Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-19 / 299. szám
1958. DECEMBER 19. PÉNTEK Z/Cirlap SZÜNIDEI TERVEK a nagykőrösi Arany János gimnáziumban Elérkezett a várva-várt karácsonyi szünidő. Diákok, tanárok számára egyformán megkönnyebbülést jelent. Négy hosszú hónap szorgos munkája után megérdemelt pihenést. Megélénkülnek majd a korcsolyapályák a kisdiákok és a középiskolások vidám zsivajától. Egy nyolcas, egy bőgni, egy koszorú s máris szívderítő, új ismeretségek születnek a tükörsima jégen. A könyvtárak, múzeumok látogatottsága is megnő minden bizonnyal. Diákok, tanárok között egyaránt sokan vannak a jó könyvek szerelmesei. Aki szereti a könyvet, olvashat kedvére. A családi tűzhely melegebb, harmonikusabb lesz a szünidő alatt. Apák és fiúk, édesanyák és leányok közelebb kerülnek egymáshoz az együtt eltöltött hosszabb idő alatt. Sor kerülhet régi családi tervek megvalósítására: régen látott rokonok meglátogatására és vendégvárásra, nagyobb téli kirándulásokra. A színházak és mozik több diákot láthatnak vendégül ezekben a napokban. S biztosak vagyunk benne, hogy az öreg pedellus bácsik is több pakli pipadohányt füstölnek majd el, hiszen telik a hosszú téli hetek lassan pergő óráiból. Sítábor a Börzsönyben A nagykőrösi Arany János gimnáziumban megfontolt tervekkel készültek a vakációra. Ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, hogy bemutathassuk: a karácsonyi szünidő a pihenés és szórakozás mellett a hasznos dolgok megvalósításának ideje is. Kezdjük taílán a diákokkal. A sport kedvelőinek egy csoportja Molnár Ferenc fest- neVélőf Yánár^Véke4ésévt9 több mint egyhetes sítáborba készül a Börzsönybe. Fiúlc-lányok vegyesen. Talán harmincán. A gimnázium legjobb síelői. Nagyszerű, szórakozásnak ígérkezik ez a téli táborozás. De nemesupán az. Egyúttal előkészület a februárban megrendezésre kerülő országos középiskolai síbajnokságra. Ez pedig kötél®. Kötelez csakúgy, mint azt a tény, hogy a nagykőrösi Arany János gimnázium diákjai az elmúlt országos bajnokságon egy első, egy második és két harmadik díjat nyertek. Készülődés a nagy évfordulóra Az iskola jónevű foto-szak- köre sem marad tétlen a karácsonyi vakáció alatt. Páhán István tanár vezetésével nagy és szép feladatot tűztek ki maguk elé. Elhatároztál^ hogy lefényképezik a Tanácsköztársaság Nagykőrösön fellelhető plakátjait és dokumentumait. Ezzel már a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulójára készülnek. Tervük ugyanis az, hogy ezekkel a fényképekkel díszítik majd az iskola folyosóit, hadd ismerkedjék meg a gimnázium valamennyi diákja a dicső harcok ma is beszédes dokumentumaival. Az irodalmi és történelmi szakkör tagjai hasonló nagy feladatra vállalkoztak. Közülük azok, akik a szünidő idejére hazamennek, szülőfalujukban, a nagykőrösiek pedig a városban folytatnak majd kutatómunkát, hogy felleljék a Tanácsköztársaság emlékeit. Ezért felkeresik szülőfalujuk legöregebb embereit, hogy tőlük, mint szemtanúktól kapjanak pontos és korhű feleletet. Az így hallott élményanyagot írásban dolgozzák fel, hogy maradandó emlékké tegyék. A politechnikai oktatás A gimnázium tanárainak közös tervéről is csak a dicséret hangján szólhatunk. Zilahi Lajos igazgató vezetésével elhatározták. hogy a szünidő alatt részletesen, megbeszélik, hogyan lehetne még aktívabbá eredményesebbé tenni a politechnikai oktatást. A terv megvalósítása igen nehéz feladat elé állítja majd a pedagógusokat. hiszen azt szeretnék, hogy a jövő naptári évtől kezdve bekapcsolják a gimnázium valamennyi tanulóját a politechnikai oktatásba, amelyben eddig csali egy kijelölt osztály veit részt. Elképzelésük a következő: Mindennap más-más osztály menne fizikai munkára. A téli hónapokban a konzervgyárba és a ládagyárba, tavasszal pedig az állami gazdaságba és a termelőszövetkezetekbe. Ezzel a módszerrel egy osztályra általában háromhetenként kerülne sor, azaz egy tanuló a tanév hátralevő részében hathét tanítási napot töltene el aktív fizikai munkával. A gyárakkal, mezőgazdasági üzemekkel a diákok eddig csak látogatások alkalmával ismerkedtek. azaz passzív szemlélői voltak a gyár, a mező- gazdasági üzem életének. Az új módszer bevezetésével a gyakorlatban is megismerkednek a munkával. A munkában való aktív részvétel pedig kettős célt szolgálna: a munka megszerettetését és gazdag életismeret gyűjtését. A cél: közelebb az élethez A terv nagyszerű és csak helyeselni tudjuk. Pedig a nagykőrösi pedagógusoknak nem jelent könnyítést munkájukban. Ellenkezőleg. Hogy valóra váltsák tervüket, teljesen új órarendet kell készíteniük, ugyanakkor elfoglaltságuk is megnő, mert azt a tanárt, aki az adott napon hat órát tölt a diákokkal az üzemben, a többi tanárnak kell majd helyettesítenie. Ugyanakkor azzal is számol- niok kell, hogy nern minden tanár tud részt venni ebben a gyakorlati munkában. (Elsősorban á női pedagógusokra és az idősebbekre gondolunk.) Vállalják mégis. Nem a dicséretért és az elismerésért. Csupán a nagy cél érdekében, hogy végre a gimnázium diákjait is közelebb hozzák az élethez, megismertessék és megszerettessék velük a fizikai munkát. S ezért, hogy ezt jól előkészítsék, hajlandók feláldozni a jól megérdemelt pihenés egy részét is. Köszönet érte. Prultner Pál CSONTBÓL - ZSÍR Szülőotthon létesül Dabason A dabasi járásbeli asszonyok 1 kérésére 16 ágyas szülőotthon létesül Dabascm. Az épületet már megvásárolták, s kora tavasszal megkezdődnek a belső átalakítási munkálatok. A hideg-melegvizes, központi fűté- sas, korszerű egészségügyi intézményt az 1960-as esztendő elején adják át rendeltetésének. Megvitatta az 1959 első negyedév i munkatervjavaslatot a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége Tegnapi ülésén a textilipari területi bizottság jelentését a politikai nevelő és agitációs munka eddigi tapasztalatairól és a jövő év első negyedévi mun'katerv-javaslat megvitatását tűzte napirendre az SZMT elnöksége. Az első napirend tárgyalását azonban későbbi időpontra. halasztotta, mivel az előterjesztett jelentés még további kiegészítésekre szorul. A negyedéves munkaterv-ja- vaslat elvi bevezetője a következőket tartalmazza: Fokozottabb mértékben kívánnak foglalkozni . a termelési tömegmunka további javításával, a területi bizottságokkal és az alapszervezetekkel közösen tovább kívánják javítani a politikai nevelőmunkát és az előző negyedévhez hasonlóan tovább kívánják fejleszteni az operatív munkastílus gyakorlati alkalmazását, a korábbi tapasztalatok alapján. A vita során kibővítették az elvi bevezetőt azzal, hogy niég hatékonyabban kell foglalkozni » törvényesség védelmével és az üzemi demokrácia szélesítésével. A munkatervben rögzített feladatok a fenti célkitűzéseket tükrözik. A vita során nagy jelentőséget tulajdonítottak' 'áhlnak’''á '''célkitűzésnek1,' amely szerint megvizsgálják, hogy egyes szakszervezetek milyen segítséget adnak, illetve adhatnának még a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. Jelentős helyet foglal el a javaslatban a munkásifjúság közötti munka tanulmányozása és segítése. E feladat és egyéb célkitűzések megvalósítása érdekében is a jövőben jobban együtt kíván működni az SZMT a KISZ megyei bizottságával. Munkamódszerét kívánja tovább fejleszteni az SZMT azzal, hogy egyik ülését a Csepel Autógyárban tartja meg, ahal az elnökség tagjai az ülés előtt a helyszínen tanulmányozhatják a szak- szervezeti munkát. A munka terv megvitatása után Jordán elvtárs, az SZMT elnöke az időközben bekövetkezett személyi változásokról és a közeljövő feladatairól tájékoztatta az elnökség tagjait, majd megjutalmazták a legjobb munkát végzett TB-elnököket. Megjelent a Magyar Tudomány legújabb — ez évi utolsó száma —. amely teljes egészében tudományos életünk idei nagy seregszemléjével, a Magyar Tudományé« Akadémia 1958. évi nagygyűlésével foglalkozik. A több mint száz oldalnyi értesítő közli Apró Antalnak, a Minisztertanács első elnökhelyettesének az akadémiai nagygyűlés megnyitóján elmondott beszédét. A Magyar Tudományban először jelent meg teljes terjedelmében Fogarasi Béla akadémikus nagy érdeklődéssel kísért előadása A marxizmus és a revizionizmu» harca a tudományban címmel, valamint Friss István levelezd tag. Molnár Erik, Szabó Imre, Trenesé- nyi Waldapfel Imre akadémikusoknak a7. előadáshoz kapcsolódó hozzászólása. Hasonlóan elősző! Negyvenem toriul hangszerekre A Nagykőrösi Állami Bartók Béla Zeneiskola számára a városi tanács 40 ezer forintot utalt ki hangszerbeszerzésre, és meglevő hangszereinek felújítására. A kiutalást a felsőbb, szervek most hagyták jóvá, így a zeneiskola, amely 550 nagykőrösi diákot vezet be a zeneművészet alapelemeibe, késedelem nélkül gondoskodhat hangszerké&zleté- nek kiegészítéséről és rendbehozásáról. Értesülésünk szerint elsősorban egy új piani- nót vásárolnak, mert az utóbbi időben nagyon megszaporodott a zongoratanszak hallgatóinak száma. Ezenkívül számos új hangszert vásárolnak, és a megrongálódott régi hangszereket rendbehazatják. Az iskola igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a város áldozatkészsége lehetőséget nyújt az eddigi szép eredmények további fokozására. került teljes szövegben közlésre Erdei Ferenc főtitkárnak a magyar tudomány helyzetéről és fejlesztésének főbb irányairól elhangzott nagygyűlés! előadása, továbbá Erdey-Gruz Tibor. Hevesi Gyű!» akadémikusoknak, Kiss Árpádnak, az Országos Tervhivatal elnökének. Kónya Albertnelt. a Tudományos és Felsőoktatási Tanács titkárának. valamint Tolnai Gábor levelező tagnak az előadást követ* felszólalása. Az értesítő közli az Akadémia elnökségének beszámolóját, ame* lyet Rusznyák István elnök terjesztett elő az Akadémia közgyűlésén, továbbá a nagygyűlése* részt vett külföldi tudósok üdvözlő beszédeit. A folyóirat szemle- rovatában összefoglalót közöl a* Akadémia közgyűléséről, határozatairól, ismerteti az új akadémiai rendes, levelező és tiszteleti tagok névsorát és a nagygyűlés keretében lézajlott osztály rendezvényeket. ______________ Ú jfajta cipőpaszta A Cipő- és Pai'kettpaszta Gyárban már régóta kísérleteznek újfajta emulziós cipőkrém előállításával. A sikeres kísérletek alapján előállított újfajta cipőkrém sokkal jobban fényesíti a bőrt, mint az eddig gyártott krémek. A jó minőségű cipőkrémet Csillag néven, ízléses tubusban csomagolják s rövidesen árusítják. MÁGLYA — És ha észrevették volna, t*... — Hát csak nem ugranak utána? — Es ha mégis? Vállatvont. — Akkor is! Akkor se legyen úgy, ahogyan ezek akarják! Most már tudtam: együvé tartozunk megint. Még mindig. Kisvártatva megkérdezte még: — Nem jól tettem, édesapám? — De igen, fiam, jól tetted. És elnevettem magam én is. Nevettünk, felszabadultan, vidáman, harsogva és percekig nem, hallottuk, hogyan süvöltenek odakinn a jelszavak. De jó is volt tudni, hogy azok ott, a máglyarakók azt hiszik, hogy ... Pedig... És néztük, pátyolgattuk a !könyvet. Az egyetlent, amelyik ebből a fajtából átvészelte a pusztulást. Ez volt az első győzelem, amit a kis sziget lakói arattak. Pici, jelentéktelen győzelem, de a legelső — tehát a legédesebb. Az ész, a józanság diadala az ostobaságon, az erőszakon. És amikor elvonult az ára- dot, amikor helyére zökkent ismét minden, ebből az orosz könyvből tanult az egész ötödik osztály. ★ — Ezt megtartom! — Jó, de miért tartod meg? Igen, igen... Tudom már... Helyes... Tedd, csak el, emlékbe. És visszaadtam a könyvet, vigyázva, óvatosan, mint valami törékeny ereklyét. És arra gondoltam, hogy nem is annyira a fiam mentette meg ezt, mint inkább ez ovott meg bennünket a legrettenetesebbtől: a reménytelenségtől. Garami László Az Anya és a Háború és béke együtt pusztult. De a tűz éhes jószág, egyre töbet és többet kíván és mindent pillanatok alatt megemészt. Falni akar. még, még és sa- bálnivrdót követel. Így kér ült sor az iskolások orosz könyvére is. Sorban, egymás után járultak a Moloch elé és vetették a lángok közé a még újdonatúj, festékszagú könyveket. Szeptemberben kapták, október 27-én elpusztították. Fiamra is sor került. Ahogy elmondta otthon, a többiek már előre ujjongtak: — Na, te hires, most megmutathatod, hová húzol! — Ezt írja meg a kommunista apád! — Most szájalj, ha mersz! — No, most le következel! Csak szaporán! Amikor itt tartott a krónilcá- val, egymásra néztünk. Nem ismertem a hangomra. Talán csak a számról olvasta le fiam a kérdést. De válaszolt. — Én? Tudja, édesapám, akkor én arra gondoltam, hogy most biztos salaiig nem nyom- nak orosz könyvet. Tanulni meg mégiscsak kell, hát legalább egy maradjon meg. És belenyúltam a tásltába, kivettem egy könyvet és beledobtam a tűzbe. Várt, hátha szidást kap. A könyv — mégiscsak könyv, Nem tűzrevaló. — Milyen könyvet? — A számtant! És nevetett. Ahogyan csak gyéreitek tudnak nevetni: tisztán. vidáman. — Abból, aztán százat is vehetünk. De ez, az orosz meg. maradt. tért az iskolából, hogy ott is feje tetejére állt minden. Tíz-tizenkét gyerek jött ösz- sze naponta, tanáraikkal együtt szárnyszegetten ténfe- regtek: tanulni, tanítani nem érdemes, nem is lehet, mert ugyan ki tanuljon és minek és mit is tanulhatnának? A gyerekek? Hát igen. Csapatba verődve játszogattak, vagy ha megunták az egyik játékot, másikba fogtak: tüntettek. Gyerekek áz utcán... És akkor, az áradás negyedik napján történt. Aznap, mint megtudtam, minden gyerek megjelent az iskolában. Hogyan? Nem tudom. Talán valaki vagy valakik végigjárták a kerületet és szétvitték a parancsot. A színpadon csak a szereplők mozogtak. A rendező vagy rendezők hátul maradtak, a kulisszák mögött. Odabenn már egy egyetemista várta Siket. Komoly, sőt komor, szűkszavú fiú, aki zárt rendbe vezényelte őket és elvezette, mint a katonákat az iskola előtti térre, ahol a bronzból való Szent Ferenc eteti a bronzgalambokat. Amikor leértek, már lobogott a máglya. Fával rakták és papírral táplálták. Papírral? Nem. Fénylő gondolatokat nyelettek el vele, világító eszméket vetettel<; a tűz sötétjébe. A közeli könyvtárból hordták rá a könyveket. Gorkijt, Tolsztojt, Szalttkov- Scsedrint, Gogolt, Babajevet, Nyikolajevát, Mamin-Szibirjakot, Solohovot és a többit. nondjuk: Nahát... Nem is landoltuk volna róla... Már napokkal előbb viliózott, rezgeti valami a levegőben. Mint églháború előtt. 195S. október. A házak Jeláradtak, emberekkel öntötték el az utcákat. Sötét, szennyes lé' hömpölygőtt, mora'jlott mindenütt. És felkavart mindent: üledék két, iszapot, mocskot. Lakásunk szigetté vált, magános szigetté. Hárman húzódtunk meg rajta, hárman hajótöröttek, és vártuk tehetetlenségbe dermedve, mikor csap be az ajtón vagy talán az ab- lalam egy hullám, és ragad el mindannyiunkat. Emlékszem, ugyanez év tavaszán Mohács-szigetet öntötte el a vízáradat. Motorcsóndkkal vergődtünk háztól-házig, és mentettimli embert, jószágot, értéket. De jó is volt, hogy mi ültünk a liormány mellett. Mi, vízmentes helyről jött emberek! Hideg fejjel, ésszel, biztos kézzel vezetve hajókáztunk, és nem értettük a megzavart, tébolyultan kapkodó szerencsétleneket, akik nem húztak gátat, nem mentették a menthetőt, csak ölhetett kézzel tűrték, hogy rájuk törjön a — szerintük — kikerülhetetlen jeges ár. A rémület, a tehetetlen rémület a legszörnyűbb bilincs. Ezt a bilincset kovácsolta a mi kezünkre is az október. Csak fiam szállt ki mindennap a biztonságot — milyen biztonságot! — kínáló fészekből. Mint Noé madara. De sohasem tért vissza olajággal. Arról beszélt csak, ha meg— Édesapám, est megíar- \ tóm! \ Fiam, az újdonsült hatodikos, \ szekrényét rendezgette. \ Évről évre megújuló szertar- \ tás ez. \ Amikor megkapja új köny- % \ veit, irkáit, kirámol mindent a * \ polcokról, szemlét tart és osz- \ tályoz. í \ — Ez keli, ez nem kell. I Mint most is. I A padion, jobbra tőle, a dia- \ dalmas megszállók rendezett, 7 \ kék egyenruhás csapatai vesz- l tegettek. Baljára kerültek a I kiszolgált, gyűrött, olykor te- * \ peiíruhás katonák. j í Ki tudja, egy esztendő alatt | hányszor vette kézbe őket, ! hányszor hajolt föléjük® I És most ebből a kiszolgált t 1 seregből emelt ki egy könyvet, s I azt mutatta. j 1 Foszladozó, salátalevelű j | könyv, elhasznáttabb, mint a i I többi I — Ezt megtartom! —• isimé- t | telte. 6 I — Jó — feleltem, mert ez % I igazán az ő dolga, de ha már r I megemlítette, kötelességszerű- <■ len érdeklődtem: \ — De miért tartod meg? e 1 Feltápászkodott, és felelet j I helyett a kezembe adta a kö- I tetet. f I „Orosz nyelvkönyv az áltálé- ? | nos iskolák ötödik osztálya t | számára”. c | Igen, igen... Mór emlékez- t | tem... Ennek a köny vnek tör- I I ténete van, azaz inkább törté- t = nelme. ! ★ 3 I Ez a könyv is úgy indult ne- | ki a-z éleinek, mint az ember- 1 I hősök. 1 Szürkén, egyszerűen kezdte, i I Az eladónő leemelte a poic- 1 ról, kifizettük, fiam beöltöztet- 1 | te lcék papirruhájába, azután t | megkezdte mindennapi de Igát. \ l Az a fajta volt. amelyről l 1 (vagy inkább talán okiról) azt A ceglédi vágóhídon dolgozik Ványi József, Németh | Sándor és Illés Ferenc. Karbantartó lakatoscSk. Feladatuk. | hogy a gépek kisebb javítását elvégezzék. | A szemük előtt hordták a húsfeldolgozás után meg- \ maradó csonthegyeket a MÉH telepeire. Kilogrammonként | mindössze 50 fillért kaptak érte. 1 Ványi elvtúrsék hosszas gondolkodás után újítási javas- | latot adtak be: szereljenek be két autoklávot (hőlégfőzőt) | és a csontból főzzék ki a csontzsírt. | Az újítás bevált. | Azóta minden mázsa csontból 20 kiló zsírt sikerült | kifőzni. Ennek az értéke 180 forint. S a kifőzés után még | mindig marad 60 kiló csont, ez is megér 30 forintot. 1 Evés közben jön meg az étvágy. 1 Ha már a zsírt kifőzték, a csont se maradjon csont. | i Legújabb elképzeléseik szerint csontőrlő berendezést sze- | ; relnek fel s így a 60 kiló kifőzött csontból 50 kiló csontliszt § j lesz, amely kiválóan alkalmas disznók etetésére. Évente hozzávetőlegesen 1000 mázsa csontot hassnosí- I i tanak az új eljárással és 80 000 forint tiszta hasznot hoz a» I \ újítás. | S mi lesz a velőscsonttal? Megnyugtattak: a velőscsont ezután is a boltokba kerül f (Dózsa) : s Megjelent a Magyar Tudomány új száma
