Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

ftttrimimmtii!U!i}!iit!iiiiiitiiirifiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiuiiiiitiHiiiiiiiiiiiiiiiitiiitiiiiiiiiitiiiuiiiiiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>L* Na PLO HAT ÉVSZÁZAD FESTÉSZETE ............................................ \ Csak röviden — i ez a mai napló í jelszava. Csak rö- I vádén, mert annyi I bejegyezni valónk ! akad ezen a hé- I ten, hogy félő: az j érdekes esemé- ; nyék java kima- ! rád. Itt van pél- | dául elsőnek az, : hogy a ceglédi já- ! rási könyvtárban \ gyermek részleg I nyílik december I 15-én. 35 000 fo­! rintért vadonatúj, i liliputi bútorokat ; vásároltak a gyer- I mekkönyvtár he- í lviségébe (ez lesz I a kölcsönző és egy- I ben az olvasó is), ; 2000 könyvvel töl- I tötték meg a pol- i cokat, amelyekbe i témakör szerint j rakták a kötete- i két. A gyerekek i minden katalógus ! nélkül válogat- i hatnak tehát esv I héten háromszor a ! könyvek között. * Huszonnyolc abo- ; nyi kisipari szö- i vetkezeti tag és 24 i családtagjuk ka- j paszkodik fel : majd 28-án a vo- : natra. hogy Pestre I utazva megnézze : az Aeros Cirkusz i előadását. A szer- ; vezés sikerén fel- ! buzdulva a Mező- ; gazdasági Felsze- j reléseket Készítő i Ktsz tagjai elha- : tározták, hogy j ezentúl színházba I Is együtt járnak I be a fővárosba * Megjelenik hét- í főn a német nyel- \ vű naptár 1959-es, \ harmadik száma. : A 176 oldalas \ Deutsche Kalen- \ der 10 forintba \ kerül, és a hazai \ németség, vala- \ mint a Német De- \ mokratikus Köz- j társaság életét be- \ mutató anyagok- | ban bővelkedik. *■ i Uj színjátszócso­port alakult a me­gyében. A tárnoki nőtanács tagjai álltak össze egy gárdába, és már készülnek bemu­tatkozó előadá­sukra, amelyet de­cember 25-én tar­tanak. * Még egy szín­játszó hír: a szent­endrei leányiskola szülői munkakö­zösségének tagjai színjátszó csopor­tot szerveztek. A csoport Móricz Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül című művét ta­nulja. A bevétel­ből az iskola 200 tanulóját akarják majd a Balaton­nál üdülteni. A cél szép. de azért ügyelni kell arra. nehogy az öntevé­keny művész- együttes az üdül­tetés érdekében közkereseti társa­sággá váljon, és a művészet a pénz­szerzés mögé ke­veredjék. ♦ Van egészséges járvány is. Ilyen például az, hogy « megyében sorra épülnek társadal­mi munkában & művelődési házak. Lóréven, Letké- sen, Táborfalván, Újlengyelben, Püspökhatvanban, Bagón, Kemencén, Mendén, Tökölön, Csömörön, Szi- getbecsén, J ász­ka raj enő n készül a lakosok áldozat- vállalásának ered­ményeként a kul­túra háza. illető­leg kezdik meg hamarosan az építkezést, nem egy helyen millió forintos felaján­lással. És ha már a társadalmi mun­kát említettük, hadd írjuk meg: \ az abonyi gimná- \ zium 22-én ván-! dorzászlót kap, az \ iskola társadalmi j munkában való\ felépítésének meg-! szervezéséért, mint a verseny I első helyezettje. í Az őrszentmiklósi iskola a második; helyért ugyancsak ! vándorzászlőt kap. j ★ Megyei képző- \ művészeti kiállítás \ nyílik Szentend- \ rén december hu- j szonegyedikén. A \ megnyitót Vörös \ Gyula, a megyei j tanács v. b. mű- [ velődési osztályú- j nah vezetője \ mondja majd. ¥ Időben meg-1 kezdte a szilvesz- | téri készülődést az | acsai • KISZ mű- | vészegyüttese. A \ tarka műsor szá- = mait az ifjúsági | otthonban tanul- 1 ják és próbálják f és Szilveszterkor a 1 művelődési ház-1 ban mutatják be. I Szentendrével s fejezzük be nap-1 lónkat: Iparos-1 énekkar alakult 36 | taggal, a helyi kis- 1 iparosokból és a § ktsz-ek jóhangú ] dolgozóiból. Veze- = tője Kovács Lajos I megyei karnagy, 1 gimnáziumi ének- | tanár. Ahogy hal- I lőttük, az új kó- I rus a Tanácsköz-1 társaság megala-! kulásának négy- j venedik évfordu-1 lóján szerepel elő- j szőr. Ugyanakkor | a városi énekkar \ is tagtoborzást jj kezdett. Szeret-1 nék, ha megala- I kulásuk tizedik \ évfordulóján nem | negyvenen, hanem = hatvanan hódol- \ nának az éneklés 1 művészetének. Kulturális életünk egyik leg­nagyobb értéke és legfőbb büszkesége kétségtelenül a Szépművészeti Múzeum kül­földi régi képtára, amelyben kincseket érő az egész világon ismert és számontartott re­mekművek egész tömege ka­pott helyet. A múzeum birto­kában levő hatalmas anyag megfelelő elrendezésére és ki­állítására csak a közelmúltban nyílt lehetőség, amikor a kú­ria volt Kossuth Lajos téri pa­lotájában berendezték a Nem­zeti Galériát, és itt helyezték el a magyar képzőművészek alkotásait. A Szépművészeti Múzeumban a magyar anyag elszállítása után egy egész épületszárny szabadult föl, ami lehetőséget nyújtott a külföldi anyag célszerűbb és idősze­rűbb elrendezésén kívül arra is, hogy az intézmény raktá­rából kiválogassák és a kiállí­tott anyagba illesszék a nagy- közönség számára eddig hozzá­férhetetlen remekművek egész sorát. Az átrendezés munkája már a múlt évben megindult, a spanyol, német, osztrák, fran­cia és angol gyűjteménycsopor­tokat a múzeumépület első emeleti balszárnyának termei­ben és kabinettjeiben helyez­ték el — a kiállításnak ez a része még a múlt évben meg­nyílt —, az idén pedig sor került a felszabadult jobb- szárny termeiben az olasz és a németalföldi mesterművek elrendezésére. így teljessé vált a kiállítás, amelv iránt megnyitása óta egyre foko­zódik az érdeklődés. Külö­nösen ünnepnapokon özönli el a termeket a látogatóknak a lakosság minden kategóriá­jából rekrutálódó tömege döntő bizonyságául annak, hogy milyen örvendetesen nő és mennyire mélyül az érdeklő­dés dolgozó népünk körében a művészeti és művészettörténe­ti kérdések iránt. De nem nép- telenek a kiállítási termek hét­köznapokon sem. Ilyenkor leg­inkább diákcsoportok járják végig a termeket, és hallgat­ják nagy figyelemmel tanáraik vagy a vezetők magyarázatait. Igen jól bevált az a rend­szer, hogy a múzeum tudomá­nyos dolgozói minden időben Leonardo da Vinci — Boltraffio: Mária gyermekével készségesen vállalják a tárlat- vezetést, ha egy-egy, legalább tíz főnyi csoport bejelenti er­re az igényét. A külföldi régi képtár anyagának kiválogatásával és elrendezésével Pigler Andor főigazgató tulajdoniképpen nagy elődjének, a Szépmű­vészeti Múzeum hajdani fő­igazgatójának, Petrovics Elek­nek 25 évvel ezelőtt megkez­dett munkáját fejezte be, híven az eredeti terv alapel­veihez és szelleméhez. Az el­rendezés legfőbb célja az volt. hogy a rendelkezésre álló, igen gazdag és változatos anyag csoportosításával minél áttekinthetőbb képet kapjon a közönség a festőművészet fej­lődéséről, az egyes művészet- történeti iskolák és irányzatok kialakulásáról, egymásra gya­korolt hatásáról, mégpedig a pontos időrendiség sorrend­jében. A gyűjtemény hat év­század külföldi anyagát öleli fel a XlII-tól a XVIII. száza­dig. Az épület jobbszárnyán elő­ször az olasz mesterek mun­káival megtöltött termek káp­ráztatják el fölbecsülhetetlen gazdagságukkal a látogatót. A leghatásosabb módon érzékel­tetik a hajnalodó új kor fes­tészetének azt a XIII. század elejéig visszanyúló első sza­kaszát, amikor a festők főleg még egyházi vonatkozású, val­lásos tárgyú műveket alkot­tak, amelyeken még erősen ér­ződik a bizánci hatás is, de már forradalmi merészséggel letépték a keresztény aszkétiz- mus öröm- és szépséggyilkos bilincseit. Képzeletüket a klasszikus ókor derűs, napfé­nyes, örömteljes szemlélete ihlette már meg. Világviszonylatban is számottevő a iképtámak az a csoportja, amelyben a legnagyobb olasz mesterek számos, kimagasló alkotása megtalálható. Világ­hírű a múzeum két eredeti Raffael-képe, az „Esterházy Madonna” és az „Ifjú képmá­sa”. Ezek a már 1871-ben meg­vásárolt Esterházy-gyűjte- ménnyel kerültek az állam birtokába. De egy, vagy több reprezentatív alkotással sze­repel a reneszánsz többi nagy neve is ebben a csoportban. mint például Giorgione, Ti- ziáno, Tiepolo. Leonardo Da Vinci legjobb tanítványa, Boltraffio Madonna képéről a szakértők már megállapítot­ták, hogy az nem is a tanít­vány, hanem a mester befeje­zetlenül hagyott alkotása» Boltraffio mestere halála után festette hozzá a hiányzó ré­szeket. Külön érdekessége ennek a csoportnak, Bronsino hatalmas vászna, a „Vénus, Ámor és a féltékenység” cí­mű festménye, amely évtizede­kig hevert hozzáférhetetlenül a múzeum raktárában, mert hatalmas méretei miatt nem találtak számára alkalmas helyet. A raktárból közel 200 olyan régen őrzött festményt válogattak ki, amelyet még nem ismerhetett meg a kö­zönség. Ezek a képek gondos restaurálás után ae átrende­zett kiállítás anyagába ke­rültek, és teszik azt most mar időrendi és művészettör­téneti szempontból is folya­matossá. Az olasz hatás a legjobban a spanyol képek csoportján észlelhető. Ez a csoport is a Szépművészeti Múzeum vi­lágraszóló büszkesége. A töb­bi között hét darab Greconk a legnagyobb és legértékesebb Greco-gyűjtemények közé tar­tozik. A görög származású spanyol mester Bűnbánó Magdolnája. Szent Családja, Angyali üdvözlete és az Olaj­fák hegyén című képe életmű­vének legismertebb darabjai közé tartozik. A spanyol is­kola többi nagy nevű képvi­selője, így Ribera, Velazquez, Miranda, Murillo művei szin­tén helyet foglalnak a gyűjte­ményben, valamint öt világ­hírű Goya-kép is. A németalföldi iskolán már kevésbé tükröződik az olasz hatás. Mending, Petrus Cris- tus, Gerard David, Pieter' Bruegel vallásos tárgyú ké-. pei úgyszólván testetlenek, a testnek, a testi formáknak szerepe háttérbe szorul náluk. Viszont az élet realizmusa már erősebben tükröződik. Ebben a csoportban a flamandokat Teniers, van Dyck (három képpel) Rubens, Jordaens (ugyancsak három remekmű­vével) és a kisebb mesterek egész sora képviseli. A hol­landok csoportjában négy Rembrandt, Frans Hals két szép férfi arcképe, Vermeer női portréja. Pieter de Hooch iniHimiiiiiiiiitiitiiiiiiiiliiiiiiiiniliiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiliiiiiiiiHiiilimiiillllimnHMillHlliniimililllllimilKMIinilHHlilllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIHIIHil Cjtí álTlUlQtbS tÖlCÓlC * mét. Az most má,r negyedmar ffával nézett farkasszemet at kocsmárossal. A szemtanúk ál­lítása szerint Tóni bácsit úgy kellett szódavízzel fellocsolni, de amikor magához tért, oda­telepedett a félszemű muzsiku­sok közé és reggelig itatta ve­lük a potyabort. Kikötötte azonban, hogy rakják vissza az urak a szemüket, mert hogy az üvegek közül olyan kaján- kodva kacsingatnak állandóan feléje. Ilyen tréfákkal kallódott el szegény Nyáry Bandi egész élete, a mi poros kisvárosunk­ban. A ,,/obb körök persze züllött naplopónak látták az öreget és csak tessék-lásséh tűrték meg a liliputi zene­iskola zenetanári állásában, de mást ilyen koldusfizetésért úgysem kaptak volna a he­lyébe. Mi, kapa-kaszakerülő népség, akiket közelebb so­dort az élet hozzá, sejtet­tük. hogy valami régi tragé­dia titka rejtőzhet a szívében. Sohasem beszélt róla, a múltjáról, az ifjúságáról. Csak annyit tudtunk, hogy csak egy dolgot utál, de azt mérhe­tetlenüla hegedűt. Ha hegedűszót hallott, bele­sápadt. Kedve elillant, feje le- kókadt, eldobta a kártyalapo­kat, és idegesen dobolt ujjai­val a vásott viaszkosvászonnal borított kártyaasztalon. Az ódon kávéházban néha egy- egy szerény cigánybanda mu­zsikált. A tulajdonos intézke­dett, hogy amíg a tanár úr je­len van, a hegedű ne jusson szóhoz. Ilyenkor a prímás a terjedelmes kályha mellé hú­zódott, újságot olvasott, tiszt­ségét a cimbalmos vette át, de az is csak a nagybőgősnek di­rigált, több tagja nem lévén a bandának. És azt is tudtuk, hogy nem a mi városunk szülötte. A messzi Szegedről került hoz­zánk valamikor, a nagyon régmúlt időkben, amelyeknek kontúrjai régen ködbevesztek. Fölöttem is elsuhant néhány évtized, elszakadtam a kis vá­rostól és a véletlen föltárta előttem Nyáry Bandi titok­zatos múltját, öreg szegediek­kel ákadtam össze, nagyon öregékkel. Ezek emlékeztek még Szeged szörnyű pusz­tulására, az 1879. évi árvíz­re, amely valósággal letörölte a szélesre terpeszkedő várost az ország térképéről. Azokban a vészterhes idők­ben Nyáry Bandi jőkiállású jóképű fiatalember volt, aki­nek jövőjéhez a legkényesebb ízlésű és legnagyobb tekinté­lyű szakértők is óriási remé­nyéket fűztek. A budapesti Zeneakadémián szerezte meg diplomáját. Tanárai a jövő legnagyobb ígéretét látták benne. Meg voltaik győződve arról, hogy rövidesen világhí­rű művész lesz, nevét a leg­nagyobbakkal fogják együtt emlegetni. Friss diplomájá­val és rózsaszínű álmaival hazament Szegedre, elfoglal­ta az ott felkínált zenetanári állást. Gondolta, néhány esz­tendeig odahaza fejleszti mű­vészetét, mielőtt elindulna vi­lághódító útjára. Meg is be­csülték pátriájában. Büszkék voltak rá, a legjobb társaságok dédelgetve ölelték körül. Ö is átélte a híres árvizet és ma­ga is részt vett a mentési munkálatokban. A végzetes tragédia aíhkor loövetkezett be, amikor ő csá­szári és királyi apostoli felsé­ge, I. Ferenc József legmaga­sabb látogatásával kegyeske­dett megtisztelni a hullámsír­ból föltápászkodni készülő szomorú várost. A királyt persze óriási parádéval fogad­ták, a színházban még dísz- hangversenyt is rendeztek tiszteletére. A műsor egyik kiemelkedő fénypontja Nyári Bandi hegedűszólója volt. Helyesebben: lett volna. Már ki is lépett gondosan kivasal- tatott kölcsönfrakkjában a ne­héz bíborbársony kárpit elé, a reflektorok vakító fényözö- nébe, és már meg is kezdte szólóját a ragyogó díszmagya­rokkal, pompás dekoltázsok­kal, rendjelékkel és rangjel­zésekkel kicifrázott páholyko­szorú és nézőtér fókuszában. Varázshegedűjéböl már el­röppentek az első üvegtiszta hangok, és az ifjú művész le­hunyt szemmel engedte át magát a bűvös melódiáknak. Szemét lehunyta, arca a he­gedűhöz simult, felső teste fi­noman hajladozott a muzsika ritmusára. Egyszercsak mozgolódás tá­madt a nézőtéren. Disszonáns neszek hangzottak, itt is, ott is elfojtott nevetés. Az emberek fészkelődni kezdtek, többen ijedten tékingettek hátrafelé, a díszpáholyhoz, és megdöb­benve látták, hogy a király türelmetlenül a szomszédjához, valamelyik díszmagyaros mi­niszteréhez, vagy tábornoká­hoz fordult és félhangosan mondott valamit. A zűrzavar pillanatról pil­lanatra nőtt, a férfiak már hangosan nevettek, a hölgyek elfordították a színpadtól fe­jüket, és csak legyezőjük mö­gül kíváncsiskodtak a mű­vész felé. Az semmiről sem tudott, semmit sem hallott, semmit sem látott, szívét-lel- két a zene töltötte el. Csak akikor rettent meg, amikor hirtelen kihunytak a reflekto­rok, és a bársonyfüggöny mö­gül egy kéz nyúlt ki érte, el­kapva frakkja gallérját dur­ván a függöny mögé rántotta. Szegény Nyáry Bandi a mű­vészetek hetedik mennyorszá­gából pottyant hirtelen a földi pokolba, amikor a rende­zőség tagjai gyilkos felháboro­dással mutattak toaletthibájá­ra: — Felségsértés! — mondta drámai hangon valaki. Karrierjének egyszer és mindenkorra vége volt. Még szülővárosában sem maradhatott meg. Akkor me­nekült a mi kisvárosunkba, ahol senki sem ismerte, és senki sem tudott tragédiájá­ról. Az udvar tapintatosan gondoskodott arról, hogy a lapok ne szellőztessék a sze­rencsétlen fiatal muzsikus fel­ségsértő toaletthibáját. Nyáry Bandi eleinte talán még re­ménykedett, hogy majd csak megfeledkeznek róla. de ahogy múltak az évek, és amint ta­pasztalnia kellett, hogy a magasabb régiókban minden ajtó konokul becsapódik előt­te, lassanként beletörődött sorsába. Tudta, hogy abban a vi­lágban nincs, nem terem ke­gyelem számára. Hiába él­nek és égnek szívében az örök melódiák, hiába változik va­rázsvesszővé kezében a karcsú vonó, hiába tudja utolérhe­tetlen művészettel előcsalni hegedűjének húrjairól a leg­szebb szólamokat — nincs me­nekvés. Fel kellett adnia ál­mait. Idővel talán meg is fe­ledkezett róluk. Ezért gyű­lölte meg a hegedűt, és ezért nem maradt más számára, mint a bor, meg a kártya. He gedüjét csak akkor vette ke­zébe. amikor a kis zeneiskolá­ban növendékeit kellett tanít- gatnia hitvány fillérekért. Múltját gyorsan eltemette, és jövőjével nem törődött Mint hallom, szelíden halt meg. Kártyaparti közben. Be­mondta a szubkontrát, aztán az asztalra borult, és kezéből a földre hüllt a kártya. A ci­garettavégek, a hamu és a Dor közé. Az öreg doktor mondta ki a komor szót: — Meghalt. A prímás félretette az új­ságot. Kivette tokjából hege­dűjét — vonójával előbb le­intette a cimbalmost és a nagybőgőst —, majd szólóban eljátszotta Beethoven gyász- indulóját. Nagyon halkan, mintha attól félt volna, hogy Nyáry Bandi a halál süketsé­gén keresztül is meghallhatja a hegedűszót. | tességével a szemlélőt. A hol- ! land tájképfestészet reprezen- ! tánsai szintén megtalálhatók a | kiállításon. Jan van Goyen I Ruysdael, Albert Cuyp, Hob- ! berna, valamint Willem | Claes, Heda és Abraham van I Beyern csendéletei. A német 1 iskola nagyjai közül a magyar I származású Dürer Albert, Alt- i dorfer, Lucas Cranach és az | ugyancsak magyarországi szü­lj letésű Kupetzky János művei | szemléltetik a német piktura | fejlődését. | A franciákat a többi közt | Vouet, Claude Lorrain és 1 Chardin néhány világhírű re- I meke képviseli, az angolokat | pedig, akiknél a festészet csak | jóval később hozott létre | maradandó alkotásokat. a j XVIII. századbeli nagy portré- ! festők egy-egy munkája. f Állandó kiállítása marad | a Szépművészeti Múzeumnak | a külföldi régi képtár. Híven |és eredményesen szolgálja fő j célját, a legszélesebb körű kö- ! zönség művészettörténeti ne- ! velését. a művészeti közízlés | fejlesztését, az anyag céltuda- § tos elrendezésével pedig az | esztétikai szempontokat is ki- ! elégíti. A látogatót a legtanul- ! ságosabb és legélvezetesebb I módon vezeti végig a festőmű- 1 vészét fejlődésének egymást | követő korszakain és felejt- ! hetetlen művész5 élménnyel I gazdagítja. ä <m. 1.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom