Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

« 4 ™&Ctrlao 1959. JANUÁR 10. SZOMBAT EREDMÉNYES VAKÁCIÓ Néhány nap óta újra hangos a nagykőrösi Arany János gimnázium. Véget ért a ka­rácsonyi vakáció, amely a ta­nárok és a diákok számára egyaránt nem kellemes és szó­rakoztató időtöltés, hanem a hasznos és eredményes munka ideje is volt. Mint arról az ünnepek előtt már hírt adtunk, tanárok és diákok számos érdekes tervvel készülték erre a vakációra. S az aránylag rövid két hét alatt végre is hajtották a tervek nagy részét. Sítábor a Börzsönyben Molnár Ferenc testnevelő ta­nár vezetésével mintegy ti­zenöttagú diákcsoport indult kilencnapos sítáborba a bör­zsönyi Nagy-Hideghegyre. Igaz, az ünnepek előtt még több mint huszonöt jelentkező volt, néhányan azonban visz- szariadtak az indulás pillana­tában a szokatlan, langyos té­li időtől. Ügy sem’lehet majd síelni — mondták, s marad­tak. Ezúttal azonban'azoknak lett igazuk, akik mégis neki­vágtak az útnak. Az indulás- órájában Nagykörösön esett. Mire Vácra értek, havazott s a Nagy-Hideghegyen pedig már közel tízcentis hótakaró fogadta őket. mely nem olvadt el egész ott-tartózkodásunk alatt. A táborozás idején a leg­eredményesebben a három Vargha-testvér szerepelt. A negyedikes Lajos, aki a tava­lyi országos középiskolai baj­nokságon harmadik helyezést ért el, a harmadikos Endre, aki ugyancsak ott, az első he­lyen végzett, s a kis Kati. aki ufíyan még csak az ősz óta a gimnázium tanulója, de a síe­lés terén már a legjobb fül­versenyzőkkel is felveszi a ver­senyt, A táborozás sikeréhez hoz­zájárult a megyei KlSZ-bi- zottság és a helyi MHS-szer- vezet is, hiszen sílécekkel és bakancsokkal segítették elő a táborozás eredményességét. Eredményes tanácskozás Amíg a diákok a Börzsöny hegyeit járták, addig a taná­rok sem tétlenkedtek Nagy­kőrösön. Tanácskozásra gyűl­tek össze, hogy megtárgyalják; hogyan lehetne még eredmé­Öröm a munka az új műhelyben. Kálmán József és Stilling Ferenc elsőosztályos tanuló a fúrógépnél. nyesebbé tenni az iskolában a politechnikai oktatást, azaz hogyan lehetne azt kiter­jeszteni az iskola valamennyi tanulójára. E fontos tanácsko­zásra meghívták Kovács Sán­dort. a- Nagykőrösi Konzerv­gyár igazgatóját is. Tervük, mint arról már hírt adtunk lapunk hasábjain: min­dennap az iskola másik-másik osztálya menne fizikai munká­ra a konzervgyárba, illetve ta­vasszal az állami gazdaságba és a termelőszövetkezetekbe. Kovács Sándor, a konzerv­gyár igazgatója támogatta a tanárok tervét, s nyomban ja­vaslatokkal is élt, hogy milyen munkakörökben tudnák fog­lalkoztatni a diákokat. Elkép­zelése — s hozzátehetjük, he­lyes elképzelése — az volt, hogy ne egy munkahelyen fog­lalkoztassanak egyszerre egy osztályt, hanem kisebb cso­portokra osszák be a diákokat a különböző üzemrészekbe. így a fiúk dolgozhatnának a la­katosműhelyben. a festő rész­legben, a konzervdobozokat előállító üzemrészben, az asz­talosműhelyben. A lányok szá­mára is számos érdekes mun­katerület akadna a gyárban, így a fehérnemű javító részleg­ben. a laboratóriumban, az üzemi konyhán, azok a lányok pedig, akik a pedagógusi pá­lyára készülnek, az üzemi óvodában tevékenykednének. S hogy szava ne csupán szó maradjon, meghívta a gim­názium tanári karát egész­napos látogatásra a gyárba, hogy személyesen győződjenek meg arról, hol dolgoznak maid diákjaik. A terv, hogy az egész isko­lát bevonják a politechnikai oktatásba, már elkészült. Csak a minisztérium jóváhagyása szükséges, s akkor már a má­sodik félévben valóra vált­hatják elképzeléseiket, A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára A gimnázium irodalmi, tör­ténelmi és foto-szakkörének tagjai arra használták fel a karácsonyi szünidő egy ré­szét. hogy adatokat, dokumen­tumokat gyűjtsenek a Ta­nácsköztársaság napjairól. Er­ről beszélt Szabó Győző negye­dik osztályos diák. az irodalmi szakkör titkára. — Azt a szép, s korántsem könnyű feladatokat tűzte ki szakkörünk, hogy a tagok, hazatérve szülőfalujukba, vagy akár itt. Nagykőrösön, gyűjtsék össze adatszerűén, ho­gyan zajlott le a Tanácsköz­társaság, s aztán tanulmány formájában próbálják majd meg feldolgozni. Az adatgyűj­tés már megkezdődött. Bugyi Zoltán negyedik osztályos ta­nuló például eddig mintegy huszonöt olyan régi elvtársat kutatott fel, akik akár mint vöröskatonák, akár mint a direktórium tagjai részt vet­tek a Tanácsköztársaság har­caiban. Igaz. neki aránylag könnyű dolga volt, hiszen ap­ja is vöröskatona volt 1919- ben. s így nagy segítséget nyújt fiának a régi harcos­társak felkutatásában. De a többiek is lelkesen dolgoznak. Újjászületett a politechnikai műhely Igaz, hogy a politechnikai Oktatás már szeptemberben megkezdődött a gimnázium­ban. de elég mostoha körülmé­nyek között. Elsősorban meg­felelő munkaasztalok hiá­nyoztak. December közepére a helyi ktsz végre elkészítette a megrendelt munkapadokat, asztalokat. A karácsonyi szün­idő alatt azután Páhán István fizikatanár vezetésével né­hány diák berendezte az új­jáalakított iskolaműhelyt. Sa­tukat, fúrógépeket szereltek fel. s ma már valóban öröm itt a munka. Nem volt hát eredményte­len a nagykőrösi Arany Já­nos gimnázium tanárainak és diákjainak ez a karácsonyi vakáció. Remekül szórakoztak, kipihenhették magukat, de ugyanakkor hasznos munkát is végeztek — elsősorban a maguk hasznára. Prukner Pál „MACSKÁK” Hogyan kerül a csizma az mondottakat. T. községben egyik napról a másikra igen jó barátja lett a tanácstitkár­nak T. Gyula. Kísérgette, di­csérte a munkáját, szinte azt sem tudta, hogyan járjon ked­vében, A járási tanácshoz ugyanakkor több, névtelen be­jelentés érkezett a tanácstitkár ellen, melyeket alaposan meg­vizsgáltak, s melyekről kide­rült, hogy egy szó sem igaz az egészből. De mivel továbbra U jöttek a bejelentések, kutatni kezdték, vajon honnan szár­maznak? S végül is T. Gyulá­nál lyukadtak ki. No persze, nagy' volt a faluban a csodál­kozás. Szerencsénkre, kevés a mae*- ka-természetű ember, de mégis szót kell ejteni róluk, mert sokat ártanak. Sokat ártanak azzal, hogy mind a közélek mind a magánélet vizeit ösz- szezavarják. alaptalan rágal­makkal, vádaskodásokkal be­csületes emberek ellen igye­keznek hangulatot teremteni« s ugyanakkor: a nyilvánosság előtt úgy viselkednek, mint akik az i'letővel a legmélyeb­ben elégedettek. Ravaszság ez vagy iellemte- lenség? Mindkettőből va» benne valami. Senki ember nvúl csak ilyen eszközökhöz, akit az irígvsér. a mások sike­rei iránti féltékenység fűt. S mive! neki nem teRk többre, mert észből, akaratból keve­sebb akad. hát told hozzá rosszindulatból, ravaszságból v.éomufatásból. Né tűrlek maguk körül a vezetők a híze'kedőket. bár­hogy „dorombolnak” is körfi- ’ötíük... Vadszámlálág az erilőklicn Az állami gazdaságok 800 ezer holdas vadgazdálkodási területén vadszámlálást tartot­tak. A felmérés igen szép eredményt mutat. Az őzeknél 800. a Fiyulaknál 61 000. a fá­cánoknál több mtftt' 20 000 a szaporulat. A szarvasok szá­ma hatvannal növekedett és viszonylag szépen gyarapodott a túzokállomány is. A „magyar struccból”, amelynek vadásza­tára oly szívesen jönnek kül­földről is, félszázzal van több. mint egy évvel ezelőtt. mHmiitiittiiimtHiiiiiiirHiiiiiiiiiiiiHtiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiHiiiiiiiiiiiiiiitirtiiiiiiiitiiiitiniifniiitiniiimiiiiiHiiufiiiiniiiiHtmiiHiitMitiiiiiiiiHiiiiintiiiiiiniiiiiiiiiiinifiitiiiiiiiiiitHiiimiiiiiiiifiMiniimiiiiniiiiiiiiitiiitiiiiifiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiHiiiiitiiiiiiiíiiiiiiiniMintniiiiiniiiiiviiiiiUHmMn aiiitiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiitiiiiiiittiiiiiiiiiiitfiiiniHitiit« asztalra — azaz, hogyan kerül a ház körül tekergő, éjszaká­kat megrontó háziállat neve egy cikk fölé, címként? Be­vallom, azért, mert a macská­ról azt mondják, hogy alatto­mos, ravasz, álnok, de ugyan­akkor hízelkedő, doromboló. Két arca van, Janus-jellemű állat. S vajon nem találunk mindennapi életünkben ilyen Janus-jellemű embereket, akik szemben mások, mint a hátunk mögött? Az egyik középüzemben tör­tént, hogy a főkönyvelő körül kialakult a hízelkedők, a di­cséreteket zengők egy cso­portja. De a főkönyvelőt levál­tották. A hízelkedők abban a pillanatban szembefordultak vele. ott szidták, ahol csak le­hetőség nyílt rá, s csak akkor akadtak fenn. amikor kiderült, hogy a leváltás jogtalan volt. s a főkönyvelőt visszahelyezték. De nemcsak ezzel az egy pél­dával lehetne illusztrálni, hogy akadnak még macska-termé­szetű emberek, akik előtt min­denki csak addig szent, amíg „fenn” van, de ahogy alább kerül, abban a pillanatban mocskolni valóvá válik. Lebet olyan példát is hozni, amely más oldalról bizonyítja az el­Felhívás az általános iskolai kísérleti tankönyvek bírálatára Az 1958—1959-es oktatási év kezdetén több új, kísérleti tan­könyv jelent meg, amelyeket az általános iskolák felső ta­gozatú osztályaiban használ­nak. A Művelődésügyi Minisz­térium ezek végleges elfoga­dása előtt kikéri a pedagógu­sok véleményét, s figyelembe veszi javaslataikat. Ezért a minisztérium felhív minden általános iskolai pedagógust, tanulmányi felügyelőt, igazga­tót, gyűjtsék, majd közöljék az alábbi tankönyvekkel kap­csolatos tapasztalataikat: V. osztályos magyar nyelvtan, magyar irodalmi olvasókönyv, orosz könyv, számtan és mér­tan, földrajz, növény- és állat­tan, VI. osztályos magyar nyelvtan, magyar irodalmi ol­vasókönyv, történelem, szám­tan és mértan, földrajz, VII. osztályos történelem és föld­rajz és VIII. osztályos földrajz. Fontos, hogy a bírálók ne- csak általánosságban foglal­kozzanak egy-egy tankönyvvel, hanem mutassanak rá azok hi­báira, vitás részeire és tegye­nek javaslatokat kijavításuk­ra. A bírálatnál vegyék figye­lembe, hogy megfelelnek-e a tankönyvek az általános iskola céljának, feladatainak, a tan­tervi tananyagnak, valamint a tantervi utasításban foglalt nevelési és módszertani elvek­nek. —r> ­A pedagógusok - a-tanév utolsó negyedében szaktárgyi munkaközösségek összejövete­lein vitatják majd meg a kí­sérleti tankönyvekre vonat­kozó tapasztalataikat, észrevé­teleiket, hogy kialakíthassák a munkaközösségek kollektív vé­leményét, javaslatait. Garami László: POFON Ma már tudom: amikor át­furakodott az élet kapuján, egy szemvillanásnyi időre meg­nyomódott a koponyája. De fejében azok a sejtek szoro­san egymáshoz tapadva ma­radtak azután is. Nem akar­tak maguk közé beengedni semmit: az egyszeregyet meg különösen nem. Így kerültem össze öcsi­vel. ő elsős volt, én negyedikes. És felcsaptam házitanítónak, azzal, ha öcsi átmegy, öt pengőt kapok, ha nem. hát semmit. Anyám ráállt az alkura, csak öcsi anyját Okosította ki: — Te Margit, aztán vigyázz, hogy ezek tanuljanak, ne a napot lopják, a pénzt meg az én kezembe fizesdl Ha jaj! Én vesződjek, gür­cöljek, csak úgy, hiába. Mert szűkiben állottunk rni a pénz­nek, jól jött a kormányzó ké­pe ezüstbe verve, de hogy abból nékem nem jut egy fagylalt ára sem, azt már jó előre sejtettem Mit tehettem volna? Vállaltam a tanítást és nap­ról napra felbaktattam a hegy­re, könyveimmel a hónom alatt, hogy Öcsi fejébe bele­verjem a tudományt. Mert a hegyen laktak Mar­git néniék, közvetlenül a ke­reszt alatt, ahonnan egy sze­relemre derült kispap vetette magát egykor a mélybe. A ke­reszttől végig lehetett látni az egész városon, még a fél­napi járásra levő halastavak ts felvillogtak. Mintha eou eltört tükör cserepein csúsz­kálna a napsugár. De öcsi fejébe nem jutott egy parányi világosság sem. Nehezen értett meg valamit is ez a gyerek! Pedig, ha már elvállal­tam, igyekeztem. Ha enyém lesz a pénz, ha nem. Ember a béréért még ígv meg nem dolgozott. Mintha vaksötét erdőt ni- lágítottam volna meg egyet­len szál pislogó gyufával. Elölről kellett kezdenem ve­le mindent. Az „i” betűvel és az egymea- eggyel. De ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobb: öcsi nem fi­gyelt az istennek se rám. Hol a madarakat követte röptűkben a szemével, hol kenyérmorzsával játszott, hol egy hangyát csípett fel, és azt hajkurászta az asztalon. Én meg izzadtam vele, mint az ezeregyéjszaka Szindbádja nyakába csimpaszkodó vénem­berrel. Istenem, mennyire gyűlöl­tük egymást! Gyűlöltem, mert miatta ma­radtam ki minden jóból: já­tékból, kirándulásból; miatta láttam ritkán a napot; miatta ismételgettem százszor is az unalomtól rekedten: — Tizennyolcból úgy ve­szünk el kilencet, hogy előbb elveszünk nyolcat, aztán a tíz­ből levonják az egyet... Ér­ted? Dehogy értette. És ezért engem gyűlölt. Mert olyan magától értetődő termé­szetességgel hatoltam be oda. ahova ő nem tudott követni És mert megfosztottam mada­raitól, kenyérmorzsáitól, han­gyáitól. Azt hiszem, ha nem lett vol­na olyan vézna, tehetetlen görcs, nekemtámad és örök­re megszabadul tőlem. De így ... csalc bosszantott fáradhatatlanul. Még ha értett is valamit- rámondta: — Nem tudom. Sohasem voltam véie tisz­tában: hányadán is állunk Mert ha Margit néni ott volt mellettünk, Öcsi nem mert kukoricázni. Olyankor egy óra alatt többre men­tünk, mint máskor napok alatt. Még az a szerencse, hogy ez iskolaév vége fele az anyja ál­landóan körülöttünk sürgö-tt- forgott. Így mégis jutottunk valamire, és öcsi megkapta a bizonyítványt. Nem buktatták el, négyese volt számtanból. Éppen hogy átment. És az öt pengőből kaptam anyámtól öt-ven fillért. Egész esztendei munkámért. Bár, azt hiszem, öcsit az én közbejöttöm nélkül is át­engedték volna, A tanítója örült, hogy megszabadult tőle. Ha másként nem, hát ezen az áron. Hanem én erősen megfogad­tam: ha idejönne Margit né­ni és házitanítónak szerződtet­ne, én inkább elbujdosok, de nem csinálom. Meg is mondtam az anyám­nak, hogy hasítson fát a háta­mon, odatartom, de öcsi fe­jébe nem töltöm a tudományt. Azt hiszem, Öcsi is ilyenfor­mán beszélt odahaza, mert Margit néni nem jelentkezett. Hál’ istennek. Nem is láttam öcsit egé­szen addig az estéig. Akkor délután piócát fog­tunk a Fekete-vízben. De hiá­ba álltunk naphosszat a pa­takban, egyetlenegy se ra­gadt belénk. Pedig jó lett volna, mert két fillérért vet­te darabját a patikus. Már ezért is lógott az or­rom, amikor hazafelé ballag­tam. A másik: belehágtam egy üvegcserépbe, és begyulladt a seb. Igaz, ez kapóra jött, mert sebesült indiánusnak képzel­tem magam, aki így, félholtan is fenyegeti a sápadtarcvakat. Sántikálfam hát hazafelé, és ha egy pillanatra kiejtet­tem eszemből a tomahawkot. megfordult a fejemben: na, egy-két hétig fuccs a piócava­dászatnak és a labdaszedés- nék. Ilyen lábbal igazán nem lehet... Pedig a kerek labdát űzni^a teniszpályán nem volt utolsó foglalkozás, különösen akkor nem, ha sikerült el- kuvyerálni egy-egy kopottah- bat. Ekk'or botlottam bele öcsi­be. Igen, belebotlottam, mert éppen az utca könyökénél ácsorgóit, a Varga fűszeres kirakata előtt. E- a Varga mindig kitalált valamit. Most éppen olyan házat épí­tett a kirakatba, mint ami­lyenre Jancsi és Juliska buk­kant az erdő közepén. Kolbász a kerítése. Dreher- Maul-csolcoládé a zsindelye, és a Vasorrú Bába kandikál ki a nápolyi-keretezte ablakon. Nahát! öcsi az ablaküveghez nyom­ta az orrát, úgy bámulta o megelevenedett mesét. Ehhez volt esze! Én meg, persze, belebotlot­tam, hiszen a falak mellé hú­zódva osontam — a sápadtar- cúak miatt. Még ma is fáj a fejem, ha rágondolok, hogy összekoccant a kobakunk! Szédelegtem, mint az ökör, amit tagló ér. De öcsi meg se nyikkant. Érte már az ő fejét nagyobb megrázkódtatás is. Rámnézett, aztán se szó, se beszéd, visszafordult a ki­rakathoz. Ha szólt volna valamit, ha legalább megnyikkan, vagy egyszerűen elszalad... De így?!... iQv egyszerre eszembe ju­tott minden. A keserves órák odafenn a hegyen, a százszor eldarált egyszeregy, az egyesztendős házitanítóság minden keserve­sen verejtékes perce. Akkor nem tehettem sem­mit. De most... Olyan nyaklevest kentem le Öcsinek, hogy magam is meg- sokallottam. Aztán szó nélkül tovább sántikálfam. Különös, nem éreztem megkönnyebbülést, mint a régi adósságo>k kifizetése után szokásos. Öcsi nem szisszent, nem vé­dekezett, mégcsak nem is bő­gött. Csak nézett rám. bámult ke­rekre tágult szemmel, mintha valami újat fedezett volna fel a világban. A sarokról visszanéztem. Még a kirakat előtt állt. Visszabotorkáltam hozzá. Nem nézte már a meseházat. Úgy maradt, ahogyan ott­hagytam. Fél arcán vörösen égett öt ujjam nyoma. És még mindig csodálkozott. Amikor meglátott, arca elé kapta a kezét, szemébe a riadt állat rémülete költözött. De nem futott el. Ez megint dühített. — Na, nem volt elég?! — forme dl cm rá és felemeltem a kezemet. Nem akartam megütni még- egyszer, igazán nem. Csa!k bosszantott, hogy ott áll előttem, gyökeret eresztett lábbal, némán, és nem férkőz­hetek hozzá gondolataihoz, ér­zéseihez. És nem felett, erre sem felelt, Meg se moccant. Csak bámult rám és a kezét az arca elé tartotta. Hát mit tehettem? Megütöt­tem, még egyszer. És aklcor öcsi megszólalt sí­rásán, mint a lejáró gramofon­ra feltett lemez: — Egyszer egy az egy, két­szer egy az kettő... És így végig az egyszeregyet, egyszerlcettőt, egyszerhármat... Mint egy kis idomított állat: ha csattan az ostor, átbúvik a karikán egyszer, tízszer. százszor. Megijedtem tőle. Megráztam. — ... Háromszor négy ti­zenkettő. négyszer négy ti­zenhat, ötször négy ... — Hagyd abba! — ... húsz, hatszor négy húszon... — Mondom, hagyd abba> Elhallgatott végre, — Fáj? A fejét rázta. Aztán magam maradtam a kirakat előtt. Öcsi elindult felfelé a hegynek, haza. Most már én néztem a mese­házat. egyedül. A Vasorrú Bába vigyorgott a zselatinablak mögött. Mint alkinek mára sikerült már becsalogatnia valakit a stollverckbői rakott falak mö­gé a szobába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom