a szemünk előtti S nem árt, sőt nagyon-nagyon jó dolog ilyen hősöket, ilyen ideáldkat állítani fiataljaink elé. Mészáros Ottó POSTÁNKBÓL Barátság szövődik ... Egy esztendeje múlt karácsonykor, hogy megírtuk: a Német Demokratikus Köztársaság egyik általános iskolájának tanulói, a miltitzi gyerekek levelezni szeretnének egyik Pest megyei iskolánkkal. Az üzenetet átadtuk a Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola igazgatójának. Halápi Irén németszakos nevelő most arról tájékoztat bennünket levelében, hogyan feilődött a két iskola között a barátság. „Mivel én tanítom iskolánkban a német nyelvet, én vettem fel a kapcsolatot a miltitzi iskolával. Tanulóim nagy örömmel vették a külföldi iskolával való levelezés lehető-1 ségét, és mindjárt az első le-í vélben jó sok magyar gyerek I nevét küldtem el. Azóta igen 1 kedves és gyakori levélváltás | fejlődött ki a két iskola ta-1 nulói között, ami — tapaszta- | latom szerint egyaránt jól | szolgálja a népek testvériségét. | a barátság elmélyítését, és az 1 idegen nyelv elsajátítását. Mi. 1 nevelők is levelezésben va-1 gyünk, ami viszont a két or-1 szág nevelési, oktatási tapasz-1 talatainak kicserélését, illető-1 leg a nevelési és oktatási ni- f szonyok megismerését segíti = elő’ í Jelenet A 39-es dandár című új magyar játékfilmből. Szirtes Adám és Benkő Gyula a film egyik jelenetében Az „aranykor szak”, a szá- za zadforduló első évtizedének Magyarországa nem könnyű írói téma. Nem iköny- mű, mert időben és emlékekben is nagyon távol esik a mai nemzedéktől, főként a fiataloktól, akiknek az író könyvét szánta. S mégis: Geréb Lászlónák sikerül a kort, a miliőt az olvasó elé varázsolnia. Béni János faluról felkerült ember. Fiatal paraszti eszével értetlenül nézi a hatalmas tempóban kapitalizálódó nagyváros lázas rohanását, a kapkodást. Szabadon választhat: vagy lecsúszik az alvilágba, vagy besúgó lesz, vagy érdekből nősül, s úgy alapozza meg szerencséjét... De mindez nem Béni Jánosnak való. önbecsülése, igazságérzete \ nem engedi meg, hogy ez \ utak bármelyikét válassza. \ Megpróbál szembeszegülni az \ árral, s becsületes, mások em- i berségét is tiszteletben tartó \ ember módjára akar boldogul- \ ni. A kor, a kor erkölcsei azon- \ ban olyanok, hogy/ mindent \ szabad, csőik éppen ezt az \ egyet nem. Életteli, igaz figura Béni \ János alakja. Olykor egysze- \ rübb a kelleténél, talán azért, mert a fiatalabb nemzedék számára írta Geréb könyvét, s nem akarta a cselekmény gyorsan pergő fonalát a lélekelemzés mélyítésével megakasztani. De ennek ellenére Béni János tapintható figura, mint ahogy tapintható a könyv többi pozitív alakja is. Ugyanez már nem mondható el a negatív figurákról, túlontúl sötétek, egysíkúak. Ez a kettősség nemcsaik az emberek megrajzolásakor mu•iiHiimiiimiiiiuiiiitiHiiiiiiiiimiiiiiiMiiii fással. Azt mondták németül, hogy nagyon gazdag fiam van. és zavarba jönnek, ha róla van szó, mert nem tudják, hogy festőművészi, irodalomtörténé- j szí vagy emberi értékeit mél- \ tassák-e. Ott-tartózkodásom l idején a poznani kiállításra \ 'kértek tőle nyolcvan képet \ Zakopánéban pedig a nagy \ tanácsteremben rendez majd \ önálló kiállítást. És befejező- \ sül hadd idézzek fiam egyik i kiállításának vendégkönyvéből: \ „Büszke vagyok, hogy ilyen \ földim él Lengyelországban” \ „A lengyel—magyar nép barát- \ ságának őszinte harcosát is- i mertem meg ma Csorba Tibor- j ban. Örülök, hogy olyan em- \ bérré leltem, aki ennek a nagy \ ügynek szenteli életét.”
