Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

TŰZ-TÁNC

£•111 iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiniiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiu* £

BOKROS JÁNOS VERSEI

Fiatal költők antológiája

TÉLÉN-.. létezik máris, és létezett 1957-ben is olyan költői kórus hazánkban, amelyik egészséges-természetes alkatánál fogva nem riadt vissza a politikától ..

A szerkesztő bizottság, amely a kötet költőit és azok verseit összeválogatta, az előszóban mint legfőbb célra, erre hivatkozik, s ezt huszonegy tehetséges fiatal lírikus bemutatásával dokumentálja. Törekvése — bizonyíték rá a kötet — fényes igazolást kapott a terjedelemre is tekintélyes antológiában. Úgy gondolom, e bizonyságra szükség is .ehetett akkor, amikor a gyűjtemény kiadásának eszméje megszületett. A súlyos tévedések és megtévesztések időszaka, s maga az ennek betetőzését jelentő ellenforradalom sehol nagyobb kárt nem okozott a szellem embereiben, mint éppen az írók között. Érthető, hagy társadalmi rendszerünk gyűlölői tapsoltak az irodalmi berkekből áradó csendnek, s bizakodtak nagyon, hogy ez a hallgatás tartós marad, és félelmetes ítélet lesz az újrakezdő néphatalom fölött.

Rosszakaróink soha jobban nem tévedtek. Az ájultnak vagy kihaltnak hitt irodalmi berkekben seregnyi fiatal költő bontogatta szárnyát, akik a legkülönbözőbb tehetséggel ugyan, de a mi világunk tisztességes életigenlésével röppentek ki sorra a fényesedé mezők és városok felé. Kirön- pentek és elűzték a baljóslatú denevéreket, elhallgattatták a temetői hollókárogást. Az egykori szólók, duettek, triók és kvartettek dallamos muzsikáia ma zengő kórussá egyesült. Ezt bemutatni nagy öröm. kiadónak és olvasónak egyaránt.

Ez az öröfft azonban több.

mint politikai diadal érzése elleneink felett. Több és biztatóbb. mert a Tűz-tánc nem csupán világnézeti állásfoglalások irodalmi gyűjteménye, hanem a világ ranglistáján előkelő helyet foglaló költő:

Hej, tajtékzó élet,

ime, kitárt mellel

hagyományok szerves folytatásának sokatígérő bizonyítéka is egyben. A gazdagon áradé költészet, az antológia míves szereplőinek magas művészt mércéje az, amiről elsősorban büszkeséggel szólni kell. Igen. a huszonegy fiatal tehetségről mert erkölcsj-politikai vallomásaiknak — minthogy műalkotásokról van szó — nincs és nem is lehet más hitelesítője, mint a magukkal hozott és a mi társadalmi viszonyaink között kikovácsolt talentumuk

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a huszonegy költő egyforma mértékben, azonos hőfokon fémjelzi szocialista-realista költészetünk eddigi eredményeit vagy magát — mert bátran nevezhetem annak — pártos költészetünk reneszánszát. Az a körülmény. hogy a legalapvetőbh kérdésekben azonos a véleményük, nem zárja ki, hanem éppen feltételezi, különbözőségeiket. Koruk, származásuk, bonyolult áttételek során kiformálódott kultúrájuk különbségei — vérmérsékletben, szemléletben, színben és formában, tehát minőségileg is — más költői arculatot eredményezett. Ha csupán a kor szerinti két végletet említem, azt például, hogy Goór Imre két- annyi éves. mint Nyerges András vagy például azt, hogy a fiatalok között a mezőgazda- sági cselédtől a vasmunkáson át az értelmiségig a legfőbb osztályok és rétegek képviselve vannak, akkor nagyjából érzékeltettem az antológia szereplőinek gazdag skáláját;

Ez a sokszínű kórus már önmagában is szívderítő. S hogy koncertjük nem válik monotonná, habár az aktív politikai vallomások — érzésem szerint — kissé aránytalan helyet foglalnak el a kötetben, — az éppen ennek a sokprizmájú költő-gárdának köszönhető.

De talán bizonyítsák maguk a költők:

Csepeli Szabó Béla, 1957 márciusában írt versében ezt mondja:

mély, zizegő víz, itt állok ma is.

ime, kitárt mellel, mint élő malom őrlöm évek óta felgyűlt bánatom.

Hogy szeretem az utcát! Az én utcáimat — porral, zamattal, szitokkal együtt; szeretem az utca fortyogó rendjét, ezt a nyüzsgő, kacagó, taposó, csikorgó emeltyűt, és úgy mennék ki a hegyek csendjébe, rohanva, hogy vágyhassam bántó zajait, sodró áradatát, s a hegyek felől, a friss szél hátán, húsz méterre a fejek fölött, | fütyörészve gurulnék a füstös házakon át...

(Berkes Péter: Utca)

A szerelmes versek, bizony amelyek nyilvánosságot kap- 1 csak elvétve szerepelnek a kö- tak, szép és tiszta vallomások I tetben. Ez — minthogy fiata: a kedveshez, a kedvesről. Ezt | költők gyűjteménye — véle- bizonyítandó, álljon itt Váci | ményem szerint szerkesztői Mihály Áldás című versének I fogyatékosság. Azok viszont, néhány sora:

Az ajkaidra rügyek ízét, a nyelved alá mézeket; mint sajtárból a tej illata: legyen a Te lélegzeted.

Gerlefcszkes fasor legyezzen, míg jössz virágpor fényen át. s harmattól friss térded csókdossák öledbe vágyó őzgidák.

Végezetül: a Tűz-tánc című antológia az utóbbi 10 esztendő könyvkiadásának legértékesebb, legsikerültebb vállalkozása. Köszönet érte a Mag- § vető Könyvkiadó lektorátusé- | nak és külön a műszaki ősz- 1 tálynak, a szép kivitelezésért. | András Endre I

iniiiiiiniiHiiiiiiiifiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuimiiiiimtiu

Dermedt, fagyott a csend, a füst, a pára ... de hómezőink kristálycsillogása fehérsubájú messzeségbe tágul, a horizontot mutatván határul:

túl rajta óceán: a végtelenség, sötét, gomolygó felhőket lehel szét, s az ég alatt, alámerülve, hosszan szállnak a felhők, hóval megrakottan.

Egy-egy madár, éghez-l'öldhöz verődön, de nincsen senki más a hómezőkön, ini, emberek, behúzódunk, didergünk, és durva kőszoborrá lett a lelkünk.

Behúzódunk, kezünket zsebbe dugva, jeges, kemény márvány most kint az utca: s ha néha mégis erre, arra járunk, az éles déli szél füttyent utánunk.

Lassabban buzog most a vér is bennünk: ini is szinte fagyott tömeggé lettünk, de egyszer majd, egy szép tavaszi reggel, felolvadunk az első hópehellyel!

ANYÁM

Te szép, törékeny pesti asszony, aki rohansz csak untalan, mert gondosan ápolt kezednek naphosszat annyi dolga van:

ruhát vasalni, főzni, varrni, ha rossz a kabáton a gomb; eltartani egy kis családot...

Bizony, egyik se könnyű gond!

Aláírták az 1959. évi magyar-szovjet kulturális munkatervet

Január 16-tól 22-ig Moszkvában tárgyalások folytak a'Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kulturális és tudományos együttműködésének kérdéseiről.

Az 1958. év tapasztalatai alapján a felek kidolgozták és aláírták az 1959. évj munkatervet. A terv kidolgozásakor arra törekedtek, hogy tovább mélyítsék a gyakorlati, baráti kapcsolatokat, a tudomány, a művészet, a közoktatás, az egészségügy és a sport területén. Az idén több kiváló magyar magánénekes megy például a Szovjetunióba, vendég- szereplésre. A budapesti József Attila Színház együttese Lvovban, Munkácson és Ungváron bemutatja a „Bekötött szemmel” című új magyar színdarabot. Magyarországi vendégszereplésre utazik a szovDe... aki azért ünnepnapon sohasem ébredsz nyolc előtt, s fodrászhoz mégy, hogy eltüntethess magadról szeplőt és redőt,

és aki azért minden héten belépsz a színház ajtaján,

Te pesti asszony, nézd meg egyszer, mit dolgozik az én anyám!

Te nézd meg egyszer, én tudom már. tüdőm, hogy sápadt hajnalok látják őt menni, amikor még ezernyi csillag fennragyog,

látják őt menni jóapámmal. tavasz legyen, vagy nyár legyen, oda, ahol a búza mellett verejtékcsepp és gond terem.

Vasalni? Varrni? Késő este úgy mellékesen végzi el mindazt, amit te itt egész nap. reggeltől estéiig teszel.

S ha egyszer ő is Pestre jön majd. s mint ismerős, tekint feléd, öleld meg őt, Te pesti asszony, és szorítsd meg kérges kezét.

Zuhog, folyamként dől szívemre a vér: jut-e népem elé bőven új kenyér? Feltámad-e újra hite friss szele — vagy zilált uszálya elsüllyed vele?

(Külvárosi hajnal)

A MEGTALÁLT ADY

A költő halálának negyvenedik évfordulói ára

Garai Gábor, a kötet egyik téri költői vértezetben. Költe- legtehetségesebb költője, Tűz- ménye záró versszakában zsol- tánc című versében a békét tárosan szép vallomását adja védi szuggesztív erővel, mes- meggyőződésének:

Egyetlen Rendért, hol négymilliárdan elférhetünk e táguló világban;

Egyetlen Rendért, mely ha eget hódít, nem mártja tűzbe szűk földje lakóit;

Egyetlen Rendért, hol nem gyújt fejünkre halált bomló magocskák titka-üdve;

Egyetlen Rendért, melyben még az állat s a levél a fán is hazára találhat;

Egyetlen Rendért! — Földnehéz parasztok s komoly munkások konditják a hangot; s velük gép-tornyok és tárt-ölű völgyek mámor-süket fülekbe menny dörögnek:

Ocsúdjatok!

Mentsetek meg a Földet!

Győré Imre — erre mutat az tikus” költő. A kötet egyik antológiában szereplő versei- figyelemreméltó versében így nek többsége — szintén „poli- vall:

Proletár,

vigyázzban állj a fegyverek előtt, hóhérod előtt szemedet le ne süsd, sokasodjanak tetemeddel a temetők, bőröd alól kunkorodjon ki a füst...

Menj, menj, elleneidre fenekedj.

Kerülj elébük,

robbantsd szét rejtekhelyed, a rögöket, villámmal hagyd ott a fellegeket, reccsenéssel a faodvakat.

(Vers a szocializmusról)

Épp ily gazdag hangulati és szemléleti változatosság jellemzi a versgyűjtemény szereplőit, ha a szerelem, a csa- iád vagy a dolgos hétköznapok élményeit, hőseit éneklik

meg. Ezzel kapcsolatban szinte valamennyi költőt bemutathatnék — megérdemelnék. Hely híján csak a legszebb versekből idézhetek,

1.

„Ady torz lelkű ember volt, de magyar. Az ősi szittya vér feszítette, s ezek a szittya versek érnek csak valamit. A többi: a torz lélek érthetetlen öklendése.”

Szó szerint a fülembe cseng, és soha nem feledem el ezt a három mondatot, hatom su- nyítani Almást tanár urat, s hallom süvíteni hangján, ahogyan az affért lezárta:

— Maga pimasz!

Első gimnazista voltam, s 1943 volt. Almási tanár úr tanította a latint és magyart, s így került szájára Ady Endre neve. Amikor elmondta idézett három mondatát, valami felgyűlt bennem, düh és gyűlölet, felugrottam, s dühfélelem rángatta szájjal mondtam ki:

— Nem igaz!

Belesápadtam. Féltem. Ott dörömbölt bennem, hogy kicsapnak. Űgyis kilógtam a többi gimnazista fiú közül.

De ki kellett mondanom. Védenem kellett a költőt. Akkor még nem tudtam, hogy — nem szorul védelemre, hogy megvédi magát.

Akkor azt hittem, védenem kell, mert ismerem, szeretem, pedig — nem ismertem.

A költőről kellene írnom, elemezni, magyarázni, de nem \ tehetők róla: rideg lenne az \ iskolás magyarázgatás, mert \ én Adyt nagyon szeretem, mert \ nem tudok tárgyilagosan szállni róla.

I Az igazgatói megrovást hazavittem. „Tanárával szemben tanúsított tiszteletlen magatartásáért, annak véleményével szembeni ellenszegüléséért ...” Daccal mondtam el apámnak a miértet. Verjen meg, nem bánom.

Rámnézett, csodálkozva, s

másnap hozott egy Ady-köte- tet, a költő összes verseivel.

2.

Vagy húsz versét ismertem, amikor az első gimnáziumba kerültem.

Mámorító volt ez a húsz

vers. Nem is kerestem többet. Ezeket olvastam újra és újra, már kívülről tudtam, mormogtam magam elé, s szavaltam otthon, a tükör előtt, kalimpáló mozdulatokkal, ha nem volt senki odahaza.

„Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol,

Az én apámnál nincs jobb

ember,

Nincs, nincs sehol."

A ferencvárosi bérkaszámya negyedik emeleti lakásának toalett tükre előtt ágáltam, s apám képét láttam a tükörben, lehúnyt szemem héján, apámat, izzadva, robotolva.

Nekem írta, az apámról írta ezt a verset és a többit. A grófi szérűn-t, Az ének aratás előtt-et, A történelmi lecke fiúknak címűt.

Régi újságokban, kalendáriumokban, ki tudja, honnan szerzett Nyugat számokban Ady-verséket kutattam. S eldöntöttem: nincs nála nagyobb költő, sehol, semmikor.

Tízéves voltam, tizenegy.

3.

Nem értettem az Ady-ver- seket, de éreztem. S ez utóbbi több az előbbinél. Amit én nem tudtam kimondani, azt kimondta helyettem. Hogy miért ülök az utolsó padban, pedig jeles vagyok... Proligyerek az úri fiúk között. Hogy miért jut nekem csak zsíros kenyér, nekik meg szalámi, vaj tízóraira. Ady nagy igazságai így bomlottak részekre, s így jutottak el a szívemig. Azután, később eljutottak az agyamig is.

4.

1948-ban szavalóversenyt rendeztek az iskolában. Nejet rádió szimfonikus zenekara, valamint a VII. bécsi VIT-en részvevő egyik együttes, továbbá szovjet zeneművészek részt vesznek a nemzetközi Haydn-ünnepségeken.

A munkaterv alapján Magyarországra látogat Dávid Ojsztrah, a világhírű hegedű- művész és Guar Gaszparjan, a világ egyik legkiválóbb kolora- tur-szopránja, Budapesten kiállítást rendeznek a Szovjetunióban élő Uitz Béla alkotásaiból. Érdekes eseménye lesz a kulturális kapcsolatoknak a világhírű leningrádi balett iskola végzős növendékeinek magyarországi vendégfellépte is. Ebben az iskolában a klasz- szifcus balett legkiválóbb mesterei tanítanak és a szovjet táncművészet sok híressége került ki az intézet falai közül.