Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-21 / 301. szám
•?iv iäa» Napló lllllllílHIIIIIIIIMIIllllllllllllUliinintMt»*» 1858-1924 O peraházunk a Turandot felújítására készül. Látszólag nincs benne semmi különös. Csak ha jobban utánanézünk, derül fény arra, hogy miért éppen Puccini művének felújítására készülnek Operaházunk művészei, Nádasdy Kálmán vezetésével, aki először 1938-ban rendezte a Tu- randot-ot, méghozzá nem is akárhol, hanem a Milánói Scalaban. Kereken száz esztendővel ezelőtt, december 22-én született a halhatatlan zeneköltő, az olaszországi Lucca városában. Életében megannyi színes és csodálatos daliamra tanította meg az operaszínpad művészeit és a zenerajongókat egyaránt. Pedig saiát beszédhangját már előbb elorozta tőle a betegség. A lírai dráma Pucciniben találta meg tipikus kifejezőjét. Művészetének talán egyik legjellemzőbb vonása, hogy műveiben a mindennapos élet drámáit kereste, s azokat közvetlen, általánosan érthető zenei nyelven tolmácsolta hallgatóinak. Ezért válhattak operáik hősei olyannyira népszerűvé. A műveiből felénk áradó őszinte emberi hang az, ami egész közel hozza a közönséghez a nagy olasz zeneköltőt. Az érző és szenvedő embert álkotta meg az operaszínpadon, kezdve a Manón Lescaut- tól, amely a lírai hangulatok csodás közvetienségű megszó- laltatója. A szerelmes szív hangjait páratlan érzékenységgel hullámoztatta át a Manón Lescautban a zene ritmusaira. A Bohéméletben együtt zokog, a párizsi művész-, nyomor tragikus áldozataival. A tökéletesre törekvő művészetére jellemző, hogy háromszor írta meg a szegény kis hímzőlány halál-jelenetét, míg a kivitelt a tartalommal egybehangzónsk érezte. A forma, a kifejezés tökéletességét kereste minden alkotásban, de sohasem szakadt el a mély, igaz emberi érzéseket kifejező tartalomtól. Művészetének másik érdekes jellemző vonása volt, hogy mindig azokat az embereket kereste és formálta meg. akik szenvedtek, akár a rossz sors, akár a hatalmasságok elnyomása alatt. Mert mi más a Tosca, mint a gondolat szabadságáért síkraszálló ember nyílt vallomástétele? A Gianni Schicchi, ez a páratlan műremek, az opera-buffonak örök- életű mintaképe, a nagyképű és álszent polgárságnak mutat fintort, ugyanakkor a nép egyszerű fiával, az egészséges gondolkodású és életfelfogású Schicchivel tétet igazságot. S mi az, ami a legjobban megragad a Pillangókisasszonyban? A válasz megint csak egy lehet. Az, hogy Puccini mindvégig együtt érez hősnőjével. teljes érzelmi és tartalmi mondanivalójával a felelőtlenül elhagyott japán gésa mellett áll. (Zárójelben érdekes megjegyezni, hogy a Pillangókisasszony Budapesten aratta első nagy sikerét, s a mi Operaházunk színpadáról indult el világhódító útiára.) P uccini életművének igazi értéke: mindig az egyszerű emberek szószólója maradt. Műveiben az új idők új gondolatait engedte diadalmaskodni s ma is abban korszerű, hogy mindig az emberit tárta fel, kihámozva az operák hőseit a sokszor öncélúan rájuk aggatott konvencionális cicomákból. Harmincnégy évvel halála után ezért tündökölnek hősei teljes frisseségükiben. s nyerik meg ma is a közönség meleg roksnszenvát. Szent Péter esernyője Az első közös magyar— csehszlovák színes játékfilm, a Szent Péter esernyője megérdemelt sikert aratott már a bemutatón, és bizonyosak vagyunk benne, hogy megnyeri majd a nézők tetszését is. Mondják, Mikszáth regényeiből nem lehet rossz filmet csinálni. És bizonyítják is nyomban a Beszélő 'köntös, a Beszterce ostroma, a Különös házasság sikerével, s most, néhány nap óta a Szent Péter esernyőjével is. Talán igazuk van. Mikszáth regényeinek érdekes, fordulatos cselekményei, jellemző alakjai, rövid, tömör mondatai csakugyan megkönnyítik a forgatókönyv-írók munkáját. De talán éppen ezért mégis nagy feladatra vállalkozik, aki filmre akarja vinni Mikszáth műveit. E látszólagos ellentmondás magyarázata éppen az író sajátos, egyéni művészetében rejlik. Mert a filmnél nem csupán a cselekmény hű visz- szaadása a fontos. Nem is csupán a filmszerűség. Azt a kedélyes, de mégis fanyar mik- száihi izt kell újra megteremteni, amely az író minden művének oly jellemző tulajdonsága. Es ezúttal ez is sikerült, Apáthi Imre és Bán Frigyes helyesen értelmezték a regényt. Nem akartak többet adni, csupán ami a mű. Ábrázolásukban mértéktartóak, mert csak annyira bírálják az adott J:o~ társadalmát, ahogy azt Mikszáth teszi ebben a regényében. Hangsúlyozzuk, ebben a regényében, mert későbbi műveiben, kiváltképpen a Különös házasságban anék- dotázó humora mögött már leplezetlenül is felbukkan a társadalom szigorú kritikája. A Szent Péter esernyője derűs humorával, romantikus szerelmi történetével és mosolyogni való, csodás legendájával a magyar irodalom egyik, legüdébb színfoltja. Az író csak mesél, mesél, de kedves, naiv csevegése mögött rnégis feltűnik a kor, jellemző visz- szásságaival egyetemben. Az örökség utáni hajsza, a babonás világ valódi énje bontakozik ki előttünk a bájos mese keretében, amelynek alakjait életre keltették a film alkotói, Ha eddig Verőnkét, Wibra Gyurit és Bélyi plébánost csak a könyv lapjairól ismertük, most testet öltve úgy állnak előttünk a mozi vásznán, ahogyan elképzelíük, megálmodtuk őket a regény olvasásakor. A forgatókönyv-író Bán Frigyesről már szóltunk. De szót érdemel Bán Frigyes, a rendező is. A film nyelvére fordítva a regényt, mint rendező újat is tudott nyújtani. Gon- l dőljünk csak Wibra Gyuri | álmának mesteri bemutatása- \ ra, Gregorics Pál haldoklá- i si jelenetére, Srankó feltáma- I dúsára, vagy akárcsak Bélyi | plébános megérkezésére Glo- | aovára. S a rendező munkájá- \ ban méltó társnak bizonyult \ a csehszlovák Wladislaiv P.jin \ lovic. \ A jó forgatókönyvvel és az \ ötletes rendezéssel együtt kell l említeni Illés György operatőr I csodálatosan szép felvételeit. \ A szebbnél szebb szlovák tá- \ jak képei az igazi mikszáthi j levegőt árasztják. \ A népes színészgárda kitű- \ nő. Pécsi Sándor gazdag \ árnyalásé giogovai plébánosa \ a film legsikeresebb alakítá- \ so. Veronka figuráját Törő- \ esik Mari kelti életre, a szó \ igaz értelmében. Bájos és paj- I kos egyszerre. Mikszáth sem, \ álmodhatta meg mádként. Ka- \ rol Machata Wibra Gyurija \ sem marad el a többiek alakí- \ tása mögött. Csak dicséret ü- \ leti azért, hogy nem a hóditó i szépfiút formálja meg, ha- j inem az értelmes férfit. j Sorolhatnám még hosszan a ! jobbnál jobb színészi alakitá- \ sokat. Rajz János sajátos, iegyéni ízzel megformáli Gre- ; gorlcs Pálját, Jela Tucna- \ Lukesova hűséges és szerelő ; Wibra. Annáját. Psota Irén \ felszabadultan komédiázó \ francia nevelőnőjét, Olga \ Adamcikova vénasszonyát, \ aki maga a testet öltött babo- \ jna Karol L. Zachar népszerű I Szent Péterét... A sikeres film kapcsán va- i lamiről még szólni kell. A ko- \ produkcióról. Szám szerint ez \ a második. Az első félresike- \ ríilt. A magyar és a csehszlo- \ vak művészek együttműködé- i se azonban bebizonyította, \ mennyi nagyszerű lehetőség j rejlik abban, ha két nép mű- | vészei összefognák. A koprodukció útja. amelyen filmeseink elindulták, tehát járható. Sőt, újabb sikerek záloga. Prukner Pál A temetés utón többénem mentem be a fűtőházba (amit apa mindig csak füstvárosnak nevezett), de nagyon sokáig minden reggel kisétáltam a város végébe, s a kőkerten ágaskodtam, hogy láthassam a megcsúnyult gőzmasinákat, és titokban elleshessem a kormos lakatosok fenyegető kopácso- lását, amelynek zaját mindig hozzám röpítette a kisvárosi kölyökszeúő. Tizenhárom éves voltam és anya mindennap magamra hagyott, mert kora reggeltől a kocsikat takarította az állomáson. Késő estig a városban csatangoltam, és solcszor az erdőbe is kimentem madarászni — egyedül. Nekem jól esett ez a szabadság a poros utcákon, s a görbe, görcsös fák között egyedül és éhesen is. Édesanya minden véggel főzött valamit, de én csak nagy- ritkán tévedtem haza ebédez- ni. Este ettem sokat és jóízűen, akármit lcaptam vacsorára. Evés közben a cérnát fűzöget- tem kicsi tűjébe, mert a lámpafénynél ő már csak szidni tudta a fehér cérnát, s különben is nekem varrogatott mindig, inget, rongyos kabátot vagy szakadozó nadrágom szárát. Varrogatás közben sohasem mesélt, és vem is beszélgetett velem, s ha néha-néha elszundítottam az asztalnál, erősebben kopogott a stoppolófán kicsi, ezüst gyűszűjével, amit még fiatalasszony korában az édesanyjától kapott. Akkor nem tűnt fel robotoló szótlansága, mert azt hittem, hogy az édesanyák sohasem mesélnek, csak csendesen varrnak, ha valami elszakad, s ízletes ebédeket főznek fonnyadt krumpliból meg a nagyszemű babból, mert nagyon szeretik a gyermekeiket. Csak egy hónapja volt, hogy édesapa meghalt, s meglepni készült bennünket a régi nagy LOVEY EMIL: Születésnapi ajándék családi ünnep: édesanya születésnapja. Apa életében csendes volt a szilveszterünk, húsúéikor sem hullott ünnepi ajándék- eső, de Eszter napkor felélénkült a városszéli kicsi viskó. Mikola: bácsi fia harmoniká- zott a háromfogásos ünnepi vacsora után, a meghívott barátok jókedvűen énekelgettek az én édesanyámnak, mert erre az alkalomra még bor is volt, 5—6 embernek untig elegendő. Anya az asztalfőn szolwtt ülni: Éjfélkor miridig mosolygós könny csillogott a szemében, amikor az elcsendesült ünneplők egyszerre ürítettek az egészségére, s kórusban sza. vatták el a jókivánságokat. Mindig így köszöntötték, s apa büszke volt erre a napra, ha fújt a szél vagy esett is az esd éppen akkor... Most napsütés volt, kószáló vándor felhőkkel. Nagy rózsák és virító szegfűk nőttek a kicsi kertünkben, s hosszú ka* lászba szökött a más haragoszöld búzája, de az ünnepre nem készült senki. Jól emlékszem, apa a vasútőn egyszer említette, hogy az idén égszínű selyemkendő lesz a születésnapi ajándék. Már akkor annyi embert meghívott, mint még soha azelőtt. Bizonyosan mindannyian legjobb ruhájukban jöttek volna; csikós szűr. kében vagy kopott feketében, csak úgy, kiskabátban. Hogy nem így lett. s hogy egyedül maradtam apa nélkül, meg- éreztem, hogy nekem kell se. lyemkendőt vennem minél hamarabb. Már csak három na pót számolhattunk a régen oly kedves évfordulóig, ha most nem is ünnepnek készülődött. Az utolsó előtti napon már egy pengő 40 fillérem volt. Bizonyosra vettem, hogy másnap még sikerül annyit hozzákeresnem, hogy boltzárás előtt megvehessem az égszínkék selyemkendőt, mert épp ákkor hordták a városban a szenet, s a rendesebb helyeken adtak egy pengőt két nagy kocsi szén behordásáért. Reggel egy ismeretlen úr nehéz bőröndjét cipeltem be az állomásról a Braun tanácsosakhoz (kint laktak a szőlőhegyi gyümölcsös aljában), s most éppen azon keseregtem, hogy miért nem kerülővel vezettem a délceg bácsikát. Akkor még hozzátett volna negyvenet az amúgyis busás 60 fillérhez, s most nyugodtan aludhatnék, hisz a kendő is a zsebemben lapítana. De nagyon nehéz volt a csomag, s ha körülmegyek, talán el sem tudom odáig vinni... A dr. Sipőcz adhatott volna többet a postázásért, s a deszkát is gyéren fizették, pedig nehezen csórtam el a mellék- vágányra tolt vagonból. Csak nagysokára aludtam el, de másnap korán kint sétáltam az utcán. Délután 4 óra felé sikerült is elcsípni egy fuvart, benn a városháza mellett, a vasúti főfelügyelőnél, akit sokszor láttam az állomáson, s esténként a városban is, amikor feleségével meg a nagylányával sétált. Nem bántam, hogy egyedül vágyóik. Gyorsan lapátoltam tele a két nagybetű vödröt, s a sok járókelő között fürgén kacsázva rohantam, hogy minél előbb a faházhoz érjek. A fekete izzadtság nagy cseppek- ben csörgött rólam, de én ezzel sem törődtem. Szinte jólesett ez a fürge futkározás, s busz. ke voltam, hogy egyenesen cipeltem a súlyos terhet, mert a többi gyerek biztos meghajolt volna alatta. Hatalmas, kéttornyú templomunk volt a város közepén, s a máskor oly lusta, ormótlan óramutatók most bolondul kergették egymást a magasban, és futás közben hiába integettem nekik, a percmutató szemmelláthatóan még jobban igyekezett. Megijedtem, hogy nem végzek 8 Órára, s ettől még gyorsabban rohangásztam, a lapátnyél engedelmesebben csúszkált a kezemben, s az udvar távoli végében levő faház is mintha vonzott volna, amikor a tele vödrökkel feléje igyekeztem. Megérte. Tudtam, hogy megéri. Már fél előtt pár perc. cel a faházban volt az utolsó darab fekete mennykő is. Miután a bádogvödröket rendesen a helyükre tettem, boldog izgalommal indultam a lépcsőhöz és a falnak támaszkodva lestem a felügyelő urat, aki puha zsíros arcáról sűrűn tö- rülgette az izzadtságcseppekét. Az előszobában ült egy fonott mély székben, s bár észrevett, sokáig nem szólt hozzám, amiért én újra kezdtem kétségbe esni. Aggódó, ideges kérdések cikáztak a fejemben. Mire vár ez? Nem tudja, hogy sietek? Most dönti el, hogy mennyit ad? Pengőnél kevesebbel csak nem szúrja ki a szememet? Lesz kendő, nem lesz kendő? Már majdnem megmondtam, hogy adjon 80 fillért, mert nekem boltzárás előtt meg ‘kell vennem az égsztnű selyemkendőt, hisz anélkül nem merek hazamenni, de hirtelen szigorúbbá változott az arca, s én reménytelenül tovább hallgat tam. Hiába vártam. Nem lett kendő. Se égszínű, se rikító tarka. Már nem emlékszem pontosan, hogy mit csináltam, amikor a felügyelő úr hosszú, néma várakozás után egy pár nagyon régi, rongyos félcipőt nyomott a kezembe, s nem is tudom, hogy mit gügyögött közben. Valahogy úgy éreztem magam, mint akit rettenetesen összevernek, törött tagjait még jól összekötözik, és a süppedös, bársonyos karosszékből jókat röhögnek rajta, élvezve tehetetlenségét. Nem az Ütés fáj, azt kibírhatja az ember, hanem a kaloda. Az, hogy nincs nyúj- tózlcodás, nincs visszapofon, csak elsőm} ordálás; hosszú, billegő léptekikel, nehezen visz- szatartott szemköztköpéssel, amikor a szemből furcsa nagy könnypatak folydogál. Céltalanul kóboroltam az utcákon, s csak akkor emeltem fel a fejemet, amikor közelemben hangosan nevettek. Ilyenkor ökölbe szorult a kezem, mert azt hittem, hogy mindenki rajtam kacag, hisz lerítt rólam, hogy szerencsétlen vagyok. Már majdnem éjfél volt. amikor hazaindultam. Kifelé nem találkoztam senkivel, már a kirakatok is csak a sötétből bámultak rám. A fasorban nem volt világítás, félve lépegettem a kerítés mellett, és önkéntelenül gyorsítottam, amikor nagy kutyák csaholtak utánam, sőt a kisebbeket is előcsalogatták. Éles fájdalom nyilait a bensőmbe, és hangosan korgott a gyomrom. A még bolondos május langyos varázsa a felhőkkel úsz- \ kait fölöttem, s a távolból hal- \ latszó mozdonyfütty mindunta- lan szívenütött. tartott előadásán például anny érdeklődő szorgoskodott a te remben. hogy az egy for into, beléptidijakból még tiszta ha szón is visszamaradt. íme: a: ismeretterjesztő előadás (ameli egyes művelődési házi igazga tők szerint csak pénzt emész\ fel), mint bevételi forrás! ■k Kommentár nélkül: minteg; száz váci diák váltott az idér bérletet az Állami Operaházba ★ A visegrádi általános iskolában, mint már jelentettük idéi vezették be a gyakorlati foglalkozást, amelynek során a gyerekek megismerkednek a fizikai munka szerszámaival és í munkafolyamatok alapelveivel Az iskola azt tervezi, hogy i gyakorlati foglalkozásokon készített munkadarabokat az é\ végén kiállításon mutatják be ★ Pétenken nyílt meg a fővárosban a csehszlovák iparművészeti kiállítás. Ha Budapesten jár, ne mulassza el megtekinteni! (Műcsarnok, Hősül tere). ★ Külföldi hír: A csehszlovák karácsonyi könyvvásáron megjelent jónéhány magyar könyv fordítón. így többek kőzett Móra Ferenc elbeszéléseinek új kötete, benne a Hannibál tanár úr; Kaffka Margit Színek és évek című müve; Molnár Ferenc if júsági regénye, A Pál utcai fiúk, valamint Balázs Béla Az igazi égszínkék című elbcszélésgyííjte- ménye. Érdekes még, hogy a Csehszlovák írószövetség kiadója, amely minden esztendőben megjelenteti Tíz novella címmel a legjobb külföldi elbeszéléseket, az idén felvette kötetébe Bárány Tamás elbeszélését a Gyász-t is. ★ MővffitégL csoport szüi-nek a ’Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára. Műsortervükben szerepel: Sándor Kálmán: A harag napja; Gergely Sándor: Vitézek és hősök; Gorkij: Az anya; Nagy Lajos: Uj vendég érkezett stb. Íz a negyedik a sorban, a negyedik Pest megyei képző- művészeti kiállítás. Megnyílik ma délelőtt 11 órakor a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban. Rendezi: a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Képző- és Iparművészek Szövetségének Pest megyei munkacsoportja. A megnyitót mondja: Vörös Gyula, a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának vezetője. A kiállítás január 18-ig tartja nyitva kapuit. ★ Négy teljes oldal irodalmiművészeti mellékletet ad a Pest megyei Hírlap karácsonyi ünnepi száma. A tartalomból: Jyri Wolker elbeszélése, bepillantás a Szépművészeti Múzeum restaurátorának műhelyébe, Juhász Gyula egy, eddig kötetben meg nem jelent versének története és fakszimiléje, irodalmi riport a téli pusztáról stb. ★ Egy hő óhaj: szeretnénk mielőbb Naplónk lapjaira róni a jó hírt: a Budakalászi Textil- műveknek van már íkultúr- felelőse. Mert ezt. egy észténj deje a hazugság bűne nélkül le nem írhatnák. Talán mégis lehetne tenni valamit ontunk érdekében, hogy e jelentős üzemben fs megindulhasson a művelődéspolitikai munka. ★ És egy jó hír: az 1959—60-as tanévben megkezdi munkáját a váci állami zeneiskola. ★ Tervezgetnek a penciek. Szavalóverseny — ez az első megszervezésre váró feladat — azután a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján könyvankét, amelyet lehetőleg a mű szerzője vezessen le. ★ Hogy igenis lehet jól és érdé.-, késén ismeretterjesztő előadást tartam, arra legjobb bizonyíték á dunakeszi értelmiségi klub. Havonta egy-egy előadást rendeznek, amelyekre a TIT neves előadókat küld. Dezséry László, az ifjúság nevetéséről
