Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-02 / 259. szám
4 "xfCirlao 1958. NOVEMBER 2. VASÁRNAP A legszebb hagyományok őrzője PESTI EMBEREK MESTERHÁZI LAJOS DRÁMÁJA is, amely estéről estére a ma- bukott fasiszta katonatisztnek, Október 27-én volt 60 éves a moszkvai „Gorkij” Akadémiai Művész Színház. Az orosz színházkultúra e büszkeségének dicső múltját külön múzeum mutatja be. A múzeum előcsarnokában a Művész Színház alapítóinak, az orosz művészet két nagyságának : Konsztantyin Sztanyiszlavszkijnak és Vlagyimir Nye- mirovics-Dancsenkónak a mellszobra áll. Egy kisebb vitrinben névjegykártya: „K. Sz. Sztanyiszlavszkijnak. Megkapta-e a levelemet? Azt mondják, hogy ön holnap, szerdán, Moszkvában lesz. Én egy órakor a Szlavjanszkij- bazárban leszek. Nem találkozhatnánk? Avagy értesítsen a megadott címre, mikor és hol. 1 VI. Nyemirovics-Dancsenko.” Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko találkozásából született meg a Művész Színház, amely nemcsak az orosz, hanem a világ színmű vészeiének történetében is kiemelkedő szerepet játszott. ;. Olyan ügyet vállaltunk magunkra — mondotta Sztanyiszlavszkij —, amely nem egyszerű, nem magán, hanem társadalmi jellegű. Igyekszünk megteremteni az első értelmes, erkölcsi színvonalú, mindenki számára hozzáférhető színházat, s ennek a magasztos célnak szenteljük életünket,’1 A Művész Színház 1898. október 27-én A. Tolsztoj „Fjodor Joannovics cár” című darabjának előadásával nyitotta meg kapuit A múzeumban külön vitrin, szemlélteti ezt az előadást. Középen látjuk Ivan Moszkváinak, a neves orosz színművésznek nagyméretű portréját, amely Fjodor cár szerepében ábrázolja, Irina cárné szerepét a ma is jó egészségnek örvendő Olga Knyipper-Csehova. a Szovjetunió népművésze alakította. A művésznő így emlékszik vissza -erre a fellépésére: — Feledhetetlen volt. Annyira izgultam, hogy még a lábam is remegett. Emlékszem, hogy azon az estén a színház zsúfolásig megtelt. Az előadást a haladó értelmiség nagyszámú képviselője nézte végig. Sok diák is eljött. A nézőtéren emelkedett hangulat uralkodott. Azon a felejthetetlen estén szokatlan, új típusú színház született. életre a Sirályomat — köszönet érte.’’ A medailont Anton Csehov ajándékozta Vlagyimir Nyemirovics-Dancsenkónak. Számos fénykép, levél és más dokumentum beszél arról, mennyire szerette Anton Csehov kedvenc színházát. Nye- mirovics-Dancsenkóhoz intézett egyik levelében ezt írta: „A Művész Színház legszebb oldala lesz annak a könyvnek, amelyet egyszer a korszerű színházról megírnak.’1 Külön terem mutatja be a Gorkij-darabok előadásait. Itt láthatjuk a fiatal Gorkij portréját, alatta Lenin szavai olvashatók: „Gorkij nagyszerű alkotásaival igen szorosra fűzte kapcsolatát Oroszország és az egész világ munkásmozgalmával.” Az itt kiállított fényképek Gorkijt, a Művész Színház társulatával Lev Tolsztojjal, Konsztantyin Sztaniszlavszkijjal örökítik meg. Régi plakátok Gorkij Éjjeli menedékhely, Kispolgárok, a Nap gyermekei című műveinek bemutatóiról adnak hírt. Ezek az előadások, mint ismeretes, a Művész Színház történetében egész korszakot jelentettek. A Gorkij-darabok előadásai élesen bírálták a kor társadalmi rendszerét, a forradalmi harcra buzdítottak. De a legérdekesebb az a rész, amely a Művész Színház Október utáni tevékenységét mutatja be. A Kommunista Párt és a szovjet kormány a szovjethatalom első napjaitól kezdve fokozottan törődött a Művész Színházzal. Lenin 1918-ban Anatolij Lunacsarsz- kijjal, a első népművelési biztossal folytatott beszélgetése során a következőket mondotta: „Ha van olyan színház, amelyet a múltból bármi áron át kell mentenünk és megőriznünk, az természetesen a Művész Színház.” A látogatók előtt elvonul a Művész Színház előadásain testet öltött ragyogó alakok egész galériája. A Művész Színház színpadján olyan darabokat mutattak be, mint K. Trenyov „Ljubov Jár óvá ja”, Alekszandr Afinogenov „Félelem” Borisz Lavrenyov „Leszámolás”, Konsztantyin Szimo- nov „Orosz emberek”, Nyiko- láj Pogogyin „A Kreml toronyórája” Alekszandr Kornejcsuk „Platon Krecset” című színműve stb. A színház programjában fontos helyet foglalnak el a nép- és hazaszeretet nagyszerű eszméit.” A színészek ifjú nemzedéke méltó folytatója és továbbfejlesztője a Művész Színház nagyszerű hagyományainak. Számos fénykép mutatja be a fiatal színészeket, a Művész Színház harmadik nemzedékének képviselőit, a legutóbbi előadások főszereplőit. Köztük van Valentyina Kalinyina, Vladlen Davidov, Rája Mak- szimova. Külön vitrinek szemléltetik a Művész Színház külföldi vendégszerepléseit. A különböző foglalkozású emberek ezrei fordulnak meg a Művész Színház Múzeumában. A látogatók áradása különösen most fokozódott, amikor a Művész Színház 60. évfordulóját ünnepli. Sok meleghangú sor olvasható a vendégkönyvben, többek között Nyemirovics-Dancsenko bejegyzése is. A nagy művész 1925-ben ezt írta a könyvbe: „...A múzeumnak köszönhető, hogy a jövő számára fennmarad szeretett színházunk kutatómunkája és minden eredménye. Egyszer majd azok, akik tanulmányozzák az orosz színművészet útkeresését, megállnak a lényképek, nevek, kéz- iratök, levelek előtt, s hálával gondolnak a művészek áldozatos életére.” A. Finogenov Az árban címmel rövidesen bemutatásra kerül az első csehszlovák— francia koprodukciós játékfilm, Marina Vladyval a főszerepben. Tizenhat esztendő kerek történetét megörökíteni a színpadon — merész vállalkozás. Még inkább az, ha ez a tizenhat esztendő a mi életünk, a mi városunk, Budapest története. 1941 tavaszától 1957 tavaszáig. Tizenhat esztendő egy ember életében nem sok idő, egy nép történelmében pedig semmiség, mégis óriási idő akkor, ha az ezeréves történelem legnagyobb változásának időszaka. Ráadásul ebben a tizenhat évben foglaltatik a második világháború és az októberi ellenforradalom vihara is. Mindez szemléltetően bizonyítja, milyen hatalmas feladatra vállalkozott Mesterházi Lajos, a Pesti emberek című új magyar dráma írója. Nyomban hozzátehetjük — sikerrel. Az utóbbi esztendők legérdekesebb magyar színművének vagyunk szemtanúi a Néphadsereg Színháza művészgárdájának kitűnő tolmácsolásában. Igazi, maradandó élmény — meg kell néznie mindenkinek. Mesterházi drámáját nyolc pesti fiatal történetén keresztül mutatja be tizenhat év történelmét. 1941 tavasza. Ekkor kapják meg a történet hősei: hét fiú és egy lány a tanári diplomát. Mielőtt szétválnának útjaik, fogadalmat tesznek: mindig segíteni fogják egymást. Vajon betartják-e ígéretüket? Erre keresi Mesterházi a feleletet és közben mesteri kézzel festi történelmileg hű társadalmi rajzát az egész magyar értelmiség tizenhat esztendő alatt megtett útjáról. Minden művészi alkotás az élet értelmét keresi, rendszerint áttételesen. Mesterházi drámájában azonban ezek az áttételek szinte teljesen hiányzanak. Az általa felállított érdekes keretben elvont elvi kérdések körül dúl a harc, direkt módra, közvetlenül. Szokatlan dolog ez színpadon, ezúttal mégsem érezzük sem elvont- nak, sem mesterkéltnek, még csak szájbarágónak sem. A Pesti emberek mondanivalója igaz, az író elvi következtetései helyesen magyarázzák a történelmet, a társadalom mozgástörvényeit, és ezek a következtetések helyes utat mutatnak a mába, sőt a holnapba is. Ez az író művének legnagyobb érdeme. Mindez nem csupán a kritikus véleménye. A közönség hőseit, képes azonosulni velük, hiszen egyik vagy másik figurában többé vagy kevésbé, de magára, a saját életére ismer. Valódi hús-vér emberek ezek a figurák, itt élnek vagy éltek közöttünk. Emberek, akik maguk adnak magyarázatot a tizenhat év legfontosabb eseményeire. Lászlóról, a kommunistáról, már az első pillanatokban látjuk, hogy dúljon bármily vihar az országban, életútja mindvégig csak tiszta maradhat. Pedig nagy megpróbáltatások szegélyezik ezt az utat. A háború alatt bujkálnia kell. Elfogják. Az ötvenes években a szektás hibák áldozataként kerül a börtönt«, mégsem mond le az eszméről, sőt 1956 októberében az életét áldozza érte. Deske, a fasiszta dzsentri értelmiségi típusa. Világos, hogy buknia kell a nagy fordulat után, de pz is természetes, hogy az ellenforradalom napjaiban elsőként tör az őt megbuktató rendszer megdöntésére — s közben nem ismer sem embert, sem barátot. Gyula, az ügyeskedő konjunktúra- lovag, aki mindig, minden időben, csak az élet napos oldalát keresi. Mindegy, milyen rendszerben él, elvei, eszméi odafűzik, ahol a pénz csörög. Tamásban sokan ismerik fel a maguk keserves kálváriáját, amely a sárga csillagon keresztül a náci haláltáborokitg vezetett. András mindvégig megmarad az egyszerű, de minden körülmények között helytálló, becsületes és szorgalmas kisembernek. Talán éppen benne ismernek önmagukra a legtöbben a magyar értelmiségiek közül. S végül Béla. Az ő életútja a legbonyolultabb az egész drámában. Becsületes úton kezdi életét. Korán felismeri a kapitalizmus embertelenségét, teljes erejéből harcol a vandál fasizmus ellen és a feszabadulás után is mégtalél- ja helyét a megváltozott társadalomban. A párt tagja lesz és határtalan szorgalma eredményeként elismert tudós. A nagy próbatétel idején mégis elbukik, és ez nem véletlen, a bukás szorosan jelleméből fakad. Az író nem csupán a végső, nagy konfliktusnál mutatja be ezt — nagyon helyesen —, de már jóval előbb, amikor éppen Béla az, aki a jogát is kétségbe vonja. Igaz dráma Mesterházi műve még akkor is, ha apró melléfogások tarkítják. Két jelentősebb hibát vethetünk a szemére. Az egyik, hogy a mindvégig színen levő kommunista hős, Sándor, passzív szerepre kényszerül. Sándort csak igen felületesen ismerjük meg és így nem válik teljessé a nyolc élet története, már csak azért sem, mert a másik mindvégig szereplő figura, Mónika, életkedvének, hitének visszanyerése sem elég megalapozott. Pedig az utolsó néhány percig érdekesnek, vonzónak és élethűnek érezzük alakját. Ám ezek a hibák, mit sem vonnak le a mű egészének értékéből; sőt talán menetközben még ki is javíthatók. A Pesti emberek színpadi megoldásában is újat hoz. For- mábontása mégsem mesterkélt, mert ezúttal a mondanivaló feszítette szét a hagyományos formákat és alkotott újat, érdekeset. Az új forma sikerében azonban kétségtelenül osztozik az íróval a fiatal, tehetséges rendező, Kazimir Károly is. A Néphadsereg Színháza legjobb művészgárdáját vonultatta fel erre az előadásra. Bulla Elma, Pálos György, Bitskey Tibor. Benkő Gyula, Szakáts Miklós, Gera Zoltán, Pandy Lajos, hogy csak néhányat említsünk a tizenhat szereplő közül. Szíwel-lélekkel, legjobb tudásuk szerint formálják meg a Pesti emberek hőseit. Valamennyi szereplő közül azonban Bulla Elma és Benkő Gyula játéka jelenti a legmaradandóbb élményt. Igaz, Bulla El- mának van talán a legnagyobb feladata valamennyi szereplő közül. Ö mondja“ el mindvégig a tizenhat esztendő történetét és közben maga is játssza minden jelentős eseményét. Játéka őszinte és nemesen-—egyszerű, minden kimondott^ -szavának, minden mozdulatának külön jelentősége van. Akkor is, amikor mesél, akkor is, amikor a múlt eseményeit felidézi. Benkő Gyula játéka pedig különösen akkor megrázó, amikor a béna orvos figuráját kelti életre. Kazimir Károly sikeresen fogja össze a nagyszerű együttest és igazi drámát formál Mesterházi Lajos művéből. Prukner Pál Móra Ferenc népköztársasága A múzeum külön részt szentel a Sirály, a Ványa bácsi, a Cseresznyéskert, a Három nővér című darabok bemutatóinak. Viharos sikert aratott Csehov Sirályának bemutató előadása. A Sirály a színház számára a világosság, a bátorság és a haladás jelképe lett. Nem véletlenül hímezték hát a Művész Színház függönyére a fehér Sirályt. Vlagyimir Nyemirovics- Dancsenko azt mondta, hogy a függöny sirály jelvénye jelképezi a színház alkotó munkájának kezdetét, s a Csehov- drámák iránti szeretetét. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a kiállított kis könyvecske formájú medailon iránt, amelyet ha kinyitnak, ez olvasható benne: „Te keltetted külföldi drámaírók művei. Nagy sikerrel játsszák 1 Shakespeare „Téli Regé”-jét, I Sheridan „A rágalom iskola-§ já”-t, Schiller „Stuart Máriá”-\ ját, Dickens „Pickwick klub”- ját stb. Egy ritkaságszámba menő fénykép Moliere Tartuffe- jének próbáit örökíti meg Sztanyiszlavszkij lakásán.' Sok olyan dokumentum látható itt, amely visszatükrözi a Művész Színház gondoskodását az ifjú színésznemzedékről. Az egyik vitrinben olvashatjuk Sztanyiszlavszkijnak az ifjúsághoz intézett szavait: „A színház mostantól kezdve az önök élete, amelynek egyetlen célja: nagyszerű művészi darabok létrehozása. Az önök előadásai nemesebbé teszik a szabadság, igazságosság, c EZERKILENCSZÁZTIZEN- NYOLC nyarán már azok sem | bíztak a központi hatalmak | győzelmében, akik néigy éven | keresztül vakon elhitték a | nagyszerű győzelmekről, fé- § nyes diadalokról szerkesztett 1 fellengzős hadijelentéseket. A 1 könyörtelen végzet dübörgését I már a közéleti és politikai sü- 1 ketek is hallották. A fölvirág- I zott menetszázadokat már nem 1 kísérte a rezesbanda csinadrat- I tája a fellobogózott állomások - | ra, a végső embertartalékokból I nagynehezen összeerőltetett | kétes hadiértékű alakulatokat | koromsötét éjszakákon, lezárt 1 marhavagonokban lopta ki a | K. u. K. hadvezetőség a vérző | és egyre több helyen átszakadt | frontokra. 1 És ezekben a vészterhes | Időkben terjedt el a hír, hogy | IV. Károly, a „békekirály’1 aki | a háború kellős közepén örö- I költe régen szenilissé aggott I nagybátyjától, Ferenc József- ! tői minden eresztékében 1 reesegő-ropogó Irúnját, 1 látogatásával kívánja kitüntet- 1 ni hűséges magyar városait, el- ! sősorban Debrecent, aztán pe. 1 dig talántán még Szegedet is. | Udvaroncai vitték a jó hírt or- I szágszerén tova és biztatták | erőst a háborútól régen meg- ! csömörlött civitások ordószom- ! jas vezetőit, hogy az előírt alá- ! zatos formulák alkalmazásá- ! val invitálják meg mély alatt- 1 valói alázattal őfelségét felsé- ! ges hitvesével, Zita királyné- ! vei egyetemben. A meghívó 1 közgyűlési határozatok el is 1 mentek és csakhamar jött az örvendetes hír, hogy a Ikegyes uralkodópár teljesíteni óhajtja az olyan szépen megnyilatkoztatott hő kívánságokat: legmagasabb látogatásával előbb Debrecent, utána Szegedet tünteti ki. Szegeden „az előkészületek a legnagyobb lelkesedéssel indultak meg — jegyezte föl az Alföld metropolisának krónikása —, Kelemen Béla dr. főispán (nem egészen egy esztendő múlva már a szegedi ellen- forradalom kormányának egyik fontoskodó minisztere) állandó összeköttetésben állt a királyi pár útimarsalljával, Szterényi József báró kereskedelmi miniszterrel (aki ezekben a hónapokban küldte legelni a nyomorúságukban zúgolódni merészelő vasutasokat); alig győzték 'kielégíteni, kiegyenlíteni, sőt elhessegetni a sok jogos, jogosnak tetsző és jogtalan igényt, amelyek valamennyije a lojalitás jegyében született meg és egymást abban akarta felülmúlni. Ezekről a dolgokról vannak feljegyzések, bosszantóak, mulatságosak. szóval emberiek — itt csak azért történik róluk említés, hogy annál élesebben bontakozzék ki az októberi kontraszt.” Kötlcnlően nagy vala Szögedében az izgalom. Persze — így írta elő az etikett — a felséges pár nem toppanhatott csali úgy be uk-mukfc- fukk ebbe a nagy polgári városba. A meghívóban valami alkalmas ürügyet is kellett produkálni. A derék szegediek sokáig törték a fejűiket, hogy mi is legyen hát ez az ürügy. Végre kisütötték, hogy a legjobb lesz a hosszú évtizedek óta tervezgetett új városi köz- kórház ünnepélyes alapkőletétele. Pénz ugyan nem volt a kórház felépítésére, annyi azért akadt, hogy valamelyik helyi kőfaragómesterrel gyönyörű alapkövet faragtattak. megcsináltatták az ünnepi szertartáshoz nélkülözhetetlenül szükséges ezüstfejű kalapácsot is, simára esztergályo- zott és politúrozott nyéllel, hogy a világért szálka ne tévedjen a felség tenyerébe, amikor rákoppint majd vele az alapkőre. Ezenfelül határozatba ment az is, hogy — amenv- nyiben őfelsége kegyesen engedélyt ad rá — az új kórház a felséges asszony neve után „Zita-kórház’‘-nak kereszteltp- tik. Aztán meg kedveskedni kell a legmagasabb vendégeknek valami méltó ajándékkal is. Dehát mi legyen az ebben a háborús ínségben? Mi is lehetne más, mint valami szegedi specialitás. Paprika nem lehet, az könnyen felségsértést követhetne el az érzékeny Habsburg-nyelőcső ellen, a tarhonya viszont túlságosan paraszti eledel; a halbicska azért nem jó, mert a babona szerint a bicska-ajándéknak okvetlenül összeveszés, harag lesz a vége, amitől az irgalmas atyaúristen mentse meg a várost. De itt van a hírős szöge- di pillangós papucs, meg a csipkekötény. Az asszonyféle mindig szíves-örömest vállal ilyesféle ajándékot, még ha bíborpelenkába csomagolta is csecsemőkorában a dajkája. Nosza: ment is a megrendelés valamelyik mesternek, hogy most mutassa meg, tud-e remekelni. Tudott. Olyan felségesen szép, gyönggyel, aranynyal kivarrt, selyembrokáttal borított pillangós papucsot szerkesztett, hogy örömmel vállalta volna azt még a legkényesebb ízlésű tanyai menyecske is. Méltó volt hozzá a csipkekötő is. Az öreg szenátorok pödörgették is bajszukat, amikor megpillantották és beléje képzelték a felséges asz- szonyt. Dehát másképpen akarta a világtörténelem. Debrecenbe még eljutottak a magas vendégek október végefelé, bár ott sem volt egészen zökkenőmentes a fogadtatás, de már a szegedi látogatás elmaradt. A száguldó események hatása alatt a város vezetősége illedelmesen arra kérte az uralkodó- párt, hogy halasztaná el látogatását jobb és főleg biztonságosabb időkre. Talán még azt is megüzente, hogy a nagy műgonddal kifaragott alapkövet, meg a hozzá méltó kalapácsot az új kórház terveivel, valamint a papuccsal és a csipkekötővel együtt, gondosan elrakják arra a legközelebbi alkalomra. (Lehetséges, hogy ezért nem lett az új kórházból sem énekes halott.) Akkor már megalakult Szegeden is a Nemzeti Tanács. A város népének eszébe jutott, hogy voltaképpen Kossuth népe, és mámoros örömmel csatlakozott az őszirózsás forrada* liiiiPiiiiiuii!iiitiiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiMiiiiii:iiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiim(iiii;iiiiiiiiiiiii<iifi!ii GYÁVASÁG címmel rövidesen új jugoszláv játékfilm kerül bemutatásra. Képünk a film egyik jelenetét mutatja be.
