Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

7"&Cirlaa 1958. DECEMBER 14. VASÁRNAP A szocialista munkaverseny új vonásai a Prés- ésKovácsoltárugyárban (Az alábbi rövidített cikket a megyei pártbizottság agit­prop. osztályának kiadásában megjelenő Pest megyei Politi­kai Tájékoztató decemberi szá­mából közöljük.) Olvastuk a Csepel Autógyár dolgozóinaik; munkaversenyé­ről írt cikket a Pest megyei Politikai Tájékoztató 6. számá­ban. Az a véleményünk, hogy nagyon időszerű beszélni erről a fontos kérdésről. A Prés- és Kovácsoltáru­gyárban is az ellenforradalmat megelőzően éveiken át létezett a munkaverseny. Verseny volt a gyáron belül, ugyanakkor több éven keresztül párosver- senyben álltunk a Miskolci Könnyűgépgyárral és a Csepeli Nagytomegárugyárral. Ez a verseny jelentős mértékben hozzájárult tervünk teljesíté­séhez és túlteljesítéséhez. Az eredmények mellett azonban nemcsak az autógyá­riak, mi is jócskán követtünk el hibákat. Ilyen hibák voltak: a kam­pányszerűség, az öncélúság, az önkéntesség gyakori mellőzése, a formális és túlhajtott fel­ajánlások erőltetése. Nagy hiba volt, hogy akkoriban főleg a magas százalékok elérésére szorítkoztunk és így gyakran szem elől té­vesztettük a termelés gaz­daságosságának megfelelő vizsgálatát. . Kétségtelenül komoly hibák voltaik ezek, de az ellenforra­dalmi erők még tovább nagyí­tották őket, hogy ellenszenvet váltsanak ki a szocialista mun- kaverseny iránt és ezáltal egy­szer s mindenkorra leszámol­hassanak vele; Bár az ellenforradalom ért el átmeneti sikereket e tekin­tetben, nem tudta megvalósíta­ni kitűzött célját. Ez azt bizo­nyítja, hogy a szocialista munkaversenynek mély gyöke­rei vannak üzemeinkben. 1957 második felében egyes, brigádok és dolgozók már ver­senyeztek egymássá*. Szerve­zés. értékelés és jutalmazás nélkül kezdeményezték a ver­senyt. Főleg a szerszámüzem­ben és a melegüzemben. A munkaverseny újbóli térhódítása szorosan ösz- szefügg a teljesítménybé­rezésre való áttéréssel. Ezáltal találkozott a dolgozók egyéni érdeke a népgazdaság érdekeivel. Dolgozóink a mun­kaverseny segítségével akar­nak magasabb teljesítménye­ket, ezen keresztül több kere­setet elérni, ami népgazdasá­gunknak is előnyt jelent. Az idei első negyedévben már a dolgozók által kezdemé­nyezett tavalyi munkaverseny tapasztalatai alapján kezdhet­tünk a szervezéshez. Minde­nekelőtt a munkaverseny cél­kitűzéseit kellett tisztáznunk. A vállalatvezetőséggel tör­tént megbeszélés alapján a minőség javítását, a se- lejtcsöhkentést jelöltük meg a mi gyárunk mun­kaversenyének fő felada­tául, mert nálunk itt szorított leg­jobban a cipő. Termelési értekezleteken be­széltünk a dolgozókkal elkép­zeléseinkről, és terveinkről. A dolgozók jóváhagyták ezeket a célkitűzéseket. A szakszerve­zeti bizalmi hálózat és a mű- helybizottsági elnökök segítsé­gével indítottuk el útjára az új alapokon nyugvó szocialista munkaversenyt. Okulva a korábbi hibákból, nem időszakokra, hanem ál­landó jellegigei szerveztük a versenyt. Értünk is el eredmé­nyeiket. Munkaselejtünk példá­ul az év elejétől szeptember végéig 3,8 százalékkal csök­kent, ami 149 000 forintos ered­ményjavulást jelent. 1 Sajnos, mi — eredményeink ellenére — nem dicsekedhe­tünk olyan töretlen úttal, mint a Csepel Autógyárban. Mi ugyanis ismét követtünk el hibákat. A nyereségrészesedésből például nem tartalékol­tunk a munkaverseny élenjáróinak jutalmazásá­ra. Hiba volt, hogy jó ideig nem figyeltünk fel eléggé arra, hogy egyes üzemeink vezetői nem jól viszonyultak a mun­kaversenyhez. Ezek és az egyéb hibák lanyhulást idéz­tek elő. Okulva a fentiekből, üzemi bizottságunk ismét a vállalat vezetősége és a műszaki kon­ferencia elé tárta a munkaver­seny folyamatosságának ügyét. Alapos megfontolás után, az újabb feladatok alapján, a termelés gazdaságosságát jelöltük meg a munkaver­seny fő céljaként, ezen be­lül a selejtmentes mun­kát és a fokozottabb taka­rékosságot tűztük ki célul. A versenyt 1959 januárjá­ban értékeljük, de időszakon­ként megnézzük az eredmé­nyeket és a legjobban teljesí­tőket jutalmazzuk. Azt mondtuk — és ez így is van —, hogy állandó jellegűvé tettük a munkaversenyt. En­nek ellenére egyetértünk a Csepel autógyáriak véleményé­vel; ez a tény nem zárja ki azt, hogy időszakos felajánlásokat is tegyenek a dolgozók, vagy egyes műhelyek. Nálunk például november 7-re, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 41. évforduló­jára születtek értékes felaján­lások, amelyek csak gyarapít­ják áz egész évire tervezett versenyeredményeket. A műszakiak is csatla­koztak a fizikai dolgozók versenyéhez. A technológiai osztály például vállalta, segítséget nyújt a for­gácsoló üzem magas selejtszá­zalékának csökkentéséhez. In­tézkedési tervet dolgoztak ki, amelynek egy részét már vég­rehajtották (ezt bizonyítják az üzem eredményei is), a többi folyamatosan valósul meg. Azt is vállalták a műszakiak, hogy az általuk tervezett alkatrészek gyártását gyakrabban ellenőr­zik és segítséget nyújtanak a kivitelezésnél a dolgozóknak. Vállalták továbbá, hogy eddig kihasználatlan, vagy haszná­latba nem vett gépeket beindí­tanák és kezelésükre megtanít­ják a dolgozókat; Bár az idén is jutalmaztuk a munkaverseny legjobbjait, (például a november 7-i ver­seny után 200—400 forintos jutalmakat adtunk), jövőre — okulva az idei mulasztásból — megfelelő összeget kívá­nunk biztosítani a nyere­ségrészesedésből a munka- verseny legjobbjainak ju­talmazására. A pénzjutalmakon kívül ebben az évben dolgozóink közül hu- szonketten kaptak Kiváló Dol­gozó-oklevelet, öten pedig A Szakma Kiváló Dolgozója-ki* tüntetést és jelvényt. Jövőben is az anyagi és az erkölcsi ösztönzés helyes al­kalmazásával kívánjuk to­vább fejleszteni vállalatunknál a munkaversenyt. A hagyomá­nyok alapján ismét felelevení­tettük párosversenyünket a Miskolci Könnyűgépgyárral. Az ottani dolgozókkal való ba­ráti vetélkedés is ösztönzően hat munkánkra. A lehetőségek jobb kihasz­nálása érdekében szükséges, hogy gazdasági vezetőink időről időre határozzák meg azo­kat a feladatokat, amelyek megoldására a munkaver­senyen keresztül mozgósí­tanunk kell a dolgozókat. Ha ez a munka megfelelően találkozik majd a dolgozók törekvéseivel, akkor a jövőben még nagyobb mértékben ja­vulnak gazdasági eredmé­nyeink, ami a dolgozók életé­nek javulását is maga után vonja. Benedek Zsigmond, a Prés- és Kovácsoltárugyár MEO-vezetője Halász-vadász hírek SZÖKTETÉS A HALASTÓBÓL Néhány héttel ezelőtt a Fejér megyei Nagyhörcsöki Állami Gaz­daság halastavaiban bemutatták a tógazdaságok lehalászásának kor­szerű módját, az úgynevezett szök- tetéses halászatát. Ez az eljárás a minimumra csökkenti a munka­igényeket és megóvja a halakat a sérülésektől. Lényege az, hogy a halakat nem hálóval fogják ki, hanem különböző vízáramoltatá­sok segítségével a teleltető me­dencébe csalják. A Nagyhörcsö- kön tartott tapasztalatcsere és be­mutató gyakorlati eredménye máris mutatkozik: több Fejér me­gyei termelőszövetkeziet vezeti be ezt a módszert VADDISZNÓT GÁZOLT A TEHERAUTÓ Újabb jelenség figyelmeztet arra, hogy hazánk erdőségeiben mértéktelenül elszaporodott a vad­disznó A pápai Húsipari Vállalat tehergépkocsija pénteken a Város- lőd és Farkasgyepü közötti ország­úton teljes sebességgel belesza­ladt az úttesten áthaladó vad­disznócsordába. A csapat riadtan menekült, de az egyik jól fejlett példány mégis a kerekek alá ke­rült. Ez az első eset, hogy vad­disznót gázolt el gépkocsi. FÁCÁNVADÁSZAT. VADLIBALES December 20-án és 21-én másod­ízben rendezik meg Szegeden a vadászati és ornitológiái napokat. Ez alkalommal dr. Beretzk Péter neves szegedi ornitológus, dr. Ber- tóti István országos vadászati fő­felügyelő. dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet vezetője és Var­ga József Csongrád megyei vadá­szati felügyelő tart tudományos előadást az ország különböző vi­dékeiről érkező vadászoknak. A város idegenforgalmi hivatala ál­tal kidolgozott program szerint a Maroshoz közelfékvő területeken fácánokat és nyulakat kapnak majd puskavégre a vendégek, a Szeged melletti többszáz holdas Fehértón — ahol nagy csapatok­ban pihennek meg a délre Igyekvő 1 vándormadarak —, vadlibára les­nek. I rrmnop 1958. december 14, vasár­nap, Szilárdka napja. A Nap kél 7.32 órakor, nyugszik 15,53 órákor. A Hold kél 9.57 órakor, nyugszik 20.25 ómkor. Várható időjárás: felhős, párás, helyenként ködös idő. sok helyen eső. Mérsékelt délnyugati szél. Az enyheség tovább tart. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 5—8 fok között. — ÁTADTÁK a héten a forgalomnak az új négyszáz- méteres ecseri makadám be­kötőutat. — ANYÁK ISKOLÁJA címmel egészségügyi tanfo- lyamot indított a vácszent- lásizlói nőtanács; A tanfolya­mon 30 assizony vesz részt. — HARMINC ÉVVEL EZ­ELŐTT Ígérték meg a mag- lódiaknak egy kilométernyi bekötőút építését. Az ígére­tet most a községi tanács váltja valóra: december 31-én átadják a forgalomnak a 320 000 forintos költséggel és 20 000 forint értékű társa­dalmi munkával készült ma- kaéámutat. — MEGALAKULT a nőta­nács Érd-pankvárosban. Ér­den a közeljövőben még nyolc helyen alakítanak nő­tanácsot. A szovjet nőküldöttség találkozója magyar asszonyokkal A Magyar Nők Országos Ta­nácsának meghívására ha­zánkban tartózkodó szovjet nőküldöttség tagjai péntek es­te három helyen beszélték meg baráti találkozókon a magyar és a szovjet nőket egyaránt érdeklő kérdéseket. Az egyik, legérdekesebb ta­lálkozó színhelye a nőtanács országos székháza volt, ahol T. L. Morozova, a Moszkva kör­nyéki Kirov-kolhoz elnöke, a történettudományok kandidá­tusa pedagógusokból, tudó­sokból, jogászokból, művészek­ből álló asszonytársasággal találkozott. A baráti hangu­latban lefolyt találkozón Mo­rozova a szovjet értelmiség ki­alakulását és a második világ­háború utáni szerepét ismer­tette. Elmondotta, hogy a nők minden pályán egyenrangú társai a férfiaknak. Ennek bi­zonyítására elég arra utalni, hogy a mezőgazdasági főisko­lán végzettek 53 százaléka nő, s hogy a tudományos kutató­intézetekben 94 000 nő dol­gozik. A találkozó második felében a megjelentek számos kérdést tettek fel Morozovának, aki — mint a történelemtudományok kandidátusa — önként vállal­ta egy öt faluból álló kolhoz vezetését. Szolnokiak Gödöllőn Szolnak megye termelőszö­vetkezeti gazdaságai a három­éves tervben és a 15 éves táv­lati terv időszakában megsok­szorozzák kisállat-állományu­kat, kiterjesztik a baromfi-, hal- és méhtenyésztési. A szakismeretek bővítése érdeké­ben pénteken 45 tagú szövet­kezeti küldöttség indult két­napos tanulmányútra. Pénte­ken a Fejér megyei Nagyve- nyitn község baromfitenyésze­tét tekintik meg, szombaton pedig a gödöllői Kisállatte­nyésztési Kutató Intézet tele­peit keresik fel. A tapasztala­tokat már a jövő évi tervek készítésénél felhasználják. — HÉT TANÁCSI VÁL­LALAT működik Cegléden, Negyedévi összes termelésük értéke meghaladja a 35 mil­lió forintot. — KARÁCSONYI VÁ­SÁRT rendez a Pest—Szol­nok megyei Állami Pincegaz­daság. — KÉZIMUNKAKIÁLLI- TÁST rendeznek december végén Budakeszin a szak- tanfolyamon készített mun­kákból. A kiállítást a nő­tanács divatbemutatóval köti össae. — 30 000 MAKKOT ültet­tek el Pilisborosfenőn a cso- bánkai völgyben levő kopár területen a legeltetési bizott­ság kezdeményezésére. — NEONVILÁGITÁST kap az ecseri általános iskola. A négy tanteremben már meg­kezdték a neoncsövek fel­szerelését. — KIÁLLÍTÁSSAL egy­bekötött záróünnepélyt rendeznek december 21-én a mogyoródi nőtanács szabó­varró tanfolyamának hallga­tói. Az ünnepségre görög asz- szonyokat is várnak vendég­ségbe. — FILMVETÍTÉSSEL EGY­BEKÖTÖTT lengyel-estet rendezett tegnap este a du­nakeszi Hazafias Népfront- szervezet. — zárszamadó köz­gyűlést tartottak az al- bertirsai Szabadság Termelő- szövetkezetben. A munka­egység értéke 44,20 forint. A zárszámadó közgyűlésen új belépőt is vettek fel. — BOLGÁR ESTET rende­zett a Hazafias Népfront al­sógödi községi bizottsága a kultúrotthonban. — UJ PRESSZÓGÉPET szereltek fel a ceglédi Déli­báb cukrászdában. Az új gé­pen ikrómkávét is tudnak főzni. — KORSZERŰ népbolt nyílt Gödöllőn a Munkácsy utcai lakótelepen. a televízió műsora ma 10.00 órai kezdetei: Ifjúsági filmmatiné. Kirándulás, cseh­szlovák rajzfilm. A kis dobos, magyarul beszélő szovjet film. 12.30 órakor: Közvetítés az MTK —Vasas és az FTC—Honvéd lab­darúgó-mérkőzésről. 19.00 órakor: Világhíradó. 19.15 órakor: Csen­des Don, I. rész. Magyarul be­szélő szovjet film. NE FÁRADJON, NE UTAZZON! December hónapban a ráckevei, gödöllői és dabasi járás községeiben a Pestvidéki Népbolt Vállalat boltjaiban játék- és ajándék­vásárt rendezünk A játék- és ajándékvásárokon fővárosi választékot nyújtunk az összes játékárukból, ajándék­cikkekből. Karácsonyi fenyőfát, szaloncukorkét és karácso­nyi függelékeket bőséges választékban biztosítunk Keresse fel boltjainkat! FORDITOTTAí GALSAI PONGRÁC jen. Csak legalább vissza tud­na emlékezni Wagner profesz- szor vázlatára!. .. Valamikor azt hitte, annyira az agyába vésődött, hogy még kikaparni se lehetne onnan!... De ak­kor a csodálatos „rádiósisak"- ot viselte! Ahhoz, hogy most újra vissza tudjon emlékezni az integrátor vázlatára, min­denekelőtt erre a „rádiósisak­ra" lenne szüksége. A kör be­zárult. A harmadik Parker Maiki — a második számú Parker utó­da — négy évvel ezelőtt, ami­kor a halálesetet hírül hozta, szolid kis állást ajánlott fel neki a katonai rádiókészülé­kek laboratóriumában. Jack akkor ezt az ajánlatott önérze­tesen visszautasította. De ma már szemrehányást tett magá­nak meggondolatlansága mi­att. S azért kereste fel Par­kért, hogy elfogadja az állást. A harmadik Parker azonban nem akarta megismerni. Peterson a Wall Street és á Broodway sarkán állt. Balkéz felé, a Batter Park irányába akart továbbmenni — ott ké­nyelmesek a padok — de meg­gondolta magát, mert nagyon hideg volt. A Riversaid Park sokkal jobb éjjeli szállás, csak az a baj, hogy a száztizenhato­dik nyugati utcában van, va­lahol a Kolumbiai Egyetem közelében. Azt a környéket kevésbé éri az északkeleti szél. De zsebében egy cent sem volt, a száztizenhatodik nyu­gati utca meg messze esett, vagy tizenöt kilométerre in­nen. Ha egyszer még pénze és szabad ideje lesz, végig autó­zik ezen a Broodwayn, a „Nagy Fehér Utón”, amely valóban éjjel világosabb, mint nappal. De Peterson már ettől a gon­dolattól is elszomorodott, hi­szen üres zsebbel járkált itt, a pazar üzletek, éttermek ét kávéházak tájékán. Nem, inkább a hídon át, a Brooklynra megy és ott a Mertl Avenue környékén, a földalatti vasút szellőztető ak­nájához dől; igaz, hogy a bor­dáit vágni fogja a fémháló, de legalább nem kínozza a hi­deg. Peterson két háztömböt megkerült a Broodwayn, majd a City-Hallnál jobbra fordult a Brooklyn-híd felé. Gyorsan ment, majdnem fu­tott. Itt mindenki rohant, mert „az idő pénz!” Ezen az alkonyon a Manhet- ten üzletházaiból a Brooklyn felé igyekező emberek sokasá­gában Jack Peterson is egy. volt a sok közül: kisembernek, harmadrangú technikusnak látszott, akit valahol egy so­vány és mérges Miss vár, egy ócska, de kényelmes ágy, meg néhány fejfájás elleni pirula. Ezt a „perspektívát" már nem is találta olyan ijesztőnek, mint azelőtt. Arra vágyott, hogy legalább egy kis otthona, saját fészke legyen, meg egy barátja, aki meghallgatja és segíti... Egy igazi jóbarát!.. * Hogy hiányzott ez most neki! Jack szóba szeretett volna elegyedni a járókelőkkel. De itt mindenki közönyös, fáradt és szótlan volt. (Folytatjuk) jövőre bízta, amikor a sugár- zás hatására valóban egyen- löek leszünk a földön, még szellemi képességeink sem fog­nak különbözni, s minden po­litikai csoportosulás okai egy­szerre eltűnnek. Jadi Peterson már több, mint négy éve magánosán vív­ta emberfeletti harcát az in­tegrátor megszületéséért. Ál­landó munkára senki sem al­kalmazta, mert valahányszor grandiózus terveiről beszélt, elmebetegnek tartották. Né­hányszor börtönbe is zárták tengő-tengő életmódja miatt, de aztán kiengedték. És az „őrült kliens”, alighogy szabad hajlékhoz és ételhez jutott, új­ra a kísérleteibe mélyedt. Peterson már több mint négy éve mindent megtagadott magától, utolsó centjeit is pa­pírra és rajzeszközökre költöt­te, egy percet sem vesztegeti el hiába; és olyan gondosan számolt, meg rajzolt, mintha kiállításra készülne. A vázlato­kat egyik ismerőse szánalmas kamrácskájában őrizte, Brook, lyn legszegényebb zsákutcájá­ban. Nemrég helyrehozhatatlan baj történt: az a roskatag ház összedőlt, a megrongálódott csőből előtört gáz meggyulladt és tűz keletkezett. Minden el­pusztult. Természetesen az in­tegrátor tervrajzai is. Petersonnak nem volt ereje ahhoz, hogy mindent újrakezd­| Nem, Jack Peterson nem kö- I nyöradományokért nyújtotta | ki kezét. Csak azt kérte, hogy 1 alkalmazzák, mert még erős és | munkabíró férfi, önérzetét snem adta el, de ennél sokkal | nagyobb áldozatot vállalt: |eszét, tehetségét, teremtő ere- lj ét akarta áruba bocsátani. 1 Még a pusztító hatású gépek 1 tervét is elkészítette volna, | csakhogy az integrátor rajzát | kidolgozhassa, és békét, egyet- | értést teremtsen az egész vi- I lógón. I Ó, micsoda együgyűség!... | Jack még mindig nem akart } politizálni. S amikor meghív- ! ták a világbéke híveinek gyű- l lésére, úgy elinalt, mint ördög I a tömjénfüst elől; sok szűklá- 1 tókörű társával együtt a „sdr- 1 ga sajtó” hazugságait terjesz- I tette a kommunistákról. 1 Greenhouse példája sem volt j elég neki. I Még gyermekkorában olyan | tanokat vertek a fejébe, ame- I lyeket egyik napról a másikra \ nem is lehet elfelejteni. Scseg- I lovot, az orosz mérnököt, Li- j mart, a rádióst és Parimát, a j szép malájt lányt megkedvelte i ugyan, s azt is belátta, hogy a | malájiák között is akadnak 1 okos, őszinte, becsületes embe- I rek — de mindenkit szuverén | lénynek, individiumnak tar- | tott, és együtt, tömegben nem | tudta, s nem is akarta élkép- i zelni őket, Peterson ezt már a

Next

/
Oldalképek
Tartalom