Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-12 / 293. szám
1958. DECEMBER 12. PÉNTEK :’\/£irhw 3 Visegrádi örömök és gondok az építendő dunai vízierőmű körül Aligha akad ember Visegrá- don. aki ne tudna róla, hogy a második ötéves tervben vízierőművet építünk csehszlovák barátainkkal közösen a Duna- zugban. Tudják és várják a visegrádiak ennek a nagyszabású építkezésnek a megkezdését. Bár még néhány évvel előtte vagyunk a nagyszabású tervek megvalósításának, máris sok kérdés foglalkoztatni a község lakóit, a tsz-tagokat és a kőbánya dolgozóit is. — Mikor kezdik meg a felvonulást az építkezéshez? — Mennyi munkásra lesz szükség az építkezésnél? — Mi lesz a Duna menti földekkel? Elönti-e ezeket a víz? — Kihozzák-e a HÉV vonalát Visegrádig? — kérdezik a látogatót úton-útfélen. Már — amint az várható volt — megindultak a híresztelések a nagyszerű célkitűzéssel kapcsolatban. A keringő hírek egy része a visegrádiak régi vágyait, más részük aggodalmaikat fejezi ki. Legtöbben annak örülnek, hogy jó ideig helyben kaphatnak majd munkát. A kőbánya dolgozói és vezetői meg annak, hogy nagymértékben fejleszthetik üzemüket. Hétmillió forintos fejlesztésről beszélnek. De az örömteli hangok közé aggodalom is vegyül. Legjobban az Alkotmány Tsz vezetőinek és tagjainak fő a fejük. Ugyanis 46 hold földjük van a jelenlegi országút és a heev között. — Ügy hallottuk — újságolta a tsz elnöke —. hogy az országutat felviszik a hegyoldalba és a mi földünket is elárasztják vízzel. Tíz hold málnás telepítését terveztük, de elálltunk tőle, mert nem akarjuk feleslegesen beleölni • pénzt. Nem szeretnénk, ha csalódnának elképzeléseikben, de azt sem, ha eltúloznák a gondokat. Éppen ezért felkerestük az illetékeseket, mondják el, valójában hogyan is érinti az erőmű építése a visegrádiakat. György István elvtárstól, a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatójától hallottuk— 1960-ban kezdjük meg a felvonulást az építkezéshez. Körülbelül 2000—3000 munkáskézre lesz majd szükségünk az építésnél. Bővebbet most nem tudunk mondani, mert a tervezésnek még a legelején tartunk. Any- nyi bizonyos, hogy a visegrádiaknak és a környékbelieknek jó ideig nem kell majd a lakó- helyüktől távol eső üzemekbe i tudnánk menni, ha alagutat vágnánk a hegybe, ami nagyon költséges. Sajnos, félő, hogy még Dunabogdányig sem tudunk elmenni, mert. a vágánnyal meg kellene kerülni Szentendrét és Leányfalut. Ugyanis a helyi tanácsok, nem engedik, hogy a régi töltésen építsünk pályát, mert ezzel elvágnánk a helységeket a Dunától, ami károsan hatna az idegenforgalomra. — Mégis, mit remélhetnek a visegrádiak? — kérdeztük. — Ez még a jövő titka. A döntésig még tanácskoznunk kell az igényekről és a lehetőségekről. Annyi már most is bizonyos, hogy a felvonulás megkezdéséig nem készülhet el a vonalmeghosz- szabbítás — kaptuk a választ. Nyilvánvaló, hogy illetékes szerveink még mérlegelik azt. szükség van-e egyáltalán erre a vonalra. Ha nem is építik meg, a vízierőmű elkészülte után mégis megjavul Visegrád közlekedése, mert az erőműre építendő híddal közvetlen kapcsolatba kerülnek a nagymarosi vasútvonallal. A kőbánya dolgozóinak öröme megalapozott. — Az erőmű építéséhez sok kőre lesz szükség — hallottuk az Építésügyi Minisztérium illetékes osztályán —. de nemcsak a visegrádi bányát fejlesztjük, hanem a többi dunai bányát is. A visegrádiaknak 300 000 vagon követ kell majd termelniük egy esztendő alatt. Ehhez pedig 10—12 millió forintos beruházásra van szükség. A zúzót is áttelepítjük 3 dunapartról a hegyoldalba, mert az országút forgalma és az erőmű építésével kapcsolatos létesítmények akadályoznák a nagyobb ütemű munkát íme, ez a valóság. Lehet- hogy egyeseknek csalódást okoz. de meg kell érteniök. hogy csak annyit lehet valóra- váltani az elképzelésekből, amennyire lehetőség van. Tanulságul még annyit: ne üljenek fel semmiféle híresztelésnek, amíg hivatalosan nem szereznek tudomást a fejleményekről Abban azonban valamennyien biztosak lehetnek: a megépülő erőműből az egész országnak és a visegrádiaknak is egyaránt hasznuk származik. Farkas István Egy kis karbantartói Mezőgazdasági Lexikon 1 (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, f 1958, 2 kötet, 1500 oldal). Még a karácsonyi könyvpiac bő-| séges könyvterméséből is messzi f kiemelkedik a Mezőgazdasági = Lexikon. Harmincegy évvel ezelőtt | jelent meg utoljára ilyen átfogó | mű, nem csoda, hogy a mezőgaz- ä daság szakemberei nagy várako-1 zással tekintettek a lexikon me?- = jelenése elé. A mű megfelelt a várakozásnak,! majdnem ötszáz munkatársának = ötesztendei munkája eredménye-1 képpen korszerű, a mezőgazdasági \ tudományok egészét, beleértve a| mezőgazdasággal kapcsolatos köz- = gazdasági és műszaki tudományo-| kát tartalmazó könyvet adott a f kiadó a szakemberek kezébe. § A lexikonban természetesen a| mezőgazdasági termelés közvetlen | tudományai szerepelnek legrészle-i tesebben: az általános növény tér* = mesztés, a részletes növényter- = mesztés. az állattenyésztés általa-| nos és hazai tudnivalói, valamint | a kertészet és az erdészet tudni-1 valói. Részletes képet kap az ol-| vasó a mezőgazdasági gépekről és eszközökről, a közgazdasági é9 agrárpolitikai tárgyú fogalmakról. A kétkötetes szép • kivitelű 1500 oldalas mű 27 000 címszót tartalmaz, 2000 rajz és fénykép, 35 színes tábla teszi szövegét érthetőbbé. Földvári Ferenc A Bugyi Gépállomás traktorosai mostanában a termelőszövetkezeteknél főleg szállítási munkákat végeznek. Míg a vontatókat megrakják, jut idő a karbantartásra, a traktor zsírozására Réífflillió szőlővestző „iskolára“ készül Villanytűzhely és hűtőszekrény SZOT-utalv ar yra A villamossági kereskedelemben is bevált a részletakció Az utóbbi időben mind többen keresik a nagyértékű háztartási cikkeket, villanytűzhelyeket, rádiókat és hűtőszekrényeket. A kereskedelem az idén a villanytűzhelyek és a hűtőszekrények forgalomba hozatalánál még nem tudott Készül a fekete Naponta 150—200 eszpresszó feketekávét főz le gépén Zaru- bai Béláné a dömsödi szövetkezeti cukrászdában. Érdekes, hogy a községben hónapról hónapra több feketét fogyasztanak megbirkózni a lakosság igényeivel. Ezért a Belkereskedelmi Minisztérium vasműszaki igazgatóságán elhatározták, hogy a jövő évtől a hűtőszekrények és a villanytűzhelyek egy részét SZOT utalványra hozzák forgalomba. Ezeket a háztartási eszközöket Budapesten a szakszervezeti köpontok, vidéken a megyei szakszervezeti tanácsok osztják el az állami és a földművesszövetkezeti kereskedelmi szerveken keresztül. Nagy könnyebbséget jelent, hogy csak annyi utalványt adnak ki, amennyi áruval a kereskedelem rendelkezik. Más, nagyértékű háztartási cikkek vásárlását a részletakcióval segítik elő. A KERAVILL központ jelentése szerint a karácsonyt megelőző hetekben mintegy háromezer televíziós készüléket adtak el részletre. Hasonlóképpen nagy forgalmat bonyolítottak le az értékesebb rádiókészülékek eladásával. A készpénzfizetéses vásárlás is növekedett. A negyedik negyedévben eddig több mint ötezer mosógépet adtak el. Jövőre gazdagítani kívánják a háztartási kisgépek választékát. Hűtőszekrényből is többféle érkezik az országba. A megye szőlészeteiben, különösen az állami szőlőgazdaságokban lassan-lassan el is felejtik a rendkívül gazdag szüretet. A borok a hatalmas pincékben rövidesen megérnek, sőt nem egy helyen már nagy mennyiséget szállítanak belőle a fogyasztók asztalára. Ám a szőlészetekben a munka mégsem szűnt meg. A jövőre gondolnak, a távolabbi évekre. A Kátai Állami Gazdaságban a továbbtelepítésre alkalmas vesszőket szedik és készítik elő az „iskolázásra”. Szentmártonkátán a tavasszal kétmillió szőlővesszőt iskoláznak, gyökereztetnek. Ezt a társ-állami gazdaságok kapják. Főleg ezerjó vesszőket készítenek elő további telepítésre, de kapnak gyökerezte- tésre sima vesszőket is más gazdaságokból. A bőven termő gyökeres vesszőket részben új szőlők telepítésére, részben a szőlőgazdaságok tőkehiányos területeinek pótlására használják fel. A színházépület helyreállítását tervezik Pilisvörösvárott Ma ül össze Pilisvörösvárott a községfejlesztési állandó bizottság, hogy megtárgyalja az 1959. évi községfejlesztési tervet. Az állandó bizottságnak öt tagja van és az a feladata, hogy előkészítse a tervet a legközelebbi tanácsülésre. Eddig 10 százalék volt a községfejlesztési hozzájárulás, most szeretnék, ha a tanácsülés 15 százalékot szavazna meg. így jövőre mintegy 180 ezer forintot tudnának községfejlesztésre fordítani. Nagy szükség lenne erre az összegrej ugyanis szeretnék a színháznak készült romos épülőiét helyreállítani és átadni rendeltetésének. Levezetik a vadvizeket Pilisszentivánban A községfejlesztési állanáé bizottság már készíti a terveket Hétfőn ült össze először Pilisszentivánban a községfejlesztési állandó bizottság, amelynek három tagja van Az új bizottság máris hasznos terveken dolgozik. Az 1959. évi községfejlesztési alapból, mintegy hatvanezer forintos költséggel levezetik a vadvizeket. A községfejlesztési állandó bizottság most felméri a feladatot, a lehetőségeket és elkészíti a tervezetet, amelyet december 19-én tárgyal meg a tanácsülés. Ugyancsak ekkor tárgyalják meg egy híd építésének ügyét az Aranyhegyiárkon, a bányatelep mellett. =iiiiiiiiiiiiiMuiin'iiiMiiiimiiiiiiiiiiii>aiiHi«iitiiiiiiiiii«uiiiiiiiiiiiiiiiiiiii|(iiMiiniiiiiiNiiiiii<iiiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiuiiiuiiiiiiiiuiiiinniMiiiii.lllllttlllllHlltll1llHUIUIlllll?ltllllllllllulllinilllHilUllllillinilllllllllllltllHimillinillllliilzillllilill lllllltllimilllllllinillUllllllllllllllllMllllllllllllllllllllllllllllllllillllliiilimiUllllllilllllllilH járni. Tőle kértünk választ a földek elöntésével kapcsolatos aggodalomra is. Ezeket mondotta: , — Valóban, lesz olyan szántóföld. ami víz alá kerül majd De ez nem számottevő terület Mégis rosszul tették a tsz vezetői, hogy lemondtak a málnás telepítéséről anélkül, hogy meggyőződtek volna róla. valóban víz alá kerül-e a szóbanforgó terület. Azt javasolta György elvtárs. hogy keressék fel a tsz vezetői a Vízügyi Főigazgatóságot és kérdezzék meg ott a telekkönyvi számok alapján, mi lesz a sorsa földjüknek és majd csak a hivatalos válasz után döntsenek. Közölte még. hogy az állam az esetlegesen kisajátításra kerülő földekért teljes kártalanítást ad. A HÉV-vel kapcsolatos elképzelésekről a fővárosi tanácsnál beszélgettünk Gyulai Géza közlekedési igazgatóval íme a válasz ezzel kapcsolatban: — Mi is felismertük a terület igényjogosultságát. Éppen ezért, miután a MÁV-tól átvettük a HÉV-et. a tervező irodánál megrendeltük a szentendrei vonal meghosszabbításának tanulmányi tervét, de csak Dunabogdányig. ■Szón túl ugyanis csak úgy 1 Ágoston József bácsival me- ! gyünk az abonyi utcán. Tal- | punk alatt halkan reccsen az | avar, s tűnődve táncol egy-egy 1 sárga falevél, ahogy a szél | megluiparja az árokpartot s a 1 fák ágait. Józsi bácsi gör- | nyedten lépdel, nem csoda, I hisz vállán hordozza a 79 esz- ! tendő minden súlyát. Negyven 1 évvel ezelőtt egyenes volt, ! mint a szálfa s I tí z lobogott a szemében, | amikor kiállt a tömegek elé. | Mert Abonyban tömegek éltet- 1 ték a proletárforradalmat. | Kétezer ember jelentkezett a | vöröshadseregbe, ebből a közli ségböl, amikor elhangzott a f felhívás: fegyverbe! | Lassan lépdelve idézzük a I múltat, amikor fehér tollas | tisztek táncoltatták lovaikat | Abony község utcáin. | — Huszonegyünket csuk\ tak börtönbe, amikor leverték | a proletárdiktatúrát — mor- | zsolgatja halkan Józsi bácsi a | szavakat, s a vasútállomás fe- I ló néz, ahol a Kossuth-fák bó- | lógatnak harmattól csillogva. | Azt beszélik az abonyiak, hogy I Kossuth Lajos híres ceglédi | beszéde után Abonyon uta- | zott keresztül, s annak | emlékére ültették a töl- 1 gyeket a dédapák. Tele | van ez a nagyközség, amely I egykoron Kinizsi Pál reziden- | ciája, majd megyei székhely | volt, történelmi emlékekkel. '■ Szinte fülünkbe cseng az ideMEMENTO gen földre elhurcolt baka keserves nótája: „inkább nézem az abonyi kettőt, mint Mai- landban azt a harminckettőt.” — Minden este megvertek bennünket — folytatja Ágoston bácsi és megpárásodik a szeme. Nyolc órától éjfélig tartott a vallatás, amely abból állt, hogy deresre húztak, aztán a hajdúk két oldalra álltak és úgy botozták ... Közben számolták áz ütéséket: „Egy, kettő, három, négy... tizenkilenc, húsz ... Mennyi is volt?... Eltévesztettük. Kezdjük elölről!” — így volt ez minden este... Hogy miért? — néz rám az egykori paraszt-tanács elnöke. — Mert emberibb életet akartunk. Földet a parasztoknak, munkát, megbecsülést mindenkinek. Ez nem tetszett az uraknak. Azt mondták: „hogy ha ti emberek lesztek, akkor mi mik leszünk?!” Cs. Varga Jánosné sírógör- csöt kap, amikor a régi időkről kérdezgetjük. — Mindig azt mondta ar uram, hogy kéz a kézben mint a vaskapocs, hogy aki elesik, azt felemelhessük. Ezért verték agyon szegény jó ura mat tizenkilencben. Amikor engem ütöttek, azt mondták: „egy a kuckó a kemencével, kommunista vagy te is ...“ Cs. Varga Jánosné nem az egyedüli asszony, akit megkínzott Abonyban a fehérterror - különítmény. Kedves kis falusi házhoz látogatunk el: Batta Gergelyék- hez. Az idős asszonyt a konyhában találjuk, de csakhamar a birsalmáktól illatos szobában beszélgetünk. — 1916-ban kerültem fel Pestre — meséli. — Az erzsébeti töltény gyárban dolgoztam. Itt ismerkedtem meg a munkásmozgalommal. A háború után hazakerültem és felszólaltam egy nagygyűlésen. Beválasztottak a direktóriumba. A nőszervezet élére álltam, amelynek rövid idő alatt ezernyi tagja lett a községben. Ezért ítéltek el az urak 276 botütésre. A hajdúk azonban mindig eltévesztették, és így több mint 700 botütést kaptam. tsereczki Janos veteránnál üvegverendás háza előtt találkoztunk. ő volt tizenkilencben a direktórium elnöke. Egyenes tartású ember még ma is, pedig túl van már a hatvanon. — A sírból jöttem vissza rámvertek. S akkor még meg. kívánták, hogy saját lábamon menjek vissza a cellámba. Persze, mozogni sem tudtam a fájdalomtól. A nagy, erőteljes Héjjas-legény beakasztotta sarkantyúját a ruhámba és úgy húzott végig a folyosón, mint a kutya a koncot. Utána bedobott a többiek közé. A sok veréstől féjájuitan egymáson feküdtünk és egymásba folyt a vérünk. Én észnél voltam mindig, kivéve azt az éjszakát, amikor Bakonyi Ferenc barátom és elvtársam, a direktórium titkára meghalt... Szegény Ferenc! Napokon keresztül feküdt mozdulatlanul, hang nélkül; én mindig csak a Kezet figyeltem. Amikor ujjait Ökölbeszorítottá, tudtam, hogy dereng az eszmélete-, mert érzi a fájdalmat és szenved nagyon. Hozzánk lép Bereczki bácsi felesége is, dolgos kezét kötője alá rejti, asszonyszokás szerint. — Vacsorát vittem az uramnak — kezdi sírásán —, s a huszárok félredobták az ételt és azt mondták: „Minek ez már annak?” Hoztak két koporsót: — emlékezi^ vissza. — Volt a Sulyok Istvánét, meg a Ba- olyan este, hogy 400 botot is konyi Ferencet, akiket azután éjszaka temettek el. S ott volt egy harmadik koporsó is, amire azt mondták, hogy az uramé lesz. Képzelhetik a fájdalmamat — zokog keservesen. Öreg szíve már nem bírja az emlékezés korbácsütéseit. A 72 éves édesapámat saját udvaromon verték agyon — veszi át a szót ismét Bereczki bácsi. — Egy évig feküdtem tehetetlenül a kínzások után, a tárgyalásra hordágyon vittek el... Azután börtön, üldöztetés. Nehéz még csak elmondani is!... Történelmi idők veteránjaival beszélgettünk. Elmondották még azt is, hogy érdemes volt harcolni, nem bánták meg a szenvedést, mert megvalósulva látják ál, maikat, mert értünk küzdöttek, fiaikért. Azok mondták ezt el, akik életben maradták. Mert hányán vannak azok, akiket elsöpört a kegyetlen fehérterror anélkül, hogy nyomuk maradt volna. Süvöltött a téli szél, s fehértollas tisztek verték meg a zsellérház ablakát, s a bujkáló vöröskatona utoljára ölelte magához kedvesét. Azután elnyelte az éjszaka. Hej. ha mesélni tudnátok, abonyi dűlők, tüskés akácosok, orgoványi homokbuckák! De némák vagytok, mint szívünkben a fájdalom, amikor a mártírokra emlékezünk! Korom József
