Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-03 / 2. szám

~~c/£irlap

t«S«. JANUÁR 5 SZOMBAT

Több lehetőséget!

Ezeknek a művészeknek, akik a Pamuttextil kultúrott- honának színpadán játszottak pénteken délelőtt, kijár a megbecsülés.

Ez az első gondolatom, ahogyan nézem az előadást. Tudom, a színészek hajnaltájt tértek haza — no nem a szil- veszterezésből, nem — hanem talán Törteiről, ahol két előadásban mutatták be ugyanezt a darabot. Teherautón fagyos- kodtak oda, visszafele még-' inkább, hiszen akkor már az előadás fölötti izgalom sem fűtötte őket.

És ezt teszik egész esztendőn át<

Nyáron a nap süti, ősszel eső áztatja, télen fagy veri őket, de ők csak járják, járják a megyét, modern (de a réginél cseppet sem kényelmesebb) ekhós szekerükkel, és viszik művészetüket vagy száz olyan kicsinyke községbe, faluba, ahova még a Déryné Színház se jut el.

ís megbecsülés nekik azért is,

mert reájuk ugyan keveset pislog a népszerűség napja. Lapok nem írnak róluk, fényképük nem jár kézről kézre, hírüket nem veszi szárnyára a szél. Ismeretlenül, névtelenül, nem sztárgázsiért vállalnak minden fáradságot, kényelmetlenséget — az utazást, a hideg öltözőt, az éjszakázást;

Pedig — és ez nem a vállveregető, semmire sem kötelező dicséret — amit csinálnak: művészet. Igazi művészet. Könnyű bőséges anyagi ellátottság mellett, ragyogó díszletek között, szép kosztümökben hangulatot, művészi atmoszférát teremteni.;; Azaz, nem is olyan könnyű még ilyen adottságok mellett sem; Hát még akkor szegényes színpadon, még szegényesebb színfalak közepette!

Megbecsülés nekik, hogy mégis művészetet adnak!

A Majd a papa című vígjáték címszereplője: Végh József. Leánya és veje, akiknek portáján a „jó az öreg a ház- nál”-alapon rendet teremt: Mészáros Joli és Máday Endre, Gacsály, az ügyes, sőt ravasz bürokrata: id. Tóvári Pál. Pedró, az amerikai vevő: Ben- de László, ők öten azok, akik hihetővé teszik a hihetetlent, akik már eddig is sikert hoztak — és ezután is bizonnyali ezt teszik — a Majd a pápá- jj nak; i ( i

Emlékszem, valamikor diák- j koromban kirándulni mentünk, j s mint ilyenkor szokásos volt, l bográcsban főztük a krumplipaprikást. Nos, az étek egyszer odakapott a bogrács aljához, s bizony a kozmás krumpli senkinek sem ízlett., ■. Egészen addig, amíg neki nem látott társaságunk örökös tréfamestere. Mert ő olyan étvággyal kanalazta a kozmás kotyvalé- kot, olyan ragyogó arccal falatozta az ehetetlent, hogy egyszeribe elfelejtettük, mi van előttünk a csajkában.

Valahogyan így történt ezúttal is.

A jókedvű komédiázás (és ezúttal nem művészietlen ri- pacskodást értek komédiázás alatt) vidám hangulatából kikeveredve próbáltam csak elemezni, mi is volt az, amit láttam?

Hát persze. Kállai István zenés víg játéka, három felvonásban, négy képben.

„lörténilc ma Budapesten"*

Nos, éppen ezzel a „történik: má”-val van baj.

Mert mi is történik?

Adva vagyon ugyebár egy igazgató, textilipari vállalatot vezet, modelleket exportál, külfölddel tárgyal, és mindenütt a saját modelljeit akarja elhelyezni — eredménytelenül. Adva van továbbá egy titkárnőféle, aki közelebbi kapcsolatba kíván lépni az igazgatóval, mert így mégis könnyebb külföldre utazgatni, mint teszem azt nyelvtudás és szakismeret révén. Adva van továbbá egy tervezési osztály- vezető, aki hízeleg a főnöknek, és elnyomja az osztályán dolgozó igazi tehetségeket. Adva van továbbá egy igazgató-feleség, aki féltékeny a férjére, mert az rendkívül ügyetlenül palástolja kisded dolgait. És végül itt van ugye a nyugdíjas szabó, az atya, aki majd mindent rendbehoz — mind a családi élet berkeiben, mind a vállalati dzsungelben. Igen, a végén természetesen minden rendbejön — csak éppen a darab, szegény, nem jön rendbe.

Ez a mainak mondott, de szerintem egyáltalában nem mai darab ugyanis nem más, mint egy gondosan kismirglizett, és utána korszerű zsargonnal átfújt francia szerelmi háromszög. Nem azért, mintha napjainkban nem fordulhatna elő az, hogy egyik vagy másik nős funkcionárius szőkébb hi. vatali környezetében talál szerelmi partnerra. De ennek oka: a feleség elmarad férje fejlődése mögött, lefoglalja a munka, a háztartás, a gyerekkel való törődés, és amíg a férj művelődik, tanul, csiszolódik, addig az asszony csak a kony- haszagot szívja magába. De ezt ábrázolja a Majd a papa? Kicsinyt sem. Éva — a darab szerint — háztartási alkalmazottat tart, nem dolgozik, gyermeke sincs. Nagyon szép, ápolt és ugyanakkor értelmességé- ben is felér a férjhez, aki..; Nos, ez a második buktató. Minden színdarab többé-kevés- bé tipizál. Vajon tipikus-e nálunk az olyan igazgató, aki amellett, hogy csalni készül feleségét, önző modem saját produktumával akar tündökölni, elszakad vállalatától, utálják a dolgozók, a bukás Da- mokles kardjaként lebeg a feje fölött? És ha van ilyen, vajon az após két nap alatt rendbe - hozhat-e mindent ennél az összevissza vállalatnál? Mert ha igen, sürgősen őt kell kine vezni igazgatóvá;

Igen, igen, zenés vígjátékról van szó, el szabad szakadni egy kicsit a rögtől, azaz a tárgyi, de nem a társadalmi valóságtól. Mert nálunk

a humor is

a társadalmi valóságból fakad.

És a dramaturgiai szabályoktól sem szabad ilyen „forradalmi" módon elfordulni. Az első felvonás állóvíz. A másodikban történik ugyan valami,

a nagy összeütközés ott robban, de azonnal meg is oldódik úgy, hogy a harmadik felvonásra már csak a tanulság szavakkal való elmondása marad.

Mindezt két okból kellett leírnom. Az egyik: a néző, aki látja vagy látta a Majd a pa- pá-t, tudja, mit lát, és hogyan értékelje a látottakat. A másik: ezeké a lelkes, áldozatkész művészeké az érdem, hogy mégis kellemes emlékek maradnak a nézőben a háromórás előadás után. 1

És hogy az érdemnél maradtunk: ezek a művészek (és nem kevésbé a Pest megyei közönség) megérdemelnék, hogy a Petőfi Színpad vezetői megfelelőbb, színvonalasabb, művészibb színműveket válogassanak ki számukra. Legyen az vígjáték vagy dráma, bármilyen súlyosak az anyagi nehézségek, lehetőséget kell teremtem ezeknek a művészeknek, hogy kibontakoztathassák igazi tehetségüket és lehetőséget kell teremteni az eldugott Pest megyei falvak népének is, hogy valódi és ne talmi műélvezetben legyen részük.

Kétségtelen, hogy a művészeti vezetők törekednek e cél télé. A műsorterv: Seribe: Nők harca, Sartre: Váljunk el, Ro- zov: Boldogság, merre vagy, Kállai: Kötéltánc, Szigligeti: A szökött katona című műve sze-1 repel a következő hónapok i műsortervében, és ebben nagy-; részt a szerzők neve már jóval 1 kecsegtet, bár már a címek fi- j gyelmeztetnek bizonyos mérté- j kű eltolódásra. De végre is, i nem lehet szem elől téveszteni i azt a nagyon kiabáló tényt, I hogy a Petőfi Színpad műsor-\ tere: a falu. Márpedig ha a fa- j lu nézi előadásait, akkor segít- j hessen az együttes a falu át- j alakításában, a dolgozó parasz- j tok átnevelésében. Hogyan? i Természetesen a mai témájú I paraszti színművel.

Kissé, vagy kissé nagyon is i elkanyarodtam a Petőfi Szín-) pad művészeinek méltatása j közben. De talán nem felesle-\ gtes ez a kitérő, hogy a legkö- \ zelebbi alkalommal már csak: a művészeknek szentelhessem j azt a helyet, amit valóban! megérdemelnek.

Garami László =

Megörökítik a dél-alföldi betyárcsárdák történetét

g—Színház, 3r&daló*n-\

Feuchtsvanger

A HAMIS

Amit nem lehet elfelejteni

Még ebben a hónapban bemutatják filmszínházaink az Amit nem lehet elfelejteni című szovjet játékfilmet

zekasmester személyében, aki hanghordozásában, mozdulat taiban, de külsejében is igen hasonlít az elhunyt császárhoz. Terencius belekóstol a hatalomba, s megrészegül attól. Gyilkosságok, visszaélések, erőszakosságok szegélyezik útját, mindaddig, míg Domitianus császár meg nem únja az álcsászár kakaskodását, s hadaival el nem fogatja s keresztre nem feszít- teti őt és környezetét.

Maga a történet is lebilin- cselően érdekes, élvezetes olvasmány. Hiszen egy nagystílű politikai szélhámosság története, mint téma, nagyon érdekes, de különösen azzá teszi Feuchtwanger nagyigényű írásművészete, fordulatos stílusa. De az író ezzel a könyvével sokkal többet akart, s célját el is érte. Feucht- wangert a nácizmus emigrációba kény szeritette. Regényét pár évvel a nácizmus hatalomrajutása után irta meg, s a fazekasból lett császár karrierje, ténykedése, szinte pontos másolata a má~ zolóból lett diktátor, Hitler karrierjének.

Feuchtwanger a történelmi eseményekben rejlő analógiát mesteri kézzel használja fel. Nem erőltetett, nem a művészi színvonal rovására menő ez a párhuzam, hanem olyan megformálása az eseményeknek, amelyek spontán kínálják az összehasonlítást, s teljes hitelt adnak az író jövöbe- látásának is, amikor megjósolja a botcsinálta diktátor — Terencius—Hitler —• csúfos bukását.

Magas művészi igénnyel megírt regény A hamis Nero. Feuchtwanger írásművészett ebben a könyvben is, akárcsak többi művében, szinte a tökély fokát éri el. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a fordító munkájáról, aki igen sok magyartalanságot hagyott a szövegben, s nem egy helyen pongyolaság, bántó stílustalanság rontja a könyv olvasásának élvezetét.

Mészáros Ottó-ajltlf MftflIllllWillfHMIKlilllMMIIIlMtlllMIIIIIIMWfMllftlIIIIIIIIIÍIfflttlWIIIMflMtlIlllttltlIMIIttlIMIIllllMttlMIIIIIIIIIItlIiaiIlIllllIMlitllltlMllMliatiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiggiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiitiiiii j»ifjtt||| jiiiiiniiiiiiiimuimjif | jiumm jiiiiiuii

Ruha teszi az asszonyt?

I Zsuzsika hosszasan álldo- i gált a nyitott szekrényajtó | előtt. Lassú mozdulattal ki- | akasztott két ruhát, s az ágyra 1 terítette. — Melyiket vegyem | fel ma este?

| Két báli ruha. Habkönnyű, | halványkék zsorzsett az egyik, | a másik meg színjátszó, suho- 1 gó taft. Hogy haragudott a kék | zsorzsettre, amikor megkapta! | Duzzogva hozta haza a varró- | nőtől az „ócska vacakot” — | ahogy nevezte titokban édes- | anyja leánykori ruháját. Mert I már az is hordta valamikor 1 ezt a halványkék zsorzsettet. | Ahogy Zsuzsikának elmesélte, | nagyapa — aki kiváló asztalos 1 hírében állt — vette neki a | ceglédi vásáron. — Legszebb | ruha volt a faluban — szokta | mondogatni. Ebben lett meny- | asszony. Ezért is nőtt annyira | a szivéhez. Tizenhetedik szü- | letésnapjára ajándékozta Zsu- § zsikának a régi kedves ruhát. 1 Úgy adta, akár egy kincset. | Vagy mint egy ereklyét.

5 Kocsis Bözsike, a varrónő 1 kicsit alakítgatott a ruhán és | r'"uzsika abban ment egy évvel | ezelőtt a szilveszteri bálra. Jó- 1 formán egy szót se szólt, míg 1 édesanyja karján, a hiányos | kövezetű utcán kerülgetve a | gödröket, a földművesszövet- | kezeti étterem felé baktattak. | Szentül azt hitte, ő lesz a leg- | utolsó lány a bálon. Hanem I rossz kedve csak a ruhatári I n~~y tükörig tartott. Olyan | szépséges lány pillantott visz- I sza onnan a csillogó üvegből, í hogy maga is meghökkent. — 1 Ilyen szép lennék? Milyen jól ~ áll nekem ez a ruha.

Ezen az éjszakán ismerkedett meg Lukács Ferivel, az új, fiatal szövetkezeti ügyvezetővel, aki nemrég került ide a kéttornyos faluba. Zsuzsika mindjárt megérezte, amikor először találkozott tekintete a fiú kékesszürke szemével, hocy kettőjük között valamiféle csoda történik most. A harmadik táncot már együtt táncolták. Az ötödiket, tizediket is. Végig az egész éjszakát...

Olyan nagy nyugalmat árasztott a fiú közelsége, olyan biztonságot két erős karja, olyan jó volt ráhajolni széles mellére. Nemcsak akkor, a bálon, hanem hazafelé a havas utcán, azután meg később a virágokkal teli sétányokon.

A másik ruhát maga választotta Zsuzsika. Suhogó, sokszínű taft. Harang alja, darázs dereka, a nyaka mélyen kivágott. Milyen szépen díszíti a háromsoros tekla-gyöngy, amit Feritől kapott születése napjára. Azt mondta az állatorvos, olyan elegáns benne, akár egy pesti kisasszony.

Igazán, Ferinek akart tetszeni ebben a ruhában is, amikor először felvette, május elsején. A jó ég tudja, mi bújhatott belé mégis, hogy Icacér- kodni kezdett az állatorvossal. Csak azt akarta, hogy Feri lássa, nem akármilyen lány Bug- lyó Zsuzsika, még egy olyan jómódú, tanult ember is, mint az állatorvos, boldog, ha vele táncolhat, ha véle beszélhet. Igenió, azt akarta, hogy féltse a fiú, de csak azért, hogy annál jobban szeresse. Az meg komolyra vette a játékot. Félrehúzódott a bálterem szögletébe, mintha nem érdekelné az egész. Azután meg táncra kérte Kovács Babát, aki pénztáros a gyógyszertárban. Eppen Kovács Babát, akit Zsuzsika ki nem állhatott, mert olyan kényeskedő, olyan beképzelt, azt hiszi, ő a legszebb lány a faluban.

Május elseje óta nem ;s

beszélt Ferivel. Egyetlen egyszer sem. Az állatorvos eljárt hozzájuk minden vasárnap, hacsak nem hívták valami beteg lóhoz, vagy felfúvódott tehénhez. Moziba msg táncolni is elmentek olykor. Szórakozni csak kell valahol meg valakivel! Bár, isten látja, nem tetszett neki a doktor.

Augusztus egyik forró vasárnap délutánján bementek fagylaltozni a cukrászdába az állatorvossal. Feri is ott ült egy asztalkánál. Babával. Köszönés nélkül nem mehetett el mellettük, hiszen Babával együtt jártak iskolába. Még aztán ne lássák, hogy fáj valami. Csak úgy odabiccentett: — Szervusztok.

Nem is tudja, Baba fogadta-e vagy sem, de á fiú olyan szépen visszaköszönt: — Szervusz Zsuzsika. — És egész idő alatt őt nézte. Szomorúan és igenis, szerelmesen ...

Jaj, de szomorú lesz ez a Szilveszter, de szomorú lesz. Legszívesebben ' itthonmaradna. Álmodozna. Róla. Dehát azt mégse lehet, akkor napokkal ezelőtt el kellett volna kezdeni a panaszt, hogy fáj a torkom, szétszakad a fejem, vagy tüdőgyulladásom van. Ha most mondja, Szilveszter délutánján, úgyse hiszi el senki. Egy lány nem maradhat el a bálról, hogy csak úgy gondol valamit és nem megy. Mert akkor elkezdődik a találgatás, mi van vele, hogy és mint... És miket tudnak kitalálni! Isten őrizz a falu szájától.

Oh! Pedig Ferivel találkozni kell! Csak egy órát, csak egy fél órát. El kell mondani, hogy butaság ez az egész haragosdi.

De hogyan mondja meg? A bálban üzenjen oda a barátnőjével, hogy beszélni akar vele, kérje fel a következő táncra’’ Feri visszaüzenheti azt is, hogy semmi köze hozzá, nincs beszélni valójuk. Akkor pedig elsüllyedne szégyenében, vagy meghasadna szíve a bánattól ... Mert a férfiak ilyenek ám. önzők, aljasok. Biztosan Feri is. Csak ő látta olyan kereszteslovagnak. Hiszen, ha szeretné, már régen eljött volna.

Megint csak a két báli ruhára tévedt tekintete. A taft szinte hivalkodva kínálta magát: — Engem vegyél fel. En illek egy jövendőbeli állai- orvosnéhoz. A kis kék meg szerényen meghúzódott as ágyterítőn.

A lány az Asztalhoz lépett. Határozott mozdulattal kihúzta a fiókot. Tintát, papirost vett elő. Megmártotta a tollat: „Kedves Feri”... — kezdte a levelet, s ezzel, fejezte be félig tréfásan, félig komolyan: „Melyiket vegyem fel estére a bálba?”

Behúzódott az ablakfüggöny mögé. Onnan leste, barátnője mint siet a: Kossuth utca felé, kabátzsebében a sorsdöntő levéllel.

Eljött az este is, sűrű ködfá- tyolt borítva arcára. De Ica nem érkezett vissza. — Szóval így vagyunk? — gondolta Zsuzsika. — Meg válaszra sem méltatott.

— Gyere már vacsorázni, kislányom — kiáltott be hozzá az édesanyja.

Zsuzsika csak legyintett. Mit érdekli most őt a vacsora. Még a szilveszteri fánk sem csábítja, hiába van tele illatával az egész ház. Üldögélt tovább, magábaroskadva a sötét szobában. Fel sem emelte tekintetét az újabb ajtócsikorgásra.

— Zsuzsika — szólította szelíden egy kedves, régi hang.

De erre már felugrott a lány. Jól hall-e, vagy csak álmodik?

— Feri!... Feri... Nem is igaz. Te vagy az?

— Én vagyok. Már meg se ismersz?

— Hát... olyan régen jártál nálunk. Nem is lenne csoda, ha elfelejtettelek volna.

— Nem jöttem, Zsuzsika, mert nem hívtál — felelt szomorúan a fiú. — Én meg nem akartam az utadba állni. Úgy láttam, nagyon jól megértitek egymást az állatorvossal.

— Azt gondoltam, rég elfelejtettél.

— Akkor most se lennék itt.

— Mégis, én szerettelek jobban. Én írtam meg a levelet.

— Milyen levelet? — csodálkozott a fiú.

— Hát... hogy ne haragudj rám, meg hogy beszélni akarok veled.

— Nem kaptam én semmiféle levelet. A szívem hozott ide hozzád, mert már nem bírtam tovább nélküled. Meg aztán... meg is akartam kérdezni tőled, kivel mégy ma este a bálba?

— Ha úgy akarod, veled.

— Hát, akkor öltözködj Zsuzsika.

— Melyik ruhám vegyem fel? — kérdezte félénken a lány.

— Amelyikben szebb vagy. Hadd irigykedjenek a legények. Szebelkó Erzsébet

Szabó Ferenc szegedi egye- | térni hallgató a szentesi és a | gyulai állami levéltárban | végzett kutatási közben, to-1 vábbá idős emberek vissza-1 emlékezései és a száj hagyó- = mányok alapján érdekes ada- \ tokát gyűjtött az egykori dél-1 alföldi betyárvilágról. A fia- \ tál néprajzkutató feldolgozza \ a Dél-Álföld régi út- és csár- [ darendszerét is, s munkáját 1 számos térképpel, rajzzal és j fényképpel illusztrálja.

Januári kisfilm-újdonságok j

Januárban több érdekes rö- I vidfilm-újdonságot láthat a I közönség a mozik kísérőmű- j sorában. Bemutatják a Miért \ fekete a varjú? című kínai I mesefilmet, a Melyik úton? I című ötletes magyar rövidfii- | met és a Vladimir Dimitrov I festészete című színes bolgár | ismerétterjesztő filmet. A Me- I lyik úton? című magyar új- 1 donság korunk egyik problé- j májásál, az idegességről szól. \ Ezenkívül műsorra tűznek két [ szovjet alkotást Tuniszról "és i a Thorndike-lházaspár új mű-1 vét, a Vakáció Sylt-szigetén í című filmet, amely ismét le- 1 ‘leplező dokumentumokat tár I a nyilvánosság elé.

m nemrég elhunyt világhí- ■íi rű német író újabb történelmi regénye kerül A hamis Nero-val az olvasóközönség kezébe. A Goya Spanyol- országba, a Rókák a szőlőben Amerikába, míg a hamis Nero az ókori Itáliába viszi el az olvasót. Feuchtwanger mindig szívesen választotta a történelmet, a múltat könyvei témájaként, de korántsem valami menekülés volt ez a mától, a jelen égető kérdéseitől, hanem éppen a történelmi múltban rejlő lehetőségek megragadása, az analógia jelhasználása annak érdekében, hogy többet mondhasson a máról, mint amennyit direkt módon mondhatott volna.

A könyv rövid története ennyi: Nero halála után pár évvel a római birodalom keleti tartományaiban elterjedt a hír: Nero nem halt meg, él és újra átveszi a hatalmat. Egy lecsúszott, hatalomból kirekesztett, elfeledett szenátor, Varró és ügynökei terjesztik ezt a hazugságot, annak érdekében, hogy ismét hatalomra, befolyásra tehessenek szert. S íme, meg is van az új Nero: Terencius, a fa-