Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

4 Nem Nem múlik el hét anélkül, hogy----------------------ne hozna a p osta legalább egy-két levelet, amelyben fiatal lányok érdek­lődnek: mit kell tenniük, hogy védőnők, gondozónők lehesse­nek? Ilyenkor az ember meg­adja a rövid, sematikus vá­laszt, mik a feltételek s hová kell fordulni. S ezzel úgy érzi, eleget is tett kötelezettségének. De amikor már a tizedik vá­laszt adja, gondolkozni kezd: vajon milyen pálya ez, ami olyan sokakat érdekel? Egy beszélgetés során kér­déssel fordultam a megyei ta­nácsnál Czeglédi Éva elvtárs­nőhöz. Mondaná meg, hol is­merkedhetnék meg jól dolgozó védőnővel? Hát így ismerkedtem meg Penderi Eta védőnővel, akivel együtt róttuk Gödöllő sáros, esőáztatta utcáit. Nem mond­hatom, hogy túlzott örömmel fogadott. Húzódozott, nem egy­szer elmondta, nem szeretné, ha neve az újságba kerülne. Huszonkét éve védőnő, de mi­ért kell arról írni? Már az első lépésnél egy fia­talasszony állított meg ben­nünket, kosárral a karján; csak nem hozzá tartunk? Az­után így folytatódott: utcán megállították, ablakból kiko­pogtak, szíves szóval beljebb invitálták a védőnőt. Látni kellett volna a fogad­tatást az általános iskola első osztályában! Amikor meglát­ták Eta nénit a gyerekek, szinte önkéntelenül igazgatni kezdték a csinos sötétkék kö­penykéket, húzogatták rendre a meglazult szalagokat. Oláh tanító néni osztálya jól vizs­gázott. Egymás után járultak elénk megmutatni ruhájukat, hajukat, na meg egy kicsit aggodalmasan a praclikat, va­jon tisztának találtatnak-e? Kettő kivételével valamennyi rendes volt. S itt mintha meg­változott, kicserélődött volna az én szerény, visszahúzódó ri­portalanyom. Semmi sem ke­rülte el figyelmét. Szóvátette a fűtött szobában hócipőiben üldögélőket, s azt is, hogy a te­rem levegője elhasznált. Miközben latolgattuk, hol is kelhetnénk át leginkább száraz lábbal a másik oldalra, meg­említettem, milyen jó memó­riája van. Névszérint ismeri a sok „egyforma’“ gyereket. Rámnéz csodálkozva. — Nem memória kérdése ez. Egy-két kivétellel születésük óta ismerem őket. 11 éve va­gyok ebben a körzetben. A mamákat már a terhesség alatt megismerem, a szülésről meg a kórház küld értesítőt. S attól fogva 14 évig enyém is a cse­mete. Rendszeresen látogatom hatéves koráig, még akkor is, ha böcsődébe vagy óvodába jár. Utána pedig az iskolában. — No, menjünk végig a Gá­bor Áron utcán — irányít. Ma ez a rész soros. — Ide büszkén viszem be — zörge­tünk egy kapun. Nézze majd meg, milyen tisztaság van, pe­dig szegény asszonykának egy kamra a konyhája s a ház ve­randája a szobája. Valóban a 8 hónapos Gyurika----------tisztán, jószagúan to­tyog ágyában. Még akkor sem!" sír, amikor a D-vitamimt a szá-1 játoa öntik. Sőt, úgy cuppogj mintha ízlene. Még egy pár ta-§ nács az etetésről, s máris indu-1 lünk. — Ó, nem végzek mindenütt | ilyen hamar. A rendes, gondos | anyának nem sok a mondani-1 valóm. De várjon csak, sajnos. | lát mást is. Igaza volt. Pár házzal odábh | jómódú ember lakik. A kony-| hában mosógép, villanytűzhely | s mégis ... Rendetlen, sivár | lakás. A rossz levegőjű szobá-1 ban négy maszatos' gyerek, a| legnssyo'bb karján a kétéves | Sanyika. — Szegénykém, egy kicsit | megégett a paradicsomos ká-1 posztótól — mutatja a gyerek | arcát az anya. — Úgy látom, nemcsak ki-| csit volt meleg az a káposzta, | hisz ez hólyagos! Miért nem| vigyáz jobban? Nem a gyere-1 kökre kell bízni a kicsi eteté-f sét. S így oktatja, magyaráz- \ za a tennivalókat, kéri az asz-1 szonyt, fordítson több gondot | az otthonára. "”i[/Cirlap 1959. JANUAR 21. SZERDA állás! Hivatás! VAN MIVEL DICSEKEDNIÜK A TSZ-TAGOKNAK Egy fiatal terhesanyát ál­mából zörgetünk fel. Nagyban mentegetőzik, mintha bűn len­ne, amiért ágyban találtuk. Ráfér a pihenés. Az egyik zöldségüzletben elárusító. Sza­pora szóval mondja panaszát a védőnőnek. Szerződéses dol­gozó, akit a szerződés lejárta után is foglalkozhatnak. De nem tisztázzák, milyen alapon. Pedig ezt nagyon ideje lenne már tudni, nemsokára itt a szülés ideje. S kiderül, hogy Penderi Eta nemcsak egész­ségügyi kérdésekben, de jogi területen is a helyén van. Megadja a szükséges felvilágo­sítást, útbaigazítja az asszony­kát. A tanácsi bölcsődébe éppen jókor, ebédidőben érkeztünk. Szaporán kocognak a kanalak a rózsás tányérok alján, sen­kit sem kell biztatni az evésre. Legfeljebb akkor, ha a piros­kockás ruhás „hölgyek’1 és „urak“’ nagyon is a vendége­ken felejtik a szemüket s szá­juk helyett a fülük felé viszik a zöldborsót. A védőnő itt; is sorra megnézi-----------„gyermekeit“’. Sok k özös problémát beszélnek meg a gondozónőkkel. Kicseré­lik észrevételeiket a gyerekek­ről, körülményeikről. Itt egy kicsit hosszasabban időztünk. Abban reményked­tem, elállt az eső. Tévedtem. Vígabban esett, mint valaha. Penderi Eta úgy ment mellet­tem, mintha ésre sem vette volna. — Időjárás — legyint. — Té­len hideg van, nyáron meleg. El kell viselni. Az adottságok­nál; megfelelően öltözöm s így aztán nem okoz sok problémát. De csak itt benn a községben Mert vannak családjaim kinn a tanyákon is. Oda aztán már nem könnyű kijutni. Kocsi rit­kán van. Persze, ez már arany­élet ahhoz, amikor kezdtük. Akkor ketten voltunk. Most már jut időnk az egyéni beszél­getésekre" is-. Mert az is kell hozzá, ha jó munkát akarunk végezni. Nem elég megnézni a mamát, vagy a gyéreket, jó­barátnak is kell lenni, hogy a szívek megnyíljanak. így sok­kal több eredményt érünk el. mint a hivatalos hanggal. Beszélgetés közben Radi- csékhoz érünk, ötgyerekes ci­gánycsalád. Érdekes nézni a régi és az új harcát, s lassan formálódó ízlést, szokásokat. Rendes konyha, a nagylányon tréningruha, de az ágyban in­fluenzásán fekszik a kisebbik fiú, a többi ott rajcsiúroz mel­lette. Nem különíti el őket, mert úgy is megkapják. A fél­éves kicsin tiszta pelenka, gu- minadrág, de mezítláb, egy szál ingben. Pedig a konyha nem túlmeleg. Megkérdezzük, miért nincs jobban felöltöztet­ve? Azért, mert nem kell a gyereket kényeztetni, hadd ed­ződjön. Aztán kiderül az is, hogy a mamával alszik, bár van külön kiságya. A védőnő hosszan, kedvesen beszél, vitatkozik s végül azzal az ígérettel távozik, mától kezdve külön alszik a kicsi, s valamivel több ruhát is adnak rá. Kérdezem, mit gondol, lesz foganatja a szavának? — Biztosan — nyugtat meg. — Radicsné rendes asszony, megfogadja az okos szót. Na­gyon vigyáz a tisztaságra, ne­hogy rávágják, persze, cigány? Még sok helyre betérünk. S mindenütt van valami kérdés, probléma. Néha jelentéktelen, néha súlyos. Mint kőrútunk utolsó állomásán, a Pataki-csa­ládnál. Fiatal, 19 éves asszony főz. Szűk, párás kis konyha, két kislány matat körülötte. Az asszony állapotos. Férje el­hanyagolja a családot, nem tö­rődik velük. Az asszony elvi okokból ragaszkodik a gyerek- áldáshoz, — Ilyen is van, — mondja a védőnő. — Anyagi juttatást, amit lehet, adunk. De ahhoz, hogy gyökeres fordulat álljon be, először is a családi életet kell rendbehozni. Nem egy esetben beszéltek már köteles­ségüket elmulasztó apákkal, dehát ez nem mindig vezet eredményre. Számomra végeaz útnak, de-------------------.Penderi Etának m ég sok a dolga. Panaszkodik is az adminisztrációs munká­ra. Egyik napon családot láto­gat, más napon pedig a körzeti rendelőben dolgozik, az orvos mellett. Hazafelé egyre az jár az eszemben, vajon tudják-e a fiatal lányok, mire vállalkoz­nak? A három év, a tanulási idő egy-kettőre elszalad, s ak­kor egyszeriben benn találják magukat az élet sűrűjében. Felelősségteljes munkára vál­lalkozik az, aki védőnő akar lenni. De szépre is. S akinek iránytűje' mindig két pólusra, a tudásra és szívre támaszko­dik, győzi. Ha fárasztó a mun­ka s szerény fizetés várja is, mégis megelégedett lehet: sze­retet és a jól végzett munka tudatát kapja cserébe. Komáromi Magda Kinek jutna eszébe ma már kétségbe vonni, hogy a kisipari műhelyeknél lénye­gesen többet termel a gyár? Mindenki tudja, hogy ez így van. Mindenki tudja, hogy a nagyüzem sokkal termeléke­nyebb a kisüzemnél. Mivel pedig több a megtermelt áru, jóval több és olcsóbb ruha, cipő, főzőedény és rádió jut a lakosságnak, mint hajdanában a kisműhelyek vagy manu­faktúrák, céhrendszerek ko­rában. A nagyüzemi munka ter­melékenysége azonban nem csupán az iparra jellemző, hanem a mezőgazdaságra is. A gépek, a technika korsza­kában élünk. Amikor a tu­dósok egyre közelebb jutnak a nagy célhoz, a világűr meg­hódításához, nem lehet jö­vője a mezőgazdaságban a nagyapáink idejéből megma­radt gazdálkodási módnak. A kapitalista országokban, pél­dául Amerikában, ahol kímé­letlenül hajtja a gazdát a ver­seny, a piac, már régen ebbe az irányba fejlesztik a gaz­daságokat. 40—45 hektárnyi területeket művel egy-egy ember a gépek segítségével. Csak így kifizetődő a terme­lés. Aki ezt nem tudja meg­valósítani, tönkremegy, az adósság elviszi birtokát. A szocializmust építő or­szágok szintén arra töreksze­nek, hogy iparuk mellett a mezőgazdaságban is a nagy­üzemi termelésre térjenek rá. Példa előttünk e tekintetben a Szovjetunió szocialista me­zőgazdasága, ahol igen magas a gépesítés foka. A kolhozgaz­dálkodás segíti hozzá a szov­jet parasztságot, hogy tíz éven belül az egy főre eső terme­lésben utolérje, sőt elhagyja a gazdag Amerikát. hazánkkal szomszédos népi demokráciák szintén ez utat választották. Csehszlo­vákig és Bulgária máris nagy­szerű eredményeket tud fel­mutatni. Nekünk is számos országos hírű termelőszövet­CSERESZNYE CUKRÁSZDA Ráckevén a felvégen nagy sikere van a pár hónapja meg­nyílt, példásan tiszta Cseresznye cukrászdának. Kitűnő feketét, ízletes, friss süteményeket és udvarias kiszolgálást kapnak a vendégek Kálmán Imrénétől, a bolt vezetőjétől •. (Csekő felv.) i.’i’ii'm.imiiiiiiiiiitiiiimmnimiiimiuiiuitiMiHtmiiHiiiiiimittiiiitiiitiiiiniMiiiiiiHilUiiiiiiiiiimiMrtiwiiiiiiitii iiiiiitiiitiNiitiiiiiminiifiitiiitiiiitfniiiiiiiiinittmiimiiiiiHiiiii!iuii£ A FLEGMA Kázmér barátom a világ leghiggadtabb embere. Flegmája sokszor kihoz a sod­romból. Ha minden­ben egyezünk is, vér- mérsékletünk nagyon különböző. Én szang- vinikus vagyok, tele csodálattal, lelkese­déssel, izgalommal a világ dolgai iránt. Egyszerre néztünk családi örömök elé. Mérhetetlen izgalom­ban voltam, fiú lesz-e vagy lány. Ő majd­nem unottan mondta: — Hát nem mind­egy? Az a fontos, hogy egészséges le­gyen! Amikor a totózás megkezdődött, re­megő kézzel kartikáz- tam a találatokat. Ö elő se vette a szelvé­nyét: ; — Ráérek meg­tudni. ha hozza a postás a pénzt! Együtt hallgattuk a világbajnokságot (nem a mostanit, ami­kor szabályszerűen kiestünk, az 1954-est, amikor annyi dicső­séggel vesztettük el az első helyet). A nyugatnémetek har­madik — döntő — góljánál azt hittem, itt a világ vége. — Mindig az a csa­pat győz, amelyik egy góllal többet rúg — könyvelte el a „nem­zeti tragédiát”. A szputnyikok fel­lövésekor izgatottan kémleltem az eget (az én „formám”, hogy a szputnyikot azóta sem sikerült meglátnom) és bújtam a rádió hí­reit. — Téged ez nem érdekel? — kérdez­tem csodálkozva, lát­va közönyét. — A XX. század technikájának termé­szetes fejlődése ez! Aki figyelemmel kí­séri, annak ez nem meglepetés! A milliós lottónye­reménynél háborod­tam• — Ha én ennyit nyernék!... — Akkor mi lenne? Kiszámolnám, mit csináljak vele: ház, telek, bútor, betét­könyv ... utána él­ném tovább az éle­tem. A Föld csak fo­rog tovább. Legfel­jebb újra rászoknék a dohányzásra. Egyéb­ként is: 20 százalékot levonnak! Nem váltott ki be­lőle különös indula- tokat az űrrakéta sem. — Te nem tudtad, | hogy a Szovjetunió-1 bon a leghaladottabb | a technika? Nincs eh-1 ben semmi csodála- \ tos! Heves természe-1 temböl folyik, hogy § egyre idegesebb kezd- \ tem lenni Kázmér | barátom ingathatat-1 lan nyugalmától. Már ] a barátságunkat fél-1 tettem, de... • . tegnap este zi- | lattan, magából ki-1 kelve, elakadó lélep- | zettel rontott be hoz- \ iánk. — Szent Habakuk, | mi történt, csillapodj! \ — öregem, adjatok} kölcsön egy kis mus- f tárt. a feleségem = megbízott vele, hogy j hozzak és én elfe-z lejtettem!! f Boldogan adtam \ neki és azóta ismét: teljes a barátságunk11 Fazekas Mátyás kezelünk van, amelyek felül­múlják az egyéni parasztság termésátlagait. Megyénkben is sok ilyen példa akad. Bián az egész falu tudja; hogy a Dózsa Termelőszövetkezet termésátlagai valamennyi ter­ményféleségből magasabbak az egyéniekénél. Csömörön 6500 forint értékű árut ter­meltek holdanként, közel 300 holdon. Az ilyen eredményt szintén csak nagyüzemi mó­don érhetik el. Sorolhatnánk még hosszasan áz ehhez ha­sonló adatokat, hiszen né­hány kivételtől eltekintve a fejlődés jellemző megyénk tsz-eire. Ezek az eredmények is ékesen bizonyítják: a jövő a szövetkezeti gazdálkodásé. A jól működő szövetkezetek tagsága a tanú rá, hogy a kö­zösség nem akadályozója, ha­nem elősegítője a nagyobb jö­vedelemnek és a több szabad­időnek is, egyszóval: a gondta­lanabb, kulturáltabb élet meg­teremtésének. Nem egy olyan tsz-tag tanúskodik e mellett, aki kilépett, majd újból visz- szatért a szövetkezetbe. A párt és a kormány ezért ajánlja a dolgozó parasztság­nak a szövetkezeti gazdálko­dást. A kommunisták ezt ma­gyarázzák a gazdáknak. S a felvilágosító munkában sokat segíthetnek maguk a termelő­szövetkezeti tagok. Most, télen bőven adódik alkalom a be­szélgetésekre. Az egyéni gaz­dát nagyon is érdeklik a tsz-ek eredményei. Ne rejtegessék hát előle azokat. Mondják el bátran, mit dolgoztak, mit ter­meltek, mik az eredményeik. Nem tagadjuk, vannak rossz szövetkezetek is, de ezek tag­sága magára vessen, ha ha­nyag munkája miatt nem ta­lálja még számítását. Ahol azonban jól dolgoznak, nyu­godtan megmutathatja a tsz- tag, mit keresett 7—8 esztendő alatt. Van mivel dicsekedjen. Jurán, Tóalmáson, Csömörön maguk az újonnan épített házak beszélnek gazdá­juk helyett. 30—50 tsz-tag épít­kezett, vagy építkezik e köz­ségekben. Kétségkívül, legna­gyobb -befektetést a házépítés igényel. De emellett mi min­dent vásárolt még munkája gyümölcséből a szövetkezeti tag! A régi világban a cseléd­ség szinte egyenruhaszerű ron­gyokban járt. Ma nemigen le­het megkülönböztetni ruhájá­ról, ki a módos gazda, s ki a volt cselédember. De most cse­rélik fel kombinált szekrény­re a nagymama szúette öreg komódját is. S a tsz-parasztok vízvezetékkel, önitatókkal fel­szerelt istállókat építettek, azokba tenyészállatokat vásá­roltak. Gazdasági felszerelése­ket, mezőgadasági gépeket, autókat vettek, s ezenken túl még saját háztáji gazdaságuk­ba sertéseket, teheneket. Mind­ezt az utóbbi hét-nyolc, legfel­jebb tíz esztendő leforgása alatt. Nem vallanak szégyenf ezekkel az eredményekkel. Az egyén ilyen boldogulása ná­lunk is a termelőszövetkezeti mozgalom életrevalóságáról ta­núskodik. Nem kétséges, hogy a ma még egyénileg gazdálko­dó parasztság számára is ez a legmegfelelőbb út. — sze — Fegyelmi és bűnvádi eljárás indult a Budai Járási Tatarozó Vállalat vezetői ellen Leváltották a műszaki vezetőt, kártérítésre kötelezik a hanyag építésvezetőt Budajenő új tanácsának és végrehajtó bizottságának fel­adatairól és problémáiról írt legutóbbi beszámolónkban fog­lalkoztunk azokkal a pana­szokkal, amelyek a budajenői általános iskola műemlék­épületének tatarozásával kap­csolatosan felmerültek. Meg­írtuk, hogy a község a múlt évben 310 ezer forintot kapott a régi, elavult és a háborús események következtében is erősen megrongálódott épület helyrehozására. A község a Budai Járási Tatarozó Válla­lattal kötött szerződést, amely­nek értelmében a vállalatnak szeptember 1-ig be kellett vol­na fejeznie a munkát. A nyári hónapok azonban szinte tétle­nül teltek el, a vállalat szep­tember 1-re nem készült el a tatarozással, az iskola így há­romheti késedelemmel kezd­hette csak meg a tanévet. A munka egyes részletei még az év végén is elvégezetlenek vol­tak, ami elkészült, az ellen is igen sok komoly kifogás merült fel, a hatóságok több munkarészlet átvéte­lét meg is tagadták. Az iskola telkén levő mellék- épületet nevelői lakássá kellett a vállalatnak átalakítania, de a paldózat nem készült el ben­ne, így az a pedagógus, akinek kiutalták a lakást, máig sem költözhetett be. Érdeklődtünk a Budai Járási Tanács építési osztályánál az­iránt, hogy a sürgős panaszok ügyében történt-e valamilyen erélyes Intézkedés? Hár József, az építési osztály vezetője a következőket mondotta: — A Budai Járási Tatarozó Vállalat ellen nagyon sok pa­nasz merült már fel a múltban is, mielőtt még megkezdte vol­na a budajenői iskolaépületen a munkálatokat. A panaszok miatt szigorú és széleskörű vizsgálat is indult, s ennek eredményeképpen a vállalat igazgatóját, Ágó Imrét t'egyel- mileg szóbeli megrovásra ítél­ték, Somc-rjai János műszaki vezetőt pedig leváltották és lé­nyegesen alacsonyabb munka­körbe helyezték át. Leváltása után újabb vizsgálat indult el­lene, mert kiderült, hogy más hanyagságok miatt is felelős­séggel tartozik. Amikor érte­sültünk a budajenői iskolában végzett munkálatok miatt fel­merült panaszokról és kifogá­sokról, ugyancsak újabb vizs­gálatot indítottunk és megálla­pítottuk, hogy a vállalat ezt a munkát is rendkívül hanyagu1 végezte; Emiatt fegyelmi eljárás in­dult az építésvezetők ellen, sőt megtettük a szükséges lépéseket abban az irány­ban is, hogy azok, akik fe­lelősséggel tartoznak a munkáért, megtérítsék a hanyagságukkal okozott károkat. A népgazdaságot így nem éri kár, mert a vállalat a kifogá­solt építményeket rendbehoz­za, a hibákat kijavítja, mulasz­tásait pótolja. A vállalat veze­tősége ellen a Budai Járási Ügyészségen hanyagság címén feljelentést tettünk, mert meg­állapítottuk, hogy a vállalat egyéb területeken is hanyag­ságot tanúsított. Ezt különben a különböző népi ellenőrzési bizottságok is megállapították.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom