Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

1959. JANUÁR 13. KEDD M'S? M»:r i/firltip .1 KOI ELIA INC Új magyar színmű a József Attila Színházban Uj magyar színmű bemuta- — pirosbetűs nap, és nemcsak a színházi műsor­naptárban, hanem kulturá­lis életünk kalendáriumában is. Különösen akkor, ha az előadott színmű — valóban mű, és olyan mű, amely mai életünket tükrözi, minden bo­nyolultságában. A József Attila Színház Kállai István darabjával ilyen művet vitt ezúttal színpadára; a mi ezerszínű életünk millió­nyi problémája közül egyet: ihít tesz egy fiatal, elismert tudós, ha felfedezi, hogy ered­ményeit nem tudásának, nem szerencséjének, hanem igaz- talanul félreállított munka­társának köszönheti. Idilli, örömteli képpel kez­dődik: az ifjú asszonyka ven­dégeket vár az új lakásába, Völgyesi professzort, férje fő­nökét, és annak feleségét, aki­ket lakásavatásra hívtak meg. Az új lakás, a bútorok és csecsebecsék, az asszonyka ruhái: a férj Kossuth-díjártak gyümölcsei. Megérkeznek a vendégek, megérkezik a férj, és mint a gyermekek, tréfál­koznak, incselkednek az új lakásban. Remekül bontja ki ebből a világos színekkel ábrázolt be­vezetőből az író a bonyodal­mat: egy telefonszám miatt nyugtalankodni kezd az ünne­pelt professzor és felesége, mint a kirándulóik, akik súlyos viharfelhőket látnak az égen, és nincs hova rejtőzniük elő­lük, A telefonszám Zalai Sán­doré, a kísérleti intézet egyik félreállított munkatársáé, akit Benkő Zoltán invitált meg, hogy egy kérdést tisztázzon vele: milyen akadályok gá­tolták őt, hogy az új .gyógy­szert (amelyért Benkő Kos- suth-díját kapta) kikisérletea- ze? És megkezdődik a párbaj. A második felvonás ^rá viUő sorozata. Párbajt vív a fiatal tudós a félreállitott, sér­tődött, megkeseredett ember­rel. Párbajozik; a professzor tanítványával. Párbajt vív Zalai a professzorral. Viasko­dik a két feleség a két férj­jel. És párbajozik a két asz- szony egymással — mindenki mindenkivel. A fiatal, ízig-vérlg becsüle­tes Benkő Zoltán meg akarja tudni, joga van-e a magas ki­tüntetéshez vagy sem; meg akarja tudni, miért állították félre kollégáját, aki az álta­la sikerrel befejezett kísérle­teket még sikeresebben tudta volna megoldani; tudni akar­ja, miért nem kaphatnak a betegek hatásosabb gyógyszert, amelyet ő ugyan nem tud elő­állítani, de a másik, a mellő­zött — mint egy előkerült ter­vezetből kiderült — készíthe­tett volna, ha..: \ Miért ékelődött be egy te­hetséges ember életébe ez a „ha”? Ezt kutatja, keresi Benkő, és meg is találja a kér­désre a választ, mint ahogyan megleli a néző is — még a má­sodik felvonásban. A professzorról kiderül, hogy Zalai hátán kapaszkodott a magasban kifeszített kötélre és éveken át sikeresen táncolt rajta a tapsoló közönség szeme előtt. De az ilyesfajta kötél­táncnak a mi társadalmunkban csakis az lehet a vége, hogy az „ügyes” artista a mélybe zu­han. Mái ennyiből kitűnik, hogy a téma: mai. Törtetők, könyökölök, érdemtelenül ér­demeket hajhászók akadnak bőviben, mint ahogyan akad­nak szép számmal olyanok is, akik saját előmenetelükkel, a reájuk váró nehézségekkel nem törődve, küzdenek az ilyen karrieristák ellen. — Ilyen, közhasznú szóval élve, pozitív hős: Benkő Zol­tán, a fiatal tudós. Sinkovits Imre Benkő Zoltánja a mi mai értelmiségünk lagjava. Éjjele­ken át tanult, mindig jelesre vizsgázott, boldoggá teszi a ki­tüntetés, de nem a puszta hír­név, hanem az a tudat, hogy másokon segített, és hogy te­hetsége révén érte el amit elért. Nincs százhuszas mell- tősége, féltéglát se hord magá­val. Szerény és csendes, ha fiatal feleségével enyeleg, húsz évet fiatalodik, pedig amúgyis fiatal. Nemcsak célra, de első­sorban igazságra tör, és az igazságkereséstől barátság, szerelem el nem tántorítja. Dilemmája azonban, hogy Kos- suth-díja visszaadásával házas, sága is felborul, nem meg­győző, hiszen felesége nem belső indulattól fűtve vágja fejéhez a szakítással fenyegető szavakat, hanem csupán Völ- gyesiné visszhangjaként. A kis feleséget Kállai Ilona viszi színre. A szeleburdi, kissé butuska asszony előttünk érik házastárssá. Ö is pozitív hős, pedig első „vizsgáján” meg­bukik: hiszen kényszeríteni akarja férjét, hogy hunyjon szemet, ne kockáztassa Kos­suth-díját, családi fészküket. Remek szerep találkozott itt kiváló művésszel, aki mindkét átváltozását, vagy inkább át- lényegülését — gyermekből uralkodni vágyó nővé, és eb­ből gondot, bajt viselő élet­társsá — hitelesen, ragyogó át­éléssel oldja meg. Greguss Zoltán és Komlós Juci keltette életre a profesz- szor házaspárt. Az asszony tár­sadalmi szereplésre, villára és autóra vágyik. Kergeti, űzi előre és még magasabbra fér- lét — aki viszont hagyja ma­gút kergetni — azon a bizonyos kötélen. Csupa ész, ideg ez az asszony, aki szemvillanással ad parancsot, int le, kormányoz és dönt minden kérdésben. Óriási jelenet, csupa villamos feszültség, amikor ez a két em­ber egymásnak pattan. Mint amikor nyílhegy vágódik nyíl­hegyhez. Az évekig elfojtott gyűlölet; a két érdekközösség­be, de nem életközösségbe egyesült ember egymást lelep­lező szóharca a darabnak talán legjobban megírt jelenete. Komlós Juci diplomata asz- szonytípusa soká emlékezetes marad, és bár szerepében fe­lülemelkedik partnerén, Gre- ,gy§3'"ZöTtari profestóó^alákí- mmá trttfdbfisMdíM'egyenlő. A Köiéliánc legmegindí­tóbb szerepe és szerepmegfor­málása Ráday Imre nevéhez fűződik. Zalai Sándor, a kisem­mizett kutató, a félreálló, sér­tődött ember minden szánan- .dóságával, de ugyanakkor bű­nössége leijében is, elénk áll, Szánandó, mint mindenki, akit igazságtalanság ér, és bűnös, mint mindenki, aki az igazság­talanságok ellen nem emel szót, és ezzel újabb visszaélé­seknek, a Völgyesi-féle karri­eristáknak nyit utat. A szerep és szereplő együtt fejlődik a végkifejlődés felé. A keserű lelkű ember oldódása, harci kedvének fellángolása, új élet- eszmélése: a drámai jellemfej­lődés klasszikus példája. Ö az, aki a darab során a legnagyob­bat lépj előre, és ez az előre­lépés szemmel látható, lélek­kel követhető Ráday megfor­málásában. Bár Hegedűs Tibor rendezé­se nagyszerűen összefogta a darabot, pergővé tette az elő­adást, helyére helyezte a sze­replőket, akad néhány olyan eredendő hiba a színműben, amely a látottak után kérdő­jelként marad vissza a néző­ben. Az első: túlontúl egyszerűen magyarázza (és csak magya­rázza) a szerző, hogy Zalai miért nem fordult méltánytalan mellőzése miatt a miniszté­riumhoz? Egy levélből kide­rült, hogy a főosztályvezető támogatta volna. Zalai maga mondja el, hogy Völgyesi, egykori iskolatársa, már a gimnáziumban törtető volt, aki csak az ő révén jutott akkor is, most is elismeréshez. Hát miért bízott benne mindmáig olyannyira, hogy nem ellen­őrizte: vajon valóban ..oda­fenn” bizalmatlanok-e vele szemben? A másik: egy jegyzet „vélet­len” előkerülése, egy gyors­írása jegyzőkönyv „véletlen” kikölcsönzése, egy ajándék — mind-mind arra hivatott, hogy a fiatal tudós szemét felnyis­sa. Hát ha ennyien és ennyi­re törődtek az intézetben Za­lai sorsával, akkor miért nem fordult senki a felsőbb szer­vekhez igazságért? A harmadik: a fináléban el­mondja — de csak elmondja — Benkő Zoltán, hogy nem ő, hanem voltaképpen az egész kollektíva leplezte Je Völgyesát, az imént említett „véletlenek” révén. Miért nem érezzük hát a kollektíva erejét sokkal határozottabban a darab során, miért kell a végső tanulságot a szó szo­ros értelmében elmondani a színpadon. A harmadik felvo­násra már kifogyott a téma. megoldódott minden. Mintha nem telt volna az erőből úgy. mint a megelőzőkre, mintha kimerült volna az a bősége­sen buzogó forrás, amelyből olyan pompásan oltottuk szomjunkat két felvonáson át, A szerző, aki olyan gondosan kerülte a sémát, bizony eléggé szimplán, sematikusan rágj» a harmadik felvonásban az eszmei mondanivalót a néző szájába, és talán ezért érez­zük a megoldást heppiendes- nek. Its mégis Isolat a<j ez a da­rab és ez az előadás minden­kinek, aki feleletet vár jele­nünk néhány kérdésére. Meg­győző feleletet ad elsősorban arra, hogy ki felelős a karrie­rizmusért, a karrieristák idő­leges tündökléséért. És ha másra nem válaszolna, akkor is sokat megoldott. Garami László Operáció zenével A dán kórházakban mind általánosabbá válik, hogy ze­neszó mellett operálják azo­kat a btegeket, akiknél helyi érzéstelenítést alkalmaznak. Közvetlenül az operáció előtt fejhallgatót kap a beteg és az egész kezelés alatt zenét hall­gat A zene segíti az izomzat fel­lazítását és így a sebész nyu­godtan dolgozhat. A beteg nem hallja az operációnál fel­használt eszközök zaját és nem nyugtalankodik Miniatűr televíziós képernyő Egy fiatal ausztráliai muh- kás két centiméter hosszúságú televíziós képernyőt készített, amely egészen tisztán adja vissza a képeket. A fiatalember édesapja mi­niatűrfestő volt. KÉSETT A POSTA Wiesner asszony, 78 éves karlstadti lakos nemrégiben kapta meg férje levelét, ame­lyen nagyon furcsa bélyeg volt. A levelet ugyanis jelenleg 84 éves férje 1916-ban postázta. A postahivatal egyszerű ma­gyarázatot talált a 42 éves ké­sésre: a levél beleakadt a pos­taládába és csak altkor talál­ták meg, amikor néhány nap­pal ezelőtt leszerelték a ládát. Ünnepi hangverseny Cegléden tanára szép tónusban játszott, érzelmileg kissé tartózkodó volt. Egészében — a kisebb-na- gyobb hibáktól eltekintve — színvonalas művészi élmény­ben részesült a ceglédi közön­ség. A „ k A kiállítás megnyitása után: a magyar teremben gyönyör ködnek a látogatók. Naponta 4000 látogató a moszkvai Hennáié magyar termeiben Több mint 3000 műtárgy nyújt sokrétű képet a szocia­lista-realista művészet helyze­téről és törekvéseiről a moszk­vai biennálén. A legnagyobb gyűjteményeket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Cseh­szlovákia és hazánk mutatja be. Ezek az országok több mint 300—300 alkotással szerepel­nek. A legtöbb művésszel a Szovjetunió, Kína, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársa­ság és ugyancsak hazánk is­merteti meg a tárlat látogatóit. A termekben együtt látni Ázsia és Európa nagy ré­szének művészetét, s az ázsiai művészek alkotá­sait nézve kiderül, hogy sok olyan képzőművészeti törek­vés, amelyet eddig nyu­gat-európai irányzatként tar­tottak nyilván, a keleti orszá­gokban gyökerezik. Művészek, tárlatlátogatók el­ismerő véleményei dicsérik » kiállítás anyagát. Általános vélemény, hogy a magyar szo­borgyűjtemény az egész tárla­ton egyike a legjobbaknak, Nagy sikert arattak; Doms- novszky Endre müvei is. A magyar kiállítás sikeréről ta­núskodik továbbá, hogy a lá­togatók száma naponta több mint 4000. A kiállítás rendező bizottsá­gának elnöksége legutóbbi ülé­sén elhatározta: ( márciusban nagyszabású nemzetközi konferenciát rendeznek, s ezen megvi­tatják a kiállítás tanulsá­gait, állást foglalnak » főbb elvi kérdésekben. Elhatározták, hogy nyugati or­szágok haladó művészeit meg­hívják a Szovjetunióba. Arról nem született még döntés, hogy a moszkvai bemutató után mi történik a monumentális tár­lattal. Szó van arról, hogy a nemzeti gyűjteményeket fel­váltva mutatják be a résztve­vő országokban. uiiimtuiiitiitMiiiiiiiiiHMiiiiiiitimtiiiiiiiimtimiiitHiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiitiHiiuiiiHHM iiiiHiiimiiii'iKiiiiititimiiiiHttiiiiiti madár“ a szigeten De az asszony nem gondol » munkával, a gonddal. Terveket sző, szigorúan zárt programot ké­szít, látszik, hogy pedagógus, mert olyan ez a program, máin* egy iskolai órarend. És hogyan mondja, mit ter­veznek? Mint az imádságot­— Hétfőn ismeretterjesztő előadások lesznek, kedden a kiszistáké a művelődési ház, szerdán könyvtárórát tartunk, a fűtött olvasóterem is a könyvkedvelőik rendelkezésére áll, csütörtökön gazdakör, pén­teken a nőtanács és a vörös- kereszt rendelkezik a művelő­dés: házban, szombatonként öregek és fiatalok találkoznak, beszélgetnek, vitáznak majd, vasárnap pedig előadásokat tartunk, bált rendezünk, a faluszlnházat vagy a Petőfi Színpadot fogadjuk ... És ég a szeme beszéd köz­ben, szinte látja, amint benépe­sül a nagyterem és a kisebb szoba — pedig mennyi dol­got hoz neki ez az új funkciói De látom, hogy kezére száll a kék madár, ahogy végigpal- lant a keringőző fiatalokon. Követem a madár útját... Mészáros Imre, a tanács­elnök a kisterem ajtaját tá­masztja. Táncolt már egyet- kettőt, de most pihenni, vagy te Ián inkább nézni és látni akar. ö szavaztatta meg a 45 000 forintot, amiből ezt a művelődési házat létesítették, amiből a televíziós készüléket vették, sőt, ő maga szerelte fel az antennát is a tetőre. Ezer­mester. Tegnap antennát sze­relt, holnap talán rózsákat olt (szakképzett kertész), de most, most csak a táncolókon a sze­me. Hogyne tenné boldoggá, hictgy ilyen jól sikerült a mai este! Hátha még tudná, mit mond róla Tóth Mária, a KISZ-tAt- kár. Tangózunk. Amikor meglátja az elnököt, feléje int. — Látja, ilyen ember kéne minden község élére! Nagyon szeretik nálunk, igazán mindenki sze­reti . i i Talán ha haílaná Mészáros eivtárs, mindjárt még egy kék madár telepedne a kezére. Igaz is, kék madár... Vol­taképpen Tóth Mária hozta szóba. Ö olvassa a Nők Lap­jában a kék madár-vitát és így vélekedik: — Sohasem érhetjük el azt a madarat! Aztán igazít: — Vagy talán csak percek­re. ; : De nézem a szemét. Csillog, mintha mámort ivott volna magába, pedig csak egyetlen egy pohárka bort hörpintett az avatáskor. Igen ..; ő is a körülöttünk ringatódzó táncosokat nézi. A fiatalokat. Szemével keresi, kutatja közöttük a húsz kiszis- tát, a hat új leánytagot, büsz­kélkedik, hogy a színjátszók — vannak vagy harmincán — három darabot tanulnak, a Gazdag szegényeket, a Zsuzsit és a Bűvös magot. Kinevetnének bennünket a többiek, ha meghallanák, hogy miről beszélgetünk a sejtelmes andalúziai tangó ritmusára.., — Társastánc-tanfolyamot hirdetünk... És zenészeket keresünk, hogy ne kelljen any- nyit kifizetnünk, ha báit ren­dezünk ... És .; : Tervek, tervek, tervek. És ha a tervek sikerülnek, ha a fiatalok agy-egy bál vágy- műsoros est, szereplés után körülveszik a KISZ-titkárt, új­ságolva, hogy nagyon-nagyon jól érezték magukat, akkor Tóth Mária szemét könny futja be. — Ez nékem az igazi boldog­ság — vallja. Hát megronthattam-e örö­mét azzal, hogy visszaidézem szavait: sohasem érhetjük el a boldogság kék madarát... Rácáfolt ezen az estén ő maga. és mindazok, akik együtt örültek Szigetmono6tor új művelődési házának. G, L. A ceglédi Kossuth Művelő­dési Házban vasárnap ren­dezték meg az egyéves városi énekkar és a? ötéves ceglédi vasutas szakszervezeti ének­kar jubileumi hangversenyét. örvendetes dolog, hogy a két kórus közösen rendezte ünnepi díszhangversenyét, de természetes is, hiszen mind­két énekkar évfordulót ünne­pel, másrészt közös a cél: a szocialista ének- és zenekul­túra fejlesztése. Egészséges már azért is néha-néha az ilyen közös rendezvény, mert elősegíti az egészséges ver­senyszellemet, fokozza mind­két kórus művészi törekvé­seit. A műsorban főleg modern szerzők, elsősorban ma élő magyar és szovjet szerzők művei kaptak helyet. Nem hiányzottak azonban Bach, Brahms és Verdi művei sem. Jónéven vette volna a közön­ség, ha Kodály, A magyarok­hoz című művén kívül elő­adásra került volna még né­hány, hozzá hasonló eszmei mondanivalójú mű, és ha hall­hattak volna valamit a mun­kásmozgalom gazdag kórus­művészetéből. A művészi feladatoknak mindkét kórus adottágaihoz és lehetőségeihez képest meg­felelt. A vasutas énekkar sze­replésén érezhető volt a na­gyobb összeszokottság, tömö­ren hangzottak dalaik. A mű­vek alaposabb csiszoltsága, könnyedebb interpretálása el­sősorban az együttes vezető­jének, Benczédi Mihálynak érdeme. A városi énekkar a fiata­labb. A most izmosodó együt­tes szép produkciót nyújtott. Dicséretre méltó a kórus tag­jainak és vezetőjének, Borlói Rudolfnak nagy ügyszeretete. Itt is megcsillant már sok olyan, ami komoly jövőt Ígér, illetve ami alapja lehet a kó­rus jövőjének. Főleg hang­zásban, tömörségben van még kívánnivaló, de a jelek szerint a hanganyag, a meg­felelő művészi szakvezetés már megvan. Az előadást vendégszerep­lők, többek között Orosz Ju­lia, az Állami Operaház ma­gánénekesnője fellépése is gazdagította. Kicsit méltat­lankodva vette tudomásul a közönség, hogy tudásának nem adta egészét. Ma már a vidéki közönség is kifogásolja, hogy a zongorakísérő utcai ruhá­ban jelenjék meg. Az is kifo­gásolható, hogy a műsor má­sodik felében Orosz Julia csak könnyűzenei és operettszámo­kat énekelt. A másik vendég­szereplő Botvay Henrik, a Pé­csi Konzervatórium hegedű­JiiimiHiimiHNiiiuiiiHmimiiiNimiinmiHi 1 Vasárnap a kék madár át- I repült Szentendre-sziget fö- ! lőtt. | Átrepült a sziget fölött, ta- ! Ián le se akart szállni. De hir- I télén megpillantotta a most | avatott, új szigetmonostori | művelődési ház ablakából I szétömlő fényt a fehér havon, lés a világosság közénk csalo- | gáttá. 1 Megpihent a kezünkön. I Akkor már túl voltunk az 1 avatási szertartáson. Állt a = bál. Három szentendrei ka- j tonazenész muzsikált, és vagy jszáz pár — ifjú-öreg vegye- I sen — járta a táncot. I Honnan tudhatná a városi I ember, akit a neonfények nem | egy, de száz szórakozóhelyre I csábítanak, hogy mit jelent I ennek a falunak a művelődési | ház, a fiataloknak a tánc, az i öregeknek az, hogy a fiatalok- I ban gyönyörködhetnek, és I visszaidézhetik a maguk el- 1 szállt ifjúságát! Boldogság, [nem kályha fűtötte a levegőt | Boldogság — kék madár... j Maeterlinck úgy festi, mint j gyorsröptű, néha láthatatlan lés mindig megfoghatatlan ma- j darat. I Pedig itt, Szigetmonostoron, ja kicsiny művelődési há*- I ban kézről-kézre adtuk, j Egy kisfiúnál találtam rá j először. A színpad előtt ácsor- I gott, fölötte a zenekar húzta, | mellette asztalokra rakva lát j sütemények kínálták magn- i kát. (A kiszista leányok sülöt- 1 ték.) A legényke füllel-szem- í mel itta a muzsikát, és közben ja tésztát majszolta, a lekvá- j ros-diós süteményt, önfeledt jés boldog volt, akárcsak édes- j anyja, aki a sarokból figyelt*, jés hüledezett: j — Nahát!... Otthon meg I könyörögni kel] neki, hogy jegyen valamit! j Azután Jászai Bélánéhoz, a j művelődési ház igazgatójához I szállt a kék madár, j Mit is mondott néhány pero- jcel előbb a férje? j — Eddig csak én kujtorog- j tam folyton a kultúra nyomá- I ban, most hogy ez a művelő- j dési ház tető alá került, a fele­ségem is...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom