Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

1939. JANUÁR 6. KEDD Asi »feer üiCirlaV S ÜNNEPI SZAKSZERVEZETI TAGGYŰLÉSEK Január 6, 7 és 8-án a mező­gazdasági üzemek szakszerve­zeti ünnepi taggyűléseket tar­tanak a földmunkások I. kong­resszusának 53. évfordulója al­kalmából. A MEDOSZ köz­ponti székhazában, szintén ez alkalomból 7-én délután 3 órai kezdettel idős földmunkások számára ünnepélyt rendeznek. Február első hetében osztják a félévi bizonyítványokat Január 5-én, hétfőn ismét megnyíltak az iskolák kapui, s a karácsonyi szünet után megkezdődött a tanítás. Az új tanév első felét előreláthatólag január végén zárják, s a fél­évi bizonyítványokat február első hetében kapják meg a diá­kok. Talajfűtéses és tápkockás palántanevelés A korai zöldségtermesztés új módszerei A korai zöldségtermesztés­ről tartott előadást nemrégi­ben Nagykőrösön az Arany János Filmszínház nagytermé­ben dr. Somos András akadé­mikus, Kossuth-díjas tudós. A részivevő, kertészkedéssel fog­lalkozó termelőik nagy érdek­lődéssel hallgatták a korai zöldségtermesztés új módsze­reiről tartott előadást. Somos professzor ismertette a Kertészeti Főiskola soroksá­ri tangazdaságában. tavaly folytatott kísérletek eredmé­nyeit. Nem takarták le a növé­nyeket melegágy! keret­tel, a megszokottnál mégis mintegy két héttel koráb­ban piacra vihették az árut. Ezt — külföldi példák nyo­mán — talajmelegítés segitsé­mi t Téli baleset gével érték el. A talajban, vagy a talaj felszínén egymás­tól 60—90 centiméterre csö­veket helyeztek el, amelyekben gőzt, vagy 40—50 fokos meleg vizet áramoltattak. Ez a módszer különösen Hollandiá­ban terjedt el. de alkalmazzák a Szovjetunióban is. A ride­gebb és kedvezőtlenebb éghaj­lati viszonyok ellenére a talajfűtéses megoldással sikerült négy-öt fokos ké­ső tavaszi fagyot is átvé- szeltetni a növényekkel. A soroksári kísérletek alkal­mával négyfokos hideg érte az április 10-én kiültetett pa­lántákat. ám ezek a talaifel- szíai csőmelegítési eljárás eredményeként csali egy szá­zalékos fagykárt szenvedtek, míg a takarás és fűtés nélküli palánták teljesen elfagytak. Más eredménye is volt a ta­lajfűtésnek. A szokásos módon nevelt palánták azonos körül­mények között 70 ezer forint értékű termést adtak, míg a talajfűtéses módszerrel ennek éppen a dupláját, és korábban. A talajfűtéses palánta­nevelés a legeredménye­sebben a paradicsom, a paprika és a szamóca ter­melésénél alkalmazható. Az építési költség négyzetmé­terenként 20—40 forint, míg a melegvizes fűtésihez a ka­zán és a fűtés négyzetméteren­ként 15—20 forint költséget je­lent. Egy másik módszer a táp­kockás nevelés, amely szintén jelentős terméstöbbletet jelent. A kísérletek szerint a tápkoc­kában nevelt és kiültetett pa­lánta mintegy 70 mázsa, zö­mében korai paradicsomot adott. Kis üzemben gyepkoc­kában is eredményesen nevel­hető palánta. Külföldön is. nálunk is egyre jobban terjed a ker­tészkedésnél a drágább üvegablak helyett a mű­anyagok használata. Faráma nélküli, könnyen ke­zelhető műanyagborítót tesz­nek a palántákra. Ennek ma még az üvegével azonos az ára, de a gyártás fejlődésével jóval olcsóbban, négyzetméte­renként 10—15 forintért sze­rezhető majd be. Az előadást követő vitában számos részvevő szólalt fel, és bizonyosra vehető, hogy a fejlettebb, korszerűbb palánta- nevelési és kertészkedést mód­szerek megyénkben is hama­rosan elterjednek. Konrád Zoltán 2400 szín- és mintaváltozatban 000 tele kelmét gyártanak 1939-ben a gyapjúszövógyárak A gyapjúszövőgyárak köz­vetlen kapcsolatot teremtettek a kis- és nagykereskedelmi vállalatokkal, hogy időben ér­tesüljenek arról, mit keresnek, mit szeretnének a vásárlók ás így igényeiket jobban kielé­gíthessék. A gyárak szakembe­rei készségesen kísérleteznek és készítenek szebb divatszö­veteket. s az ipar és a keres­kedelem jobb együttműködé­sével igyekeznek megszüntet­ni az új minták kiválasztásá­nál eddig többször tapasztalt maradiságot. 1957-ben a gyapjúipari mű­szaki táblázaton 200 cikk sze­i repelt. de ez a szám tavaly kétszeresére. 400-ra emelke­dett és 1959-es ajánlataik to­vábbi 184 cikket, tehát újabb 184 fajta szövetet tartalmaz­nak. Ezenkívül 60 féle úgyne­vezett exkluzív divatszövetet is rendelt a kereskedelem, amelyekből csak kisebb, né­hány száz méteres tételeket hoznak forgalomba. Ily módon ebben az évben több mint 600 féle szövet, 2400 minta- és színválasztékát gyártják és a vásárlók könnyebben megta­lálhatják majd a nekik leg­jobban megfelelőt. ÚJÉVI KISMALAC Cipőmodellbemutatdt és expnrtijyártmány-kiállítást rendeznek a kisipari szövetkezetek Január első felében a kis­ipari szövetkezetek két kiállí­tást rendeznek. Az egyiken a legújabb cipőmodeltóket, a Milyen feltételek alapján vásárolhatnak állami szervek magánszemélyektől árut és ingatlant? abbán az esetben fizetheti ki, ha 'harminc napnál nem ré­gibb keletű hivatalos igazor lásból meggyőződött arról, hogy a magánszemélynek nincs adótartozása. A rendelet nem vonatkozik a kereskedelmi és közétkezte­tési vállalatokra, a felvásár­lásra és a termelési szerző­désekre, a haszon- és tenyész­állat vásárlásra, a múzeu­mok, a népművészeti intéz­mények, az egyetemek, a le­véltárak, a gyűjtemények fej­lesztését szolgáló beszerzé­sekre, a szellemi szolgálta­tás igénybevételére, a fuva­rozásra, a bizományi tevé­kenységet végző állami vál­lalatok vásárlásaira, a közü- letek étkeztetési célt szolgáló napi élelmiszer beszerzései re, a műalkotásnak számító kép­zőművészeti, vagy iparművé­szeti tárgyak beszerzésére. másikon pedig az exportra szánt készítményeiket mutat­ják be. A legdivatosabb cipők modelljeit január 7-től 17-ig nézheti meg a közönség Bu­dapesten. a Váci utca 16. szám alatt, a Népművészeti Vállalat termében. Több tíz­ezer kérdőívet adnak ki, ame­lyeken a látogatók közölhetik véleményüket a bemutatott ci­pőkről és kívánságaikat figye­lembe veszik majd. Január 9-én a Magyar Ke­reskedelmi Kamara Váci ut­cai mintatennének emeleti ré­szében mutatják be a kereske­delem szakembereinek és az érdeklődőknek, hogy 1959-ben milyen cikkeket ajánlanak ex­portra. Kiállítanak bútorokat, textil- és ruházati cikkeket, vegyipari és műanyag-gyárt­mányokat, népművészeti, házi­ipari készítményeket. Az újévi kis­malaccal egy két­szobás lakás konyhájában is­merkedtem meg. Gazdái a vendég­lőben a szilvesz­teri malacsorso­lás . szerencsés nyertesei, s addig is, amíg az ól elkészül — mert életre ítélték a komát — a kony­hában egy ládá­ban kapott he­lyet. Alaszkáit, így volt alkalmam alaposabban meg­nézni. Kis, gön­dörszőrű, fehér­re sikált, rózsa­színű szalagos mangalica-jelölt. Rózsaszín orra megremeg, egy kicsit röffen ál­mában. Biztos a szülői disznóól­ról álmodik. Sze­retettel simítom meg bundáját. A simítástól feléb­redve rámemeli gombszemeit. Zavarba jövök: — Bocsásson meg, hogy meg- slmogattam, de tudja, az újévi malac... a sze­rencse ... — Sose mente­getőzzék — vág közbe mosolyog­va —, ezt mi megszoktuk, ez a mi sorsunk. Édesanyám mond­ta is, könnyes szemmel, bár, amikor elvittek mellőle: ez a legéletrevalóbb kölyköm, tud­tam, hogy sze­rencsét csinál. — Tudja, az újévi malacot annyian kényez­tetik, hogy még azt a kis fájdal­mat is elnézi, hogy annyian rángatják a far­kát. — És arra nem gondolt, hogy a kisorsolás után le is vághatták vol­na? Sgy filozófus nyugalmával néz rám. —■ Ezzel a dlsz- nósággal mi szá­molunk. Nem mindegy, hogy if­júkorunk hajna­lán citrommal a szánkban, vagy tehetetlenre híz­va a forrázótek• nőben fejezzük be? Köztünk az a szerencsétlen, aki természete» halállal fejezi be, mondjuk a dögvész viszi el — Én a szeren­csésebbek közi Ezek Nem csak tartozom, jó emberek, kocsmásak, Szilveszterkor mentek el mu­latni. Itt nem fogok nélkülöz•> ni. Amióta meg­nyertek, folyton tanakodnak, ho­gyan lesz a ked­ves kis újévi malacból ronda- kétmázsás disz­nó. Számolnak, spekulálnak. A gazda meg, amint látja, barkácso1- ja az ólamat, — Mit üzen knr. társainak? — Üzenem min­den disznónak, minden malac­nak, az egész sertéstársada­lomnak: ismerje minden fajtám- béli a kötelessé­gét, egyen ren­dületlenül, híz­zon zsírosra, hú­sosra, hogy le­gyen minden asz­talon minél több zsír s korántsem híglevü olcsó hús — mondta befejezésül és nyájasan nyújtot­ta csülkét, mert jött a gazdasz- szonyka az ozson- nás tejcsis üveg­gel. Fazekas Mátyás IGAZ JÁNOS bajuszt növesztett, mert Ara­nyoska így szereti. Nem tu­dom ' még, milyen kívánsága lehetett a lánynak, de hóna­pok múltán egyre ritkábban hozott János süteményt gs egyszer végleg elhallgatott Aranyoskáról. Nem firtattam, ha legény, ha nyomja, majd kiböki. Hát nyomta: — Hallod? Már nem járok hozzájuk. — Igaz ez, János? — Szentigaz... Csak nem mondanám... S fel-felszakadó sóhajok kö­zepette elmondta a szakítás történetét. Aranyosika sokat akart. Először is azt kívánta, hogy csak kék inget hordjon és világos nyakJcendőt. Amikor kicserélte a toalettjét, Ara­nyoska rájött, hogy mégsem a kék áll jól, hanem a fehér. Még ezt is elviselte volna va­lahogyan, hanem egyszer az­zal áll elébe a lány, hogy vá­gassa le ,a bajuszát. Levágat­ta. Megy másnap és Ara­nyosiul sírvafakad: „Jaj, de csúnya, János! Azonnal ra- gasztasson bajuszt, vagy ne jöjjön addig, amíg újra ki nem nő!” — Hát nem megyek! Soha­sem ... De még nőre sem nézek. Nekem nem dirigál egy kontyos sem ... Állta is a szavát derekasan a legközelebbi farsangi bálig. S másnap ragyogó arccal fo gadott. — hlegvan ... — Ugyan ml? — Az igazi! A nagy, a leg­nagyobb ... Szóval János újra szerelmes lett, most egy gesztenyebarna, csontos fruskába. Alig tizen­hat esztendős a lány és gimna­zista. S János udvarolt. Lelkendezésből állt a reg­gelije, dicsekvés az ebédje és udvarlás a vacsorája. Már olyan volt, mint az ujjam, és gyakran megvizitáltam a fü­lét. Átlátszó volt, mint a celo­fánpapír. De alig jött el a má­jus, és János otthagyta a Iki-s- lányt. Otthagyta, mert az egy még nyurgább, még hegyesebb orrú fiút tüntetett ki kegyei­vel, akinek egy hullámmal több volt a hajában. — Nem érdemes búsulni, János — vigasztaltam a lógó fejű fiút. — Egy elment, jön a másik. Tudod, nőre és villa* mosra... — Tudom, de amikor Ked­veske volt az igazi!... — De János ... — Ügy igaz, ahogy mondom. Aztán a legközelebbi csalá­di esten megismerkedett a fő­könyvelő unokahúgával, aki elvált asszony volt és igen csinos. Mindenki megtáncol­tatta, csak én nem (ott ült mellettem a feleségem), s vé­gül is a János nyakán maradt. Előre figyelmeztettem. — Sose félts engem, nem estem a fejemre — válaszolta. Tíz perc múlva 'konyakot fizetett a fiú és úgy súgta a fülembe, átszeüemülten. — Azt hiszem, most megta­láltam... Neked hogy tet­szik? Megforgattam a karikagyű­rűt az ujjamon. — Értem, de hát azért csak van véleményed? — Isten tudja. Valahogy ki­fogytam már a vélemények­ből, Minden kezdődött el3lről Já. nos hévvel belevetette magát az udvarlásba és dicsérte Szö- szikét és szidta az urát, aki miatt most egyedül kell élnie ennek oz aranyos asszonynak, így ment ez egész nyáron. Együtt nyaraltak a Mecsekben, együtt utaztak Ibusz-vonattai a Balatonhoz. — Ha Szöszükét fürdőru­hában látnád! — mondta egy­szer. — Minden férfi megfor­dul utána. Ahá! Szóval már kezdődik, így szokott ez lenni. Először csak megfordulnak a nő után, a nő is észreveszi és utánuk fordul és végül velünk fordul meg a világ a nő miatt. Dehát majd megtudod, csak csináld végig ezt a szerelmet is. János szeptemberig bírta Alikor kifakadt. — Ezt nem lehet kibírni, — Te akartad! — Igaz. de azt nem akartam, hogy Szöszit minden férfi el­kérje és együtt igyanak, neves­senek, karonfogva sétáljanak a táncteremben. — Majd megszokod. — Soha! Igaza volt, nem szokta meg. Szakított Szöszivei és mintha őt is a föld nyelte volna el. Hónapokig nem láttuk, mun­kahelyet változtatott és csak a híre érkezett, hogy nagyon jó beosztásban dolgozik. Egyszer — úgy szüret tájon — megtörtöm a szemem. Jól látök-e? Hiszen ez a János. Szembe jön velem, s a jobbján egy apróka leány. Szinte gu­rul mellette. Ráköszönök. Já­nos zavartan fogadja. — A... a... feleségem. — Gratulálok. Hogyan tör­tént? János kezdené, de az asz- szonyka közbevág. — Majd én... János! Tud­ja, megismertem Jánost és éppen nem volt kivasalva az inge, gomb sem volt a nagy­kabátján, meg a nyakkendője is olyan gyűrött volt. Rendbe­szedtem, na és mellette ma­radtam. Jól keres... Igazán jó állása van. — Az a fő — mondtam —, de az asszonyka engem se ha­gyott beszélni. — Jó gyerek a Jancsi, csak bánni kell tudni vele. — És maga? — Csak én tudok... Igaz, János? — Igaz — felelte Jancsi és valamit keresett a földön. — Most már rendben van mindene, most már nem megy el gomb nélkül hazulról.,. Igaz, János? — Igaz. — A fizetését is hazaadja és azt veszünk belőle, ami a leg­fontosabb. Amit én mondok... Igaz, János? — Igaz. Felsóhajtott az asszonyka: — Azt mondtam neki, mi­kor hozzámentem, hogy Já­nos, magának erélyes asz- szony kell. Majd én megmu­tatom, hogy lehet még magá­ból rendes ember. Es lett is... Igaz, János? A kormány most megjelent rendeletében szabályozta, hogy állami'' Vállalatok, valamint ezek intézményei, milyen felté­telek alapján vásárolhatnak magánszemélytől árut és in­gatlant. Állami szerv magán- személytől csak akkor szerez­het be árut, ha a beszerzés ál­lami vállalatnál, vagy szövet­kezetnél nem lehetséges. Köte­les meggyőződni arról, hogy az áru az eladó tulajdona-e. Magánszemélytől történő áru-, beszerzésre esetenként ezer fo­rintig a megrendelő szerv ve­zetője, 1001—10 000 forintig a közvetlen felügyeletet ellátó szerv vezetője, tízezer forint értékhatár felett a felügyeletet gyakorló miniszter, illetve a fővárosi, a megyei, stto. tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke adhat engedélyt. Nyolcszáz forintot meghaladó értékű fényűzési cikk beszerzésére csak az illetékes minisztérium, vagy a tanácsi szerv vb-elnöke adhat engedélyt. Ingatlanvásárlást magánsze­mélytől ötvenezer forintig a közvetlen felügyeletet ellátó szerv, 150 000 forintig a szak­felügyeletet ellátó miniszter vagy tanácsi végrehajtó bizott­ság, 500 000 forint értékhatá­rig, mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlanok és mezőgazdasági épületek esetén a földművelésügyi mi­niszter, lakóépületek és telkek vásárlásakor az építésügyi mi­niszter, egyéb ingatlanok ese­tén a pénzügyminiszter enge­délyezheti. Ötszázezer forintot meghaladó értékű ingatlan vá­sárlására kizárólag a pénzügy­miniszter adhat engedélyt. Állami szerv magánsze­mélytől csak az ingatlanköz­vetítő vállalat útján vásá­rolhat ingatlant, mégpedig az ingatlanközvetítő szerv által megállapított forgalmi érték­nél nem magasalíb áron. Ha a vételár ennél magasabb, ak­kor a pénzügyminiszter vagy az általa kijelölt szerv en­gedélye szükséges a vásár­láshoz. Állami szerv ingó, vagy in­gatlan értéket magánsze­mélytől csak engedély alap­ján bérelhet. Az ötszáz forintot meg nem haladó beszerzés, ingatlan- vásárlás, illetve bérlet ellen­értékét az állami szerv csak I Jánosnak keresztelték vagy \ huszonöt évvel ezelőtt, de a l vezetékneve nem „Igaz”, ha- I nem Fehérvári. S hogy mégis f mindenki emez, a másik nevén l ismeri, annak története van. } Hosszú története. \ Úgy három esztendeje azzal \ lepett meg János, hogy nősül. \ ■— Igaz ez, János? j — Igaz — vágta rá határo- \ zottan. \ — Na — mondom —, neked [is elment a jobbik eszed? Ilyen \ fiatalon nyakadba veszed az ligát és húzod, mint annyian I mások. \ De János csak köti az ebet \a karóhoz, hogy ilyen virág- l szálat még nem talált. Igaz, \ nem is nagyon keresett. Ez is | úgy véletlenül nőtt az útjában í és ellenállhatatlan vágyat őr­izett, hogy leszakítsa. I S a nyurga, lapátfülű, he- l gyesorrú fiú nékiveselkedett \ az udvarlásnak. Mindennap = mesélt valamit; hogy a kis | fekete angyal ma éppen azt ta- I lálta mondani: „János,y magá­inak olyan szép orra van, akár ! a nagyapámnak, aki gyalog- Ihuszúr volt Ferenc Jóska alatt l és ott lóg a képe a falon”. I Minden este hozott János | egy kis süteményt is, amit az | Aranyoska sütött saját kézé­ivel. Két pohár vízzel talán le- I eresztem. | — Hogy ízlik? | — Iszonyúan ... 1 — Meghiszem azt, Aranyos­lka sütötte. 5 Dagadt a keble a fiúnak és GÁLDONYI BÉLA:

Next

/
Oldalképek
Tartalom