Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

4 ™&Cirtao 1959. JANUÁR 8. CSÜTÖRTÖK Prózai írás — daloló fiatalokról Keresem 3 jelzőt, milyenek is voltaiképpen ezek a gyerekek... Hiába, nem találok mást, csak egy szót, egy elcsépelt jel­zőt: lelkesek­Lelkesek ... Milyen szürke, milyen szűkszavú meghatáro­zás. Mert benne van-e ebben az egyetlen szócskában az, hogy például: Lakner Gizi tavaly júniusban (amikor a pilisvö- rösvári német kultúrcsoport a gyulai fesztiválra utazott) péntektől hétfőig egy szikrát sem aludt, csak utazott, sze­repelt, próbált, ismét szere­tjeit — és mindezt egyhetes éjjelekbe nyúló készülődések után. Vagy Mátraihegyi János és Gábeli György — két töm­zsi fiatal legény — hetenként legalább kétszer áttalpal Pilise szentivánfoőL Vörösvárra, hogy a próbán részt vegyen, anitán ismét indulás hazafelé, ha esik, ha fúj a szél, ha fagy muzsikál is a telefondrótokon. Vagy: Fresz Ferenc szabadsá­got vesz ki, mert olyan beosz­tásba került a héten, hogy másként távol kéne maradnia a próbákról.;. Huszonkét fiatal — tíz leány, tizenkét fiú. Most, a kedd esti próbán ugyan csak tizenhatan fújják a dalt, rop­ják a táncot, de a többi java­részt igazoltan van távol. Mó­czár Mari leltároz, a másik éj­jeli műszakon van a bányában, a harmadik beteg ... Huszon­két fiatal és közöttük a vete­rán, Nagy György Ferenc is mindössze 24 esztendős. A leg­ifjabbak pedig tavaly hagyták maguk mögött az általános is­kolát. Megif jodik közöttük a lélek. Mintha villamos áram telíte­né a művelődési ház levegőjét. Nézem a táncosokat. Eleki tánc, lengyel mazur, szerb kó­ló, vörösvári egyveleg..; Frissek, hamvasak, csupa kedv és öröm, ahogyan ezek a gyerekek járják. Nevet 3 Szemük, nemcsak a szájuk. Igen, ők nemcsak produkál­ják magukat, élvezik is, amit csinálnak. Hát még amikor előkerülnek az emlékek, a körutak roll Mert megkérdezem, hol sze­repeltek már eddig. — Nem férne be a noteszba, ha mind feljegyezné! — vág­ja rá az egyik legény, és kezdi a sorjázást — Gyula, Villány, Boly, Veszprém, Solymár, kunnapok, Abony, Nagykő­rös ... De a legbüszkébbek a gyu­lai fesztiválon való szereplés­re, arra, hogy a sok „nagy­menő” között az első hat kö­zé kerültek. És viselik a ke­rek jelvényt, büszkén, mint a kitüntetést. És egymás szavába vágva újságolják, hogy milyen nagy­szerű volt a bólyi fogadtatás — rezesbandával (még örök- befogadási ajánlatot is ka­pott egyikük), hogy ki kapott palacsintamérgezést Veszp­rémben, és hogy Villányban milyen rosszul szállásolták el őket az egerekkel lakott magtárba. Rengeteg élmény, tömér­dek emlék, szépek, kedve­sek, és kellemetlenek is per­sze, de az idő már ez utób­biakat is fényesre tisztította. Mennyi mindent láttak és tapasztaltak már ezek a gye­rekek! Végigjártak szinte az egész országot, és elvitték a hírét a kicsiny bányászköz­ségnek mindenüvé magukkal. És a hírrel együtt a német­ség feledésbemenő kultúrá­ját. Missziót tölt be a német kulturális szövetség, hogy így felkarolja, súlyos összegekkel támogatja ezt a csoportot, hogy táncinstruktort küld hoz­zájuk, hiszen olyan kulturális kincseket menthetünk így meg, amelyekből öt-tíz év múlva másként semmi sem maradt volna. És missziót tölt be Hidas György, aki pedagógusi hi­vatala mellett vállalta a da­lok felgyűjtését és betanítá­sát, valamint Krasznai Ká­roly, a csoport vezetője is. Bár Bzt írhatnánk a művelődési ház igazgatójáról! De aho­gyan a gyerekek mondják, ahogyan a csoport irányítói beszélik, a művelődési ház vezetőinek csak akkor ötlik eszükbe, hogy a német együt­tes az övék, ha május elsejei vagy november hetedikéi sze­replést igényelnek. — Hja, mi nem hozunk hasznot! — modják körülöt­tem. Pedig hozhatna hasznot a csoport, elsősorban erkölcsi hasznot, de nem kevés anya­git is. Ha a művelődési ház helyi fellépést szervezne, ha csak egyedül Pest megyé­ben tufnéztatná a csoportot, s németajkú községekben (há­nyán igényelnének szereplést megmondhatója a német kul­turális szövetség), bőséggé; fedezhetné a bevételből azt 8 keveset, amit ezek a fiatalok kérnek, és hozzátehetem azon nal: meg is érdemelnek. Az igények: — Meg kéne talpaltatni a cipőinket. Már meg tudjuk kü­lönböztetni a húszfillérest a forintostól, ha rálépünk! így az egyik. És a másik rá­dupláz: — Szálka áll a talpunkba! És a harmadik: A táncruhák árát követel; rajtunk a földművesszövetke­zet (ugyanis mielőtt a művelő­dési ház „birtokába vette”, a földművesszövetkezeté volt a csoport). Huszonnégyezer fo­rintba kerültek, de tízezeréri megkaphatnánk a 16 leány­ruhát. És erre sincs pénz. A végén itt leszünk ruha nélkül és fuccs a szereplésnek, a tur­nénak . í : És beszélnek még a tisztelet­díjakról, amelyeket nem fizel senki a csoportvezetőnek és £ szakoktatónak, a részvétlenség- ről, a közömbösségről. Jó, hogy szó esik mindezek­ről. Egyrészt azért, mert hátha sikerül a panaszok nyilvános' ságra teregetésével felébresz teni a helyi közvéleményt é: pillsvörösvári illetékesekéi másrészt bizonyíték ez is minden nehézség, minden aka dály ellenére életképes, jó ki; együttes ez, és még nagysze rűbb lesz, ha ... És itt egy elvi kérdésről né hány szót: nemcsak az az ön tevékeny művészeti csoportol feladata, hogy színdaraboka adjanak elő magyar vagy né met .nyelven, hogy felgyújtsál és bemutassák az ősi táncoka és dalokat, hanem hogy eköz ben állandóan műveljék i magukat. És e közbeszúrás után foly­tatom a megkezdett mondatot: ... h3 V3IÓT3 Váltják tervüket: megkezdik a német nyelvokta­tást (illő, hogy a német cso­port tagjai beszéljék anya­nyelvűket, méghozzá helyesen beszéljék), ha időt találnának arra, hogy olvassanak és sokat olvassanak, ha .;; Lehetne még soká folytatni a sort. Remélem, nem én, de ők folytatják; és nem szavakkal, de tettekkel. Ez lenne ennek a prózai írásnak a lírai befejezése. Garami László ÉRDEKES ELŐADÁSOK a nagykőrösi gimnázium irodalmi szakkörében Irodalmi kör a nagykőrösi Arany János gimnáziumban. Régen is volt ilyen, ma is majd valamennyi középisko­lában van. Mégis beszélni kell róla. Megérdemli az a lelkes, csupaszív huszonnyolc diák — fiúk. lényeik egyaránt —, akik kéthetenként összejönnek' az öreg gimnáziumban, hogy meghallgassák egyik jól fel­készült társuk előadását, s utána vitatkozzanak a hal­lottak felett. Eddig négy előadást rendez­ték, valamennyit nagy siker­rel. Adatok Ady életéhez és munkásságához — ez volt ez első előadás tematikája. Szabó Győző negyedik ósztályos ta­nuló. a szakkör titkára tartot­ta. Előadásában számos olyan érdekes adat­tal és megállapítással gaz­dagította társai, s a maga tudását, ami helyszűke miatt kimaradt a tan­könyvből. A második előadás: A hősi magyar múlt ábrázolása Jó­kai műveiben. A harmadik: Vita Móricz Zsigmond Űri murijáról. A mű színdarab- változatát a kör valamennyi tagja megtekintette a kecs­keméti Katona József Színház előadásában. S a negyedik: Madách és Az ember tragédiá­ja. Negyvenezer látogató a moszkvai biennálén A szovjet dolgozók hatalmas érdeklődést tanúsítanak a szo­cialista országok első közös képzőművészeti kiállítása iránt. A biennálé színhelye, a központi kiállítási csarnok épülete előtt nyitástól zárásig hosszú sorokban várakoznak a látogatók. Majd minden láto­gató megfordul abban a három teremben is, ahol a magyar fes­tők, szobrászok és grafikusok alkotásait állították ki. Külö­nösen nagy népszerűségnek ör­vendenek Domanovszky Endre, Szőnyi István, Makrisz Aga­memnon és Kisfaludi Stróbl Zsigmond művei. Hétfőn estig mintegy negyvenezer szovjet műbarát és külföldi turista te­kintette meg a biennálét. A l^ör eddigi működésével is gazdagította az irodalom kedvelőit. Nem csoda, hiszen az előadó diák több mint egy hónapon keresztül ké­szül elmdása megtartás­ra. Számos könyvet, tanul­mányt olvas, megannyi adatot gyűjt össze. Elsősorban ez a titka' annak, hogy a kör tagjai szívesen hallgatják társaik előadását, hiszen tudják róluk, hogy az előadott témából sokkal töb­bet tudnak, mint ők maguk. A gimnázium irodalmi szak­körét Fruttus István iroda­lomtanár vezeti és irányítja — helyesen. Tiszta szívből mond­hatjuk, hogy helyesen, azért, mert nem akarja kivenni a diákok kezéből a vezetést, az irányítást, csupán tanácsai­val segíti őket, hogy például a diákok által felvetett témát hogyan dolgozzák fel. mire ügyeljenek különösképpen, s milyen műveket tanulmányoz­zanak alapanyagként. S így jó ez. A tanulókat mindez önál­lóságra. s gondolkodásra neveli. Ez pedig — túl­menően az irodalmi mű­veltség fejlesztésén — a szakkör egyik legfontosabb feladata. Még mintegy tíz előadást terveznek ebben a-tanévben. Csupán a címeket említjük: Szegények és elesettek Móra Ferenc írásaiban: Női alakok a magyar irodaiontoan; írók a Tanácsiköztársaságról; Nagy­kőrös szépirodalma a XIX. században; Karinthv humo­ra; Komikus alakok M oldere drámáiban; A latin irodalom gyöngyszemei; Tolnai Lajos és a XIX, század végének ma­gyar élete; A mai magyar líra; vita egy új szovjet regényrfl és egy új magyar filmről. A programban tehát két olyan előadás is szerepel, amely nagykőrösi vonatkozású. Az egyik: Nagykőrös szépiro­dalma a XIX. században. A másik: a Tolnai Lajosról szóló előadás. Tudvalévőén Tolnai nagykőrösi diák volt, sőt Arany János diákja. A többi előadást is helyes volt a terv­be felvenni, talán csak egyet­len hibája van. A mintegy tizenöt előadás­ból mindössze három fog­lalkozik napjaink irodalmi problémáival. Vélemé­nyünk szerint ez kevés. Még akkor is, ha a szakkör vezetősége azzal a céllal ál­lította össze így a tervet, hogy az a diákok iskolai tanulmá­nyait segítse elő. Elsősorban éppen ezért tartjuk kevésnek a mai témájú előadást. Ugyan­is Móra Ferencről, vagy éppen Jókairól elég bőséges anyagot találhat bármely diák. annál kevésbé napjaink magyar, szovjet vagy a nyugati irodal­máról. Ezért tartanánk szük­ségesnek, ha egy-egy diák a folyóiratok, tanulmánykötetek és napilapok írásai alapján ilyen kérdésekről állítana ösz- sze érdekes és tanulságos elő­adást. S ez a tananyaghoz tarto­zik, hiszen érettségi tétel az új magyar regényiro­dalom is, nem csupán az új magyar lira. A gimnázium irodalmi szakköre tehát jó úton in­dult el. Menet közben azon­ban változtathatnának még az előadások tematikáján, még egyenesebben haladhatná­nak a cél felé. Elsősorban ők látnák a hasznát. Prukner Pál Itt a farsang Házaspárok tánctanfolyama — Indul íz 1959. évi táncverseny ÁDAM AZ ŰRBEN I i szovjet rakéta, amely a | A Hold mellett elsuhanva | megkezdte örök pályáját, mint 1 az első mesterséges bolygó, az | öreg Nap körül, túlszárnyal 1 minden képzeletet. Hiszen | nemcsak a legkomolyabb tü- 1 dósok, de a színesebb fantáziá- ! val rendelkező költők is szen- ! tül hitték, hogy az emberi ész, 1 az emberi erő soha át nem tör- ! heti azt a láthatatlan kristály- ! falat, amely a Földet elválaszt- 1 ja a Kozmosztól, a világűrtől. | Most pedig, hogy mégis át- ! törte, sokan gondolnak a ma- ! gyár irodalom egyik legna- 1 gyobb remekművére, Madách | Imre drámai költeményére, Az 1 ember tragédiájára, amelynek | XIII. színe éppen az a világ- | űr, ahol a szovjet tudósok az 1 első mesterséges bolygó pályá- I ját kimérték. | Magát a szint így határozta meg 1 Madách: Az űr. Földünk egy sze- § lete a távolban látszik, mindig | kisebbedve, mígnem csillagul tü- ! nik csak fel, a többiek közé ve- 1 gyiilten. A szín félhomállyal kez- I döclik, mely vaksötétté válik las- | sanként. Ádára, mint öreg, Luci- p ferrel röpülve, § Ad Am 1 Oriönső röptűnk, mondd hová vé­li zet? LUCIFER = Hát nem vágytál-e menten a sá­li laktól, | Mag as b körökbe, honnan, hogy jól = Értettelek, rokon szellem beszédét | Hallottad? AD AM I A csillagok megettünk elmaradnak. | S nem látok célt, nem érzek aka- | dályt. | Szerelem és küzdés nélkül mit ér r A lét. Hideg borzongat, Lucifer 1 LUCIFER | Ha eddig tartott csak nagy hősisé- § ?ed, | Úgy térjünk vissza porban játszani. >| ADAM | Ki mondja ezt? előre hát, előre ’ | Csak addig fáj, míg végkép elsza \ I kad . § Mely a földhöz csatol, minden kö I tél * | De hajh, mi ez, lélekzetem szorul- c Erőm elhágy, eszméletem zavart . = Több volna-é mesénél Antáeus, | Ki addig élt csak, míg a föld porá " I va] = Érintkezett? A FOLD SZELLEMÉNEK SZAVA Igen, több az mesénél... ... Itt a sorompó, eddig tart ha­talmam, Téri vissza, élsz, — hágd át, meg­semmisülsz .. . ^ÁDAM Dacolok véled, hasztalan ijesztesz, Testem tiéd tán, lelkem az enyém, A gondolat s igazság végtelen, Előbb meg volt az, mint anyag­világod. A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA Hiú ember! próbáld, s szörnyet bukói . .. ... Oh. hogyha látnád árva lelke­det A végtelen űrben keringeni. Amint értelmet és kifejezést Keres hiába, idegen világban S nem érez többé semmit és nem ért, Megborzadnál. Mert minden felfo­gás Es minden érzés, mely benned fe­szül, csak Kisugárzása e csoport anyagnak Mit földnek hívsz ... ...Oh, ami itten örökös igazság, Egy más világban az tán képtelen. Es a lehetlen tán természetes. A súly nem létez, a lét nem mozog, Mi itten lég, az ott tán gondolat, Mi itten fény, az ottan hang talán, S jegecül tán, mi itten nőve-nő. — AD AM Nem tántorítsa el, lelkem felfelé tör. — A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA Adám. Adám. a végső perc közéig: Térj vissza, a földön naggyá le­hetsz, j Míg hogyha a mindenség gryürűjé- j bői ; Léted kitéped, el nem tűri isten. Hogy megközelítsd őt — s elront : kicsinyül. — ; AD AM Úgy is nem ront-e majd a halál! \ A FOLD SZELLEMÉNEK SZAVA ; A vén hazugság e hiú szavát Ne mondd, ne mondd, itt a szel­lemvilágban — i Egész természet átborzadna tőle. — Szentelt pecsét az, feltárta az Ur Magának. A tudás almája sem Törhette azt fel. ADAM Majd én feltöröm, A XX. század Ádámja már meghódította a levegőt és ott­honosan mozgott benne. Acél­madarával könnyedén lendült át az óceánokon és egyre ma­gasabb régiók felé tört. A köl­tő lelke előtt is új, mesés táv­latokat nyitott meg az ember diadalma. Elbűvölve nézte » fölötte elsuhanó gépmadarakat és kissé türelmetlenül döröm­bölni kezdett azon a bizonyos ősi kristályfalon is. Juhász Gyula a huszas években ígv dalolta meg az emberi értelem győzelmét. Országos Báli Bizottságnál a következőket mondották: i — A farsang kimagasló ese- I ményének ígérkezik a táncver- 'í seny, amelyet a múlt évhez ba- | sonlóan, az idén is megrende- Izünk. Tavaly 150 pár vetélke- 1 dett, az idén többre számítunk; IA mércét most is magasra I tesszük, épp úgy, mint 1958- I ban, amikor a jelentkezőknek = öt táncból kellett bebizonyíta- I n-iok felkészültségüket. Az 1 idén gondot fordítunk a tánc- I versenyre benevező párok tu- | dásának csiszolására. Ezért | a művelődési házakban I működő táncklubokban és I tánciskolákban a legjobb 1 táncpedagógusok toglal- ! koznak majd a verseny­zőkkel. 1 A döntő az idén is nyilvános 1 lesz. | — Sokat fejlődött az utóbbi | időben a tánckultúra. Divat- 1 ba jöttek az iskolás bálok és | nagyon sok helyen már az ál- ! talános iskolák V.—VI. osztá- ! lyaiba járó gyermekek is meg- ! ismerkednek a tánclépésekkel, | elsajátítják a társasági illem- I szabályokat. | Fiataljaink általában szeb- ! ben, Ízlésesebben táncol- ! nak, mint néhány évvel ez­előtt, |s ugyanakkor, amikor szigo- ! rúan ügyelnek a társasági vi- I selkedés szabályainak megtar- ! tására. öltözködésükkel is ki- I felezik meebecsülésüket egy- ! más és a hely iránt, ahol szó- ! rakoznak. | — Az 1959-es farsang nem | hozott új táncot, de újra di- ! vatba jött a foxtrott és na- | gyón megnövekedett a tavaly | megismert kalipszó népsze- ! rűsége. A fia taiok továbbra is | szeretik a tangót, s el- | mondhatjuk, megbukott a bugi-vugi, | amely lassan kiszorul a tánc ! termekből. 1 Sokan érdeklődnek — fiats- ! lók és idősebbek — a tánctan- ! folyamok iránt. A legnagyobb Isikért a Rudapest Táncstudió- | ban a házaspárok tánctanfo- ” lvíimn aratta. Kínai oktatásügyi küldöttség Budapesten A kínai—magyar kulturális egyezmény keretében Lin Cö- caj közoktatásügyi miniszter­helyettes vezetésével hat ta­gú kínai oktatásügyi delegáció érkezett Budapestre. A kínai vendégek fogadásán megjeleni Ilku Pál művelődésügyi mi­niszterhelyettes, Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének alelnöke, Hao De cin, a Kínai Népköztársasáí nagykövete, a kínai nagyköve.- ség. ‘a Külügyminisztérium. ; Kulturális Kapcsolatok Inté zete és a Művelődésügyi Mi nisztérium több munkatár sa. ÉS MÉGIS Ö. mint repül az ember. Ikarusz óta hoarv mesnőtt a szárnya Lenéz bízó szemekkel Világrészekre és az óceánra. Eltörpül a masassátr És elenvésznek mind a messzeségek. Az ember diadalmát Harsogják győztes szárnyakon a gépek. Köszöntelek, ti bátrak. Ti boldogok kik az egekbe törnek. Kik vígan nekivágnak Ös reitelemnek és titkos lövőnek. Sírok fölött kerengve \z elmúlás szelében szép az élet. Ezt hirdeti elesve Egv renülő aki örvénvbe tévedt. Az ember pedig 1959 első rejtelemnek, a titkos jövőnek. Megérkezett a farsang, s az új báli évad érdekességeiről az l.ll Ill lit lMttaia.lfll.il III t»IH III JUHÁSZ GYULA;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom