Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

"k/Cirlai) 1959. JANUAR 27. KEDD MIRŐL ÍRNAK LEVELEZŐINK? A vasutas dolgozók hősi helytállásáról írt régi levele­zőnk, a szobi Kovács István. Az elmúlt he­tek rendkívüli időjárása nagy próbára tette valamennyiüket. A hó telefújta a váltókat, nem tudták átállítaná, pedig míg a mozdony az egyik sínről a má­sikra átáll, nemegyszer hét váltót is működésbe kell hoz­ni. A kivezényelt hómunkások tehetetlenek voltak. Amíg a váltó egyik felét kitakarítot­ták, a másik fele ismét tele lett hóval. Az állomás egész személyzete beállt havat lapá­tolni, még a benn tartózkodó szabadnaposak is. Váltótól vál­tóig haladtak. Amikor Takács főhadnagy elvtárs, a szolgá­latos határőrtiszt látta erőfe­szítésüket, katonáival azonnal segítségükre sietett. Ahogy nagy nehezen sikerült egy vál­tót kitisztítani, tíz katona és vasutas összefogózott és tes­tükkel védték a hófúvástól, így mentek sínről sínre. Az egyiknél már nem volt más hátra, mint az állomásfőnök­nek kellett a köpenyét a szer­kezetre teríteni, saját egészsé­gét sem kímélve. A fáradtsá­got nem ismerő munka ered­ményes volt, mert szombaton reggel az összes személyvonat késés nélkül indult ki Szob ál­lomásról. „A minap benn jártam Pes­ten. A Belvárosban vásárol­tam különböző élelmiszereket. Külön csomagolták az árut cégjelzéses papírba s az egészet szépen átkötötték” — írja, majd így folytatja Lendvai József Vccsésről: Más a helyzet, ha falusi bol­tokban vásárol az ember. Bár a kiszolgálók figyelmesek és udvariasak, de a csomagolás­nak nyoma sincs. A falusi nép­boltokban valamivel jobb a helyzet, mint a földművesszö- Vetkezet boltjaiban, ahol az el­osztó szervek még a folyó áru­hoz, a liszthez, cukorhoz sem küldenek elegendő zacskót. Nem elég, ha csak áru van bőven gondoskodni kell an­nak célszerű, ízléses csomago­lásáról is. Első levelét írta szerkesztő­ségünknek Chrenkó Imre Sóskát nagy eseményéről tudósít. Ja­nuár 1-én megnyílt a falu első, korszerűen berendezett cuk­rászdája. Ez is egy lépéssel közelebb hozta őket a város­hoz. A megnyitás óta tapasz­talt forgalom bebizonyította, hogy a földművesszövetkezet jó vállalkozásba kezdett. A cukrászda modern felszerelés­sel, presszó- és í'agylaltgéppel rendelkezik. S hogy a jó han­gulat se hiányozzon, zenegé­pük is van. A következő terv, amit mielőbb szeretnének valóraváltami, egy mozi építése. Még a múlt év őszén — mint a járás többi községében, úgy Biógrádverőcén is — szántott a Vámosmikolai Gépállomás, mindaddig, amíg az idő engedte. A munka ellen nincs is kifogás, annál nagyobb megdöbbenést keltett azonban az, ahogyan elvonultak, ök el­mentek, de hátrahagyták a munkagépeket, az üzemanyag tárolásához szükséges vashor­dókat, nem egy félig üzem­anyaggal. A mező különböző dűlőin árválkodnak, várva, ki veszi pártfogásba őket. Az em­berekben önkéntelenül felme­rül a kérdés; vajon hogyan ér­telmezik a Vámosmikolai Gépállomáson a társadalmi tu­lajdon megvédését? Elgondolkoztató történetet ir meg Bata Sándorné Albertirsáról amelynek ő volt a szenvedő hőse. A napokban dolga akadt az I. sz. Italboltban. Azonnal észrevette, hogy két kiskorú inasgyerek biliárdozik és iszogat ott. Rájuk szólt, jobb lenne, ha hazamennének, nem való kiskorúnak kocsmába járni. S mi történt? Az egyik fiú biliárddákóval akarta el­verni. Csak más, józanabb vendégek közbelépése akadá­lyozta meg, hogy idős korára a jószándékért ütleget ne kap­jon. De másnak is feltűnt nem egy hasonló eset. Pilis Pál ta­nácstag a tanácsülést kérte, in­tézkedjék, hogy az I. 'sz. Ital­bolt ne szolgáljon ki fiatalokat. Itt a jeges, csúszós idő, egy kis vigyázatlanság s egymást érhetik a balesetek. A síkos, göröngyös járda fiém egy láb­törésnek, bokaficamnak lett okozója. Tudják ezt a kistaresai háztulajdonosok is s mégis — tisztelet a kivételnek — nem nagyon törődnek vele, hogy há­zuk előtt a járda milyen álla­potban van. Az egyik legfor­galmasabb útvonal a Pozsonyi út, amely a vasúthoz vezet. Itt térdig járnak a hóban, ami­kor pedig lefagy, csúszkálnak rajta ide-oda. A tanácselnök ugyan nem egyszer felszólítot­A szakcsoportokra, társulásokra és egyéni gazdára is kiterjesztik a húsliszt takarmányakciót Az utóbbi években mintegy 35 százalékkal növekedett az állati fehérjetakarmány hazai gyártása. így lehetővé vált, hogy 1959-ben az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek igényeinek teljes ki­elégítése mellett a vegyes ál­lati húsliszt-ákciót már a szakcsoportokra, társulásokra és az egyéni gazdákra is ki- t érj esszék, A Földművelés- ügyi Minisztérium takarmány­gazdálkodási osztályán adott tájékoztató szerint az akció ki- szélesítésével igen hatékonyan támogatják a fehér hússertés és a baromfifélék tenyésztését, elsősorban pedig az intenzí­vebb s ugyanakkor olcsó áru­termelést! Az alacsonyabb tí­pusú szövetkezetekbe tömö­rült, vagy az egyénileg dolgo­zó parasztok két mázsa kuko­rica ellenében egy mázsa vegyes állati húslisztet kap­hatnak, amelynek 35 százalék­nyi emészthető fehérjetartalma és 62—65 százaléknyi kemé­nyítőtartalma messze megha­ladja a cserébe adott két má­zsa kukorica takarmányérté­két. Az akciót a megyei ter­ményforgalmi vállalatok bo­nyolítják le, a helyi felvá­sárló szervek közvetítésével. ta már a hangosbemomdón a lakosságot, törődjenek a jár­dákkal, de eredmény nélkül. Erélyesebb eszközökhöz kelle­ne nyúlni — ajánlja Valent György, hisz a törvény is ad rá lehetőséget, hogy pénzbün­tetéssel sújtsák a hanyag, má­sok testi épségével nem törő­dő háztulajdonosokat. VÉRNYOMÁST CSÖKKENTŐ I ALKALOIDÁK R. C. Elderfield vegyész-1 professzor az Alstonia fajtá- | hoz tartozó fák kérgében vér- 1 nyomást csökkentő alkaloida- § kát fedezett fel, amelyek ál- § Utólag hatásosabbak minden | eddig ismert gyógyszernél. E | fák Malájföldön, a csendes-1 óceáni szigeteken és Ausztrá- 1 liában nőnek. Cfiilm, Színház, Qrodaíotn^ Az ügyetlen kapus Bóján Bolgár: SZODOMA KAPUSA Uj, számunkra eddig isme­retlen író művét olvasni min­dig különös élmény. Friss hang, új látószög, egyéni stí­lus — gazdagítja ezt az él­ményt, jelen esetben pozitív irányban. Bóján Bolgár, ez a tehetsé­ges bolgár író, egy szófiai bér­ház életét eleveníti még regé­nyében. Az író arra próbál válaszol­ni: miért leit csaknem egész Közép-Európa a náci biroda­lom csatlósa? Felelete világos: a tömegek gyűlölték a fasiz­must, csakúgy, mint a háborút, de nem látták a kivezető utat, vagy ha látták is, nem tudtak járni fajta. Ezt példázza a könyv egyik hőse, a kommu­nista Hriszto Kondov. Hrisztót jóUehet tisztelettel és szere­tettel vették körül az emberek, de küzdelmét nem értették, és így egyedül maradt, míg végül életét áldozta az eszméért. A felelet a nagy kérdésre azonban nem olyan egyszerű, mint ahogyan az író bemutat­ja. Sokkal mélyebb, bonyolul­tabb a válasz a háború és béke kérdésére, sajnos azonban az író a felszínen kapargat, még akkor is, ha alakjai elevenen megrajzolt, élettel teli figurák. Bojár Bolgár regényének hősei külön-külön mind élnek, örül­nek és szenvednek. Nagyszerű figura a kommunista Hriszto, a bővérű Ilka, a higgadt Katja, a filozofáló Canka bácsi, külö­nösen jó a főhőst alakító csa­vargó, Sztöján Arabov alakja. A film két főszereplője: Pepik, a csapat tehetséges, bár kissé sértődős csatára és Ovalda, a megbukott segély- szervezet és minden csíny szerzője szigorú közbeavatkozásával rá nem döbbennek, hogy jó eredményt sportban és tanu­lásban is csak becsületes mun­kával lehet elérni. A gyerekek képzeletéhez, érzéseihez alkalmazkodva ne­vel a film. Nem tanmese, a végén néhány mondatban összefoglalt tanulsággal. Mon­danivalóját úgy rejti a szavak mögé, hogy felismerése szó­rakozást jelentsen a gyerekek­nek. Akaratlanul is összehason­lítja az ember ezt a filmet egyik régebbi, a gyerekek kö­rében nagy sikert aratott sportfilmünkkel, a Nehéz kész- tyűk-kel. Ott a válogatott sportoló a kevés kiváltságo­sak ízléstelenül fényűző éle­tét élte bútorkiállításra emlé­keztető lakásában. Tc-tszett a film a gyerekeknek, mert ügyességüktől ennek a csillogó életnek könnyű megvalósulá­sát várták. Növekedett az olvasók száma Értekezletet tartottak a járási könyvtárosok Hétfő délelőtt a megyei ta­nács épületében értekezletre gyűltek össze a járást könyv­tárak és a nagyobb községi könyvtárak vezetői. Ezen az értekezleten megvitatták a me­gyei könyvtár és a járási könyvtárak elmúlt évi mun­káját. Az értekezletet Pál Ernő, a megyei könyvtár munkatársá­nak beszámolója nyitotta meg. — Megyénk minden közsé­gében működik könyvtár — kezdte a beszámolót — ennek ellenére a lakosság könyvtári ellátása mégsem kielégítő. Az oka az, hogy a falvak egy ré­sze igen nagy lélekszámú és ezt a lakosságot a kis közsé­gekre méretezett, gyengén fel­szerelt népkönyvtár már nem tudja ellátni. A jelenlegi hely­zeten csak a könyvtárhálózat összehangolt munkája segíthet. Termelösíövetiíeieti víztárolók építése Bulgáriában A párt és a kormány felhívá­sára Bulgáriában az idén leg­alább kétmillió dekár földterü­letet tesznek öntözhetővé. Az ország legnagyobb termelőszö­vetkezeti víztárolóját a Plov­div körzeti Ljuben község mel­lett építik. A víztároló 21 köz­ség termelőszövetkezeteinek földjét látja majd el vízzel. SOK VELE A MUNKA — Kérem, itt volt a feleségem? — Itt van és még legalább három napig itt marad... Az első lépéseket már megtet­tük. A Művelődésügyi Minisz­térium szerződést kötött a MEDOSZ-szal a két háló­zat munkájának összehan­golására* a könyvtárak jó részének összevonására, így megyénkben Vámosmiko- lán, Dánszentmiklóson és Tá- piószelén közös irányítás alatt álló falusi MEDOSZ-könyvtá- rakat hoztunk létre. Ugyan­csak az elmúlt év eredményei közé tartozik az is, hogy új já­rási könyvtárat avatunk Saa­bon és (Nagykátán. Pál Ernő ezután az olvasó- szolgálatról beszélt. — A könyvtárak munkáját elsősorban a könyvforgalom alakulása mutatja. 1958-ban az olvasók száma tizenhét száza­lékkal emelkedett. A fejlődést az is bizonyítja, hogy a felnőtt olvasók száma gyorsabban nőtt, mint a gyermekeké. Legnagyobb a fejlődés Daba- son, ahol az olvasók száma negyvenhárom százalékkal nőtt egy esztendő alatt. Mind­ez beszédes bizonyítéka annak, hogy az olvasók megszerették a könyvtárakat és ahol erre megfelelő helyiség nyílt, ott szívesen ültek be az olvasó­terembe. Az olvasótermi láto­gatók száma nyolcvankét szá­zalékkal emelkedett egv esz­tendő alatt. — A könyvtárak jó munká­ját dicséri, hogy számos, sike­res irodalmi előadást rendez­tek az elmúlt évben. A megyei könyvtár ebben jó példát mu­tatott: negyven előadást rende­zett 1958-ban. Sokkal több azonban azok­nak az előadásoknak a szá­ma, amit a járási és köz­ségi könyvtárak rendeztek önállóan. Néhány író—olvasó találkozóra is sor került ebben az eszten­dőben. Az irodalmi estek törzs- közönségét rendszerint a könyvtárak baráti köre teszi hasznos javaslattal éltek. Kérték többek között, hogy a járási pártbizottsá­gok többet foglalkozzanak a könyvtárak munkájával. Tegyék lehetővé, hogy .(lllllllllIltilllltlIilMlllllllllllllllllHllllllllllillillllllllllllltlllllll Kegysikerű riportkönyvből - leleplező dokuoieotfilm A Budapest Filmstúdióban Kollonich Ilona rendező — hasonlóan a Thorndika-házas- pár nagysikerű filmjeihez, a Te és annyi más bajtársad­hoz és a Teuton kard-aikció- hoz — most eredeti híradó- felvételekből, dokumentumok­ból kétórás filmet állít össze, mintegy megelevenítve az Utolsó felvonás című riportre­gény lapjait. Az új doikumentumfilmhez több mint 100 ezer méter há­borús híradót néztek át s régi magyar, német, szovjet, angol, francia felvételekből válogatták ki a szükséges ré­szeket. Az Utolsó felvonás című film teljes hossza mint­egy 2400—2500 méter lesz. A tervek szerint márciusra be­fejezik a kiválasztott jelene­tek összeállítását, elkészül a kísérőszöveg, a hangfelvétel, s még abban a hónapban a kö­zönség elé kerülhet a Horthy- fasizmus utolsó napjainak do­kumentuma. Együtt, egymás mellé állítva azonban szürkébbek, jelenték­telenebbek, mint a kor társa­dalmának gazdag sokrétű vi­lága. A regény bővelkedik izgal­mas és kalandos részletekben. Az író fordulatosam szövi cse­lekményét, miközben sorra idézi elénk a Szredec-társas- ház lakóit. Szerelmeik, szenve­délyek és intrikák fonják át a ház lakóinak életét. Köztük az összekötőkapocs Sztoján Ara­bov, a csavargóból lelt portás, vagy ahogyan a ház lakói el­keresztelték: Szodoma kapusa. A Szredec-ház sokáig állja a háború viharát. Ám egyik na­pon bomba zuhan tetejére, la­kóit szétszórja, s más irányt ad életüknek. Egy részük elpusz­tul — jók és rosszak egyaránt —, egy részük továbbra is csö­könyösen ragaszkodik megszo­kott életmódjához, de az igaz emberek, ha ezer szenvedélyen át, mégis bizakodva néznek a születő új élet elé. | t lyeneK voltuwK, vagy ta- ! -i Ián még rosszabbak, me­greng az ember a diákélet vál­tozatlanságán, Ma is ugyan­iatokkal a rémekkel küszködik ! % kisdiák, mint egykor ma- Igunk. Tanulni kellene, de lesábít a jégpálya, a sporttelep. ! Es a szívbéli választás sok ne- \héz órát okoz, zord atyai sza­rvakat, bonyodalmat terem, 1 amelyből természetesen csak lúj>abb bonyodalom árán lehet ikimászni. Nő a lavina, min- 1 denki fél már tőle, de megál- | Utáni senki sem tudja. | Viharfelhők gyülekeznek a Hibái ellenére is jó könyv Bóján Bolgár műve. Jó, már csak azért is, mert közvetlenül a háború befejezése után író­dott és 1946-ban látott először napvilágot. Olyan időben, ami­kor még közvetlen élményként hatott a világra a háború min­den borzalma, szörnyűsége. Az író mégis tűi tudott emelkedni az elevenen ható szubjektív érzéseken, és tiszta hangon, le- higgadtan idézi a háború szen­vedéseit. (Európa kiadó.) — P — INévtelen iskolai jégkorong- I csapat tagjainak feje felett ! is. A sport mellett nem jut 1 idő a tanulásra. A puskákat lés házi dolgozatokat futósza- ilagon gyártó segélyszervezet 1 megbukik a diákokkal együtt, | s végső csapásként csúnyán lleszerepel a válogatott kapus |— nagy önbizalommal, pazar I felszereléssel, de igen csekély 1 tudással védő — fiacskája. Ve- íreség, bukás, csődbe jutott a | kisdiákok egész élete, amíg 1— bár nehezen és a szülők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom